Az első vh. idején adománygyűjtés és háborús propaganda céljából készült objektumok. E szobortípus állítását Theodor Hartig osztrák gróf kezdeményezte, aki számára az alapötletet a középkorban Európa-szerte elterjedt „Vastuskó” adta. A nevesebb városokban egy fába vagy faoszlopba az arra járó mesterlegények szöget vertek be annak emlékére, hogy megfordultak ott. A nemzeti áldozatkészség első szobrát Bécsben állították fel egy középkori vaskatona (Wehrmann im Eisen) formájában 1915. márc. 6-án. A nevével ellentétben nem fémből, hanem fából készült, amelybe a bizonyos összegért megvásárolt szögeket, vagy lemezeket („pikkelyeket”) mindenki saját kezűleg verhette be, s a tervek szerint ezáltal kellett volna fokozatosan vassá válnia. Mo. területén elsőként a pozsonyi vashonvédet avatták fel 1915. máj. 23-án. Budapesten később, 1915. szept. 15-én, a Deák-téren állítottak egy hatalmas Mátyás korabeli lovas szobrot. Az erre kerülő pikkelyekre Mo. különböző megyéiből is küldtek pénzadományokat. A szoborhoz kapcsolódóan ugyancsak adománygyűjtés céljából jelvényeket, a szobor miniatűr másolatát, emléklapot készítettek. Ez általános gyakorlatnak számított az ebbe a kategóriába tartozó többi szobornál is. Az eddigi kutatások alapján a mai Szl. területén a pozsonyin kívül Pöstyénben (Vaskorona), Nyitrán (Vasturul), Losoncon (Nógrádi Vitéz), és Komáromban (Nemzeti Áldozatkészség Pajzsa) állítottak ilyen objektumokat. Trencsénben is terveztek egy szobrot, azonban nincs tudomásunk róla, hogy elkészült volna. A Komáromban tervezett Vaskatona felállítására sem került sor a háború idején, csupán egy, már a háború befejezése után rendezett kiállításról szóló hír kapcsán említik egy fakatona szobrának felavatását. Szl.-ban a felsorolt objektumok közül ma már egyik sem létezik, valószínűleg valamennyi az első vh. után semmisülhetett meg, miután a cseh legionáriusok bevonultak erre a területre, és amely a megalakult Csehszlovák Köztársaság részévé vált. – Ir. L. Juhász Ilona: Vaskatona, vaskorona, vasturul. A nemzeti áldozatkészség szobrai az első világháborúban. Acta Ethnologica Danubiana 12 (2010), 11–38. p.