Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1 16 17 18
528 találat

1944. október 17. : Hatalomátvételüket követően a nyilasok, ill. a Gestapo letartóztatnak több felvidéki közéleti személyiséget is, többek között a nagyidai Schell Péter bárót, a Lakatos-kormány október 12-én kinevezett belügyminiszterét, Kassa és Abaúj-Torna vármegye főispánját; Alapy Gáspárt, Komárom nyugalmazott polgármesterét; az érsekújvári Berecz Kálmánt, a Sarló mozgalom egyik alapítóját, Nyitra és Pozsony vármegye főjegyzőjét; valamint Király József csicsói római katolikus esperest, egykori prágai nemzetgyűlési, majd magyar országgyűlési képviselőt. (Az elhurcoltak közül Berecz és Király 1944 decemberében megszökik, Schell 1945 májusáig németországi koncentrációs táborokban raboskodik, Alapy pedig 1945. február 5-én Dachauban életét veszti.) Besztercebányán a Megbízottak Testületének a magyar háborús kiugrási kísérletet követő fejleményekkel foglalkozó ülésén Vavro Šrobár, az SZNT társelnöke felveti, hogy a háború után Csehszlovákiának nemcsak az 1938-1939-ben elveszített területeit kellene Magyarországtól visszakapnia, hanem további határkorrekciókra is szükség lenne. Šrobár szerint „a Mátra lenne a leginkább természetes határ”.

1944. augusztus 29. : Miután a német hadsereg az egyre erőteljesebb partizántevékenység hatására megkezdi Szlovákia katonai megszállását, Közép-Szlovákiában a szlovák hadsereg egyes alakulatainak részvételével németellenes fegyveres felkelés tör ki, amivel kezdetét veszi a szlovák nemzeti felkelés. A felkelők pár nap alatt ellenőrzésük alá vonják Közép- és Észak-Szlovákia jelentős részét. Moszkvában a londoni csehszlovák emigráns kormány küldöttségének és a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció képviselőinek tanácskozásán megegyezés születik arról, hogy a szovjet hadsereg által birtokba veendő csehszlovák területeken ún. nemzeti bizottságok veszik kezükbe a hatalmat, német és magyar vidéken azonban nem engedélyezik a létrejöttüket, mivel az új Csehszlovákiában „demokratikus jogaik csakis a cseheknek, szlovákoknak és ukránoknak lesznek”. Budapesten Horthy Miklós kormányzó visszahívja miniszterelnöki tisztségéből a március 19-i német megszállás után kinevezett Sztójay Dömét, s Lakatos Géza vezérezredest nevezi ki Magyarország új miniszterelnökévé.

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)
CímkeBudapest / London / Nagy-Britannia / Moszkva / Oroszország / Magyarország
FejezetI. A jogfosztottság időszaka
Év1944
Rövid URL
ID227301
Módosítás dátuma2007. augusztus 1.

1 16 17 18
528 találat