Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1944. november 23.

A londoni csehszlovák emigráns kormány memorandummal fordul az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányához, melyben hivatalosan is felkéri őket, hogy járuljanak hozzá a német és magyar kisebbség háború utáni kitelepítéséhez. A memorandum szerint a csehszlovák kormány fenntartja a jogát arra, hogy a köztársasággal szemben ellenségesen megnyilvánuló magyarokkal szemben azonos módon járjon el, mint azt a németekkel szemben meg fogja tenni, miközben a „jelentős számú” magyarországi szlovák kisebbség megléte lehetővé teszi, hogy a magyar „problémát” esetleg lakosságcsere keretében oldják meg. A kitelepítések után esetleg visszamaradó németekre és magyarokra az asszimiláció vár, korábbi nyelvi jogaikat nem kaphatják vissza, s nemzetiségi iskolákat sem igényelhetnek.

A szovjet Vörös Hadsereg elfoglalja Nagykapost, majd másnap Csap térségében a Bodrogköz területére lép.

Hibát talált?

Üzenőfal