Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1 11 12 13
384 találat

1945. július 4. : Szalatnai Rezső - a Gustáv Husák belügyi megbízottal folytatott előző napi megbeszélése alapján - a Magyar Végrehajtó Bizottság nevében írásos javaslatot terjeszt elő a Csehszlovákiai Magyarok Segélybizottságának megalakítására. A javaslat szerint a Segélybizottság a Nemzetközi Vöröskereszttel, a Csehszlovák Vöröskereszttel és a Magyar Vöröskereszttel együttműködve élelmiszer, gyógyszer és pénzsegélyek juttatásával, valamint orvosi ellátással segítené a magyar deportáltakat. Székhelye Pozsony lenne, ideiglenes elnökségében pedig helyet kapna: Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, Csáder Mihály, Czibók János, Fehér Ferenc és Tankovics József. A Segélybizottság legalizálására Husák ígérete ellenére nem kerül sor, illegálisan azonban megkezdi tevékenységét: különféle adományokból származó pénzsegéllyel, ruhaneművel, élelmiszerrel, gyógyszerekkel látja el a rászorulókat, különösen az elbocsátott közalkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott idős pedagógusokat és özvegyeiket. A magyar kormány a szovjet kormányhoz intézett jegyzékében Moszkva beavatkozását kéri a csehszlovákiai magyarság üldöztetésének megakadályozása érdekében, s egyben felkéri, hogy „a Dunamedencében végrehajtandó területi újjárendezéseknél” az ún. nemzetiségi elvet vegyék alapul.

1945. június 19. : A magyar kormány a június 12-i amerikai jegyzékre adott válaszában kifejti, hogy nem ellenzi a csehszlovákiai magyar háborús bűnösök szigorú megbüntetését, tiltakoznia kell viszont a magyar kisebbségnek a nácik zsidóellenes intézkedéseire emlékeztető kollektív üldözése ellen. A magyar lakosságot, amelyet az első világháború után megkérdezése nélkül csatoltak Csehszlovákiához, nem lehet felelőssé tenni az ország szétesése miatt, s háborús bűnössé nyilvánítani csupán azért, mert 1938-ban nem volt kifogása az ellen, hogy visszacsatolják M agya ro rszágh oz. Edvard Beneš kiadja 16/1945. sz. ún. retribúciós dekrétumát „a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetéséről valamint a rendkívüli népbíróságokról”, valamint 17/1945. sz. dekrétumát a Nemzeti Bíróságról. A retribúciós dekrétum a „köztársaság fokozott veszélyeztetettségének” idejére visszamenőleges hatálylyal bűntettnek nyilvánít olyan cselekményeket, amelyek elkövetésük idején nem sértettek törvényt. A dekrétum a „köztársaság fokozott veszélyeztetettségének” időpontját 1938. május 21-től, a csehszlovák hadsereg részleges mozgósításától egy később meghatározandó napig számítja. A csehszlovák kormány jóváhagyja a németeket és magyarokat csehszlovák állampolgárságuktól megfosztó elnöki dekrétum tervezetét.

1945. május 24. : A szlovákiai református egyház élére még a Tiso-féle szlovák állam idején kinevezett, de az új államhatalom támogatását is élvező kassai székhelyű ún. Szervező Bizottság 6 „magyar” (Komáromi, Barsi, Gömöri, Abaúj-Tornai, Dél-Zempléni, Ungi) és 3 „szlovák” (Tárca-völgyi, Felső-Zempléni, Ung-Laborcvidéki) egyházmegyét létrehozva újjászervezi a szlovákiai egyházmegyéket, s élükre ideiglenes adminisztrátorokat nevez ki. A szlovákot nyilvánítja az ügyintézés nyelvévé nemcsak az állami hivatalokkal, hanem a Szervező Bizottsággal való kapcsolattartásban is, azokba a „szlovák jellegű” gyülekezetekbe pedig, amelyekben az istentiszteleteket magyarul tartják, elrendeli a „szlovák államnyelvet” bíró lelkészek kinevezését. A lelkészek számára kötelezővé teszi a szlovák nyelvvizsgát, s még a segéd lel készek kinevezését is a politikai megbízhatóság és a csehszlovák állampolgárság igazolásától teszi függővé. (A Szervező Bizottság lelkészi elnöke Ján Tomašuľa kassai lelkész, világi elnöke Vojtech Ozorovský.)

1944. október 17. : Hatalomátvételüket követően a nyilasok, ill. a Gestapo letartóztatnak több felvidéki közéleti személyiséget is, többek között a nagyidai Schell Péter bárót, a Lakatos-kormány október 12-én kinevezett belügyminiszterét, Kassa és Abaúj-Torna vármegye főispánját; Alapy Gáspárt, Komárom nyugalmazott polgármesterét; az érsekújvári Berecz Kálmánt, a Sarló mozgalom egyik alapítóját, Nyitra és Pozsony vármegye főjegyzőjét; valamint Király József csicsói római katolikus esperest, egykori prágai nemzetgyűlési, majd magyar országgyűlési képviselőt. (Az elhurcoltak közül Berecz és Király 1944 decemberében megszökik, Schell 1945 májusáig németországi koncentrációs táborokban raboskodik, Alapy pedig 1945. február 5-én Dachauban életét veszti.) Besztercebányán a Megbízottak Testületének a magyar háborús kiugrási kísérletet követő fejleményekkel foglalkozó ülésén Vavro Šrobár, az SZNT társelnöke felveti, hogy a háború után Csehszlovákiának nemcsak az 1938-1939-ben elveszített területeit kellene Magyarországtól visszakapnia, hanem további határkorrekciókra is szükség lenne. Šrobár szerint „a Mátra lenne a leginkább természetes határ”.

1 11 12 13
384 találat