A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

1944-ben Alsófegyvernek és Felsőfegyvernek egyesítésével létrejött község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Garamba ömlő Szikince-patak bal partján, Zselíztől É–ÉK-re. L: [2011] – 504, ebből 352 (69,8%) szlovák, 148 (29,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 321 (63,7%) szlovák, 165 (32,8%) magyar. V: [2011] – 265 r. k., 89 ev., 59 ref. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának mintegy egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence határán, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 346, ebből 337 (97,4%) magyar, 6 (1,7%) szlovák; [2011] – 420, ebből 276 (65,7%) szlovák, 133 (31,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 261 (62,1%) szlovák, 154 (36,7%) magyar. V: [2011] – 225 r. k., 42 ref., 3 ev. – A második vh. után túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának jelentős részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A 15. sz.-ban emelt, eredetileg gótikus stílusú ref. templomát a 19. sz.-ban átépítették. – 1976–90 között közigazgatásilag Rimaszombathoz tartozott.

Zseliz − Esterházy-kastély (GJ)

Város a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 2681, ebből 2316 (83,4%) magyar, 262 (9,8%) szlovák; [2011] – 7186, ebből 3550 (49,4%) szlovák, 3501 (48,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3645 (50,7%) magyar, 3358 (46,7%) szlovák. V: [2011] – 4161 r. k., 819 ref., 321 ev., 18 gör. kat. – 1923–60 között járási székhely volt, városi címet 1960-ban kapott. Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre a lakosságcsere keretében magyarországi, az ún. belső telepítések során szlovákiai szlovák családok települtek. A 14. sz. elején eredetileg gótikus stílusban emelt, a második vh. végén azonban felrobbantott r. k. (Szt. Jakab-) templomát 1954-ben építették újjá (a szentély körül található nevezetes, 14. sz.-i freskók Becsei Vesszős György megítéltetését ábrázolják); az 1720-ban barokk stílusban épült Esterházy-kastélyt a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. A kastély parkja mellett álló ún. Bagolyvárban, ahol 1818-ban és 1824-ben Franz Schubert lakott, Schubert-emlékszobát rendeztek be. A város és környéke jelentős régészeti lelőhely: újkőkori leleteiről önálló kultúrát (~i kultúra) neveztek el. A Csemadok 1957–59 között ~en rendezte meg az Országos Dal- és Táncünnepélyeket, 1961-ben a csehszlovákiai magyar ének- és zenekarok első országos fesztiválját, 1969–91 között pedig az Országos Népművészeti Fesztiválokat. Az 1950-es években Smelšie vpred – Bátrabban Előre címmel kétnyelvű járási hetilapja jelent meg, 1993-ban Zselízi Hírmondó – Želiezovský spravodajca címmel indult havilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával és gimnáziummal (Comenius Gimnázium, alapítva 1956-ban) rendelkezett. – 1967-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Garammikolát, 1976-ban Szódót, 1986–92 között hozzá tartozott a Nagypeszek és Tergenye egyesítésével létrehozott Sikenica község. – Ir. Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere (1976); Horváth Géza: Franz Schubert Zselízen (2000).

Zseliz − freskó a Szt. Jakab-templomban (MÁ)

Zseliz − Schubert-múzeum (az ún. Bagolyvár) (MÁ)

Zseliz − Országos Népművészeti Fesztivál (FI)

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Kürtös-patak völgyében, Nagykürtöstől D-re. L: [1921] – 1018, ebből 909 (89,3%) magyar, 90 (8,8%) szlovák; [2011] – 1331, ebből 1063 (79,9%) szlovák, 175 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 921 (69,2%) szlovák, 315 (23,7%) magyar. V: [2011] – 1088 r. k., 67 ev., 3 gör. kat. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1771-ben klasszicista, Zichy Ferenc győri püspök által emeltetett kastélya 1772-ben barokk-klasszicista stílusban épült; 1858–1940 között e kastélyban őrizték a Zichy család gazdag levéltárát, jelenleg a Zsélyi Helytörténeti és Néprajzi Múzeumnak ad helyet. A közeli Sósár gyógyforrásai mellett a 19. sz.-ban létesített gyógyfürdő, amelyben légzőszervi megbetegedéseket és anyagcsere-bántalmakat gyógyítottak, a 20. sz. közepéig működött, jelenleg romos állapotban van. A falu határában az 1963–68 között végzett ásatások során rendkívül gazdag, 867 sírból álló, s mintegy 10 ezer leletet tartalmazó 7–8. sz.-i avar temetőt tártak fel.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, Komáromtól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 1895, ebből 1861 (98,2%) magyar, 21 (1,1%) szlovák; [2011] – 2462, ebből 2014 (81,8%) magyar, 372 (15,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2181 (88,6%) magyar, 204 (8,3%) szlovák. V: [2011] – 1038 ref., 811 r. k., 52 ev., 10 gör. kat. – A két vh. közötti földbirtokreform során a falu határában felosztott nagybirtokra 1926-ban szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, az Okánikovo néven létrehozott kolóniát a 20. sz. második felében közigazgatásilag Nagykeszihez csatolták. ~ magyar lakosságának egy részét 1945 után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. Klasszicista stílusú ref. temploma 1791-ben, r. k. kápolnája a 19. sz.-ban épült. Belterületén 10. sz.-i honfoglalás kori magyar sírokat tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Móra Ferenc Alapiskola) rendelkezett.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó bal partján, Lévától D-re. L: [1921] – 399, ebből 311 (77,9%) magyar, 88 (22,1%) szlovák; [2011] – 167, ebből 120 (71,9%) magyar, 46 (27,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 121 (72,5%) magyar, 32 (19,2%) szlovák. V: [2011] – 147 r. k., 7 ref., 4 ev. – R. k. (Szt. László-) temploma 1806-ban klasszicista stílusban épült.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Érsekújvártól Ny-ra. L: [1921] – 2794, ebből 2784 (99,6%) magyar, 4 (0,1%) szlovák; [2011] – 2281, ebből 1605 (70,4%) magyar, 445 (19,5%) szlovák, 184 (8,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1662 (72,9%) magyar, 327 (14,3%) szlovák, 228 (10,0%) roma. V: [2011] – 1883 r. k., 56 ev., 46 ref., 8 gör. kat. A második vh. után magyar lakosságának több mint egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Márton-) temploma 1397-ben épült. A helyi születésű Jedlik Ányos (1800–95) természettudós, fizikus emlékszobáját 1995-ben adták át, szellemi hagyatéka ápolása céljával 1999-ben alakult meg a Jedlik Ányos Társaság, a község önkormányzata az évenként megrendezett Jedlik Ányos Emlékünnepség alkalmából 2001 óta ítéli oda a Jedlik Ányos-díjat. Határában két honfoglalás kori és egy 10. sz.-i magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Jedlik Ányos Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Szapu Magda: Életmódvizsgálatok a Vág-völgyében. Szimő (1993); Priskin Magdolna: Jedlik Ányos szülőfaluja. Szimő története (2010).