A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

A zsigárdi csata emlékműve (GJ)

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz és a Vág folyása között, Vágsellyétől D-re. L: [1921] – 2663, ebből 2596 (97,5%) magyar, 47 (1,8%) szlovák; [2011] – 1638, ebből 1079 (65,9%) magyar, 512 (31,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1133 (69,2%) magyar, 461 (28,1%) szlovák. V: [2011] – 990 r. k., 353 ref., 81 ev., 1 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának közel egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. József-) temploma 1728–30-ban barokk, ref. temploma 1784-ben klasszicista, r. k. (Szűz Mária neve) kápolnája 1814-ben ugyancsak klasszicista stílusban épült; az 1849. jún. 16-i ~i csata emlékművét 1999-ben emelték. Az önkormányzat kiadásában 1998 óta jelenik meg a Zsigárdi Újság – Žihárecké noviny c. kétnyelvű lap. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Zsolna főtere (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Kiszucai- és a Sztrázsó-hegység között, a Zsolnai-medencében, a Vág folyó völgyében. L: [1921] – 12 073, ebből 9698 (80,3%) szlovák, 750 (6,2%) német, 674 (5,6%) zsidó, 439 (3,6%) magyar; [2011] – 81 494, ebből 74 331 (91,2%) szlovák, 1018 (1,2%) cseh és morva, 292 (0,4%) roma, 93 (0,1%) magyar, 43 (0,1%) német, 8 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 74 272 (91,1%) szlovák, 1104 (1,4%) cseh, 152 (0,2%) roma, 128 (0,2%) magyar, 48 (0,1%) német, 2 jiddis. V: [2011] – 53 674 r. k., 2717 ev., 326 gör. kat., 176 jehovista, 142 gör. kel., 52 ref., 44 izr. – Sziléziai német telepesek által a 13. sz.-ban alapított kereskedőváros évszázadokon keresztül a magyarországi posztóipar egyik központja volt. 1910-ben rendezett tanácsú város lett, 1922-ben elvesztett városi címét 1954-ben kapta vissza. 1949–60 között, majd 1996 óta kerületi székhely. Csehszl. megalakulását követően, 1918 dec.-e és 1919 febr.-ja között a szlovákiai teljhatalmú minisztérium székhelye volt. A szlovák pártok képviselői 1938. okt. 6-án itt kiáltották ki Szl.-nak a csehszlovák államon belüli autonómiáját. A 18. sz. óta számottevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba hurcoltak. Négyszög alaprajzú, árkádos főtere védett műemlékegyüttes. A főtéren álló r. k. (Szt. Pál-) templom és rendház 1743-ban barokk, a várdombon álló r. k. (Szentháromság-) templom 1400 körül gótikus, a közeli Burián-harangtorony 1530-ban reneszánsz stílusban épült. Zsinagógáját 1933–34-ben, ev. templomát 1935–36-ban emelték. Egyetemét, a Zsolnai Egyetemet (1996-ig Közlekedési és Távközlési Főiskola) 1953-ban, bábszínházát 1950-ben, a Vág Menti Múzeumot 1936-ban, a Vág Menti Galériát 1976-ban hozták létre. A város Szl. egyik legjelentősebb ipari központja, valamint vasúti és közúti csomópontja, 2008 óta r. k. püspöki székhely. – A 20. sz. második felében közigazgatásilag ~hoz csatoltak számos környező települést, köztük a váráról híres Budatint.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K–DK-re. L: [1921] – 250, ebből 249 (99,6%) magyar, 1 (0,4%) szlovák; [2011] – 225, ebből 185 (82,2%) magyar, 32 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 191 (84,9%) magyar, 25 (11,1%) szlovák. V: [2011] – 108 ref., 65 r. k., 2 ev., 1 gör. kat. – Gótikus stílusú ref. temploma a 15. sz.-ban épült román kori alapokon, 1755-ben barokk, 1820-ban klasszicista stílusban alakították át; falfestményei középkori eredetűek. A klasszicista Farkas-kastélyt a 19. sz. közepén emelték.

Zsére – r. k. templom (GJ)

Község a Nyitrai járásban, a Tribecs-hegység D-i lejtőin, a Zsibrice-hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 1008, ebből 972 (96,4%) magyar, 32 (3,2%) szlovák; [2011] – 1355, ebből 669 (49,4%) szlovák, 636 (46,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 706 (52,1%) magyar, 593 (43,8%) szlovák. V: [2011] – 1198 r. k., 6 gör. kat., 5 ev., 2 ref. – Lakosságának fő megélhetési forrása a mészégetés és a mésszel való kereskedés volt, határában jelenleg is mészkövet bányásznak. R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1734-ben barokk stílusban épült, 1939-ben átépítették; tájháza 1972-ben létesült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Zsére – menyasszonyi viselet (GJ)

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Verebélytől D-re. L: [1921] – 648, ebből 387 (59,7%) szlovák, 226 (34,9%) magyar; [2011] – 376, ebből 366 (97,3%) szlovák, 4 (1,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 360 (95,7%) szlovák, 3 (0,8%) magyar. V: [2011] – 299 r. k., 3 ev., 2 ref., 1 gör. kat. – A 20. sz. elején magát még részben magyarnak valló lakossága a sz. második felére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. R. k. (Szt. István-) temploma 1699-ben késő reneszánsz stílusban épült, 1776-ban klasszicista stílusban alakították át; klasszicista kastélyát a 18. sz. végén emelték.

1960-ban Nagymagyar, Vajasvata és Csenke egyesítésével (utóbbi 1993-ban újból önállósult) létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [2011] – 3571, ebből 1563 (43,8%) magyar, 1242 (34,8%) szlovák, 649 (18,2%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1363 (38,2%) magyar, 1333 (37,3%) roma, 730 (20,4%) szlovák. V: [2011] – 3259 r. k., 10 ref., 4 ev., 2 gör. kat.

Város és járási székhely az Inóc-hegység D-i lábánál, a Zsitva folyó völgyében, Nyitrától K–ÉK-re. L: [1921] – 3394, ebből 2568 (75,7%) szlovák, 448 (13,2%) magyar, 235 (6,9%) zsidó; [2011] – 12 337, ebből 11 714 (95,0%) szlovák, 71 (0,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 11 628 (94,3%) szlovák, 88 (0,7%) magyar. V: [2011] – 9541 r. k., 177 ev., 23 gör. kat., 14 ref., 1 izr. – A 18. sz.-tól 1922-ig Bars vármegye székhelye volt. A 19. sz. 2. felében elvesztett városi rangját 1960-ban, 1960-ban elvesztett járási székhelyi rangját 1996-ban szerezte vissza. Az 1630-ban reneszánsz stílusban épült, s a 18. sz. végén barokkosított Paluska-, majd Migazzi-kastély 1947 óta a helytörténeti jellegű Városi Múzeumnak ad helyet. ~ korábbi múzeuma, az 1896-ban alapított Barsmegyei Múzeum a vármegye megszűnte (1922) után, 1924-ben szintén megszűnt. Az egykori Vármegyeháza a 17. sz. elején épült reneszánsz stílusban, 1789-ben barokkosították; klasszicista stílusú r. k. (Szt. Mihály-) temploma 1785-ben épült középkori gótikus alapokon. Ipari létesítményei közül legjelentősebb a Calex hűtőgép- és fagyasztógépgyár (mely a privatizációs viharokat túlélve 2000-től újra üzemel), a téglagyár és cipőgyára. – 1960-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Perlepet (Prílepy), 1970-ben Hizért (Chyzerovce); 1974–2002 között hozzá tartozott Zsitvaapáti (Opatovce nad Žitavou) és Zsitvakenéz (Kňažice).

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna partján, Komáromtól Ny-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 2081, ebből 2032 (97,6%) magyar, 41 (2,0%) szlovák; [2011] – 2404, ebből 2045 (85,1%) magyar, 282 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2186 (90,9%) magyar, 156 (6,5%) szlovák. V: [2011] – 1070 r. k., 538 ref., 23 ev., 8 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és ÉNy-szlovákiai szlovákok települtek. Ref. temploma 1794-ben, r. k. (Szt. István-) temploma 1935-ben, a Zichy-kúria 1800 körül épült. A dunai Nagyléli-szigetet a nyárfákon fészkelő értékes vízimadarai miatt 1974-ben természetvédelmi területté (9,14 ha) nyilvánították, s ~ határában terül el az 1955-ben létrehozott 9218 ha kiterjedésű túzokrezervátum egy része is. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.