A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Zemplén − Ref. templom (GJ)

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység DK-i lejtőin, a Bodrog folyó jobb partján, a Latorca és az Ondava összefolyásánál, Királyhelmectől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 689, ebből 646 (93,8%) magyar, 2 (0,3%) szlovák; [2011] – 387, ebből 259 (66,9%) magyar, 115 (29,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 299 (77,3%) magyar, 76 (19,6%) szlovák. V: [2011] – 126 ref., 120 gör. kat., 74 r. k., 1 ev. – Gótikus stílusban emelt középkori ref. templomát 1628-ban építették újjá, klasszicista stílusú gör. kat. (Urunk mennybemenetele) temploma 1802–1804-ben épült. A falu Zemplén vármegye névadó települése, a 17. sz.-ig egyben székhelye is volt; az Árpád-kori Zemplén várának sáncai még ma is látszanak. A közeli Szélmalom-dombon 1959-ben egy honfoglalás kori magyar előkelő sírját tárták fel, a rendkívül gazdag sírleletből arany és ezüst ötvösmunkák, köztük egy aranyfoglalatú szablya, övdíszek, lószerszámveretek és használati tárgyak kerültek elő. A faluban az 1990-es évek óta évente megrendezik a Zempléni Kulturális Napokat.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb parti síkságán, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 1281, ebből 544 (42,5%) magyar, 370 (28,9%) ruszin, 329 (25,7%) szlovák; [2011] – 1154, ebből 1055 (91,4%) szlovák, 55 (4,8%) magyar, 4 (0,3%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 1017 (88,1%) szlovák, 84 (7,3%) magyar, 7 (0,6%) ruszin és ukrán. V: [2011] – 368 ref., 203 r. k., 184 gör. kat., 139 gör. kel., 136 jehovista. – A 20. sz. elején még részben magyar és a 18. sz.-ban betelepült ruszin lakossága a 20. sz. második felére nagyrészt beolvadt az ugyancsak a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Gör. kat. (Urunk mennybemenetele) temploma 1796-ban barokk-klasszicista, ref. temploma 1801-ben klasszicista stílusban épült, gör. kel. templomát az 1990-es években emelték. Az 1949-ig ~hoz tartozó Molyva tanyát előbb Hardicsamolyva (Hradištská Moľva) néven önálló községgé szervezték, majd 1967-ben Málcához (Malčice) csatolták. – Ir. Géczi Lajos: Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában. Ondava menti tűnődések és beszélgetések (1996).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység K-i lábánál, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 603, ebből 457 (75,8%) szlovák, 92 (15,3%) magyar; [2011] – 660, ebből 635 (96,2%) szlovák, 5 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 635 (96,2%) szlovák, 7 (1,1%) magyar. V: [2011] – 353 r. k., 201 gör. kat., 52 ref., 3 ev. – A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. második felére beolvadt a 18–19. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ref. temploma a 13. sz.-ban, szecessziós stílusú gör. kat. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1928-ban, r. k. (Fájdalmas Szűzanya) temploma 1969-ben épült.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 402, ebből 318 (79,1%) magyar, 57 (14,2%) szlovák; [2011] – 379, ebből 274 (72,3%) szlovák, 85 (22,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 254 (67,0%) szlovák, 105 (27,7%) magyar. V: [2011] – 290 r. k., 54 gör. kat., 21 ref. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1795-ben épült klasszicista stílusban, a 18. sz. végén emelt klasszicista ref. templomát 1900–06 között építették újjá. Határában, az 1960-ban, majd 1971–74 között végzett ásatások során a bükki kultúrához tartozó újkőkori. ill. réz- és római kori leleteket tártak fel.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Ticce patak mentén, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 805, ebből 768 (95,4%) magyar, 5 (0,6%) szlovák; [2011] – 823, ebből 670 (81,4%) magyar, 122 (14,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 706 (85,8%) magyar, 93 (11,3%) szlovák. V: [2011] – 520 r. k., 90 ref., 69 gör. kat., 2 ev. – A 14. sz. végén emelt gótikus stílusú r. k. (Szt. István-) templomát 1877-ben építették át; a 17. sz.-ban egy középkori várkastély helyén épült Klobusitzky-kastély a 20. sz. második felében elpusztult. A 21. sz. elején 1–4. évolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 111, ebből 111 (100%) magyar; [2011] – 164, ebből 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák. V: [2011] – 58 ref., 56 r. k., 4 gör. kat., 3 ev. – A második vh. után magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1872-ben neoklasszicista stílusban épült.

Város és járási székhely a Körmöci-hegység és a Selmeci-hegység közötti ~i medencében, a Garam folyó jobb partján, Zólyomtól Ny-ra. L: [1921] – 1371, ebből 1327 (96,8%) szlovák, 15 (1,1%) magyar; [2011] – 19 883, ebből 15 484 (77,9%) szlovák, 565 (2,8%) roma, 111 (0,6%) cseh és morva, 84 (0,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 15 406 (77,5%) szlovák, 523 (2,6%) roma, 120 (0,6%) cseh, 116 (0,6%) magyar. V: [2011] – 9693 r. k., 478 ev., 69 gör. kat., 26 ref. – A besztercebányai r. k. püspökség egykori mezővárosa volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza; 1928-ig, majd 1960 óta járási székhely. A 20. sz. második felében Szl. egyik legjelentősebb gyárvárosává, az ország alumíniumiparának központjává vált. – Pázmány Péter által 1631-ben építtetett reneszánsz-barokk stílusú kastélya, amelyet a 19. sz.-ban empire stílusban alakítottak át, 1776-tól 1941-ig a besztercebányai püspökök nyári rezidenciája volt. Gótikus alapokon álló r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1806–13 között klasszicista stílusban épült, kriptájában több besztercebányai püspök nyugszik. – 1969-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Felsőapátit (Horné Opatovce), 1971-ben Saskőváralját (Šašovské Podhradie), 1971–90 között hozzá tartozott Ladomérmindszent (Ladomerská Vieska), 1980–90 között Lutilla (Lutila).