A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

A Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó könyvesboltjában működött (Pozsony, 1993–1995). – Vezető: Kubička Kucsera Klára, Dobos Éva.

Az első önálló magyar kiadó volt a második vh. után (Pozsony, 1969 jan.–1994 márc.). Előzménye a Tatran Könyvkiadó Magyar Üzeme volt. Feladatkörébe a kisebbségi magyar irodalom szervezése, a műfordítás-irodalom (főleg cseh és szlovák művek) támogatása és a közös könyvkiadás keretében Mo.-ról behozott könyvek gondozása tartozott. Igazgatója elnöke volt a szlovák könyvterjesztő vállalat keretében létesült könyvbehozatali bizottságnak. A kiadó programja fokozatosan alakult ki. A szépirodalmon kívül kezdettől fogva adott ki nyelvészeti és történettudományi műveket, később néhány képzőművészeti kiadványt is, ebben azonban a hatóságok rendszeresen akadályozták. A kiadványok mintegy felét kisebbségi magyar írók művei alkották, a többi műfordítás, ill. célkiadvány vagy bérmunka volt. A kiadó 1977-ben megindította a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatot, mely 20 próza- és 15 verseskötetben kívánta bemutatni 60 év legjobb alkotásait. Az 1983-ban indított A Szlovák Irodalom Könyvtára és A Cseh Irodalom Könyvtára sorozatban a két nemzeti irodalom legjobb alkotásai jelentek meg. A Madách-Európa Kiskönyvtár sorozatban a cseh és szlovák irodalom kisebb terjedelmű alkotásait adták ki. A legrégebbi sorozat, az 1950-ben indult Magyar Könyvbarátok Köre, 1980-ig könyvklubként működött. Alapsorozatában (évi 4 mű) 1980 végéig 124 kötet jelent meg. 1980-ban 7000 tagja volt. 1965-ben ugyancsak könyvklubként alakult a Versbarátok Köre; sorozatában évi 4 kötet szerepelt, ebből 1 a kisebbségi magyar költészetet képviselte. 1978-ban indult az Első Osztályosok Ajándékkönyve sorozat, az egyetlen sorozat, amely az 1989 utáni változásokat túlélte. A fiatal tehetséges szerzők felkarolására 1981-ben indított Főnix Füzetek c. sorozatot. A kiadó megalakulásától kezdve gondozta az Iskolások Könyvtára sorozatot. Ezzel azt a célt követte, hogy a tanulóifjúság kedvezményes áron jusson hozzá az ajánlott s a kötelező irodalomhoz. E sorozatot kiegészítette a Diákkönyvtár, mely az oktatásügy igényeit figyelembe véve a közös kiadás keretében jelentette meg a magyar és a világirodalom alkotásait. A társadalomtudományi és néprajzi jellegű művek az Új Mindenes Gyűjteményben jelentek meg évente 1980-tól. A csehszlovák–magyar közös könyvkiadási egyezmény (1953-tól) a könyvkiadók együttműködését szabályozta, lehetőséget teremtve a magyarországi kiadványok kedvezményes áron való behozatalára, ill. a szlovákiai kiadványok (főleg a kisebbségi irodalmi alkotások) magyarországi forgalmazására. A ~ kiadványainak 90–95 %-a jutott el így a magyarországi könyvpiacra, csaknem félmillió példányban. 1972-től a ~ jelentette meg az Irodalmi Szemle folyóiratot, 1973-tól pedig a Madách Naptárat is. A kiadó munkatársai között kiváló írókat (Dobos László, Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Zalabai Zsigmond stb.), ill. műfordítókat (Mayer Judit, Czagány Iván stb.) találunk. A kiadó 1994-ben megszűnt, és szerepét az újonnan alakult kiadókkal együtt (Kalligram Könyv- és Lapkiadó, Lilium Aurum Könyvkiadó, AB-ART Könyvkiadó stb.) a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó vette át. – Vezető: Dobos László (1969), Fónod Zoltán (1969), Dobos László (1970), Fónod Zoltán (1972), Sárkány Árpád (1979), Klimits Lajos (1987), Dobos László (1990).

Szlovákiai magyar könyvkiadó (Pozsony, 1992–2014). Igazából 1994-től a Madách Könyv- és Lapkiadó megszűnte után működött. Programjában a korábbi hagyományokat folytatta, megkülönböztetett figyelmet fordított az eredeti magyar művek kiadására. Tevékenységében a szépirodalom, továbbá a tudományos és néprajzi irodalom, valamint a gyermek- és ifjúsági művek kiadása volt a meghatározó. Magyar Anteus címmel új sorozatot indított (2003) a kisebbségi magyar írók meghatározó életművei kiadására. Förtelmes kaszálógép, avagy köszöntés Hiccingáből címmel 2003-ban költői antológiát adott ki, Ugrás a semmibe (Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1918–2003) címmel pedig 2004-ben prózai antológiát jelentetett meg. A fiatal költők, prózaírók bemutatását az Új Főnix Füzetek c. kiadvány vállalja. Kiadásában három folyóirat – Irodalmi Szemle, Jó Gazda, Tücsök – jelenik meg. Indulásakor kiadói tevékenysége mellett országos méretű könyvesbolt-hálózatot is működtetett. 2014-ben megszűnt, és a lapkiadást a Madách Egyesület folytatja. – Vezető: Dobos László (1994–2014).

Szakmai és művészeti szervezet (Pozsony, Hetény, Dunaszerdahely, Komárom, 1990). A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jogutódja és tevékenységének folytatója. A szervezet célja a magyar nemzetiségi kisebbség professzionális képzőművészeti kultúrájának támogatása és művészeti hagyományainak megőrzése. Küldetése és célja főként a kortárs magyar képzőművészek művészetének terjesztése Szl. egész területén, valamint az össznemzeti magyar és nemzetközi képzőművészeti kultúrán belül. Tevékenysége főleg kiállítások rendezésére irányul, ezenkívül elméleti szimpóziumokat szervez és alkalmi kiadványokat ad ki. Tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, valamint a pozsonyi Slovenská výtvarná únia-nak (Szlovák Képzőművészeti Unió). 1993–1995-ben a hetényi Lilla Galéria társszervezője, 1995 után a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériával és más intézményekkel működik együtt. Tagságának száma 50 körüli. Megalapítója és szervezője az Illusztrált Könyv biennálénak Dunaszerdahelyen. 1996-ban évi nívódíjat alapított saját tagjai számára. Az új nevét (~) 2014-ben vette fel. – Vezető: Nagy János (1990); Lipcsey György (1995); Kopócs Tibor (1998); Dolán György (2009); Kopócs Tibor (2014).

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának segéd- és tanácsadó szerve (Pozsony, 1948–1949). Feladata az volt, hogy segítse a párt központi bizottságának munkáját a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos párthatározatok meghozásában és végrehajtásában. A mintegy egy éven át működő ~ elnökévé a magyarellenességéről jól ismert Daniel Okáli belügyi megbízottat, titkárává pedig Fábry Istvánt nevezték ki. A bizottságban rajtuk kívül Lőrincz Gyula, Major István, Kugler János és Rabay Ferenc kapott helyet. A ~ot később további két szlovák taggal egészítették ki. Fontos szerepet kapott az Új Szó c. lap elindításában, a Csemadok létrehozásának előkészületeiben, valamint a csehországi deportáltak vagyoni kérdéseit érintő rendelkezések kidolgozásában is. Miután 1949 őszén nyíltan kifogást emelt a tervezett Dél-akció magyarellenes éle ellen, a pártvezetés feloszlatta a bizottságot.

Kisebbségi írók és publicisták népfrontos jellegű egyesülete (Pozsony, 1937 júliusa). Tisztségviselői és ismertebb tagjai a következők voltak: Győry Dezső (elnök), Vozári Dezső és Peéry Rezső (alelnökök), Vass László (titkár), Jócsik Lajos (pénztáros), Morvay Gyula és Szalatnai Rezső (ellenőrök), Forbáth Imre, Földes Sándor, Gwerk Ödön, Hornyánszky István, Jelen Mihály, Sellyei József, Tilkovszky Béla. Vezetői a hatóságoknál többször eljártak a kisebbségi irodalom ügyében, és részük volt abban, hogy 1938-ban végre magyar író (Darkó István) is kapott Állami Díjat. – Vezető: Győry Dezső. – Ir. Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek. In: Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (1982).

Magyar egyetemisták alapították (Pozsony, 1989 nov.–1991). Részt vett a rendszerváltásban, aktívan bekapcsolódott a tüntetések szervezésébe és mozgósította a szlovákiai magyar egyetemistákat, diákokat. A Független Magyar Kezdeményezés 1990-ben Berényi József személyében az első szabad választáson parlamenti képviselőt juttatott a Szlovák Nemzeti Tanácsba a ~ből. 1991-től Diákhálózat néven folytatja munkáját az egyetemisták és diákok érdekvédelmével foglalkozó szervezetként.

Az 1918-as államfordulat után az 1912-ben létesített pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet megszüntették. Csehszl.-ban ezután – az 1925–1939 között létező losonci Református Teológiai Szeminárium kivételével – nem volt magyar tanítási nyelvű egyetem vagy kar. A Comenius Egyetemen 1920-ban Magyar Szeminárium létesült, ahol hosszabb ideig csak lektor (Vojtech Cvengroš) működött. A magyar filológiai szakot az 1930/31-es akadémiai évben vezették be. A finnugrisztikából professzorrá habilitált Pavel Bujnák heti két órában a 19. sz.-i magyar regényről előadást s régi szövegek olvasásával szemináriumot tartott. A következő akadémiai évben az évfolyamonkénti heti óraszám kilencre emelkedett, s ennyi maradt 1951 jún.-áig. Az előadások nyelve addig a szlovák volt. Halála után, 1934-től 1950-ig két megbízott előadó, Ján Bakoš szemitológus és František Jančovič középiskolai tanár vette át az oktatást. Az 50-es években jelentős változásokra került sor. 1951-ben az egyetem akkor létesített pedagógiai karán Sas Andor docens vezetésével magyar tanszék nyílt, s az előadások nyelve nemcsak ott, hanem a bölcsészkar megmaradt magyar szemináriumában is a magyar lett. A pedagógiai karon kezdettől két részleg működött: a gimnáziumi tanárokat képző pedagógiai főiskola és az általános iskolák tanítóit felkészítő pedagógiai felső iskola. A tanszékek az első két évben közösek voltak az egyes szakokon, aztán elkülönültek. Az egymást követő iskolareformok következtében 1954-ben Pozsonyban három felsőfokú intézmény oktatta a magyar nyelvet: A Comenius (Komenský) Egyetem Magyar Szemináriuma, a Pedagógiai Főiskola és a Felsőbb Pedagógiai Iskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke. Az újabb reformok következtében megszűnő Pedagógiai Főiskola tanszéke beleolvadt az egyetem Magyar Szemináriumába, az ugyancsak megszűnő Felsőbb Pedagógiai Iskola tanszéke pedig 1960-ban átkerült Nyitrára. A tanítási nyelv a pedagógiai főiskolán – a magyar tanszék kivételével – a szlovák volt, a tanítóképzőnek megfelelő pedagógiai felső iskolán viszont a más szakos magyar hallgatók részére is magyarul folyt az oktatás. A pedagógiai felső iskolát pár év múlva Nyitrára telepítették át. Az egyetem bölcsészkarán a Magyar Szemináriumot 1959-ben váltotta fel az önálló Magyar tanszék, melyen Sas Andor irányításával négy adjunktus működött. 1990-től a szlovák hallgatók részére külön tanrendű szak létezik. A tanszéken jelenleg magyar szakos tanár- és tolmácsképzés, hungarológiai képzés, valamint finn nyelvi és irodalmi képzés folyik baccalaureátusi (Bc.), magiszteri (Mgr.) és doktori (PhD.) képzés keretein belül.

Baloldali ifjúsági tömörülés a két vh. közötti Szl.-ban (Pozsony, 1936–1938). Elnökévé Ferencz Lászlót, a szervezet létrehozásában nagy szerepet játszó baloldali Magyar Nap című napilap felelős szerkesztőjét, alelnökévé pedig Lőrincz Gyulát választották. Gyakorlati munkájának irányításában a szervezet titkárai, Betlen Oszkár és az őt követő Keleti Ferenc, valamint Schönherz Zoltán kaptak nagy szerepet. 1937 dec.-ében már 32 ifjúsági szervezet tartozott hozzá, 1938-ban pedig már 45 településen volt helyi szervezete, amelyekben összesen 3200 személy tevékenykedett. Sajtóorgánuma az 1937 jan.-jától kiadott Kéve c. lap volt. A csoportok és szervezetek irodalmi estek, színjátszó körök, sportrendezvények szervezésével igyekeztek megszólítani a fiatalságot. Együttműködött a hasonló szellemiségű szlovák és cseh szervezetekkel. Tevékenysége eleinte inkább csak a kultúra területére korlátozódott, 1937 tavaszától egyre inkább a politikai célkitűzések kerültek középpontjába. A szervezet 1937 dec.-ében megtartott kongresszusának központi témáját már a Csehszlovák Köztársaság egységének megőrzése, a magyar revíziós igények elítélése jelentette. Tevékeny részt vállalt a CSKP által 1938 nyarán és szept.-ében a köztársaság védelme mellett megtartott tömegdemonstrációk megszervezéséből is. 1938. okt. közepéig folytathatta működését. Ekkor a frissen kinevezett autonóm szlovák kormány betiltotta működését, pozsonyi központi irodahelyiségeit pedig bezárta. – Vezető: Ferencz László (1936). – Ir. Jalsovszky Katalin: A Magyar Fiatalok Szövetsége. A csehszlovákiai magyar fiatalok a népfrontmozgalomban, 1936–1938 (Kézirat, 1987).

Politikai napilap (Pozsony, 1941–1944). Belső munkatársai többek között Peéry Rezső és Szalatnai Rezső voltak. A szlovák államban élő magyarság egyetlen engedélyezett pártjának, a Szlovenszkói Magyar Pártnak volt a hivatalos lapja. Hangsúlyozott keresztény humanizmusáért a szlovák és német fasiszta lapok sokszor támadták. Hétköznapi számai 10, a vasárnapiak 24 oldalon, az ünnepi számok pedig ennél jóval nagyobb terjedelemben jelentek meg. – Szerk. Somos Elemér.

A Keresztényszocialista Diákok Szabadszervezetének betiltása után egyetemisták és egyetemet végzettek szervezték meg (Pozsony, 1919–húszas évek közepe). Céljuk a kisebbségi szellemi élet keresztényi és nemzeti szellemű fellendítése volt. Ők alapították az egyetemisták érdekvédelmi szervezeteit, a Magyar Akadémikusok Keresztény Köreit, a pozsonyi Kiskárpátok Cserkészcsapatot és az Új Auróra almanachot, a Budapesten és Bécsben tanuló felvidéki diákok körében is voltak fiókszervezetei. Hungarus érzelmű német tagok hatására a hagyományos német diákegyesületek (Burschenschaftok) szertartásos külsőségeiből is sokat átvettek. A Szövetségnek Pozsonyban 52, Szl.-szerte 42 „törzstagja” volt. Az ismertebbek: Aixinger László, Alapy Gyula, Dobai János, Floch István, Hornyák Odilo, Krammer Jenő, Ölvedi László és Schubert Tódor. A szervezetet a csehszl. hatóságok folyamatosan zaklatták. – Ir. Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági mozgalmak kezdetei Trianon után (Regio, 1990/2).

Rövid életű szlovákiai magyar ifjúsági szervezet (Pozsony, 1968–1969). Életre hívásának fő szorgalmazója a magyar ifjúsági klubmozgalom volt, amely kezdeményezésére 1968. ápr. 6-án a magyar fiatalok első országos értekezletén megalakították a Magyar Ifjúság Központi Tanácsát azzal a feladattal, hogy dolgozza ki a magyar ifjúsági szervezet programját és alapszabályát. Ez 1968 nyarán megtörtént, az aug. 21-i szovjet megszállás és a rétegszervezetek nemzetiségi alapon történő létrehozását nem tűrő normalizációs politika ugyanakkor a szervezet sorsát is megpecsételte. A magyar fiatalok 1968. dec. 7-én megtartott második országos értekezletén bejelentették a ~ megalakulását, amelynek elnökévé Varga Sándort, alelnökévé Duka Zólyomi Árpádot választották, azt azonban nem vették fel a megszűnt Csehszlovák Ifjúsági Szövetséget felváltó Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Társulásába, s 1969 máj.-ában a működését is betiltották. – Vezető: Varga Sándor. – Ir. Varga Sándor: Az önálló magyar ifjúsági szervezet megszületése 1968-ban (Fórum Társadalomtudományi Szemle 2009/3); Kiss József: Kísérlet önálló szlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetség létrehozására 1968–1969-ben (Fórum Társadalomtudományi Szemle 2009/4).

Internetes televízió (Pozsony, 2011). A szlovákiai magyar kulturális élet szinte minden fontos eseményéről tájékoztat teljes terjedelemben a www.televizio.sk portálon. Fontos szerepe van a szlovákiai magyar kultúra eseményeinek képi és hangi rögzítésében, terjesztésében és archiválásában. Fenntartója az Anima Társaság, működtetője a Microgramma Stúdió (Haraszti Gyula), producere a Median Produceri Iroda (Haraszti Mária).

Szlovákiai magyar politikai mozgalom (Pozsony, 1990 jan.–1998). Konzervatív, keresztény és nemzeti szellemiségű mozgalomként alakult meg. Az 1990-es parlamenti választásokon az Együttélés Politikai Mozgalommal koalícióban vett részt, és hét-hét parlamenti helyet szerzett a prágai Szövetségi Gyűlésben, ill. a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsban. 1992 jan.-jában néhány képviselője kivált a mozgalomból és csatlakozott a Magyar Néppárthoz. 1992-ben az Együttélés Politikai Mozgalommal, ill. a Magyar Néppárttal indult a parlamenti választásokon, és 4 mandátumhoz jutott a Szövetségi Gyűlésben, ill. 5-höz a Szlovák Nemzeti Tanácsban. 1994-től részt vett a Magyar Koalíció munkájában, ennek keretében indult a parlamenti választásokon, és 7 mandátumot szerzett. 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja keretében egyesült a másik két magyar politikai tömörüléssel. Tiszteletbeli elnöke Janics Kálmán volt. – Vezető: Janics Kálmán (1990); Bugár Béla (1990–1998). – Ir. K. Cséfalvay Eszter (szerk.): Közösségünk szolgálatában. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt éve 1990–1995 (1995).

A Pravda Kiadóvállalat keretében létrehozott magyar kiadó (Pozsony, 1949–1952). Kb. 75-80 kiadványt, főleg politikai műveket és szlovák meg cseh írók magyarra fordított alkotásait jelentette meg. A kisebbségi magyar írók művei közül Egri Viktor színműveit, Rácz Olivér meséskönyveit, Dénes György verskötetét és Szabó Béla elbeszélésgyűjteményét adta ki. Tevékenységéhez fűződik az első könyvklub létrehozása (Magyar Könyvbarátok Köre, 1950). – Ir. Fónod Zoltán: Körvonalak (1982).

A csehszl.–magyar lakosságcserét magyar részről irányító Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság hozta létre a mo.-i áttelepítésre kijelölt szl.-i magyarok érdekvédelmének ellátására. Fennállásának kezdeti szakaszában a magyar kisebbség jogvédelmét is igyekezett felvállalni. Működését 1946. aug. 1-jén kezdte meg Pozsonyban. 1946 okt.-ében az ún. fehér lappal a ~ értesítette az érintett magyarokat, hogy az áttelepítésre kijelöltek névjegyzékében szerepelnek. A hivatal a lakosságcserével kapcsolatos teendők mellett kezdetben az általános konzuli teendőket is ellátta. Konzuli és áttelepítési osztálya 1947 jan.-jában különvált, előbbiből jött létre 1947 szept.-ében a pozsonyi magyar főkonzulátus. A ~t a lakosságcsere befejezését követően, 1949 jún.-ában számolták fel. – Vezető: Wagner Ferenc (1946); Berecz Kálmán (1947); Vándor József (1948).

Szépirodalmi és kritikai folyóirat (Pozsony, 1930–1939). Bár tudományos folyóiratnak is nevezte magát, inkább csak jó ismeretterjesztő írásokat közölt, elsősorban külföldi szerzőktől. Nagy számban jelentetett meg külföldi kortárs magyar írókat, valamint kiterjedt kritikai rovattal rendelkezett. – Szerk. Reinel János és Walla Frigyes.

A szlovákiai magyarok képviseleti szerve, amely a komáromi tárgyalások előestéjén, a magyar lakosságú területek közeli visszacsatolásának reményében alakult meg (Pozsony, Komárom, 1938. okt. 7.–1938 nov.). Megalakítói az Egyesült Magyar Párt országos vezetői, nemzetgyűlési képviselői és szenátorai voltak. Székhelye Komárom volt, de a következő napokban D-Szl. szinte valamennyi jelentősebb településén megalakultak a helyi szervezetei. Feladata a magyar lakosság tájékoztatása, a közrend fenntartása és a várt visszacsatolás lebonyolításának elősegítése volt. Részt vett a D-Szl. több településén (közte Pozsonyban és Kassán) lezajlott demonstrációk megszervezésében. A megalakulását követő napokban több ízben is kiáltvánnyal fordult a magyar lakossághoz, amelyekben nyugalomra és a közrend fenntartására, valamint ennek érdekében helyi polgárőrségek megalakítására szólította fel a lakosságot. Utasítására sok dél-szlovákiai településen már ekkor kifüggesztették a nemzeti lobogót. A következő hetekben a ~hoz már a korábbi aktivista magyar szerveződések is csatlakoztak, így az a szlovákiai magyarság reprezentatív testületévé vált. Okt. utolsó napjaiban a nemzeti tanácson belül népjóléti tanács alakult, amelynek célja a magyar lakta területek visszacsatolása kapcsán várható szociális gondok kezelése volt. Működését a hatóságok akadályozták, több helyen betiltották. Az első bécsi döntés kihirdetését követően a magyar honvédség megérkezéséig sok településen a ~ vette át az irányítást, felügyelte a közrendet, szervezte a visszacsatolást kísérő ünnepségeket, s igyekezett megakadályozni, hogy a távozó hatalom magával vigye a közhivatalok, gyárak stb. ingóságait. A magyar honvédség bevonulását követően a nemzeti tanácsok egy ideig még megpróbáltak részt vállalni a visszacsatolt területek irányításából. A katonai közigazgatás viszonyai azonban erre nem adatak lehetőséget, így mind a központi ~, mind a helyi szervezetei feloszlatták magukat.

Az Országos Keresztényszocialista Párt ny.-szl.-i hetilapja (Pozsony, 1927–1936). A kisebbségi sérelmek ostorozása miatt sűrűn cenzúrázták, elkobozták, s 1933 dec.-től 1934 jún.-ig betiltották. A két ellenzéki párt egyesülése után hamarosan megszűnt, s helyébe az Új Hírek napilap lépett. – Szerk. Reinel János. – A szlovák állam idején 1942 és 1944 között újra megjelent. – Szerk. Brogyányi Kálmán és Ásgúthy Erzsébet.

Szlovákiai magyar politikai párt (Pozsony, 1991–1998). Az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom néhány parlamenti képviselője csatlakozott hozzá 1992 jan.-jában. Az 1992-es parlamenti választásokon az Együttélzéssel és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal indult hármas koalícióban, de mandátumhoz nem jutott. 1998-ban, a Magyar Koalíció Pártja megalakulása előtt beolvadt az Együttélés Politikai Mozgalomba. – Vezető: Popély Gyula.

A PEN Klub szlovákiai magyar szervezete (Pozsony, 1989 jún.). A rendszerváltás előtt alakult szlovákiai magyar írók és értelmiségiek részvételével Balla Kálmán kezdeményezésére. Több dokumentumot adott ki a Csehszl.-ban bebörtönzött írók és ellenzékiek védelmében. 1991-ben beolvadt a Szlovákiai PEN Klubba. – Vezető: Balla Kálmán.

Polgári baloldali és szocialista írók, publicisták és művészek népfrontos jellegű kulturális egyesülete. Alakuló közgyűlését 1935. febr. 10-én tartotta Pozsonyban: alapszabálya értelmében a magyar kultúra ápolása és a magyar-szlovák-cseh kulturális kapcsolatok elmélyítése volt a fő célja. Kezdeményezője Barta Lajos emigráns író volt, aki azonban csehszlovák állampolgárság hiányában nem lehetett az egyesület tisztségviselője. Az egyesület létrehozását a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság elnöksége aktívan támogatta, de később – a szociáldemokrata sajtóval együtt – politikai egyoldalúsággal, „bolsevista szellemmel” vádolta a vezetőséget. Az intrikák következtében és egy másik egyesület a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság megalakulása miatt csakhamar feloszlott.