Község a Nagykürtösi járásban, az Ipolymenti-hátságon, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől K–DK-re, a magyar–szlovák határon. L: [1921] – 772, ebből 730 (94,6%) magyar, 22 (2,8%) szlovák; [2011] – 1451, ebből 813 (56,0%) szlovák, 429 (29,6%) magyar, 112 (7,7) roma nemzetiségű. A: [2011] – 770 (53,1%) szlovák, 535 (36,9%) magyar, 45 (3,1%) roma. V: [2011] – 1219 r. k., 40 ev., 2 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések keretében szlovákokat telepítettek. R. k. (Szt. Demeter-) temploma 1789-ben barokk-klasszicista stílusban épült, a táj népi kultúráját bemutató néprajzi szobája 1975-ben nyílt meg.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipolymenti-hátságon, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől K–DK-re, a magyar–szlovák határon. L: [1921] – 772, ebből 730 (94,6%) magyar, 22 (2,8%) szlovák; [2011] – 1451, ebből 813 (56,0%) szlovák, 429 (29,6%) magyar, 112 (7,7) roma nemzetiségű. A: [2011] – 770 (53,1%) szlovák, 535 (36,9%) magyar, 45 (3,1%) roma. V: [2011] – 1219 r. k., 40 ev., 2 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések keretében szlovákokat telepítettek. R. k. (Szt. Demeter-) temploma 1789-ben barokk-klasszicista stílusban épült, a táj népi kultúráját bemutató néprajzi szobája 1975-ben nyílt meg.

1940-ben Jányok néven Alsójányokkal és Felsőjányokkal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Szenctől D-re. L: [1921] – 52, ebből 52 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921]52 r. k.

1940-ben Jányok néven Alsójányokkal és Felsőjányokkal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Szenctől D-re. L: [1921] – 52, ebből 52 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921]52 r. k.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Cserehát É-i lábánál, az Ida-patak völgyében, Szepsitől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 938, ebből 866 (92,3%) magyar, 23 (2,4%) szlovák; [2011] – 1195, ebből 628 (52,6%) magyar, 425 (35,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 750 (62,8%) magyar, 312 (26,1%) szlovák. V: [2011] – 907 r. k., 90 ref., 26 gör. kat., 7 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során közép- és kelet-szlovákiai szlovákok települtek. R. k. (Szt. Kereszt-) temploma 1786–97-ben, ref. temploma 1805-ben épült klasszicista stílusban; a 19. sz.-ban emelt klasszicista Szentimrey-kastély barokk alapokra épült. A Csemadok és a Pódium Színházi Társulás 2000 óta ~n és Szepsiben rendezi meg az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált. A 21. sz. elején közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1943-ban Sacához, majd 1968-ban Sacával együtt Kassához csatolt község a Kassai-medencében, az Ida-patak völgyében, Kassa belterületétől DNy-ra. L: [1921] – 470, ebből 275 (58,5%) szlovák, 122 (26,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 325 r. k., 71 gör. kat., 57 ref., 11 izr., 6 ev. – A 18–19. sz.-ban szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére szintén szlovákká vált. A Zichy-kastély a 18. sz. végén épült klasszicista stílusban.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Cserehát É-i lábánál, az Ida-patak völgyében, Szepsitől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 938, ebből 866 (92,3%) magyar, 23 (2,4%) szlovák; [2011] – 1195, ebből 628 (52,6%) magyar, 425 (35,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 750 (62,8%) magyar, 312 (26,1%) szlovák. V: [2011] – 907 r. k., 90 ref., 26 gör. kat., 7 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során közép- és kelet-szlovákiai szlovákok települtek. R. k. (Szt. Kereszt-) temploma 1786–97-ben, ref. temploma 1805-ben épült klasszicista stílusban; a 19. sz.-ban emelt klasszicista Szentimrey-kastély barokk alapokra épült. A Csemadok és a Pódium Színházi Társulás 2000 óta ~n és Szepsiben rendezi meg az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált. A 21. sz. elején közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence K-i részén, a Szuha-patak völgyében, Fülektől É–ÉNy-ra. L: [1961] – 587, ebből 70 (11,9%) magyar; [2011] – 526, ebből 450 (85,6%) szlovák, 42 (8,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 443 (84,2%) szlovák, 51 (9,7%) magyar. V: [2011] – 335 r. k., 48 ev., 3 ref., 1 gör. kat. – Perse községhez tartozó puszta volt, amelyre az első vh.-t követő földbirtokreform során 1924-ben – a Coburg család felosztott nagybirtokára – cseh-morva és szlovák kolonisták települtek. 1936-ban önálló községgé szervezték, a magyar közigazgatás alatt 1939-ben visszacsatolták Perséhez, majd 1957-ben újra önállósult. 1961-ben ide helyezték át az 1957-ben alapított losonci Mezőgazdasági Inasiskolát, a jelenlegi Középfokú Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetet, amelyben magyar nyelvű oktatás is folyik.

Község a Tőketerebesi járásban, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, a Biste-patak mentén, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 232, ebből 178 (76,7%) szlovák, 46 (19,8%) magyar; [2011] – 162, ebből 159 (98,1%) szlovák, 2 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 157 (96,9%) szlovák, 2 (1,2%) magyar. V: [2011] – 53 gör. kel., 39 r. k., 26 ref., 22 gör. kat. – A 20. sz. elején még részben magyar lakosság a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ref., valamint gör. kat. (Szt. György-) temploma a 19. sz. végén neoklasszicista stílusban épült, gör. kel. (Szt. György-) templomát 1996-ban emelték. Savanyúvízforrásai mellett fürdő és üdülő működik.

1964-ben Sady nad Torysou néven Izdobával (Zdoba) egyesített község a Kassa-környéki járásban a Kassai-medencében, a Tarca folyó bal partján, Kassától K-re. L: [1921] – 471, ebből 229 (48,6%) magyar, 210 (44,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 219 r. k., 178 ref., 64 gör. kat., 7 izr., 3 ev. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. elején még nagyrészt magyar ref. lakossága a sz. közepére beolvadt a szlovák lakosságba. Barokk stílusú r. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1765-ben épült gótikus alapokon, klasszicista stílusú ref. templomát 1827-ben emelték.

1924–39 között, majd 1974-ben Cabajcsápor (Cabaj-Čápor) néven Csáporral (Čápor) egyesített község a Nyitrai járásban, a Nyitrai-hátságon, a Cabaj-patak mentén, Nyitrától DNy-ra. L: [1921] – 1708, ebből 1563 (91,5%) szlovák, 135 (7,9%) magyar; [1970] 2480, ebből 2454 (98,9%) szlovák, 6 (0,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 1656 r. k., 39 izr., 12 ev. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1750-ben épült barokk stílusban, 1790-ben klasszicista stílusban alakították át. Két klasszicista kastélyát a 18. sz. végén, ill. a 19. sz. elején emelték.

1968-ban Hronovce néven Garamdamásddal és Garamvezekénnyel egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől D-re. L: [1921] – 800, ebből 734 (91,7%) magyar, 23 (2,9%) szlovák; [1961] 1054, ebből 454 (43,1%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 752 r. k., 26 izr., 16 ref., 4 ev. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek érkeztek. A 13. sz. első felében épült román stílusú r. k. (Szt. Margit-) templomát a 18. sz.-ban barokkosították.

Község a Losonci járásban, a Karancs hegység É-i lábánál, a Béna-patak mellékvölgyében, Fülektől D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 816, ebből 572 (70,1%) magyar, 179 (21,9%) szlovák; [2011] – 1111, ebből 871 (78,4%) magyar, 98 (8,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 911 (82%) magyar, 86 (7,7%) szlovák. V: [2011] – 946 r. k., 4 ev., 3 ref. – A korábban ~hoz tartozó Rátka (Ratka) pusztát, amelyre az első vh.-t követő földbirtokreform során, majd a második vh. után szlovák telepesek költöztek, 1955-ben önálló községgé szervezték. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma a 18. sz. második felében épült barokk, kápolnája a 19. sz. elején klasszicista stílusban. A falu határában az 1930-as évekig szenet bányásztak. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉK-re. L: [1921] – 353, ebből 339 (96,0%) magyar, 6 (1,7%) szlovák; [2011] – 570, ebből 421 (73,9%) magyar, 121 (21,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 435 (76,3%) magyar, 112 (19,6%) szlovák. V: [2011] – 489 r. k., 9 ref., 2 ev., 2 gör. kat. – Korai barokk stílusú kastélyát Szelepcsényi György esztergomi érsek a 17 sz. második felében építtette, r. k. (Szt. Mihály arkangyal) templomát a 17. sz. végén emelték barokk stílusban, majd 1824-ben klasszicista stílusban alakították át. – A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 367, ebből 359 (97,8%) magyar; [2011] – 296, ebből 181 (61,4%) magyar, 82 (27,7%) roma, 6 (2,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 261 (88,2%) magyar, 7 (2,4%) szlovák. V: [2011] – 192 r. k., 33 ref., 1 ev. – Ref. temploma 1922-ben, r. k. (Szűz Mária neve) temploma 1931-ben épült szecessziós stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 367, ebből 359 (97,8%) magyar; [2011] – 296, ebből 181 (61,4%) magyar, 82 (27,7%) roma, 6 (2,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 261 (88,2%) magyar, 7 (2,4%) szlovák. V: [2011] – 192 r. k., 33 ref., 1 ev. – Ref. temploma 1922-ben, r. k. (Szűz Mária neve) temploma 1931-ben épült szecessziós stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Komáromtól ÉNy-ra. L: [1921] – 1514, ebből 1078 (71,2%) magyar, 427 (28,2%) szlovák; [2011] – 1197, ebből 743 (62,1%) magyar, 303 (25,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 821 (68,6%) magyar, 230 (19,2%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 264 ref., 27 ev., 6 gör. kat. – A ~hez tartozó Hegedűs-, más néven Violinpusztára már 1918 előtt, majd pedig a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció, ill. az 1945 utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. Magyar lakosságának mintegy egyharmadát ezzel párhuzamosan a második vh. utáni lakosságcsere során áttelepítették Mo.-ra, akik helyére magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült, ev. templomát az 1970-es években emelték. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység É-i részén, a Csoma-patak völgyében, Fülektől K–DK-re. L: [1921] – 571, ebből 560 (98,1%) magyar, 8 (1,4%) szlovák; [2011] – 577, ebből 345 (59,8%) magyar, 146 (25,3%) roma, 74 (12,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 473 (82,0%) magyar, 87 (15,1%) szlovák, 5 (0,9%) roma. V: [2011] – 558 r. k., 1 ref., 1 ev. – A Károlyi–Szeyffert-kastély a 19. sz. első felében, r. k. (Szt. Őrangyalok) temploma 1846-ban épült klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Határában bazaltkövet bányásznak. – Ir. Pócsa Péter: Csoma község történelme. Történelmi olvasókönyv (1995).

1986-ban Lévához csatolt község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság É-i részén, Lévától K–DK-re. L: [1921] – 441, ebből 315 (71,4%) szlovák, 126 (28,6%) magyar; [1980] 370, ebből 360 (97,3%) szlovák, 4 (1,1%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 405 ev., 24 r. k., 9 ref., 3 izr. – A 17–18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. első felében még részben magyar lakossága a sz. közepére szlovákká vált. A 14. sz.-ban épült gótikus ev. templomát a 18. sz.-ban barokk, 1930-ban szecessziós stílusban alakították át.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zseliztől D-re. L: [1921] – 1935, ebből 1890 (97,7%) magyar, 27 (1,4%) szlovák; [2011] – 1074, ebből 666 (62,0%) magyar, 341 (31,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 732 (68,2%) magyar, 287 (26,7%) szlovák. V: [2011] – 795 r. k., 66 ev., 49 ref., 2 gör. kat. – A határának É-i részén felosztott Pálffy-féle nagybirtokra az első csehszlovák földbirtokreform során, 1925-ben cseh-morva kolonisták települtek (a kolóniát 1951-ben Oroszkához csatolták); a lakosságcsere keretében 1947-ben Mo.-ra telepített magyar lakosai helyére magyarországi szlovákok költöztek. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1958-ban épült a második vh.-ban megsemmisült templom helyén. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1974–90 között közigazgatásilag Oroszkához tartozott.

Község a Nagykürtösi járásban, a Korponai-fennsík DK-i részén, az Ipoly jobb oldali mellékvölgyében, Nagykürtöstől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 769, ebből 704 (91,5%) magyar, 58 (7,5%) szlovák; [2011] – 1063, ebből 704 (66,2%) magyar, 306 (28,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 784 (73,8%) magyar, 220 (20,7%) szlovák. V: [2011] – 954 r. k., 21 ev., 7 gör. kat., 1 ref. – R. k. (Szűz Mária neve) temploma 1768-ban késő barokk stílusban épült. A 21. sz. elején közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Csáky Károly: Györgymártonfalvától Csáb községig. Fejezetek a falu múltjából (1998).

Csécs − Ref. templom (GJ)

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Csécsi-patak völgyében, Szepsitől K–DK-re. L: [1921] – 863, ebből 549 (63,6%) magyar, 206 (23,9%) szlovák; [2011] – 2048, ebből 1395 (68,1%) szlovák, 507 (24,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 957 (46,7%) magyar, 944 (46,1%) szlovák. V: [2011] – 1598 r. k., 136 ref., 29 gör. kat., 10 ev. – A ~hoz tartozó Szőlőske pusztára a két vh. közötti kolonizáció során szlovák telepesek költöztek. 1958-ban magyar nyelven is oktató mezőgazdasági szakmunkásképző iskolája létesült, amely az 1990-es években szűnt meg. Ref. temploma 1290 körül korai gótikus stílusban épült, falait korabeli freskók díszítik; r. k. (Szt. János evangélista) temploma és a Szirmay-kastély 1800 körül keletkezett klasszicista építmény.

Csécs − vh.-s emlékmű (GJ)

Csécs − vh.-s emlékmű (GJ)

1960-ban Gelléhez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 178, ebből 171 (96,1%) magyar, 5 (2,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 171 r. k., 6 izr. – 1940-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Csentőfát.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, Érsekújvártól K–ÉK-re. L: [1921] – 568, ebből 359 (63,2%) magyar, 207 (36,4%) szlovák; [2011] – 299, ebből 278 (93,0%) szlovák, 13 (4,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 278 (93,0%) szlovák, 11 (3,7%) magyar. V: [2011] – 194 r. k., 9 ref., 1 ev. – A l8. sz.-ban nagyrészt szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. első felében magát még részben magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. R. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1735-ben barokk stílusban épült, mai alakját a 20. sz. eleji átépítése során kapta.

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó oldalága, a Cétényke-patak bal partján, Nyitrától DK-re. L: [1921] – 631, ebből 509 (80,7%) magyar, 121 (19,2%) szlovák; [2011] – 1050, ebből 552 (52,6%) szlovák, 475 (45,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 528 (50,3%) szlovák, 496 (47,2%) magyar. V: [2011] – 971 r. k., 2 ev., 2 gör. kat. – R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1741-ben barokk-klasszicista, (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1-4. évfolyamos közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1960-ban Kiscéténnyel egyesítették Nitrany néven, 1990 óta ismét önálló község.

1940-ben előbb Szentmihályfához, majd 1960-ban Lögérpatonyhoz csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 364, ebből 357 (98,1%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 306 r. k., 54 ref., 3 ev. – R. k. (Szűz Mária-) kápolnája 1910-ben épült.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 588, ebből 483 (82,1%) magyar, 56 (9,5%) szlovák; [2011] – 479, ebből 296 (61,8%) szlovák, 149 (31,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 253 (52,8%) szlovák, 189 (39,5%) magyar. V: [2011] – 388 r. k., 29 ev., 1 ref. – A második vh. utáni belső telepítések során a községbe szlovák családok települtek. A barokk-klasszicista r. k. (Szt. Mihály arkangyal) templom a 18. sz. végén, az Endrődy-kúria 1760 körül, a Verbóy-kastély 1777-ben, a ma már romos állapotú klasszicista Prónay-, majd Vezekényi-kúria 1790 körül épült. A ~hoz tartozó Ipolykürt pusztán található Keglevich-kastély a 19. sz.-ban emelt klasszicista építmény, 1968 óta szociális otthon.

Csenke − képeslap (FI)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 401, ebből 377 (94,0%) magyar, 20 (5,0%) szlovák; [2011] – 1091, ebből 861 (78,9%) magyar, 198 (18,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 918 (84,1%) magyar, 135 (12,4%) szlovák. V: [2011] – 952 r. k., 13 ref., 12 ev., 2 gör. kat. – ~ a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, valamint a Demokratikus és Nyitott Társadalomért Polgári Társulás székhelye. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1960-ban Nagymagyarral és Vajasvatával egyesítették Zlaté Klasy néven, 1993 óta ismét önálló község, melyhez népszavazás útján Vajasvata is csatlakozott 2008-ban. – Ir. Presinszky Lajos–Kvarda József (válogatta és szerk.): Múltunk határkövei. Emlékképek Csenke történetéből (1998).

Csenke − emlékmű (GJ)

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 262, ebből 216 (82,4%) szlovák, 44 (16,8%) magyar; [2011] – 550, ebből 459 (83,5%) szlovák, 20 (3,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 452 (82,2%) szlovák, 23 (4,2%) magyar. V: [2011] – 260 r. k., 64 ev., 7 ref., 1 gör. kat. – Ev. temploma 1826–31 között klasszicista, a Hámos-, majd Zmeskáll-kúria 1860-ban késő klasszicista stílusban épült.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i völgyében, Tőketerebestől D-re. L: [1921] – 462, ebből 452 (97,8%) magyar; [2011] – 208, ebből 135 (64,9%) magyar, 72 (34,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 162 (77,9%) magyar, 46 (22,1%) szlovák. V: [2011] – 160 ref., 28 jehovista, 11 r. k., 6 gör. kat.,1 ev. – A magyar közigazgatás idején 1942-ben a Gyopáros nevet kapta. Ref. temploma 1793-ban klasszicista stílusban épült.