A Bittó-család sírhelye Sárosfán (FI)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Somorjától K–DK-re. L: [1921] – 404, ebből 394 (97,5%) magyar, 8 (2,0%) szlovák; [2011] – 860, ebből 667 (77,6%) magyar, 158 (18,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 687 (79,9%) magyar, 143 (16,6%) szlovák. V: [2011] – 724 r. k., 16 ref., 13 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családok települtek. R. k. (Szentháromság-) temploma 1721-ben barokk, a Bittó család két kúriája a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Bittó István, Barabás Miklós festménye

1960-ban Hegyéte községhez csatolt település a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 282, ebből 211 (74,8%) magyar, 66 (23,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 262 r. k., 11 izr., 5 ev., 2 ref. – A két vh. közötti földbirtokreform keretében a ~hoz tartozó Enyedpusztán, a Fuchs család felosztott nagybirtokán létrehozott kolóniára 1927-ben szlovák és cseh-morva telepesek költöztek, majd a második vh. után újabb szlovák családokkal népesítették be.

Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegység É-i részén, a Gortva-patak völgyében, Fülektől K-re. L: [1921] – 807, ebből 751 (93,1%) magyar, 50 (6,2%) szlovák; [2011] – 791, ebből 480 (60,7%) magyar, 130 (16,4%) roma, 109 (13,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 632 (79,9%) magyar, 86 (10,9%) szlovák, 1 (0,1%) roma. V: [2011] – 654 r. k., 14 ref., 4 ev., 1 gör. kat. –R. k. (Szt. Mária Magdolna-) temploma 1773–77 között késő barokk stílusban épült. 2001 óta a Balogfalai Hírmondó címmel önkormányzati lapja jelenik meg. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence D-i részén, a Szakály-patak partján, Kassától D-re. L: [1921] – 136, ebből 109 (80,1%) szlovák, 27 (19,8%) magyar; [2011] – 221, ebből 222 (98,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 216 (97,8%) szlovák. V: [2011] – 182 r. k., 7 gör. kat., 2 ref. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1773-ban épült barokk-klasszicista stílusban. – 1960-ban Abaújszakállyal (Sokoľany) egyesítették Hutníky néven, 1990 óta ismét önálló község.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence D-i részén, a Szakály-patak partján, Kassától D-re. L: [1921] – 136, ebből 109 (80,1%) szlovák, 27 (19,8%) magyar; [2011] – 221, ebből 222 (98,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 216 (97,8%) szlovák. V: [2011] – 182 r. k., 7 gör. kat., 2 ref. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1773-ban épült barokk-klasszicista stílusban. – 1960-ban Abaújszakállyal (Sokoľany) egyesítették Hutníky néven, 1990 óta ismét önálló község.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Dunaszerdahelytől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 686, ebből 662 (96,5%) magyar, 17 (2,5%) szlovák; [2011] – 288, ebből 240 (83,3%) magyar, 45 (15,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 248 (86,1%) magyar, 38 (13,2%) szlovák. V: [2011] – 263 r. k., 4 gör. kat. – R. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1994–95-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1960–87 között közigazgatásilag Felbárhoz tartozott. – Ir. Presinszky Károly – Ágh Magdolna: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagybodak történelméből (2006).

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Dunaszerdahelytől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 686, ebből 662 (96,5%) magyar, 17 (2,5%) szlovák; [2011] – 288, ebből 240 (83,3%) magyar, 45 (15,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 248 (86,1%) magyar, 38 (13,2%) szlovák. V: [2011] – 263 r. k., 4 gör. kat. – R. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1994–95-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1960–87 között közigazgatásilag Felbárhoz tartozott. – Ir. Presinszky Károly – Ágh Magdolna: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagybodak történelméből (2006).

1986-ban Szepsihez csatolt község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől D-re. L: [1921] – 589, ebből 542 (92,0%) magyar, 6 (1,0%) szlovák; [1980] 533, ebből 407 (76,4%) magyar, 123 (23,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 500 r. k., 48 gör. kat., 20 ref., 16 izr., 5 ev. R. k. temploma 1990–95 között épült a második vh. végén, 1944-ben megrongálódott 1740-ben épült barokk templom helyén.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz É-i részén, a Latorca folyó bal parti síkságán, Királyhelmectől É–ÉK-re. L: [1921] – 722, ebből 684 (94,7%) magyar; [2011] – 535, ebből 403 (75,3%) magyar, 74 (13,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 423 (79,1%) magyar, 56 (10,5%) szlovák. V: [2011] – 252 gör. kat., 111 r. k., 97 ref. – Gör. kat. (Szűz Mária születése) temploma 1794–1802 között, ref. temploma 1823-ban épült klasszicista stílusban.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 823, ebből 805 (97,8%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 842, ebből 780 (92,6%) magyar, 41 (3,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 795 (94,4%) magyar, 25 (3%) szlovák. V: [2011] – 579 ref., 154 r. k., 44 gör. kat. – Ref. temploma a 13. sz. elején épült román stílusban, később többször átépítették, mai alakját 1907-ben nyerte el. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal parti síkságán, a Ticce bal partján, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 361, ebből 342 (94,7%) magyar; [2011] – 575, ebből 495 (86,1%) magyar, 58 (10,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 509 (88,5%) magyar, 51 (8,9%) szlovák. V: [2011] – 302 r. k., 119 gör. kat., 103 ref., 2 ev. – Az egykori faluhelyen, a Ticce jobb partján fekvő régi templomát felváltó új r. k. temploma 1968-ban épült. Határában többek között bronzkori leleteket és honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel. – 1943-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Pálföldét.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 279, ebből 265 (95,0%) magyar, 5 (1,8%) szlovák; [2011] – 213, ebből 103 (48,4%) szlovák, 102 (47,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 160 (75,1%) magyar, 46 (21,8%) szlovák V: [2011] – 113 r. k., 33 gör. kat., 30 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák telepesek költöztek. Nemesi kúriája a 19. sz. első felében épült klasszicista stílusban. A falu melletti, középkori eredetű templom a 20. sz. folyamán elpusztult. 1960–90 között közigazgatásilag Bodrogszerdahely heztartozott.

1943-ban Szomotorhoz csatolt község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 453, ebből 448 (98,9%) magyar, 4 (0,9%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 174 ref., 128 gör. kat., 114 r. k., 27 izr., 2 ev. – Határában még a 19. sz. végén gazdag honfoglalás kori magyar lovassírok kerültek elő.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó jobb partján, a Torna-patak torkolatánál, Szepsitől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 389, ebből 376 (96,7%) magyar, 7 (1,8%) szlovák; [2011] – 198, ebből 154 (77,8%) magyar, 43 (21,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 167 (84,3%) magyar, 28 (14,1%) szlovák. V: [2011] – 118 r. k., 66 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1730-ban barokk, ref. temploma 1784-ben klasszicista stílusban épült. Közúti határátkelőhely Mo. felé. 1964-ben Tornahorvátival és Tornaújfaluval egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1990 óta újra önálló község.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől DK-re. L: [1921] – 839, ebből 839 (100%) magyar; [2011] – 372, ebből 327 (87,9%) magyar, 41 (11%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 339 (91,1%) magyar, 32 (8,6%) szlovák. V: [2011] – 167 ref., 102 r. k. – A ~hoz tartozó Zsemlékes pusztára az első vh.-t követő földbirtokreform során cseh-morva és Trencsén környéki szlovák kolonisták települtek. A kolóniát (Hodžovo) 1926-ban, ~ ÉK-i határrészének tanyavilágát pedig Bogyarét néven 1990-ben szervezték önálló községgé. – 1971–94 között közigazgatásilag hozzá tartozott Gellér.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb parti síkságán, Tőketerebestől D-re. L: [1921] – 1026, ebből 786 (76,6%) szlovák, 102 (9,9%) magyar; [2011] – 1018, ebből 967 (95%) szlovák, 3 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 948 (93,1%) szlovák, 7 (0,7%) magyar. V: [2011] – 453 r. k., 402 gör. kat., 62 ref., 5 ev. – A 20. sz. elején még magyar ref. lakossága a sz. közepére beolvadt a helyi szlovák lakosságba. Ref. temploma 1500-ban késő gótikus, gör. kat. (Szt. György-) temploma 1795-ben barokk-klasszicista stílusban épült.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Gútától DNy-ra. L: [2011] – 203, ebből 186 (91,6%) magyar, 14 (6,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 185 (91,8%) magyar, 12 (5,9%) szlovák. V: [2011] – 166 r. k., 22 ref. – Bogya ÉK-i határrészének tanyavilágából 1990-ben vált önálló községgé. – R. k. (Rózsafüzér Királynője) temploma 1889-ben épült.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 410, ebből 410 (100%) magyar; [2011] – 351, ebből 333 (94,9%) magyar, 14 (4,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 336 (95,7%) magyar, 12 (3,4%) szlovák. V: [2011] – 181 ref., 115 r. k., 1 gör. kat – Ref. temploma 1991–95 között épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. ~ határában, a 116 ha-os tőzegtelepen védett állat- és növényfajok élnek.

1940- ben Diósförgepatonyhoz csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 292, ebből 285 (97,6%) magyar, 2 (0,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 192 r. k., 81 ref., 14 ev., 5 izr.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől DK-re. L: [1921] – 839, ebből 839 (100%) magyar; [2011] – 372, ebből 327 (87,9%) magyar, 41 (11%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 339 (91,1%) magyar, 32 (8,6%) szlovák. V: [2011] – 167 ref., 102 r. k. – A ~hoz tartozó Zsemlékes pusztára az első vh.-t követő földbirtokreform során cseh-morva és Trencsén környéki szlovák kolonisták települtek. A kolóniát (Hodžovo) 1926-ban, ~ ÉK-i határrészének tanyavilágát pedig Bogyarét néven 1990-ben szervezték önálló községgé. – 1971–94 között közigazgatásilag hozzá tartozott Gellér.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Gútától DNy-ra. L: [2011] – 203, ebből 186 (91,6%) magyar, 14 (6,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 185 (91,8%) magyar, 12 (5,9%) szlovák. V: [2011] – 166 r. k., 22 ref. – Bogya ÉK-i határrészének tanyavilágából 1990-ben vált önálló községgé. – R. k. (Rózsafüzér Királynője) temploma 1889-ben épült.

1971-ben Ógyallához csatolt község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D-re. L: [1921] – 1325, ebből 895 (67,5%) magyar, 401 (30,3%) szlovák; [1970] 2017, ebből 1018 (50,5%) magyar, 985 (48,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 937 r. k., 361 ref., 22 izr., 2 ev. – Részben szlovák származású lakossága mellé az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció (Margitpusztára), majd a második vh. utáni belső telepítések és a lakosságcsere során újabb szlovák családok települtek, ezzel párhuzamosan magyar lakosságának egy részét 1948-ban áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. Antal-) temploma 1739-ben épült késő barokk stílusban, a 18. sz. végén klasszicista stílusban alakították át; az egykor itt birtokos Ordódy család kúriái a 19. sz.-ban keletkezett klasszicista építmények. Határában újkőkori, bronz-, népvándorlás és honfoglalás kori leleteket, valamint 130-140 síros korai Árpád-kori köznépi temetőt tártak fel.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence K-i részén, az Ósva-patak völgyében, Kassától DK-re. L: [1921] – 439, ebből 331 (75,4%) szlovák, 78 (17,8%) magyar; [2011] – 1033, ebből 938 (90,8%) szlovák, 7 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 924 (89,4%) szlovák, 13 (1,3%) magyar. V: [2011] – 646 r. k., 169 ref., 32 gör. kat., 9 ev. – A 18–19. sz.-ban szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére szlovákká vált. Ref. temploma 1637-ben reneszánsz, r. k. (Szt. Margit-) temploma 1943–45 között szecessziós stílusban épült.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 410, ebből 410 (100%) magyar; [2011] – 351, ebből 333 (94,9%) magyar, 14 (4,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 336 (95,7%) magyar, 12 (3,4%) szlovák. V: [2011] – 181 ref., 115 r. k., 1 gör. kat – Ref. temploma 1991–95 között épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. ~ határában, a 116 ha-os tőzegtelepen védett állat- és növényfajok élnek.

Község a Rozsnyói járásban, a Rima-medence és a Gömör–Tornai-karszt érintkezésénél, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától É–ÉK-re. L: [1921] – 334, ebből 333 (99,7%) magyar; [2011] – 296, ebből 246 (83,1%) magyar, 44 (14,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 260 (87,8%) magyar, 31 (10,5%) szlovák. V: [2011] – 93 r. k., 88 ev., 60 ref., 6 gör. kat. – Ref. temploma a 15. sz. végén késő gótikus stílusban épült. – 1924-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Sajótibát.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz É-i peremén, a Latorca folyó bal partján, Királyhelmectől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 760, ebből 697 (91,7%) magyar, 1 (0,1%) szlovák; [2011] – 725, ebből 607 (83,7%) magyar, 109 (15,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 630 (86,9%) magyar, 77 (10,6%) szlovák. V: [2011] – 378 r. k., 182 ref., 85 gör. kat. – A faluba a második vh.-t követőbelső telepítések során szlovák családok költöztek. R. k. (Szt. Miklós-) temploma a 13. sz. második felében épült román stílusban, 1828-ban klasszicista stílusban alakították át; ref. templomát 1968–71 között emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. A Gyalmos nevű közeli égeres láperdő növényvilágát 1967-ben természetvédelmi területté nyilvánították.

Pozsonyboldogfa − római felirat a kat. templom falában

Község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz és a Megye-patak folyása között, Szenctől ÉK-re. L: [1921] – 385, ebből 370 (96,1%) magyar, 8 (2,1%) szlovák; [2011] – 428, ebből 247 (57,7%) magyar, 164 (38,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 258 (60,3%) magyar, 150 (35,0%) szlovák. V: [2011] – 310 r. k., 63 ref., 2 gör. kat., 1 ev. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) templomát a 12. sz.-ban emelték román stílusban, a 14. sz. második felében gótikus, 1703-ban barokk stílusban építették át. A templom 1976. évi felújítási munkálatai során D-i homlokzatának falában római kori sírfeliratos kőtáblát találtak. A község az 1999-ben alapított Mátyusföldi Muzeológiai Társaság székhelye. – Ir. Püspöki Nagy Péter: Boldogfa (1981).

Pozsonyboldogfa − r. kat. templom (GJ)

Pozsonyboldogfa − római felirat a kat. templom falában

Község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz és a Megye-patak folyása között, Szenctől ÉK-re. L: [1921] – 385, ebből 370 (96,1%) magyar, 8 (2,1%) szlovák; [2011] – 428, ebből 247 (57,7%) magyar, 164 (38,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 258 (60,3%) magyar, 150 (35,0%) szlovák. V: [2011] – 310 r. k., 63 ref., 2 gör. kat., 1 ev. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) templomát a 12. sz.-ban emelték román stílusban, a 14. sz. második felében gótikus, 1703-ban barokk stílusban építették át. A templom 1976. évi felújítási munkálatai során D-i homlokzatának falában római kori sírfeliratos kőtáblát találtak. A község az 1999-ben alapított Mátyusföldi Muzeológiai Társaság székhelye. – Ir. Püspöki Nagy Péter: Boldogfa (1981).

Pozsonyboldogfa − r. kat. templom (GJ)

Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység É-i részén, a Szuha-patak völgyében, Fülektől ÉK-re. L: [1921] – 289, ebből 217 (75,1%) magyar, 55 (19,0%) roma, 5 (1,7%) szlovák; [2011] – 305, ebből 279 (91,5%) magyar, 17 (5,6%) szlovák, 3 (1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 288 (94,4%) magyar, 12 (3,9%) szlovák. V: [2011] – 285 r. k., 5 ref. – R. k. (Mindenszentek-) kápolnája 1849-ben klasszicista stílusban épült, barokk berendezése 18. sz.-i. A falu határában bazaltot bányásznak. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1988–92 között közigazgatásilag Fülekhez tartozott.