Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 647, ebből 620 (95,8%) magyar, 15 (2,3%) szlovák; [2011] – 969, ebből 532 (54,9%) magyar, 201 (20,7%) szlovák, 192 (19,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 757 (78,1%) magyar, 174 (18,0%) szlovák, 1 (0,1%) roma. V: [2011] – 664 r. k., 119 ev., 112 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. után szlovákiai és kárpátaljai szlovák családokat telepítettek. A barokk-klasszicista stílusú Pletrich-kastély 1767-ben, r. k. temploma 1752-ben, ref. temploma 1829-ben, ev. temploma a 20. sz. második felében épült. Közúti határátkelőhely Mo. felé. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1975–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Abafalva és Sajórecske.

1924-ben Lekenyéhez csatolt község a Rozsnyói járásban, a Rima-medence ÉK-i peremén, a Sajó folyó jobb partján, Tornaljától É–ÉK-re. L: [1921] – 141, ebből 136 (96,5%) magyar, 2 (1,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 87 ev., 26 r. k., 21 ref. 7 izr.

Vágsellye − erődkastély (UZs)

Város és járási székhely a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Galántától K–DK-re. L: [1921] – 4046, ebből 2472 (61,1%) szlovák, 1248 (30,8%) magyar, 271 (6,7%) zsidó; [2011] – 23 554, ebből 17 147 (72,8%) szlovák, 3333 (14,2%) magyar, 130 (0,6%) cseh és morva, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 16 847 (71,5%) szlovák, 3533 (15,0%) magyar, 144 (0,6%) cseh, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 13 310 r. k., 730 ev., 337 ref., 83 gör. kat., 9 izr. – Egykori mezőváros, 1960-ig és 1996-tól járási székhely, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A török háborúk után már a 17–18. sz.-ban főként szlovákokkal újranépesített ~re a 20. sz. második felének erőteljes iparosítása során újabb nagy számú szlovák települt, ami a korábban kétnyelvű város etnikai arculatának gyökeres átalakulásához vezetett. 1958–63 között épült fel ~n a Duslo műtrágyagyár, ami a várost Szl. egyik legnagyobb vegyipari központjává tette. Vegyipara mellett jelentékeny ruházati iparral rendelkezik, s jelentős közúti és vasúti csomópont. – Az eredetileg a török elleni erősségként szolgáló erődítményszerű kastélyát a 16. sz. második felében emelték reneszánsz stílusban, majd a 18. sz.-ban barokkosították. Klasszicista stílusú r. k. (Szt. Margit-) temploma 1823–37 között épült, a Mátyusföld hagyományos lakáskultúráját bemutató tájháza 1979-ben létesült. A ~hez tartozó Hetmény neoklasszicista kastélyát a 19. sz. végén, szecessziós r. k. (Szűz Mária-) templomát 1898-ban emelték. A város közelében, a Vág medrének szabályozása során neandervölgyi típusú ember koponyatöredékére találtak, határában réz- és bronzkori, vaskori kelta leleteket, 7–8. sz.-i avar temetőt és honfoglalás kori magyar lakott hely nyomait és sírleleteket tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Pázmány Péter Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) és magyar nyelven is oktató Vegyészeti Szakközépiskolával rendelkezett. – 1960-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Vágvecsét. – Ir. Novák Veronika (összeállította): Vágsellye 1002–2002 (2002).

Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság K-i lábánál, az Ipoly folyó jobb partján, Párkánytól É–ÉK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1609, ebből 1568 (97,4%) magyar, 24 (1,5%) szlovák; [2011] – 1052, ebből 960 (91,3%) magyar, 72 (6,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 981 (93,2%) magyar, 46 (4,4%) szlovák. V: [2011] – 976 r. k., 17 ref., 1 ev. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma a 18. sz. második felében épült késő barokk stílusban. Határában az 1960–62 között végzett ásatások során bronz- és vaskori sírleleteket, valamint honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel. 1996 óta Szalkai Híradó címmel önkormányzati lapja jelenik meg. ~ közúti határátkelőhely Mo. felé. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Radványi Kálmán: Ipolyszalkai nyelvjárás (1910).

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i lejtőin, a Szikince-patak bal partján,Zselíztől DK-re. L: [1921] – 1158, ebből 1114 (96,2%) magyar, 24 (2,1%) szlovák; [2011] – 381, ebből 237 (62,2%) magyar, 97 (25,5%) szlovák, 41 (10,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 294 (77,2%) magyar, 74 (19,4%) szlovák, 4 (1,0%) roma. V: [2011] – 247 r. k., 85 ref., 7 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1896-ban épült, egy 19. sz.-i parasztházban megnyílt tájházát 2001-ben adták át. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Somorja látképe a Városházával (FI)

Város a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, a Duna bal partján, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 3144, ebből 2731 (86,9%) magyar, 157 (5,0%) szlovák, 121 (3,8%) zsidó, 53 (1,7%) német; [2011] – 12 726, ebből 7309 (57,4%) magyar, 4365 (34,3%) szlovák, 5 (0,04%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 7558 (59,4%) magyar, 4084 (32,1%) szlovák 5 (0,04%) jiddis. V: [2011] – 8298 r. k., 474 ref., 446 ev., 62 gör. kat., 18 izr. – A 15. sz.-ban rövid ideig szabad királyi városi, majd mezővárosi, 1876-tól 1899-ig rendezett tanácsú városi rangot viselő település volt, amelynek középkori német lakossága a 17. sz.-ra nagyrészt magyarrá vált. Járási székhelyi rangját 1960-ban veszítette el, ugyanekkor azonban ismét várossá nyilvánították. Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. A 13. sz.-ban épült román kori templomát, amely 1789-ben került a ref. egyház használatába, 1449-ben gótikus stílusban építették át. A városháza a 16. sz.-ban reneszánsz, a paulánusok (Szűz Mária mennybevétele) temploma és rendháza 1778-ban barokk, ev. temploma 1784–85-ben barokk-klasszicista, ma kiállító- és hangversenyteremként működő zsinagógája 1912-ben historizáló stílusban épült. A Felső-Csallóköz kulturális és gazdasági központja: 1927-ben eredetileg itt hozták létre a Csallóközi Múzeumot, amely a második vh. utáni felszámolását követően 1964-ben Dunaszerdahelyen alakult újjá. 1976-ban helytörténeti múzeum jellegű Városi Honismereti Háza létesült, amely 1982 óta a Csallóközi Múzeum kihelyezett részlegeként működik. A város az 1991-ben alapított szlovákiai magyar kisebbségi könyvtár és levéltár, a Bibliotheca Hungarica és az 1996-ban létrejött Fórum Kisebbségkutató Intézet székhelye, 1990 óta itt rendezik meg a Samaria Régi Zenei Napokat. A két vh. között Somorja és Vidéke, az 1950-es években Horný Žitný ostrov – Felső-Csallóköz címmel jelent meg járási hetilapja; a Somorja és Vidéke – Šamorín a okolie c. kétnyelvű közéleti lapja 1991 óta jelenik meg. – A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Corvin Mátyás Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola), 1954-ben alapított magyar tanítási nyelvű gimnáziummal (Madách Imre Gimnázium), 1968-ban alapított magyar tanítási nyelvű Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézettel, 1983-ban alapított vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű Vendéglátóipari Szaktanintézettel rendelkezett. Jelenleg élelmiszer- és építőanyag-ipara jelentős; nagy hagyományokra visszatekintő méntelepén versenylovakat és tenyészméneket tenyésztenek. – 1960-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Csölösztőt, 1976-ban Tejfalut, Bucsuházát és Királyfiát. – Ir. Fejezetek Somorja város történetéből (Strešňák Gábor–Végh László szerk., 2005); Somorja. Történelmi olvasókönyv (Bárdos Gábor–Presinszky Lajos–Végh László, 1996).

Somorja – a ref. templom freskói (GJ)

Somorja – Sámot, r. k.. templom (GJ)

Somorja − r. k. templom (FI)

Somorja − ref. templom (FI)

1960-ban Gömörfalva néven Harkáccsal egyesített község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Túróc-patak bal partján, Tornaljától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 305, ebből 297 (97,4%) magyar, 8 (2,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 270 r. k., 21 ev., 10 izr., 4 ref. Magyar lakosai mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családok települtek.

1960-ban Gömörfalva néven Harkáccsal egyesített község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Túróc-patak bal partján, Tornaljától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 305, ebből 297 (97,4%) magyar, 8 (2,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 270 r. k., 21 ev., 10 izr., 4 ref. Magyar lakosai mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családok települtek.

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak jobb partján, Lévától DK-re. L: [1921] – 473, ebből 399 (84,3%) szlovák, 59 (12,5%) magyar; [2011] – 758, ebből 658 (86,8%) szlovák, 53 (7,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 649 (85,6%) szlovák, 61 (8,0%) magyar. V: [2011] – 593 r. k., 23 ev., 18 ref., 3 gör. kat. – Barokk stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1755-ben, ev. temploma 1911-ben, két nemesi kúriája a 18. sz.-ban épült. Alkalikus, szénsavas ásványvízforrása melletti gyógyfürdője, amelyben reumatikus, ér- és idegrendszeri betegségeket gyógyítottak, a második vh. után megszűnt, vizét jelenleg palackozva árusítják. – 1964-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Hévmagyarádot.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz csilizközi részén, a Duna partján, Nagymegyertől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 684, ebből 658 (96,2%) magyar, 17 (2,5%) szlovák; [2011] – 535, ebből 505 (94,4%) magyar, 24 (4,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 518 (96,8%) magyar, 17 (3,2%) szlovák. V: [2011] – 315 r. k., 190 ref., 1 ev. – Lakói neves halászok, aranymosók és vízimolnárok voltak, a Dunán a múltban számos hajómalma működött. Csekes Béla helyi ref. lelkész szerkesztésében és kiadásában 1931–35 között itt jelent meg a ref. Világszemle c. negyedéves világnézeti folyóirat. A 18. sz. végén klasszicista stílusban emelt ref. templomát 1885-ben építették újjá, r. k. temploma 2000-ben épült. – Ir. Végh Ferenc: Nemesek faluja: Szap (2001).

Dunasáp látképe a templommal (GJ)

1960-ban Nová Dedinka néven Dunaújfaluval egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől DNy-ra. L: [1921] – 479, ebből 435 (90,8%) magyar, 41 (8,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 479 r. k. – R. k. (Szt. Fülöp és Jakab) temetőtemploma a 13. sz. első felében épült román stílusban, a 16. sz. első felében reneszánsz stílusban alakították át.

Sárkányfalva – a kastély külső fala (GJ)

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Párizs-patak jobb partján, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 461, ebből 457 (99,1%) magyar; [2011] – 366, ebből 264 (72,1%) magyar, 58 (15,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 270 (73,8%) magyar, 50 (13,7%) szlovák. V: [2011] – 275 r. k., 10 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szűz Mária neve) temploma 1810-ben, a Koller-, majd Boronkay-kastély a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban. – 1976-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Gyivát.

Sárkányfalva – a kastély külső fala (GJ)

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Párizs-patak jobb partján, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 461, ebből 457 (99,1%) magyar; [2011] – 366, ebből 264 (72,1%) magyar, 58 (15,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 270 (73,8%) magyar, 50 (13,7%) szlovák. V: [2011] – 275 r. k., 10 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szűz Mária neve) temploma 1810-ben, a Koller-, majd Boronkay-kastély a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban. – 1976-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Gyivát.

1943-ban Nagysáró és Kissáró egyesítésével létrejött község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [2011] – 1654, ebből 796 (48,1%) szlovák, 752 ( 45,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 955 (57,7%) magyar, 590 (35,7%) szlovák. V: [2011] – 1178 r. k., 106 ref., 47 ev., 3 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának több mint egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák családok települtek. Falumúzeuma 2004-ben létesült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1943-ban Nagysáró és Kissáró egyesítésével létrejött község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [2011] – 1654, ebből 796 (48,1%) szlovák, 752 ( 45,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 955 (57,7%) magyar, 590 (35,7%) szlovák. V: [2011] – 1178 r. k., 106 ref., 47 ev., 3 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának több mint egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák családok települtek. Falumúzeuma 2004-ben létesült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [2011] – 356, ebből 189 (53,1%) szlovák, 126 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 179 (50,3%) szlovák, 136 (38,2%) magyar. V: [2011] – 250 (70,2%) r. k., 13 ev., 1 ref. – Egykor Előpatonyhoz tartozó puszta volt, amelyre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1925-ben szlovák és cseh-morva kolonisták települtek; önálló községgé 1951-ben szervezték. R. k. (Szt. Cirill és Metód-) temploma 1934–36-ban épült. A Kis-Duna mentén fekvő Madarász nevű üdülőtelepe kedvelt kirándulóhely. – 1976–90 között közigazgatásilag hozzá tartozott Vitény.

1940-ben Lég néven Nagyléggel és Kisléggel egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 348, ebből 347 (99,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 334 r. k., 13 izr., 1 ev.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence K-i peremén, a Bucsony-hegy Ny-i lábánál, a Szuha-patak bal partján, Fülektől É-ra. L: [1921] – 451, ebből 429 (95,1%) magyar, 18 (4,0%) szlovák; [2011] – 573, ebből 385 (67,2%) magyar, 113 (19,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 405 (70,7%) magyar, 113 (19,7%) szlovák. V: [2011] – 500 r. k., 3 ev., 2 ref. – R. k. temploma 1717-ben, kápolnája a 18. sz. végén épült barokk stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence K-i peremén, a Bucsony-hegy Ny-i lábánál, a Szuha-patak bal partján, Fülektől É-ra. L: [1921] – 451, ebből 429 (95,1%) magyar, 18 (4,0%) szlovák; [2011] – 573, ebből 385 (67,2%) magyar, 113 (19,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 405 (70,7%) magyar, 113 (19,7%) szlovák. V: [2011] – 500 r. k., 3 ev., 2 ref. – R. k. temploma 1717-ben, kápolnája a 18. sz. végén épült barokk stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Százd – r. k. templom (GJ)

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i részén, a Búr-patak völgyében, Ipolyságtól Ny-ra. L: [1921] – 692, ebből 588 (85,0%) magyar, 72 (10,4%) szlovák; [2011] – 484, ebből 238 (49,2%) magyar, 234 (48,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 251 (51,9%) magyar, 216 (44,6%) szlovák. V: [2011] – 346 r. k., 75 ev., 6 ref., 1 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. Gótikus stílusú r. k. (Szt. Miklós-) temploma a 13. sz. végén, ev. temploma 1885–86-ban, a ma már romos állapotú barokk Hellenbach-kúria a 18. sz.-ban épült.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, Ipolyságtól K–ÉK-re. L: [1921] – 525, ebből 495 (94,3%) magyar, 15 (2,9%) szlovák; [2011] –385, ebből 287 (74,5%) magyar, 62 (16,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 306 (79,5%) magyar, 36 (9,4%) szlovák. V: [2011] – 339 r. k. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A 13. sz. végén késő gótikus stílusban emelt r. k. (Szt. Kozma és Damján-) templomát 1754-ben barokkosították; a rokokó alapokon álló Lipthay-kastély a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban. A plébánia mellett klasszicista stílusú kő harangláb áll.

Város a Tőketerebesi járásban, az Alföld É-i részén, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, a Dargói-hágó alatt, Tőketerebestől ÉNy-ra. L: [1921] – 3380, ebből 2285 (67,6%) szlovák, 579 (17,1%) zsidó, 387 (11,4%) magyar; [2011] – 8236, ebből 6223 (75,6%) szlovák, 1308 (15,9%) roma, 19 (0,2%) magyar, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 6251 (75,9%) szlovák, 1268 (15,4%) roma, 25 (0,3%) magyar. V: [2011] – 3521 r. k., 1797 gör. kat., 161 ev., 126 ref. – Egykor főleg magyarok által lakott alföldi jellegű mezőváros volt, magyar lakossága azonban a 20. sz.-ra nagyrészt beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovák lakosságba. A 18. sz.-tól népességének egyharmadát-egynegyedét kitevő zsidó közösségét a második vh. idején koncentrációs táborokba deportálták. 1928-ig és 1949–60 között járási székhely volt; a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1962-ben kapta vissza. A második vh. végén, a Dargói-hágóért vívott harcokban csaknem teljesen elpusztult. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1494-ben gótikus stílusban épült, később többször átalakították. Ref. templomát 1623-ban emelték, a háborúban megrongálódott gör. kat. (Szt. Cirill és Metód-) templomát 1969–70-ben építették újjá. Iparágai közül a gép- és élelmiszeripar számottevő. – 1948-ban ~hez csatolták Kohány (Kochanovce) községet.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Korponai-fennsík DK-i lejtőin, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 264, ebből 164 (62,1%) magyar, 96 (36,4%) szlovák; [2011] – 204, ebből 111 (54,4%) szlovák, 92 (45,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 121 (59,3%) magyar, 81 (39,7%) szlovák. V: [2011] – 190 r. k., 11 ev. – Az egykor a Gyürky család temetkezési helyéül is szolgált r. k. (Szt. Anna-) kápolnája 1850-ben késő klasszicista stílusban épült. A mára teljesen átalakított Gyürky-kúria falán 1997-ben leplezték le a helyi születésű Gyürky Antal (1817–1890) borász, közgazda emléktábláját.

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal parti síkságán, Vágsellyétől DK-re. L: [1921] – 1667, ebből 1209 (72,5%) magyar, 277 (16,6%) roma, 146 (8,8%) szlovák; [2011] – 2859, ebből 1416 (49,5%) magyar, 1241 (43,4%) szlovák, 107 (3,7%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1530 (53,5%) magyar, 1043 (36,5%) szlovák, 181 (6,3%) roma. V: [2011] – 2254 r. k., 219 ref., 26 ev., 2 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovákok települtek. R. k. (Szt. Mihály-) temploma 1787-ben klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Osztényi Leander Alapiskola) rendelkezett. – 1947-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Magyarsókot.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 1284, ebből 821 (63,9%) szlovák, 430 (33,5%) magyar; [2011] – 1452, ebből 1249 (86,0%) szlovák, 27 (1,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1245 (85,8%) szlovák, 31 (2,1%) magyar. V: [2011] – 1067 r. k., 10 ev., 9 gör. kat., 2 ref. – A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovák lakosságba. A második vh. után a faluba újabb, szlovákiai és romániai szlovák telepesek költöztek. Középkori alapokon álló r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma a 18. sz. közepén barokk stílusban épült, 1812-ben klasszicista stílusban alakították át.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence ÉNy-i peremén, Kassától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 414, ebből 230 (55,6%) magyar, 158 (38,2%) szlovák; [2011] – 803, ebből 735 (91,5%) szlovák, 10 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 719 (89,5%) szlovák, 22 (2,7%) magyar. V: [2011] – 658 r. k., 21 gör. kat., 8 ev., 3 ref. – A 20. sz. elején magát többségében magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. A Semsey-kastély a 18. sz. második felében barokk-klasszicista, r. k. (Szt. András-) temploma 1854–55-ben késő klasszicista stílusban épült.