Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombattól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 383, ebből 324 (84,6%) szlovák, 41 (10,7%) magyar; [2011] – 869, ebből 784 (90,2%) szlovák, 12 (1,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 769 (88,5%) szlovák, 17 (2,0%) magyar. V: [2011] – 487 r. k., 139 ev., 6 ref., 2 gör. kat. – Régebbi alapokon emelt ev. temploma 1800 körül, r. k. (Szűz Mária neve) temploma 1808-ban épült klasszicista stílusban, a reneszánsz Ruthényi-kastélyt 1565-ben emelték.

Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegység Ny-i lejtőin, Kassától DK-re. L: [1921] – 222, ebből 166 (74,8%) szlovák, 56 (25,2%) magyar; [2011] – 353, ebből 280 (79,3%) szlovák, 4 (1,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 293 (83,0%) szlovák, 4 (1,1%) magyar. V: [2011] – 190 r. k., 70 ref., 15 gör. kat., 3 ev. – A 18. sz.-ban nagyrészt szlovákokkal újranépesített falu részben magyar lakossága a 20. sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Jézus szíve) kápolnája 1965-ben, ref. temploma az 1990-es években épült.

Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Vas-hegy DK-i lábánál, a Túróc- és a Rákos-patak mellett, Jolsvától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 805, ebből 637 (79,1%) szlovák, 142 (17,7%) magyar; [2011] – 420, ebből 316 (75,2%) szlovák, 1 (0,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 318 (75,7%) szlovák, 3 (0,7%) magyar. V: [2011] – 105 r. k., 92 ev., 2 gör. kat., 1 ref. – R. k. (Szentháromság-) temploma a 13. sz. második felében román-gótikus stílusban épült, a 16. és 18. sz.-ban átépítették, belsejében barokk berendezés és 14–15. sz.-i gótikus falfestmények találhatók. ev. templomát 1819-ben emelték klasszicista stílusban. A község közelében láthatók a 15. sz.-ban elpusztult Kövi, más néven Rákos várának romjai. Határában a 20. sz. elejéig, majd a sz. második felében vasércet, 1968-tól mészkövet bányásztak.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 317, ebből 308 (97,2%) magyar; [2011] – 317, ebből 182 (57,4%) magyar, 87 (27,4%) roma, 48 (15,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 285 (89,9%) magyar, 30 (9,5%) szlovák. V: [2011] – 198 ref., 87 r. k., 3 gör. kat., 2 ev. – Ref. temploma az 1921-ben romba dőlt templom helyén 1969–71 között épült. – 1964–90 között közigazgatásilag Uzapanyithoz tartozott.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 317, ebből 308 (97,2%) magyar; [2011] – 317, ebből 182 (57,4%) magyar, 87 (27,4%) roma, 48 (15,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 285 (89,9%) magyar, 30 (9,5%) szlovák. V: [2011] – 198 ref., 87 r. k., 3 gör. kat., 2 ev. – Ref. temploma az 1921-ben romba dőlt templom helyén 1969–71 között épült. – 1964–90 között közigazgatásilag Uzapanyithoz tartozott.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence D-i részén, az Ipoly folyó bal parti teraszán, Losonctól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 754, ebből 473 (62,7%) magyar, 210 (27,8%) szlovák; [2011] – 979, ebből 387 (39,5%) szlovák, 286 (29,2%) magyar, 260 (26,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 467 (47,7%) szlovák, 449 (45,9%) magyar, 14 (1,4%) roma. V: [2011] – 743 r. k., 28 ev., 3 ref. – A klasszicista stílusú Batta-, majd Coburg-kúriát 1821-ben emelték, 1764-ben épült barokk r. k. (Szt. Márton-) temploma a második vh.-ban elpusztult. A falu határában egykor barnaszenet bányásztak. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence D-i részén, az Ipoly folyó bal parti teraszán, Losonctól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 754, ebből 473 (62,7%) magyar, 210 (27,8%) szlovák; [2011] – 979, ebből 387 (39,5%) szlovák, 286 (29,2%) magyar, 260 (26,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 467 (47,7%) szlovák, 449 (45,9%) magyar, 14 (1,4%) roma. V: [2011] – 743 r. k., 28 ev., 3 ref. – A klasszicista stílusú Batta-, majd Coburg-kúriát 1821-ben emelték, 1764-ben épült barokk r. k. (Szt. Márton-) temploma a második vh.-ban elpusztult. A falu határában egykor barnaszenet bányásztak. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység d-i lejtőin, a Vály- (Kálosa) és a Túróc-patak folyása között, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 243, ebből 243 (100%) magyar; [2011] – 123, ebből 115 (93,5%) magyar, 6 (4,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 118 (95,9%) magyar, 5 (4,1%) szlovák. V: [2011] – 87 ref., 27 r. k., 1 ev. – Ref. temploma 1309-ben gótikus stílusban épült, 1791-ben klasszicista stílusban újították fel, festett famennyezete 1786-ból való. A ~hoz tartozó Alsórás puszta nemesi kúriája reneszánsz építmény.

Nagymagyar − Szt. Kereszt Felmagasztalása-templom (GJ)

1960-ban Zlaté Klasy néven Csenkével és Vajasvatával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 1419, ebből 1231 (86,7%) magyar, 152 (10,7%) zsidó, 17 (1,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1121 r. k., 292 izr., 4 ev., 2 ref. – A késő gótikus templom helyén álló r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1886-ban historizáló stílusban, r. k. kápolnája és nemesi kúriája a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült. A Kis-Duna mátyusföldi, bal partján fekvő Szigetmajort, ahová a két vh. közötti földbirtokreform során 1923-ban szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1956-ban az egyházfai Maholánypusztával együtt Hurbanova Ves néven önálló községgé szervezték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával és 1992-ben alapított magyar tanítási nyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskolával rendelkezett.

Község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz és a Megye-patak folyása között, Szenctől K–ÉK-re. L: [1921] – 1120, ebből 1039 (92,8%) magyar, 54 (4,8%) szlovák; [2011] – 1378, ebből 819 (59,4%) szlovák, 517 (37,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 780 (56,6%) szlovák, 535 (38,8%) magyar. V: [2011] – 773 r. k., 224 ref., 78 ev., 6 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának közel egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma a 17. sz.-ban, barokk-klasszicista stílusú r. k. (Szt. István-) temploma a 19. sz. elején épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1960-ban ~hez csatolták, majd 2002-ben önálló községgé szervezték a két vh. közötti földbirtokreform során Szenc határában szlovák kolonisták által alapított Újvilág (Nový Svet) kolóniát. – Ir. Cséplő Ferenc: Réte – bástya és menedék (1995).

1946-ban Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföldön, közvetlenül a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, Pozsony központjától É–ÉK-re. L: [1921] – 4733, ebből 3739 (79,0%) szlovák, 787 (16,6%) német, 122 (2,6%) magyar; [2011] – 19 679, ebből 17 933 (91,1%) szlovák, 392 (2,0%) magyar, 314 (1,6) cseh és morva, 41 (0,2%) német nemzetiségű. A: [2011] – 17 897 (90,9%) szlovák, 436 (2,2%) magyar, 335 (1,7%) cseh, 46 (0,2%) német. V: [2011] – 10 541 r. k., 1004 ev., 184 gör. kat., 69 ref. – Középkori német alapítású település, amelynek lakossága azonban idővel nagyrészt szlovákká vált. Pozsonyhoz csatolását követően a falusias jellegű település mellett lakótelep épült. R. k. (Szt. Fülöp és Jakab-) temploma 1390-ben épült gótikus stílusban, 1629-ben reneszánsz, majd 1732-ben barokk stílusban alakították át. Klasszicista stílusú ev. templomát 1834–35-ben, r. k. (Segítő Szűz Mária-) templomát az 1930-as években, késő reneszánsz kastélyát a 17. sz. második felében emelték. A Kis-Kárpátoknak a Kisalföldre néző D–DK-i lejtőin évszázadok óta folytatott szőlőművelés révén ~ ma is a pozsonyi borászati ipar központja.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától D-re. L: [1921] – 206, ebből 202 (98,1%) magyar, 3 (1,5%) szlovák; [2011] – 235 ebből 202 (86,0%) magyar, 30 (12,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 208 (88,5%) magyar, 22 (9,4%) szlovák. V: [2011] – 129 r. k., 76 ref., 2 ev. – Festett kazettás famennyezetű ref. temploma 1682-ben reneszánsz stílusban épült, 1778-ban klasszicista stílusban újították fel. – 1975–90 között közigazgatásilag Sajószentkirályhoz tartozott.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Kanyapta-völgyben, Szepsitől D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 432, ebből 414 (95,8%) magyar; [2011] – 345, ebből 250 (72,5%) magyar, 84 (24,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 287 (83,2%) magyar, 49 (14,2%) szlovák. V: [2011] – 272 r. k., 42 ref., 5 gör. kat., 5 ev. – Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista, r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1928-ban szecessziós stílusban épült.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Kanyapta-völgyben, Szepsitől D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 432, ebből 414 (95,8%) magyar; [2011] – 345, ebből 250 (72,5%) magyar, 84 (24,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 287 (83,2%) magyar, 49 (14,2%) szlovák. V: [2011] – 272 r. k., 42 ref., 5 gör. kat., 5 ev. – Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista, r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1928-ban szecessziós stílusban épült.

Község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz és a Megye-patak folyása között, Szenctől K–ÉK-re. L: [1921] – 1120, ebből 1039 (92,8%) magyar, 54 (4,8%) szlovák; [2011] – 1378, ebből 819 (59,4%) szlovák, 517 (37,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 780 (56,6%) szlovák, 535 (38,8%) magyar. V: [2011] – 773 r. k., 224 ref., 78 ev., 6 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának közel egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma a 17. sz.-ban, barokk-klasszicista stílusú r. k. (Szt. István-) temploma a 19. sz. elején épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1960-ban ~hez csatolták, majd 2002-ben önálló községgé szervezték a két vh. közötti földbirtokreform során Szenc határában szlovák kolonisták által alapított Újvilág (Nový Svet) kolóniát. – Ir. Cséplő Ferenc: Réte – bástya és menedék (1995).

Város és járási székhely a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Murány-patak völgyében, Rozsnyótól Ny-ra. L: [1921] – 1663, ebből 1294 (77,8%) szlovák, 240 (14,4%) magyar; [2011] – 12 828, ebből 10 948 (85,3%) szlovák, 360 (2,8%) roma, 189 (1,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 10 742 (83,8%) szlovák, 450 (3,5%) roma, 259 (2,0%) magyar nemzetiségű. V: [2011] – 4730 r. k., 1960 ev., 140 gör. kat., 75 ref. – Német bányászok által a 13. sz.-ban alapított bányásztelepülés volt, hegyeiben a bányák 19. sz.-i kimerüléséig vasércet bányásztak. 1876-ig mezőváros, majd 1922-ig rendezett tanácsú város volt, ekkor elvesztett városi címét 1963-ban, 1960-ban elveszített járási székhely rangját 1996-ban kapta vissza. R. k. (Szt. Lőrinc-) temploma a 15. sz. végén késő gótikus, ev. temploma 1785-ben copf, a városháza 1809-ben szintén copf stílusban épült. Jelenleg legfontosabb iparága a régi posztó- és szövőiparra építő textilipar. A 18. sz. végén alapított, s szív- és idegbántalmakat, valamint női megbetegedéseket gyógyító fürdője az 1920-as években szűnt meg. – 1976-ban közigazgatásilag ~éhez csatolták Kisrőcét (Revúčka), 1976–92 között hozzá tartozott Vizesrét (Mokrá Lúka).

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától D-re. L: [1921] – 206, ebből 202 (98,1%) magyar, 3 (1,5%) szlovák; [2011] – 235 ebből 202 (86,0%) magyar, 30 (12,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 208 (88,5%) magyar, 22 (9,4%) szlovák. V: [2011] – 129 r. k., 76 ref., 2 ev. – Festett kazettás famennyezetű ref. temploma 1682-ben reneszánsz stílusban épült, 1778-ban klasszicista stílusban újították fel. – 1975–90 között közigazgatásilag Sajószentkirályhoz tartozott.

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 509, ebből 418 (82,1%) szlovák, 78 (15,3%) magyar; [2011] – 557, ebből 473 (84,9%) szlovák, 5 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 469 (84,2%) szlovák, 7 (1,3%) magyar. V: [2011] – 281 r. k., 92 ev., 1 ref., 1 gör. kat. – Ev. temploma a 13. sz. végén épült gótikus stílusban, 1893-ban Schulek Frigyes tervei alapján restaurálták, ekkor tárták fel 14. sz.-i gótikus falfestményeit. A 17. sz.-ig Kishont vármegye székhelye volt, az egykori vármegyeháza 17. sz.-i reneszánsz, majd barokkosított építmény. A 18–19. sz.-ban jelentős vasiparral rendelkezett, jelenleg is áll az 1808-ban itt alapított Rimamurányvölgyi Vasműegyesület igazgatóságának klasszicista épülete.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó bal partján, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 355, ebből 337 (94,9%) magyar, 5 (1,4%) szlovák; [2011] – 379, ebből 293 (77,3%) magyar, 48 (12,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 326 (86,0%) magyar, 38 (10,0%) szlovák. V: [2011] – 270 r. k., 40 ref., 7 ev. – Ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült.

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombattól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 383, ebből 324 (84,6%) szlovák, 41 (10,7%) magyar; [2011] – 869, ebből 784 (90,2%) szlovák, 12 (1,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 769 (88,5%) szlovák, 17 (2,0%) magyar. V: [2011] – 487 r. k., 139 ev., 6 ref., 2 gör. kat. – Régebbi alapokon emelt ev. temploma 1800 körül, r. k. (Szűz Mária neve) temploma 1808-ban épült klasszicista stílusban, a reneszánsz Ruthényi-kastélyt 1565-ben emelték.

1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya egyaránt a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.

Szent Pál megtérése-templom (FI)

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó bal partján, a Balog-patak torkolatánál, Rimaszombattól DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1506, ebből 1401 (93,0%) magyar, 82 (5,4%) szlovák; [2011] – 1936, ebből 1763 (91,1%) magyar, 92 (4,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1840 (95,0%) magyar, 62 (3,2%) szlovák. V: [2011] – 1463 r. k., 303 ref., 11 ev., 1 gör. kat. – A ~hez tartozó Csobánka és Kacagó pusztákat, amelyekre a két vh. közötti földbirtokreform során szlovák kolonisták települtek, 1926-ban Slávikovo néven önálló községgé szervezték. A kolóniát a magyar közigazgatás idején 1939-ben visszacsatolták ~hez, majd 1951-ben Orávka néven újból önállósították. ~ 14. sz. elején épült gótikus stílusú ref. templomát, amelynek reneszánsz tornyát 1560-ban emelték, 1791-ben klasszicista stílusban alakították át; r. k. (Szt. Pál apostol megtérése) temploma 1803-ban klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Tompa Mihály szobra (GJ)

Város és járási székhely a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima folyó völgyében, Losonctól K–ÉK-re. L: [1921] – 7096, ebből 4909 (69,2%) magyar, 1430 (20,1%) szlovák, 367 (5,2%) zsidó, 102 (1,4%) roma; [2011] – 24 640, ebből 13 301 (54,0%) szlovák, 7298 (29,6%) magyar, 247 (1,0%) roma, 107 (0,4%) cseh és morva, 4 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 12 861 (52,2%) szlovák, 7768 (31,5%) magyar, 169 (0,7%) roma, 99 (0,4%) cseh, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 9989 r. k., 2004 ev., 1848 ref., 184 jehovista, 158 metodista, 93 gör. kat., 15 izr. – Évszázadokon keresztül jellegzetes iparosváros volt, 1334-től városi, 1876-tól rendezett tanácsú városi ranggal; 1922-ben elvesztett városi címét 1960-ban kapta vissza. 1687-től Kishont, 1802-től 1922-ig, majd 1938–44 között Gömör és Kishont vármegye székhelye volt. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták, magyar lakosainak egy részét a második vh. után Mo.-ra telepítették, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. – Négyszög alaprajzú főterén áll az 1774–90 között emelt klasszicista stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) plébániatemplom. Ref. temploma 1784-ben empire, ev. temploma 1784–90 között copf, a régi vármegyeháza 1798-ban empire, a városháza 1801-ben klasszicista, a Vigadó 1840-ben ugyancsak klasszicista stílusban épült. A város szülöttének, Tompa Mihálynak 1902-ben felavatott egészalakos bronzszobra (Holló Barnabás alkotása) 1946-os ledöntéséig a megyeháza előtt állt, 1994-ben a Városkertben állították fel újra. Az ugyancsak ~i születésű Blaha Lujza mellszobrát 1940-ben, Petőfi Sándor szobrát 2004-ben leplezték le. – A város a szlovákiai ref. püspökség székhelye, a gömöri magyarság szellemi és kulturális központja. 1968 óta évente ~ban rendezik meg a Tompa Mihály Napokat, 1992-től a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt. A Gömöri Múzeum 1882-ben jött létre, az ugyancsak 1882-ben alapított, a második vh. után azonban felszámolt Gömör-Kishonti Múzeum Egyesületet 1990-ben alakították újjá. 1928-ban ~i székhellyel hozták létre az 1930-as évek második feléig működő Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetséget. A két vh. között legjelentősebb lapja a Gömör c. hetilap volt, az 1950-es években Cesta k socializmu – A Szocializmus felé Vezető Út, 1960–68 között Budovateľ – Építő, 1968-tól Gemerské zvesti, ill. Gömöri Hírlap címmel jelenik meg járási, regionális hetilapja; 2000 óta itt jelenik meg a Gömörország c. negyedévi folyóirat. – A 21. sz. elején két magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Tompa Mihály, ill. Ferenczy István Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola), vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű gimnáziummal, kereskedelmi akadémiával, középfokú gépészeti szakmunkásképző iskolával, valamint Egyesült Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskolával rendelkezett. 1853-ban létrehozott Egyesült Protestáns Gimnáziumát az 1920-as években államosították, majd 1945-ben felszámolták; jogutódaként 1999-ben jött létre a Tompa Mihály Magyar Tanítási Nyelvű Ref. Gimnázium. Iparában az élelmiszeripari üzemek a meghatározóak (cukorgyár, konzervgyár, húskombinát, tejüzem, sörgyár), ezeken kívül vegy- és gépipari létesítményei vannak. A ~tól DK-re fekvő Kurinci-tó kedvelt üdülőhely, a víztározó melletti Kurinci tölgyes 1952 óta természetvédelmi terület. – 1948-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Rimatamásfalvát, 1974-ben Baktit, 1975-ben Alsópokorágyot, Felsőpokorágyot, Dúsát és Mezőtelkest, 1976–90 között hozzá tartozott Zeherje.

Rimaszombat – ref. templom (GJ)

Rimaszombat – a régi vármegyeháza épülete (GJ)

Rimaszombat – Petőfi-ház (GJ)

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 509, ebből 418 (82,1%) szlovák, 78 (15,3%) magyar; [2011] – 557, ebből 473 (84,9%) szlovák, 5 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 469 (84,2%) szlovák, 7 (1,3%) magyar. V: [2011] – 281 r. k., 92 ev., 1 ref., 1 gör. kat. – Ev. temploma a 13. sz. végén épült gótikus stílusban, 1893-ban Schulek Frigyes tervei alapján restaurálták, ekkor tárták fel 14. sz.-i gótikus falfestményeit. A 17. sz.-ig Kishont vármegye székhelye volt, az egykori vármegyeháza 17. sz.-i reneszánsz, majd barokkosított építmény. A 18–19. sz.-ban jelentős vasiparral rendelkezett, jelenleg is áll az 1808-ban itt alapított Rimamurányvölgyi Vasműegyesület igazgatóságának klasszicista épülete.

Jánosi − r. k. templom (MÁ)

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima folyó bal partján, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 1187, ebből 1123 (94,6%) magyar, 43 (3,6%) szlovák; [2011] – 1319, ebből 629 (47,7%) szlovák, 391 (29,6%) magyar, 147 (11,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 591 (44,8%) szlovák, 568 (43,1%) magyar, 3 (0,2%) roma. V: [2011] – 683 r. k., 135 ref., 62 ev., 21 gör. kat. – ~ba már a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció, majd az 1945 utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek, magyar lakosságának egy részét ezzel párhuzamosan a lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra. A 12. sz.-ban épült román stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát, amely egykor a bencések monostortemploma volt, 1876-ban Schulek Frigyes és Storno Ferenc tervei alapján újították fel; a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült ref. templomát 1804-ben és 1882-ben építették át. A barokk-klasszicista Török-kúriát a 18. sz. végén, a klasszicista Szathmáry-Királyi-kúriát 1843-ban, az ugyancsak klasszicista Vályi-kúriát a 19. sz. első felében emelték. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Jánosi – a ref. és a r. k. templom (GJ)

Nagyszarva – r. k. templom (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Somorjától K–DK-re. L: [1921] – 526, ebből 525 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 1192, ebből 852 (71,5%) magyar, 204 (17,1%) szlovák nemzetiségű. A: V: [2011] – 895 r. k., 24 ev., 19 ref., 4 gör. kat. – Magyar lakosai mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovákiai és jugoszláviai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. András-) temploma a 13. sz. közepén épült román stílusban, a 15. sz.-ban gótikus, a 18. sz.-ban barokk stílusban építették át. Az eredetileg reneszánsz Illésházy-kastélyt 1570-ben emelték, mai formáját az 1730-as barokk, majd a 19. sz.-i klasszicista átépítése során kapta. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos (szerk.): Mit hagytak ránk a századok. Nagyszarva (2000).