A Magyar Akadémikusok Keresztény Köre által megszervezett előadássorozat a prágai Károly Egyetem főépületében, a Klementinumban. A megnyitásra szombaton 1926. május 8-án került sor. Számos előadók, előadások közül megemlíthetjük Szvatkó Pál Kassák Lajosról, Ady Endréről, Szabó Dezsőről, vagy Sziklay Ferenc történelmi hagyományokról és az aktuális kisebbségi helyzetről Európában szóló előadásait. – Ir: A MAKK szabadegyetem megnyitása (Prágai Magyar Hírlap, 11. 5. 1926, 5. évf. 107. sz.); Kočišová, S.: Dipl. práce − Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze ve 20. a 30. letech 20. století, [Szakdolgozat − Fejezetek a prágai magyar kisebbség történetéből a XX. sz. 20. és 30. éveiben.] (2004).

Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint a képzőművészet, tárgyalkotó művészet, irodalom területén rendezett előadásokkal és szimpóziumokkal, továbbá webdizájnnal, művészeti logisztikával, újságírással és kiadói tevékenységgel is. Tehetséggondozó programja keretében évente több csoportos és önálló kiállítást, szimpóziumot, workshopot, alkotótábort, továbbképzést és kurzust szervez különböző célcsoportoknak. Eredeti központja Szepsiben volt, ahol sikeresen működtette a Rovás Városi Galériát. 2010-től Kassán a Löffler-villában van a székhelye. – Kiadója a Rovart háromnyelvű művészeti, kulturális és művelődési portálnak (2004), főszerkesztője Kovács Ágnes. – Alkotótáborai folyamatosan mestertáborokká alakultak át, amelyek eNRA – Nemzetközi Rovás Alkotóközösség néven több helyszínen működnek (Erdély, Tihany, Kassa). – Működtetője a széleskörű kapcsolatokkal rendelkező Rovás Szabadakadémiának (Löffler Akadémia), amely a kortárs és klasszikus értékeket képviselő képzőművészet és magyar kultúra képzési központja, Szabadművészeti Esti Iskolával, festészeti, szobrászati és grafikai műhelyekkel, műtermekkel. – Díj: Pro Cultura Hungarica-díj (2010). – Vezető: Szabó Ottó (1994).

A Rovás logója

Kormánytámogató közéleti napilap (Kassa, 1921. jan.–1922. febr.). – Szerk. Kendi Zoltán, Rácz Elek.

Szakmai társulás. Az 1995-ben megalakult Pro Arte Lossoncziensis Alapítvány átalakításával jött létre 1998-ban. Szabó Gyula hagyatékának ápolásával, munkásságának feltárásával és bemutatásával foglalkozik. 1997-ben Szabó Gyula születésének 90. évfordulója alkalmából a Nógrádi Galériában rendezett kiállításhoz katalógust adott ki, megrendezte az Hommage a Szabó Gyula 2000 c. vándorkiállítást kortárs művészek alkotásaiból, 2001-ben összeállította a Szabó Gyula-breviárium c. vers- és grafikai gyűjteményt, valamint 2002-ben „A losonci Don Quijote” címmel videofilmet készített Szabó Gyula életéről és alkotásairól. 2007-ben közreműködött Szabó Gyula születésének 100. évfordulójára Szabó Gyula c. monográfia kiadásában, valamint emlékkiállítást rendezett Ipolyságon és Pozsonyban.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja speciális adattára, amelynek célja a D-Szl. területén (a zömében magyar lakosságú településeken, ill. azok határában) található szakrális kisemlékeknek a teljesség igényével történő dokumentálása. Ez ideig több mint kétezer, adatlappal rendelkező objektumot tart nyilván. A mintegy száz színes fényképnagyításból álló prezentációs kiállítása 1998-tól Szl., Mo. és Ausztria több tucatnyi településén volt látható. Az Etnológiai Központ évkönyve, az Acta Ethnologica Danubianarendszeresen teret biztosít a szakrális kisemlékekkel (és általában a szakrális néprajzzal) foglalkozó írásoknak. Amellett különböző (hazai és külföldi) szaklapokban, tanulmánygyűjteményekben egy sor olyan adatközlő, elemző tanulmány látott már napvilágot, amelyek alapvetően a komáromi ~ eddigi adatbázisára támaszkodnak. A kisemlékkutatók kétévente megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciájának házigazdája 2002-ben a komáromi Etnológiai Központ volt. – Ir. L. Juhász Ilona–Liszka József: Jelek a térben 1. Szakrális kisemlékeink (2006).

Csehszl. magyar egyetemi ifjúsági csoport. 1934-ben a megszűnt Magyar Munkaközösség néhány tagja szervezte meg azzal a céllal, hogy közös táborba vonja a katolikus Prohászka Köröket és a protestáns ifjúsági egyesületeket (Magyar Protestáns Baráti Kör, Bethlen Gábor Mozgalom). Vezetői (Zapf László, Ónodi Zoltán) a Prágai Magyar Hírlapban fejtették ki elveiket, s 1935 nyarán kétnapos ankétot szerveztek Beregszászon. Egységesítő törekvéseik főleg azért maradtak sikertelenek, mert a Prohászka Körök akkor már nagy teret szereztek a kat. ifjúság körében, s kitűnő, stabil folyóiratuk is volt. – Ir. Széchenyi Reformmozgalom (Magyar Írás, 1934); Estók Gyula: Egy akadémiai ankét margójára (Magyar Írás, 1935/7); Ónodi Zoltán: Kelt Prága, 1938… (1939).

1965 óta a Csemadok által évente megrendezett kulturális napok Szencen. Célja Szenczi Molnár Albert, a város szülötte emlékének felelevenítése, hagyatékának, örökségének ápolása. A többnapos rendezvényen főként színházi előadások, irodalmi összeállítások, társadalomtudományi előadások kapnak helyet.

Kat. magyar könyvkiadó társaság. 1933-ban kezdte meg működését, székhelye Galánta, elnöke Franciscy Lajos nyitrai kanonok, majd Bognár Gergely gútai plébános volt. A Szent Pál Társaságot jóvá nem hagyó hatóságok (a pozsonyi Országos Hivatal és a prágai Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium) a kat. egyház illetékes vezetőivel való tárgyalások után járultak hozzá a létrehozásához. – Ir. Magyar írószervezkedési kísérletek az első Csehszlovákiában. In: Turczel Lajos: Visszatekintések… (1995).

Kat. íróegyesület (Pozsony, 1933–1938). Alapszabályait hosszas elfektetés és kulisszák mögötti intrikák után sem hagyták jóvá. Az egyesület alapítását a saját nyomdával rendelkező rozsnyói kat. közéleti hetilap, a Sajó-Vidék szorgalmazta, s többek között Mécs László is támogatta. Az egyesületi törvény előírásának megfelelően az alakuló közgyűlés után működni kezdett, a Sajó-Vidék kiadóvállalatnál könyveket is megjelentetett, de 1937/38-ban már keveset hallatott magáról, s jóvá nem hagyottan elhalt. – Ir. Magyar írószervezkedési kísérletek az első Csehszlovákiában. In: Turczel Lajos: Visszatekintések… (1995).

1930 és 1931 közötti csehszlovákiai magyar írószervezkedési kísérlet. Nevét onnan kapta, hogy a Szent-Ivány József által összehívott írók az ő liptószentiváni (Liptovský Ján) kúriájában tanácskoztak három alkalommal. Fő célja az Erdélyi Helikonhoz és Szépmíves Céhhez hasonló stabil írószervezet és nyereséges könyvkiadó létrehozása volt. Ez anyagiak hiányában és a két magyar ellenzéki párt átmeneti viszálya miatt nem valósult meg, de a tervezett irodalmi folyóirat Magyar Írás címmel létrejött. Az első találkozón Móricz Zsigmond is részt vett, s cikket írt róla a Nyugatba.

Az 1973- ban Gágyor Péter vezetésével alakult. Nemcsak a kiválasztott darabok művészi színvonalú előadását, tolmácsolását tartotta szem előtt, hanem hangsúlyt fektetett az amatőr színjátszás közösségformáló szerepére is. Sajátos stílust teremtett, melyen keresztül személyiségépítésre is vállalkozott. Rövid, de szakmailag magas szintű munkája fontos szerepet játszott Kassa kulturális életében és a szlovákiai magyar színjátszó mozgalomban. A Jókai Napok rendszeres szereplője és többszöri győztese volt.

A szepesi politikai hetilap (Lőcse, Igló, 1920–1938). Az Országos Keresztényszocialista Párt szepességi orgánuma volt, s fennállása idején többször nevet változtatott: Szepesi Lapok (1921–1922); Szepesi Hírlap (1922–1925); Szepesi Híradó – Szepesi Hírlap (1925–1932); Szepesi Híradó (1932–1938). A kisebbségi sérelmek éles elítélése miatt gyakran elkobozták, s 1921. aug. 28-tól 1923. márc. 19-ig be is volt tiltva. 1918 előtt, s néhány hónapig 1938 után is létezett. – Szerk. Kőszeghy Elemér, Talléry Gyula, Polnisch Artúr.

A szepesi politikai hetilap (Lőcse, Igló, 1920–1938). Az Országos Keresztényszocialista Párt szepességi orgánuma volt, s fennállása idején többször nevet változtatott: Szepesi Lapok (1921–1922); Szepesi Hírlap (1922–1925); Szepesi Híradó – Szepesi Hírlap (1925–1932); Szepesi Híradó (1932–1938). A kisebbségi sérelmek éles elítélése miatt gyakran elkobozták, s 1921. aug. 28-tól 1923. márc. 19-ig be is volt tiltva. 1918 előtt, s néhány hónapig 1938 után is létezett. – Szerk. Kőszeghy Elemér, Talléry Gyula, Polnisch Artúr.

A szepesi politikai hetilap (Lőcse, Igló, 1920–1938). Az Országos Keresztényszocialista Párt szepességi orgánuma volt, s fennállása idején többször nevet változtatott: Szepesi Lapok (1921–1922); Szepesi Hírlap (1922–1925); Szepesi Híradó – Szepesi Hírlap (1925–1932); Szepesi Híradó (1932–1938). A kisebbségi sérelmek éles elítélése miatt gyakran elkobozták, s 1921. aug. 28-tól 1923. márc. 19-ig be is volt tiltva. 1918 előtt, s néhány hónapig 1938 után is létezett. – Szerk. Kőszeghy Elemér, Talléry Gyula, Polnisch Artúr.

Regionális tud. egyesület (Lőcse, 1919–1934). 1926-tól Szepesi Történelmi Társulat. 1884-ben alapították Lőcsén. 1909-től Közlemények Szepes Vármegye Múltjából címen folyóirata jelent meg, mely 1914-től évkönyv lett. Az államfordulat után a ~ működését rövid időre felfüggesztették. Újjáalakulva 1919-től 1934-ig 6 évkönyvet adott ki. Ezek közül a 3., 4. és az 5. vegyes (magyar–német–szlovák) nyelvű, a 6. pedig teljesen német nyelvű volt. – Ir. Szalatnai Rezső: Szepesmegyei Történelmi Társulat ötvenéves (Magyar Figyelő, 1934/1–2).

Regionális tud. egyesület (Lőcse, 1919–1934). 1926-tól Szepesi Történelmi Társulat. 1884-ben alapították Lőcsén. 1909-től Közlemények Szepes Vármegye Múltjából címen folyóirata jelent meg, mely 1914-től évkönyv lett. Az államfordulat után a ~ működését rövid időre felfüggesztették. Újjáalakulva 1919-től 1934-ig 6 évkönyvet adott ki. Ezek közül a 3., 4. és az 5. vegyes (magyar–német–szlovák) nyelvű, a 6. pedig teljesen német nyelvű volt. – Ir. Szalatnai Rezső: Szepesmegyei Történelmi Társulat ötvenéves (Magyar Figyelő, 1934/1–2).

1979 óta évente megrendezett városi kulturális napok. A máj.-ban megrendezett rendezvény fő célja a helyi közösség összetartása és kulturális aktivitások szervezése a lakosság minden korosztálya számára. A több helyszínen folyó, színes programot nyújtó és egy hétig tartó rendezvénysorozat mára fontos kulturális esemény a szepsi és a környékbeli lakosok életében.

Keresztényszocialista szellemiségű független társadalmi, gazdasági és irodalmi hetilap (Kassa, 1931 okt.–1932 febr.). – Szerk. Lauschmann Ottó.

Magánszínház. A komáromi RÉV – Magyar Kultúra Háza mellett 2002-ben alapította Gágyor Péter rendező. Székhelyét az alapító eredetileg Dunaszerdahelyre tervezte. A színház polgári társulásként, állandó költségvetési támogatás nélkül, alapítványi és szponzori forrásokból fenntartott, kis létszámú vándortársulatként működik. A színház előadásait kivétel nélkül Gágyor Péter rendezte, s ő a dramaturgja/színpadra alkalmazója műsorra tűzött darabjaiknak is.

Grafológiai folyóirat (Pozsony, 1920. máj. 1.). Egy száma jelent meg. – Szerk. Szilárd Rezső.

Képes színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1920–1936). A leghosszabb életű kisebbségi színházi lap volt a két vh. közöttt. Rendszeresen közölte a heti műsort és az operettek énekszámait; minden számában voltak színészportrék és változó című pletykarovatok. Többször közölt vidám színpadi jeleneteket, verseket és könyvrecenziókat. – Szerk. Fehér Jenő, Sebestyén József, Lórándy K. Lóránd, Molnár Tibor, Rosa Elemér, Lukács Gyula, Weisz Jenő.

Színházi és művészeti hetilap (Kassa, 1923 okt.–1925 márc.). A Színház és Sport folytatásaként jelent meg. Több cikkben elemezte a kisebbségi színjátszás fejlődésének akadályait, markáns színészportrékat közölt, és ismertette az előadandó darabokat. – Szerk. Kultsár Miklós.

Színházi és filmhetilap (Pozsony, 1922. jún. 15-től aug. 12-ig). Ígéretes lapként indult, első számaiban az alkalmi anyagokon kívül kisebb tanulmányokat is közölt (Kázmér Ernő: Színpad és színpadi kultúra; A színház múltja és jövője; Weichherz Gyula: A mozi múltja jelene és jövője). A bemutatás előtt álló darabokról (pl. Čapek R.U.R.-járól) részletes ismertetéseket nyújtott. Verseket, tárcákat is közölt, többek között Antal Sándor, Földes Sándor, Sebesi Ernő és Sándor Ernő tollából. – Szerk. Gellért Jenő, Rehorovszky Jenő.

Színházi és sporthetilap (Kassa, 1923 okt.). 4 száma jelent meg. Az 5. számtól a neve Színházra változott, és a sportanyagok elmaradtak. – Szerk. Kultsár Miklós.

Színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1919 aug.–1920 jan.). A Tavasz folyóirat mellékleteként jelent meg. A lap munkatársai közé tartozott a kitűnő színészportrékat író Holly Jenő. A pozsonyi képző- és zeneművészeti eseményekről is tudósított. – Szerk. Szeredai Gruber Károly, Honty Ottó, Neogrády Ödön.

Elődje, az Állami Pedagógiai Kiadó (az Állami Kiadó pozsonyi kirendeltsége) 1920-ban alakult, majd 1939-ben önállósult. 1952-től a neve ~. Kezdetekben főleg iskolai nyomtatványokat adott ki, később tankönyveket és újságokat is. A magyar szerkesztőség 1951-ben alakult, vezetője Dr. Oravsky Ede volt. Ma a kiadó valamennyi iskolatípus (alapiskola, speciális iskola, középiskolák és gimnáziumok) számára ad ki magyar nyelvű tankönyveket valamennyi tantárgyhoz. A kiadót 1996-ban privatizálták, majd 2003-ban hozzácsatolták a Mladé letá ifjúsági könyvkiadót is. Jelenleg a kiadóban a két szlovák szerkesztőség mellett működik a magyar tankönyvek szerkesztősége is. A szerkesztőség évente 70-80 magyar nyelvű tankönyvet jelentet meg. Vezető szerkesztők: Oravsky Ede (1951), Korbuly Mária, Hamar Kálmán, Werdenich József (1960), Bertók Imre (1972), Kecskeméthy Győző (1986), Sima Éva (1991), Urbán Zsolt (2000)