Danis Ferenc
(* 1931. jan. 16. Egeg – † 2022. júl. 22 Ipolyság) Tanár, agrármérnök, helytörténész. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Évekig munkásként dolgozott Zólyombrézón, közben 1956-ban elvégezte a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem növénytermesztési szakát. 1956–1960-ig az akkori Ipolysági Járási Hivatal mezőgazdasági osztályának a munkatársa volt. Amikor...megnyit →
(* 1931. jan. 16. Egeg – † 2022. júl. 22 Ipolyság) Tanár, agrármérnök, helytörténész. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Évekig munkásként dolgozott Zólyombrézón, közben 1956-ban elvégezte a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem növénytermesztési szakát. 1956–1960-ig az akkori Ipolysági Járási Hivatal mezőgazdasági osztályának a munkatársa volt. Amikor...megnyit →
Részletek
(* 1931. jan. 16. Egeg – † 2022. júl. 22 Ipolyság) Tanár, agrármérnök, helytörténész. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Évekig munkásként dolgozott Zólyombrézón, közben 1956-ban elvégezte a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem növénytermesztési szakát. 1956–1960-ig az akkori Ipolysági Járási Hivatal mezőgazdasági osztályának a munkatársa volt. Amikor 1960-ban az ország közigazgatási átrendezése következtében megszűnt az Ipolysági járás, az Ipolysági Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese, 1968-tól pedig igazgatója volt egészen 1994-ben történt nyugalomba vonulásáig. Tanári munkája mellett kultúraszervezéssel és helytörténetírással is foglalkozott. 1990 után egyik kezdeményezője volt az ipolysági Honti Múzeum újraindításának és a Simonyi Lajos Galéria létrehozásának. Első igazgatóként sokat fáradozott a múzeum és a galéria gyűjteményének bővítésén. 1993-tól éveken át főszerkesztője volt a Honti Lapoknak, és gyakran tudósította a szlovákiai magyar központi lapokat is az ipolysági és a honti kulturális rendezvényekről. Számos helytörténeti kiadványt írt Ipolyságról, valamint szülőfalujáról is. – Díjak: a Csemadok OV ezüstérme (1991), a Nyitrai Mezőgazdasági Intézet aranyemlékérme (1998), Ipolyság Város Díja. – Fm. Ipolyság a határ menti város, 1997; Az ipolysági mezőgazdasági iskolák története (2001); Ipolyság – A zsidóság és történeti emlékei (2002); Ipolyság (2005).
Danis Tamás
(* 1925. dec. 28. Feled) Középiskolai tanár. Budapesten érettségizett 1945-ben, majd ugyanitt tett jogi doktorátust 1950-ben. Hazatérte után előbb a korponai kereskedelmi iskolában tanított, majd Pozsonyban a Természet és Technika, ill. a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerk.-je, 1954-től a rimaszombati közgazdasági középiskola tanára volt. Közben a pozsonyi...megnyit →
(* 1925. dec. 28. Feled) Középiskolai tanár. Budapesten érettségizett 1945-ben, majd ugyanitt tett jogi doktorátust 1950-ben. Hazatérte után előbb a korponai kereskedelmi iskolában tanított, majd Pozsonyban a Természet és Technika, ill. a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerk.-je, 1954-től a rimaszombati közgazdasági középiskola tanára volt. Közben a pozsonyi...megnyit →
Részletek
(* 1925. dec. 28. Feled) Középiskolai tanár. Budapesten érettségizett 1945-ben, majd ugyanitt tett jogi doktorátust 1950-ben. Hazatérte után előbb a korponai kereskedelmi iskolában tanított, majd Pozsonyban a Természet és Technika, ill. a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerk.-je, 1954-től a rimaszombati közgazdasági középiskola tanára volt. Közben a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1961-ben történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1968–1972 között a Szlovák Kormány nemzetiségi tanácsának tagja volt. Több tankönyvet fordított magyarra. Fm: Visszapillantások (tan., 2006).
Danisné Pólos Katalin
(* 1924. júl. 21. Feled) Pedagógus. Rimaszombatban érettségizett, majd 1946–50 között Budapesten tanult, 1951-ben a Pozsonyban szerzett történelem szakos tanári oklevelet. Előbb a pozsonyi pedagógiai iskola tanára, majd a pedagógiai főiskola tanársegéd, 1954-től Rimaszombatban közgazdasági szakközépiskolai, 1959–1982-ben gimnáziumi tanár (1964–1973 között igazgató). Több tankönyvet és módszertani...megnyit →
(* 1924. júl. 21. Feled) Pedagógus. Rimaszombatban érettségizett, majd 1946–50 között Budapesten tanult, 1951-ben a Pozsonyban szerzett történelem szakos tanári oklevelet. Előbb a pozsonyi pedagógiai iskola tanára, majd a pedagógiai főiskola tanársegéd, 1954-től Rimaszombatban közgazdasági szakközépiskolai, 1959–1982-ben gimnáziumi tanár (1964–1973 között igazgató). Több tankönyvet és módszertani...megnyit →
Részletek
(* 1924. júl. 21. Feled) Pedagógus. Rimaszombatban érettségizett, majd 1946–50 között Budapesten tanult, 1951-ben a Pozsonyban szerzett történelem szakos tanári oklevelet. Előbb a pozsonyi pedagógiai iskola tanára, majd a pedagógiai főiskola tanársegéd, 1954-től Rimaszombatban közgazdasági szakközépiskolai, 1959–1982-ben gimnáziumi tanár (1964–1973 között igazgató). Több tankönyvet és módszertani segédkönyvet írt.
Danninger József, ifj.
(* 1885. febr. 9. Pozsony, † 1954. jún. 29. Pozsony) Amatőr történész. Szülővárosában tanult, földrajz és asztronómia szakos tanár volt. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, s történelmi tanulmányokat közölt hazai folyóiratokban. – Fm. Pozsony szabad királyi város 1526–27. évi számadáskönyve...megnyit →
(* 1885. febr. 9. Pozsony, † 1954. jún. 29. Pozsony) Amatőr történész. Szülővárosában tanult, földrajz és asztronómia szakos tanár volt. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, s történelmi tanulmányokat közölt hazai folyóiratokban. – Fm. Pozsony szabad királyi város 1526–27. évi számadáskönyve...megnyit →
Részletek
(* 1885. febr. 9. Pozsony, † 1954. jún. 29. Pozsony) Amatőr történész. Szülővárosában tanult, földrajz és asztronómia szakos tanár volt. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, s történelmi tanulmányokat közölt hazai folyóiratokban. – Fm. Pozsony szabad királyi város 1526–27. évi számadáskönyve művelődéstörténeti szempontból (1907); A világkereskedelem történetének időrendi áttekintése (1923); Slovensko – maďarsko – nemecký sprievodca po Bratislave a okolí (1930).
Danter Izabella
(* 1955. márc. 27. Pozsony) Néprajzkutató, muzeológus. Szencen érettségizett (1974), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát (1978), majd bölcsészdoktori címet (1981). 1978–1985 között a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, 1986-tól a galántai Honismereti Múzeum munkatársa. 1999-ben a szlovákiai magyar nyelvterület tájházainak, néprajzi-honismereti gyűjteményeinek szakszerű...megnyit →
(* 1955. márc. 27. Pozsony) Néprajzkutató, muzeológus. Szencen érettségizett (1974), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát (1978), majd bölcsészdoktori címet (1981). 1978–1985 között a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, 1986-tól a galántai Honismereti Múzeum munkatársa. 1999-ben a szlovákiai magyar nyelvterület tájházainak, néprajzi-honismereti gyűjteményeinek szakszerű...megnyit →
Részletek
Danter Izabella (ST)
(* 1955. márc. 27. Pozsony) Néprajzkutató, muzeológus. Szencen érettségizett (1974), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát (1978), majd bölcsészdoktori címet (1981). 1978–1985 között a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, 1986-tól a galántai Honismereti Múzeum munkatársa. 1999-ben a szlovákiai magyar nyelvterület tájházainak, néprajzi-honismereti gyűjteményeinek szakszerű dokumentálására létrehozta a Mátyusföldi Muzeológiai Társaságot. 2001-ben a Szlovák Nemzeti Múzeum önálló osztályaként létrehozott Magyar Kultúra Dokumentációs Központ vezetőjeként, majd külső munkatársaként meghatározó szerepe volt a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma állandó kiállításának megvalósításában (2003). Nevéhez fűződik az évente megrendezésre kerülő Musaeum Hungaricum konferenciasorozat megvalósulása. A népi gyógyászat kutatása mellett főleg a zsákmányoló gazdálkodás, ill. a népszokások és a népviselet kutatásával foglalkozik. – Fm. Népi gyógyászat a Kisalföld északi részén (1994).
Danyi Irén Szoplák Zoltánné
(* 1963. júl. 21. Fülek) Színésznő. 1969–78 között szülővárosában járt általános iskolába. Füleken érettségizett 1982-ben. Munkásként dolgozott, majd 1983-ban a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához került. 1990-ben egyike volt azoknak, akik az önállósult Kassai Thália Színház együttesének tagjai voltak. Fő- és epizódszerepekben egyaránt emlékezetes...megnyit →
(* 1963. júl. 21. Fülek) Színésznő. 1969–78 között szülővárosában járt általános iskolába. Füleken érettségizett 1982-ben. Munkásként dolgozott, majd 1983-ban a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához került. 1990-ben egyike volt azoknak, akik az önállósult Kassai Thália Színház együttesének tagjai voltak. Fő- és epizódszerepekben egyaránt emlékezetes...megnyit →
Részletek
Danyi Irén (TSZA)
(* 1963. júl. 21. Fülek) Színésznő. 1969–78 között szülővárosában járt általános iskolába. Füleken érettségizett 1982-ben. Munkásként dolgozott, majd 1983-ban a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához került. 1990-ben egyike volt azoknak, akik az önállósult Kassai Thália Színház együttesének tagjai voltak. Fő- és epizódszerepekben egyaránt emlékezetes teljesítményt nyújtott. 1994-ben elhagyta a hívatásos színészi pályát. – Főbb színházi szerepei: Lucinda (Páskándi Géza: Egy ember, aki megunta bőrét); Leány (Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok); Lena (Georg Büchner: Leonce és Lena), Francia légikisasszony (Marc Camoletti: Leszállás Párizsban); Cica (Németh László: Bodnárné); Mariska (Szigligeti Ede: Liliomfi); Dorothy (John Boynton Priestley: Váratlan vendég); Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő); Eunice (Tennessee Williams A vágy villamosa); Manci (Békeffi István–Lajtai Lajos: Régi nyár); Rablólány (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Mária Jacobi, Borka (Mészöly Dezső: Harmadnapi győzedelem avagy Legenda a dicsőséges feltámadásról). Hívatásos működésének befejezése után mindmáig nagy sikerrel szerepel a Füleki Zsákszínház előadásaiban, mint például: Mrs. Johnston története, Romlott erkölcsök, Az anya, Ébredés. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).
Darázs Rozália
(* 1948. okt. 9. Ógyalla) Szobrász. 1965–1969-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola fafaragó szakán, majd 1970–1976 között a Képzőművészeti Főiskola domborműszobrászat szakán tanult. 1978–1985 között az ógyallai Pedagógiai Középiskola tanára, 1985-től az itteni Művészeti Alapiskola igazgatója. Fő területe az éremművészet, rendszeresen részt vesz a Nemzetközi...megnyit →
(* 1948. okt. 9. Ógyalla) Szobrász. 1965–1969-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola fafaragó szakán, majd 1970–1976 között a Képzőművészeti Főiskola domborműszobrászat szakán tanult. 1978–1985 között az ógyallai Pedagógiai Középiskola tanára, 1985-től az itteni Művészeti Alapiskola igazgatója. Fő területe az éremművészet, rendszeresen részt vesz a Nemzetközi...megnyit →
Részletek
Darázs Rozália (SZM)
(* 1948. okt. 9. Ógyalla) Szobrász. 1965–1969-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola fafaragó szakán, majd 1970–1976 között a Képzőművészeti Főiskola domborműszobrászat szakán tanult. 1978–1985 között az ógyallai Pedagógiai Középiskola tanára, 1985-től az itteni Művészeti Alapiskola igazgatója. Fő területe az éremművészet, rendszeresen részt vesz a Nemzetközi Éremművész Szövetség kiállításain. Ógyallán él. Fontosabb köztéri munkái: 1996: Az első és a második vh. áldozatainak emlékműve (Nemesócsa); 2000: Király püspök mellszobra, IV. Béla király szobra (Komárom); 2002: Jókai Mór mellszobra (Ógyalla); 2005: Csokonai Vitéz Mihály szobra (Komárom).
Darázs Rozália: Csokonai Vitéz Mihály (KKK)
Darkó István; Székely István
(* 1902. febr. 19. Szentendre [Mo.], † 1972. aug. 6. Budapest [Mo.]) Író, publicista, lapszerkesztő. Gyermekkorát Losoncon töltötte, itt végezte a gimnáziumot is. A két vh. közötti időszak egyik legjelentősebb szlovákiai magyar írója, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik fő szervezője, több lap munkatársa,...megnyit →
(* 1902. febr. 19. Szentendre [Mo.], † 1972. aug. 6. Budapest [Mo.]) Író, publicista, lapszerkesztő. Gyermekkorát Losoncon töltötte, itt végezte a gimnáziumot is. A két vh. közötti időszak egyik legjelentősebb szlovákiai magyar írója, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik fő szervezője, több lap munkatársa,...megnyit →
Részletek
Darkó István (LA)
(* 1902. febr. 19. Szentendre [Mo.], † 1972. aug. 6. Budapest [Mo.]) Író, publicista, lapszerkesztő. Gyermekkorát Losoncon töltötte, itt végezte a gimnáziumot is. A két vh. közötti időszak egyik legjelentősebb szlovákiai magyar írója, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik fő szervezője, több lap munkatársa, ill. főszerkesztője (A Mi Lapunk, Magyar Írás, Figyelő). A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után aktív szerepet vállalt a kisebbségi magyar kulturális és irodalmi élet kialakításában: megszervezte – Sziklay Ferenccel együtt – a Kazinczy Könyvbarátok Társaságát, ezt követően pedig a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetet. Ezenkívül a Magyar Írás főszerkesztője és a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület körzeti titkára volt, továbbá munkatársa a Kassai Naplónak és a Prágai Magyar Hírlapnak. 1939–1944 között a kassai rádió igazgatója volt. 1945-ben rövid időre szovjet fogságba esett, majd szabadulása után Mo.-ra menekült. Itt előbb a Magyar Áttelepülési Kormánybizottság alkalmazottja, majd kollégiumi igazgató volt, 1950-től fizikai munkát végzett. Égő csipkebokor c. regényét 1937-ben csehszlovák Állami Díjjal jutalmazták. – Fm. Két ember, egy árnyék (elb., 1925); A legnagyobb úr (novellák, 1926); Zúzmara (r., 1928); Égő csipkebokor (r., 1935); Deszkaváros (r., 1938); Kassai legenda (novellák, 1941); Magyar hegyek népe (elb., 1943); Romok és fények (vál. elb., 1969). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002); Tóth László: Elfeledett évek (esszék, interjúk, 1993); Turczel Lajos: Visszatekintések a szlovákiai magyar kisebbségi lét első szakaszára (tan., 2002); Gál Éva: Darkó István élete és munkássága (mon., 1999).
Darnya (Drňa)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Macskás-patak mentén, Rimaszombattól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 412, ebből 410 (99,5%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 204, ebből 153 (75,0%) magyar, 26 (12,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (75,5%) magyar,...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Macskás-patak mentén, Rimaszombattól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 412, ebből 410 (99,5%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 204, ebből 153 (75,0%) magyar, 26 (12,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (75,5%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Macskás-patak mentén, Rimaszombattól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 412, ebből 410 (99,5%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 204, ebből 153 (75,0%) magyar, 26 (12,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (75,5%) magyar, 28 (13,7%) szlovák. V: [2011] – 122 r. k., 42 ref. – Ref. temploma 1802-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Határában kelta sírokat és egy Árpád-kori földvár (Tuszavár) maradványait tárták fel. ~tól D-re, a Cseres-hegységben fekvő Kenyeretlen puszta 1,7 ha kiterjedésű részét 1988-ban védett területté nyilvánították.
Darvas Henry
Részletek
(* 1892. ?, † 1932. márc. 2. ?) Újságíró, szerkesztő, író. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak emigránsa volt, az aktivista magyar sajtóban dolgozott. A Nyíl szerkesztője volt, s kitűnő szatírákat írt. A 20-as évek első felében A Reggelben és a cionista Szombatban publikált.
Darvas János
(* 1891. ápr. 3. Ipolymagyari, † 1945. jan. 13. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró, szerkesztő, műfordító. Losoncon érettségizett (1910), egyetemre Debrecenben, ill. Kolozsvárott járt, magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett (1914). Az első vh.-ban orosz fogságba esett, és csak 1922-ben tért vissza Csehszl.-ba. Rövid ideig a Magyar...megnyit →
(* 1891. ápr. 3. Ipolymagyari, † 1945. jan. 13. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró, szerkesztő, műfordító. Losoncon érettségizett (1910), egyetemre Debrecenben, ill. Kolozsvárott járt, magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett (1914). Az első vh.-ban orosz fogságba esett, és csak 1922-ben tért vissza Csehszl.-ba. Rövid ideig a Magyar...megnyit →
Részletek
Darvas János (FI)
(* 1891. ápr. 3. Ipolymagyari, † 1945. jan. 13. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró, szerkesztő, műfordító. Losoncon érettségizett (1910), egyetemre Debrecenben, ill. Kolozsvárott járt, magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett (1914). Az első vh.-ban orosz fogságba esett, és csak 1922-ben tért vissza Csehszl.-ba. Rövid ideig a Magyar Kisiparos című losonci lapot szerkesztette. 1922–1925-ben házitanító. 1925-ben a pozsonyi Magyar Újság szerkesztője. 1925–1938-ban a Prágai Magyar Hírlap rovatvezetője volt. 1938-tól Budapesten újságíró (Felvidéki Magyar Hírlap, Független Újság, Magyarország). Budapest ostromakor vesztette életét. A szlovák költők verseiből készült Hegyország hangja (1934) c. műfordításkötete Reviczky-díjat kapott. – Fm. A csönd felé (v., 1914); Szerelmes szonettek (v., 1923); Elsüllyedt világ (v., 1929); A láthatatlan ellenség (r., 1933, németül is,); Magyarország nemzeti kisebbségei (tan., 1940). – Ir. Komlós Aladár: Darvas János versei (Nyugat, 1930/1.); Szalatnai Rezső: Hegyország hangja (Magyar Figyelő, 1934/162–165.); Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968.); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993).
darvas janos
Darvas Sándor
(* ?, † 1947. ? Budapest) Újságíró, író. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak bukása után emigrált Csehszl.-ba, s itt először a Prágai Magyar Hírlapnál és a független Magyar Újságnál dolgozott. Később aktivista lapok (A Reggel, második Magyar Újság) munkatársa lett. A Prager Könyvkiadónál lektori munkát végzett....megnyit →
(* ?, † 1947. ? Budapest) Újságíró, író. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak bukása után emigrált Csehszl.-ba, s itt először a Prágai Magyar Hírlapnál és a független Magyar Újságnál dolgozott. Később aktivista lapok (A Reggel, második Magyar Újság) munkatársa lett. A Prager Könyvkiadónál lektori munkát végzett....megnyit →
Részletek
(* ?, † 1947. ? Budapest) Újságíró, író. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak bukása után emigrált Csehszl.-ba, s itt először a Prágai Magyar Hírlapnál és a független Magyar Újságnál dolgozott. Később aktivista lapok (A Reggel, második Magyar Újság) munkatársa lett. A Prager Könyvkiadónál lektori munkát végzett. – Fm. Masaryk T. G. élete, működése és hatása (Surányi Gézával és Váradi Aladárral, 1930).
Dávid Béla
Részletek
david_bela
(* 1942. ápr. 30. Kisgyarmat, † 2017. júl. 4. Pozsony) Pedagógus. Párkányban érettségizett; 1963-ban Nyitrán szerzett természetrajz–kémia szakos általános iskolai, 1973-ban Debrecenben kémia szakos középiskolai tanári oklevelet. 1965-től a pozsonyi Duna utcai magyar alapiskola, később a gimnázium tanára (1986–91, ill. 1997–2009 között igazgatója).
david bela
david bela
david bela
david bela010
Dávid Teréz
(* 1906. aug. 9. Görgényszentimre [Románia], † 2002. jún. 11. Pozsony) Író, drámaíró, dramaturg. Ungvárott érettségizett (1924), majd kitanulta a fényképészmesterséget. 1936-ig Ungvárott, majd 1957-ig Pozsonyban volt fényképész. 1963–1965-ben a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja volt. Első drámáját (Fekete virágok) 1936-ban írta, de neve...megnyit →
(* 1906. aug. 9. Görgényszentimre [Románia], † 2002. jún. 11. Pozsony) Író, drámaíró, dramaturg. Ungvárott érettségizett (1924), majd kitanulta a fényképészmesterséget. 1936-ig Ungvárott, majd 1957-ig Pozsonyban volt fényképész. 1963–1965-ben a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja volt. Első drámáját (Fekete virágok) 1936-ban írta, de neve...megnyit →
Részletek
(* 1906. aug. 9. Görgényszentimre [Románia], † 2002. jún. 11. Pozsony) Író, drámaíró, dramaturg. Ungvárott érettségizett (1924), majd kitanulta a fényképészmesterséget. 1936-ig Ungvárott, majd 1957-ig Pozsonyban volt fényképész. 1963–1965-ben a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja volt. Első drámáját (Fekete virágok) 1936-ban írta, de neve csak 1957 után vált ismertté, amikor is egy drámapályázaton két művével is díjat nyert. Színpadi alkotásait a szlovákiai magyar színház, ill. műkedvelő együttesek mellett szlovák és cseh színházak is bemutatták. – Fm. Kísértetek múzeuma (elb., 1964); Kásahegy (r., 1966, 1992); Ifjúságból elégtelen (r., 1970); Időzített boldogság (reg., 1973); Lidércfény (színművek, 1976); Mesélő nemzedék (önéletrajz, 1981); Utóirat – Amíg a téma eljut odáig (önéletrajz, 1986).
Deáki (Diakovce)
Részletek
Deáki − r. k. (Szűz Mária) bazilikatemplom (GJ)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb parti síkságán, Vágsellyétől DNy-ra. L: [1921] – 3131, ebből 2993 (95,6%) magyar, 102 (3,3%) zsidó, 25 (0,8%) szlovák; [2011] – 2204, ebből 1447 (65,7%) magyar, 710 (32,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1515 (71,3%) magyar, 650 (26,5%) szlovák. V: [2011] – 1480 r. k., 229 ref., 170 ev., 6 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának egy részét (közel 700 személyt) áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és külföldi szlovák telepesek (ún. reemigránsok) érkeztek. Legjelentősebb műemléke az 1228-ban román stílusban épült kéttornyú r. k. (Szűz Mária) bazilikatemplom, amelyet 1872–75 között Schulek Frigyes tervei alapján neoromán stílusban felújítottak és kibővítettek, majd 1938–41 között a helyi születésű Serédi Jusztinián esztergomi érsek jóvoltából restauráltak. A ~ bencés szerzetesek használták egykor azt az 1192–95 körül írt, későbbi ismertetőjéről, Pray Györgyről Pray-kódexnek elnevezett latin nyelvű szertartáskönyvet, amely a legrégibb összefüggő magyar nyelvemléket, a Halotti Beszédet és Könyörgést tartalmazza. A templom D-i falához csatlakozó kápolna a 12. sz. elején román, klasszicista stílusú ref. temploma 1786-ban, ugyancsak klasszicista r. k. kápolnája a 18. sz. végén, kálváriája a 19. sz. végén, ev. temploma 1969-ben épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. A falu mellett termálfürdő üzemel. – Ir. Molnár Imre: Deáki (2002).
Deáki − r. k. (Szűz Mária) bazilikatemplom (GJ)
Deáki − Szt. István emlékmű (Nagy János alkotása) (GJ)
Debraď
-> Debrőd (Debraď)
község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 589, ebből 586 (99,5%) magyar; [2011] – 375, ebből 201 (53,3%) magyar, 137 (29,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 246 (65,6%) magyar, 92 (23,5%) szlovák. V: [2011]...megnyit →
község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 589, ebből 586 (99,5%) magyar; [2011] – 375, ebből 201 (53,3%) magyar, 137 (29,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 246 (65,6%) magyar, 92 (23,5%) szlovák. V: [2011]...megnyit →
Részletek
Debrőd − Szent László búcsújáró helye (SzL)
község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 589, ebből 586 (99,5%) magyar; [2011] – 375, ebből 201 (53,3%) magyar, 137 (29,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 246 (65,6%) magyar, 92 (23,5%) szlovák. V: [2011] – 302 r. k., 18 ref., 7 gör. kat. – Klasszicista stílusú r. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1834-ben, a ~hoz tartozó Hetény major r. k. (Szt. Norbert-) kápolnája 1943-ban épült.
Debrőd − Vidasits Ede sírja (GJ)
Debrőd (Debraď)
község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 589, ebből 586 (99,5%) magyar; [2011] – 375, ebből 201 (53,3%) magyar, 137 (29,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 246 (65,6%) magyar, 92 (23,5%) szlovák. V: [2011]...megnyit →
község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 589, ebből 586 (99,5%) magyar; [2011] – 375, ebből 201 (53,3%) magyar, 137 (29,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 246 (65,6%) magyar, 92 (23,5%) szlovák. V: [2011]...megnyit →
Részletek
Debrőd − Szent László búcsújáró helye (SzL)
község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 589, ebből 586 (99,5%) magyar; [2011] – 375, ebből 201 (53,3%) magyar, 137 (29,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 246 (65,6%) magyar, 92 (23,5%) szlovák. V: [2011] – 302 r. k., 18 ref., 7 gör. kat. – Klasszicista stílusú r. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1834-ben, a ~hoz tartozó Hetény major r. k. (Szt. Norbert-) kápolnája 1943-ban épült.
Debrőd − Vidasits Ede sírja (GJ)
Dedina Mládeže
-> Ifjúságfalva (Dedina Mládeže)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, a Kis-Duna torkolata közelében, Érsekújvártól Ny–DNy-ra. L: [2011] – 468, ebből 296 (63,2 %) magyar, 136 (29,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 308 (65,8%) magyar, 125 (26,7%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Község a Komáromi járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, a Kis-Duna torkolata közelében, Érsekújvártól Ny–DNy-ra. L: [2011] – 468, ebből 296 (63,2 %) magyar, 136 (29,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 308 (65,8%) magyar, 125 (26,7%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, a Kis-Duna torkolata közelében, Érsekújvártól Ny–DNy-ra. L: [2011] – 468, ebből 296 (63,2 %) magyar, 136 (29,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 308 (65,8%) magyar, 125 (26,7%) szlovák. V: [2011] – 238 r. k., 26 ev., 19 ref., 4 gör. kat. – A települést 1949-ben a csallóközi Gútának a Kis-Dunától É-ra fekvő mocsaras külterületi részén tótkomlósi és pitvarosi szlovákok alapították a mocsarak lecsapolása és szovjet típusú mintagazdaság felépítése céljából; önálló községgé 1954-ben szervezték.
Dedinka
-> Fajkürt (Dedinka)
Község az Érsekújvári járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, a Kétyi-víz forrásvidékén, Érsekújvártól K–ÉK-re. L: [1921] – 790, ebből 633 (80,1%) szlovák, 137 (17,3%) magyar; [2011] – 769, ebből 756 (98,3%) szlovák, 7 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 756 (98,3%) szlovák, 6 (0,8%) magyar....megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, a Kétyi-víz forrásvidékén, Érsekújvártól K–ÉK-re. L: [1921] – 790, ebből 633 (80,1%) szlovák, 137 (17,3%) magyar; [2011] – 769, ebből 756 (98,3%) szlovák, 7 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 756 (98,3%) szlovák, 6 (0,8%) magyar....megnyit →
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, a Kétyi-víz forrásvidékén, Érsekújvártól K–ÉK-re. L: [1921] – 790, ebből 633 (80,1%) szlovák, 137 (17,3%) magyar; [2011] – 769, ebből 756 (98,3%) szlovák, 7 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 756 (98,3%) szlovák, 6 (0,8%) magyar. V: [2011] – 690 r. k., 5 ev., 4 ref. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített Nagyfajkürt és Kisfajkürt 19. sz. végi egyesítésével létrejött község kétnyelvű lakossága mellé az első vh. utáni földbirtokreform során, 1921-ben újabb szlovák kolonisták települtek. A Kisfajkürtön létrehozott kolónia előbb 1937–38-ban, majd 1945–60 között önálló község volt. R. k. (Szűz Mária neve) temploma 1784-ben késő barokk, a Platthy- és az Ambró-kúria a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült.
Deja Vu
Részletek
Zenei együttes (Pozsony, 1998). Főként dzsesszt és bluest játszik, instrumentális és vokális darabokat. Tagjai amatőr és hivatásos zenészek. 2002-től havi rendszerességgel rendezi meg Pozsonyban klubestjeit Deja Vu Klub néven, melynek vendégei neves hazai és magyarországi előadóművészek. – Vezető: Strieženec Sándor.
Dél-akció
Kísérlet a szlovákiai magyarok egy részének Csehországba való erőszakos kitelepítésére 1949 őszén. A terv hátterében a csehországi kényszermunkából (→deportálás) hazatérő magyarok elhelyezésének gondjai húzódtak, mivel az ő ingatlanjaikat már szlovák bizalmiak foglalták el. Így a szlovák pártvezetés további magyarok, ezúttal osztályszempontok alapján történő kitelepítésével...megnyit →
Kísérlet a szlovákiai magyarok egy részének Csehországba való erőszakos kitelepítésére 1949 őszén. A terv hátterében a csehországi kényszermunkából (→deportálás) hazatérő magyarok elhelyezésének gondjai húzódtak, mivel az ő ingatlanjaikat már szlovák bizalmiak foglalták el. Így a szlovák pártvezetés további magyarok, ezúttal osztályszempontok alapján történő kitelepítésével...megnyit →
Részletek
Kísérlet a szlovákiai magyarok egy részének Csehországba való erőszakos kitelepítésére 1949 őszén. A terv hátterében a csehországi kényszermunkából (→deportálás) hazatérő magyarok elhelyezésének gondjai húzódtak, mivel az ő ingatlanjaikat már szlovák bizalmiak foglalták el. Így a szlovák pártvezetés további magyarok, ezúttal osztályszempontok alapján történő kitelepítésével akart a visszaérkezőknek helyet teremteni. A Dél-akció megvalósításáról 1949. szept. 7-én határozott a szlovák pártvezetés. Elképzelése szerint az osztályszempontok szerint megbízhatatlan magyarokat Csehország kijelölt vidékeire deportálták volna. Noha a prágai vezetés nem hagyta jóvá az akciót, a szlovák hatóságok 1949. okt. 12-én a Somorjai járásból útnak indították a deportálásra kijelölt családok első csoportjait. Mivel azonban a cseh hatóságok nem voltak hajlandóak átvenni, ideiglenesen egy Nyitranovák melletti internálótáborban helyezték el őket. A ~ végrehajtása ellen mind aMagyar Bizottság, mind pedig Mo. tiltakozott, így végül az előkészítetlen akciót a CSKP 1949. okt. 24-i határozatával leállította. – Ir. Šutaj, Štefan.: „Akcia Juh”. Odsun Maďarov zo Slovenska do Čiech v roku 1949 (1993).
Dél-zempléni Élet
Járási hetilap (Tőketerebes, 1960. ápr. 16.–1967. márc. 23.). Szlovákia Kommunista Pártja és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki 3000 példányban; 4 oldala volt szlovák (Život južného Zemplína), 4 oldala magyar nyelvű. 1968. júl. 8-tól Slovo Zemplína – Zempléni Szó címmel adtak ki kétnyelvű újságot...megnyit →
Járási hetilap (Tőketerebes, 1960. ápr. 16.–1967. márc. 23.). Szlovákia Kommunista Pártja és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki 3000 példányban; 4 oldala volt szlovák (Život južného Zemplína), 4 oldala magyar nyelvű. 1968. júl. 8-tól Slovo Zemplína – Zempléni Szó címmel adtak ki kétnyelvű újságot...megnyit →
Részletek
Járási hetilap (Tőketerebes, 1960. ápr. 16.–1967. márc. 23.). Szlovákia Kommunista Pártja és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki 3000 példányban; 4 oldala volt szlovák (Život južného Zemplína), 4 oldala magyar nyelvű. 1968. júl. 8-tól Slovo Zemplína – Zempléni Szó címmel adtak ki kétnyelvű újságot (2-2 oldalon); 1970. ápr. 30-tól 1990 dec.-ig a magyar változat önállóan jelent meg 4 oldalon, 4400 példányban. 1990 dec.-től 1991 jan.-ig Zempléni Változások címmel adtak ki járási újságot. 1992-től Új Zemplén címmel jelenik meg független regionális hetilap a Nika-Bre kiadásában; példányszáma 1994-ben meghaladta a kétezret.
Déli Hírlap 1.
Részletek
Független politikai napilap (Pozsony, 1933. szept. 8.–1934. nov. 15.). Kiadója egy Elszász nevű üzletember volt. A lap 12 hónap után elbukott. – Szerk. Kellner József. – Ir. Kovács Endre: Korszakváltás (1981).
Déli Hírlap 2.
Részletek
Független csallóközi hetilap (Dunaszerdahely, 1991–1998). Kezdetben a DH-Press kiadásában jelent meg, 1993-tól a RAVASZ PRESS adta ki. 1995-től megjelenése rendszertelen. Alcímében (1998-ban) „Regionális közéleti hetilap”-ként, az impresszumban „Országos terjesztésű regionális közéleti hetilapéként” határozta meg magát. – Szerk. Ravasz József.
Delmár Gábor
(* 1924., † 2009. febr. 7.) Kassáról indult, majd sakkozóként szerzett először országos hírnevet. 1949-től, a háború utáni újraindítástól szerkesztője volt a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának. 1986-ban a publicisztikai részleg vezető szerkesztőjeként vonult nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után is közreműködött a komolyzenei és a sportműsorok...megnyit →
(* 1924., † 2009. febr. 7.) Kassáról indult, majd sakkozóként szerzett először országos hírnevet. 1949-től, a háború utáni újraindítástól szerkesztője volt a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának. 1986-ban a publicisztikai részleg vezető szerkesztőjeként vonult nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után is közreműködött a komolyzenei és a sportműsorok...megnyit →
Részletek
DELMAR GABOR (FI)
(* 1924., † 2009. febr. 7.) Kassáról indult, majd sakkozóként szerzett először országos hírnevet. 1949-től, a háború utáni újraindítástól szerkesztője volt a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának. 1986-ban a publicisztikai részleg vezető szerkesztőjeként vonult nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után is közreműködött a komolyzenei és a sportműsorok szerkesztésében. Hosszú évekig az Új Szó vasárnapi ügyeletes szerkesztője volt. 1957-ben indította el az Új Szó sakkrovatát, melyet 2003 júliusáig szerkesztett. Partikat elemzett, feladványokkal szórakoztatta az olvasókat.
Délszlovenszkói Magyar Lapok
Részletek
Társadalmi hetilap (Párkány, 1921–1933). Gondos Vilmos nyomdatulajdonos volt a kiadója. Legtöbb száma 4 oldalas volt. – Szerk. Soós Károly.
Délszlovenszkói Újság
Független politikai lap Komárom, 1931). A Komáromi Lapokból kivált Křepelka Elek (később: Környei) szervezte meg. A szerkesztőbizottság tagjai Nagy Jenő szövetkezeti igazgató, Kalvariszky Jenő orvos és Kendi Zoltán korábbi kassai lapszerkesztő voltak. Kezdetben hetente háromszor, később kétszer, végül egyszer jelent meg. A nagy múltú és népszerű Komáromi...megnyit →
Független politikai lap Komárom, 1931). A Komáromi Lapokból kivált Křepelka Elek (később: Környei) szervezte meg. A szerkesztőbizottság tagjai Nagy Jenő szövetkezeti igazgató, Kalvariszky Jenő orvos és Kendi Zoltán korábbi kassai lapszerkesztő voltak. Kezdetben hetente háromszor, később kétszer, végül egyszer jelent meg. A nagy múltú és népszerű Komáromi...megnyit →
Részletek
Független politikai lap Komárom, 1931). A Komáromi Lapokból kivált Křepelka Elek (később: Környei) szervezte meg. A szerkesztőbizottság tagjai Nagy Jenő szövetkezeti igazgató, Kalvariszky Jenő orvos és Kendi Zoltán korábbi kassai lapszerkesztő voltak. Kezdetben hetente háromszor, később kétszer, végül egyszer jelent meg. A nagy múltú és népszerű Komáromi Lapokkal nem bírta a versenyt. – Szerk. Křepelka Elek. – Ir. Szénássy Árpád: A komáromi hírlapírás kétszáz éves története 1789–1989 (1994).
Demandice
-> Deménd (Demandice)
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 854, ebből 578 (67,7%) magyar, 234 (27,4%) szlovák; [2011] – 1008, ebből 705 (69,9%) szlovák, 270 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 673 (66,8%) szlovák, 298 (29,6%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 854, ebből 578 (67,7%) magyar, 234 (27,4%) szlovák; [2011] – 1008, ebből 705 (69,9%) szlovák, 270 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 673 (66,8%) szlovák, 298 (29,6%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Részletek
Deménd − r. k. (Szt. Mihály arkangyal) templom (GJ)
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 854, ebből 578 (67,7%) magyar, 234 (27,4%) szlovák; [2011] – 1008, ebből 705 (69,9%) szlovák, 270 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 673 (66,8%) szlovák, 298 (29,6%) magyar. V: [2011] – 846 r. k., 30 ev., 8 ref., 2 gör. kat. – Magyar lakossága mellé már a két vh. között, majd pedig a második vh. utáni belső telepítések során közép-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. A 14. sz. végén emelt gótikus stílusú r. k. (Szt. Mihály arkangyal) templomát a 18. sz.-ban barokkosították. A Simonyi-, majd Baross-kastély 1700 körül, a késő barokk Majthényi-kúria a 18. sz.-ban, az ugyancsak késő barokk Sánthy-kúria a 18. sz. második felében, a klasszicista Benyovszky-kúria a 18. sz. végén épült. A ~hez tartozó Hébec puszta r. k. (Szt. Ilona-) temploma, amely eredetileg román stílusban épült a 13. sz.-ban, majd gótikus és barokk stílusban átépítették, neves búcsújáró hely volt.
Deménd (Demandice)
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 854, ebből 578 (67,7%) magyar, 234 (27,4%) szlovák; [2011] – 1008, ebből 705 (69,9%) szlovák, 270 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 673 (66,8%) szlovák, 298 (29,6%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 854, ebből 578 (67,7%) magyar, 234 (27,4%) szlovák; [2011] – 1008, ebből 705 (69,9%) szlovák, 270 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 673 (66,8%) szlovák, 298 (29,6%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Részletek
Deménd − r. k. (Szt. Mihály arkangyal) templom (GJ)
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 854, ebből 578 (67,7%) magyar, 234 (27,4%) szlovák; [2011] – 1008, ebből 705 (69,9%) szlovák, 270 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 673 (66,8%) szlovák, 298 (29,6%) magyar. V: [2011] – 846 r. k., 30 ev., 8 ref., 2 gör. kat. – Magyar lakossága mellé már a két vh. között, majd pedig a második vh. utáni belső telepítések során közép-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. A 14. sz. végén emelt gótikus stílusú r. k. (Szt. Mihály arkangyal) templomát a 18. sz.-ban barokkosították. A Simonyi-, majd Baross-kastély 1700 körül, a késő barokk Majthényi-kúria a 18. sz.-ban, az ugyancsak késő barokk Sánthy-kúria a 18. sz. második felében, a klasszicista Benyovszky-kúria a 18. sz. végén épült. A ~hez tartozó Hébec puszta r. k. (Szt. Ilona-) temploma, amely eredetileg román stílusban épült a 13. sz.-ban, majd gótikus és barokk stílusban átépítették, neves búcsújáró hely volt.
Demján Zoltán
(* 1955. ápr. 20. Pozsony) Hegymászó. A szlovákiai hegymászó sport kiemelkedő alakja. Az összes kontinens számos jelentős csúcsát (Mont Blanc, Nanga Parbat, Mt. McKinley, Kilimandzsáró, Aconcagua) meghódította. 1984-ben feljutott a Mount Everest tetejére (8848 m), így ő lett az első magyar, aki a világ...megnyit →
(* 1955. ápr. 20. Pozsony) Hegymászó. A szlovákiai hegymászó sport kiemelkedő alakja. Az összes kontinens számos jelentős csúcsát (Mont Blanc, Nanga Parbat, Mt. McKinley, Kilimandzsáró, Aconcagua) meghódította. 1984-ben feljutott a Mount Everest tetejére (8848 m), így ő lett az első magyar, aki a világ...megnyit →
Részletek
(* 1955. ápr. 20. Pozsony) Hegymászó. A szlovákiai hegymászó sport kiemelkedő alakja. Az összes kontinens számos jelentős csúcsát (Mont Blanc, Nanga Parbat, Mt. McKinley, Kilimandzsáró, Aconcagua) meghódította. 1984-ben feljutott a Mount Everest tetejére (8848 m), így ő lett az első magyar, aki a világ legmagasabb csúcsát megmászta. Sportvezetőként és vállalkozóként tevékenykedik.