Prager Könyvkiadó
-> Prager Jenő
(* 1894. máj. 28. Budapest, † 1967. London) Lap- és könyvkiadó. Budapesten érettségizett, aztán Liberec textilipari főiskoláján tanult. Az 1918/19-es mo.-i forradalmak bukása után Bécsbe emigrált, s az osztrák szociáldemokrata párttal szorosan együttműködve kiadói tevékenységbe fogott. 1934-ben Csehszl.-ban a kormány támogatásával Prager Könyvkiadó néven német és magyar...megnyit →
(* 1894. máj. 28. Budapest, † 1967. London) Lap- és könyvkiadó. Budapesten érettségizett, aztán Liberec textilipari főiskoláján tanult. Az 1918/19-es mo.-i forradalmak bukása után Bécsbe emigrált, s az osztrák szociáldemokrata párttal szorosan együttműködve kiadói tevékenységbe fogott. 1934-ben Csehszl.-ban a kormány támogatásával Prager Könyvkiadó néven német és magyar...megnyit →
Részletek
(* 1894. máj. 28. Budapest, † 1967. London) Lap- és könyvkiadó. Budapesten érettségizett, aztán Liberec textilipari főiskoláján tanult. Az 1918/19-es mo.-i forradalmak bukása után Bécsbe emigrált, s az osztrák szociáldemokrata párttal szorosan együttműködve kiadói tevékenységbe fogott. 1934-ben Csehszl.-ban a kormány támogatásával Prager Könyvkiadó néven német és magyar könyveket adott ki. Mindkét nyelven jelentetett meg Masaryk-, Beneš-, Dérer- és Hodža műveket. Hazai magyar írótól csak egy könyvet adott ki: Sándor Ernő: Őszintén mondom c. politikai jellegű tárcakötetét. A müncheni döntés után Londonba emigrált. – Ir. Kollin Ferenc: A Prager Könyvkiadó története (1977).
Prandl Sándor
(* 1925. szept. 17., Dunaszerdahely, † 1995. jan.) A szlovákiai magyar országos sajtó első hivatásos fotósa volt. Alkotó tevékenységének négy évtizede összefonódik az ötvenes évek elején újrainduló szlovákiai magyar sajtóval. Akkoriban több magyar és szlovák lap munkatársa. 1961-től nyugdíjba vonulásáig a Csemadok hetilapja – a Hét...megnyit →
(* 1925. szept. 17., Dunaszerdahely, † 1995. jan.) A szlovákiai magyar országos sajtó első hivatásos fotósa volt. Alkotó tevékenységének négy évtizede összefonódik az ötvenes évek elején újrainduló szlovákiai magyar sajtóval. Akkoriban több magyar és szlovák lap munkatársa. 1961-től nyugdíjba vonulásáig a Csemadok hetilapja – a Hét...megnyit →
Részletek
Prandl Sándor (FI)
(* 1925. szept. 17., Dunaszerdahely, † 1995. jan.) A szlovákiai magyar országos sajtó első hivatásos fotósa volt. Alkotó tevékenységének négy évtizede összefonódik az ötvenes évek elején újrainduló szlovákiai magyar sajtóval. Akkoriban több magyar és szlovák lap munkatársa. 1961-től nyugdíjba vonulásáig a Csemadok hetilapja – a Hét fotóriportere. Sok ezer fekete-fehér, később színes felvételen is megörökítette a főképp Dél-Szlovákiában zajló eseményeket, illetve a legkülönbözőbb rendezvények megannyi mozzanatát (népművészeti fesztiválok, Gombaszög, Zselíz, Jókai Napok, Kodály Napok, valamint portréképei közéleti személyekről, művészekről, írókról, népművelőkről). Számos kiállításon szerepelt fényképeivel, s hat alkalommal önálló kiállítása is volt. Fotó-hagyatékát a somorjai Bibliotheca Hungarica őrzi.
Prerau Margit
(* 1909. Királyhelmec, † ?) Költő. A zsidóüldözések idején elmenekült Szlovákiából, a háború után az USA-ban élt. Szülei a fasizmus áldozatai lettek. – Kommunista költő volt, köteteit mindjárt megjelenésük után elkobozták. – M. Kiáltás (versek, 1931); Minden pária nevében (versek, 1938). – Ir. Varga Erzsébet: Prerau Margit...megnyit →
(* 1909. Királyhelmec, † ?) Költő. A zsidóüldözések idején elmenekült Szlovákiából, a háború után az USA-ban élt. Szülei a fasizmus áldozatai lettek. – Kommunista költő volt, köteteit mindjárt megjelenésük után elkobozták. – M. Kiáltás (versek, 1931); Minden pária nevében (versek, 1938). – Ir. Varga Erzsébet: Prerau Margit...megnyit →
Részletek
(* 1909. Királyhelmec, † ?) Költő. A zsidóüldözések idején elmenekült Szlovákiából, a háború után az USA-ban élt. Szülei a fasizmus áldozatai lettek. – Kommunista költő volt, köteteit mindjárt megjelenésük után elkobozták. – M. Kiáltás (versek, 1931); Minden pária nevében (versek, 1938). – Ir. Varga Erzsébet: Prerau Margit költészete (Irodalmi Szemle, 1975/6.).
přerovi tragédia
1945. jún. 18-án a morvaországi Přerov város mellett a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái 265 német, magyar és szlovák nemzetiségű polgári személyt (120 nőt, 71 férfit és 74 gyereket) végeztek ki minden indok nélkül. A vérengzést kezdeményező, a korábban a Hlinka Gárdában tevékenykedő Karol...megnyit →
1945. jún. 18-án a morvaországi Přerov város mellett a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái 265 német, magyar és szlovák nemzetiségű polgári személyt (120 nőt, 71 férfit és 74 gyereket) végeztek ki minden indok nélkül. A vérengzést kezdeményező, a korábban a Hlinka Gárdában tevékenykedő Karol...megnyit →
Részletek
1945. jún. 18-án a morvaországi Přerov város mellett a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái 265 német, magyar és szlovák nemzetiségű polgári személyt (120 nőt, 71 férfit és 74 gyereket) végeztek ki minden indok nélkül. A vérengzést kezdeményező, a korábban a Hlinka Gárdában tevékenykedő Karol Pazúr százados célja az volt, hogy a mintegy fél évvel korábban a front elől Csehországba menekült, s a háború befejeztével hazafelé tartó dobsinai, késmárki és néhány más szepességi településről származó családokat megakadályozza abban, hogy visszatérjenek Szl.-ba. A százados a marhavagonokban utazó családokat a přerovi vasútállomásról katonáival a közeli Meštěnice község mellé terelte, ahol a helyi lakosokat arra kényszerítette, hogy tömegsírt ássanak az állítólagos náci bűnösöknek. Ezt követően a 265 ártatlan polgári személyt géppuskával egyenként tarkón lőtték. A vérengzést a csehszlovák hatóságok ugyan kivizsgálták, de a vérengzést irányító századoson kívül minden vádlottat felmentetek. Karol Pazúrt végül 20 évnyi börtönbüntetésre ítélték, azonban hat év után amnesztiával szabadult és a rendszerváltásig a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége elismert tagjaként és egyben rendőrségi besúgóként élte életét.
Preseľany nad Ipľom
-> Pereszlény (Preseľany nad Ipľom)
1980-ban Ipolysághoz csatolt község a Lévai járásban, a Börzsöny É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, a Kemence-patak torkolatánál, Ipolyságtól Ny-ra. L: [1921] – 624, ebből 603 (96,6%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [1970] 574, ebből 380 (66,2%) magyar, 194 (33,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921]...megnyit →
1980-ban Ipolysághoz csatolt község a Lévai járásban, a Börzsöny É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, a Kemence-patak torkolatánál, Ipolyságtól Ny-ra. L: [1921] – 624, ebből 603 (96,6%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [1970] 574, ebből 380 (66,2%) magyar, 194 (33,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921]...megnyit →
Részletek
1980-ban Ipolysághoz csatolt község a Lévai járásban, a Börzsöny É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, a Kemence-patak torkolatánál, Ipolyságtól Ny-ra. L: [1921] – 624, ebből 603 (96,6%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [1970] 574, ebből 380 (66,2%) magyar, 194 (33,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 621 r. k., 2 izr., 1 ev. A második vh. után magyar lakosságának egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Klasszicista stílusú r. k. (Szt. Kereszt-) temploma 1810–20 között épült régebbi alapokon. Határában újkőkori-, bronz- és vaskori régészeti leleteket találtak.
Presinszky Lajos
(* 1939. dec. 10. Nagycétény, † 2010. ápr. 3. Somorja) Író, helytörténész, tanár. Párkányban 1957-ben érettségit, majd 1960-ban Pozsonyban a Felsőbbfokú Pedagógiai Iskola magyar tagozatán földrajz-történelem szakos tanítói oklevelet szerzett. Előbb Nagycétényben, majd Nagylégen és Nagyszarván tanított, az utóbbi helyen iskolaigazgatóként is. 1967-1984 között a...megnyit →
(* 1939. dec. 10. Nagycétény, † 2010. ápr. 3. Somorja) Író, helytörténész, tanár. Párkányban 1957-ben érettségit, majd 1960-ban Pozsonyban a Felsőbbfokú Pedagógiai Iskola magyar tagozatán földrajz-történelem szakos tanítói oklevelet szerzett. Előbb Nagycétényben, majd Nagylégen és Nagyszarván tanított, az utóbbi helyen iskolaigazgatóként is. 1967-1984 között a...megnyit →
Részletek
Presinszky Lajos (FI)
(* 1939. dec. 10. Nagycétény, † 2010. ápr. 3. Somorja) Író, helytörténész, tanár. Párkányban 1957-ben érettségit, majd 1960-ban Pozsonyban a Felsőbbfokú Pedagógiai Iskola magyar tagozatán földrajz-történelem szakos tanítói oklevelet szerzett. Előbb Nagycétényben, majd Nagylégen és Nagyszarván tanított, az utóbbi helyen iskolaigazgatóként is. 1967-1984 között a Szlovák Kommunista Párt dunaszerdahelyi járási bizottságában dolgozott. 1988-tól a Somorjai Honismereti Ház vezetője volt. A somorjai Csemadok alapszervezet egyik szervező tagja. Elsősorban helytörténettel és paraszti-népi hagyományokkal foglalkozott. Számos krónika és helytörténeti mű kötődik a nevéhez. – Fm. Víz, víz, víz, víz: az 1965-ös csallóközi árvíz publicisztikai és szépirodalmi anyagaiból (Zalabai Zsigmonddal közösen szerk. 1995); Somorja és Tejfalu művelődéstörténete (2004); Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből(2002); Somorja. Történelmi olvasókönyv (Bárdos Gáborral és Végh Lászlóval közösen szerk., 1996).
Prešov
-> Eperjes 1. (Prešov; Eperies [Preschau])
Város, járási és kerületi székhely a Kassai-medence É-i részén, a Tarca folyó völgyében, Kassától É-ra. L: [1921] – 17 577, ebből 12 126 (69,0%) szlovák, 1948 (11,1%) magyar, 1893 (10,8%) zsidó, 817 (4,6%) német, 328 (1,9%) ruszin, 59 (0,3%) roma; [2011] – 91 782,...megnyit →
Város, járási és kerületi székhely a Kassai-medence É-i részén, a Tarca folyó völgyében, Kassától É-ra. L: [1921] – 17 577, ebből 12 126 (69,0%) szlovák, 1948 (11,1%) magyar, 1893 (10,8%) zsidó, 817 (4,6%) német, 328 (1,9%) ruszin, 59 (0,3%) roma; [2011] – 91 782,...megnyit →
Részletek
Eperjes − Szent Miklós templom (GJ)
Város, járási és kerületi székhely a Kassai-medence É-i részén, a Tarca folyó völgyében, Kassától É-ra. L: [1921] – 17 577, ebből 12 126 (69,0%) szlovák, 1948 (11,1%) magyar, 1893 (10,8%) zsidó, 817 (4,6%) német, 328 (1,9%) ruszin, 59 (0,3%) roma; [2011] – 91 782, ebből 74 469 (81,1%) szlovák, 1562 (1,7%) roma; 2093 (2,3%) ruszin és ukrán, 128 (0,1%) magyar, 41 (0,04%) német, 16 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 73 908 (80,5%) szlovák, 2198 (2,4%) ruszin és ukrán, 1479 (1,6%) roma, 505 (0,5%) cseh, 225 (0,2%) magyar, 39 (0,04%) német, 6 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 50 799 r. k., 7477 gör. kat., 3717 ev., 1387 gör. kel., 225 testvéregyházbeli, 180 jehovista, 138 ref. – Német hospesek letelepítésével a 12. sz.-ban alapított kereskedőváros, a Lengyelország felé irányuló kereskedelem egyik központja volt. A 18. sz.-ban megfogyatkozott német és magyar polgársága nagyrészt beolvadt a betelepülő szlovák lakosságba. A 18. sz.-tól jelentős számú zsidó közösség is lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba deportáltak. A 20. sz. második felére a sz. elején még számottevő magyar lakosságát is elveszítette. 1374-től szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt, 1922-ben elveszített városi rangját 1954-ben kapta vissza. A 18. sz. végétől 1922-ig Sáros vármegye, 1940–45 között a Sáros-zempléni zsupa, 1949–60 között és 1996 óta az ~i kerület székhelye. – A „Tarca-parti Athénnak” is nevezett ~ a történelmi Mo. egyik leghíresebb iskolavárosa volt: 1667-ben alapított ev. Kollégiuma a 20. sz. elején jogakadémiát, ev. teológiai akadémiát és főgimnáziumot foglalt magában. Csehszl. megalakulása után, 1919-ben a jogakadémia Miskolcra, a teológia előbb Budapestre, majd Sopronba költözött, a gimnáziumban 1926-ig folyhatott magyar nyelvű oktatás. 1919. jún. 16-án a városba bevonuló magyar Vörös Hadsereg támogatásával ~en kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot. A két vh. között Új Világ (1920–40) és Sáros (1926–28) címmel jelentek meg magyar nyelvű lapjai. – A város történelmi városmagja védett műemlékegyüttes. Legjelentősebb műemlékei az orsó alakú főtere közepén álló 1330-ban épült gótikus r. k. (Szt. Miklós-) plébániatemplom, az 1642-ben emelt késő reneszánsz ev. templom, az 1666-ban épült egykori ev. kollégium (melynek sarkán található emlékmű Caraffa generális 1687. évi vérengzése áladozatainak állít emléket), az 1754-ben emelt barokk stílusú gör. kat. püspöki székesegyház, a ferencesek 17. sz.-ban épült reneszánsz stílusú temploma és rendháza. A Rákóczi-ház, amely jelenleg a Sárosi Múzeumnak ad otthont, a 16. sz. végén reneszánsz, a régi Vármegyeháza 1783-ban barokk, a várostól DNy-ra lévő Kálvária-dombon álló r. k. (Szt. Kereszt-) templom 1721–59 között barokk stílusban épült. Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes 1845. évi költői versenyének az ~től D-re fekvő Vílec-dombon található emlékoszlopát 1883-ban emelték. – A város közúti és vasúti csomópont, K-Szl. egyik kulturális és gazdasági központja. Színházát, a Jonáš Záborský Színházat 1944-ben, egyetemét, az eperjesi Šafárik Egyetemet 1996-ban alapították. Gör. kat. és gör. kel. püspöki székhely, a szlovákiai ruszin (ukrán) kisebbség egyik szellemi központjagör. kat. és gör. kel teológiával és ukrán-ruszin nyelvű színházzal (Alexander Duchnovič Színház, alapítva 1946-ban). Gazdaságát főként a gép-, elektrotechnikai, élelmiszer-, fa- és nyomdaipar képviseli. – Az 1970-es években ~hez csatoltak számos környező települést. – Ir. Gömöry János: Eperjes és az evangélikus kollégium története (1994); Szlovenszkói városképek (2002).
Eperjes − Caraffa áld. emléke (GJ)
Eperjes − Szent Miklós templom (GJ)
Eperjes − Rákóczi-ház (SzL)
Eperjes − Szent Miklós templom (GJ)Pressinform
Részletek
Sajtófigyelő lap a pozsonyi Nemzetiségi Dokumentációs Centrum kiadásában (1994). 14 száma jelent meg bibliográfiai melléklettel. – Szerk. Varga Sándor.
PRESStige
Részletek
Egyetemista havilap (Nyitra, 2007–2010). A Juhász Gyula Ifjúsági Klub adta ki. Társadalomkritikával, politikával, zenével, közélettel, irodalommal, művészettel és tudománnyal foglalkozott.
Priateľ
[Barát] Folyóirat a magyar alapiskolák tanulói számára (Pozsony, 1970–1994). Célja, hogy segítse a magyar nemzetiségű diákokat a szlovák nyelv elsajátításában. A 80-as években tematikus jelleggel szerkesztették a lapot, azzal a szándékkal, hogy a társalgási nyelv elsajátítása mellett lépést tartsanak az egyes szaktantárgyak tantervével a...megnyit →
[Barát] Folyóirat a magyar alapiskolák tanulói számára (Pozsony, 1970–1994). Célja, hogy segítse a magyar nemzetiségű diákokat a szlovák nyelv elsajátításában. A 80-as években tematikus jelleggel szerkesztették a lapot, azzal a szándékkal, hogy a társalgási nyelv elsajátítása mellett lépést tartsanak az egyes szaktantárgyak tantervével a...megnyit →
Részletek
[Barát] Folyóirat a magyar alapiskolák tanulói számára (Pozsony, 1970–1994). Célja, hogy segítse a magyar nemzetiségű diákokat a szlovák nyelv elsajátításában. A 80-as években tematikus jelleggel szerkesztették a lapot, azzal a szándékkal, hogy a társalgási nyelv elsajátítása mellett lépést tartsanak az egyes szaktantárgyak tantervével a szakszókincs elsajátítása érdekében. Hasonló folyóirat francia, orosz és angol nyelven is megjelent Szlovákiában. Kiadója az Oktatási Minisztérium volt. – Szerk. Szűcs Viola (1970); Aich Péter (1981).
Pribeník
-> Perbenyik (Pribeník)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1343, ebből 1188 (88,5%) magyar, 48 (3,6%) szlovák; [2011] – 1033, ebből 795 (77,0%) magyar, 223 (21,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 870 (84,2%) magyar, 148 (14,3%) szlovák....megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1343, ebből 1188 (88,5%) magyar, 48 (3,6%) szlovák; [2011] – 1033, ebből 795 (77,0%) magyar, 223 (21,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 870 (84,2%) magyar, 148 (14,3%) szlovák....megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1343, ebből 1188 (88,5%) magyar, 48 (3,6%) szlovák; [2011] – 1033, ebből 795 (77,0%) magyar, 223 (21,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 870 (84,2%) magyar, 148 (14,3%) szlovák. V: [2011] – 343 ref., 336 r. k., 295 gör. kat., 3 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során kelet-szlovákiai és szovjetunióbeli szlovákok települtek. Az 1789-ben épült Majláth-kastélyt és a hozzá csatlakozó r. k. (Szűz Mária-) kápolnát 1899-ben historizáló stílusban építették át. Klasszicista stílusú ref. templomát 1804-ben, neoklasszicista gör. kat. (Mindenszentek-) templomát 1900-ban emelték. A 19. sz. második felében épült ortodox zsinagógája jelenleg a Ticce Bodrogközi és Ungvidéki Alkotóművészek Társulása galériájának ad helyet. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és kétnyelvű Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézettel rendelkezett.
Pribeta
-> Perbete (Pribeta)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lábánál, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 3653, ebből 3378 (92,5%) magyar, 152 (4,2%) szlovák; [2011] – 2974, ebből 2192 (73,7%) magyar, 750 (25,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2302 (77,4%) magyar, 643 (21,6%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lábánál, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 3653, ebből 3378 (92,5%) magyar, 152 (4,2%) szlovák; [2011] – 2974, ebből 2192 (73,7%) magyar, 750 (25,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2302 (77,4%) magyar, 643 (21,6%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lábánál, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 3653, ebből 3378 (92,5%) magyar, 152 (4,2%) szlovák; [2011] – 2974, ebből 2192 (73,7%) magyar, 750 (25,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2302 (77,4%) magyar, 643 (21,6%) szlovák. V: [2011] – 1934 r. k., 631 ref., 174 ev., 8 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának közel egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szentháromság-) temploma 1733-ban barokk stílusban épült, 1773-ban klasszicista stílusban építették újjá. Ref. templomát 1784-ben, ev. templomát 1972-ben, a falu melletti barokk-klasszicista stílusú r. k. (Szűz Mária-) kápolnát 1762-ben emelték. Határában, az 1943-ban végzett ásatások során honfoglalás kori magyar sírokat tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Belán Ernő: A Kukukkhegytől a Paskomig. Fejezetek Perbete község történetéből és néprajzából (2003); Resko Sándor: Perbete. Eltűnt régi világ (2008).
Prievidza
-> Privigye (Prievidza)
Város és járási székhely a Madaras és a Sztrázsó-hegység között, a Nyitra folyó völgyében, Besztercebányától Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 3726, ebből 3240 (86,9%) szlovák, 306 (8,2%) zsidó, 119 (3,2%) magyar, 39 (1,0%) német; [2011] – 48 978, ebből 42 941 (87,7%) szlovák, 353 (0,7%)...megnyit →
Város és járási székhely a Madaras és a Sztrázsó-hegység között, a Nyitra folyó völgyében, Besztercebányától Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 3726, ebből 3240 (86,9%) szlovák, 306 (8,2%) zsidó, 119 (3,2%) magyar, 39 (1,0%) német; [2011] – 48 978, ebből 42 941 (87,7%) szlovák, 353 (0,7%)...megnyit →
Részletek
Város és járási székhely a Madaras és a Sztrázsó-hegység között, a Nyitra folyó völgyében, Besztercebányától Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 3726, ebből 3240 (86,9%) szlovák, 306 (8,2%) zsidó, 119 (3,2%) magyar, 39 (1,0%) német; [2011] – 48 978, ebből 42 941 (87,7%) szlovák, 353 (0,7%) cseh és morva, 152 (0,3%) magyar, 3 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 42 624 (87,0%) szlovák, 374 (0,8%) cseh, 236 (0,5%) magyar, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 25 314 r. k., 875 ev., 221 jehovista, 169 gör. kat., 62 ref., 20 izr. – Egykor posztóiparáról és gabonavásárairól híres mezőváros volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A második vh. utáni erőteljes iparosítását követően a szlovákiai barnaszénbányászat és a Nyitra felső völgyének ipari központja lett. Bányaipara mellett jelentékeny építőanyag-, vegy-, élelmiszer- és fafeldolgozó iparral rendelkezik. – R. k. (Szűz Mária) temetőtemploma 1260-ban késő román stílusban épült, 1390-ben gótikus stílusban emelt r. k. (Szt. Bertalan-) plébániatemplomát a 17. sz.-ban barokkosították. A piarista templom és kolostor barokk épületegyüttesét 1666-ban és 1753-ban, a Szentháromság-szobrot 1740-ben, az ev. templomot 1994–95-ben emelték, a Felső-nyitrai Múzeumot 1935-ben alapították. – 1945-ben ~hez csatolták Necpált (Necpaly nad Nitrou), 1964-ben Kishatárt (Malá Lehôtka) és Váracskát (Hradec), 1976-ban Nagyhatárt (Veľká Lehôtka).
Prievoz
-> Főrév (Prievoz; Oberufer)
1946-ban Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros Ružinov városrészhez tartozik a Kisalföld Ny-i részén, a Kis-Duna bal partján, Pozsony központjától K-re. L: [1921] – 1524, ebből 1143 (75,0%) német, 225 (14,8%) magyar, 113 (7,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 762 r. k., 753 ev.,...megnyit →
1946-ban Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros Ružinov városrészhez tartozik a Kisalföld Ny-i részén, a Kis-Duna bal partján, Pozsony központjától K-re. L: [1921] – 1524, ebből 1143 (75,0%) német, 225 (14,8%) magyar, 113 (7,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 762 r. k., 753 ev.,...megnyit →
Részletek
1946-ban Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros Ružinov városrészhez tartozik a Kisalföld Ny-i részén, a Kis-Duna bal partján, Pozsony központjától K-re. L: [1921] – 1524, ebből 1143 (75,0%) német, 225 (14,8%) magyar, 113 (7,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 762 r. k., 753 ev., 5 ref. – Középkori német alapítású település volt. Csehszl. megalakulását követően Pozsonyelővárosává fejlődött, ami nagyszámú ipari munkásság beáramlását, lakosságának megháromszorozódását, s főleg szlovák és magyar lakossága részarányának növekedését eredményezte. 1930-ban 4457 lakosából 1888 (42,4%) volt a németek, 1333 (29,9%) a szlovákok és 1049 (23,5%) a magyarok száma. A második vh. után német lakosait kitelepítették Németországba, magyar lakosságának egy részét pedig áttelepítették Mo.-ra, s helyükre bel- és külföldi szlovák telepesek érkeztek. A Csáky-kastély a r. k. (Jézus szíve) kápolnával 1900 körül szecessziós, ev. temploma 1935–40 között historizáló stílusban épült.
Prikler László; Laco
(* 1956. szept. 9. Pozsony) Fotográfus. Pozsonyban végezte az alapiskolát és ugyanitt, a Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett (1975), Budapesten fototechnikát tanult 1981 és 1983 között. Tagja a Csehszlovák és Nemzetközi Sajtóintézetnek. Harminc éven keresztül dolgozott különféle nyomtatott médiákban (Új Nő, Új Szó, Remény, Slovenka,...megnyit →
(* 1956. szept. 9. Pozsony) Fotográfus. Pozsonyban végezte az alapiskolát és ugyanitt, a Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett (1975), Budapesten fototechnikát tanult 1981 és 1983 között. Tagja a Csehszlovák és Nemzetközi Sajtóintézetnek. Harminc éven keresztül dolgozott különféle nyomtatott médiákban (Új Nő, Új Szó, Remény, Slovenka,...megnyit →
Részletek
Prikler László (csa)
(* 1956. szept. 9. Pozsony) Fotográfus. Pozsonyban végezte az alapiskolát és ugyanitt, a Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett (1975), Budapesten fototechnikát tanult 1981 és 1983 között. Tagja a Csehszlovák és Nemzetközi Sajtóintézetnek. Harminc éven keresztül dolgozott különféle nyomtatott médiákban (Új Nő, Új Szó, Remény, Slovenka, Šarm, Báječná žena, Polovníctvo, Rybárstvo, Zdravie, Vlasta stb.). Fotópublikációi jelentek meg lemezborítókon, naptárakon, fotóalbumokban, kiállításokon. Öt egyéni fotókiállítása volt Szlovákiában, és pár kollektív fotókiállításon és prezentáción vett részt Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban.
Prikler Mátyás
(*1982. aug. 14. Pozsony) Filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A Duna utcai magyar alapiskolába és gimnáziumba járt Pozsonyban, Vojtek Sándor osztályába. A pozsonyi Színház-, Zene- és Filmművészeti Főiskola játékfilmrendezői szakán végzett Stanislav Párnický osztályában (2009). A 2005–2006-os tanévet vendéghallgatóként a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem játékfilmrendezői...megnyit →
(*1982. aug. 14. Pozsony) Filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A Duna utcai magyar alapiskolába és gimnáziumba járt Pozsonyban, Vojtek Sándor osztályába. A pozsonyi Színház-, Zene- és Filmművészeti Főiskola játékfilmrendezői szakán végzett Stanislav Párnický osztályában (2009). A 2005–2006-os tanévet vendéghallgatóként a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem játékfilmrendezői...megnyit →
Részletek
Prikler Mátyás (PrL)
(*1982. aug. 14. Pozsony) Filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A Duna utcai magyar alapiskolába és gimnáziumba járt Pozsonyban, Vojtek Sándor osztályába. A pozsonyi Színház-, Zene- és Filmművészeti Főiskola játékfilmrendezői szakán végzett Stanislav Párnický osztályában (2009). A 2005–2006-os tanévet vendéghallgatóként a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem játékfilmrendezői szakán töltötte, osztályvezető tanárai Szász János és Janisch Attila voltak. – Az MPhilms polgári társulás alapítója és vezetője (2005). A társulás 2008-tól főként ifjúsági művészeti alkotóműhelyek szervezésével foglalkozik. Az MPhilms kft. produkciós iroda alapítója és vezetője (2010). – Filmek: Mirage [Délibáb] (koproducer, rendező Hajdú Szabocs, 2014); Deti [Gyerekek] (producer, rendező Jaro Vojtek, 2014); Slovensko 2.0 [Szlovákia 2.0] (producer Zora Jaurovával, 2014); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (rendező, producer, a forgatókönyv társszerzője Marek Leščákkal közösen, 2013); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (rendező, a forgatókönyv társszerzője Marek Leščákkal közösen, 2009); Juraj Kubánka (forgatókönyvíró, rendező, 2008); Ďalšie dejstvo – Következő felvonás (rendező, a forgatókönyv társszerzője Kiss Mártonnal, 2006); Oni nie sú tvoj muž – Nem ők a te férjed (forgatókönyvíró, rendező, 2006); Önarckép – Autoportrét (forgatókönyvíró, rendező, 2004). – Díjak: Önarckép – Autoportrét (2004)) – a legjobb játékfilm rendezés díja, Áčko´07 Nemzetközi Diákfilm Fesztivál, Pozsony (2004); Ďalšie dejstvo – Következő felvonás (2006) – Igric-díj (2007); LITA szerzői jogvédelmi társulás díja (2007); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (2009) – a legjobb játékfilm díja, Early Melons Nemzetközi Diákfilmfesztivál, Pozsony (2010); A szlovák filmkritikusok díja (2010); Szlovák Irodalmi Alap különdíja diákfilm kategóriában (2010); Slnko v sieti [Nap a Hálóban] a Szlovák Film- és Televíziós Akadémia díja a legjobb kisjátékfilm kategóriában (2010); a Legígéretesebb Rendező díja, TAU Film Festival, Tel Aviv (2010).
Privigye (Prievidza)
Részletek
Város és járási székhely a Madaras és a Sztrázsó-hegység között, a Nyitra folyó völgyében, Besztercebányától Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 3726, ebből 3240 (86,9%) szlovák, 306 (8,2%) zsidó, 119 (3,2%) magyar, 39 (1,0%) német; [2011] – 48 978, ebből 42 941 (87,7%) szlovák, 353 (0,7%) cseh és morva, 152 (0,3%) magyar, 3 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 42 624 (87,0%) szlovák, 374 (0,8%) cseh, 236 (0,5%) magyar, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 25 314 r. k., 875 ev., 221 jehovista, 169 gör. kat., 62 ref., 20 izr. – Egykor posztóiparáról és gabonavásárairól híres mezőváros volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A második vh. utáni erőteljes iparosítását követően a szlovákiai barnaszénbányászat és a Nyitra felső völgyének ipari központja lett. Bányaipara mellett jelentékeny építőanyag-, vegy-, élelmiszer- és fafeldolgozó iparral rendelkezik. – R. k. (Szűz Mária) temetőtemploma 1260-ban késő román stílusban épült, 1390-ben gótikus stílusban emelt r. k. (Szt. Bertalan-) plébániatemplomát a 17. sz.-ban barokkosították. A piarista templom és kolostor barokk épületegyüttesét 1666-ban és 1753-ban, a Szentháromság-szobrot 1740-ben, az ev. templomot 1994–95-ben emelték, a Felső-nyitrai Múzeumot 1935-ben alapították. – 1945-ben ~hez csatolták Necpált (Necpaly nad Nitrou), 1964-ben Kishatárt (Malá Lehôtka) és Váracskát (Hradec), 1976-ban Nagyhatárt (Veľká Lehôtka).
Privitzky Gyula
Részletek
(* 1886. Losonc, † 1967. nov. 15. Rozsnyó) Kat. pap, lapszerkesztő. Rozsnyón volt plébános, kanonok (1927), pápai prelátus (1941). Alapító szerkesztője az 1928–1944-ben Rozsnyón megjelent Krisztus Királysága c. hitbuzgalmi lapnak. – Fm. Két világ örvényei (publ., 1940); Homíliák (szentbeszédek, 1943).
Pro Arte Danubii
Részletek
Polgári társulás (Komárom, 1999). Képzőművészeti kiállításokat rendez: festők, szobrászok, ipari formatervezők, fotósok, iparművészek részére, meghívókat, plakátokat, ismertető füzeteket ad ki, szimpóziumokat, előadásokat szervez a művészetről, keresztény kultúráról, gyermekekkel való foglalkozásokat (kézművesség, rajz, festészet) tart, esztétikai órák, táborok szervezésével foglalkozik. – Vezető: Farkas Veronika és B. Bartal Mária.
Pro Patria – Honismereti Szövetség a Kulturális Örökség Védelmére
Részletek
Kulturális, közművelődési, tudományos szakmai tevékenységet végez (Jóka, 1998). A mai Szl. területén fellelhető magyar vonatkozású emlékek felkutatására, dokumentálására, felújítására vállalkozott. Tevékenységi köre kiterjed a szellemi kulturális örökség védelmére is. A szervezőmunkán túl kiállításokat, emléknapokat, tanácskozásokat, konferenciákat, vetélkedőket, előadásokat, táborokat szervez.
Pro Probitate – Helytállásért díj
Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselői által 1994-ben alapított díj. Minden évben a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánított máj. 15-én adják át, arra emlékezve, hogy 1942. máj. 15-én a szlovák parlamentben egyedül Esterházy János nem szavazta meg a zsidó lakosság deportálását lehetővé...megnyit →
Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselői által 1994-ben alapított díj. Minden évben a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánított máj. 15-én adják át, arra emlékezve, hogy 1942. máj. 15-én a szlovák parlamentben egyedül Esterházy János nem szavazta meg a zsidó lakosság deportálását lehetővé...megnyit →
Részletek
Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselői által 1994-ben alapított díj. Minden évben a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánított máj. 15-én adják át, arra emlékezve, hogy 1942. máj. 15-én a szlovák parlamentben egyedül Esterházy János nem szavazta meg a zsidó lakosság deportálását lehetővé tévő törvényt. A díjat a felvidéki magyar közösség egy-egy olyan jelentős személyiségének (vagy szervezetének) adományozzák, aki életével, a magyar közösség érdekében kifejtett munkásságával és helytállásával példaként szolgálhat a jövő nemzedékének. A díjazottak az oklevél mellett Nagy János szobrászművész alkotását vehetik át. A díjat elsőként in memoriam Esterházy Jánosnak ítélték oda (1994). A további díjazottak: Zonctorony község (1995), Lénár Károly (1996), a csehszlovákiai magyar Mindszenty-per elítéltjei (1997), Janics Kálmán, Bátorkeszi és Búcs község polgárai (1998), Ág Tibor (1999), Burján László (2000), Gáspár Tibor (2001), a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (2002), a Jókai Színház (2003), Turczel Lajos (2004), Koncsol László (2005), Takács András (2006), Stelczer Elemér (2007), Sidó Zoltán (2008), Szénássy Zoltán (2009), Dobos László (2010), Dolník Erzsébet (2011), Tamás Andrásné Szűcs Ilona (2012), Pázmány Péter (2013), Dráfi Mátyás (2014), Albert Sándor (2015), Kolár Péter (2016) és Dániel Erzsébet (2017).
Pro Ratio Alapítvány
Részletek
Kulturális, közművelődési és oktatási feladatokat lát el (Somorja, 1994). Feladata a Somorjai Madách Imre Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium segítése, a diákok és az iskola jövője szempontjából fontos, de államilag nem finanszírozott tevékenységek megvalósítása, ill. támogatása. Pályázatok útján támogatást is oszt.
Pro Urbe Alapítvány
Részletek
Kulturális alapítvány (Somorja, 1993–2005). 1 millió koronás alaptőkével Somorja város hozta létre. Célja Somorja kulturális, társadalmi és sportéletének fellendítése, a városban működő művészeti csoportok, sport- és ifjúsági szervezetek tevékenységének támogatása volt. Az éves kamataiból pályázat útján támogatta a kérelmezőket.
Prohászka Ottokár Körök Szövetsége; Prohászka Körök
A két vh. közötti időszak szlovákiai magyar katolikus főiskolások mozgalma. Az ismertebb nevén Prohászka Köröknek nevezett szervezetet 1930 nov.-ében Prágában alakították meg az itt tanuló magyar egyetemisták. A ~ a Rerum Novarum tanítását követte, szellemi atyja Pfeiffer Miklós kassai kanonok volt. A szövetségbe bekapcsolódó fiatalok...megnyit →
A két vh. közötti időszak szlovákiai magyar katolikus főiskolások mozgalma. Az ismertebb nevén Prohászka Köröknek nevezett szervezetet 1930 nov.-ében Prágában alakították meg az itt tanuló magyar egyetemisták. A ~ a Rerum Novarum tanítását követte, szellemi atyja Pfeiffer Miklós kassai kanonok volt. A szövetségbe bekapcsolódó fiatalok...megnyit →
Részletek
A két vh. közötti időszak szlovákiai magyar katolikus főiskolások mozgalma. Az ismertebb nevén Prohászka Köröknek nevezett szervezetet 1930 nov.-ében Prágában alakították meg az itt tanuló magyar egyetemisták. A ~ a Rerum Novarum tanítását követte, szellemi atyja Pfeiffer Miklós kassai kanonok volt. A szövetségbe bekapcsolódó fiatalok érzékenyen reagáltak a kor nemzeti és szociális problémáira, igyekeztek felkarolni a Prága és más nagyvárosok nyomornegyedeiben élő magyarokat. Tevékenységét és alapszabályát a csehszlovák püspöki kar is jóváhagyta. A mozgalom sajtófóruma az 1932-től 1944-ig Kassán megjelenő Új Élet c. lap volt. A Prohászka Körök mozgalma Prágából elsőként az egyetemi városokra, majd később a többi jelentős szlovákiai magyar városra is kiterjedt. A mozgalom fórumának a felvidéki katolikus főiskolások évente megrendezett kongresszusa számított, amelyeken összegezték a ~ eredményeit, és megfogalmazták a következő esztendő feladatait. A Prohászka Körök részt vettek az 1930-as években az ún. munkástáborok megszervezésében, ahol a főiskolás, főleg teológushallgatók nyári táborozás keretén belül igyekeztek szellemi képzést adni a legszegényebb munkásfiataloknak. Az első bécsi döntést követően a ~ egyesült a budapesti Prohászka Ottokár Társasággal, amely 1948-ban szűnt meg. – Vezető: Rády Elemér, Czvank László, Sinkó Ferenc.
proverbiumok
Szólások, közmondások, szóláshasonlatok -- rövid, általában egymondatos, rendesen valamilyen tanulsággal záruló, bölcsességet kifejező műfajok összefoglaló neve (népköltészet). Annak ellenére, hogy egyik korai, 19. sz.-i szólás- és közmondásgyűjteményünk éppen a mai Szl. területén, Rozsnyón jelent meg, a műfaj kutatása a szlovákiai magyar nyelvterületen csak a...megnyit →
Szólások, közmondások, szóláshasonlatok -- rövid, általában egymondatos, rendesen valamilyen tanulsággal záruló, bölcsességet kifejező műfajok összefoglaló neve (népköltészet). Annak ellenére, hogy egyik korai, 19. sz.-i szólás- és közmondásgyűjteményünk éppen a mai Szl. területén, Rozsnyón jelent meg, a műfaj kutatása a szlovákiai magyar nyelvterületen csak a...megnyit →
Részletek
Szólások, közmondások, szóláshasonlatok — rövid, általában egymondatos, rendesen valamilyen tanulsággal záruló, bölcsességet kifejező műfajok összefoglaló neve (népköltészet). Annak ellenére, hogy egyik korai, 19. sz.-i szólás- és közmondásgyűjteményünk éppen a mai Szl. területén, Rozsnyón jelent meg, a műfaj kutatása a szlovákiai magyar nyelvterületen csak a legutóbbi időben indult meg. Egy szerény közléssel rendelkezünk az Alsó-Garam mentéről, továbbá Pusko Gábor új szempontú tornaljai gyűjtését, valamint Gágyor József tallósi gyűjteményét vehetjük számba. Ir.: Gágyor József: Tallósi szótár I–II. (2003, 2004); Pelkó Péter: Eredeti magyar közmondások és szójárások (1864)
Prša
-> Perse (Prša)
Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DK-i részén, a Szuha-patak völgyében, Fülektől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 381, ebből 259 (68,0%) magyar, 114 (29,9%) szlovák; [2011] – 197, ebből 140 (71,1%) magyar, 33 (16,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 139 (70,6%) magyar, 33 (16,8%) szlovák....megnyit →
Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DK-i részén, a Szuha-patak völgyében, Fülektől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 381, ebből 259 (68,0%) magyar, 114 (29,9%) szlovák; [2011] – 197, ebből 140 (71,1%) magyar, 33 (16,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 139 (70,6%) magyar, 33 (16,8%) szlovák....megnyit →
Részletek
Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DK-i részén, a Szuha-patak völgyében, Fülektől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 381, ebből 259 (68,0%) magyar, 114 (29,9%) szlovák; [2011] – 197, ebből 140 (71,1%) magyar, 33 (16,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 139 (70,6%) magyar, 33 (16,8%) szlovák. V: [2011] – 160 r. k., 7 ev. – A korábban ~hez tartozó Bozita pusztát, amelyre az első csehszlovák földbirtokreform során, az 1920-as években cseh-morva és szlovák kolonisták települtek, 1936–39 között, majd 1957-ben önálló községgé szervezték. R. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1913-ban neoromán stílusban épült. A határában 1948–1950 között végzett ásatások során avar kori, honfoglalás kori és korai Árpád-kori sírokat tártak fel.
Ptruksa
-> Szirénfalva; Ptruksa (Ptrukša)
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 715, ebből 698 (97,6%) magyar, 17 (2,4%) szlovák; [2011] – 512, ebből 441 (86,1%) magyar, 60 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 470 (91,8%)...megnyit →
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 715, ebből 698 (97,6%) magyar, 17 (2,4%) szlovák; [2011] – 512, ebből 441 (86,1%) magyar, 60 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 470 (91,8%)...megnyit →
Részletek
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 715, ebből 698 (97,6%) magyar, 17 (2,4%) szlovák; [2011] – 512, ebből 441 (86,1%) magyar, 60 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 470 (91,8%) magyar, 28 (5,5%) szlovák. V: [2011] – 215 ref., 173 gör. kat., 102 r. k., 7 ev. – Ref. temploma és gör. kat. temploma egyaránt 1968-ban épült. – Ir. D. Varga László: Elődeink élete. Csicser és Szirénfalva néprajza (2000).
Ptrukša
-> Szirénfalva; Ptruksa (Ptrukša)
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 715, ebből 698 (97,6%) magyar, 17 (2,4%) szlovák; [2011] – 512, ebből 441 (86,1%) magyar, 60 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 470 (91,8%)...megnyit →
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 715, ebből 698 (97,6%) magyar, 17 (2,4%) szlovák; [2011] – 512, ebből 441 (86,1%) magyar, 60 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 470 (91,8%)...megnyit →
Részletek
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 715, ebből 698 (97,6%) magyar, 17 (2,4%) szlovák; [2011] – 512, ebből 441 (86,1%) magyar, 60 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 470 (91,8%) magyar, 28 (5,5%) szlovák. V: [2011] – 215 ref., 173 gör. kat., 102 r. k., 7 ev. – Ref. temploma és gör. kat. temploma egyaránt 1968-ban épült. – Ir. D. Varga László: Elődeink élete. Csicser és Szirénfalva néprajza (2000).
Pukkai László
(* 1941. febr. 17. Alsószeli, † 2017. január 3. Galánta) Tanár, helytörténész, publicista. Galántán érettségizett (1958), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1962). 1962–1964-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán, 1964– 1990-ben a galántai magyar gimnáziumban tanított. 1990–1994-ben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok...megnyit →
(* 1941. febr. 17. Alsószeli, † 2017. január 3. Galánta) Tanár, helytörténész, publicista. Galántán érettségizett (1958), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1962). 1962–1964-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán, 1964– 1990-ben a galántai magyar gimnáziumban tanított. 1990–1994-ben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok...megnyit →
Részletek
(* 1941. febr. 17. Alsószeli, † 2017. január 3. Galánta) Tanár, helytörténész, publicista. Galántán érettségizett (1958), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1962). 1962–1964-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán, 1964– 1990-ben a galántai magyar gimnáziumban tanított. 1990–1994-ben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. 1965-től jelennek meg cikkei, publicisztikai és helytörténeti írásai. Közreműködött több falutörténet (Vága, Nemeskajal, Alsószeli) megírásában. Tankönyveket is írt. – Fm. Galánta (mon., 1987); A „Hanza” Szövetkezeti Áruközpont Galánta (mon., 1994); Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945–2000 (mon., 2002); Galánta története (mon., 2008).
Puntigán József
(* 1958. nov. 1. Losonc) Informatikus, helytörténész. Füleken érettségizett (1976), a kassai Šafárik Egyetemen szerzett matematika–programozói oklevelet (1981), 1985-ben doktorált (RNDr.). Tevékenyen bekapcsolódott a szlovákiai magyar ifjúsági mozgalomba, a honismereti kerékpártúrák egyik szervezője. 1988-ban megalapította a losonci Kármán József Színkört. 1998-tól alapítója, ill. elnöke...megnyit →
(* 1958. nov. 1. Losonc) Informatikus, helytörténész. Füleken érettségizett (1976), a kassai Šafárik Egyetemen szerzett matematika–programozói oklevelet (1981), 1985-ben doktorált (RNDr.). Tevékenyen bekapcsolódott a szlovákiai magyar ifjúsági mozgalomba, a honismereti kerékpártúrák egyik szervezője. 1988-ban megalapította a losonci Kármán József Színkört. 1998-tól alapítója, ill. elnöke...megnyit →
Részletek
(* 1958. nov. 1. Losonc) Informatikus, helytörténész. Füleken érettségizett (1976), a kassai Šafárik Egyetemen szerzett matematika–programozói oklevelet (1981), 1985-ben doktorált (RNDr.). Tevékenyen bekapcsolódott a szlovákiai magyar ifjúsági mozgalomba, a honismereti kerékpártúrák egyik szervezője. 1988-ban megalapította a losonci Kármán József Színkört. 1998-tól alapítója, ill. elnöke a Phoenix Lutetia Polgári Társulásnak. – Fm. Honismereti kerékpártúrák 1975–1999 (mon., 1999); A losonci református temető (tan., 2003); A Losonci Teológiai Szeminárium 1925–1939 (2004); Losonc – Lučenec (2007).