Lexicon

1960-ban Magyarbélhez csatolt község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal parti síkságán, Szenctől Ny-ra. L: [1921] – 229, ebből 214 (93,4%) magyar, 12 (5,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 224 r. k., 5 izr. R. k. (Szt. László-) kápolnája 1732-ben barokk stílusban épült.

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó oldalága, a Cétényke-patak bal partján, Nyitrától DK-re. L: [1921] – 301, ebből 169 (56,1%) szlovák, 131 (43,5%) magyar; [2011] – 388, ebből 349 (89,9%) szlovák, 33 (8,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 339 (87,4%) szlovák, 44 (11,3%) magyar. V: [2011] – 354 r. k., 4 ev. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. második felére túlnyomórészt szlovákká vált. 1960-ban Nitrany néven Nyitracsehivel egyesítették, 1990 óta ismét önálló község.

1943-ban Diószeg néven Magyardiószeggel egyesített község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó jobb partján, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 866, ebből 500 (57,7%) magyar, 280 (32,3%) német, 66 (7,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 759 r. k., 63 izr., 34 ev., 7 ref. A 18. sz. végén németekkel benépesített ~ lakossága a 20. sz.-ra nagyrészt magyarrá vált. Német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba, magyar lakosságának egy részét pedig Mo.-ra.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Király-hegy D-i lábánál, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1205, ebből 1148 (95,3%) magyar; [2011] – 1112, ebből 1039 (93,4%) magyar, 60 (5,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1068 (96,0%) magyar, 29 (2,6%) szlovák. V: [2011] – 830 ref., 126 jehovista, 85 r. k., 34 gör. kat., 2 ev. – Ref. temploma 1795-ben klasszicista stílusban épült; a ~hez tartozó Keresztúr pusztán az 1960-as években középkori templom alapjait tárták fel. Neves bortermő falu, népi építészetének ma is jellegzetes képviselője a vulkáni tufába mélyített több száz éves pincesor. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Viga Gyula (szerk.): Kisgéres (2000).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tarbucka-hegy D-i lábánál, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 619, ebből 531 (85,8%) magyar, 9 (1,4%) szlovák; [2011] – 460, ebből 421 (91,5%) magyar, 32 (7,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 438 (95,2%) magyar, 22 (4,8%) szlovák. V: [2011] – 370 ref., 60 r. k., 16 gör. kat. – Ref. temploma 1903–04-ben neoklasszicista stílusban épült.

1960-ban Kázmér (Kazimír) néven Nagykázmérral egyesített község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 173, ebből 136 (78,6%) szlovák, 22 (12,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 77 gör. kat., 46 r. k., 45 ref., 3 ev., 2 izr. A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba.

1976- ban Lévához csatolt község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság ÉNy-i részén, a Szikince-patak völgyében, Lévától DK-re. L: [1921] – 435, ebből 397 (91,3%) magyar, 33 (7,6%) szlovák; [1970] 420, ebből 272 (64,8%) szlovák, 145 (34,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 349 r. k., 70 ev., 16 ref. – R. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1777-ben rokokó-klasszicista, nemesi kúriája a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült.

Község a Nagykürtösi járásban, a Korponai-fennsík és az Ipoly-medence határán, a Kürtös-patak völgyében, Nagykürtöstől D-re. L: [1921] – 235, ebből 209 (88,9%) szlovák, 14 (6,0%) magyar; [1930] 259, ebből 202 (78,0%) szlovák, 32 (12,3%) magyar; [2011] – 500, ebből 476 (95,2%) szlovák, 7 (1,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 473 (94,6%) szlovák, 10 (2,0%) magyar. V: [2011] – 298 r. k., 123 ev., 3 gör. kat. – Klasszicista stílusú harangtornyát 1848-ban emelték. 1973–92 között közigazgatásilag Nagykürtöshöz tartozott.

1942- ben Nyitrakér néven Nyitranagykérrel egyesített község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó mentén, Nyitrától D–DK-re. L: [1921] – 233, ebből 174 (74,7%) magyar, 53 (22,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 226 r. k., 7 izr.

1940-ben Lég néven Nagyléggel és Szásszal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 426, ebből 424 (99,5%) magyar, 1 (0,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 418 r. k., 7 izr., 1 ref.