Malý Máger
-> Kismagyar (Malý Mager)
1940-ben Tonkházához csatolt, s 1960 óta a Bélvata, Illésháza és Tonkháza egyesítésével létrehozott Nový Živothoz tartozó község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 458, ebből 435 (95,0%) magyar, 8 (1,7%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
1940-ben Tonkházához csatolt, s 1960 óta a Bélvata, Illésháza és Tonkháza egyesítésével létrehozott Nový Živothoz tartozó község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 458, ebből 435 (95,0%) magyar, 8 (1,7%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
Részletek
1940-ben Tonkházához csatolt, s 1960 óta a Bélvata, Illésháza és Tonkháza egyesítésével létrehozott Nový Živothoz tartozó község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 458, ebből 435 (95,0%) magyar, 8 (1,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 456 r. k., 2 ref. A 18. sz.-ban épült Pálffy-kastélyt 1899–1900-ban historizáló stílusban újították fel. – Ir. Végh Ferenc – Lapos József – Sztranyovszky Andrea: A 700 éves Kismagyar 1298–1998 (1998); Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).
Malý Pesek
-> Kispeszek (Malý Pesek)
1962-ben Nemesoroszihoz csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Szikince-patak bal partján, Zselíztől ÉK-re. L: [1921] – 94, ebből 87 (92,6%) magyar, 7 (7,4%) szlovák; [1961] 79, ebből 51 (64,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 74 r. k., 20 ref. –...megnyit →
1962-ben Nemesoroszihoz csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Szikince-patak bal partján, Zselíztől ÉK-re. L: [1921] – 94, ebből 87 (92,6%) magyar, 7 (7,4%) szlovák; [1961] 79, ebből 51 (64,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 74 r. k., 20 ref. –...megnyit →
Részletek
1962-ben Nemesoroszihoz csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Szikince-patak bal partján, Zselíztől ÉK-re. L: [1921] – 94, ebből 87 (92,6%) magyar, 7 (7,4%) szlovák; [1961] 79, ebből 51 (64,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 74 r. k., 20 ref. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák családok költöztek. R. k. (Szűz Mária-) kápolnája 1900-ban épült.
Malý Šúr
Részletek
1943-ban Egyházfához csatolt község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Szenctől D–DK-re. L: [1921] – 186, ebből 184 (98,9%) magyar, 2 (1,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 181 r. k., 3 ref., 2 ev.
mancsozás
Az északi magyar nyelvterületre, azon belül is elsősorban a Palócföldre jellemző ügyességi gyermekjáték. Két egyenlő létszámú csapat játssza. Kellékei a játékosonkénti tömzsi mancsbot, valamint a fából faragott mancsgolyó. – Ir. Paládi-Kovács Attila: Gancs, mancs, guncsa. Egy népi tekejáték neveinek tanulsága. In: Köszöntő könyv Kiss...megnyit →
Az északi magyar nyelvterületre, azon belül is elsősorban a Palócföldre jellemző ügyességi gyermekjáték. Két egyenlő létszámú csapat játssza. Kellékei a játékosonkénti tömzsi mancsbot, valamint a fából faragott mancsgolyó. – Ir. Paládi-Kovács Attila: Gancs, mancs, guncsa. Egy népi tekejáték neveinek tanulsága. In: Köszöntő könyv Kiss...megnyit →
Részletek
Az északi magyar nyelvterületre, azon belül is elsősorban a Palócföldre jellemző ügyességi gyermekjáték. Két egyenlő létszámú csapat játssza. Kellékei a játékosonkénti tömzsi mancsbot, valamint a fából faragott mancsgolyó. – Ir. Paládi-Kovács Attila: Gancs, mancs, guncsa. Egy népi tekejáték neveinek tanulsága. In: Köszöntő könyv Kiss Jenő 60. születésnapjára (2003).
Manga János
(* 1906. jún. 24. Pereszlény, † 1977. szept. 2. Budapest [Mo.]) Néprajzkutató, muzeológus. Ipolyságon érettségizett, majd a pozsonyi tanítóképzőben pedagógusi oklevelet szerzett. Először a szécsénkei és pozsonyligetfalui iskolákban tanítóskodott, majd az ógyallai iskolai igazgatója (1940) volt. 1945 után végleg Mo.-on telepedett le. 1941–1949-ben a...megnyit →
(* 1906. jún. 24. Pereszlény, † 1977. szept. 2. Budapest [Mo.]) Néprajzkutató, muzeológus. Ipolyságon érettségizett, majd a pozsonyi tanítóképzőben pedagógusi oklevelet szerzett. Először a szécsénkei és pozsonyligetfalui iskolákban tanítóskodott, majd az ógyallai iskolai igazgatója (1940) volt. 1945 után végleg Mo.-on telepedett le. 1941–1949-ben a...megnyit →
Részletek
Manga János (FI)
(* 1906. jún. 24. Pereszlény, † 1977. szept. 2. Budapest [Mo.]) Néprajzkutató, muzeológus. Ipolyságon érettségizett, majd a pozsonyi tanítóképzőben pedagógusi oklevelet szerzett. Először a szécsénkei és pozsonyligetfalui iskolákban tanítóskodott, majd az ógyallai iskolai igazgatója (1940) volt. 1945 után végleg Mo.-on telepedett le. 1941–1949-ben a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa; 1949–1959-ben a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója; 1960–1963 között a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, majd haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos munkatársa, néhány esztendeig osztályvezetője. Fő kutatási területei: a népszokások, népzene, hangszerek, népművészet. Jelentősek voltak a pozsonyi rádió magyar adásában elhangzott előadásai. – Fm. A visszatért Felvidék néprajza (In: A visszatért Felvidék adattára, 1939); Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (tan., 1942); Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (tan., 1968); Palócföld (tan., 1979).
Márai Sándor Alapítvány
Közművelődési alapítvány (Pozsony, 1990–2004). A Független Magyar Kezdeményezés politikai tömörülés alapította. Székhelyét később áthelyezte Dunaszerdahelyre. Közéleti, kulturális, tudományos, szociális segítségnyújtási tevékenységet folytatott a Kárpát-medencében élő népek, népcsoportok közti jobb kommunikáció elősegítése céljából kutatások és rájuk épülő kommunikációs tréningek segítségével. Kutatómunkát végzett, melyek eredményeit konferenciák, publikációk...megnyit →
Közművelődési alapítvány (Pozsony, 1990–2004). A Független Magyar Kezdeményezés politikai tömörülés alapította. Székhelyét később áthelyezte Dunaszerdahelyre. Közéleti, kulturális, tudományos, szociális segítségnyújtási tevékenységet folytatott a Kárpát-medencében élő népek, népcsoportok közti jobb kommunikáció elősegítése céljából kutatások és rájuk épülő kommunikációs tréningek segítségével. Kutatómunkát végzett, melyek eredményeit konferenciák, publikációk...megnyit →
Részletek
Közművelődési alapítvány (Pozsony, 1990–2004). A Független Magyar Kezdeményezés politikai tömörülés alapította. Székhelyét később áthelyezte Dunaszerdahelyre. Közéleti, kulturális, tudományos, szociális segítségnyújtási tevékenységet folytatott a Kárpát-medencében élő népek, népcsoportok közti jobb kommunikáció elősegítése céljából kutatások és rájuk épülő kommunikációs tréningek segítségével. Kutatómunkát végzett, melyek eredményeit konferenciák, publikációk formájában ismertette. Az eredmények felhasználásával tréningeket szervezett a közéleti személyiségek számára Szl.-ban, Mo.-n és Romániában. Fontos feladatának tekintette Márai Sándor életművének ápolását is. – Fm. Ellenpróbák (1995); Slovensko 1995 (1996); Bordás Sándor–Hunčík Péter: FER (szlovákul és angolul, is1999); Confidence building in the Carpatian basin (1999); Márai, Sándor: Košická pochôdzka. Košickí mešťania (2000). – Vezető: Hunčík Péter. – Ir. Hunčík Péter: A Márai Sándor Alapítvány (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2001/2).
Márai Sándor; Grosschmid
(* 1900. ápr. 11. Kassa, † 1989. febr. 21. San Diego [USA]) Író, költő, esszéista, közíró. Kassán és Eperjesen járt gimnáziumba, Frankfurtban egyetemi előadásokat hallgatott. 1919–1928-ban Németországban és Franciaországban élt, különböző lapok tudósítója volt, 1919–1925 között sok írása jelent meg a Kassai Naplóban, de...megnyit →
(* 1900. ápr. 11. Kassa, † 1989. febr. 21. San Diego [USA]) Író, költő, esszéista, közíró. Kassán és Eperjesen járt gimnáziumba, Frankfurtban egyetemi előadásokat hallgatott. 1919–1928-ban Németországban és Franciaországban élt, különböző lapok tudósítója volt, 1919–1925 között sok írása jelent meg a Kassai Naplóban, de...megnyit →
Részletek
Márai Sándor (FI)
(* 1900. ápr. 11. Kassa, † 1989. febr. 21. San Diego [USA]) Író, költő, esszéista, közíró. Kassán és Eperjesen járt gimnáziumba, Frankfurtban egyetemi előadásokat hallgatott. 1919–1928-ban Németországban és Franciaországban élt, különböző lapok tudósítója volt, 1919–1925 között sok írása jelent meg a Kassai Naplóban, de a Prágai Magyar Hírlappal stb. is kapcsolatot tartott. 1928-ban Budapesten telepedett le. Mo.-n vált igazán elismert íróvá. 1948-tól Ny-Európában, majd az USA-ban élt. Az emigráció éveiben elsősorban publicisztikát közölt; naplóit halála után több kötetben adták ki. 1989 óta Mo.-on ismét megjelennek könyvei, több regénye angol, német és olasz, újabban szlovák fordításban is nagy sikert aratott, néhány művét megfilmesítették. Életművét, 1990-ben, hazájában, posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el. Szülővárosában emléktáblát és szobrot avattak tiszteletére; róla kapta nevét a Kassai Thália Színház stúdiója, valamint a magyar tanítási nyelvű gimnázium és alapiskola; az 1990-es években róla elnevezett alapítvány működött Pozsonyban. – Fm. Kassán, ill. Csehszl.-ban kiadott kötetei: Emlékkönyv (v., 1918); Emberi hang (v., 1921); Panaszkönyv (elb., 1921). – Ir. Furkó Zoltán: Márai Sándor üzenete (riport, 1990); Rónay László: Márai Sándor (mon., 1990); Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor (mon., 1991); Kalligram (1990/5.); Gyüre Lajos: Márai Sándor a Kassai Naplóban (mon., 2004); Fried István: Író esőköpenyben. Márai Sándor pályaképe (mon., 2007); Szávai János: Közelítések Márai Sándorhoz (mon., 2008).
Márai szobra Kassán (FI)
Marcelháza (Marcelová)
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
Részletek
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3405 (90,8%) magyar, 279 (7,4%) szlovák. V: [2011] – 2791 r. k., 674 ref., 13 ev., 13 gör. kat. – Az egykor ~hoz tartozó Szilasháza pusztát, amelyre 1921-ben a két vh. közötti földbirtokreform során, a Pálffy és a Baranyay család felosztott nagybirtokára szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1926-ban Šrobárová néven önálló községgé szervezték. 1956-ban ugyancsak önállósították a korábban közigazgatásilag ~hoz tartozott Patot. A faluba a második vh. utáni lakosságcsere és a belső telepítések során újabb, szlovákiai és romániai szlovák családokat telepítettek. 1931–34 között itt jelent meg a Református Leány c. ref. ifjúsági lap. Ref. temploma 1803-ban klasszicista stílusban épült, tornyát 1836-ban emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Marcelkeszi
-> Marcelháza (Marcelová)
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
Részletek
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3405 (90,8%) magyar, 279 (7,4%) szlovák. V: [2011] – 2791 r. k., 674 ref., 13 ev., 13 gör. kat. – Az egykor ~hoz tartozó Szilasháza pusztát, amelyre 1921-ben a két vh. közötti földbirtokreform során, a Pálffy és a Baranyay család felosztott nagybirtokára szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1926-ban Šrobárová néven önálló községgé szervezték. 1956-ban ugyancsak önállósították a korábban közigazgatásilag ~hoz tartozott Patot. A faluba a második vh. utáni lakosságcsere és a belső telepítések során újabb, szlovákiai és romániai szlovák családokat telepítettek. 1931–34 között itt jelent meg a Református Leány c. ref. ifjúsági lap. Ref. temploma 1803-ban klasszicista stílusban épült, tornyát 1836-ban emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Marcelová
-> Marcelháza (Marcelová)
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
Részletek
1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól ~ néven Kurtakeszivel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 2052, ebből 2021 (98,5%) magyar, 12 (0,6%) szlovák; [2011] – 3751, ebből 3228 (86,1%) magyar, 442 (11,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3405 (90,8%) magyar, 279 (7,4%) szlovák. V: [2011] – 2791 r. k., 674 ref., 13 ev., 13 gör. kat. – Az egykor ~hoz tartozó Szilasháza pusztát, amelyre 1921-ben a két vh. közötti földbirtokreform során, a Pálffy és a Baranyay család felosztott nagybirtokára szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1926-ban Šrobárová néven önálló községgé szervezték. 1956-ban ugyancsak önállósították a korábban közigazgatásilag ~hoz tartozott Patot. A faluba a második vh. utáni lakosságcsere és a belső telepítések során újabb, szlovákiai és romániai szlovák családokat telepítettek. 1931–34 között itt jelent meg a Református Leány c. ref. ifjúsági lap. Ref. temploma 1803-ban klasszicista stílusban épült, tornyát 1836-ban emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.