Malé Šarovce
-> Kissáró (Malé Šarovce)
1943-ban Sáró néven Nagysáróval egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján,Zselíztől É-ra. L: [1921] – 588, ebből 560 (95,2%) magyar, 14 (2,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 509 ref., 67 r. k., 8 izr., 3 ev. Ref. temploma 1780-ban...megnyit →
1943-ban Sáró néven Nagysáróval egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján,Zselíztől É-ra. L: [1921] – 588, ebből 560 (95,2%) magyar, 14 (2,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 509 ref., 67 r. k., 8 izr., 3 ev. Ref. temploma 1780-ban...megnyit →
Részletek
1943-ban Sáró néven Nagysáróval egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján,Zselíztől É-ra. L: [1921] – 588, ebből 560 (95,2%) magyar, 14 (2,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 509 ref., 67 r. k., 8 izr., 3 ev. Ref. temploma 1780-ban klasszicista stílusban épült.
Malé Trakany
-> Kistárkány (Malé Trakany)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza jobb partján, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar–ukrán hármashatáron. L: [1921] – 1087, ebből 971 (89,3%) magyar, 18 (1,6%) szlovák; [2011] – 1156, ebből 998 (86,3%) magyar, 128 (11,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1021 (88,3%)...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza jobb partján, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar–ukrán hármashatáron. L: [1921] – 1087, ebből 971 (89,3%) magyar, 18 (1,6%) szlovák; [2011] – 1156, ebből 998 (86,3%) magyar, 128 (11,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1021 (88,3%)...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza jobb partján, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar–ukrán hármashatáron. L: [1921] – 1087, ebből 971 (89,3%) magyar, 18 (1,6%) szlovák; [2011] – 1156, ebből 998 (86,3%) magyar, 128 (11,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1021 (88,3%) magyar, 104 (9,0%) szlovák. V: [2011] – 524 r. k., 444 ref., 84 gör. kat., 4 ev. – Ref. temploma 1772-ben klasszicista stílusban épült.
Malé Vozokany
-> Kisvezekény (Malé Vozokany)
Község az Aranyosmaróti járásban, a Garammenti-hátság É-i részén, Aranyosmaróttól D-re. L: [1921] – 298, ebből 278 (93,3%) szlovák, 20 (6,7%) magyar; [1930] 389, ebből 343 (88,2%) szlovák, 44 (11,3%) magyar; [2011] – 306, ebből 286 (93,5%) szlovák, 2 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Község az Aranyosmaróti járásban, a Garammenti-hátság É-i részén, Aranyosmaróttól D-re. L: [1921] – 298, ebből 278 (93,3%) szlovák, 20 (6,7%) magyar; [1930] 389, ebből 343 (88,2%) szlovák, 44 (11,3%) magyar; [2011] – 306, ebből 286 (93,5%) szlovák, 2 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Részletek
A nagyvezekényi csata emlékműve (GJ)
Község az Aranyosmaróti járásban, a Garammenti-hátság É-i részén, Aranyosmaróttól D-re. L: [1921] – 298, ebből 278 (93,3%) szlovák, 20 (6,7%) magyar; [1930] 389, ebből 343 (88,2%) szlovák, 44 (11,3%) magyar; [2011] – 306, ebből 286 (93,5%) szlovák, 2 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 287 (93,8%) szlovák, 2 (0,7%) magyar. V: [2011] – 274 r. k., 1 ev., 1 gör. kat. – R. k. kápolnája a 18. sz. közepén barokk, a Bacskády-kastély a 18. sz. elején szintén barokk, kúriája 1904-ben neobarokk stílusban épült. 1975-ben Barsvörösvárral (Červený Hrádok) és Nagyvezekénnyel (Veľké Vozokany) egyesítették Újvezekény (Nové Vozokany) néven, 1990 óta ismét önálló község.
Malé Zlievce
-> Alsózellő; Kiszellő (Malé Zlievce)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől K–DK-re. L: [1921] – 301, ebből 256 (85,0%) szlovák, 36 (12,0%) magyar; [2011] – 291, ebből 247 (84,9%) szlovák, 10 (3,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 245 (84,2%) szlovák, 11 (3,8%) magyar. V: [2011] –...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől K–DK-re. L: [1921] – 301, ebből 256 (85,0%) szlovák, 36 (12,0%) magyar; [2011] – 291, ebből 247 (84,9%) szlovák, 10 (3,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 245 (84,2%) szlovák, 11 (3,8%) magyar. V: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől K–DK-re. L: [1921] – 301, ebből 256 (85,0%) szlovák, 36 (12,0%) magyar; [2011] – 291, ebből 247 (84,9%) szlovák, 10 (3,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 245 (84,2%) szlovák, 11 (3,8%) magyar. V: [2011] – 154 r. k., 75 ev., 4 gör. kat. – Reneszánsz stílusú ev. temploma gótikus alapokon a 17. sz.-ban, a barokk Prónay-kastély 1709-ben, a klasszicista Prónay-kúria és Ivánka-kúria a 18. sz. végén, a r. k. (Jézus szíve) kápolna 1942-ben épült. A Várhegyen későközépkori föld-fa vár maradványai láthatók.
málenkij robot
[málenykij robot] Kismunka, a dél-szlovákiai, elsősorban a bodrogközi és az Ung-vidéki magyar nemzetiségű férfi lakosság egy részének szovjetunióbeli kényszermunkára való hurcolása. 1944 nov.-ében a korabeli Mo. keleti területeire bevonuló szovjet hadsereg, a kollektív bűnösség elvét alkalmazva, megkezdte a német és magyar lakosság összeírását, majd...megnyit →
[málenykij robot] Kismunka, a dél-szlovákiai, elsősorban a bodrogközi és az Ung-vidéki magyar nemzetiségű férfi lakosság egy részének szovjetunióbeli kényszermunkára való hurcolása. 1944 nov.-ében a korabeli Mo. keleti területeire bevonuló szovjet hadsereg, a kollektív bűnösség elvét alkalmazva, megkezdte a német és magyar lakosság összeírását, majd...megnyit →
Részletek
[málenykij robot] Kismunka, a dél-szlovákiai, elsősorban a bodrogközi és az Ung-vidéki magyar nemzetiségű férfi lakosság egy részének szovjetunióbeli kényszermunkára való hurcolása. 1944 nov.-ében a korabeli Mo. keleti területeire bevonuló szovjet hadsereg, a kollektív bűnösség elvét alkalmazva, megkezdte a német és magyar lakosság összeírását, majd kihirdették, hogy háromnapos munkára viszik őket. Az NKVD (szovjet titkosszolgálat) által összegyűjtött férfiakat több napos menet után a Kárpátokon túli szambori gyűjtőtáborba, innen pedig a gulágokba (javító munkatáborok) hurcolták. A mai Szl. 51 településéről kb. 2500 férfit hurcoltak el. Az elhurcolás és a munkatábor embertelen körülményei közepette az elhurcoltak több mint egyharmada életét veszítette. A ~ra elhurcoltak hazatérésére több fázisban 1945 és 1948 között került sor, de voltak olyanok is, akik 1949-ban vagy később térhettek haza a szovjet munkatáborokból. – Ir. Géczi Lajos: Civilek hadifogságban (1992), Dobos Ferenc: Magyarok a történelem senkiföldjén (Regio, 1992/3.).
Maléter István
(* 1870. ápr. 17. Pécs [Mo.], † 1933. dec. 16. Eperjes) Jogtudós, publicista, a két vh. közötti szlovákiai magyar szellemi élet egyik meghatározó személyisége, régi eperjesi evangélikus család sarja. A pozsonyi ev. líceumban érettségizett; 1905-ben avatták az államtudományok doktorává a pécsi jogakadémián. Ezt követően...megnyit →
(* 1870. ápr. 17. Pécs [Mo.], † 1933. dec. 16. Eperjes) Jogtudós, publicista, a két vh. közötti szlovákiai magyar szellemi élet egyik meghatározó személyisége, régi eperjesi evangélikus család sarja. A pozsonyi ev. líceumban érettségizett; 1905-ben avatták az államtudományok doktorává a pécsi jogakadémián. Ezt követően...megnyit →
Részletek
(* 1870. ápr. 17. Pécs [Mo.], † 1933. dec. 16. Eperjes) Jogtudós, publicista, a két vh. közötti szlovákiai magyar szellemi élet egyik meghatározó személyisége, régi eperjesi evangélikus család sarja. A pozsonyi ev. líceumban érettségizett; 1905-ben avatták az államtudományok doktorává a pécsi jogakadémián. Ezt követően többéves nyugat-európai tanulmányúton vett részt, ahol politikát, szociológiát és filozófiát hallgatott. Az 1905-ös kormányválság idején rövid időre Kassa polgármesterévé nevezték ki. 1910-től az eperjesi kollégium tanára, 1916-tól igazgatója volt. 1918 őszén az eperjesi Nemzeti Tanács elnökévé választották, a Károlyi-kormány pedig Sáros megye kormánybiztosává nevezte ki. Eperjes Csehszl.-hoz kerülése után, ill. az eperjesi jogakadémia Miskolcra való áthelyezésével Maléter a kassai jogakadémia tanára lett, ahol 1922-ig, az iskola felszámolásáig oktatott. Az 1920-as évek elejétől aktívan bekapcsolódott a szlovákiai magyar közéletbe, és a kassai szabadkőműves páholy, ill. a kisgazdapárt (Magyar Nemzeti Párt) helyi szervezetének vezető személyisége volt. 1925-ben fontos szerepet vállalt a kisgazdapárt Magyar Nemzeti Párttá való átalakulásában, később azonban kivonult az országos politikából. Az 1930-as évek elején bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (Masaryk Akadémia) tevékenységébe, s haláláig szerkesztette annak lapját, a Magyar Figyelőt. – Fm. A magyar történelmi osztályok és a nemzeti eszme (1911); A választói reform (1912); Az athéni demokrácia (1913); A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban (Magyar Figyelő, 1933).
Malinák István
(* 1950. dec. 28. Kassa) Kassán érettségizett 1968-ban. Egyetemi tanulmányait levelező tagozaton Budapesten, Prágában és Pozsonyban végezte. Öt évig (1969—1974) a Dunatáj című komáromi járási lap szerkesztője volt. 1974-től dolgozik az Új Szó szerkesztőségében többféle poszton és területen. Eközben vagy másfél évtizedig napi rendszerességgel...megnyit →
(* 1950. dec. 28. Kassa) Kassán érettségizett 1968-ban. Egyetemi tanulmányait levelező tagozaton Budapesten, Prágában és Pozsonyban végezte. Öt évig (1969—1974) a Dunatáj című komáromi járási lap szerkesztője volt. 1974-től dolgozik az Új Szó szerkesztőségében többféle poszton és területen. Eközben vagy másfél évtizedig napi rendszerességgel...megnyit →
Részletek
Malinák Istvan (FI)
(* 1950. dec. 28. Kassa) Kassán érettségizett 1968-ban. Egyetemi tanulmányait levelező tagozaton Budapesten, Prágában és Pozsonyban végezte. Öt évig (1969—1974) a Dunatáj című komáromi járási lap szerkesztője volt. 1974-től dolgozik az Új Szó szerkesztőségében többféle poszton és területen. Eközben vagy másfél évtizedig napi rendszerességgel írta a rádiókommentárokat, több magyarországi napi- és hetilapnak volt állandó tudósítója–hírmagyarázója, természetesen álnéven.
Malinovec
-> Hévmagyarád; Magyarad (Malinovec)
1964-ben Szántóhoz csatolt község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak bal partján, Lévától DK-re. L: [1921] – 331, ebből 274 (82,8%) szlovák, 55 (16,6%) magyar; [1961] 467, ebből 30 (6,4%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 291 r. k., 21 ev., 11 ref., 8...megnyit →
1964-ben Szántóhoz csatolt község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak bal partján, Lévától DK-re. L: [1921] – 331, ebből 274 (82,8%) szlovák, 55 (16,6%) magyar; [1961] 467, ebből 30 (6,4%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 291 r. k., 21 ev., 11 ref., 8...megnyit →
Részletek
1964-ben Szántóhoz csatolt község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak bal partján, Lévától DK-re. L: [1921] – 331, ebből 274 (82,8%) szlovák, 55 (16,6%) magyar; [1961] 467, ebből 30 (6,4%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 291 r. k., 21 ev., 11 ref., 8 izr. – A 20. sz. első felében még részben magyar lakossága a sz. második felére nagyrészt beolvadt a 19. sz.-ban betelepült szlovák lakosságba. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) kápolnája 1741-ben barokk, a Nyáry-kastély a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült. ~ a korai bronzkorban induló, de a középső bronzkorra is kiterjedő ún. magyarádi kultúra névadó lelőhelye. A mésztufadombokból fakadó hévizét a 19. sz. eleje óta gyógyfürdőként hasznosítják, mozgásszervi bántalmak gyógyítására használják.
Malinovo
-> Éberhárd; Éberhard (Malinovo)
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 891, ebből 866 (97,2%) magyar, 14 (1,6%) szlovák; [2011] – 1861, ebből 1158 (62,5%) szlovák, 625 (33,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1137 (61,1%) szlovák,...megnyit →
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 891, ebből 866 (97,2%) magyar, 14 (1,6%) szlovák; [2011] – 1861, ebből 1158 (62,5%) szlovák, 625 (33,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1137 (61,1%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Éberhárd − Apponyi-kápolna (GJ)
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 891, ebből 866 (97,2%) magyar, 14 (1,6%) szlovák; [2011] – 1861, ebből 1158 (62,5%) szlovák, 625 (33,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1137 (61,1%) szlovák, 640 (34,4%) magyar. V: [2011] – 1318 r. k., 57 ev., 7 ref., 6 gör. kat. – A Kis-Duna bal partján fekvő Tőkési- és Györgymajorba, az Apponyi család felosztott nagybirtokára 1923-ban szlovák kolonisták települtek. A kolóniát 1936-ban Gessayov (1960-tól Zálesie) néven önálló községgé szervezték. ~ra a második vh. utáni lakosságcsere során, amely keretében magyar lakosságának mintegy egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, újabb, ezúttal magyarországi szlovák családok költöztek. Az eredetileg reneszánsz Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677–80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén, a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. 1869–72 között épült neogótikus stílusú r. k. (Szt. György-) temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt. Ide helyezték végső nyugalomra az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is. 2010-ig 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.– Ir. Dicskó József: Éberhardi krónika (1994); Presinszky Lajos – Szilinszký Ferenc: Múltról a jelennek. Fejezetek Éberhard történelméből (2002).
Malompatak (Mlynica; Mühlenbach)
Részletek
Község a Poprádi járásban, a Szepesi-medencében, a Magas-Tátra DK-i lábánál, a Poprád-folyó völgyében, Poprádtól É-ra. L: [1921] – 669, ebből 400 (59,8%) német, 107 (16,0%) magyar, 88 (13,1%) szlovák; [2011] – 445, ebből 437 (98,2%) szlovák, 1 (0,2%) német nemzetiségű. A: [2011] – 440 (98,9%) szlovák, 1 (0,2%) német. V: [2011] – 386 r. k., 7 ev., 6 gör. kat. – Német (szász) hospesek alapították a 13. sz.-ban, egyike volt a szepesi szász városoknak. A második vh. után kitelepített német lakossága helyére szepességi és lengyelországi szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Margit-) temploma a 13. sz. közepén román stílusban épült, 1425–34 között gótikus stílusban alakították át; ev. temploma 1830-ban emelt klasszicista építmény.