Lexicon

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó völgyében, a szlovák–magyar határ közelében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 278, ebből 209 (75,2%) szlovák, 33 (11,9%) magyar; [2011] – 209, ebből 172 (82,3%) szlovák, 33 (15,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 156 (74,6%) szlovák, 49 (23,4%) magyar. V: [2011] – 106 ev., 82 r. k. – Ev. temploma 1884-ben neoklasszicista stílusban épült.

Kislúcs – katély (GJ)

1960-ban Lúcs néven Nagylúccsal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 255, ebből 252 (98,8%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 249 r. k., 6 izr. R. k. (Szt. Anna-) kápolnája a 18. sz. végén épült klasszicista stílusban; a Dóczy család által a 17. sz. elején eredetileg reneszánsz stílusban építtetett, majd a Pálffyak által 1833-ban klasszicista stílusban átalakított kastélyának ma már csupán két tornya áll.

A kismácsédi templom (GJ)

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó bal partján, Diószegtől É-ra. L: [1921] – 721, ebből 689 (95,6%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 584, ebből (48,6%) magyar, 279 (47,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 289 (49,5%) magyar, 267 (45,7%) szlovák. V: [2011] – 409 r. k., 76 ev., 3 gör. kat., 2 ref. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Margit-) temploma a 13. sz. közepén román stílusban épült, mai alakját a 17. sz.-i átépítése során kapta. Határában 1999–2001 között honfoglalás kori sírokat tártak fel. 1986–2001 között közigazgatásilag Diószeghez tartozott. – Ir. Somogyi László: Kismácséd 1326–1997 (1997).

Kismácséd – Szent Margit-templom (GJ)

1962-ben Mánya (Maňa) néven Nagymányával (Veľká Maňa) egyesített község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó jobb partján, Érsekújvártól É–ÉK-re. L: [1921] – 768, ebből 425 (55,3%) magyar, 317 (41,3%) szlovák; [1961] 636, ebből 44 (6,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 512 r. k., 239 ref., 15 izr. A második vh. után magyar lakosságának közel felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Klasszicista stílusú ref. temploma 1788-ban épült, r. k. (Lurdes-i Szűz Mária-) templomát 1944-ben emelték.

Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Garam folyó bal partján, Párkánytól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 697, ebből 681 (97,7%) magyar; [2011] – 394, ebből 349 (88,6%) magyar, 37 (9,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 362 (91,9%) magyar, 23 (5,8%) szlovák. V: [2011] – 365 r. k., 3 ref. – R. k. (Szt. Őrzőangyalok) temploma 1782-ben klasszicista stílusban épült.

1940-ben Nagypakához csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–ÉK-re. L: [1921] – 186, ebből 186 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 178 r. k., 7 izr., 1 ref. A második vh. után magyar lakosságának mintegy egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Kereszt-) kápolnája a 19. sz. második felében épült klasszicista stílusban. – Ir. Frederik Federmayer – Presinszky Lajos: Nagypaka, Kispaka, Csukárpaka és lakosságának múltja (2001).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység DNy-i lejtőin, a Ronyva-patak völgyében, Tőketerebestől D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 615, ebből 450 (73,2%) magyar, 109 (17,7%) szlovák; [2011] – 436, ebből 391 (89,7%) szlovák, 27 (6,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 278 (63,8%) szlovák, 101 (23,2%) magyar. V: [2011] – 147 r. k., 123 ref., 76 gör. kat., 31 jehovista, 2 ev. – Ref. temploma 1656-ban épült reneszánsz stílusban egy középkori gótikus templom alapjain, a Rákóczi-kastélyt a 17. sz.-ban a pálos kolostor romjain emelték. ~ a Tokaji Borvidék Szl.-ba átnyúló részének központja, intenzív szőlőműveléssel, 1951-ben alapított Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel. 1964-ben Nagytoronyával egyesítették Toronya (Tŕňa) néven, 1990 óta ismét önálló község.

Város és járási székhely a Morva-folyó és a Kis-Kárpátok közötti Hegyentúli-síkságon, a Malac-patak mentén, Pozsonytól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 5251, ebből 4516 (86,0%) szlovák, 247 (4,7%) német, 198 (3,8%) magyar, 181 (3,4%) zsidó; [2011] – 17 051, ebből 16 287 (95,5%) szlovák, 232 (1,4%) cseh és morva, 121 (0,7%) magyar, 28 (0,2%) roma, 8 (0,05%) német, 2 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 16 227 (95,2%) szlovák, 246 (1,4%) cseh, 131 (0,8%) magyar, 7 (0,04%) német, 1 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 11 204 r. k., 241 ev., 65 gör. kat., 31 ref., 5 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza; 1960-ig, majd 1996-tól ismét járási székhely. A Pálffy család 1624-ben eredetileg reneszánsz stílusban épült kastélyát 1808-ban klasszicista stílusban alakították át, körülötte található Szl. egyik legnagyobb, 1750-ben telepített angolparkja. Az egykor bástyákkal védett Ferenc-rendi, ún. Fekete-kolostor és templom épületegyüttese 1653-ban épült reneszánsz-barokk, a r. k. (Szentháromság-) templom ugyancsak 1653-ban késő reneszánsz stílusban (1731–41 között barokkosították), zsinagógáját 1886-ban emelték. A város a Hegyentúl gazdasági és kulturális központja, gép-, bútor- és élelmiszeriparral.

Város és járási székhely a Morva-folyó és a Kis-Kárpátok közötti Hegyentúli-síkságon, a Malac-patak mentén, Pozsonytól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 5251, ebből 4516 (86,0%) szlovák, 247 (4,7%) német, 198 (3,8%) magyar, 181 (3,4%) zsidó; [2011] – 17 051, ebből 16 287 (95,5%) szlovák, 232 (1,4%) cseh és morva, 121 (0,7%) magyar, 28 (0,2%) roma, 8 (0,05%) német, 2 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 16 227 (95,2%) szlovák, 246 (1,4%) cseh, 131 (0,8%) magyar, 7 (0,04%) német, 1 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 11 204 r. k., 241 ev., 65 gör. kat., 31 ref., 5 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza; 1960-ig, majd 1996-tól ismét járási székhely. A Pálffy család 1624-ben eredetileg reneszánsz stílusban épült kastélyát 1808-ban klasszicista stílusban alakították át, körülötte található Szl. egyik legnagyobb, 1750-ben telepített angolparkja. Az egykor bástyákkal védett Ferenc-rendi, ún. Fekete-kolostor és templom épületegyüttese 1653-ban épült reneszánsz-barokk, a r. k. (Szentháromság-) templom ugyancsak 1653-ban késő reneszánsz stílusban (1731–41 között barokkosították), zsinagógáját 1886-ban emelték. A város a Hegyentúl gazdasági és kulturális központja, gép-, bútor- és élelmiszeriparral.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, a Garam jobb oldali mellékvölgyében, Zselíztől Ny-ra. L: [1921] – 702, ebből 638 (90,9%) magyar, 56 (8,0%) szlovák; [2011] – 493, ebből 302 (61,3%) szlovák, 180 (36,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 281 (57,0%) szlovák, 198 (40,2%) magyar. V: [2011] – 387 r. k., 19 ev., 12 ref., 6 gör. kat. – Részben szlovák származású lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során újabb szlovák családokat telepítettek. Kastélya a 19. sz. elején klasszicista, nemesi kúriája a 19. sz. közepén késő klasszicista, gótikus alapokon álló r. k. temploma 1907-ben neogótikus stílusban épült.