Komárom (Komárno)
Részletek
Komárom − Klapka György szobra (FI)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i csúcsában, a Duna bal partján, a Vág folyó torkolatánál, Érsekújvártól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 17 715, ebből 13 584 (76,7%) magyar, 2411 (13,6%) szlovák, 729 (4,1%) német, 128 (0,7%) zsidó; [2011] – 34 349, ebből 18 506 (53,9%) magyar, 11 509 (33,5%) szlovák, 247 (0,7%) cseh és morva, 141 (0,4%) roma, 21 (0,06%) német, 7 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 20 080 (58,5%) magyar, 9883 (28,8%) szlovák, 213 (0,6%) cseh, 139 (0,4%) roma, 19 (0,1%) német. V: [2011] – 15 192 r. k., 4066 ref., 954 ev., 213 gör. kat., 172 metodista, 128 jehovista, 68 gör. kel., 40 izr. – Egykori virágzó kereskedőváros, a 17–18. sz.-ban Mo. gabona-, fa- és halkereskedelmének központja volt. 1265-től városi, 1745-től szabad királyi városi, 1876-tól törvényhatósági jogú városi ranggal rendelkezett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. Az államalapítás korától 1922-ig Komárom, majd 1938–45 között, amikor ismét Mo.-hoz tartozott, Komárom-Pozsony vármegye székhelye volt. A Duna jobb partján fekvő, s a trianoni békeszerződést követően Mo.-nál maradt elővárosa, az 1896-ban ~hoz csatolt Újszőny, előbb Komáromújváros, majd 1924-től ~ néven önálló várossá alakult. A Duna bal parti ~ 1938 okt.-ében az első bécsi döntést megelőző csehszlovák–magyar határtárgyalások (komáromi tárgyalások) színhelye volt. Népességének mintegy egynyolcadát kitevő zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták, magyar lakosainak egy részét a második vh. után Mo.-ra telepítették, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. – A honfoglalás után vízivárként épült, a 16–17. sz.-ban átépített, majd a 19. sz. elején a várost is magában foglaló erődítményrendszerré átalakított vára védműveinek nagy részét mára lebontották, műemlékként a Nádor-vonal mellett a Pozsonyi-kapu és a VI. Bástya maradt meg. A város további jelentősebb műemlékei az 1715-ben állított barokk Szentháromság szobor, a 13. sz.-i alapokon 1745-ben emelt barokk stílusú r. k. (Szt. András-) templom, az ugyancsak 1754-ben épült késő barokk ortodox (ún. szerb) templom, az 1769-ben épült késő barokk r. k., ún. katonatemplom (2001 óta a Limes Galéria székhelye), a 18. sz. második felében késő barokk stílusban emelt, majd 1813-ban klasszicista stílusban átépített régi városháza, a 18. sz. első felében épült barokk r. k. Szt. Anna-kápolna, az 1788-ban emelt copf stílusú ref. templom (Szl. legnagyobb ref. temploma), az 1848-ban épült klasszicista r. k. (Szt. Rozália-) templom, a 19. sz. elején épült klasszicista Zichy-palota, az 1860–63 között emelt neogótikus Tiszti Kaszinó, az 1875-ben emelt neoreneszánsz Városháza, a múzeum 1913-ban emelt historizáló stílusú épülete és az 1936–37-ben épült zsinagóga. Klapka György tábornok 1896-ban emelt szobrát (Róna József alkotása) és a ~i születésű Jókai Mór 1937-ben emelt szobrát (Berecz Gyula alkotása) 1946-ban egyaránt ledöntötték; előbbit 1965-ben a vár melletti ligetben állították fel újra, s csak 1991-ben kerülhetett vissza eredeti helyére, a város főterére, utóbbit már 1952-ben visszahelyezték a múzeum udvarára. Szt. István király lovas szobrát 2009-ben állították. ~ legjelentősebb régészeti lelőhelye a hajógyár területén 1979–89 között feltárt 153 síros késő avar kori temető. – A város a szlovákiai magyarság egyik szellemi és kulturális központja, számos magyar kisebbségi intézmény székhelye, politikai és kulturális rendezvény helyszíne. 1920-ban itt jött létre az Országos Magyar Kisgazda, Iparos és Munkáspárt, a két vh. között ~ volt a szlovákiai ref. egyház Dunáninneni egyházkerületének központja, az 1921-ben alapított Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület, az 1925-ben alapított Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület és az 1928-ban létrehozott Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetségének székhelye, s felszámolásáig (1945) itt működött az 1911-ben alaókai Egyesület. A magyar r. k. papság által 1924-ben alapított Katolikus Nagybizottság itt hozta létre a leendő r. k. lelkészek oktatását biztosító Katolikus Magyar Kisszemináriumot és a Katolikus Magyar Internátust, a Mariánumot, s 1935–42 között itt működött a ref. egyház tanítóképző intézete is. 1952-ben ~ban jött létre az első állandó szlovákiai magyar színház, a Magyar Területi Színház (1990-től Komáromi Jókai Színház), 1997 óta itt működik a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja, 1964 óta itt rendezik meg a műkedvelő színjátszó együttesek és irodalmi színpadok országos seregszemléjét, a Jókai Napokat, 1986 óta a Lehár Napokat, 1991 óta a Selye János Napokat, 1992 óta pedig a két ~ közös rendezvényeként a Komáromi Napokat. Egy magyar püspökség létrehozásának előmozdítása céljából 1990 óta pünkösd vasárnapján évente megtartják a ~i Imanapot. Az 1886-ban alapított, s 1949-ben a Duna Menti Múzeum megnevezést kapott múzeuma 2002–2007 között a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma nevet viselte. 1993 óta ~ a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége székhelye, amely 1996 óta megrendezi a városban a Komáromi Pedagógiai Napokat. – Jelentősebb lapjai a két vh. között a Komáromi Lapok, A Reggel, Barázda, a Tábortűz, a Szivárvány, a Katholikus Értesítő, a Szűz Mária Virágos Kertje, a Kis Tükör, a Magyar Vasárnap, a Magyar Tanító és a Nemzeti Kultúra voltak. Az 1950-es években Za lepší život – A Jobb Életért, az 1960-as évektől pedig Hangunk és Dunatáj címmel jelentek meg járási hetilapjai. A Dunatáj mellett jelenlegi jelentősebb lapjai a Komáromi Lapok (1991-től) c. önkormányzati hetilap, a Delta (2003) c. járási hetilap és az Atelier (1998) c. művészeti folyóirat. – A jezsuiták által 1649-ben alapított, majd 1802-től a bencések által irányított gimnáziumát a csehszlovák hatóságok ugyan 1945-ben felszámolták, de 1950-ben itt nyílhatott meg a második vh. utáni Csehszl. első magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (1995-től Selye János Gimnázium). 1952–1959 között magyar tanítási nyelvű óvónőképző pedagógiai gimnáziuma is működött. A 21. sz. elején az állami gimnázium mellett magyar tanítási nyelvű r. k. egyházi gimnáziummal (Marianum, alapítva 2000-ben), vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű ipari középiskolával, mezőgazdasági középiskolával, gépészeti szaktanintézettel, összevont kereskedelmi és szolgáltatási középiskolával, szakmunkásképző intézettel, valamint három állami és egy r. k. egyházi magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1992-ben jött létre a magyarországi főiskolák levelező tagozatos képzését biztosító Komáromi Városi Egyetem, 1994-ben alakult meg a ref. lelkészképző Calvin János Teológiai Akadémia (1990-ben eredetileg katechetikai szemináriumként jött létre), 2004-ben pedig a magyar nyelvű Selye János Egyetem. – Jelentős vízisport és idegenforgalmi központ, termálfürdője ízületi és reumás betegségek gyógyítására is alkalmas. Folyami hajókikötő, vasúti és közúti csomópont, ill. határátkelőhely Mo. felé. Meghatározó ipari létesítménye az 1898-ban alapított hajógyár, ezenkívül jelentékeny cipő-, élelmiszer-, nyomda-, gép- és bőriparral rendelkezik. A várostól É-ra fekvő Apályi-sziget 1954 óta 22 ha területen természetvédelmi terület (vízimadarak fészkelőhelye). – 1979-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Örsújfalut. – Ir. Kecskés László: Komáromi mesterségek (1974); Kecskés László: Komárom, az erődök városa (1984); Mácza Mihály: Történeti séták a városban (1992); Szénássy Zoltán: Rév-Komárom (1998); Szénássy Zoltán: Komáromi krónikás (2003).
Komárom – Európa Udvar (GJ)
Komárom − Ferdinánd-kapu (MÁ)
Komárom − Szt. Rozália-teplom (SzL)
Komárom − Tiszti Pavilon (SJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Jókai Mór szobra (GJ)
Komáromcsehi; Csehi (Čechy)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, Érsekújvártól K–ÉK-re. L: [1921] – 568, ebből 359 (63,2%) magyar, 207 (36,4%) szlovák; [2011] – 299, ebből 278 (93,0%) szlovák, 13 (4,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 278 (93,0%) szlovák, 11 (3,7%) magyar. V:...megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, Érsekújvártól K–ÉK-re. L: [1921] – 568, ebből 359 (63,2%) magyar, 207 (36,4%) szlovák; [2011] – 299, ebből 278 (93,0%) szlovák, 13 (4,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 278 (93,0%) szlovák, 11 (3,7%) magyar. V:...megnyit →
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, Érsekújvártól K–ÉK-re. L: [1921] – 568, ebből 359 (63,2%) magyar, 207 (36,4%) szlovák; [2011] – 299, ebből 278 (93,0%) szlovák, 13 (4,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 278 (93,0%) szlovák, 11 (3,7%) magyar. V: [2011] – 194 r. k., 9 ref., 1 ev. – A l8. sz.-ban nagyrészt szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. első felében magát még részben magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. R. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1735-ben barokk stílusban épült, mai alakját a 20. sz. eleji átépítése során kapta.
Komáromfüss; Füss (Trávnik)
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna bal partján, Nagymegyertől D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 714, ebből 704 (98,6%) magyar, 2 (0,3%) szlovák; [2011] – 698, ebből 570 (81,7%) magyar, 123 (17,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 604 (86,5%) magyar, 89 (12,8%) szlovák. V: [2011] – 467 r. k., 88 ref., 4 ev. – R. k. (Szt. Benedek-) temploma a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Komáromi járás
Részletek
A Komáromi járás térképe (CsT)
Közigazgatási egység. Területe az 1923-as közigazgatási reform alapján három járás közt oszlott meg: Ny-i felében a ~ terült el, az É-i és K-i területek egy része az Ógyallai, ill. a Párkányi járásokhoz tartoztak. A terület 1938–1945 közt Mo.-hoz tartozott. 1949-ben a mai járás Ny-i felének egy része az akkor újonnan megalakult Nagymegyeri járáshoz került, amely azonban 11 évvel később, az Ógyallai és a Párkányi járásokkal együtt, az 1960-as közigazgatási átszervezést követően megszűnt. A ~ napjainkban érvényes területi kiterjedését az 1960-as közigazgatási átszervezés során jelölték ki az 1960-ig létezett ~ és Ógyallai járás teljes területéből, ill. a Nagymegyeri és a Párkányi járások egy-egy részéből. A területet 1960–1990 közt a Nyugat-szlovákiai, majd 1996-tól a Nyitrai kerületbe sorolták be. A ~ a Kisalföld É-i részén terül el, a Dunamenti-dombvidék határán. A jan.-i középhőmérséklet –1,9 °C, a júl.-i 20,6 °C. A csapadék évi átlagos mennyisége 556 mm (a legtöbb csapadék jún.-ban – 65 mm, a legkevesebb jan.-ban hull le – 32 mm). Területe 1100 km2. Népessége a 2011. évi népszámláláskor 103 995 fő volt, melyből a magyar nemzetiségű lakosok száma 66 356 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlenebb az országos átlagnál, a fiatalok aránya fokozatosan csökken, a 0–14 évesek részaránya mindössze 16%. A települések száma 41, mely közt három város található Komárom (34 439), Gúta (10 696) és Ógyalla (7751). A magyar nemzetiség részaránya 38 településen haladja meg a 10%-ot. A népesség területi eloszlására, településszerkezetére jellemző, hogy míg a Nyitra folyótól K-re eső területen a közepes- és nagyközségek vannak túlsúlyban, addig a járás Csallóközre eső részén főképp kisfalvak találhatók (a Gúta környékére jellemző tanyavilág Szl.-ban egyedi jelenségnek számít). A ~ közlekedési fekvése kedvező. A gazdasági szerkezetváltás során a korábban jelentős gépipari termelés leépült, aminek következtében a járás gazdasága közel két évtizede stagnál. DNY-Szl. egyik legkedvezőtlenebb munkaerő-piaci viszonyai alakultak ki a régióban: az országos átlagtól 5%-kal magasabb a munkanélküliség – 2013. júl. 31-én a járásban a munkanélküliségi ráta 18,45% volt, az átlagkeresetek az országos mutatóktól 25–30%-kal alacsonyabbak. A járás legnagyobb ipari múltjával az élelmiszeripar mellett a hajógyártás rendelkezik, azonban az elmúlt tíz évben a komáromi hajógyár piacvesztés miatt csődközelbe került, jövője bizonytalan. A járásban továbbá jelentős a cipőgyártás (a Rieker Komáromban), a bőripar, a sörgyártás (a holland Heineken csoportba tartozó Zlatý bažant (Aranyfácán) sörgyár (Ógyallán) és az elektronikai ipar (a gútai Kromberg-Schubert kábelgyár). A mezőgazdasági termelés természeti feltételei kitűnőek, mezőgazdasági művelés alatt a ~ területének 78,75%-a áll (a szántók aránya csaknem eléri a 70%-ot). Kiemelkedően magas gabonatermelése mellett számottevő a szőlőtermesztés (a régió borászata újjászületőben van). A történelmi és technikai műemlékek (a komáromi erődrendszer, az izsai Leányvár, a gútai vízimalom), valamint a gazdag kulturális és tudományos élet (Komáromi Jókai Színház, Selye János Egyetem, az ógyallai csillagvizsgáló), természeti értékeinek (Dunai ártéri erdők Tájvédelmi Körzet, termálvíz) és határmenti fekvésnek köszönhetően jelentős az idegenforgalma.
A Komáromi járás etnikai térképe (2011) (HK)
Komáromi Jókai Színház
Szlovákiai magyar színház (Komárom, ill. Kassa, 1952). – Magyar Területi Színház (Matesz). 1952. okt. 1-jével alakult. Első bemutatóját (Urbán Ernő: Tűzkeresztség) 1953. jan. 31-én tartotta az egykori Katolikus Legényegylet erre a célra átalakított épületében. A Fellegi István által létrehozott társulat tagjai egyfelől az Állami...megnyit →
Szlovákiai magyar színház (Komárom, ill. Kassa, 1952). – Magyar Területi Színház (Matesz). 1952. okt. 1-jével alakult. Első bemutatóját (Urbán Ernő: Tűzkeresztség) 1953. jan. 31-én tartotta az egykori Katolikus Legényegylet erre a célra átalakított épületében. A Fellegi István által létrehozott társulat tagjai egyfelől az Állami...megnyit →
Részletek
A Komáromi Jókai Színház épülete (FI)
Szlovákiai magyar színház (Komárom, ill. Kassa, 1952). – Magyar Területi Színház (Matesz). 1952. okt. 1-jével alakult. Első bemutatóját (Urbán Ernő: Tűzkeresztség) 1953. jan. 31-én tartotta az egykori Katolikus Legényegylet erre a célra átalakított épületében. A Fellegi István által létrehozott társulat tagjai egyfelől az Állami Faluszínház magyar tagozatának „átigazolt” színészei, másfelől az e célból meghirdetett színészfelvételin jól szerepeltek voltak. A színház kezdetben a szlovák színházi szakmától kapott segítséget (rendezőket, díszlet- és jelmeztervezőket, a műszaki és segédszemélyzet néhány tagját stb.). A szlovákiai színházak rendszerében a kerületi színházakkal volt rokonítható, de tájolási körzete jóval nagyobb volt. Hosszú időn keresztül jeles szlovák és magyarországi vendégrendezőkkel dolgozott. Az 1959-ben megszüntetett Állami Faluszínház magyar tagozata beolvadt a színházba. Az első jelentősebb koncepció-, érték- és nemzedékváltásra az 1960-as években került sor a színházban. Krivošík István működése idején az intézmény szervezetileg összefogottabbá vált, világszemléletében megújult, átgondoltabb és a kortárs drámairodalom értékeire is nyitottabb lett a dramaturgiája, s úgy-ahogy kilépett egyre érzékelhetőbb elszigeteltségéből, és átfogó fiatalítás indult el a falai között (ekkor kerültek Komáromba első, szépművészeti főiskolát végzett fiataljai is (Beke Sándor, Dráfi Mátyás, Csendes László, Boráros Imre, Németh Ica, Galán Géza, Thirring Viola). Fellépéseik, kezdeményezéseik ösztönzőleg hatottak a csehszlovákiai magyar irodalmi színpadi (kisszínpadi), ill. műkedvelő színjátszó mozgalomra, és a színház is kapott utánpótlást az évtized végére megizmosodott kisszínpadi, ill. műkedvelő színjátszó mozgalomtól. A hetvenes évek közepén Kmeczkó Mihály személyében állandó dramaturgot kapott a színház, szorosabb lett a színház és a csehszlovákiai magyar írók, lapok, ill. közélet kapcsolata. Nem sikerült megoldani a színészutánpótlás kérdését: 1975 és 1985 között a színház egy kisebb kamaratársulatra elegendő frissen végzett fiatal színésze nem tért vissza a budapesti színművészeti főiskoláról. Az 1980-as évek második fele hozott jelentősebb változást e tekintetben. Változott a komáromi társulat tájolási „filozófiája” is, fokozatosan megszüntette vendégjátékait a kisebb játékhelyeken, 1987-ben beköltözhetett az újonnan elkészült színházépületbe, amelyet 1990-től tulajdonba is kapott. – 1969-ben létrehozta a Thália Színpadot Kassán. A kassai társulat Carlo Goldoni Két úr szolgája c., Beke Sándor rendezte komédiájával 1969. nov. 19-én Gömörhorkán mutatkozott be. A későbbiekben magyarországi és szlovákiai viszonylatban is több sikeres bemutatót tartott. 1978-ban Beke Sándor távozni kényszerült a színpad éléről. A nyolcvanas évek elején Takács Emőd igazgató Gágyor Pétert rendezőnek, Szigeti Lászlót dramaturgnak hívta meg Kassára. Összmagyar viszonylatban is felfigyeltető bemutatóik voltak. A kassai Thália Színpad 1990. júl. 1-jével Kassai Thália Színház néven önállósodott. – A Magyar Területi Színház 1990-ben vette fel az új, ~ nevet. A 90-es évek elején (Beke Sándor igazgatósága alatt) olyan nagymérvű változások történtek a színház életében, mint korábban soha: a színház újragondolta a helyét a szlovákiai, a szlovákiai magyar és az összmagyar (színházi) kultúrában, ami számottevő hangsúlyeltolódásokkal járt együtt; lényegi változásokat eszközölt műsorszerkezetében, játékrendjében, a közönségszervezés mikéntjében; felülvizsgálta gazdálkodásának addigi kereteit és szerkezetét, létrehozta a Jókai Alapítványt és a Bástya Színházat; a pályakezdők képzésére stúdiót szervezett; új szemléletet hozó fiatalításnak engedett teret stb. Olyan előadásokkal lépett elő, amelyek újból a szakmai és a közfigyelem középpontjába helyezték. 1996. júl. 1-jei hatállyal a ~ az újonnan konstruált Duna Menti Kulturális Központba való becsatolásával elvesztette jogalanyiságát, amelyet csak 1999-ben kapta vissza. Közben az átmeneti bizonytalanságok következtében számos fiatal és jól képzett színész elpártolt a színháztól, ill. a frissen végzettek nem Komáromba szerződtek, s ezt a folyamatot csupán az amatőr színjátszó mozgalomból jött Kiss Péntek József igazgatósága idején sikerült megfordítani. Jelentős szakmai áttörést hozó siker ebből az időszakból Czajlik József Amadeus- (2001) és Telihay Péter Tartuffe-rendezése (2001). Ebben az időben koncepciózusabbá vált a dramaturgiai tervezés (Varga Emese frissen végzett dramaturg színházhoz kerülésével), s a fiatalok is visszatértek a társulathoz. A sikersorozat folytatódott a 2002–2003-as évadban. 2003-ban Pro Probitate – Helytállásért-díjat kapott. – Vezető: Fellegi István (1952); Krivošík István (1963); Dráfi Mátyás (1968); Krivošík István (1971); Konrád József (1977); Takáts Emőd (1979); Beke Sándor (1990); Holocsy István (1994–1996); Kiss Péntek József (1999); Tóth Tibor (2004); Gál Tamás (2020). – Ir. Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház (Irodalmi Szemle, 1973/2); Tóth László: Párhuzamok, kitérők (1991); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. 1945-től napjainkig (1998); Tóth László–Filep Tamás Gusztáv szerk.: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. III. kötet (1999); Tóth László: Köz–művelődés–történet (2000); Hizsnyan Géza: A színházi élet. In: Fazekas József–Hunčík Péter szerk.: Magyarok Szlovákiában. Összefoglaló jelentés 1989–2004 (2004); Hizsnyan Géza: Színházak – színházi élet. In: Csanda Gábor–Tóth Károly szerk.: Magyarok Szlovákiában. Kultúra (2006).
Előadás a Komáromi Jókai Színházban (Gogol: Revizor) (JSZ)
komáromi láda
A komáromi asztalosok legismertebb terméke („tulipántos láda”), amit vízi úton messze földre szállítottak. A Vágon leúsztatott fenyőfából (tutajozás) két méretben készültek: a nagyobbik ruhák tárolására (kelengyésláda), a kisebbik pedig értéktárgyak, iratok, levelek megőrzésére szolgált. Díszítési módjuk alapvetően megegyezett: vésővel belevésték a mintát, amit aztán...megnyit →
A komáromi asztalosok legismertebb terméke („tulipántos láda”), amit vízi úton messze földre szállítottak. A Vágon leúsztatott fenyőfából (tutajozás) két méretben készültek: a nagyobbik ruhák tárolására (kelengyésláda), a kisebbik pedig értéktárgyak, iratok, levelek megőrzésére szolgált. Díszítési módjuk alapvetően megegyezett: vésővel belevésték a mintát, amit aztán...megnyit →
Részletek
Komáromi láda (FI)
A komáromi asztalosok legismertebb terméke („tulipántos láda”), amit vízi úton messze földre szállítottak. A Vágon leúsztatott fenyőfából (tutajozás) két méretben készültek: a nagyobbik ruhák tárolására (kelengyésláda), a kisebbik pedig értéktárgyak, iratok, levelek megőrzésére szolgált. Díszítési módjuk alapvetően megegyezett: vésővel belevésték a mintát, amit aztán ki is festettek. A ládák festését tarkázásnak mondták. A ~k díszítési technikája és motívumkincse erősen rányomta a bélyegét az egész Duna mente asztalosiparára. Az első vh. után a gyáripar olcsó termékei, valamint a gazdasági válság vetett véget a komáromi asztalosiparnak.
Komáromi láda 1819-ből és 1723-ból. Érsekújvár. Thain János rajza.Komáromi Lapok 1.
Részletek
Regionális jellegű politikai, kulturális, társadalmi és közgazdasági lap (Komárom, 1880–1944). 1919 és 1938 között a magyar ellenzéki pártok érdekkörébe tartozott, s eleinte hetente kétszer, 1922-től hetente háromszor jelent meg. Szépirodalmi és művelődéstörténeti anyagokat is közölt. – Szerk. Kiss Gyula, Gaál Gyula, Kállay Endre, Baranyay József.
Komáromi Lapok 2.
Regionális közéleti lap (Komárom, 1991). Komáromi Lapok címmel először 1880-ban alapítottak hetilapot Komáromban, ezt tartja elődlapjának. Impresszuma szerint regionális közéleti hetilap (1991), majd közéleti hetilap (1995). Ingyenes kiadvány és lehetőségektől függően hetente, illetve kéthetente jelenik meg. – Szerk. Tatiana Voderadská (1991); Kmeczkó Mihály (1991);...megnyit →
Regionális közéleti lap (Komárom, 1991). Komáromi Lapok címmel először 1880-ban alapítottak hetilapot Komáromban, ezt tartja elődlapjának. Impresszuma szerint regionális közéleti hetilap (1991), majd közéleti hetilap (1995). Ingyenes kiadvány és lehetőségektől függően hetente, illetve kéthetente jelenik meg. – Szerk. Tatiana Voderadská (1991); Kmeczkó Mihály (1991);...megnyit →
Részletek
A Komáromi Lapok címoldala (FI)
Regionális közéleti lap (Komárom, 1991). Komáromi Lapok címmel először 1880-ban alapítottak hetilapot Komáromban, ezt tartja elődlapjának. Impresszuma szerint regionális közéleti hetilap (1991), majd közéleti hetilap (1995). Ingyenes kiadvány és lehetőségektől függően hetente, illetve kéthetente jelenik meg. – Szerk. Tatiana Voderadská (1991); Kmeczkó Mihály (1991); Hernádi Anna (1996); Batta György (1996); Padlovics Ágnes (2001); ifj. Batta György (2003).
Komáromi Múzeumbarátok Köre
Kulturális és közművelődési szervezet (Komárom, 1972). Célja a múzeum gyűjteményének gyarapítása, közművelődési tevékenységek segítése, Komárom műemlékeinek, emlékhelyeinek védelme, gondozása. Tevékenysége: rendszeres havi összejöveteleken tudományos-ismeretterjesztő előadások szervezése, részvétel a múzeum rendezvényein, tanulmányi kirándulások szervezése, emléktáblák, emlékhelyek létesítésének kezdeményezése, a meglévők gondozása. 1996-ban 25 éves tevékenységéért...megnyit →
Kulturális és közművelődési szervezet (Komárom, 1972). Célja a múzeum gyűjteményének gyarapítása, közművelődési tevékenységek segítése, Komárom műemlékeinek, emlékhelyeinek védelme, gondozása. Tevékenysége: rendszeres havi összejöveteleken tudományos-ismeretterjesztő előadások szervezése, részvétel a múzeum rendezvényein, tanulmányi kirándulások szervezése, emléktáblák, emlékhelyek létesítésének kezdeményezése, a meglévők gondozása. 1996-ban 25 éves tevékenységéért...megnyit →
Részletek
Kulturális és közművelődési szervezet (Komárom, 1972). Célja a múzeum gyűjteményének gyarapítása, közművelődési tevékenységek segítése, Komárom műemlékeinek, emlékhelyeinek védelme, gondozása. Tevékenysége: rendszeres havi összejöveteleken tudományos-ismeretterjesztő előadások szervezése, részvétel a múzeum rendezvényein, tanulmányi kirándulások szervezése, emléktáblák, emlékhelyek létesítésének kezdeményezése, a meglévők gondozása. 1996-ban 25 éves tevékenységéért Komárom Város Önkormányzatától Pro Culture Díjat kapott.
Komáromi Nyomda és Kiadó; KT Lap- és Könyvkiadó
Könyvkiadó és nyomda (Komárom, 1994). Honismereti Kiskönyvtár c. népszerű sorozatát Szénássy Árpád hozta létre 1995-ben. A sorozatban megjelent mintegy 300 füzet egy-egy település nevezetességeit, rövid történetét, néprajzát, műemlékeit, ismert személyiségeit mutatja be. A Múltunk emlékei (2002–2006) c. kulturális lap és a Tábortűz kiadója. –...megnyit →
Könyvkiadó és nyomda (Komárom, 1994). Honismereti Kiskönyvtár c. népszerű sorozatát Szénássy Árpád hozta létre 1995-ben. A sorozatban megjelent mintegy 300 füzet egy-egy település nevezetességeit, rövid történetét, néprajzát, műemlékeit, ismert személyiségeit mutatja be. A Múltunk emlékei (2002–2006) c. kulturális lap és a Tábortűz kiadója. –...megnyit →
Részletek
Könyvkiadó és nyomda (Komárom, 1994). Honismereti Kiskönyvtár c. népszerű sorozatát Szénássy Árpád hozta létre 1995-ben. A sorozatban megjelent mintegy 300 füzet egy-egy település nevezetességeit, rövid történetét, néprajzát, műemlékeit, ismert személyiségeit mutatja be. A Múltunk emlékei (2002–2006) c. kulturális lap és a Tábortűz kiadója. – Vezető: Szénássy Árpád (1994); Szénássy Tímea (2005).