kollektivizálás
A mezőgazdaság szocialista átszervezése, amelynek során a paraszti magángazdaságokat erőszakosan felszámolták, és területükből mezőgazdasági nagyüzemeket (egységes földműves szövetkezeteket vagy állami gazdaságokat) hoztak létre. A kollektivizálás Szl.-ban 1949 és 1989 között több szakaszban zajlott. A szövetkezetesítés első szakasza 1949-ben kezdődött, tetőpontját pedig 1952-ben érte el....megnyit →
A mezőgazdaság szocialista átszervezése, amelynek során a paraszti magángazdaságokat erőszakosan felszámolták, és területükből mezőgazdasági nagyüzemeket (egységes földműves szövetkezeteket vagy állami gazdaságokat) hoztak létre. A kollektivizálás Szl.-ban 1949 és 1989 között több szakaszban zajlott. A szövetkezetesítés első szakasza 1949-ben kezdődött, tetőpontját pedig 1952-ben érte el....megnyit →
Részletek
A mezőgazdaság szocialista átszervezése, amelynek során a paraszti magángazdaságokat erőszakosan felszámolták, és területükből mezőgazdasági nagyüzemeket (egységes földműves szövetkezeteket vagy állami gazdaságokat) hoztak létre. A kollektivizálás Szl.-ban 1949 és 1989 között több szakaszban zajlott. A szövetkezetesítés első szakasza 1949-ben kezdődött, tetőpontját pedig 1952-ben érte el. A hatóságok a vonakodó parasztságot a kontingensek emelésével és más erőszakos módszerekkel igyekeztek beterelni a szövetkezetekbe. D-Szl.-ban a kollektivizálást némileg megkönnyítette, hogy az 1945 és 1948 közötti lakosságcsere és a deportálások következtében a falu vezetőrétegét alkotó gazdatársadalom jelentősen meggyengült. Ennek ellenére a hatalom a kollektivizálást a magyar településeken is csak erőszakos eszközökkel tudta véghezvinni. A dél-szlovákiai szövetkezetek alapítói a föld nélküli mezőgazdasági munkások mellett az ide telepített (→belső telepítések) szlovákok voltak, s kezdetben ők töltötték be a szövetkezetek vezető tisztségeit is. Később helyüket helyi szakemberek, a volt gazdák vették át, ami hozzájárult a szövetkezetek fejlődéséhez. A kollektivizálás folyamatában némi visszaesés az ötvenes évek közepén következett be. 1953-ban több szövetkezet felbomlott, s a gazdák újra magángazdálkodásba kezdtek. A kollektivizálás második szakaszát 1957-ben hirdette meg a CSKP. Ekkor a szövetkezetesítés erőszakos módszerei helyett más eszközök kerültek előtérbe: a szövetkezetek gépesítésének felgyorsítása, a munkabérek növelése stb. Ennek eredménye az volt, hogy a más kiutat nem látó falusi lakosság tömegesen lépett be a szövetkezetekbe, és így 1960-ra Szl. szántóterületének 84%-a már a szocialista szektorhoz tartozott. D-Szl.-ban ekkorra gyakorlatilag befejeződött a föld magántulajdonának a felszámolása, s a magángazdálkodás csak az északi hegyvidéken élt tovább. A kollektivizálás ugyan jelentős szerepet játszott a dél-szlovákiai magyar térségek gazdasági és szociális viszonyainak javulásában, eközben azonban hozzájárult a hagyományos falusi közösségek felbomlásához is. A földjüktől megfosztott magyarok egy része városokba költözött, ill. a távolabbi ipari beruházásokon (Ostravai-szénmedence, Vág-völgyi iparvidék stb.) keresett munkát. Ők ezáltal idegen nyelvi közegbe kerültek, s elindultak az asszimiláció útján.
Koller Gyula
(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki...megnyit →
(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki...megnyit →
Részletek
Koller Gyula (RE)
(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki stb. plébánosa. A Glória magyar egyházi könyvkiadó egyik alapítója, 1990–2000-ben a Remény c. katolikus hetilap főszerkesztője. Az 1948–1949-ben magyarságmentő ténykedése miatt több hónapot vizsgálati fogságban töltött. Vallásos tárgyú cikkeket, imakönyveket, hittankönyveket is publikált. 2001-ben a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével, 2007-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki. – Fm. Magvetők életútja (életrajzok, 2002); Napi üzenet I–II. (igemagyarázatok, Weibl Lipóttal, 2003, 2004).
Kolon; Kolony (Kolíňany)
Részletek
Kolon – r. k. templom (GJ)
Község a Nyitrai járásban, a Tribecs hegység D-i lejtőin, a Zsibrice-hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 923, ebből 737 (79,8%) magyar, 169 (18,3%) szlovák; [2011] – 1570, ebből 780 (49,7%) magyar, 678 (43,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 817 (52,0%) magyar, 641 (40,8%) szlovák. V: [2011] – 1378 r. k., 20 ev., 2 gör. kat., 1 ref. – A 12. sz.-ban épült román kori r. k. (Szt. István-) templomát 1659-ben és 1737-ben barokkosították, 1933-ban átépítették; palóc tájháza 1970-ben létesült. A közeli Pilis-hegyen mészkövet bányásztak, s lakói még a 20. sz.-ban is ismert mészégetők és mészkereskedők voltak. A Zoboralja falvai közül itt készítették a legnevesebb csipkét és hímzéses fejkendőt. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Putz Éva: A kolonyi lagzi (1943); Sándor Anna: Kolon egyháztörténeti, néprajzi és nyelvi jellegzetességei (1998); Sándor János: Kolon. Egy falu a Zoboralján (2004).
Kolon – r. k. templom és a kálvária (TK)
Koloni lyukas hímzés
Fehér gyolcsra fehér pamuttal készített hímzési technika, amely a Zoborvidéken, jelesen Kolonban a 19. század utolsó harmadában vert gyökeret. A lyukas hímzés motívumkincsében viszont korábbi, reneszánsz és barokk elemek is fellelhetőek. A koloni lányok már egészen fiatal korukban megtanulták. Ez a munka általában téli foglalkozásnak számított....megnyit →
Fehér gyolcsra fehér pamuttal készített hímzési technika, amely a Zoborvidéken, jelesen Kolonban a 19. század utolsó harmadában vert gyökeret. A lyukas hímzés motívumkincsében viszont korábbi, reneszánsz és barokk elemek is fellelhetőek. A koloni lányok már egészen fiatal korukban megtanulták. Ez a munka általában téli foglalkozásnak számított....megnyit →
Részletek
Fehér gyolcsra fehér pamuttal készített hímzési technika, amely a Zoborvidéken, jelesen Kolonban a 19. század utolsó harmadában vert gyökeret. A lyukas hímzés motívumkincsében viszont korábbi, reneszánsz és barokk elemek is fellelhetőek. A koloni lányok már egészen fiatal korukban megtanulták. Ez a munka általában téli foglalkozásnak számított. A ~ motívumkincsének gazdagságára utalnak az egyes díszítmények változatos megnevezései is: kis szivankó, kis csillag, sűrű csillag, búzakalász, szívescsillag, eperlevél, szivankó, háromágó taliga, négyágú taliga, ötágú taliga, bécsikerék, szív, nyolcágú csillag, ökörhugyozás, pogácsa, pávafark és rendkívüli csillag. – Ir.: Dodekné Chovan Ilona: A koloni lyukas hímzés. Új Mindenes Gyűjtemény 1. Bratislava: Madách Kiadó 1981, 129–138. p.
kolonizáció
Az első csehszlovák földbirtokreform során lezajlott telepítési akció, amely Csehszl. németek és magyarok által lakott határ menti területeit érintette. Mivel a földművesek letelepítésére a német határvidék kevésbé volt alkalmas, a ~ súlypontja D-Szl.-ra esett. Az Állami Földhivatal (ÁFH) és a különböző cseh-szlovák szervezetek tervei alapján...megnyit →
Az első csehszlovák földbirtokreform során lezajlott telepítési akció, amely Csehszl. németek és magyarok által lakott határ menti területeit érintette. Mivel a földművesek letelepítésére a német határvidék kevésbé volt alkalmas, a ~ súlypontja D-Szl.-ra esett. Az Állami Földhivatal (ÁFH) és a különböző cseh-szlovák szervezetek tervei alapján...megnyit →
Részletek
Az 1920-as években létrehozott kolóniák (SL)
Az első csehszlovák földbirtokreform során lezajlott telepítési akció, amely Csehszl. németek és magyarok által lakott határ menti területeit érintette. Mivel a földművesek letelepítésére a német határvidék kevésbé volt alkalmas, a ~ súlypontja D-Szl.-ra esett. Az Állami Földhivatal (ÁFH) és a különböző cseh-szlovák szervezetek tervei alapján D-Szl. magyarok lakta területein több mint száz telepesfalu létrehozását és több tízezer telepescsalád letelepítését tervezték. A ~ végrehajtását az ÁFH, 1925-től pedig a pozsonyi székhelyű Telepítési Hivatal végezte, amely irányításával az északi hegyvidék szlovák földműveseit, morva és cseh gazdákat, külföldről visszaköltöző cseheket és szlovákokat telepítettek le. A telepesek a nekik kiutalt földterület megvásárlásához, lakóházaik és gazdasági épületeik felépítéséhez, valamint a gazdálkodásukhoz jelentős állami segítséget kaptak. Ennek ellenére az eredeti otthonuktól eltérő természeti környezet, éghajlat és idegen gazdálkodási viszonyok között nagy részük jelentős nehézségekkel küzdött. A ~nak két formája volt, az ún. állami és a magán~. Az első esetben a telepesek az ÁFH által már lefoglalt nagybirtokokból a hagyományos kiutalási eljárás során vásárolhattak birtokot. A magán~ során a telepesek a nagybirtokostól vették meg a területet, de az adásvétel ebben az esetben is az ÁFH javaslatára és engedélyével történt. A telepítések 1921-ben indultak meg és nagyjából a húszas évek végéig tartottak. A ~ során ügyeltek arra, hogy az egyes telepek ne egymástól elszigetelten, hanem 5–8 kolóniát magukba foglaló településcsoportokként jöjjenek létre, mivel így látták biztosítottnak, hogy nemcsak megőrzik etnikai jellegüket, hanem asszimiláló hatást is tudnak gyakorolni a környező magyarságra. A kolóniák helyszínének kijelölése során elsődlegesek a nemzetpolitikai szempontok voltak, s a telepeket úgy alakították ki, hogy azok a szlovák nyelvterület irányából délfelé nyúlva észak-déli irányban felszabdalják a magyar településszerkezetet, ill. egy-egy jelentősebb magyar jellegű várost elszigeteljenek. Sajátos típusát képezték a kolóniáknak az ún. legionárius telepek, amelyeket stratégiai okokból a magyar államhatár közvetlen közelében, ill. a fontosabb vasúti csomópontok mentén hoztak létre. A legjelentősebb telepescsoportok a Felső-Csallóközben, Komárom térségében, valamint Losonc és Rimaszombat környékén jöttek létre. Míg a Duna mentén általában az ÁFH által létrehozott nagy létszámú kolóniák voltak a jellemzőek, Barsban, Nógrádban és Gömörben gyakoribb volt a magánkolonizáció. A húszas évek végéig Szl. magyarok által lakott területein 143 kolónia jött létre (ebből 59 az ÁFH által létrehozott), amelyen mintegy 3300 család telepedett le. A kolóniák összterülete meghaladta a 45 ezer ha-t. A ~ felgyorsította D-Szl. etnikai jellegének megváltozását. A korábban egynyelvű községek vegyes lakosságúvá váltak, a kolonisták számára létrehozott iskolákba pedig egyre több magyar gyereket írattak. Az 1938-ban bekövetkezett első bécsi döntés következtében a telepesek döntő többsége elhagyta a kolóniákat, s visszaköltözött eredeti lakóhelyére. Egy részük (elsősorban a csehországiak és a határvédelemből részt vállalók) még a magyar honvédség bevonulása előtt elköltözött, mások csak az új hatalom kényszere hatására. A második vh. befejezését követően a telepesek egy része ismét visszatért D-Szl.-ba. A magyar többségű környezetben hosszú távon azonban csak a nagyobb létszámú kolóniák őrizték meg szláv etnikai jellegüket, más telepek pedig vegyes etnikumúvá váltak vagy elmagyarosodtak. – Ir. Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között (2008).
A kolonizáció sűrűsége az egyes járásokban a letelepített családok száma alapján
TérképmagyarázatKolozsnéma (Klížska Nemá)
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i részén, a Duna bal partján, Komáromtól Ny-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 968, ebből 841 (86,9%) magyar, 20 (2,1%) szlovák; [2011] – 520, ebből 482 (92,7%) magyar, 31 (6,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 489 (94,0%) magyar, 24 (4,6%) szlovák. V: [2011] – 288 r. k., 103 ref., 4 ev., 2 gör. kat. – Ref. temploma 12. sz.-i román kori alapokon a 19. sz. első felében, r. k. (Szt. Őrzőangyalok) temploma 1884-ben épült.
Kolta (Kolta)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i peremén, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 1678, ebből 789 (47,0%) szlovák, 780 (46,5%) magyar; [2011] – 1407, ebből 1357 (96,4%) szlovák, 19 (1,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1338 (95,1%) szlovák, 27 (1,9%) magyar. V:...megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i peremén, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 1678, ebből 789 (47,0%) szlovák, 780 (46,5%) magyar; [2011] – 1407, ebből 1357 (96,4%) szlovák, 19 (1,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1338 (95,1%) szlovák, 27 (1,9%) magyar. V:...megnyit →
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i peremén, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 1678, ebből 789 (47,0%) szlovák, 780 (46,5%) magyar; [2011] – 1407, ebből 1357 (96,4%) szlovák, 19 (1,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1338 (95,1%) szlovák, 27 (1,9%) magyar. V: [2011] – 1227 r. k., 5 ev., 2 ref, 1 gör. kat. – A 17–18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. első felében magát még felerészt magyarnak valló kétnyelvű lakossága, akik mellé a második vh. utáni belső telepítések során újabb szlovák családokat telepítettek, a sz. második felére szlovákká vált. Késő barokk r. k. (Szűz Mária szeplőtelen fogantatása) temploma a 18. sz. második felében, neoklasszicista kastélya 1872-ben, neogótikus kastélya a 19. sz. végén épült.
Komárno
-> Komárom (Komárno)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i csúcsában, a Duna bal partján, a Vág folyó torkolatánál, Érsekújvártól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 17 715, ebből 13 584 (76,7%) magyar, 2411 (13,6%) szlovák, 729 (4,1%) német, 128 (0,7%) zsidó; [2011] –...megnyit →
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i csúcsában, a Duna bal partján, a Vág folyó torkolatánál, Érsekújvártól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 17 715, ebből 13 584 (76,7%) magyar, 2411 (13,6%) szlovák, 729 (4,1%) német, 128 (0,7%) zsidó; [2011] –...megnyit →
Részletek
Komárom − Klapka György szobra (FI)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i csúcsában, a Duna bal partján, a Vág folyó torkolatánál, Érsekújvártól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 17 715, ebből 13 584 (76,7%) magyar, 2411 (13,6%) szlovák, 729 (4,1%) német, 128 (0,7%) zsidó; [2011] – 34 349, ebből 18 506 (53,9%) magyar, 11 509 (33,5%) szlovák, 247 (0,7%) cseh és morva, 141 (0,4%) roma, 21 (0,06%) német, 7 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 20 080 (58,5%) magyar, 9883 (28,8%) szlovák, 213 (0,6%) cseh, 139 (0,4%) roma, 19 (0,1%) német. V: [2011] – 15 192 r. k., 4066 ref., 954 ev., 213 gör. kat., 172 metodista, 128 jehovista, 68 gör. kel., 40 izr. – Egykori virágzó kereskedőváros, a 17–18. sz.-ban Mo. gabona-, fa- és halkereskedelmének központja volt. 1265-től városi, 1745-től szabad királyi városi, 1876-tól törvényhatósági jogú városi ranggal rendelkezett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. Az államalapítás korától 1922-ig Komárom, majd 1938–45 között, amikor ismét Mo.-hoz tartozott, Komárom-Pozsony vármegye székhelye volt. A Duna jobb partján fekvő, s a trianoni békeszerződést követően Mo.-nál maradt elővárosa, az 1896-ban ~hoz csatolt Újszőny, előbb Komáromújváros, majd 1924-től ~ néven önálló várossá alakult. A Duna bal parti ~ 1938 okt.-ében az első bécsi döntést megelőző csehszlovák–magyar határtárgyalások (komáromi tárgyalások) színhelye volt. Népességének mintegy egynyolcadát kitevő zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták, magyar lakosainak egy részét a második vh. után Mo.-ra telepítették, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. – A honfoglalás után vízivárként épült, a 16–17. sz.-ban átépített, majd a 19. sz. elején a várost is magában foglaló erődítményrendszerré átalakított vára védműveinek nagy részét mára lebontották, műemlékként a Nádor-vonal mellett a Pozsonyi-kapu és a VI. Bástya maradt meg. A város további jelentősebb műemlékei az 1715-ben állított barokk Szentháromság szobor, a 13. sz.-i alapokon 1745-ben emelt barokk stílusú r. k. (Szt. András-) templom, az ugyancsak 1754-ben épült késő barokk ortodox (ún. szerb) templom, az 1769-ben épült késő barokk r. k., ún. katonatemplom (2001 óta a Limes Galéria székhelye), a 18. sz. második felében késő barokk stílusban emelt, majd 1813-ban klasszicista stílusban átépített régi városháza, a 18. sz. első felében épült barokk r. k. Szt. Anna-kápolna, az 1788-ban emelt copf stílusú ref. templom (Szl. legnagyobb ref. temploma), az 1848-ban épült klasszicista r. k. (Szt. Rozália-) templom, a 19. sz. elején épült klasszicista Zichy-palota, az 1860–63 között emelt neogótikus Tiszti Kaszinó, az 1875-ben emelt neoreneszánsz Városháza, a múzeum 1913-ban emelt historizáló stílusú épülete és az 1936–37-ben épült zsinagóga. Klapka György tábornok 1896-ban emelt szobrát (Róna József alkotása) és a ~i születésű Jókai Mór 1937-ben emelt szobrát (Berecz Gyula alkotása) 1946-ban egyaránt ledöntötték; előbbit 1965-ben a vár melletti ligetben állították fel újra, s csak 1991-ben kerülhetett vissza eredeti helyére, a város főterére, utóbbit már 1952-ben visszahelyezték a múzeum udvarára. Szt. István király lovas szobrát 2009-ben állították. ~ legjelentősebb régészeti lelőhelye a hajógyár területén 1979–89 között feltárt 153 síros késő avar kori temető. – A város a szlovákiai magyarság egyik szellemi és kulturális központja, számos magyar kisebbségi intézmény székhelye, politikai és kulturális rendezvény helyszíne. 1920-ban itt jött létre az Országos Magyar Kisgazda, Iparos és Munkáspárt, a két vh. között ~ volt a szlovákiai ref. egyház Dunáninneni egyházkerületének központja, az 1921-ben alapított Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület, az 1925-ben alapított Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület és az 1928-ban létrehozott Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetségének székhelye, s felszámolásáig (1945) itt működött az 1911-ben alaókai Egyesület. A magyar r. k. papság által 1924-ben alapított Katolikus Nagybizottság itt hozta létre a leendő r. k. lelkészek oktatását biztosító Katolikus Magyar Kisszemináriumot és a Katolikus Magyar Internátust, a Mariánumot, s 1935–42 között itt működött a ref. egyház tanítóképző intézete is. 1952-ben ~ban jött létre az első állandó szlovákiai magyar színház, a Magyar Területi Színház (1990-től Komáromi Jókai Színház), 1997 óta itt működik a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja, 1964 óta itt rendezik meg a műkedvelő színjátszó együttesek és irodalmi színpadok országos seregszemléjét, a Jókai Napokat, 1986 óta a Lehár Napokat, 1991 óta a Selye János Napokat, 1992 óta pedig a két ~ közös rendezvényeként a Komáromi Napokat. Egy magyar püspökség létrehozásának előmozdítása céljából 1990 óta pünkösd vasárnapján évente megtartják a ~i Imanapot. Az 1886-ban alapított, s 1949-ben a Duna Menti Múzeum megnevezést kapott múzeuma 2002–2007 között a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma nevet viselte. 1993 óta ~ a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége székhelye, amely 1996 óta megrendezi a városban a Komáromi Pedagógiai Napokat. – Jelentősebb lapjai a két vh. között a Komáromi Lapok, A Reggel, Barázda, a Tábortűz, a Szivárvány, a Katholikus Értesítő, a Szűz Mária Virágos Kertje, a Kis Tükör, a Magyar Vasárnap, a Magyar Tanító és a Nemzeti Kultúra voltak. Az 1950-es években Za lepší život – A Jobb Életért, az 1960-as évektől pedig Hangunk és Dunatáj címmel jelentek meg járási hetilapjai. A Dunatáj mellett jelenlegi jelentősebb lapjai a Komáromi Lapok (1991-től) c. önkormányzati hetilap, a Delta (2003) c. járási hetilap és az Atelier (1998) c. művészeti folyóirat. – A jezsuiták által 1649-ben alapított, majd 1802-től a bencések által irányított gimnáziumát a csehszlovák hatóságok ugyan 1945-ben felszámolták, de 1950-ben itt nyílhatott meg a második vh. utáni Csehszl. első magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (1995-től Selye János Gimnázium). 1952–1959 között magyar tanítási nyelvű óvónőképző pedagógiai gimnáziuma is működött. A 21. sz. elején az állami gimnázium mellett magyar tanítási nyelvű r. k. egyházi gimnáziummal (Marianum, alapítva 2000-ben), vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű ipari középiskolával, mezőgazdasági középiskolával, gépészeti szaktanintézettel, összevont kereskedelmi és szolgáltatási középiskolával, szakmunkásképző intézettel, valamint három állami és egy r. k. egyházi magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1992-ben jött létre a magyarországi főiskolák levelező tagozatos képzését biztosító Komáromi Városi Egyetem, 1994-ben alakult meg a ref. lelkészképző Calvin János Teológiai Akadémia (1990-ben eredetileg katechetikai szemináriumként jött létre), 2004-ben pedig a magyar nyelvű Selye János Egyetem. – Jelentős vízisport és idegenforgalmi központ, termálfürdője ízületi és reumás betegségek gyógyítására is alkalmas. Folyami hajókikötő, vasúti és közúti csomópont, ill. határátkelőhely Mo. felé. Meghatározó ipari létesítménye az 1898-ban alapított hajógyár, ezenkívül jelentékeny cipő-, élelmiszer-, nyomda-, gép- és bőriparral rendelkezik. A várostól É-ra fekvő Apályi-sziget 1954 óta 22 ha területen természetvédelmi terület (vízimadarak fészkelőhelye). – 1979-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Örsújfalut. – Ir. Kecskés László: Komáromi mesterségek (1974); Kecskés László: Komárom, az erődök városa (1984); Mácza Mihály: Történeti séták a városban (1992); Szénássy Zoltán: Rév-Komárom (1998); Szénássy Zoltán: Komáromi krónikás (2003).
Komárom – Európa Udvar (GJ)
Komárom − Ferdinánd-kapu (MÁ)
Komárom − Szt. Rozália-teplom (SzL)
Komárom − Tiszti Pavilon (SJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Klapka György tér (GJ)
Komárom – Jókai Mór szobra (GJ)
Komaróc (Komárovce)
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, az Ida-patak völgyében, Szepsitől K–DK-re. L: [1921] – 454, ebből 424 (93,4%) magyar, 29 (6,4%) szlovák; [2011] – 390, ebből 267 (68,5%) magyar, 109 (27,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 324 (83,1%) magyar, 50 (12,8%) szlovák....megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, az Ida-patak völgyében, Szepsitől K–DK-re. L: [1921] – 454, ebből 424 (93,4%) magyar, 29 (6,4%) szlovák; [2011] – 390, ebből 267 (68,5%) magyar, 109 (27,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 324 (83,1%) magyar, 50 (12,8%) szlovák....megnyit →
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, az Ida-patak völgyében, Szepsitől K–DK-re. L: [1921] – 454, ebből 424 (93,4%) magyar, 29 (6,4%) szlovák; [2011] – 390, ebből 267 (68,5%) magyar, 109 (27,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 324 (83,1%) magyar, 50 (12,8%) szlovák. V: [2011] – 167 ref., 163 r. k., 39 gör. kat., 3 ev. – Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista, r. k. temploma 1928-ban szecessziós stílusban épült.
Komárom és Léva Körzet Diákszervezete
-> Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (MAKK)
A csehszlovákiai magyar egyetemisták érdekvédelmi szervezete (Prága, 1925). A Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége fiókszervezeteként jött létre. Később Brünnben és Pozsonyban és más vidéki városokban is létrejöttek szervezetei. A különböző városokban működő szervezetek csúcstestülete a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége volt, amely 1926-ban alakult meg. Legfőbb...megnyit →
A csehszlovákiai magyar egyetemisták érdekvédelmi szervezete (Prága, 1925). A Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége fiókszervezeteként jött létre. Később Brünnben és Pozsonyban és más vidéki városokban is létrejöttek szervezetei. A különböző városokban működő szervezetek csúcstestülete a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége volt, amely 1926-ban alakult meg. Legfőbb...megnyit →
Részletek
A csehszlovákiai magyar egyetemisták érdekvédelmi szervezete (Prága, 1925). A Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége fiókszervezeteként jött létre. Később Brünnben és Pozsonyban és más vidéki városokban is létrejöttek szervezetei. A különböző városokban működő szervezetek csúcstestülete a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége volt, amely 1926-ban alakult meg. Legfőbb célja a magyar egyetemisták érdekvédelme, a fiatalok keresztény és nemzeti identitásának megőrzése és fejlesztése volt. A ~n belül 1927-ben vita bontakozott ki arról, hogy a zsidó fiatalok bekapcsolásának érdekében a szervezet megnevezéséből hagyják ki a keresztény szót, ezt azonban csak a prágai alapszervezet tette meg, amely Magyar Akadémikusok Köre néven működött tovább. A ~ számos ifjúsági kezdeményezés és egyéb szerveződés táptalaja volt, többek között belőle sarjadt ki a prágai egyetemisták Szent György Köre is.