A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Sidó Ferenc (FI)

(* 1923. ápr. 18. Vágpatta, † 1998. febr. 6. Budapest [Mo.]) Asztaliteniszező, edző, sportvezető. A 20. sz. egyik legnagyobb magyar sportszemélyisége. Pályafutását labdarúgóként, ill. asztaliteniszezőként kezdte. A Pozsonyi Torna Egylet versenyzőjeként 1937–1938-ban asztaliteniszben szlovákiai ifjúsági bajnok. Családja az első bécsi döntést követően Budapestre költözött. Ezután a Diósgyőr labdarúgócsapatának kapusa, majd az Elektromos röplabdázója volt. Asztaliteniszezőként 1940-ben került be először a magyar válogatottba. 190 válogatott szereplése alatt kilenc világbajnoki (1949 és 1953 között) és három Európa-bajnoki aranyérmet (1958, 1960) szerzett. harmincegyszeres magyar bajnok. Visszavonulása után évekig a válogatott, ill. a Budapesti Spartacus edzője volt. 1992-ben a magyar sport Halhatatlanok Klubjának tagjává választották.

Sidó Zoltán (FI)

(* 1939. ápr. 11. Komárom, † 2013. júl. 2. Érsekújvár) Tanár, politikus, művelődésszervező. Érsekújvárott érettségizett (1957), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák–képzőművészeti nevelés szakos tanári oklevelet (1963). 1963-tól Udvardon, 1972-től Érsekújvárott tanított; 1981–1991 között a Csemadok KB elnöke, 1991–1993-ban főtitkára, 1994–2007 között a Komáromi Városi Egyetem igazgatója. 1982–1990-ben szövetségi parlamenti képviselő Prágában. Tevékenyen kivette részét az érsekújvári magyarság kulturális életének szervezéséből, később, a Csemadok országos elnökeként pedig a szlovákiai magyar kulturális élet alakításából. 2008-ban Pro Probitate – Helytállásért díjjal tüntették ki. – Fm. Ötven év szolgálat. A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban 1949–1999 (mon., Őszi Irmával, 2000).

Sima Ferenc (csa)

(* 1917. márc. 28. Alsócsitár, † 2005. ápr. 24. Pozsony) Nyelvész, egyetemi oktató. Pozsonyban érettségizett (1935), majd a Comenius Egyetemen szlovák–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1944). Ezt követően néhány kiadói év után (Pravda), 1953–1983 között az egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense. 1976–1979-ben Finnországban vendégtanár. Szakterülete a fonetika, a fonológia, valamint a magyar és a finnugor nyelvtörténet. Chrenka Edittel és Kazimír Máriával összeállított egy szlovák–magyar és magyar–szlovák zsebszótárt. Ág Tiborral közösen felvidéki magyar népballadakötetet adott ki (Vétessék ki szóló szívem, 1979). – Fm. Magyar nyelvtörténet I (1971); Magyar–szlovák szlovák–magyar iskolai szótár (1992, 2006).

Simek Viktor (csa)

(* 1941. okt. 28. Zsére) Pedagógus, karvezető, amatőr képzőművész. 1968-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán természetrajz – munkára nevelés szakos, 1975-ben uo. képzőművészet szakos tanári oklevelet szerzett. 1975-ben a pozsonyi Népművelési Intézet szaktanfolyamán karnagyi képesítést nyert. Ipolyszalkán, Köbölkúton, Nyitranagykéren, majd Ghymesen tanított, itt (1990–2002 között) a magyar tagozat igazgatóhelyettese volt. Karvezetőként különböző vegyeskarokkal dolgozott, 1974–1978 és 1990–1993 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola vegyes-, ill. női kara, 1991-től a Zoboralja zsérei női kar, 1999–2003 között a Zobor Hangja koloni vegyeskar karnagya volt. Karvezetőként, karnagyként kiemelkedő eredményeket ért el a különböző országos versenyeken. Amatőr képzőművészként több mint ötven csoportos, ill. egyéni kiállítása volt Szl.-ban, Mo.-n, Csehországban és Németországban. 1974–1978 és 1990–1993 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola Zenei Tanszékének vendégtanáraként is működött. Munkáját számos kitüntetéssel, elismerő oklevéllel, plakettel jutalmazták, 2002-től A Magyar Kultúra Lovagja.

Simkó Tibor (FI)

(* 1931. febr. 8. Pozsony, † 1998. ápr. 10. Pozsony) Költő, író, műfordító. Gimnáziumi tanulmányai az 1940-es évek végén megszakadtak, s csak 1951-ben érettségizhetett Komáromban. Különböző munkahelyeken dolgozott, végül a Hét munkatársa, majd haláláig szabadfoglalkozású író volt. Szerepelt a Fiatal szlovákiai magyar költők (1958) antológiában. Gyermekversei a 20. sz. második fele magyar gyermekversköltészetének élvonalbeli alkotói között jelölik ki a helyét. Elbeszéléseket is írt. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2013-ban róla nevezte el a legjobb felvidéki gyermekirodalmi mű szerzőjének odaítélendő díjat. –Fm. Pólusok (v., 1967); Karcsi kacsa kalandjai (verses mese, 1973); Tikirikitakarak (gyermekv., 1977, 1983, 1991, 2004); Akkor tavasszal (elb., 2000).

Simon Attila (ST)

(* 1966. dec. 9. Rimaszombat) Történész, tanár, tankönyvszerző. Magyar–történelem szakos tanári oklevelet a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án, doktori (PhD) oklevelet pedig a Pécsi Tudományegyetemen szerzett, 2011-ben ugyanitt habilitált. A bátkai alapiskolában, majd a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnáziumban tanított; 2001-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, 2011-től a Történeti Kutatások Részlegének, majd 2014-től az intézet igazgatója. 2005-től a Selye János Egyetem Tanárképző Kar Történelem Tanszékének vezetője. 2019-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Hazai és külföldi szakfolyóiratokban, ill. egyéb lapokban publikál. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Alapítója és elnöke a Történelemtanárok Társulásának. Több – részben Kovács Lászlóval közösen írt – tankönyv (A magyar nép története a honfoglalástól a szatmári békéig, 1997; A magyar nép története 1711-től 1918-ig, 1998; A magyar nép története a 20. században, 2000; Történelem I.–II., 2006–2007) és módszertani segédanyag, munkafüzet (Feladatok történelemből I–III., 1997–2000) szerzője. Díjak: Turczel Lajos-díj (2019); Katedra-díj (2018); Jedlik Ányos-díj (2018); Arany János-díj (2016); Kehila Haver-díj (2014); Madách-Posonium Irodalmi és Művészeti Díj (2013); Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díja (2009). – Fm.  A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája 1990–2002 (2004); A határon túli tudományos magyar könyvkiadás (szerk., 2005); Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia – Maďarská revolúcia roku 1956 a Slovensko (szerk., Edita Ivaničkovával, 2006); Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (szerk., Bárdi Nándorral, 2006); Telepesek és telepesfalvak Dél-Szlovákiában a két világháború között (mon., 2008); A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok 1989–1992. I−II. (szerk., Popély Árpáddal, 2009, 2010); Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban (mon., 2010); Visszacsatolás vagy megszállás. Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez (szerk., 2010); Küzdelem a városért. Pozsony és a pozsonyi magyarok 1938–1939-ben (mon., 2011); Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban (mon., 2013); Magyar idők a Felvidéken (mon., 2014).

Simon Zsolt (FI)

(* 1970. aug. 26. Rimaszombat) Agrármérnök, politikus. A rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1988), a brünni Mezőgazdasági Egyetem Közgazdasági Karán agrárgépészmérnöki oklevelet szerzett (1993). Tanulmányai befejeztével mezőgazdasági magánvállalkozóként dolgozott. 2002–2006 között a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője; 2009-ben kilépett az MKP-ból, és Bugár Bélával Most–Híd néven új pártot alapított, melynek alelnöke s parlamenti képviselője lett. 2010-ben a Radičová-kormányban mezőgazdasági, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, majd a kormány átalakítása után mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. 2019-ben Magyar Fórum néven új pártot alapított.

Siposs Jenő, színész (FI)

(* 1920. júl. 1. Somorja, † 1997. aug. 17. Komárom) Színész, színműíró, színműfordító, színházi szakíró. Dunaszerdahelyen érettségizett 1940-ben. Katonaként megjárta a második vh. harctereit, így 1940-ben Budapesten kezdett jogi tanulmányait csak 1948-ban fejezhette be. Ezután hazakerült Somorjára, ahol előbb jogügyi előadó, majd útépítő munkás. Alapító tagja a Csemadok helyi szervezetének; aktív műkedvelő színjátszó. 1952-ben alapító színésze a komáromi Magyar Területi Színháznak (1957–1975 között egyidejűleg irodalmi titkár is; 1980-ban ment nyugdíjba). Ismertek színházi publicisztikái, színészportréi és -interjúi is. A Magyar Területi Színház, ill. a Thália Színpad több mesejátékát is bemutatta. Színművei a műkedvelő színjátszó együttesek kedvelt repertoárdarabjai közé számítottak. A pozsonyi rádió magyar adása számos hangjátékát sugározta. Több színművét lefordították szlovákra, ill. ukránra, maga is fordított szlovák színműveket magyarra. Szlovák, ill. magyar filmekben játszott kisebb-nagyobb szerepeket, számos hangjátékszerepet alakított, kabaréműsorok kedvelt komikusa volt. – Fm. A csodálatos erszény (mesejáték); Bolondóra (vígjáték); Tülekedők (vígjáték); Bumeráng (vígjáték); Jávorfácska (mesejáték); A farkas és az őzikék (mesejáték); Utazás Idómiába (mesejáték); Nagy baj az agybaj (komédia); Rosszcsont Ferke (mesejáték); Bagolyvár (mesejáték); Nagyezüst (hangjáték); Majomszeretet, Bumeráng – Főbb színházi szerepei: Fuvaros Szél János (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Basilio (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély); Von kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Vincentio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Sztolarik (Mikszáth Kálmán–Melichárek Jana: Szent Péter esernyője); Kraus ezredes (Jaroslav Hašek: Švejk); Haynau (Jókai Mór–Kopányi György: A kőszívű ember fiai); Valkay tanár úr (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-Es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); A Komáromi Jókai Színház archívuma.

Siposs Jenő, kórusvezető (GJ)

(* 1949. okt. 8. Pozsony) Kórusvezető, zenepedagógus. A pedagógiai főiskolát Nyitrán végezte. Négy évig a Ponitran Népi Együttes zenekarában nagybőgőn játszott és a főiskola énekkarában énekelt. Pedagógus pályáját a komáromi alapiskolában kezdte 1973-ban, majd az Eötvös utcai iskolában folytatta. Az iskola énekkarát 1984-ben vette át, azóta vezeti. Volt olyan időszak, amikor a kórus több mint 100 tagot számlált. Rendszeres résztvevői a különböző kulturális rendezvényeknek és versenyeknek. 2009-től tagja a Stirber Lajos által vezetett komáromi Gaudium Énekkar zenekarának (gitár, ritmushangszerek). – Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Balázs F. Attila szerk.: Szlovákiai magyar ki kicsoda (2001); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Skronka Tibor (SZM)

(* 1962. júl. 23. Párkány) Színész. Az alapiskolát Szőgyénben végezte; Zselízen érettségizett 1980-ban, amikor is – a szőgyéni műkedvelő színjátszó csoportban nyújtott alakításai nyomán – felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához. Kétéves sorkatonai szolgálata után Kassára került vissza, majd 1984–1988 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakát. 1987–1994 között a Matesz komáromi társulatának, ill. a Komáromi Jókai Színháznak a színésze. Ezt követően pályát módosított. 2012-től ismét a Komáromi Jókai Színház színésze. – Főbb színházi szerepei: Fábry Zoltán (Mészáros László: Egy tanú idézése); Stroud (Percs Zejtuncjan: Egy szabad ember); Oresztész (Gyurkó László: Szerelmem Elektra); Ernő (Csiky Gergely: Nagymama); Káin (Sütő András: Káin és Ábel); Dodó (Ivan Bukovčan: Keringő a pókhálóban); Józsi (Schwajda György: Segítség); Rudi (Szép Ernő: Vőlegény); Harold (Colin Higgins: Maude és Harold); Macro (Háy Gyula: CAliguLÓ); dr. Zoltán (Márai Sándor: Kaland); Perényi Ferenc (Háy Gyula: Mohács); Z (Csurka István: Deficit); Esterházy János gróf (Ébert Tibor: Esterházy); Jang Szun (Bertolt Brecht: Szecsuáni jóember); Fiú (Móricz Zsigmond: Csibe); De Valmonté herceg (Georges Feydeau: Osztrigás Mici); Damis (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Samu (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Ermitázsov (Vlagyimír Vlagyimírovics Majakovszkij: Gőzfürdő); Az ember (Schwajda György: Segítség); Peter Mirepoix (Illyés Gyula: Tiszták); Florindo aretusi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Abbé (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Skuteczky Döme (Önarckép)

(* 1849. febr. 14. Kisgajar, † 1921. márc. 13. Besztercebánya) Festő. 1865–1870 között a bécsi és a velencei akadémiákon történeti festészetet tanult. A következő években Európa több városában működött (München, Firenze, Bécs, Velence), de más városokban is (Budapest, Prága, Párizs) is bemutatkozott. 1889-ben Besztercebányán, felesége szülőváro­sá­ban telepedett le, és haláláig itt élt. A hagyományos realista olajfestészetet művelője volt, később a szín és a fény szabadabb megfogalmazása foglalkoztatta. – Ir. Dominik Skutecký 1849–1921. Personálna bibliografia (2001).