Solymoskarcsa (Jastrabie Kračany)
Részletek
1940-ben Királyfiakarcsához csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 139, ebből 136 (97,8%) magyar, 3 (2,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 138 r. k., 1 ref.
Sólyom Lajos; Schlesinger
(* ?, † ?) Költő. 1918 és 1938 között Pozsonyban élt, kiskereskedő volt. A második vh. éveiben nyoma veszett. Az irodalomkritikusok műkedvelő s epigon költőnek tartották. Versein főleg Kassák és Ady költészetének hatása érezhető. – Fm. Zúg az erdő (v., 1928); A mi Janus-arcunk (v., 1930); Ember...megnyit →
(* ?, † ?) Költő. 1918 és 1938 között Pozsonyban élt, kiskereskedő volt. A második vh. éveiben nyoma veszett. Az irodalomkritikusok műkedvelő s epigon költőnek tartották. Versein főleg Kassák és Ady költészetének hatása érezhető. – Fm. Zúg az erdő (v., 1928); A mi Janus-arcunk (v., 1930); Ember...megnyit →
Részletek
(* ?, † ?) Költő. 1918 és 1938 között Pozsonyban élt, kiskereskedő volt. A második vh. éveiben nyoma veszett. Az irodalomkritikusok műkedvelő s epigon költőnek tartották. Versein főleg Kassák és Ady költészetének hatása érezhető. – Fm. Zúg az erdő (v., 1928); A mi Janus-arcunk (v., 1930); Ember a ködben (v., 1933).
Somodi (Drienovec)
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassa-medence Ny-i részén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 1125, ebből 1031 (91,6%) magyar, 43 (3,8%) roma, 11 (1,0%) szlovák; [2011] – 2126, ebből 847 (39,8%) szlovák, 617 (29,0%) magyar, 603 (28,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1592 (74,9%) magyar, 448 (21,1%) szlovák, 19 (0,9%) roma. V: [2011] – 1916 r. k., 33 ref., 21 gör. kat., 9 ev. – A Csemadok által az 1980-as években megrendezett ~i nyári művelődési táborok a legjelentősebb szlovákiai magyar ifjúsági táborozások közé tartoztak. R. k. (Szt. Márton-) temploma 1775–80 között barokk-klasszicista, a rozsnyói püspökök nyaralókastélya 1780 körül klasszicista stílusban épült. Határának egy része 1966 óta 77,8 ha-on természetvédelmi terület, ásványvízforrással, fürdőteleppel és 870 m hosszú barlanggal, amelyben kő-, bronz- és vaskori régészeti leleteket tártak fel.
Somogyi Mátyás

(* 1935. febr. 7. Amadékarcsa) Újságíró, szerkesztő. A 2. világháború utáni jogfosztottság idején családjukat is csehországi kényszermunkára deportálták. Komáromban magyar gimnáziumban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1958). Szakdolgozata, majd később doktori értekezése szülőfaluja nyelvjárási jelenségeinek feldolgozására irányult. ...megnyit →

(* 1935. febr. 7. Amadékarcsa) Újságíró, szerkesztő. A 2. világháború utáni jogfosztottság idején családjukat is csehországi kényszermunkára deportálták. Komáromban magyar gimnáziumban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1958). Szakdolgozata, majd később doktori értekezése szülőfaluja nyelvjárási jelenségeinek feldolgozására irányult. ...megnyit →
Részletek

Somogyi Matyas (FI)
(* 1935. febr. 7. Amadékarcsa) Újságíró, szerkesztő. A 2. világháború utáni jogfosztottság idején családjukat is csehországi kényszermunkára deportálták. Komáromban magyar gimnáziumban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1958). Szakdolgozata, majd később doktori értekezése szülőfaluja nyelvjárási jelenségeinek feldolgozására irányult. A Pionírok Lapja főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője (1960–1963). Ezután a prágai Magyar Kultúra osztályvezetője, 1964–1993 között az Új Szó prágai fiókjának vezetője és parlamenti tudósítója. 1993–2012 között a budapesti Magyar Nemzet és a Szabad Újság tudósítója. Riportjainak gyakori tárgya a cseh–magyar történelmi és kulturális kapcsolatok emlékeinek feltárása. Az újságírás mellett szélesebb szülőföldjéhez, a csallóközi Karcsaszél ősi településeinek múltjához és jelenéhez kapcsolódó hely- és családtörténeti tanulmányok szerzője. Prágában él, 1995-től nyugdíjas. – Művei: Egyházkarcsa címere (1996); Királyfiakarcsa–Látnivalók (1996); Karcsai olvasókönyv (1997); A szent király hűséges fiai (2003); A derghi és karcsai Somogyi család címere (2004); Egy családi alapítvány története (2005); Letűnt idők hagyatéka (2010); A csallóközi Karcsaszél üzenetei (2015); Varga Zsuzsanna győri családtaggal együtt társszerzője a győri Universitas kiadásában 2015-ben megjelent, s Baracskai András történész által szerkesztett genealógiai munkának (Baracskai András – Somogyi Mátyás – Varga Zsuzsanna: A derghi és karcsai Somogyi család története.)
Somogyi Tibor

(* 1969. márc. 17. Dunaszerdahely) Fotóriporter. 1988-tól 1991-ig elektroműszerészként dolgozott. 1992-ben jelentek meg az első fotói a szlovákiai magyar folyóiratokban. 1995-től szabadfoglalkozású fényképész a somorjai zsinagóga At Home Gallery rendezvényeinek állandó "krónikása". 1996-tól az Új Szó fotóriportere. 1999–2000 között a Magyar Újságíró Szövetség fotóriporteri...megnyit →

(* 1969. márc. 17. Dunaszerdahely) Fotóriporter. 1988-tól 1991-ig elektroműszerészként dolgozott. 1992-ben jelentek meg az első fotói a szlovákiai magyar folyóiratokban. 1995-től szabadfoglalkozású fényképész a somorjai zsinagóga At Home Gallery rendezvényeinek állandó "krónikása". 1996-tól az Új Szó fotóriportere. 1999–2000 között a Magyar Újságíró Szövetség fotóriporteri...megnyit →
Részletek

Somogyi Tibor (csa)
(* 1969. márc. 17. Dunaszerdahely) Fotóriporter. 1988-tól 1991-ig elektroműszerészként dolgozott. 1992-ben jelentek meg az első fotói a szlovákiai magyar folyóiratokban. 1995-től szabadfoglalkozású fényképész a somorjai zsinagóga At Home Gallery rendezvényeinek állandó “krónikása”. 1996-tól az Új Szó fotóriportere. 1999–2000 között a Magyar Újságíró Szövetség fotóriporteri szakosztálya által szervezett szakmai szeminárium hallgatója. 2010-ben a Szlovák Újságíró Szindikátus (SNN) sajtófotó kategóriájában meghirdetett verseny harmadik helyezettje és különdíjasa lett. Munkáit több közép-európai napi- és hetilap, könyv, ill. különböző folyóirat közli folyamatosan. Családjával Dunaszerdahelyen él.
Somorja (Šamorín; Sommerein)
Részletek

Somorja látképe a Városházával (FI)
Város a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, a Duna bal partján, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 3144, ebből 2731 (86,9%) magyar, 157 (5,0%) szlovák, 121 (3,8%) zsidó, 53 (1,7%) német; [2011] – 12 726, ebből 7309 (57,4%) magyar, 4365 (34,3%) szlovák, 5 (0,04%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 7558 (59,4%) magyar, 4084 (32,1%) szlovák 5 (0,04%) jiddis. V: [2011] – 8298 r. k., 474 ref., 446 ev., 62 gör. kat., 18 izr. – A 15. sz.-ban rövid ideig szabad királyi városi, majd mezővárosi, 1876-tól 1899-ig rendezett tanácsú városi rangot viselő település volt, amelynek középkori német lakossága a 17. sz.-ra nagyrészt magyarrá vált. Járási székhelyi rangját 1960-ban veszítette el, ugyanekkor azonban ismét várossá nyilvánították. Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. A 13. sz.-ban épült román kori templomát, amely 1789-ben került a ref. egyház használatába, 1449-ben gótikus stílusban építették át. A városháza a 16. sz.-ban reneszánsz, a paulánusok (Szűz Mária mennybevétele) temploma és rendháza 1778-ban barokk, ev. temploma 1784–85-ben barokk-klasszicista, ma kiállító- és hangversenyteremként működő zsinagógája 1912-ben historizáló stílusban épült. A Felső-Csallóköz kulturális és gazdasági központja: 1927-ben eredetileg itt hozták létre a Csallóközi Múzeumot, amely a második vh. utáni felszámolását követően 1964-ben Dunaszerdahelyen alakult újjá. 1976-ban helytörténeti múzeum jellegű Városi Honismereti Háza létesült, amely 1982 óta a Csallóközi Múzeum kihelyezett részlegeként működik. A város az 1991-ben alapított szlovákiai magyar kisebbségi könyvtár és levéltár, a Bibliotheca Hungarica és az 1996-ban létrejött Fórum Kisebbségkutató Intézet székhelye, 1990 óta itt rendezik meg a Samaria Régi Zenei Napokat. A két vh. között Somorja és Vidéke, az 1950-es években Horný Žitný ostrov – Felső-Csallóköz címmel jelent meg járási hetilapja; a Somorja és Vidéke – Šamorín a okolie c. kétnyelvű közéleti lapja 1991 óta jelenik meg. – A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Corvin Mátyás Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola), 1954-ben alapított magyar tanítási nyelvű gimnáziummal (Madách Imre Gimnázium), 1968-ban alapított magyar tanítási nyelvű Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézettel, 1983-ban alapított vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű Vendéglátóipari Szaktanintézettel rendelkezett. Jelenleg élelmiszer- és építőanyag-ipara jelentős; nagy hagyományokra visszatekintő méntelepén versenylovakat és tenyészméneket tenyésztenek. – 1960-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Csölösztőt, 1976-ban Tejfalut, Bucsuházát és Királyfiát. – Ir. Fejezetek Somorja város történetéből (Strešňák Gábor–Végh László szerk., 2005); Somorja. Történelmi olvasókönyv (Bárdos Gábor–Presinszky Lajos–Végh László, 1996).
Somorja és Vidéke 1.
Részletek
Regionális társadalmi és szépirodalmi hetilap (Somorja, 1928–1938). A rövid életű Felsőcsallóköz folytatója volt, s akárcsak az, ritkán közölt értékesebb irodalmi anyagot. Gyakran adott hírt a Csallóközi Múzeum fejlődéséről, és Khín Antaltól néprajzi tanulmányokat jelentetett meg. – Szerk. Zelliger Ernő, Parais Árpád, Császár István.
Somorja és Vidéke 2.
Kétnyelvű közéleti havilap (Somorja, 1991–). A próbaszám Somorjai Újság címmel jelent meg 1991 májusában, a 2. számtól kétnyelvű újságként és megváltozott címmel adták ki. A somorjai Városi Művelődési Központ, majd a Városi Hivatal (1992), ill. a városi önkormányzat (1996-tól) lapja. – Szerk. Csiba László...megnyit →
Kétnyelvű közéleti havilap (Somorja, 1991–). A próbaszám Somorjai Újság címmel jelent meg 1991 májusában, a 2. számtól kétnyelvű újságként és megváltozott címmel adták ki. A somorjai Városi Művelődési Központ, majd a Városi Hivatal (1992), ill. a városi önkormányzat (1996-tól) lapja. – Szerk. Csiba László...megnyit →
Részletek
Kétnyelvű közéleti havilap (Somorja, 1991–). A próbaszám Somorjai Újság címmel jelent meg 1991 májusában, a 2. számtól kétnyelvű újságként és megváltozott címmel adták ki. A somorjai Városi Művelődési Központ, majd a Városi Hivatal (1992), ill. a városi önkormányzat (1996-tól) lapja. – Szerk. Csiba László (1991); Hecht Anna (1992); Fister Magda (1992); Tóth Ilona (1994); Lőrincz Adrián (2019).
Somorjai disputa
Rendszeres irodalmi, irodalomtudományi szimpózium. A Somorján hét alkalommal megrendezett találkozót (2002–2006) a Márai Sándor Alapítvány, a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Kempelen Farkas Társaság szervezte. A szimpóziumok főszervezője: Csanda Gábor, társszervezője H. Nagy Péter. Célja az volt, hogy az élő...megnyit →
Rendszeres irodalmi, irodalomtudományi szimpózium. A Somorján hét alkalommal megrendezett találkozót (2002–2006) a Márai Sándor Alapítvány, a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Kempelen Farkas Társaság szervezte. A szimpóziumok főszervezője: Csanda Gábor, társszervezője H. Nagy Péter. Célja az volt, hogy az élő...megnyit →
Részletek
Rendszeres irodalmi, irodalomtudományi szimpózium. A Somorján hét alkalommal megrendezett találkozót (2002–2006) a Márai Sándor Alapítvány, a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Kempelen Farkas Társaság szervezte. A szimpóziumok főszervezője: Csanda Gábor, társszervezője H. Nagy Péter. Célja az volt, hogy az élő szlovákiai magyar írásbeliség irodalmi, tudományos vitafórumává váljék. Az előadások irodalom és kritika viszonyáról, általános irodalmi, kulturális kérdésekről, a szlovákiai magyar prózairodalom regisztereiről, a kortárs költészetről és műfordításról, sajtótörténetről, képzőművészetről, a szlovákiai magyar irod. versus egyetemes magyar irod. problémaköréről, Gács Anna tanulmány-, Mizser Attila verskötetéről, az irodalom és kanonizáció kérdéseiről, a kortárs mesék poétikájáról, az irodalomszemléletekről, tankönyvlogikákról, oktatási koncepciókról, a vizuális költészeti paródiákról, fordítás- és interpretációelméletekről, peremműfajok és kortárs kánonokról, az irodalom és oktatás. kapcsolatáról, a szlovákiai magyar irodalom 1989-et követő időszakáról szóltak. A rendezvényeken bemutatkozott a Bárka folyóirat, az Új Forrás, a Prae folyóirat. Az előadásokból a Fórum Kisebbségkutató Intézet Disputationes Samarienses c. sorozatában három kötet jelent meg. – Ir. Csanda Gábor: Disputa a Márai Alapítvány szervezésében (Új Szó 2002. dec. 27.); Németh Zoltán: Fiatal szlovákiai magyar kritikusnemzedék a somorjai dispután (Új Forrás 2003/6.); N. Tóth Anikó: Sokféle másság – végeérhetetlen párbeszéd (Új Szó, Könyvjelző, 2004/1); Csanda Gábor: Mozgó irodalomtörténet (Új Szó 2004. nov. 20.).
Somos Elemér

(* 1906. aug. 25. Nyitraegerszeg, † 1975.márc. 29. Budapest). Lapszerkesztő, újságíró. A középiskolát Nyitrán és Érsekújvárott végezte. Rövid prágai jogi tanulmányai idején bekapcsolódott az egyetemista ifjúsági mozgalomba. 1927-től Pozsonyban dolgozott újságíróként, a Híradó és az Esti Újság munkatársaként. A szlovák állam idején a keresztény...megnyit →

(* 1906. aug. 25. Nyitraegerszeg, † 1975.márc. 29. Budapest). Lapszerkesztő, újságíró. A középiskolát Nyitrán és Érsekújvárott végezte. Rövid prágai jogi tanulmányai idején bekapcsolódott az egyetemista ifjúsági mozgalomba. 1927-től Pozsonyban dolgozott újságíróként, a Híradó és az Esti Újság munkatársaként. A szlovák állam idején a keresztény...megnyit →
Részletek

Somos Elemér (FI)
(* 1906. aug. 25. Nyitraegerszeg, † 1975.márc. 29. Budapest). Lapszerkesztő, újságíró. A középiskolát Nyitrán és Érsekújvárott végezte. Rövid prágai jogi tanulmányai idején bekapcsolódott az egyetemista ifjúsági mozgalomba. 1927-től Pozsonyban dolgozott újságíróként, a Híradó és az Esti Újság munkatársaként. A szlovák állam idején a keresztény humanista szellemű pozsonyi Esti Újság főszerkesztője, és a Magyar Hírlap című politikai napilap fő- és felelős szerkesztője, a magyar újságírók szervezetének elnöke volt. Fajilag üldözött újságírókat, írókat támogatott. 1945 után Magyarországon élt. – Fm. A szlovákiai magyar sajtó. In.: A szlovákiai magyarság élete 1938—1942 (1942). – Ir. Fábry Zoltán: A gondolat igaza (tan., 1955); Szalatnai Rezső: Kisebbségben és igazságban. (tan., 1970); Egri Viktor: A hallgatás évei. (tan., 1980); Kovács Endre: Korszakváltás. (tan., 1981).
Soóky László; Gál

(* 1952. febr. 24. Búcs - † 2020. febr. 15. Komárom) Költő, író, drámaíró. A komáromi gimnáziumban érettségizett (1970), majd különböző foglalkozásokat végzett. 1977-től népművelő Marcelházán. A szombathelyi tanárképző főiskolán népművelés–könyvtár szakos oklevelet szerzett (1984). 1990-ben egyik alapítója és szerkesztője volt a komáromi Reflexnek....megnyit →

(* 1952. febr. 24. Búcs - † 2020. febr. 15. Komárom) Költő, író, drámaíró. A komáromi gimnáziumban érettségizett (1970), majd különböző foglalkozásokat végzett. 1977-től népművelő Marcelházán. A szombathelyi tanárképző főiskolán népművelés–könyvtár szakos oklevelet szerzett (1984). 1990-ben egyik alapítója és szerkesztője volt a komáromi Reflexnek....megnyit →
Részletek

Soóky László (GJ)
(* 1952. febr. 24. Búcs – † 2020. febr. 15. Komárom) Költő, író, drámaíró. A komáromi gimnáziumban érettségizett (1970), majd különböző foglalkozásokat végzett. 1977-től népművelő Marcelházán. A szombathelyi tanárképző főiskolán népművelés–könyvtár szakos oklevelet szerzett (1984). 1990-ben egyik alapítója és szerkesztője volt a komáromi Reflexnek. 1990–1994-ben Marcelháza polgármestere, 1994-től a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, majd az Új Szó és a Vasárnap riportere. Az 1970-es évek első felétől publikál. Az 1980-as években kisszínpadi rendezőként, bábjátékszerzőként az amatőr színpadi mozgalomnak is fontos szereplője volt. Több hangjátékot is írt. Marcelházán él. Gyermekeknek is ír, és megpróbálkozott a drámával is. – Fm. D. I. vándorlása (v., 1982); A Tarisznyás meséi (1983); Pillanatfelvételek (v., 1986); Perverz ütközetek (v., 1989); A dzsungel törvénye (elb., 1994); Gergő Vitéz Lápországban (meser., 1999); Egyszeregy (v., 2001).
Soós István
Részletek
(* 1897. dec. 13. Baja [Mo.], † 1972. jan. 6. Pozsony) Műfordító, szerkesztő, 1953–1962 között a Politikai Könyvkiadó, a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Tatran Magyar Üzemének szerkesztője. Számos cseh és szlovák író művét fordította magyarra.
Sopornya (Šoporňa)
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Vág folyó bal partján, Galántától ÉK-re. L: [1921] – 3775, ebből 3610 (95,6%) szlovák, 125 (3,3%) magyar; [2011] – 4135, ebből 3941 (95,3%) szlovák, 54 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3932 (95,1%) szlovák, 56 (1,4%) magyar. V: [2011] – 3273 r. k., 24 ev., 9 gör. kat., 5 ref. – R. k. (Havas Boldogasszony) temploma 1770-ben klasszicista, kastélya 1860–70 között neoklasszicista stílusban épült.
Sőreg (Šurice)
Részletek
Község a Losonci járásban, a Cseres-hegységben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 790, ebből 768 (97,2%) magyar, 8 (1,0%) szlovák; [2011] – 481, ebből 390 (81,1%) magyar, 62 (12,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 405 (84,2%) magyar, 49 (10,2%) szlovák. V: [2011] – 421 r. k., 6 ev., 4 ref. – R. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1867–68-ban neoromán stílusban épült. A falu fölötti Bagolyvár nevű természeti képződményt (egy kihűlt bazalttűzhányót) 1964-ben 2,8 ha területen védetté nyilvánították. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Sörös Béla
(* 1877. márc. 14. Nemespécsely [Mo.], † 1939. okt. 2. Losonc) Ref. püspök. A két vh. közötti szlovákiai magyar közélet jelentős személyisége. A teológiát Kolozsvárott, Pápán, Budapesten és Edinburgh-ben végezte. Öt évig a budapesti gyűjtőfogház lelkésze volt, majd 1906-tól Losonc lelkipásztora. 1921-ben a Dunáninneni...megnyit →
(* 1877. márc. 14. Nemespécsely [Mo.], † 1939. okt. 2. Losonc) Ref. püspök. A két vh. közötti szlovákiai magyar közélet jelentős személyisége. A teológiát Kolozsvárott, Pápán, Budapesten és Edinburgh-ben végezte. Öt évig a budapesti gyűjtőfogház lelkésze volt, majd 1906-tól Losonc lelkipásztora. 1921-ben a Dunáninneni...megnyit →
Részletek
(* 1877. márc. 14. Nemespécsely [Mo.], † 1939. okt. 2. Losonc) Ref. püspök. A két vh. közötti szlovákiai magyar közélet jelentős személyisége. A teológiát Kolozsvárott, Pápán, Budapesten és Edinburgh-ben végezte. Öt évig a budapesti gyűjtőfogház lelkésze volt, majd 1906-tól Losonc lelkipásztora. 1921-ben a Dunáninneni egyházkerület főjegyzőjévé, 1938-ban az egyházkerület püspökévé, 1939-ben zsinati rendes taggá választották. Alapítója, igazgatója és részben fenntartója is volt a Losoncon 1925-ben megszervezett ref. teológiai szemináriumnak. Nagy szerepe volt a ref. egyház újraszervezésében az államfordulat utáni Csehszl.-ban. Az Összefogás c. egyházi társadalmi lap és a Felsőnógrád főszerkesztője. Püspöksége idején indította el a Református összefogás elnevezésű mozgalmat, valamint az ugyanezen nevet viselő havilapot. – Fm. A magyar liturgia története I. (1904); A losonci református egyháztanács vallástétele (1917).
Spielberger Leó
(* 1898. febr. 4. Kassa † [Izrael]) Újságíró, színműíró, lapszerkesztő. 1920 után különböző lapoknál (Kassai Napló, A Reggel, Magyar Újság, Sportvilág) dolgozott, felelős szerkesztője volt a kassai Friss Híreknek, elnöke a zsidó Poale-Zion egyesületnek, 1934-ben német–magyar Zsidó Évkönyvet állított össze. Bemutatták néhány drámáját (Temetés;...megnyit →
(* 1898. febr. 4. Kassa † [Izrael]) Újságíró, színműíró, lapszerkesztő. 1920 után különböző lapoknál (Kassai Napló, A Reggel, Magyar Újság, Sportvilág) dolgozott, felelős szerkesztője volt a kassai Friss Híreknek, elnöke a zsidó Poale-Zion egyesületnek, 1934-ben német–magyar Zsidó Évkönyvet állított össze. Bemutatták néhány drámáját (Temetés;...megnyit →
Részletek
(* 1898. febr. 4. Kassa † [Izrael]) Újságíró, színműíró, lapszerkesztő. 1920 után különböző lapoknál (Kassai Napló, A Reggel, Magyar Újság, Sportvilág) dolgozott, felelős szerkesztője volt a kassai Friss Híreknek, elnöke a zsidó Poale-Zion egyesületnek, 1934-ben német–magyar Zsidó Évkönyvet állított össze. Bemutatták néhány drámáját (Temetés; Ordíts, szegényember); jiddis és héber nyelvű színpadi műveket fordított magyarra. Németül könyvet írt Masaryk és a zsidók kapcsolatáról, valamint Edvard Benešről. 1938-ban Izraelbe távozott. – Fm. Gól (elb., 1921); Masaryk und die Juden (tan., 1933); Beneš – Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Sebestyén Józseffel, 1934).
Sport Revü
Részletek
Heti sportlap (Pozsony, 1919–1923). – Szerk. Schwarz Miksa, Fabík József, Feuer Gábor.
Sporthírek
Részletek
Heti sportlap (Kassa, 1925. jún. 3-tól aug. 10-ig). – Szerk. Schiffer Imre.
Sportvilág 1.
Részletek
Heti sportlap (Kassa, 1921–1922). – Szerk. Meisl Lajos, Lusztig Pál, Spielberger Leó.
Stampay János

(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart...megnyit →

(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart...megnyit →
Részletek

Stampay János (csa)
(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart szervezett (1887−89), 1891-ben Köbölkúton kántortanítóvá választották. A Párkány és Vidéke r. k. tanítók egyletének jegyzője volt. Imakönyvéért XIII. Leó pápa Croce di Benemerenza érdemkereszttel (1902), XII. Pius pápa Pro ecclesia et Pontifice díszkereszttel jutalmazta (1942). 1934-ben nyugdíjba ment. 1948-ban családjának el kellett hagynia a községet, egyedül maradt. A község cserkészcsapatát, főutcáját, a magyar tannyelvű alapiskolát (1999) róla nevezték el. A szülőházán emléktáblát helyeztek el. – Fm: Katolikus Egyházi Énekek, Imák és Temetési szertartások (1895), (2002-ig 43 kiadás). – Ir. Magyar Katolikus Lexikon XII. kötet. 325. old. (2007); Bertalan Vincze: Katholikus kántor (1915); Kovács Ferenc: Szülőföldünk Köbölkút (1998).
Stará Lesná
Részletek
Staud Gábor
(* 1887. nov. 22. Aranyosmarót, † 1967. máj. 14. Budapest [Mo.]) Publicista, lapszerkesztő, művelődésszervező. Középiskoláit Pozsonyban és Szegeden, a jogi egyetemet Budapesten és Berlinben végezte. 1913-tól 1918-ig a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium munkatársa volt. Az államfordulat után csekeji (Čakajovce) birtokán gazdálkodott. Alapítója, majd elnöke volt...megnyit →
(* 1887. nov. 22. Aranyosmarót, † 1967. máj. 14. Budapest [Mo.]) Publicista, lapszerkesztő, művelődésszervező. Középiskoláit Pozsonyban és Szegeden, a jogi egyetemet Budapesten és Berlinben végezte. 1913-tól 1918-ig a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium munkatársa volt. Az államfordulat után csekeji (Čakajovce) birtokán gazdálkodott. Alapítója, majd elnöke volt...megnyit →
Részletek
(* 1887. nov. 22. Aranyosmarót, † 1967. máj. 14. Budapest [Mo.]) Publicista, lapszerkesztő, művelődésszervező. Középiskoláit Pozsonyban és Szegeden, a jogi egyetemet Budapesten és Berlinben végezte. 1913-tól 1918-ig a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium munkatársa volt. Az államfordulat után csekeji (Čakajovce) birtokán gazdálkodott. Alapítója, majd elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetségnek, szerkesztője a Nemzeti Kultúrának. 1936-ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület titkárává választották. Az első bécsi döntés után 1945-ig az érsekújvári törvényszék elnöke volt. A második vh.-t követően Budapesten élt.
Staudt Csengeli Mihály

(* 1907. ápr. 18. Komárom, † 1970. márc. 3. Pozsony) Festő, restaurátor. Pályafutását mint műbútorasztalos kezdte. Autodidakta, Harmos Károlynál és Gwerk Ödönnél tanult. 1926-tól állított ki Komáromban, Pozsonyban, Selmecbányán, Zólyomban. Első pozsonyi kiállítása után 1934-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával...megnyit →

(* 1907. ápr. 18. Komárom, † 1970. márc. 3. Pozsony) Festő, restaurátor. Pályafutását mint műbútorasztalos kezdte. Autodidakta, Harmos Károlynál és Gwerk Ödönnél tanult. 1926-tól állított ki Komáromban, Pozsonyban, Selmecbányán, Zólyomban. Első pozsonyi kiállítása után 1934-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával...megnyit →
Részletek

Staudt Csengeli Mihály (SZM)
(* 1907. ápr. 18. Komárom, † 1970. márc. 3. Pozsony) Festő, restaurátor. Pályafutását mint műbútorasztalos kezdte. Autodidakta, Harmos Károlynál és Gwerk Ödönnél tanult. 1926-tól állított ki Komáromban, Pozsonyban, Selmecbányán, Zólyomban. Első pozsonyi kiállítása után 1934-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával Párizsba, majd Budapestre utazott. 1938 után Szl.-ban marad, Pozsonyban és Menyhén élt. 1945-től Pozsonyban telepedett le. 1948-tól kizárólag képzőművészettel foglalkozott, mint restaurátor és festőművész. 1954-ben restaurátori képesítést nyer Prágában. 1960–1964 között restaurátorként tevékenykedett. – Ir. Szíj Rezső: Staudt Csengeli Mihály művészetéről (mon., 1986).
Stefi
Részletek
Humoros hetilap (Pozsony, 1925–1926). 1926 júl.-tól önálló lapként megszűnt, és a Futár-Stefi nevű új lap mellékleteként jelent meg. A legszínvonalasabb kisebbségi humoros lapok közé tartozott. – Szerk. Strélinger Dezső.
Steiner Gábor
(* 1887. szept. 9. Komárom, † 1942. okt. 8. Buchenwald [Németország]) Nyomdász, politikus. Fiatalon bejárta Csehországot, Németországot és Svájcot. 1904-től a nyomdász-szakszervezet tagja volt, 1906-tól pedig részt vett a Szociáldemokrata Párt munkájában. Később belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Aktívan bekapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság kiépítésébe,...megnyit →
(* 1887. szept. 9. Komárom, † 1942. okt. 8. Buchenwald [Németország]) Nyomdász, politikus. Fiatalon bejárta Csehországot, Németországot és Svájcot. 1904-től a nyomdász-szakszervezet tagja volt, 1906-tól pedig részt vett a Szociáldemokrata Párt munkájában. Később belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Aktívan bekapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság kiépítésébe,...megnyit →
Részletek
(* 1887. szept. 9. Komárom, † 1942. okt. 8. Buchenwald [Németország]) Nyomdász, politikus. Fiatalon bejárta Csehországot, Németországot és Svájcot. 1904-től a nyomdász-szakszervezet tagja volt, 1906-tól pedig részt vett a Szociáldemokrata Párt munkájában. Később belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Aktívan bekapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság kiépítésébe, majd a Vörös Hadseregben szolgált. A Tanácsköztársaság bukása után halálra ítélték, de megszökött, és Csehszl.-ban telepedett le. Egyik alapítója volt CSKP-nak. 1929-től tagja volt a párt Központi Bizottságának, 1938-ig a párt képviselője, majd szenátora volt. Parlamenti felszólalásaiban erélyesen síkraszállt a nemzetiségi jogokért, a nemzeti egyenjogúságért. Röviddel a német megszállás után, 1939. márc. 30-án Prágában a nácik letartóztatták. Drezdába, Dachauba, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcolták, ahol életét vesztette. Szabó Béla életrajzi regényt írt róla (Hűség, 1968).
Stelczer Endre
(* 1923. dec. 17. Pozsony, † 1945. ápr. 6. Pozsony) Költő. 1942-ben érettségizett, utána a Komenský Egyetem német–magyar szakos hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezhette be. 1945. ápr. 3-án a város szovjet elfoglalását előkészítő tüzérségi támadás során gránátszilánkoktól halálosan megsebesült. – Tehetséges költőnek mutatkozott. 1942-ben két iskolatársával,...megnyit →
(* 1923. dec. 17. Pozsony, † 1945. ápr. 6. Pozsony) Költő. 1942-ben érettségizett, utána a Komenský Egyetem német–magyar szakos hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezhette be. 1945. ápr. 3-án a város szovjet elfoglalását előkészítő tüzérségi támadás során gránátszilánkoktól halálosan megsebesült. – Tehetséges költőnek mutatkozott. 1942-ben két iskolatársával,...megnyit →
Részletek
(* 1923. dec. 17. Pozsony, † 1945. ápr. 6. Pozsony) Költő. 1942-ben érettségizett, utána a Komenský Egyetem német–magyar szakos hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezhette be. 1945. ápr. 3-án a város szovjet elfoglalását előkészítő tüzérségi támadás során gránátszilánkoktól halálosan megsebesült. – Tehetséges költőnek mutatkozott. 1942-ben két iskolatársával, Szabó Lászlóval és Hentz Zoltánnal közös verskötete jelent meg, melyet Válogatott költemények címmel tanáruk, Szalatnai Rezső állított össze. – Fm. Üzentek értem (v., 1993).
Stelczer Lajos
(* 1890. jún. 19. Pozsony, † 1967. szept. 10. Budapest [Mo.]) Tanulmányíró, lapszerkesztő. Szülővárosában érettségizett, majd a budapesti egyetemen (Eötvös-kollégistaként) magyar–német szakos tanári képesítést szerzett. 1918 után a magyar ellenzéki pártok sajtójában dolgozott, s főleg a kisebbségi iskolaügy problémáival foglalkozott. Felelős szerkesztője volt a Pozsonyban 1936 és...megnyit →
(* 1890. jún. 19. Pozsony, † 1967. szept. 10. Budapest [Mo.]) Tanulmányíró, lapszerkesztő. Szülővárosában érettségizett, majd a budapesti egyetemen (Eötvös-kollégistaként) magyar–német szakos tanári képesítést szerzett. 1918 után a magyar ellenzéki pártok sajtójában dolgozott, s főleg a kisebbségi iskolaügy problémáival foglalkozott. Felelős szerkesztője volt a Pozsonyban 1936 és...megnyit →
Részletek
(* 1890. jún. 19. Pozsony, † 1967. szept. 10. Budapest [Mo.]) Tanulmányíró, lapszerkesztő. Szülővárosában érettségizett, majd a budapesti egyetemen (Eötvös-kollégistaként) magyar–német szakos tanári képesítést szerzett. 1918 után a magyar ellenzéki pártok sajtójában dolgozott, s főleg a kisebbségi iskolaügy problémáival foglalkozott. Felelős szerkesztője volt a Pozsonyban 1936 és 1938 között megjelent Szülőföldünk c. honismereti lapnak. A szlovák állam idején a Magyar Párt funkcionáriusa volt, s forrásértékű tanulmányt írt a magyar iskolákról (A szlovákiai magyar iskolaügy, 1942). 1945-ben Budapestre menekült, ahol aktívan részt vett a magyarok szlovákiai jogfosztását sérelmező akciókban, ill. a menekült és kitoloncolt magyarok jogi és szociális segítésében. – Ir. Tóth László szerk.: „Hívebb emlékezésül… ” Csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből 1945–1948 (1995).
Stibrányi Gusztáv, id.
(* 1909. dec. 12. Budapest [Mo.] † 2001. Szepsi) Gyógyszerész, helytörténész. Az eperjesi szlovák gimnáziumban érettségizett (1928), a prágai Károly Egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet (1932). 1934–1982 között Ungvárott, Námesztón (Námestovo), Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom), Mencenzéfen, végül Szepsiben volt gyógyszerész. A természet- és műemlékvédelemmel,...megnyit →
(* 1909. dec. 12. Budapest [Mo.] † 2001. Szepsi) Gyógyszerész, helytörténész. Az eperjesi szlovák gimnáziumban érettségizett (1928), a prágai Károly Egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet (1932). 1934–1982 között Ungvárott, Námesztón (Námestovo), Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom), Mencenzéfen, végül Szepsiben volt gyógyszerész. A természet- és műemlékvédelemmel,...megnyit →
Részletek
(* 1909. dec. 12. Budapest [Mo.] † 2001. Szepsi) Gyógyszerész, helytörténész. Az eperjesi szlovák gimnáziumban érettségizett (1928), a prágai Károly Egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet (1932). 1934–1982 között Ungvárott, Námesztón (Námestovo), Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom), Mencenzéfen, végül Szepsiben volt gyógyszerész. A természet- és műemlékvédelemmel, a helytörténettel kapcsolatos írásai szlovákiai magyar lapokban jelentek meg. – Fm. Szepsi város története (tan., 1980); Somodi története (tan., 1982); Szepsi és környéke barlangjai (1983); Szádelői regék (1984).
Stirber Lajos

(* 1942. jan. 26. Komárom) Pedagógus, karvezető. A nyitrai Pedagógiai Intézetben szerezte orosz–földrajz–zene szakos tanári oklevelét 1963-ban. 1965-től Komáromban tanított. 1983–1990-ben a járási pedagógiai központ munkatársa volt. Zenepedagógiai munkájának fontos része a karvezetés. Az irányításával működő gyermekkórus országos versenyek rendszeres szereplője volt. Társszerzőként több...megnyit →

(* 1942. jan. 26. Komárom) Pedagógus, karvezető. A nyitrai Pedagógiai Intézetben szerezte orosz–földrajz–zene szakos tanári oklevelét 1963-ban. 1965-től Komáromban tanított. 1983–1990-ben a járási pedagógiai központ munkatársa volt. Zenepedagógiai munkájának fontos része a karvezetés. Az irányításával működő gyermekkórus országos versenyek rendszeres szereplője volt. Társszerzőként több...megnyit →
Részletek

Stirber Lajos (csa)
(* 1942. jan. 26. Komárom) Pedagógus, karvezető. A nyitrai Pedagógiai Intézetben szerezte orosz–földrajz–zene szakos tanári oklevelét 1963-ban. 1965-től Komáromban tanított. 1983–1990-ben a járási pedagógiai központ munkatársa volt. Zenepedagógiai munkájának fontos része a karvezetés. Az irányításával működő gyermekkórus országos versenyek rendszeres szereplője volt. Társszerzőként több zenei nevelés tankönyvet, ill. módszertani kézikönyvet írt. 2012-ben Harmónia életműdíjat kapott. 2021-ben megkapta a Szlovákiai Civil Becsületrend-díjat.
Stollmann András
(* 1932. szept. 19. Rozsnyó) Zoológus, ornitológus, muzeológus, szakíró. 1952-ben a komáromi gimnáziumban érettségizett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1957-ben biológia–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1958-tól a zsolnai Vágvölgyi Múzeum zoológusaként dolgozott. 1972-ben a Comenius Egyetemen zoológiából doktorált. 1974-től 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig a SZTA óhegyi Kutató Állomásának...megnyit →
(* 1932. szept. 19. Rozsnyó) Zoológus, ornitológus, muzeológus, szakíró. 1952-ben a komáromi gimnáziumban érettségizett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1957-ben biológia–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1958-tól a zsolnai Vágvölgyi Múzeum zoológusaként dolgozott. 1972-ben a Comenius Egyetemen zoológiából doktorált. 1974-től 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig a SZTA óhegyi Kutató Állomásának...megnyit →
Részletek
(* 1932. szept. 19. Rozsnyó) Zoológus, ornitológus, muzeológus, szakíró. 1952-ben a komáromi gimnáziumban érettségizett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1957-ben biológia–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1958-tól a zsolnai Vágvölgyi Múzeum zoológusaként dolgozott. 1972-ben a Comenius Egyetemen zoológiából doktorált. 1974-től 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig a SZTA óhegyi Kutató Állomásának munkatársavolt. 1994-től Ógyallán él. Elsősorban apró emlősökkel, parazitológiával és madarak megfigyelésével foglalkozik. A Komáromi járásban több természetvédelmi terület kialakítását kezdeményezte (keszegfalui Kissziget, bősi Rétisas-sziget, pati Hévíz, Csicsói holtág). Több kiadvány szerkesztésében és összeállításában közreműködött. Tudományos dolgozatai a szlovákiai Ochrana prírody, Pamiatky a príroda, a magyarországi Aquila és más folyóiratokban, valamint évkönyvekben, konferenciakötetekben jelennek meg. A pozsonyi A Hétben 1990-ben sorozatot közölt Szl. védett madarairól.

