A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 495, ebből 490 (99,0%) magyar, 4 (0,8%) szlovák; [2011] – 304, ebből 249 (81,9%) szlovák, 53 (17,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 241 (79,3%) szlovák, 61 (20,1%) magyar. V: [2011] – 286 r. k., 5 gör. kat., 1 ev. – R. k. (Szűz Mária születése) temploma a 13. sz. első felében román stílusban épült, 1746-ban barokkosították. – 1976-ban Kishinddel egyesítették Hind (Chyndice) néven, 1992 óta ismét önálló község.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence K-i részén, a Szuha-patak völgyében, Fülektől É-ra. L: [1921] – 834, ebből 765 (91,7%) magyar, 65 (7,8%) szlovák; [2011] – 688, ebből 371 (53,9%) magyar, 196 (28,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 481 (69,9%) magyar, 142 (20,6%) szlovák. V: [2011] – 559 r. k., 14 ev., 4 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során É-nógrádi szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Gál-) temploma a 18. sz. elején barokk stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Dunaszerdahelytől K–ÉK-re. L: [1921] – 433, ebből 420 (97,0%) magyar, 2 (0,5%) szlovák; [2011] – 1028, ebből 813 (79,1%) magyar, 126 (12,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 971 (94,5%) magyar, 43 (4,2%) szlovák. V: [2011] – 878 r. k., 47 ref., 4 ev. – Késő reneszánsz stílusú kastélya a 17. sz. végén épült. – 1960-ban Kisudvarnokkal egyesítették Udvarnok (Dvorníky na Ostrove) néven, 1990 óta ismét önálló község.

Nagykapos − Szent István szobor (GJ)

Város a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung és a Latorca folyók között, Királyhelmectől É–ÉK-re. L: [1921] – 2204, ebből 1672 (75,9%) magyar, 337 (15,3%) zsidó, 148 (6,7%) szlovák; [2011] – 9406, ebből 5604 (59,6%) magyar, 2844 (30,2%) szlovák, 116 (1,2%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 6127 (65,1%) magyar, 2358 (25,1%) szlovák, 25 (0,3%) roma. V: [2011] – 4210 r. k., 2330 ref., 1006 gör. kat., 182 jehovista, 102 gör. kel., 59 ev., 1 izr. – A 15. sz.-tól mezőváros, 1960-ig járási székhely volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1964-ben kapta vissza. A népességének közel egyötödét kitevő zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba deportálták, magyar lakosainak egy részét 1945 után Mo.-ra telepítették át, s helyükre szlovákok települtek. Barokk-klasszicista stílusú ref. temploma 1787-ben, gör. kat. és gör. kel. temploma a 21. sz. elején, az 1914-ben ~hoz csatolt Kiskapos klasszicista stílusú r. k. (Szt. Simon és Júda-) temploma 1807-ben épült; a kiskaposi születésű Erdélyi János író, népdalgyűjtő mellszobrát (Nagy János alkotása) 1968-ban avatták fel. – A város az Ung-vidék kulturális és gazdasági központja, a Csemadok 1968 óta rendezi meg az Erdélyi János Napokat, 2002-ben itt alakult meg az Ung-vidéki Amatőr Képzőművészek Klubja. Az 1950-es években Új Utakon címmel járási hetilapja jelent meg, 1991-ben Ungi Táj, 1995-ben Copus, 1997-ben Harangszó címmel indultak új lapjai. Élelmiszer- és építőanyag-iparral rendelkezik, 1973 óta itt működik az egykori Szovjetunióból érkező tranzit gázvezeték kompresszorállomása. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola), vegyes, magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnáziummal, Energetikai Szakmunkásképző Középiskolával és Mezőgazdasági Középiskolával rendelkezett. – 1964-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Veskócot. – Ir. Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (2006).

Nagykapos – Dobó Isván szobra (GJ)

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna partján, Komáromtól Ny-ra. L: [1921] – 880, ebből 844 (95,9%) magyar, 18 (2,0%) szlovák; [2011] – 990, ebből 770 (77,8%) magyar, 183 (18,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 825 (83,3%) magyar, 127 (12,8%) szlovák. V: [2011] – 335 ref., 312 r. k., 19 ev., 9 gör. kat. – A faluba a második vh. utáni belső telepítések során észak-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma 1819-ben klasszicista, a Fejérváry-kastély a 19. sz. első felében késő klasszicista stílusban épült; a ~hez tartozó Érseklél pusztán a 20. sz. végéig állt a 18. sz.-ban barokk stílusban emelt, majd 1865-ben klasszicista stílusban átalakított r. k. (Nepomuki Szt. János-) templom. Határában avarkori temetőt és 10. sz.-i magyar köznépi temető sírjait tárták fel. ~ határának egy része természetvédelmi terület, az 1955-ben létrehozott 9218 ha kiterjedésű túzokrezervátumhoz tartozik. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – A második vh. után ~hez csatolták a két vh. közötti földbirtokreform során Nemesócsa határában cseh-morva és szlovák kolonisták letelepítésével létrehozott Okánikovo kolóniát.

1960-ban Kereskény (Krškany) néven Kiskereskénnyel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Szikince-patak bal partján, Lévától K-re. L: [1921] – 390, ebből 302 (77,4%) szlovák, 88 (22,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 364 r. k., 17 ev., 4 izr., 3 ref. A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített falu 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére szlovákká vált. A Simonyi-, majd Mailáth-kastély a 17. sz.-ban barokk, r. k. (Szt. Anna-) temploma 1777-ben barokk-klasszicista stílusban épült.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i peremén, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 1990, ebből 1530 (76,9%) szlovák, 414 (20,8%) magyar; [2011] – 1955, ebből 1638 (83,8%) szlovák, 175 (9,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1626 (83,2%) szlovák, 176 (9,0%) magyar. V: [2011] – 1570 r. k., 182 ref., 12 ev., 1 gör. kat. – Magyar lakossága a 20. sz.-ra nagyrészt beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ref. temploma 1882-ben, r. k. (Szűz Mária anyasága) temploma 1907–10 között épült; a közeli Máriacsalád-pusztán a pálosok barokk stílusú egykori templomának és zárdájának romjai találhatók. Belterületén 1931-ben kora Árpád-kori sírokat találtak.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság DK-i részén, Zselíztől DNy-ra. L: [1921] – 1827, ebből 1710 (93,6%) magyar, 86 (4,7%) szlovák; [2011] – 1565, ebből 1202 (76,8%) magyar, 319 (20,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1340 (85,6%) magyar, 213 (13,6%) szlovák. V: [2011] – 1258 r. k., 228 ref., 4 ev., 2 gör. kat. – R. k. (Szt. Őrzőangyalok) temploma 1735-ben barokk, ref. temploma 1810-ben klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Tőketerebesi járásban, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, Gálszécstől D–DNy-ra. L: [1921] – 656, ebből 556 (84,7%) szlovák, 91 (13,9%) magyar; [2011] – 746, ebből 656 (87,9%) szlovák, 2 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 675 (90,5%) szlovák 7 (0,9%) magyar. V: [2011] – 545 r. k., 100 gör. kat., 7 ref., 3 ev. – R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1890-ben szecessziós stílusban épült.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól Ny-ra. L: [1921] – 377, ebből 346 (91,8) magyar, 17 (4,5%) szlovák; [2011] – 334, ebből 244 (73,1%) magyar, 62 (18,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 262 (78,4%) magyar, 46 (13,8%) szlovák. V: [2011] – 146 ref., 108 r. k., 27 gör. kat. – Ref. temploma 1801–06 között klasszicista, r. k. temploma 1969-ben archaizáló stílusban épült. Határában rendkívül gazdag, arany és réz ékszereket is tartalmazó rézkori temetőt tártak fel.