A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

1940-ben Budafalva néven Kisbudafával egyesített, majd 1960-ban Gelléhez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 185, ebből 185 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 185 r. k.

2007-ben Szent Imre herceg születésének 1000. és Árpádházi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára készült kopjafa (PA)

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó oldalága, a Cétényke-patak bal partján, Nyitrától DK-re. L: [1921] – 1664, ebből 1417 (85,2%) magyar, 244 (14,7%) szlovák; [2011] – 1604, ebből 1108 (69,1%) magyar, 473 (29,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1187 (74,0%) magyar, 392 (24,4%) szlovák. V: [2011] – 1513 r. k., 3 ev., 2 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1307 körül gótikus stílusban épült (1776-ban átépítették), késő barokk Szt. Orbán kápolnáját 1766-ban emelték. A 21. sz. elején közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből (2002).

Kopjafa Szent István király halálának 975. évfordulójára 2013-ban (PA)

Kopjafa az alapiskola épülete átadásának 50.évfordulójára 2012-ben (PA)

Kopjafa az alapiskola épülete átadásának 50.évfordulójára 2012-ben (PA)

Az 1848-as szabadságharc emlékére emelt kopjafa 2014-ben (PA)

1943- ban Diószeg néven Németdiószeggel egyesített község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó jobb partján, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 3279, ebből 2732 (83,3%) magyar, 347 (10,6%) szlovák, 102 (3,1%) német nemzetiségű. V: [1921] – 3005 r. k., 182 izr., 67 ev., 18 ref.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vistuk-patak bal partján, Szenctől ÉK-re. L: [1921] – 1400, ebből 730 (52,1%) szlovák, 638 (45,6%) magyar; [2011] – 1253, ebből 1155 (92,2%) szlovák, 41 (3,3%) magyar, 23 (1,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1172 (93,5%) szlovák, 44 (3,5%) magyar. V: [2011] – 568 r. k., 384 ev., 14 ref., 6 gör. kat. – Német alapítású település volt, amelynek lakossága a 18. sz. végére nagyrészt magyarrá, majd a 20. sz.-ban szlovákká vált. A Pálffy-kastély a 17. sz. második felében késő reneszánsz stílusban épült. Eredetileg barokk stílusú r. k. (Szt. Anna-) templomát a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át, ev. templomát 1934-ben emelték a 18. sz. végi barokk-klasszicista templom átépítésével. Határa gazdag neolitikum, bronz-, vas- és népvándorlás kori régészeti lelőhely.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1034, ebből 953 (92,2%) magyar, 39 (3,8%) szlovák; [2011] – 1048, ebből 789 (75,3%) magyar, 202 (19,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 851 (81,2%) magyar, 143 (13,6%) szlovák. V: [2011] – 514 ref., 236 r. k., 143 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során É-zempléni szlovák családok költöztek. Klasszicista stílusú ref. temploma 1795-ben, közös r. k. és gör. kat. temploma 1936–37-ben, késő klasszicista nemesi kúriája a 19. sz. második felében épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Nagykövesd (FI)

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tarbucka-hegy K-i lábánál, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 970, ebből 951 (98,0%) magyar, 7 (0,7%) szlovák; [2011] – 806, ebből 692 (85,9%) magyar, 70 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 700 (86,8%) magyar, 59 (7,3%) szlovák. V: [2011] – 402 ref., 278 r. k., 52 gör. kat., 1 ev. – R. k. (Szt. József-) temploma 1801–1804 között épült klasszicista stílusban, ref. templomát 1807-ben emelték, mai formáját az 1953–54-es átépítés során kapta; klasszicista kastélyát a 19. sz. elején építették. A falu fölötti Várhegy-dombon találhatók a 13. sz.-ban emelt Kövesd várának romjai. 1995 óta közúti határátkelőhely Mo. felé. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Nagykövesd – várrom (GJ)

1960-ban Kázmér (Kazimír) néven Kiskázmérral egyesített község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 536, ebből 461 (86,0%) szlovák, 63 (11,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 295 r. k., 170 gör. kat., 57 ref., 7 ev., 6 izr. A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ev. temploma a 19. sz. elején, r. k. (Szt. István-) temploma 1837-ben klasszicista stílusban épült, régebbi alapokon álló ref. templomát a 19. sz. végén emelték.

Város és járási székhely a Korponai-fennsík és az Ipoly-medence érintkezésénél, a Kürtös-patak völgyében, Losonctól DNy-ra. L: [1921] – 852, ebből 775 (91,0%) szlovák, 68 (8,0%) magyar; [2011] – 12 999, ebből 9649 (74,2%) szlovák, 645 (5,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 9459 (72,8%) szlovák, 810 (6,2%) magyar. V: [2011] – 5946 r. k., 1751 ev., 60 gör. kat., 21 ref. – A 19. sz. második felében megindult, majd a második vh. után továbbfejlesztett barnaszénbányászata eredményeként ipari központtá vált, 1968-ban városi rangot kapott és járási székhely lett. A szénbányászat mellett jelentékeny gép-, fémfeldolgozó és élelmiszeriparral rendelkezik. Az Ambrózy-kastély a 17. sz.-ban épült késő reneszánsz stílusban, a 19. sz. első felében klasszicista stílusban alakították át; 1635-ben reneszánsz stílusban emelt ev. templomát 1770-ben barokkosították, r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1940-ben épült. 1974–90 között Pokrok-Haladás, 1991-től Palóc címmel jelent meg járási hetilapja. A város az 1989-ben alapított Palóc Társaság székhelye. – 1973–92 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Kiskürtös, 1988–92 között Nagyhalom és Kishalom (Malé Straciny) községek.

1942-ben Nyitranagykér és Nyitrakiskér egyesítésével létrejött község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó mentén, Nyitrától D–DK-re. L: [2011] – 3008, ebből 1634 (54,3%) magyar, 1318 (43,8%) szlovák. A: [2011] – 1846 (61,4%) magyar, 1095 (36,4%) szlovák. V: [2011] – 2823 r. k., 17 ev., 8 ref., 2 gör. kat. – Gazdag régészeti lelőhely, a faluban az 1956–57-ben végzett ásatások során 2. sz.-i római őrállomás maradványait és egy 10–11. sz.-i magyar köznépi temető 26 sírját tárták fel. A 21. sz. elején vegyes, magyar–szlovák tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1942-ben Nyitrakér néven Nyitrakiskérrel egyesített község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó mentén, Nyitrától D–DK-re. L: [1921] – 2157, ebből 1896 (87,9%) magyar, 237 (11,0%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 2129 r. k., 28 izr. Barokk stílusú r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) templomát 1768-ban emelték egy középkori templom átalakításával, késő barokk (Szentháromság-) kápolnája 1793-ban épült. – Ir. Szőke József: Nagykér (1993).