A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

1943-ban Sáró néven Kissáróval egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [1921] – 1103, ebből 1017 (92,2%) magyar, 76 (6,9%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 782 r. k., 289 ref., 31 izr. A 13. sz.-ban épült gótikus r. k. (Szt. Őrzőangyalok) templomát 1847-ben, a 17. sz.-ban emelt reneszánsz-barokk Gyurcsányi-, majd Hunyady-kastélyt a 19. sz. elején építették át klasszicista stílusban. 1954-ben egy 10. sz.-i magyar köznépi temető sírjait tárták fel.

Nagyszelmenc − határátkelő (GJ)

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb partján, Nagykapostól DK-re, közvetlenül a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 794, ebből 741 (93,3%) magyar, 16 (2,0%) szlovák; [2011] – 616, ebből 529 (85,9%) magyar, 26 (4,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 562 (91,2%) magyar, 18 (2,9%) szlovák. V: [2011] – 232 gör. kat., 200 r. k., 152 ref., 2 ev. – Gör. kat. (Szt. Lélek) temploma 1822-ben klasszicista, ref. temploma 1868-ban késő klasszicista stílusban épült. 2005 óta határátkelő köti össze a vele teljesen összeépült, az 1945-ben meghúzott csehszlovák–szovjet államhatárral azonban tőle elvágott Kisszelmenccel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Dobó István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Zelei Miklós: A kettézárt falu (2000).

Község a Nagykürtösi járásban, a Korponai-hegység D-i lejtőin, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől K–DK-re. L: [1921] – 380, ebből 346 (91,0%) szlovák, 1 (0,3%) magyar; [1930] 347, ebből 297 (85,6%) szlovák, 49 (14,1%) magyar; [2011] – 162, ebből 146 (90,1%) szlovák, 2 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 148 (91,4%) szlovák, 2 (1,2%) magyar. V: [2011] – 78 ev., 44 r. k. – Ev. temploma 1776-ban épült barokk-klasszicista stílusban; a 17. sz. végén reneszánsz stílusban emelt Csemiczky-kastély romokban áll. – 1988–92 között közigazgatásilag Nagykürtöshöz tartozott.

Nagytárkány − a felújított sóház (FI)

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza jobb partján, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1076, ebből 1024 (95,2%) magyar, 25 (2,3%) szlovák; [2011] – 1425, ebből 1115 (78,2%) magyar, 238 (16,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1227 (86,1%) magyar, 128 (9,0%) szlovák. V: [2011] – 944 r. k., 216 ref., 130 gör. kat., 10 ev. – Szecessziós stílusú r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1894-ben emelték az egykori várkastély kápolnájának újjáépítésével, neoklasszicista ev. templomát a ~ határában a két vh. közötti földbirtokreform során letelepülő cseh kolonisták 1934-ben építették. A 18. sz.-ban épült sóházát 2005-ben felújították, ma helytörténeti múzeum. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1967-ben Kistúr és Középtúr egyesítésével létrejött község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i peremén, a Korpona-patak bal partján, Ipolyságtól É-ra. L: [2011] – 752, ebből 435 (57,8%) magyar, 311 (41,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 469 (62,4%) magyar, 279 (37,1%) szlovák. V: [2011] – 616 r. k., 93 ev., 2 ref.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 3005, ebből 2971 (98,9%) magyar, 12 (0,4%) szlovák; [2011] – 4330, ebből 2757 (63,7%) magyar, 1468 (33,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2870 (66,3%) magyar, 1374 (31,7%) szlovák. V: [2011] – 3512 r. k., 168 ev., 27 ref., 8 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának több mint egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Reneszánsz-barokk stílusú r. k. (Szt. Mihály-) temploma 1594–1670 között, a Kálvária-hegyen álló r. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolna 1756-ban, ev. temploma 1958-ban épült, tájháza 1991-ben nyílt meg. 1997-ben Nagyfödémesi Láthatár címmel önkormányzati lapja indult. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Borsos Mihály Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – A ~től D-re fekvő Hajmás- és Szőgyénpusztát, amelyekre a két vh. közötti földbirtokreform során a Pálffy család felosztott nagybirtokára cseh-morva és szlovák kolonisták települtek, 1937–38-ban, majd 1945-ben önálló községgé szervezték (Švehlovo, 1951-től Nové Osady néven); 1976-ban visszacsatolták ~hez. – Ir. Szabó János–Borsos Mihály: A nagyfödémesi plébánia múltjából (1999). Danter Izabella (szerk.): Nagyfödémes (2010)

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől K-re. L: [1921] – 767, ebből 714 (93,1%) magyar, 39 (5,1%) szlovák; [2011] – 493, ebből 419 (85,0%) szlovák, 52 (10,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 383 (77,7%) szlovák, 87 (17,6%) magyar. V: [2011] – 412 r. k., 13 ev., 1 ref. – R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1750-ben késő barokk, út menti kápolnája a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Tornaljától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 456, ebből 455 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 348, ebből 331 (95,1%) magyar, 16 (4,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 332 (95,4%) magyar, 15 (4,3%) szlovák. V: [2011] – 296 r. k., 17 ref. – R. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1891–98 között neoklasszicista stílusban épült.

Magyarbél − Csáky-kastély (GJ)

Község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal parti síkságán, Szenctől Ny-ra. L: [1921] – 1328, ebből 1162 (87,5%) magyar, 132 (9,9%) szlovák; [2011] – 2304, ebből 1515 (65,8%) szlovák, 702 (30,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1460 (63,4%) szlovák, 744 (32,3%) magyar nemzetiségű. V: [2011] – 1690 r. k., 69 ev., 16 ref., 10 gör. kat. – Kastélyát, amely a mai Szl. egyik legnagyobb méretű barokk kastélya, Csáky Imre kalocsai érsek építtette 1722–25 között; r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1728-ban barokk stílusban épült. – 1960-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Németbélt.

Magyarbél − Csáky-kastély (GJ)

1943-ban Alsóbalog és Felsőbalog egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [2011] – 1210, ebből 676 (55,9%) magyar, 350 (28,9%) szlovák, 116 (9,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 847 (70,0%) magyar, 289 (23,9%) szlovák, 6 (0,5%) roma. V: [2011] – 492 r. k., 265 ref., 53 ev., 2 gör. kat. – A határában található Veres-erdő több száz éves tölgyfáival 1974 óta 11 ha-on természetvédelmi terület. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.