A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Biró Ágnes

(* 1957. szept. 2. Pozsony) Tanár, politikus. Szülővárosában művészeti középiskolában végzett (1976), majd ugyanitt, a Comenius Egyetem BTK-án szlovák–képzőművészet szakon szerzett tanári oklevelet (1983), Nyitrán doktorált. 1976–1983 között az Ifjú Szivek táncosa volt. 1979–1991 között a vágsellyei képzőművészeti alapiskola tanára; a Galántai járási Pedagógiai Központ módszertani felelőse (1991–1992); a Galántai Tanügyi Hivatal szakelőadója (1992–1995); magánvállalkozó (1995–1999); a Vágsellyei járási Hivatal oktatásügyi szakosztályának vezetője, főosztályvezetője, majd elöljárója (1999–2004); a Szlovák Kormány Kulturális Minisztériumának államtitkára (2004–2006); 2006-tól 2010-ig az MKP parlamenti képviselője volt, 2007-től az MKP kulturális alelnöke.

Biró Ágnes (GJ)

Boček Zsuzsa (TSZA)

(* 1920. ápr. 22. Komárom, † 2004. dec. 9. Pozsony) Jelmeztervező. Pozsonyban iparművészeti szakiskolát (1937) végzett, majd magántanulóként a komáromi Bencés Gimnáziumban tett érettségit (1939). Közben tervezőként és varrónőként dolgozott anyja ruhaszalonjában. 1944-ben a nyilasok elhurcolták; 1945 nyarán került haza Rawensbrückből. 1949-től jelmeztervező (1949–1951: Szlovák Nemzeti Színház, Pozsony; 1952–1954: Magyar Területi Színház, Komárom; 1954–1955: Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, Pozsony; 1955–1982: Szlovák Nemzeti Színház, Pozsony). Szlovák és cseh filmek, tévéjátékok kosztümtervezője; dolgozott Svédországban, Hollandiában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Ausztriában, ill. Budapesten, itt a Színművészeti Főiskolán is tartott előadásokat. – Fontosabb színházi munkái: Konsztantyin Mihajlovics Szimonov: Orosz kérdés; Anton Pavlovics Csehov: Háztűznéző; Molière: A fösvény; Szigligeti Ede: A csikós; Egri Viktor: Pünkösdi királyság; Pierre-Augustin Caron de Beumarchais: A sevillai borbély; Gabriela Zápolská: Finom uriház; Iszajev Galics: Nem magánügy; Jókai Mór: Az aranyember; Dávid Teréz: Az asszony és a halál; Lovicsek Béla: Csillagszemű asszony; Arisztophanész: Lüszisztraté; Móricz Zsigmond: Kismadár. – Film: Nevéhez nemcsak színházi, hanem egy tucat csehszlovák film és számos televíziós játék jelmezeinek tervezése is fűződik. Ő volt a jelmezek tervezője többek között az „Ember a hídon” (Človek na moste), „Az urak mulatnak” (Páni sa zabávajú), a „Szent Erzsébet tér” (Námestie svätej Alžbety) és az „ A halál esőben érkezik” (Smrť prichádza v daždi) c. csehszlovák filmeknek. Profizmusának, színvonalas alkotó munkájának elismeréseként vissza-visszahívták őt svéd, német, osztrák, holland, lengyel és jugoszláv színházak is. Két szlovákiai magyar színházunk szintén sokat köszönhet Boček Gesztes Zsuzsának, mert ő szakmai munkáján és tanácsain túl kapcsolataival is támogatta a Matesz és a Thália Színpad-Színház tevékenységét. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Takács András: A Népes (Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 33., Dunaszerdahely 2003.); Boček Péter visszaemlékezései (a Kassai Thália Színház archívuma).

Boráros Imre (FI)

(* 1944. febr. 28. Pozsony) Színész. Középiskolába szülővárosában járt. 1963-ban érettségizett, majd egy évig a pozsonyi Szépművészeti Akadémia színészhallgatója; 1965–1971 között a komáromi Magyar Területi Színház színésze, azután táncdalénekes. 1972-től már ismét a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház tagja: előbb, 1977-ig, a kassai Tháliában, majd újból Komáromban játszott. Fellépett a Theátrum Polgári Társulat néhány előadásában; többször vendégszerepelt magyarországi színházaknál. Számos hangjáték mellett több magyar, szlovák, cseh és egy olasz film szereplője. Monodráma-színreviteleivel, ill. húsz önálló előadói műsorával Szl.-n és Mo.-n kívül nyugat-európai, észak-amerikai és ausztráliai turnékon is részt vett. – Főbb színházi szerepei: Őrnagy (Örkény István: Tóték); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Cervantes (Don Quiote: La Mancha lovagja); Színész (Molnár Ferenc: A testőr); Puzsér (Molnár Ferenc: Doktor úr); Tarpataky (Zerkovitz Béla: Csókos asszony); Viszockij (Siposhegyi Péter: Mielőtt csillag lettem); Czillei Ulrich (Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak); Higgins professzor (Alan Jay Lerner–Frederick Loewe: My Fair Lady); Id. Csaholyi Balázs (Hunyadi Sándor: Három Sárkány); A menyasszony apja (Federico García Lorca: Vérnász); Luther Márton (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Félix (Neil Simon: Furcsa pár); Kossuth (Illyés Gyula: Fáklyaláng); Mixi gróf (Szirmai Albert–Bakonyi Károly: Mágnás Miska); Pierre (Francis Veber: Balfácánt vacsorára); Sáfrány ügyvéd (Halász Imre–Békeffi István–Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi); du Grélé tábornok (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Monodrámák, pódiumjátékok: Székely János: Dózsa; Vysockij (Siposhegyi Péter: Mielőtt csillag lettem); Márió (Siposhegyi Péter: A varázsló); Esterházy János passió (Siposhegyi Péter: Hantjával sem takar); Mindszenty bíboros oltárköve (Tarics Péter: Állok Istenért, Egyházért, Hazáért); Nyelvcsapások (zenés irodalmi összeállítás). – Vendégjátékok: Kassai Thália Színház, Székesfehérvári Vörösmarty Színház, József Attila Színház, Miskolci Nemzeti Színház. – Film, TV : Feltámadás (olasz film), Dosztojevszkij – Pszichiáter (olasz film), Želary – Juriga (cseh Oscar-Díjra jelölt film), Čas grímáš – battyányi püspök (szlovák film), arany kenyér (szlovák mese); pribina herceg (szlovák tv-film). – Díjak: Sylvánia-díj (1991); Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, a legjobb férfi alakítás díja (1990, 1996); A Szlovák Köztársaság ezüstplakettje (2004); a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004); Esterházy-díj (2007); A Szlovák Irodalmi Alap életműdíja (2006); A Világ Magyarságáért művészeti díj (2012); Kossuth-díj (2014); Esterházy János Emlékplakett (2017). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Boráros Imre honlapja.

Brogyányi Kálmán (csa)

(* 1905. jún. 5. Felsőkocskóc (Horné Kočkovce), † 1978. okt. 9. Yonkers [USA]) Művészeti író, művészettörténész, publicista. A pozsonyi egyetemen magyar és francia irodalomtörténetet, valamint művészettörténetet tanult. 1928-tól együttműködött a Sarló mozgalommal, később eltávolodott a mozgalomtól. A pozsonyi Kunstverein – Művészegylet, valamint a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztályának titkáraként számos képzőművészeti kiállítást szervezett. 1930-ban szerkesztette a Magyar Diákszemlét, 1931–1938 között a Forumot, több lap munkatársa volt (Vetés, Új Szó, A Nap, Prágai Magyar Hírlap). Kritikai és művészettörténeti munkássága egyedülálló. Az 1930-as évek közepén elfordul az avantgárdtól. 1939–1942-ben a pozsonyi magyar könyvtár vezetője, 1943-ban a Magyar Hírlap munkatársa; 1945-ben a rövid életű, nyilas szellemiségű Magyar Szó főszerkesztője volt. 1946-ban a pozsonyi népbíróság elítélte; 1947-ben megszökött és Ausztriába menekült. 1951-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment, és haláláig a New York melletti Yonkers-ben élt. – Fm. Festőművészet Szlovenszkón (1931); A fény művészete (1933, 2004); Magyar Könyvtári Szolgálat (1941). – Ir. Albertini Béla: A fotószakíró Brogyányi Kálmán. (1998); Turczel Lajos: Szemelvények Brogyányi Kálmán műkritikai és művészettörténeti munkásságából.

Bugár Béla − politikus (GJ)

(* 1958. júl. 7. Pozsony) Tervezőmérnök, politikus. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett mérnöki oklevelet (1982). 1982–1990-ben a pozsonyi Nehézgépipari Vállalat tervezőmérnöke, 1990-től aktívan politizál. Az MKDM alapító tagja és parlamenti képviselője a Csehszlovák Szövetségi Gyűlésben (Prága, 1990–1992). 1991–1998-ban az MKDM, 1998–2007-ben az MKP elnöke. 1992-től a Szlovák Köztársaság Nemzetiségi Tanácsának képviselője (MKDM, majd 1998-tól MKP), 1998–2006-ban a parlament alelnöke, a ciklus végén rövid ideig elnöke volt. 2009-ben kilépett az MKP-ból és társaival Most–Híd néven új pártot alapított, melynek megalapításától az elnöke. – Fm. Olyan országban élek… (Szigeti Lászlóval közösen, 2004)

Bukoveczky Erzsébet (csa)

(* 1943. szept. 30. Pozsony) Kamaraénekes, énektanár. A Pozsonyi Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskolában érettségizett (1960), a Pozsonyi Konzervatórium énekszakán Móry-Szakmáry Magdánál (1961−1967), a Zene- és Drámaművészeti Főiskolán Anna Hrušovskánál végzett (1967−1971). A Csehszlovák Rádió zenei szerkesztője (1972−1974), majd a Slovkoncert hangverseny ügynökség kamaraénekese (1974−1983). Énektanár a pozsonyi Konzervatórium ban (1983−), 2001−2014 között az ének szak vezetője, a Zene- és Drámaművészeti Főiskola színészeti karán ének- és hangképző tanár (1978−1989). Tíz évig, kisebb megszakítással Ausztriában tanított (1991−2001). Mesterkurzust tartott Barcelonában és Lleridában (2001). A kilencvenes években a pozsonyi fiúkórus hangképző tanára. Jelenleg is a Konzervatórium tanára. Különböző vizsgáztató bizottságok tagja. A pozsonyi rádió (1971−) és a tévé előadója (1975−). A Szlovákiai Zeneszerzők és Koncertművészek Szövetségének (1976−) és a Szlovákiai Zenei Uniónak a tagja (1990). – Fm. Piesne barokových majstrov (1983).

Cs.LiszkaGyörgyi (SZM)

(* 1963. okt. 2. Párkány) Szerkesztő, újságíró. Érsekújvárott érettségizett (1981). A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1989). 1988–1994-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó, 1997-ben az Új Nő, 2000–2005-ben az Új Szó szerkesztője, 2006-tól a Vasárnap főszerkesztője. – Fm. Ezüstszálon (interjúk, 2003); Lilla naplója I–II. (r., 2005). – Ir. A cseh/szlovákiai magyar irodalmom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalmom lexikona 1918–2004. (2004).

Csáder László (FI)

(* 1909. febr. 9. Csütörtökhely, † 1975. aug. 22. Pozsony) Fényképész, tipográfus. Az 1930-as években a budapesti Országos Iparművészeti Szakiskola növendéke volt, s itt Kassák Lajos Munka-köréhez tartozott. Ezután a pozsonyi iparművészeti iskolában tanult tipográfiát. Aktív tagja volt a Sarló mozgalomnak, részt vett Az Út kép- és tipográfiai szerkesztésében. 1936–1942 között Amszterdamban volt reklámgrafikus. Formanyelvét a Bauhaus és a konstruktivista avantgárd határozta meg. A második vh. után Pozsonyban élt. 1951-tol a Fáklya, majd a Hét, 1958–1975 között az Irodalmi Szemle műszaki szerkesztője volt. A két vh. közötti évektől számos könyvborítót tervezett szlovák és szlovákiai magyar könyvkiadók részére. A szlovákiai magyar sajtó és könyvművészet alapvető jelentőségű tipográfus személyisége volt. Fotóművészként is jelentős.

Csanda Gábor (ST)

(* 1963. márc. 2. Pozsony) Irodalomkritikus, szerkesztő. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1982 ), utána a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–szlovák szakot végzett (1987), majd ott doktorált (1988). 1990–1992-ben az Irodalmi Szemle, 1992–1995-ben a Kalligram folyóirat szerkesztője, 1992 és 1996 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Tanszékének oktatója volt. Később a Vasárnap munkatársa (2000–2002), az Új Szó Könyvjelző, a Szalon, az Agrárkörkép mellékletek szerkesztője, ill. a lap korrektora. – Sajtó alá rendezte és utószóval látta el Sas Andor A szlovákiai zsidók üldözése 1939–1945 c. kéziratban maradt művét (1993). Barak László két kötetét válogatta és szerkesztette (Miféle szerzet vagy te?, 2003; Meg volt ám szenvedve minden!, 2003), a Zsé arca c. szlovákiai magyar szép versek kötetet (2004) válogatta. Sorozatszerkesztője, összeállítója és szerkesztője a Somorjai disputa (1) c. kiadványnak, mely a szlovákiai magyar írásbeliség problémáiról rendezett szimpózium előadásait tartalmazza (2003), melyben (a dispután elhangzott) esszék, kritikák jelentek meg a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról. – Magyar irodalmi tankönyvet írt a középiskolák első osztálya számára (2001), rendszeresen publikál a Könyvjelzőben és a Kalligramban. – A Somorjai disputa c. vitafórum vezetője, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága titkára (2003), a Fórum Társadalomtudományi Szemle főszerkesztője (2010) és a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadói igazgatója (2014). 2023-ban Madách Imre nívódíjat kapott.

Csanda Sándor (GyGy)

(* 1927. aug. 3. Kisújfalu, † 1989. júl. 10. Pozsony) Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár. Érsekújvárott érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, de Pozsonyban fejezte be 1952-ben. 1951–1959, ill. 1969–1987 között a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének oktatója különböző minőségekben (tanársegéd, adjunktus, docens, majd professzor, 1975–1986 között tanszékvezető). 1960–1968-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt. Kutatási területe a régi magyar irodalom, a csehszlovák–magyar irodalmi kapcsolatok, ill. a két vh. közötti csehszlovákiai magyar irodalom. Számos antológia, szöveggyűjtemény közreadója, összeállítója (Magyar Nap 1936–1938, 1975; Fábry Zoltán Válogatott levelezése 1916–1946, 1978), szerkesztette a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikonát (1981). 1970-ben Madách Imre-díjat kapott. – Fm. Valóság és illúziók (tan., 1961); Első nemzedék (tan., 1968); Harmadik nemzedék (tan., 1971); Balassi Bálint költészete és a közép-európai szláv reneszánsz stílus (tan., 1973); Szülőföld és irodalom (tan., 1977); Fábry Zoltán (tan., 1980); Nemzetiségi irodalmunk és kapcsolatai (1985); Szülőföldünk régebbi irodalmi hagyományai (tan., 1986).

Csemiczky László (SZM)

(* 1909. márc. 24. Csemic (Cemice), † 2000. jan. 6. Stomfa [Stupava]) Festő. Liptószentmiklóson és Budapesten járt gimnáziumba, 1929–1934 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd hazatért. Szl.-ban részt vett a Sarló mozgalomban. Tanulmányutakat tett Bécsben, Párizsban (1935, 1938), Olaszországban (1937). Első önálló kiállítására 1936-ban került sor; ettől kezdve szinte évente állított ki Pozsonyban és más szlovákiai városokban. 1938–1944 között Pozsonyban élt, részt vett az illegális antifasiszta mozgalomban. 1948 után fontos tisztségeket vállalt a képzőművészeti életben – 1949-ben a Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége Nemzeti Központjának elnöke lett. 1950-től a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola docense, majd tanára volt. 1965-ben Érdemes művész, 1975-ben Nemzeti művész címet kapott. Korai művészetében fontos helyet kapott a szociális tematika, a harc a társadalmi változásért, később lírai hangulatú akvarell tájképfestészete volt meghatározó. – Ir. Vojtech Tilkovský: Ladislav Čemický (1962); Oliver Bakoš: Ladislav Čemický (1982).