A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

(* 1911. aug. 26. Krasznahorkaváralja, † 1992. júl. 28. Pozsony) Kommunista funkcionárius. Bányászcsaládban született, s maga is bányászként kezdett dolgozni. Már fiatalon bekapcsolódott a baloldali mozgalmakba, 1930-ban belépett a CSKP-ba, s hamarosan a gömöri térség ismert munkásmozgalmi személyisége lett. A hatóságok többször letartóztatták. 1936 és 1939 között részt vett a spanyol polgárháborúban, majd franciaországi internálótáborba került. 1941-ben visszatért Rozsnyóra, ahol az illegális kommunista mozgalomban vállalt tevékenységéért ugyancsak letartóztatták, s munkaszolgálatosként a frontra került. Itt 1944-ben átállt a szovjet hadsereghez. A szlovákiai magyarság elleni jogfosztó intézkedések időszakában, 1945 és 1947 között a kommunista párt tornaljai járási bizottságának titkára volt. majd 1948–1949-ben egyike a Magyar Bizottság tagjainak. 1950–1955 között az SZLKP KB, 1952–1958 között a CSKP KB tagja. 1976-os nyugdíjba vonulásáig magas rangú pártfunkciókat látott el, közben 1970–1977-ben a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, 1968–71 között az SZNT Nemzetiségi Bizottságának elnöke is volt. A prágai tavasz elfojtását követően 1971–1972-ben a Csemadok KB elnöke lett: személyéhez kötődnek a normalizáció első időszakában a szervezeten belüli tisztogatások. – Fm. A forradalom katonája (emlékirat, 1978).

(* 1885. jún. 10. Salgótarján, † 1952. ápr. 7. Vác) Újságíró, szerkesztő, író. Szegényparaszti családból származott. 1903-ban tagja lett a mo.-i szociáldemokrata pártnak. Az 1910-es évek elején a turócszentmártoni munkásbiztosító pénztár igazgatója volt, itt ismerkedett meg a nemzetiségi problémával. Az első vh. éveit az orosz és az olasz fronton szanitécként élte át. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után Budapesten részt vett a csehszl. kommunista szekció szervezésében, a Szlovák Tanácsköztársaságnak pedig a belügyi népbiztosa volt. A Tanácsköztársaság bukása után Mo.-on letartóztatták és egyévi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után Pozsonyban újságíróként dolgozott a szociáldemokrata párt magyar nyelvű sajtójában; 1935 és 1938 között a Csehszlovákiai Népszava főszerkesztője volt. 1938–1945-ben ismét Mo.-on tartózkodott, nagyobbára illegalitásban. 1945 után jelentős politikai tisztségeket töltött be. A koncepciós perek idején őt is letartóztatták, s 1952-ben a váci fegyházban halt meg. Szépprózai és drámai műveket is írt. A Munkásújságban és a Csehszlovákiai Népszavában publikált tárcáit, glosszáit Kanóc András álnéven jegyezte. – Fm. Éljen a háború (1932).

(* 1885. okt. 15. Fazekaszsaluzsány, † 1944. márc. 22. Budapest) Író, lapszerkesztő. Selmecbányái tanulmányait abbahagyva újságíró lett. 1918–19-ben részt vett a mo.-i forradalmi mozgalmakban, s bukásuk után emigrált. Rövid bécsi tartózkodás után Pozsonyban több lap munkatársa, s a rövid életű Fáklya főszerkesztője lett. 1938-ban kiutasították Szlovákiából. Budapesten élt, s rövid időre internálták. Több szépirodalmi műve kéziratban maradt. – Fm. Ossi Máriusz gyönyörűen komisz élete (r., 1927).

(* 1887. júl. 15. Léva, † 1976. nov. 8. Pozsony) Villamosmérnök, közíró. Pozsonyban érettségizett, villamosmérnöki oklevelét Németországban szerezte. Az első vh.-ban orosz hadifogságba esett, 1920-ban tért haza. A pozsonyi Siemens Művek alkalmazottja volt nyugdíjazásáig (1947). A két vh. közötti években kezdeményezte a magyar szülői társulatok országos ankétját. Elsősorban a kisebbségi magyar iskolák kérdéseivel foglalkozott.

(* 1898. ? Pozsony, † 1941. aug. 24. Pozsony) Újságíró, ifjúsági mozgalmi szervező. A középiskolát szülővárosában végezte, utána az első vh. frontjára került. 1918 után Budapesten, Pozsonyban és Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, s közben keresztényszocialista ifjúsági szervezetek (Keresztényszocialista Diákok Szabad Szervezete, Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége, Magyar Akadémikusok Keresztény Köre) egyik fő szervezője volt. Részt vett a Turul és az Új Auróra alapításában. Újságíróként főleg a Prágai Magyar Hírlapnak dolgozott. 1928 és 1938 között az Országos Keresztényszocialista Párt prágai parlamenti klubja titkárságának vezetője volt. A szlovák állam idején jelentős kulturális munkát végzett a Toldy Körben, s a Szlovenszkói Magyar Párt vezetőségébe tartozott.

(* 1894. jún. 19. Zavar, † 1987. júl. 22. Pozsony) Műépítész. 1921-ben végezte el a Műszaki Egyetemet Budapesten. 1919–1920 között a Kotsis cég tervezője ugyanitt. 1922-től Pozsonyban élt. 1922–1926 között a Közmunkálatok Minisztériumának tervezője, majd önálló tervezőként dolgozott. 1949-től a pozsonyi Stavoprojekt, ill. Lignoprojekt munkatársa volt. Építészeti tevékenysége mellett számos rajzot és akvarellt készített a pozsonyi Óvárosról. Főbb épületei: 1925–1926: Svoradov főiskolai kollégium (Pozsony); 1933: a Fraňo Kráľ u.-i szanatórium (Pozsony); 1935: a Charitas épülete (Pozsony); 1939–1942: poprádi r. k. templom; 1940–1942: a Komenský Egyetem Gyógyszerészeti Karának épülete (Pozsony) stb.

(* 1959. márc. 28. Losonc, † 2009. nov. 10. Pozsony) Grafikus, festő, illusztrátor. 1984-ben végzett a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, mestere Orest Dubay grafikus volt. Pozsonyban élt. Festészettel, illusztrációval és alkalmazott grafikával foglalkozott a Szlovák Televízió grafikai stúdiójában. Rendszeresen szerepelt egyéni és csoportos kiállításokon, főleg Szlovákiában és Magyarországon. Grafikai munkásságán kívul 16 illusztrált könyve jelent meg. 1987–1989-ben Fulla-ösztöndíjas volt. 1990-től tagja volt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. 2009-ben neki ítélték oda posztumusz a Mikola Anikó-díjat. – Jelentősebb egyéni kiállítások: 1988: Festmények, grafikák és rajzok (Balázs I.-al és M. Rumannal, Losonc); 1990: Jókai Színház (Komárom); 1991:Body Building (Pozsony); 1995: Private Blues (Pozsony); 1997: Poľnobanka Galériája (Pozsony); 1999: FODOR KATA GÁLY (Dunaszerdahely); 2000: Privát tűzvész (Losonc); 2001: A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Szabó Ottóval, Varsó, Lengyelország); 2001: Deep Colour Water (Pozsony); 2003: Galerie Slapansky (München, Németország); 2006: J&T (Pozsony); 2010: Fodor Kata 1959–2009 Emlékkiállítás (Komárom). – Illusztrált könyveiből: Ravasz József: Jileskero kheroro/Szívházikó, 1992; Haraszti Mária: Buborék, 1993; Förtelmes kaszálógép – antológia, 2003; Ugrás a semmibe – antológia, 2004; Tóth Elemér: Pitypang, 2006; Zalaba Zsuzsa: A varázstoll, 2007. – Ir. Lóska L.: Magyar képzőművészek Szlovákiában, 1992.

(* 1920. jan. 1. Pozsony, † 1994. szept. 3. Pozsony) Történész, jogász, könyvtáros. Gimnáziumi és jogi egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte. Néhány évig pénzügyi fogalmazóként dolgozott, 1952–1980 között a pozsonyi Gumon gyár könyvtárosa volt. Munkája mellett elsősorban a 20. sz. első felének közép-európai hadi eseményeivel, valamint a csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmakkal és ifjúsági érdekvédelmi szervezetekkel foglalkozott. Művelődéstörténeti tanulmányai hézagpótlóak. – Fm. Pozsony és a proletárdiktatúra (1959); Adalékok a román hadszíntér történetéhez (1967); Bevezetés a burgenlandi kérdés forrásaiba és irodalmába (1971); A magyar–délszláv kapcsolatok katonai története 1918–1919 (1986); The Eastern Campaign of the Hungarian Red Army, april 1919 (In: War andSociety in East Central Europa Vol. XX., Columbia University, N. Y., 1988); A magyarországi Tanácsköztársaság katonai öszszeomlása (1988); A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez 1937–1944 (1990); Magyar Cserkészmozgalom Csehszlovákiában (1992); Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században (1993); A pozsonyi magyar kereskedelmi iskolák története 1885–1944 között  (1994); Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története (1995).

(* 1886. febr. 25. Szekszárd [Mo.], † 1945. jún. 10. Budapest [Mo.]) Színész, rendező, színigazgató. 1906-ban végzett színiakadémiát. Ezután Pozsonyban, Sopronban, Budapesten, majd ismét Pozsonyban játszott. Az első vh. harctereiről Pozsonyba került vissza, de a Magyar Tanácsköztársaság idején ismét Budapesten tartózkodott, s kivette részét az eseményekből. Később visszatért Pozsonyba, 1938-ig Csehszl.-ban maradt. 1923–1924-ben a Pozsony–kassai színikerületet, 1928–1938 között pedig a Nyugat-szlovákiai Magyar Színházat igazgatta. A pozsonyi rádió magyar adása számára színműveket dolgozott át, rádiójátékokat rendezett. A második vh. éveiben Budapesten tevékenykedett.

(* 1900. nov. 30. Pozsony – † 1974. febr. 21. Nyitra) Mezőgazdász, egyetemi oktató, szakíró. A magyaróvári Gazdasági Akadémián gazdászoklevelet szerzett, tanulmányait a budapesti Egyetem Közgazdaságtudományi Karának mezőgazdasági szakán és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta, ahol doktorált (1939). Különböző gazdaságokban dolgozott, 1938-ban a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara tanácsosa, 1939-től igazgatóhelyettese lett. 1945 után a nagysurányi, majd a szeredi cukorgyár célgazdaságában tevékenykedett. 1952-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola (ma: agráregyetem) földművelési tanszékén tanár lett. A talajműveléssel, a trágyázással, a búza, a kukorica és a burgonya termesztésével foglalkozott. Munkássága elismeréséül a gödöllői Agrártudományi Egyetem a mezőgazdasági tudományok doktorává avatta (1970). Kb. 280 tudományos értekezést és népszerűsítő cikket írt magyarul és szlovákul. Számos szlovák és cseh szakkönyvet fordított magyarra. – Fm. A búza jobb bokrosodásának kihasználása a termésfokozás céljából (1939).

(* 1938. dec. 1. Budapest [Mo.], † 1996. febr. 17. Pozsony) Műfordító, szerk. A budapesti ELTE BTK-n szerzett magyar−történelem szakos tanári oklevelet (1962). 1964-ben telepedett le Csehszlovákiában; gyermek- és ifjúsági lapok nyelvi szerk. volt (Új Ifjúság, Kis Építő, Tábortűz). Elsősorban szlovák és cseh nyelvű ismeretterjesztő könyveket fordított magyar nyelvre.