Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség

Illegális szlovákiai magyar szervezet a második vh. utáni években. Megalakulását a magyar kisebbséget ért jogfosztó intézkedések váltották ki. Célja az volt, hogy dokumentálja ezeket, információval lássa el a szlovákiai magyarságot, s tájékoztassa a magyarországi hivatalokat. A szervezetnek két regionális csoportja működött: az egyik Pozsony központtal a nyugat-szlovákiai térséget, a másik pedig Rozsnyó központtal Gömört és a keleti területeket foglalta magában. A ~ munkájába elsősorban kat. papok, ref. lelkészek, Pozsonyban és Budapesten tanuló egyetemisták kapcsolódtak be. Vezetői közé Paksi László pozsonypüspöki kat. káplán, Arany Albert László nyelvész, Hentz Zoltán, Lipcsey Gyula, Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László tartoztak. A magyar lakosság minél jobb informálása érdekében a szervezet sokszorosított illegális lapokat is kiadott. A Barslédecen és Pozsonyban szerkesztett nyugat-szlovákiai terjesztésű Gyepü Hangja készítője Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula, a Rozsnyón szerkesztett közép- és kelet-szlovákiai terjesztésű Észak Szava készítője pedig Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László voltak. 1946-ban Felvidék címmel egy harmadik illegális magyar nyelvű lap is megjelent. – A ~ állandó kapcsolatot épített ki a magyar kat. egyház fejével, Mindszenty József esztergomi hercegprímással, akit folyamatosan tájékoztattak a magyar kisebbséget sújtó jogfosztó intézkedésekről. Erőteljesen fellépett a reszlovakizációval szemben, s időszaki lapjaiban annak elutasítására biztatta a lakosságot. A párizsi békekonferenciára memorandumot intézett a magyar kormány vezető tisztségviselőihez, amelyben a szlovákiai magyar kisebbség érdekeinek védelmére szólította fel azokat. A memorandum követelte, hogy a magyar békeküldöttség ragaszkodjon a „népet földdel” elvhez, vagyis ha Csehszl. nem akarja biztosítani a magyar kisebbségnek az 1938 előtti kisebbségi jogokat, akkor csak a határok megváltoztatása jelentheti a megoldást. – A csehszl. hatóságok természetesen felfigyeltek az illegális szervezkedésre, s a párizsi békekonferenciát követően fokozatosan felszámolták annak tevékenységét. A pozsonyi Állambíróság 1949. december 30-án ítéletet hirdetett a ~ aktivistái, valamint az ugyancsak magyarországi kapcsolatokat fenntartó Bokor Ferenc kántortanító és társai elleni perben, akiket „a köztársaság elleni bűncselekmény” és a népi demokratikus rendszer megdöntésének előkészítésével, ill. államtitkok elárulásával vádoltak. Az ún. csehszl.-i magyar Mindszenty-perben, amelyben összesen 32 személy, köztük 20 római katolikus pap és 4 református lelkész ellen emeltek vádat, Arany Adalbert László nyelvészt, egyetemi tanárt, a szervezet vezetőjét 8 év, Hentz Zoltán főiskolai hallgatót, Hajdú László gépészmérnököt, Varró István egyetemi hallgatót, Krausz Zoltán filmrendezőt és Restály Mihály katolikus lelkészt 6 év, Mészáros Gyula katolikus káplánt, Lipcsey Gyula főiskolai hallgatót és Bokor Ferenc katolikus kántortanítót 5 év, Vízváry László református lelkészt 2 év fegyházbüntetésre ítélték, a többi 22 vádlottat felmentették a vád alól. – A Kassai Területi Bíróság 1990. szeptember 12-én rehabilitálta a ~ aktivistáit: a már elhunyt Arany A. Lászlót, Restály Mihályt, Hentz Zoltánt, Varró Istvánt és Vízváry Lászlót, valamint a még életben lévő Krausz Zoltánt, Mészáros Gyulát, Lipcsey Gyulát és Hajdú Lászlót.