Felsőrás (Rašice)
Részletek
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység d-i lejtőin, a Vály- (Kálosa) és a Túróc-patak folyása között, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 243, ebből 243 (100%) magyar; [2011] – 123, ebből 115 (93,5%) magyar, 6 (4,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 118 (95,9%) magyar, 5 (4,1%) szlovák. V: [2011] – 87 ref., 27 r. k., 1 ev. – Ref. temploma 1309-ben gótikus stílusban épült, 1791-ben klasszicista stílusban újították fel, festett famennyezete 1786-ból való. A ~hoz tartozó Alsórás puszta nemesi kúriája reneszánsz építmény.
Felsőszecse (Horná Seč)
Részletek
Felsőszecse − Ref. templom (SzL)
Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó bal partján, Lévától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 660, ebből 594 (90,9%) magyar, 44 (6,7%) szlovák; [2011] – 522, ebből 423 (81,0%) szlovák, 91 (17,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 420 (86,5%) szlovák, 97 (18,6%) magyar. V: [2011] – 137 r. k., 86 ev., 83 testvéregyház-beli, 72 ref., 1 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának közel egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. Ref. temploma 1789-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
Felsőszeli (Horné Saliby)
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó két partján, Galántától D-re. L: [1921] – 3743, ebből 3574 (95,5%) magyar, 33 (0,9%) szlovák; [2011] – 3220, ebből 1953 (60,7%) magyar, 1165 (36,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2008 (62,4%) magyar, 1097 (34,1%) szlovák. V: [2011] – 1479 r. k., 871 ev., 29 ref., 3 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának mintegy egyharmadát (több mint ezer személyt) áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Lőrinc-) temploma egy régebbi templom alapjain 1775-ben barokk-klasszicista, ev. temploma a korábbi, 1785. évi templom átépítésével 1856–61 között klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. A falu mellett termálfürdő üzemel. – Ir. Danajka Lajos (összegyűjtötte): Felsőszeli története (1993); Szarka László – Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században I. (2010).
Felsőszemeréd (Horné Semerovce)
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 851, ebből 513 (60,3%) magyar, 281 (33,0%) szlovák; [2011] 610, ebből 314 (51,5%) szlovák, 276 (45,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 318 (52,1%) magyar, 260 (42,6%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 851, ebből 513 (60,3%) magyar, 281 (33,0%) szlovák; [2011] 610, ebből 314 (51,5%) szlovák, 276 (45,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 318 (52,1%) magyar, 260 (42,6%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Részletek
A felsőszemerédi templom bejárata (GJ)
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 851, ebből 513 (60,3%) magyar, 281 (33,0%) szlovák; [2011] 610, ebből 314 (51,5%) szlovák, 276 (45,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 318 (52,1%) magyar, 260 (42,6%) szlovák. V: [2011] – 547 r. k., 4 ev. – R. k. (Mindenszentek-) temploma a 13. sz.-ban román-gótikus stílusban épült, 1458-ban késő gótikus, később barokk stílusban alakították át, késő gótikus kapujának kőgerendáján 1482-ből származó rovásírásos emlék látható. Az 1763-ban barokk stílusban épült, majd klasszicista stílusban átalakított Hellenbach-Wilczek-kastély ma romokban áll. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Tipary László: Gyöngyszemek Palócországból. Felsőszemeréd és rovásírásos emlékei (1995), Püspöki Nagy Péter: A felsőszemerédi rovásemlék (1971).
Felsőtúr (Horné Turovce)
Részletek
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i peremén, a Korpona-patak bal partján, Ipolyságtól É-ra. L: [1921] – 583, ebből 519 (89,0%) magyar, 51 (8,7%) szlovák; [2011] – 605, ebből 379 (65,6%) magyar, 211 (34,9%) szlovák nemzetiségű; A: [2011] – 405 (66,9%) magyar, 180 (29,8%) szlovák. V: [2011] – 560 r. k., 8 ev., 4 ref. – Az 1693-ban reneszánsz stílusban emelt r. k. (Szt. Jakab-) templomát 1865-ben átépítették. A Pongrácz család két kúriája közül a reneszánsz a 17. sz. közepén, a klasszicista stílusú a 19. sz. közepén, a klasszicista Nedeczky-kúria és a neoklasszicista Móser-kúria a 19. sz. elején épült.
Felsővály (Vyšné Valice)
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence találkozásánál, a Vály- (Kálosa) patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 326, ebből 324 (99,4%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 331, ebből 260 (78,5%) magyar, 28 (8,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 280 (84,6%)...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence találkozásánál, a Vály- (Kálosa) patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 326, ebből 324 (99,4%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 331, ebből 260 (78,5%) magyar, 28 (8,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 280 (84,6%)...megnyit →
Részletek
Felsővály − erődtemplom (GJ)
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence találkozásánál, a Vály- (Kálosa) patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 326, ebből 324 (99,4%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 331, ebből 260 (78,5%) magyar, 28 (8,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 280 (84,6%) magyar, 20 (6,0%) szlovák. V: [2011] – 160 ref., 90 r. k., 8 ev. – A 15. sz.-ban gótikus stílusban emelt ref. erődtemplomát 1620–22 között reneszánsz stílusban építették át, mellette 17. sz.-i, 1777 után felújított reneszánsz fa harangtorony áll. 1971-ben Alsóvállyal és Gömörmihályfalvával egyesítették Vály néven; 1990-ben újból önállósult, s 1995-ben ismét hozzácsatolták az 1924 óta hozzá tartozó, 1990 után azonban közigazgatásilag Válynál maradt Kisgergelyfalvát. – Ir. B. Kovács István: Vály-völgy (1991).
Felsővámos (Horné Mýto)
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 629, ebből 629 (100%) magyar; [2011] – 957, ebből 873 (91,2%) magyar, 62 (6,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 904 (94,5%) magyar, 30 (3,1%) szlovák. V: [2011] – 891 r. k., 17 ref., 2 ev. – R. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1740-ben barokk stílusban épült, a 19. sz.-ban klasszicista stílusban átalakították; kálváriája 1855-ben emelt klasszicista építmény. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Határának egy része, a Kis-Duna Tőkési-ága és környéke természetvédelmi terület. 1960-ban Vásárúttal egyesítették Vásárvámos (Trhové Mýto) néven, 1990-ben azonban újból önállósult.
Felsővárad (Horný Tekovský Hrádok)
Részletek
1944-ben Barsvárad néven Alsóváraddal egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 226, ebből 214 (94,7%) magyar, 3 (1,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 153 ref., 69 r. k., 3 izr., 1 ev.
Felsőzellő; Nagyzellő (Veľké Zlievce)
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől K-re. L: [1921] – 767, ebből 714 (93,1%) magyar, 39 (5,1%) szlovák; [2011] – 493, ebből 419 (85,0%) szlovák, 52 (10,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 383 (77,7%) szlovák, 87 (17,6%) magyar. V: [2011] – 412 r. k., 13 ev., 1 ref. – R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1750-ben késő barokk, út menti kápolnája a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült.
Fényes Samu
(* 1863. okt. 28. Tállya, † 1937. aug. 29. Bécs) Író, publicista, lapszerkesztő. Jogot végzett, 1907-ig Kassán volt ügyvéd. 1908-ban Budapesten megindította az Úttörő c. lapot, s egyik megalapítója volt a Galilei-körnek. Kassán a szociáldemokrata sajtóban publikált. Aktívan részt vett az 1918–19-es mo.-i forradalmakban. 1919-ben rövid időre...megnyit →
(* 1863. okt. 28. Tállya, † 1937. aug. 29. Bécs) Író, publicista, lapszerkesztő. Jogot végzett, 1907-ig Kassán volt ügyvéd. 1908-ban Budapesten megindította az Úttörő c. lapot, s egyik megalapítója volt a Galilei-körnek. Kassán a szociáldemokrata sajtóban publikált. Aktívan részt vett az 1918–19-es mo.-i forradalmakban. 1919-ben rövid időre...megnyit →
Részletek
(* 1863. okt. 28. Tállya, † 1937. aug. 29. Bécs) Író, publicista, lapszerkesztő. Jogot végzett, 1907-ig Kassán volt ügyvéd. 1908-ban Budapesten megindította az Úttörő c. lapot, s egyik megalapítója volt a Galilei-körnek. Kassán a szociáldemokrata sajtóban publikált. Aktívan részt vett az 1918–19-es mo.-i forradalmakban. 1919-ben rövid időre visszatért Kassára, s néhány írása megjelent a Kassai Munkásban. 1920-tól Bécsben élt, gyakran átjárt Pozsonyba, s Diogenes c. lapjában szlovákiai magyar könyveket is ismertetett. Számos cikke, elbeszélése jelent meg A Reggelben.
Ferencz Ferdinánd; Tugári Ferenc
(* 1928. máj. 20. Losonc, † 1979. febr. 9. Losonc) Publicista. Középiskolai tanulmányait Losoncon és Balassagyarmaton végezte, majd tisztviselő, később a füleki Városi Múzeum vezetője lett. Az 50-es években aktívan részt vett Losonc magyar kulturális életében: a Kármán József Kör és az Indulás egyik alapítója és irányítója,...megnyit →
(* 1928. máj. 20. Losonc, † 1979. febr. 9. Losonc) Publicista. Középiskolai tanulmányait Losoncon és Balassagyarmaton végezte, majd tisztviselő, később a füleki Városi Múzeum vezetője lett. Az 50-es években aktívan részt vett Losonc magyar kulturális életében: a Kármán József Kör és az Indulás egyik alapítója és irányítója,...megnyit →
Részletek
(* 1928. máj. 20. Losonc, † 1979. febr. 9. Losonc) Publicista. Középiskolai tanulmányait Losoncon és Balassagyarmaton végezte, majd tisztviselő, később a füleki Városi Múzeum vezetője lett. Az 50-es években aktívan részt vett Losonc magyar kulturális életében: a Kármán József Kör és az Indulás egyik alapítója és irányítója, a kulturális rendezvények fő szervezője volt. Cikkeit és szórványos verseit az Új Szó, A Hét, az Indulás és az Irodalmi Szemle közölte. Mo.-i folyóiratokban is publikált.
Ferencz László
(* 1909. febr. 11. Rozsnyó, † 1979. okt. 17. Budapest) Publicista, lapszerkesztő. A Sarló legbaloldalibb vezetőségi tagja volt, a mozgalom szétesése után a CSKP funkcionáriusaként működött. 1936 és 1938 között a Magyar Nap felelős szerkesztője s a Magyar Fiatalok Szövetségének alapítója és vezetője volt. 1938 végén Londonba...megnyit →
(* 1909. febr. 11. Rozsnyó, † 1979. okt. 17. Budapest) Publicista, lapszerkesztő. A Sarló legbaloldalibb vezetőségi tagja volt, a mozgalom szétesése után a CSKP funkcionáriusaként működött. 1936 és 1938 között a Magyar Nap felelős szerkesztője s a Magyar Fiatalok Szövetségének alapítója és vezetője volt. 1938 végén Londonba...megnyit →
Részletek
(* 1909. febr. 11. Rozsnyó, † 1979. okt. 17. Budapest) Publicista, lapszerkesztő. A Sarló legbaloldalibb vezetőségi tagja volt, a mozgalom szétesése után a CSKP funkcionáriusaként működött. 1936 és 1938 között a Magyar Nap felelős szerkesztője s a Magyar Fiatalok Szövetségének alapítója és vezetője volt. 1938 végén Londonba emigrált. 1945 után Mo.-on élt, újságíróként dolgozott, majd diplomáciai szolgálatban volt.
Ferenczy Anna
(* 1933. aug. 16. Nyitragerencsér – † 2022. dec. [6.]) Színésznő, író. 1950-ben az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház alapító tagja volt, s egészen nyugdíjazásáig a színháznál maradt (2008-ban a színháztól megkapta az Örökös Tag címet). Többször vendégszerepelt magyarországi...megnyit →
(* 1933. aug. 16. Nyitragerencsér – † 2022. dec. [6.]) Színésznő, író. 1950-ben az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház alapító tagja volt, s egészen nyugdíjazásáig a színháznál maradt (2008-ban a színháztól megkapta az Örökös Tag címet). Többször vendégszerepelt magyarországi...megnyit →
Részletek
Ferenczy Anna (DE)
(* 1933. aug. 16. Nyitragerencsér – † 2022. dec. [6.]) Színésznő, író. 1950-ben az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház alapító tagja volt, s egészen nyugdíjazásáig a színháznál maradt (2008-ban a színháztól megkapta az Örökös Tag címet). Többször vendégszerepelt magyarországi színházaknál; hangjátékszerepeket is vállalt. Regények, gyermekversek és -mesék szerzője; Napraforgók c. életregényét a Nő c. hetilap közölte folytatásokban 1983–1984-ben. – Főbb színházi szerepei: Bozi Marika (Urbán Ernő: Tűzkeresztség; Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Zília (Heltai Jenő: A néma levente); Anna Karenina (Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Anna Karenina); Szonya (Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi); Baradlayné (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Hábetlerné (Fejes Endre: Rozsdatemető); Jenny (Bertolt Brecht–Kurt Weill: Koldusopera); Zsani néni (Móricz Zsigmond.: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Lisbeth (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Böske (Móricz Zsigmond: Kismadár); Elisabeth (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Nagymama (Csiky Gergely: Nagymama); Higginsné (George Bernard Shaw–Alan Jay Lerner–Frederick Loewe: My Fair Lady). Pályafutása során több mint 100 szerepet játszott, többször vendégszerepelt Magyarországon is. Húsznál is több hangjátékban működött közre a pozsonyi rádió magyar adásában – Film: O dve slabiky dozadu R.: Katarína Šulajová; Köszönöm, jól. R.: Prikler Mátyás – Fm. Pitypangkoszorú / szociográfiai családregény; A furfangos kondás – Zoboralji pajkos mesék; Kígyófutó szép János – Zoboralji mesék; Csintalan mesék – Díjak , elismerések: A legjobb női alakítás díja; A szovjet drámairodalom országos seregszemléjén: Anya – Ibragimbekov, Homokon épülő ház; Érdemes művész 1982; Pribina-kereszt II. fokozat, 2003; Magyar Játékszíni Társaság – Hűség díj, 2008; a szlovák Irodalmi alap Életmű díja, 2008. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997);. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest).
Ferienčík Ági
(* 1958. júl. 14. Párkány) Zongora- és csembalóművész, énektanár. Az alapiskolát Párkányban végezte. Innen a Pozsonyi Konzervatóriumba került (1973−1979). A Szlovák Népművészeti Együttesben korrepetált (1979−1992). 1992-ben az Ifjú Szívek mellett alakult Gaudium együttes művészeti vezetője. A brünni Masaryk Egyetem Bölcsészeti Karán Shalev Ad-El tanítványaként...megnyit →
(* 1958. júl. 14. Párkány) Zongora- és csembalóművész, énektanár. Az alapiskolát Párkányban végezte. Innen a Pozsonyi Konzervatóriumba került (1973−1979). A Szlovák Népművészeti Együttesben korrepetált (1979−1992). 1992-ben az Ifjú Szívek mellett alakult Gaudium együttes művészeti vezetője. A brünni Masaryk Egyetem Bölcsészeti Karán Shalev Ad-El tanítványaként...megnyit →
Részletek
Ferienčík Ági (csa)
(* 1958. júl. 14. Párkány) Zongora- és csembalóművész, énektanár. Az alapiskolát Párkányban végezte. Innen a Pozsonyi Konzervatóriumba került (1973−1979). A Szlovák Népművészeti Együttesben korrepetált (1979−1992). 1992-ben az Ifjú Szívek mellett alakult Gaudium együttes művészeti vezetője. A brünni Masaryk Egyetem Bölcsészeti Karán Shalev Ad-El tanítványaként bakkalaureátusi fokozatot szerzett régizene szakon csembaló és basso continuo-játékban (1992−1995). 1993-ban a Szlovák Filharmónia (Musica aeterna) csembalójátékosa. A pozsonyi Štefánik Művészeti Alapiskola korrepetítora (1995−2000). 1993-ban és 1997-ben a franciaországi Angoulême-ben járt tanulmánykörúton Pascal Dubreuil-nél. A pozsonyi E. Jaczová Tánckonzervatóriumban korrepetált és zongorajátékot tanított (2000−2006). A Nyitrai Magánkonzervatórium tanára (2006−2013), közben a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola csembalótanára (2007−2013). Közreműködött a Szlovák Nemzeti Színház előadásain (Händel: Alcina, Haydn: A lakatlan sziget). Számos rangos hazai és külföldi rendezvényen lépett fel Franciaországban, Portugáliában, Luxemburgban, Németországban, Lengyelországban, Magyarországon. Fellépett a brünni Galantní slavnosti, a Český Krumlovi Slavnosti pětilisté růže, a pozsonyi Dni starej hudby, a nyitrai Musica sacra stb. fesztiválon. Hazai és külföldi együttesekben egyaránt szerepelt: a Szlovák Nemzeti Színház zenekarában, a Solamente Naturali, Sinfonietta Bratislava, Mladí bratislavskí sólisti együttesekben, a Zsolnai Kamarazenekarban, a Camerata Hungarica együttesben, a magyarországi Renaissance Consort formációban vagy pl. a csehországi Flore musicae együttesben. Tagja volt az Ifjú Szíveknek és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Együttműködött Pascal Dubreuil, Marie-Laure Teissedre, John Toll, Olivier Schneebeli, Andrew Parrot, John Holloway, Jack Martin Händler, Anton Popovič, Adrián Rajter, Leoš Svárovský, Jaroslav Kyzlink karmesterekkel. Rendszeresen együttműködik a Musica aeterna együttessel, Michal Sťahel csellistával, Jana Pastorková és Kamila Zajíčková szopránénekesekkel. Tagja a Miméza, Music for a While, Amaranth Ensemble régizenei együtteseknek. Közreműködött a LUDUD Színház Tvoj Ľudevít című daljátékában (rendező: Kamil Žiška).
Fernyák István
Részletek
(* 1973. jún. 2. Dunaszerdahely) Birkózó. Jelentősebb nemzetközi sikereket juniorként ért el: egy vb-harmadik (1998) és két Eb-második hely (1991, 1992). A felnőttek mezőnyében Eb-bronzérmes (1993), a sydney-i olimpián (2000) nyolcadik helyezett.
Fiala Ilona
(* 1956. márc. 14. Kalász) Író, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakon végzett (1980). Pozsonyban él. Dolgozott az Új Szóban (1980–1986), az Odborár és a Spektrum szlovák szakszervezeti hetilapban, szerkesztette az előbbi magyar nyelvű mutációját (Szakszervezeti Közlöny), a másiknak 1998-ig riportere volt....megnyit →
(* 1956. márc. 14. Kalász) Író, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakon végzett (1980). Pozsonyban él. Dolgozott az Új Szóban (1980–1986), az Odborár és a Spektrum szlovák szakszervezeti hetilapban, szerkesztette az előbbi magyar nyelvű mutációját (Szakszervezeti Közlöny), a másiknak 1998-ig riportere volt....megnyit →
Részletek
(* 1956. márc. 14. Kalász) Író, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakon végzett (1980). Pozsonyban él. Dolgozott az Új Szóban (1980–1986), az Odborár és a Spektrum szlovák szakszervezeti hetilapban, szerkesztette az előbbi magyar nyelvű mutációját (Szakszervezeti Közlöny), a másiknak 1998-ig riportere volt. 2000 és 2011 között a Közbeszerzési Hivatal, 2011-től 2019-ig az MKP szóvivője. Könyvismertetői, jegyzetei, tárcái, elbeszélései hazai magyar lapokban jelennek meg. 2022-ben Arany Opus Díjat kapott. – Fm. Néhány szelet (r., 2013); Ólomsúly (r., 2014); Mindennap (elb., 2018); Jaj, anya! (r., 2019).
Figaró
Részletek
Humoros lap (Pozsony, 1919. dec. 25.). Egyetlen száma jelent meg. – Szerk. Szomolányi Endre.
Figyelő
Politikai, társadalmi, közgazdasági és irodalmi hetilap (Losonc, 1932. ápr. 20.–1934. nov. 22.). A hazai írók, publicisták közül többek között Darvas János, Egri Viktor, Farkas István, Gömöry János, Kovács Endre, Morvay Gyula, Szalatnai Rezső, Sziklay László, Tamás Lajos, Tamás Mihály és Vass László írtak bele;...megnyit →
Politikai, társadalmi, közgazdasági és irodalmi hetilap (Losonc, 1932. ápr. 20.–1934. nov. 22.). A hazai írók, publicisták közül többek között Darvas János, Egri Viktor, Farkas István, Gömöry János, Kovács Endre, Morvay Gyula, Szalatnai Rezső, Sziklay László, Tamás Lajos, Tamás Mihály és Vass László írtak bele;...megnyit →
Részletek
Politikai, társadalmi, közgazdasági és irodalmi hetilap (Losonc, 1932. ápr. 20.–1934. nov. 22.). A hazai írók, publicisták közül többek között Darvas János, Egri Viktor, Farkas István, Gömöry János, Kovács Endre, Morvay Gyula, Szalatnai Rezső, Sziklay László, Tamás Lajos, Tamás Mihály és Vass László írtak bele; Mo.-ról Gulyás Pál, Radnóti Miklós és Simándy Pál, Erdélyből Ligeti Ernő, Jugoszláviából Szenteleky Kornél, Amerikából Reményi József. A lap színvonalas vitát szervezett a csehszl. magyar irodalom fejlődéséről. – Szerk. Losonci Sándor, Sándor László, Darkó István.
Filléres Újság
Részletek
Társadalmi hetilap (Kassa, 1936. ápr. 6.–máj. 2.). – Szerk. Zelleny Viktor.
Finta László; Kőszegi F.
(* 1938. febr. 22. Kovarc, † 2003. szept. 21. Komárom) Író, költő, hangjátékszerző, újságíró. A selmecbányai vegyipari szakközépiskolában érettségizett (1956). 1962–1964-ben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. Volt vegyészlaboráns, bányász, színész, kőművessegéd stb. 1990-ben a komáromi Reflex c. lapot szerkesztette. Hangjátékokat is írt (pl. Lomb...megnyit →
(* 1938. febr. 22. Kovarc, † 2003. szept. 21. Komárom) Író, költő, hangjátékszerző, újságíró. A selmecbányai vegyipari szakközépiskolában érettségizett (1956). 1962–1964-ben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. Volt vegyészlaboráns, bányász, színész, kőművessegéd stb. 1990-ben a komáromi Reflex c. lapot szerkesztette. Hangjátékokat is írt (pl. Lomb...megnyit →
Részletek
(* 1938. febr. 22. Kovarc, † 2003. szept. 21. Komárom) Író, költő, hangjátékszerző, újságíró. A selmecbányai vegyipari szakközépiskolában érettségizett (1956). 1962–1964-ben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. Volt vegyészlaboráns, bányász, színész, kőművessegéd stb. 1990-ben a komáromi Reflex c. lapot szerkesztette. Hangjátékokat is írt (pl. Lomb és árnyék, 1982; Arcjátékok, 1983), Lusta királyság c. mesejátékát a Magyar Területi Színház mutatta be 1985-ben. – Fm. Pogány passió (v., 1982); Lusta királyság (mesejáték, 1987); Borsómese (mesék, 1994).
Fischer György
Részletek
(* 1914. márc. 1. Érsekújvár, † 1991. febr. 27. Jeruzsálem [Izrael]) Publicista, pedagógiai szakíró. Szülővárosában érettségizett (1932). 1934–1938-ban sok cikket, riportot, verset, elbeszélést publikált (Gábri Fischer néven) a Csehszlovákiai Népszavában. 1944-ben Auschwitzbe hurcolták, végül Izraelben telepedett le. – Fm. Málas község monográfiája (1936).
Fischer Miklós
(* 1855. dec. 18. Eperjes – † 1930. szept. 24., Igló) Matematika-fizika szakos tanár, Magas-Tátra–kutató. 1875-ben szülővárosában érettségizett, 1879-ben a budapesti tudományegyetemen tett tanári vizsgát matematikafizika szakon. 1880–1922 között az iglói evangélikus gimnázium tanára, 1888-tól igazgatója volt. Aktív szereplője volt a város közéletének, 1891–1920...megnyit →
(* 1855. dec. 18. Eperjes – † 1930. szept. 24., Igló) Matematika-fizika szakos tanár, Magas-Tátra–kutató. 1875-ben szülővárosában érettségizett, 1879-ben a budapesti tudományegyetemen tett tanári vizsgát matematikafizika szakon. 1880–1922 között az iglói evangélikus gimnázium tanára, 1888-tól igazgatója volt. Aktív szereplője volt a város közéletének, 1891–1920...megnyit →
Részletek
(* 1855. dec. 18. Eperjes – † 1930. szept. 24., Igló) Matematika-fizika szakos tanár, Magas-Tátra–kutató. 1875-ben szülővárosában érettségizett, 1879-ben a budapesti tudományegyetemen tett tanári vizsgát matematikafizika szakon. 1880–1922 között az iglói evangélikus gimnázium tanára, 1888-tól igazgatója volt. Aktív szereplője volt a város közéletének, 1891–1920 között a Magyarországi Kárpáti Egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Jelentős mértékben hozzájárult nemcsak az Egyesület működéséhez, hanem a tátrai és a szepességi turizmus fellendüléséhez. Kezdeményezője volt a tátrai menedékházak (pl. Sziléziai-ház) és utak építésének, közreműködött a térség tudományos vizsgálatában, topográfiai felmérésében és számos írásával külföldön is népszerűsítette a Magas-Tátrát. Diákjaival gyakran túrázott a Tátrában és ilyen alkalmakkor az ösvényeket javították, turistajelzéseket helyeztek ki. A poprádi Kárpáti Múzeum megalapításában, különösen annak könyvtára létrehozásában is szerepet vállalt. 1896-ban az ő javaslatára kapta az ország legmagasabb csúcsa (ma: Gerlachfalvi-csúcs) I. Ferenc József nevét.
Fischer-Colbrie Ágoston
(* 1863. okt. 16. Zselíz, † 1925. máj. 17. Kassa) Teológiával és filozófiával foglalkozó író, tanár, kassai megyéspüspök. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, majd budapesti, ill. esztergomi szolgálatát követően a bécsi Pazmaneum tanára, később rektora lett. 1904-től segédpüspök, 1907-től haláláig pedig megyéspüspök Kassán. Elsőként fordította...megnyit →
(* 1863. okt. 16. Zselíz, † 1925. máj. 17. Kassa) Teológiával és filozófiával foglalkozó író, tanár, kassai megyéspüspök. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, majd budapesti, ill. esztergomi szolgálatát követően a bécsi Pazmaneum tanára, később rektora lett. 1904-től segédpüspök, 1907-től haláláig pedig megyéspüspök Kassán. Elsőként fordította...megnyit →
Részletek
Fischer-Colbrie Ágoston (FI)
(* 1863. okt. 16. Zselíz, † 1925. máj. 17. Kassa) Teológiával és filozófiával foglalkozó író, tanár, kassai megyéspüspök. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, majd budapesti, ill. esztergomi szolgálatát követően a bécsi Pazmaneum tanára, később rektora lett. 1904-től segédpüspök, 1907-től haláláig pedig megyéspüspök Kassán. Elsőként fordította magyarra a Rerum Novarum c. pápai enciklikát. Az államfordulat előtt több ízben is fellépett a kormány érzéketlen nemzetiségi politikájával szemben. Csehszl. megalakulását követően az egyetlen püspök volt, aki az új államban is a helyén maradt, s folytathatta főpásztori tevékenységét. Ám hamarosan szembekerült az új hatalommal, mivel bírálta annak egyház- és nemzetiségi politikáját. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik megszervezője. Főpásztori tevékenysége mellett a formálódó szlovákiai magyar szellemi élet egyik meghatározó alakja volt: több mint 25 egyesületet hozott létre, továbbá számos szociális létesítmény (pl. Szent József Szegénygyermekek Otthona, Kassai Patronage, Átmeneti Fiú Otthon, Leánymenhely, Katholikus Tanonc Otthon), ill. több újság elindítója volt. – Fm. Társadalmi problémák (tan., 1919); Népjóléti kérdések (tan., 1919); Beszédei és beszédvázlatai (1928)
Fizély Imre
(* 1887. júl. 15. Léva, † 1976. nov. 8. Pozsony) Villamosmérnök, közíró. Pozsonyban érettségizett, villamosmérnöki oklevelét Németországban szerezte. Az első vh.-ban orosz hadifogságba esett, 1920-ban tért haza. A pozsonyi Siemens Művek alkalmazottja volt nyugdíjazásáig (1947). A két vh. közötti években kezdeményezte a magyar szülői...megnyit →
(* 1887. júl. 15. Léva, † 1976. nov. 8. Pozsony) Villamosmérnök, közíró. Pozsonyban érettségizett, villamosmérnöki oklevelét Németországban szerezte. Az első vh.-ban orosz hadifogságba esett, 1920-ban tért haza. A pozsonyi Siemens Művek alkalmazottja volt nyugdíjazásáig (1947). A két vh. közötti években kezdeményezte a magyar szülői...megnyit →
Részletek
(* 1887. júl. 15. Léva, † 1976. nov. 8. Pozsony) Villamosmérnök, közíró. Pozsonyban érettségizett, villamosmérnöki oklevelét Németországban szerezte. Az első vh.-ban orosz hadifogságba esett, 1920-ban tért haza. A pozsonyi Siemens Művek alkalmazottja volt nyugdíjazásáig (1947). A két vh. közötti években kezdeményezte a magyar szülői társulatok országos ankétját. Elsősorban a kisebbségi magyar iskolák kérdéseivel foglalkozott.
Flachbart Ernő; Flachbarth
(* 1896. márc. 3. Gölnicbánya, † 1955. dec. 12. Pécs [Mo.]) Jogász, politikus, újságíró, egyetemi oktató. Szepességi német családban született. Jogi tanulmányai befejeztével újságíróként dolgozott; 1922-től Prágában az ellenzéki pártok sajtóirodájának, később Központi Irodájának vezetője, továbbá az ellenzéki magyar képviselők klubjának titkára, ill. a...megnyit →
(* 1896. márc. 3. Gölnicbánya, † 1955. dec. 12. Pécs [Mo.]) Jogász, politikus, újságíró, egyetemi oktató. Szepességi német családban született. Jogi tanulmányai befejeztével újságíróként dolgozott; 1922-től Prágában az ellenzéki pártok sajtóirodájának, később Központi Irodájának vezetője, továbbá az ellenzéki magyar képviselők klubjának titkára, ill. a...megnyit →
Részletek
Flachbart Ernő (FI)
(* 1896. márc. 3. Gölnicbánya, † 1955. dec. 12. Pécs [Mo.]) Jogász, politikus, újságíró, egyetemi oktató. Szepességi német családban született. Jogi tanulmányai befejeztével újságíróként dolgozott; 1922-től Prágában az ellenzéki pártok sajtóirodájának, később Központi Irodájának vezetője, továbbá az ellenzéki magyar képviselők klubjának titkára, ill. a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője volt. Az 1929-ben folyó, a közvélemény által nagy figyelemmel kísért ún. Tuka-per idején a rendőrség látókörébe került, ezért Németországba távozott. 1933-ban Mo.-ra költözött, ahol a Felvidéki Tudományos Társaság főtitkára volt, s miniszteri tanácsosként a kisebbségi ügyek szakértőjeként dolgozott. 1939-től előbb a debreceni Tisza István Tudományegyetem tanára, majd 1949-től haláláig a Pécsi Egyetem Jogi Tanszékének vezetője volt. A kisebbségi jogok szakértőjének számított, nemzetközi ismertségű jogtudósként tisztelték. Az 1989-es rendszerváltás után Mo.-n Flachbart Ernő Kisebbségi Jogi Kutatóintézet alakult, 2002-ben Flachbart Ernő-emlékkönyv jelent meg, Flachbart-füzetek címmel könyvsorozat lát napvilágot. – Fm. System des internationalen Minderheitenrechtes (1937); A nemzetiségi csoportok jogi helyzete a szlovák alkotmány szerint (1943); Histoire des minorités nationales en Hongrie (németül és angolul is, 1944).
Flaché Gyula
(* 1892. nov. 7. Budapest, † 1967. szept. 18. Besztercebánya) Festő. 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a bécsi akadémián tanult festészetet. Az első vh. kitörésekor bevonult, és rajzolóként teljesített szolgálatot. 1917-ben Besztercebányán telepedett le. 1920-ban megalapította a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületét, amelynek az 1930-as...megnyit →
(* 1892. nov. 7. Budapest, † 1967. szept. 18. Besztercebánya) Festő. 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a bécsi akadémián tanult festészetet. Az első vh. kitörésekor bevonult, és rajzolóként teljesített szolgálatot. 1917-ben Besztercebányán telepedett le. 1920-ban megalapította a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületét, amelynek az 1930-as...megnyit →
Részletek
Flaché Gyula (Önarckép)
(* 1892. nov. 7. Budapest, † 1967. szept. 18. Besztercebánya) Festő. 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a bécsi akadémián tanult festészetet. Az első vh. kitörésekor bevonult, és rajzolóként teljesített szolgálatot. 1917-ben Besztercebányán telepedett le. 1920-ban megalapította a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületét, amelynek az 1930-as évekig az igazgatója volt. Festészetében a plein air festészet és a dekorativitás egyéni szintézisét alkotta meg. Jelentős portréfestészete is. Ő festette többek között a gyetvahutai r. k. plébániatemplom falfestményeit, s más monumentális munkákat is készített. – Ir. Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón (1931).
Fleischmann Gyula
(* 1889. szept. 21. Kassa, † 1969. jún. 27. Tihany [Mo.]) Politikus, publicista. Budapesten szerzett magyar–latin–német szakos tanári képesítést, majd a kassai főreáliskolában tanított. Az államfordulatután állásából elbocsátották. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) egyik megszervezője, egy ideig kerületi főtitkára, 1928–1935 között tartományi képviselője volt....megnyit →
(* 1889. szept. 21. Kassa, † 1969. jún. 27. Tihany [Mo.]) Politikus, publicista. Budapesten szerzett magyar–latin–német szakos tanári képesítést, majd a kassai főreáliskolában tanított. Az államfordulatután állásából elbocsátották. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) egyik megszervezője, egy ideig kerületi főtitkára, 1928–1935 között tartományi képviselője volt....megnyit →
Részletek
(* 1889. szept. 21. Kassa, † 1969. jún. 27. Tihany [Mo.]) Politikus, publicista. Budapesten szerzett magyar–latin–német szakos tanári képesítést, majd a kassai főreáliskolában tanított. Az államfordulatután állásából elbocsátották. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) egyik megszervezője, egy ideig kerületi főtitkára, 1928–1935 között tartományi képviselője volt. Szerkesztette az OKP A Nép, ill. Keresztény munkás c. lapjait, valamint ezek szlovák nyelvű változatait. 1939-től Budapesten a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanácsosa volt. – Fm. A szocializmus fejlődése (é. n.); Az olasz fasizmus (1927); Csehszl. művelődéspolitikája és a magyar kisebbség (1939).
Floch István
(* 1898. ? Pozsony, † 1941. aug. 24. Pozsony) Újságíró, ifjúsági mozgalmi szervező. A középiskolát szülővárosában végezte, utána az első vh. frontjára került. 1918 után Budapesten, Pozsonyban és Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, s közben keresztényszocialista ifjúsági szervezetek (Keresztényszocialista Diákok Szabad Szervezete, Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége,...megnyit →
(* 1898. ? Pozsony, † 1941. aug. 24. Pozsony) Újságíró, ifjúsági mozgalmi szervező. A középiskolát szülővárosában végezte, utána az első vh. frontjára került. 1918 után Budapesten, Pozsonyban és Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, s közben keresztényszocialista ifjúsági szervezetek (Keresztényszocialista Diákok Szabad Szervezete, Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége,...megnyit →
Részletek
(* 1898. ? Pozsony, † 1941. aug. 24. Pozsony) Újságíró, ifjúsági mozgalmi szervező. A középiskolát szülővárosában végezte, utána az első vh. frontjára került. 1918 után Budapesten, Pozsonyban és Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, s közben keresztényszocialista ifjúsági szervezetek (Keresztényszocialista Diákok Szabad Szervezete, Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége, Magyar Akadémikusok Keresztény Köre) egyik fő szervezője volt. Részt vett a Turul és az Új Auróra alapításában. Újságíróként főleg a Prágai Magyar Hírlapnak dolgozott. 1928 és 1938 között az Országos Keresztényszocialista Párt prágai parlamenti klubja titkárságának vezetője volt. A szlovák állam idején jelentős kulturális munkát végzett a Toldy Körben, s a Szlovenszkói Magyar Párt vezetőségébe tartozott.
Flórián Károly
(* 1878. jan. 26. Eperjes, † 1941. aug. 15. Kassa) Jogász, útleírások szerzője. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a kolozsvári egyetemen 1900-ban szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a berlini egyetemen is előadott. Az I. vh.-ban orosz hadifogságba...megnyit →
(* 1878. jan. 26. Eperjes, † 1941. aug. 15. Kassa) Jogász, útleírások szerzője. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a kolozsvári egyetemen 1900-ban szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a berlini egyetemen is előadott. Az I. vh.-ban orosz hadifogságba...megnyit →
Részletek
(* 1878. jan. 26. Eperjes, † 1941. aug. 15. Kassa) Jogász, útleírások szerzője. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a kolozsvári egyetemen 1900-ban szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a berlini egyetemen is előadott. Az I. vh.-ban orosz hadifogságba került. Megtanult oroszul és a harkovi egyetemen közgazdaságtant adott elő. 1918-ban tért vissza Mo.-ra és a kassai magyar oktatási nyelvű jogakadémia tanára lett. 1922-ben az akadémia bezárását követően nyugdíjba vonult és visszatért Eperjesre. 1924–1928 között Eperjes polgármestere. A Magyarországi Kárpát Egyesület eperjesi osztályának választmányi tagja, 1936–1939 között a Karpathenverein alelnöki tisztét is betöltötte. Egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Hamvait Kassáról Eperjesre szállították és ott temették el. Két tátrai és egy alpesi hegyi túráról könyvet is írt. – Fm: Három nap a Magas-Tátrában (1904); Barangolások a Magas-Tátrában (1905); A tiroli hegyek között (1904). Szocializmus és magántulajdon (1901); A törvényhatóságok és az önkéntes adófizetés ex-lex-ben (1903); Az adománygyűjtés a magyar közigazgatási jogban (1904); A magyar– horvát pénzügyi egyezmény (1905); Az adóreform (1912).
Flórián Károly
(* 1944. febr. 12. Lőcse) Kohómérnök, analitikai kémikus, egyetemi tanár, a jogász Flórián Károly unokája. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen végezte (1961). A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1966), a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot 1972-ben nyerte el, nagydoktori (DrSc.) disszertációját 1991-ben védte meg...megnyit →
(* 1944. febr. 12. Lőcse) Kohómérnök, analitikai kémikus, egyetemi tanár, a jogász Flórián Károly unokája. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen végezte (1961). A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1966), a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot 1972-ben nyerte el, nagydoktori (DrSc.) disszertációját 1991-ben védte meg...megnyit →
Részletek
(* 1944. febr. 12. Lőcse) Kohómérnök, analitikai kémikus, egyetemi tanár, a jogász Flórián Károly unokája. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen végezte (1961). A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1966), a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot 1972-ben nyerte el, nagydoktori (DrSc.) disszertációját 1991-ben védte meg a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen. 1966-tól a kassai Műszaki Egyetem adjunktusa, docense (1992), professzora (1994). A Kohómérnöki Kar dékánhelyettese, rektorhelyettese (1994, 2000–2007), rektora (1994–1997), a kassai Šafárik Egyetem Természettudományi Kara Fizikai és Analitikai Kémiai Tanszékének a vezetője (1998–2000), a Műszaki Egyetem Kohómérnöki Kara Kémiai Tanszékének vezetője (2003–2010). Kutatási területe az analitikai kémiai, spektroszkópiai módszerek alkalmazása és értékelése a kohászatban, a szilárdminta-vizsgálatban és a környezettudományban. Közel 120 tudományos közleménye, három tudományos monográfiája jelent meg. Nemzetközi tudományos konferenciák szervezője, rendszeres előadója. Több egyetem (a komáromi Selye János Egyetem, a kassai Műszaki Egyetem, az Eperjesi Egyetem Bölcsészettudományi és Természettudományi Kara) tudományos tanácsának, a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsának tagja, 1994–2001-ben a Kárpátok Régió Egyetemi Szövetségének alapítóelnöke. 2002–2005-ben az SZTA Tudományos Tanácsának tagja. Tagja a Szlovákiai Akkreditációs Bizottság Kémiai, Vegyipari-technológiai és Biotechnológiai Munkacsoportjának, az SZTA és szlovákiai egyetemek közös Pályázati Bizottsága (VEGA) kémiai munkacsoportjának. Különböző hazai és nemzetközi tudományos társaságok tagja vagy vezető tisztségviselője. A Miskolci Egyetem díszdoktora (2004), a gödöllői Szent István Egyetem díszdoktora (2008), az MTA külső tagja (2013). Kitüntetések, díjak: a Cseh/szlovák Spektroszkópiai Társaság J. Marcus Marci érme (1994); a Szlovák Kémiai Társaság érme (1994); a pozsonyi Közgazdasági Egyetem arany emlékérme (1997); a Šafárik Egyetem Természettudományi Karának ezüstérme (2001); a Szlovák Kémiai Társaság ezüstérme (2003); Fejér Dániel-emlékérem (2003); Kassa város főpolgármesterének díja (2004); a kassai Műszaki Egyetem A tudás almája díja (2007); a Szlovák Kémiai Társaság Daniel Belluš-érme (2009); a Šafárik Egyetem Természettudományi Karának aranyérme (2009); a Magyar Kémikusok Egyesülete Spektrokémiai Társaságának Török Tibor-emlékérme (2011), Jedlik Ányos-díj (2023). – Fm. A színképelemzés mint tudományágakat áthidaló analitikai kémiai módszer múltja, mai helyzete és jövője (mon., 2015).