A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Dobi Géza (csa)

(* 1937. márc. 26. Gúta) Zeneszerző, zenepedagógus. Pilzenben zenepedagógusi, később, 1967-ben Pozsonyban hegedű szakot végzett. 1959- től nyugdíjba vonulásáig Komáromban hegedűtanár, ill. zeneiskolai igazgató. Szlovákiai magyar költők (gyermek-)verseit zenésítette meg; ismertek saját gyűjtésű népdalfeldolgozásai, az Ifjú Szivek Dal- és Táncegyüttes számára komponált zenedarabjai, továbbá a komáromi Magyar Területi Színháznak és a kassai Thália Színpadnak írt színpadi zenéi, valamint hangszeres művei is; a Komáromi Kamaratrióval tizenhat miniatűrjét adta ki CD-n. – Fm. Fűben tücsök muzsikál (csehszlovákiai magyar költők megzenésített versei, 1983); Szélhívogató (csehszlovákiai magyar költők megzenésített versei, 1999); Martosi népdalok (2001); Mikor engem besoroztak (katonanóták, 2001); Magyar zeneszerzők lexikona tanulók számára (2003).

Dobos László (GJ)

(* 1930. okt. 28. Királyhelmec, † 2014. júl. 24. Pozsonypüspöki) Író, szerkesztő, politikus. Tanulmányait Sárospatakon (1945–1949), ill., 1951–1955 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–történelem–polgári nevelés szakán végezte. Ezután 1960-ig a Pedagógiai Főiskola oktatója volt, 1958–1968 között a Szlovák Írószövetség magyar osztályának titkáraként jelentős szerepe volt az Irodalmi Szemle megalapításában, annak főszerkesztője lett, 1961–1968 között a Tatran Könyvkiadó magyar üzemét vezette, 1968–1971-ben a Csemadok KB elnöke, 1969–1972 között a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója, 1969–1970-ben a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli minisztere és Nemzetiségi Tanácsának elnöke, 1972–1989 között pedig a Madách Könyv- és Lapkiadó műszaki osztályának vezetője volt. 1990-től újból a Madách Könyv- és Lapkiadó, ill. 1994-től a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó igazgatója. 1968–1971-ben és 1990–1992-ben parlamenti képviselő. 1989–2000 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke, később egyik alelnöke, majd régióelnöke volt. Irodalmi és közéleti tevékenységéért számos díjban részesült (Madách-díj, 1964; Nemzetiségi Díj, 1968; A Magyar Művészetért-díj, 1988; Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje, 1990; Bethlen Gábor-díj, 1991; Kossuth-díj, 1994; Posonium Irodalmi Díj Életműdíja, 2002; Pribina-kereszt III. fokozata, 2004; Pro Probitate – Helytállásért díj, 2010). 2003-ban megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést. 2007-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Politikusként, közéleti emberként elsősorban a szlovákiai magyarság jogainak és intézményrendszerének bővítését szorgalmazta. – Fm. Messze voltak a csillagok (r., 1963); Földönfutók (r., 1967); Egy szál ingben (r., 1976); Hólepedő (r., 1979); Gondok könyve (esszék, 1982); Sodrásban (r., 1984); Teremtő küzdelem (esszék, interjúk, 2000); Évgyűrűk hatalma I–II. (esszék, interjúk, publicisztika, 2005, 2006). – Ir. Kovács Győző: Dobos László (mon., 2005).

Dolán György (SZM)

(* 1952. aug. 23. Nagymácséd) Festő, multimediális művész. 1977–1983 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészeti szakát, azóta szabadfoglalkozású művész; Magyarbélen él. 1985–90 között Misuratában és Tripoliban (Líbia), 1995-ben Kairóban és Port Side-ban (Egyiptom), valamint az indiai Suratban élt. 1998-ban párizsi ösztöndíjas volt. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága 2004. évi nívódíjasa, a társaságnak öt évig az elnöke is volt. Afrikai (líbiai és egyiptomi), majd indiai tartózkodásai erős hatással voltak képzőművészeti világára. Különböző szimpóziumok, szakmai szervezetek, alkotótáborok szervezésében is jelentős részt vállalt (Patfürdő, Pro Arte Danubii, Sympat, nyárasdi művésztelep). – Fm. Homokban (Budapest, 1997); Fekete foltok (Komárom, Dunaszerdahely, 2003); Espace Van Gogh (Franciaország, 2004); Jelek (Prága, 2005); Eufória (Pozsony, 2006); Dolán 60 (életmű-kiállítás, Komárom, 2012, Nagyszombat, 2013). Több könyvet is illusztrált.

Dósa Zsuzsa (TSZA)

(* 1967. máj. 11. Rimaszombat) Színésznő. 1987-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának a tagja, 1989–1993 között színművészeti főiskolás Pozsonyban. Ezt követően a Komáromi Jókai Színház, majd a győri színház tagja. Szlovák nyelvű színielődásokban is szerepel (Szarvason). Győrben színitanodát nyitott. – Főbb színházi szerepei: Mariska (Szigligeti Ede: Liliomfi); Juliska (Békés József–Madarász Iván: Sándor, József, Benedek); Sophie (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Lisaura (Carlo Goldoni–Hofmeister Rudolf Richard–Ježek Jaroslav: Kávéház Velencében); Zsuzsika (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága avagy egy őrült nap); Kata (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Stella (Tennessee Williams: A vágy villamosa); Suzanne (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága); Eszter (Déry Tibor–Presser Gábor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról); Beatrice (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Margarita (Michail Bulgakov: A Mester és Margarita); Madárka (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Colette (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Vaszilisza (Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely); Vladimír (Samuel Beckett: Godotra várva); Augustias (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza). – Díjak, elismerések: Nemzetiségi Fesztivál, A legjobb női alakítás díja, Sepsiszentgyörgy, 1991; Hatán Túli Magyar Színházak IV. Fesztiválja, Különdíj, Kisvárda, 1992; Kisfaludy-díj (2002); Domján Edit-díj (2005) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Dráfi Mátyás (FI)

(* 1942. nov. 17. Galánta, † 2025. okt. 20. Komárom) Színész, színházigazgató, rendező. Pozsonyi középiskolai érettségije után került a komáromi Magyar Területi Színházhoz 1959-ben. 1960–1965 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Szépművészeti Akadémián, majd visszatért színházához; 1969–1971 között annak igazgatója is volt. 1980-tól 1982-ig népművelő, azután – nyugdíjba vonulásáig – újból a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze. Az 1980-as évektől a pozsonyi Színművészeti Főiskola oktatójaként is működött. Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője. Előadóművészként is népszerű. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor stb.). Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Gyurko (Peter Karvaš: Éjféli mise); Karl Moor (Friedrich Schiller: Haramiák); Godun (Boris Lavrenyov: Leszámolás); Matyi (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi); Benvolio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); John Proctor (Arthur Miller: A Salemi boszorkányok); Hus János (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Platon krecset (Olekszandr Evdokimovics Kornejcsuk: A nagy műtét); Madách Imre (Felkai Ferenc: Madách); Švejk (Jaroslav Hašek: Švejk); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Othello (William Shakespeare: Othello); kreon (Szophoklesz: Antigoné); Lestyák Mátyás (Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös); Polgármester (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Nikosz Kenotafiosz (Ivan Bukovčan: Fatamorgana); Peachun (Bertolt Brecht: Koldusopera); Fekete (Vaszilij Suksin: Energikus emberek); Coriolanus (William Shakespeare: Coriolanus); Professzor (Oldřich Daněk: Jelentés N. város sebészetéről); Tiborc (Katona Józef: Bánk bán); Ádám (Sütő András: Káin és Ábel); Dr. szekeres (Márai Sándor: Kaland); Egnatius (Háy Gyula: CaliguLÓ); Báthory István (Háy Gyula: Mohács); Tevje (Joseph Stein–Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn); Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); szalay (Barta Lajos: Szerelem); Tallérosy Zebulon (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); alfred dolittle (Frederick Loewe: My fair lady); Miller (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Rettegi Fridolin (Horváth Jenő –Szenes Iván–Kellér Dezső–Franz Schönthan–Paul Schönthan: A szabin nők elrablása). – Vendégjátékok: Kisfaludy Színház, Győr. Vígszínház, Budapest. Thália Színház, Kassa. Bárka Színház, Budapest. – Film: Ezeréves méh. A víz íze. A skanzen gondnoka. A szívroham. Átkelő a Dunán. Én népem. – Díjak, elismerések: Érdemes művész (1985); Jászai Mari-díj (2001); Egressy-díj (2003); Nyitott Európáért Díj (1998); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje; Pribina-kereszt harmadik fokozata (2006); Határon Túli Magyar Színházak V. Fesztiválja, A legjobb férfi alakítás díja (1993); Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja, Életműdíj (1998); Szlovák Írószövetség Színházi Szekciója, Életműdíj (2005); Pro Probitate – helytállásért díj (2014); Kulcsár Tibor-díj (2015); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2017); Kossuth-díj (2023). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71- es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).

Dráfi Mátyás (JSZ)

DUBA GYULA

(* 1930. jún. 8. Hontfüzesgyarmat, † 2024. ápr. 2. Pozsony) Író, szerkesztő. 1954-ben a kassai ipari szakközépiskolában érettségizett. Pozsonyi műegyetemi tanulmányait nem fejezte be; 1957-től újságíró, szerkesztő – Szlovák Rádió magyar adása, Hét, Irodalmi Szemle (1968–1983 főszerkesztő). 1983 és 1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője. 1993-tól nyugdíjas. Pályáját humoreszkekkel, szatírákkal kezdte, népszerűek irodalmi paródiái; a Vajúdó parasztvilág (1974) c. szociográfiája Mo.-on is ismertté tette a nevét; regényíróként, novellistaként, kritikusként, esszéíróként egyaránt ismert. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1967, 1970, 1975, 1982); a Szlovák Írók Szövetségének Nemzetiségi Díja (1972); Érdemes művész (1983); A Magyar Köztársaság Csillagrendje (1990); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (1990); A Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díja (1994); a Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2001); Szabó Zoltán-díj (2002); József Attila-díj (2004); Talamon Alfonz-díj (2008); Kossuth-díj (2023). – Fm. A nevető ember (humoreszkek, 1959); Csillagtalan égen struccmadár (elb., 1963); Delfinek (elb., 1966); Baj van a humorral (humoreszkek, 1967); Szabadesés (r., 1969); Valóság és életérzés (esszék, kritikák, 1972); Vajúdó parasztvilág (szociográfia, 1974); Ívnak a csukák (r., 1977); Káderezés a (zseb)Parnasszuson (ir. paródiák, 1979); Örvénylő idő (r., 1982); A macska fél az üvegtől (r., 1985); Európai magány (elb., esszék, 1987); Aszály (r., 1989); Álmodtak tengert I. (r., 1993); Sólyomvadászat (r., 1994); Álmodtak tengert II. (r., 1995); Levél az Elnöknek (esszék, tan., 1997); Az idő hangjai (esszék, 1998); Téli áradás (r., 2002); Az emlékezés öröme és kockázata (esszék, 2005); Valami elmúlt – Erni gyermekkora (r., 2008); Szégyen (r. 2010); Lámpagyújtás (2011); Valami elmúlt II. – Erni diákkora (r., 2013); Egy álfilozófus vallomásai (r. 2014). – Ir. Koncsol László: Kísérletek és elemzések (1978); Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980 (1982); Tőzsér Árpád: Escorial Közép-Európában (1992); Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Duba Gyula szépirodalmi munkásságának tükrében (1997); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945-1999 I. (2000); Zoék az Ararát tetején (2000); Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004); Fónod Zoltán: Önarcképek (2004); Tóth László: Hatszemközt, avagy Korbúcsúztató (2006); Lacza Éva: Jelek a porban I., II. (2006, 2008); Márkus Béla: Duba Gyula élete és műve (2011); A fejek és a kalap (2012); Miklósi Péter: Faggató (2013); Csáky Károly: Emlékezések és vallomások I. (2014); Fónod Zoltán: Mérlegen II. (2015); Tóth László: Megkötni az időt (2019); Nagy Erika: Elmeséled? (2021).

Dudás Péter (TSZA)

(* 1960. jún. 22. Kassa) Színész. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1979-ben érettségizett. Műkedvelő színjátszóként a kassai Pinceszínpad tagja volt. Érettségi után műszaki főiskolás, majd 1980–1981-ben a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának színpadtechnikusa, 1985-től, ill. 1990-től a Kassai Thália Színház színésze (közben két alkalommal is művészeti vezetője). – Főbb színházi szerepei: Az államtanács elnöke (Georg Büchner: Leonce és Léna); Robert (Marc Camoletti: Leszállás Párizsban); Bodnár Péter (Németh László: Bodnárné); Liliomfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); Gerald Croft (John Boynton Priestley: Váratlan vendég); Ferdinánd (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); File (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Don Baker (Leonard Gershe: A pillangók szabadok); Vaněk (Václav Havel: Audiencia); George (John Steinbeck: Egerek és emberek); Ifj. Nagy (Bródy Sándor: A tanítónő); Aj (Robert Thomas: Szegény Dániel); Páris (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); don Casello (Márai Sándor: Szerep – Családi kérdés); Ross hadnagy (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Biberach (Katona József: Bánk bán); Técsey gróf (Bakonyi Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Décse (Ratkó József: Segítsd a királyt); Ignác király (Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő); Gróf, doktor úr (Móricz Zsigmond: Csibe); Polonius (William Shakespeare: Hamlet); Csil (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Anzelm (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Tomaji (Örkény István: Tóték); Félix (Neil Simon: Furcsa pár); Schneider Mátyás (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Simon Péter (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); S. B O ́ Donell (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!); Aranyműves (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt); Marc (Yasmina Reza: „Művészet”). – Vendégszereplések: Leonardus (Márai S.: Kassai polgárok) / Komáromi Bástya Színház), Horatio (Shakespeare: Hamlet / Kassai Állami Színház), Ján (Vášová-Varga-Hammel: Külvárosi Cyrano / Kassai Állami Színház). – Főbb rendezései: Thália Színház Kassa: Márai S.: Vendégjáték Bolzanóban. Benedek Miklós–Orosz István: Budapest Orfeum. – Díjak, elismerések: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma különdíja, Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja, Kisvárda, 2012; Magyar Arany Érdemkereszt (2021). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kisvárdai Várszínház Archívuma.