Zseliz − Esterházy-kastély (GJ)

Város a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 2681, ebből 2316 (83,4%) magyar, 262 (9,8%) szlovák; [2011] – 7186, ebből 3550 (49,4%) szlovák, 3501 (48,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3645 (50,7%) magyar, 3358 (46,7%) szlovák. V: [2011] – 4161 r. k., 819 ref., 321 ev., 18 gör. kat. – 1923–60 között járási székhely volt, városi címet 1960-ban kapott. Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre a lakosságcsere keretében magyarországi, az ún. belső telepítések során szlovákiai szlovák családok települtek. A 14. sz. elején eredetileg gótikus stílusban emelt, a második vh. végén azonban felrobbantott r. k. (Szt. Jakab-) templomát 1954-ben építették újjá (a szentély körül található nevezetes, 14. sz.-i freskók Becsei Vesszős György megítéltetését ábrázolják); az 1720-ban barokk stílusban épült Esterházy-kastélyt a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. A kastély parkja mellett álló ún. Bagolyvárban, ahol 1818-ban és 1824-ben Franz Schubert lakott, Schubert-emlékszobát rendeztek be. A város és környéke jelentős régészeti lelőhely: újkőkori leleteiről önálló kultúrát (~i kultúra) neveztek el. A Csemadok 1957–59 között ~en rendezte meg az Országos Dal- és Táncünnepélyeket, 1961-ben a csehszlovákiai magyar ének- és zenekarok első országos fesztiválját, 1969–91 között pedig az Országos Népművészeti Fesztiválokat. Az 1950-es években Smelšie vpred – Bátrabban Előre címmel kétnyelvű járási hetilapja jelent meg, 1993-ban Zselízi Hírmondó – Želiezovský spravodajca címmel indult havilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával és gimnáziummal (Comenius Gimnázium, alapítva 1956-ban) rendelkezett. – 1967-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Garammikolát, 1976-ban Szódót, 1986–92 között hozzá tartozott a Nagypeszek és Tergenye egyesítésével létrehozott Sikenica község. – Ir. Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere (1976); Horváth Géza: Franz Schubert Zselízen (2000).

Zseliz − freskó a Szt. Jakab-templomban (MÁ)

Zseliz − Schubert-múzeum (az ún. Bagolyvár) (MÁ)

Zseliz − Országos Népművészeti Fesztivál (FI)

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Kürtös-patak völgyében, Nagykürtöstől D-re. L: [1921] – 1018, ebből 909 (89,3%) magyar, 90 (8,8%) szlovák; [2011] – 1331, ebből 1063 (79,9%) szlovák, 175 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 921 (69,2%) szlovák, 315 (23,7%) magyar. V: [2011] – 1088 r. k., 67 ev., 3 gör. kat. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1771-ben klasszicista, Zichy Ferenc győri püspök által emeltetett kastélya 1772-ben barokk-klasszicista stílusban épült; 1858–1940 között e kastélyban őrizték a Zichy család gazdag levéltárát, jelenleg a Zsélyi Helytörténeti és Néprajzi Múzeumnak ad helyet. A közeli Sósár gyógyforrásai mellett a 19. sz.-ban létesített gyógyfürdő, amelyben légzőszervi megbetegedéseket és anyagcsere-bántalmakat gyógyítottak, a 20. sz. közepéig működött, jelenleg romos állapotban van. A falu határában az 1963–68 között végzett ásatások során rendkívül gazdag, 867 sírból álló, s mintegy 10 ezer leletet tartalmazó 7–8. sz.-i avar temetőt tártak fel.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, Komáromtól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 1895, ebből 1861 (98,2%) magyar, 21 (1,1%) szlovák; [2011] – 2462, ebből 2014 (81,8%) magyar, 372 (15,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2181 (88,6%) magyar, 204 (8,3%) szlovák. V: [2011] – 1038 ref., 811 r. k., 52 ev., 10 gör. kat. – A két vh. közötti földbirtokreform során a falu határában felosztott nagybirtokra 1926-ban szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, az Okánikovo néven létrehozott kolóniát a 20. sz. második felében közigazgatásilag Nagykeszihez csatolták. ~ magyar lakosságának egy részét 1945 után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. Klasszicista stílusú ref. temploma 1791-ben, r. k. kápolnája a 19. sz.-ban épült. Belterületén 10. sz.-i honfoglalás kori magyar sírokat tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Móra Ferenc Alapiskola) rendelkezett.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó bal partján, Lévától D-re. L: [1921] – 399, ebből 311 (77,9%) magyar, 88 (22,1%) szlovák; [2011] – 167, ebből 120 (71,9%) magyar, 46 (27,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 121 (72,5%) magyar, 32 (19,2%) szlovák. V: [2011] – 147 r. k., 7 ref., 4 ev. – R. k. (Szt. László-) temploma 1806-ban klasszicista stílusban épült.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Érsekújvártól Ny-ra. L: [1921] – 2794, ebből 2784 (99,6%) magyar, 4 (0,1%) szlovák; [2011] – 2281, ebből 1605 (70,4%) magyar, 445 (19,5%) szlovák, 184 (8,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1662 (72,9%) magyar, 327 (14,3%) szlovák, 228 (10,0%) roma. V: [2011] – 1883 r. k., 56 ev., 46 ref., 8 gör. kat. A második vh. után magyar lakosságának több mint egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Márton-) temploma 1397-ben épült. A helyi születésű Jedlik Ányos (1800–95) természettudós, fizikus emlékszobáját 1995-ben adták át, szellemi hagyatéka ápolása céljával 1999-ben alakult meg a Jedlik Ányos Társaság, a község önkormányzata az évenként megrendezett Jedlik Ányos Emlékünnepség alkalmából 2001 óta ítéli oda a Jedlik Ányos-díjat. Határában két honfoglalás kori és egy 10. sz.-i magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Jedlik Ányos Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Szapu Magda: Életmódvizsgálatok a Vág-völgyében. Szimő (1993); Priskin Magdolna: Jedlik Ányos szülőfaluja. Szimő története (2010).

Zemplén − Ref. templom (GJ)

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység DK-i lejtőin, a Bodrog folyó jobb partján, a Latorca és az Ondava összefolyásánál, Királyhelmectől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 689, ebből 646 (93,8%) magyar, 2 (0,3%) szlovák; [2011] – 387, ebből 259 (66,9%) magyar, 115 (29,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 299 (77,3%) magyar, 76 (19,6%) szlovák. V: [2011] – 126 ref., 120 gör. kat., 74 r. k., 1 ev. – Gótikus stílusban emelt középkori ref. templomát 1628-ban építették újjá, klasszicista stílusú gör. kat. (Urunk mennybemenetele) temploma 1802–1804-ben épült. A falu Zemplén vármegye névadó települése, a 17. sz.-ig egyben székhelye is volt; az Árpád-kori Zemplén várának sáncai még ma is látszanak. A közeli Szélmalom-dombon 1959-ben egy honfoglalás kori magyar előkelő sírját tárták fel, a rendkívül gazdag sírleletből arany és ezüst ötvösmunkák, köztük egy aranyfoglalatú szablya, övdíszek, lószerszámveretek és használati tárgyak kerültek elő. A faluban az 1990-es évek óta évente megrendezik a Zempléni Kulturális Napokat.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb parti síkságán, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 1281, ebből 544 (42,5%) magyar, 370 (28,9%) ruszin, 329 (25,7%) szlovák; [2011] – 1154, ebből 1055 (91,4%) szlovák, 55 (4,8%) magyar, 4 (0,3%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 1017 (88,1%) szlovák, 84 (7,3%) magyar, 7 (0,6%) ruszin és ukrán. V: [2011] – 368 ref., 203 r. k., 184 gör. kat., 139 gör. kel., 136 jehovista. – A 20. sz. elején még részben magyar és a 18. sz.-ban betelepült ruszin lakossága a 20. sz. második felére nagyrészt beolvadt az ugyancsak a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Gör. kat. (Urunk mennybemenetele) temploma 1796-ban barokk-klasszicista, ref. temploma 1801-ben klasszicista stílusban épült, gör. kel. templomát az 1990-es években emelték. Az 1949-ig ~hoz tartozó Molyva tanyát előbb Hardicsamolyva (Hradištská Moľva) néven önálló községgé szervezték, majd 1967-ben Málcához (Malčice) csatolták. – Ir. Géczi Lajos: Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában. Ondava menti tűnődések és beszélgetések (1996).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység K-i lábánál, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 603, ebből 457 (75,8%) szlovák, 92 (15,3%) magyar; [2011] – 660, ebből 635 (96,2%) szlovák, 5 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 635 (96,2%) szlovák, 7 (1,1%) magyar. V: [2011] – 353 r. k., 201 gör. kat., 52 ref., 3 ev. – A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. második felére beolvadt a 18–19. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ref. temploma a 13. sz.-ban, szecessziós stílusú gör. kat. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1928-ban, r. k. (Fájdalmas Szűzanya) temploma 1969-ben épült.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 402, ebből 318 (79,1%) magyar, 57 (14,2%) szlovák; [2011] – 379, ebből 274 (72,3%) szlovák, 85 (22,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 254 (67,0%) szlovák, 105 (27,7%) magyar. V: [2011] – 290 r. k., 54 gör. kat., 21 ref. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1795-ben épült klasszicista stílusban, a 18. sz. végén emelt klasszicista ref. templomát 1900–06 között építették újjá. Határában, az 1960-ban, majd 1971–74 között végzett ásatások során a bükki kultúrához tartozó újkőkori. ill. réz- és római kori leleteket tártak fel.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Ticce patak mentén, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 805, ebből 768 (95,4%) magyar, 5 (0,6%) szlovák; [2011] – 823, ebből 670 (81,4%) magyar, 122 (14,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 706 (85,8%) magyar, 93 (11,3%) szlovák. V: [2011] – 520 r. k., 90 ref., 69 gör. kat., 2 ev. – A 14. sz. végén emelt gótikus stílusú r. k. (Szt. István-) templomát 1877-ben építették át; a 17. sz.-ban egy középkori várkastély helyén épült Klobusitzky-kastély a 20. sz. második felében elpusztult. A 21. sz. elején 1–4. évolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 111, ebből 111 (100%) magyar; [2011] – 164, ebből 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák. V: [2011] – 58 ref., 56 r. k., 4 gör. kat., 3 ev. – A második vh. után magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1872-ben neoklasszicista stílusban épült.

Város és járási székhely a Körmöci-hegység és a Selmeci-hegység közötti ~i medencében, a Garam folyó jobb partján, Zólyomtól Ny-ra. L: [1921] – 1371, ebből 1327 (96,8%) szlovák, 15 (1,1%) magyar; [2011] – 19 883, ebből 15 484 (77,9%) szlovák, 565 (2,8%) roma, 111 (0,6%) cseh és morva, 84 (0,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 15 406 (77,5%) szlovák, 523 (2,6%) roma, 120 (0,6%) cseh, 116 (0,6%) magyar. V: [2011] – 9693 r. k., 478 ev., 69 gör. kat., 26 ref. – A besztercebányai r. k. püspökség egykori mezővárosa volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza; 1928-ig, majd 1960 óta járási székhely. A 20. sz. második felében Szl. egyik legjelentősebb gyárvárosává, az ország alumíniumiparának központjává vált. – Pázmány Péter által 1631-ben építtetett reneszánsz-barokk stílusú kastélya, amelyet a 19. sz.-ban empire stílusban alakítottak át, 1776-tól 1941-ig a besztercebányai püspökök nyári rezidenciája volt. Gótikus alapokon álló r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1806–13 között klasszicista stílusban épült, kriptájában több besztercebányai püspök nyugszik. – 1969-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Felsőapátit (Horné Opatovce), 1971-ben Saskőváralját (Šašovské Podhradie), 1971–90 között hozzá tartozott Ladomérmindszent (Ladomerská Vieska), 1980–90 között Lutilla (Lutila).

A zsigárdi csata emlékműve (GJ)

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz és a Vág folyása között, Vágsellyétől D-re. L: [1921] – 2663, ebből 2596 (97,5%) magyar, 47 (1,8%) szlovák; [2011] – 1638, ebből 1079 (65,9%) magyar, 512 (31,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1133 (69,2%) magyar, 461 (28,1%) szlovák. V: [2011] – 990 r. k., 353 ref., 81 ev., 1 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának közel egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. József-) temploma 1728–30-ban barokk, ref. temploma 1784-ben klasszicista, r. k. (Szűz Mária neve) kápolnája 1814-ben ugyancsak klasszicista stílusban épült; az 1849. jún. 16-i ~i csata emlékművét 1999-ben emelték. Az önkormányzat kiadásában 1998 óta jelenik meg a Zsigárdi Újság – Žihárecké noviny c. kétnyelvű lap. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Zsolna főtere (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Kiszucai- és a Sztrázsó-hegység között, a Zsolnai-medencében, a Vág folyó völgyében. L: [1921] – 12 073, ebből 9698 (80,3%) szlovák, 750 (6,2%) német, 674 (5,6%) zsidó, 439 (3,6%) magyar; [2011] – 81 494, ebből 74 331 (91,2%) szlovák, 1018 (1,2%) cseh és morva, 292 (0,4%) roma, 93 (0,1%) magyar, 43 (0,1%) német, 8 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 74 272 (91,1%) szlovák, 1104 (1,4%) cseh, 152 (0,2%) roma, 128 (0,2%) magyar, 48 (0,1%) német, 2 jiddis. V: [2011] – 53 674 r. k., 2717 ev., 326 gör. kat., 176 jehovista, 142 gör. kel., 52 ref., 44 izr. – Sziléziai német telepesek által a 13. sz.-ban alapított kereskedőváros évszázadokon keresztül a magyarországi posztóipar egyik központja volt. 1910-ben rendezett tanácsú város lett, 1922-ben elvesztett városi címét 1954-ben kapta vissza. 1949–60 között, majd 1996 óta kerületi székhely. Csehszl. megalakulását követően, 1918 dec.-e és 1919 febr.-ja között a szlovákiai teljhatalmú minisztérium székhelye volt. A szlovák pártok képviselői 1938. okt. 6-án itt kiáltották ki Szl.-nak a csehszlovák államon belüli autonómiáját. A 18. sz. óta számottevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba hurcoltak. Négyszög alaprajzú, árkádos főtere védett műemlékegyüttes. A főtéren álló r. k. (Szt. Pál-) templom és rendház 1743-ban barokk, a várdombon álló r. k. (Szentháromság-) templom 1400 körül gótikus, a közeli Burián-harangtorony 1530-ban reneszánsz stílusban épült. Zsinagógáját 1933–34-ben, ev. templomát 1935–36-ban emelték. Egyetemét, a Zsolnai Egyetemet (1996-ig Közlekedési és Távközlési Főiskola) 1953-ban, bábszínházát 1950-ben, a Vág Menti Múzeumot 1936-ban, a Vág Menti Galériát 1976-ban hozták létre. A város Szl. egyik legjelentősebb ipari központja, valamint vasúti és közúti csomópontja, 2008 óta r. k. püspöki székhely. – A 20. sz. második felében közigazgatásilag ~hoz csatoltak számos környező települést, köztük a váráról híres Budatint.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K–DK-re. L: [1921] – 250, ebből 249 (99,6%) magyar, 1 (0,4%) szlovák; [2011] – 225, ebből 185 (82,2%) magyar, 32 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 191 (84,9%) magyar, 25 (11,1%) szlovák. V: [2011] – 108 ref., 65 r. k., 2 ev., 1 gör. kat. – Gótikus stílusú ref. temploma a 15. sz.-ban épült román kori alapokon, 1755-ben barokk, 1820-ban klasszicista stílusban alakították át; falfestményei középkori eredetűek. A klasszicista Farkas-kastélyt a 19. sz. közepén emelték.

Zsére – r. k. templom (GJ)

Község a Nyitrai járásban, a Tribecs-hegység D-i lejtőin, a Zsibrice-hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 1008, ebből 972 (96,4%) magyar, 32 (3,2%) szlovák; [2011] – 1355, ebből 669 (49,4%) szlovák, 636 (46,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 706 (52,1%) magyar, 593 (43,8%) szlovák. V: [2011] – 1198 r. k., 6 gör. kat., 5 ev., 2 ref. – Lakosságának fő megélhetési forrása a mészégetés és a mésszel való kereskedés volt, határában jelenleg is mészkövet bányásznak. R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1734-ben barokk stílusban épült, 1939-ben átépítették; tájháza 1972-ben létesült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Zsére – menyasszonyi viselet (GJ)

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Verebélytől D-re. L: [1921] – 648, ebből 387 (59,7%) szlovák, 226 (34,9%) magyar; [2011] – 376, ebből 366 (97,3%) szlovák, 4 (1,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 360 (95,7%) szlovák, 3 (0,8%) magyar. V: [2011] – 299 r. k., 3 ev., 2 ref., 1 gör. kat. – A 20. sz. elején magát még részben magyarnak valló lakossága a sz. második felére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. R. k. (Szt. István-) temploma 1699-ben késő reneszánsz stílusban épült, 1776-ban klasszicista stílusban alakították át; klasszicista kastélyát a 18. sz. végén emelték.

1960-ban Nagymagyar, Vajasvata és Csenke egyesítésével (utóbbi 1993-ban újból önállósult) létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [2011] – 3571, ebből 1563 (43,8%) magyar, 1242 (34,8%) szlovák, 649 (18,2%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1363 (38,2%) magyar, 1333 (37,3%) roma, 730 (20,4%) szlovák. V: [2011] – 3259 r. k., 10 ref., 4 ev., 2 gör. kat.

Város és járási székhely az Inóc-hegység D-i lábánál, a Zsitva folyó völgyében, Nyitrától K–ÉK-re. L: [1921] – 3394, ebből 2568 (75,7%) szlovák, 448 (13,2%) magyar, 235 (6,9%) zsidó; [2011] – 12 337, ebből 11 714 (95,0%) szlovák, 71 (0,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 11 628 (94,3%) szlovák, 88 (0,7%) magyar. V: [2011] – 9541 r. k., 177 ev., 23 gör. kat., 14 ref., 1 izr. – A 18. sz.-tól 1922-ig Bars vármegye székhelye volt. A 19. sz. 2. felében elvesztett városi rangját 1960-ban, 1960-ban elvesztett járási székhelyi rangját 1996-ban szerezte vissza. Az 1630-ban reneszánsz stílusban épült, s a 18. sz. végén barokkosított Paluska-, majd Migazzi-kastély 1947 óta a helytörténeti jellegű Városi Múzeumnak ad helyet. ~ korábbi múzeuma, az 1896-ban alapított Barsmegyei Múzeum a vármegye megszűnte (1922) után, 1924-ben szintén megszűnt. Az egykori Vármegyeháza a 17. sz. elején épült reneszánsz stílusban, 1789-ben barokkosították; klasszicista stílusú r. k. (Szt. Mihály-) temploma 1785-ben épült középkori gótikus alapokon. Ipari létesítményei közül legjelentősebb a Calex hűtőgép- és fagyasztógépgyár (mely a privatizációs viharokat túlélve 2000-től újra üzemel), a téglagyár és cipőgyára. – 1960-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Perlepet (Prílepy), 1970-ben Hizért (Chyzerovce); 1974–2002 között hozzá tartozott Zsitvaapáti (Opatovce nad Žitavou) és Zsitvakenéz (Kňažice).

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna partján, Komáromtól Ny-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 2081, ebből 2032 (97,6%) magyar, 41 (2,0%) szlovák; [2011] – 2404, ebből 2045 (85,1%) magyar, 282 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2186 (90,9%) magyar, 156 (6,5%) szlovák. V: [2011] – 1070 r. k., 538 ref., 23 ev., 8 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és ÉNy-szlovákiai szlovákok települtek. Ref. temploma 1794-ben, r. k. (Szt. István-) temploma 1935-ben, a Zichy-kúria 1800 körül épült. A dunai Nagyléli-szigetet a nyárfákon fészkelő értékes vízimadarai miatt 1974-ben természetvédelmi területté (9,14 ha) nyilvánították, s ~ határában terül el az 1955-ben létrehozott 9218 ha kiterjedésű túzokrezervátum egy része is. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől DK-re. L: [1921] – 272, ebből 257 (94,5%) szlovák, 11 (4,0%) magyar; [1991] 122, ebből 105 (86,1%) szlovák, 15 (12,3%) magyar; [2011] – 144, ebből 120 (83,3%) szlovák, 6 (4,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 119 (82,6%) szlovák, 5 (3,5%) magyar. V: [2011] – 71 r. k., 43 ev. – Ev. temploma 1841–45 között klasszicista stílusban épült.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől DK-re. L: [1921] – 272, ebből 257 (94,5%) szlovák, 11 (4,0%) magyar; [1991] 122, ebből 105 (86,1%) szlovák, 15 (12,3%) magyar; [2011] – 144, ebből 120 (83,3%) szlovák, 6 (4,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 119 (82,6%) szlovák, 5 (3,5%) magyar. V: [2011] – 71 r. k., 43 ev. – Ev. temploma 1841–45 között klasszicista stílusban épült.

1943-ban Zonctorony néven Dunatoronnyal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [1921] – 239, ebből 236 (98,7%) magyar, 3 (1,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 239 r. k.

1943-ban Zonc és Dunatorony egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [2011] – 983, ebből 575 (58,5%) magyar, 361 (36,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 608 (61,9%) magyar, 315 (32,0%) szlovák. V: [2011] – 793 r. k., 20 ev., 5 gör. kat., 5 ref. – Lakossága 1984-ben egységesen fellépett a magyar iskolák tervezett leépítése ellen, amiért a Helytállásért Társulás 1995-ben a falunak adományozta a Pro probitate – Helytállásért díjat. – A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 482, ebből 450 (93,4%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 405, ebből 282 (69,6%) magyar, 106 (26,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 325 (80,2%) magyar, 66 (16,3%) szlovák. V: [2011] – 248 r. k., 104 ref., 11 gör. kat., 1 ev. – Ref. temploma 1810-ben, r. k. (Szentháromság-) temploma 1822–33 között, a Koós-kastély 1822-ben épült klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Zseliz − Esterházy-kastély (GJ)

Város a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 2681, ebből 2316 (83,4%) magyar, 262 (9,8%) szlovák; [2011] – 7186, ebből 3550 (49,4%) szlovák, 3501 (48,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3645 (50,7%) magyar, 3358 (46,7%) szlovák. V: [2011] – 4161 r. k., 819 ref., 321 ev., 18 gör. kat. – 1923–60 között járási székhely volt, városi címet 1960-ban kapott. Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre a lakosságcsere keretében magyarországi, az ún. belső telepítések során szlovákiai szlovák családok települtek. A 14. sz. elején eredetileg gótikus stílusban emelt, a második vh. végén azonban felrobbantott r. k. (Szt. Jakab-) templomát 1954-ben építették újjá (a szentély körül található nevezetes, 14. sz.-i freskók Becsei Vesszős György megítéltetését ábrázolják); az 1720-ban barokk stílusban épült Esterházy-kastélyt a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. A kastély parkja mellett álló ún. Bagolyvárban, ahol 1818-ban és 1824-ben Franz Schubert lakott, Schubert-emlékszobát rendeztek be. A város és környéke jelentős régészeti lelőhely: újkőkori leleteiről önálló kultúrát (~i kultúra) neveztek el. A Csemadok 1957–59 között ~en rendezte meg az Országos Dal- és Táncünnepélyeket, 1961-ben a csehszlovákiai magyar ének- és zenekarok első országos fesztiválját, 1969–91 között pedig az Országos Népművészeti Fesztiválokat. Az 1950-es években Smelšie vpred – Bátrabban Előre címmel kétnyelvű járási hetilapja jelent meg, 1993-ban Zselízi Hírmondó – Želiezovský spravodajca címmel indult havilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával és gimnáziummal (Comenius Gimnázium, alapítva 1956-ban) rendelkezett. – 1967-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Garammikolát, 1976-ban Szódót, 1986–92 között hozzá tartozott a Nagypeszek és Tergenye egyesítésével létrehozott Sikenica község. – Ir. Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere (1976); Horváth Géza: Franz Schubert Zselízen (2000).

Zseliz − freskó a Szt. Jakab-templomban (MÁ)

Zseliz − Schubert-múzeum (az ún. Bagolyvár) (MÁ)

Zseliz − Országos Népművészeti Fesztivál (FI)

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Kürtös-patak völgyében, Nagykürtöstől D-re. L: [1921] – 1018, ebből 909 (89,3%) magyar, 90 (8,8%) szlovák; [2011] – 1331, ebből 1063 (79,9%) szlovák, 175 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 921 (69,2%) szlovák, 315 (23,7%) magyar. V: [2011] – 1088 r. k., 67 ev., 3 gör. kat. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1771-ben klasszicista, Zichy Ferenc győri püspök által emeltetett kastélya 1772-ben barokk-klasszicista stílusban épült; 1858–1940 között e kastélyban őrizték a Zichy család gazdag levéltárát, jelenleg a Zsélyi Helytörténeti és Néprajzi Múzeumnak ad helyet. A közeli Sósár gyógyforrásai mellett a 19. sz.-ban létesített gyógyfürdő, amelyben légzőszervi megbetegedéseket és anyagcsere-bántalmakat gyógyítottak, a 20. sz. közepéig működött, jelenleg romos állapotban van. A falu határában az 1963–68 között végzett ásatások során rendkívül gazdag, 867 sírból álló, s mintegy 10 ezer leletet tartalmazó 7–8. sz.-i avar temetőt tártak fel.