Szentpétery Ádám (SZM)

(* 1956. febr. 24. Rozsnyó) Festő, egyetemi oktató, restaurátor. 1976–1982-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója. Festészetére és monumentális alkotásaira egyaránt a geometrikus formanyelv a jellemző. 1990–1991 a Kassai Iparmuvészeti Szakközépiskola tanára, 1991–1996-ban a Kassai Muszaki Egyetem design szakos tanára, 2004-ben habilitált a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán plasztikus képek szakon. 1984-óta rendszeresen kiállít. Restaurátori munkái pl.: a poprádi Szent Egyed-templom presbitériuma (1993) és a jászói Premontrei Apátság könyvtára (1994–1996) freskóinak helyreállítása. 1994-ben és 1996-ban díjat nyert a przemyśli Nemzetközi Festészeti Biennálén. Rozsnyón, ill. Kassán él.

Szentpétery Aranka (SZM)

(* 1933. dec. 9. Királyhelmec – † 2023. jan. 19.) Színész. 1953-ban került az Állami Faluszínház magyar tagozatához színésznek Pozsonyba, ahonnan annak megszűnése után, 1960-ban fölvették a komáromi Magyar Területi Színházhoz, melynek – ill. jogutódjának, a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig tagja maradt. Számos hangjáték közreműködője; szlovák és cseh filmekben szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Juna Lister (Ernest Dudley–Arthur Vatkyn: Rejtélyes körülmények között); Rebecca Nulse (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Canina (Ben Johnson: Volpone); Klára (Eugene Michel Labiche: Olasz szalmakalap); Bomba Lili (Csiky Gergely: Bomba Lili); Kerítőnő (Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Kéz kezet mos); Özvegyasszony (William Shakespeare: Makrancos hölgy); Curleiné (John Steinbeck: Egerek és emberek); Cira Pirosak (Fejes Endre: Rozsdatemető); Perette (Robert Thomas: Nyolc nő); Francia nevelőnő (Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője); Fordné (William Shakespeare: A windsori víg nők); Polgármesterné (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Cecília Peachum (Bertolt Brecht: Koldusopera); Gertrúde (Carlo Goldoni: A legyező); Groce Azarra (Luigi Pirandello: Liola); Láng Szerafine (Csiky Gergely: Nagymama); Maude (Colin Higgins–Görgey Gábor–Fényes Szabolcs: Maude és Herold); Marosiné (Molnár Ferenc: Doktor úr); Olimpia Remington (Vlagyimír Majakovszkij: Gőzfürdő); Zsófia (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Retteginé (Kellér Dezső–Horváth Jenő–Szenes Iván: A szabin nők elrablása); Anya (Arthur Miller: Kanyargó időben); Cs. Bruckner Adelaida (Örkény István: Macskajáték). – Film: Utolsó az ABC-ben (cseh film); Szomszédok (szlovák TV sorozat) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Szigeti László − publicista (FI)

(* 1949. máj. 26. Dunaszerdahely) Író, publicista, szerkesztő, kiadói igazgató. Pozsonyban vendéglátóipari szakiskolát végzett (1967), a komáromi gimnáziumban levelező tagozaton érettségizett (1972). 1973-tól a Csallóköz, 1975–1980-ban az Új Szó munkatársa, 1981–1982-ben a kassai Thália Színpad dramaturgja és művészeti vezetője, 1983–1989-ben a Nő szerkesztője. 1989–1990-ben aktív politikai szerepet vállalt; 1992-ben megalapította és azóta is vezeti a Kalligram Könyvkiadót. Elbeszéléseivel, irodalom- és színikritikáival, interjúival az 1970-es években jelentkezett. A Kalligram igazgatójaként jelentős szerepet vállal a közép-európai nemzetek közötti szellemi, kulturális és irodalmi kapcsolatok elmélyítésében. Főbb díjai, kitüntetései: Szabad Sajtó Díj (1999); A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2001); A Tomáš Garrigue Masaryk Érdemrend I. fokozata (2003); A Lengyel Köztársaság Lovagi Keresztje (2006); Ľudovít Štúr Érdemrend I. fokozata (2018). Dunaszerdahelyen él. – Fm. Csendek útjain (publicisztika, 1990); Zsebcselek (interjú Hraballal, 1992, 1995, 2004; cseh nyelven 1990); Párbeszédkísérlet (interjú Mészöly Miklóssal, 1999); Olyan országban élek… (interjú Bugár Bélával, 2004).

Szigeti László − politikus (GJ)

(* 1957. aug. 3. Dunamocs – † 2022. febr. 02. Párkány) Középiskolai tanár, politikus. A pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet (1981). 1981–1994-ben a párkányi magyar gimnázium tanára, 1990-től igazgatója. 1993-ban lett az Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tagja, 1994–1998-ban parlamenti képviselője. 1998-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője. 1998–2006-ban oktatási államtitkár, 2006 ápr.–jún. oktatási miniszter. 2006–2010 között az MKP oktatási alelnöke, parlamenti képviselő, majd a párt oktatási és kulturális alelnöke, 2012-től az MKP országos tanácsának elnöke. 2018-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést.

Szíjjártó Jenő (SZM)

(* 1919. júl. 17. Gölnicbánya, † 1986. júl. 28. Pozsony) Zeneszerző, karnagy. Zeneszerzést és zongorajátékot Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1945), vezénylést a pozsonyi konzervatóriumban tanult (1951). Több szlovákiai magyar együttes alapítója és karnagya (Népes, 1953; Ifjú Szivek, 1955; Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara 1964). 1951–1954 a Csehszlovák Rádió pozsonyi zenei szerkesztője. 1954–1984 között a Népművelési Intézet szakelőadója, később a Szlovák Rádió zenei rendezője. Népdalgyűjtéssel is foglalkozott. Kórusműveket, dalokat komponált különböző együttesek (köztük az Ifjú Szivek) számára. 2007-ben posztumusz Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. Zene és lélek címmel 2008-ban dokumentumfilm készült róla. Emlékezete megőrzésére Szíjjártó Jenő Művészi Öröksége Egyesület alakult. – Fm. 100 szlovákiai magyar népdal (Ág Tiborral, 1958); Virágok vetélkedése (válogatás népzenei gyűjtéséből, 2001, 2008); Vokális művek (CD, 2002); Válogatott művei (CD, 2006); Megzenésített gyermekversek (2008).

Sziklay Ferenc (FI)

(* 1883. okt. 11. Aranyida, † 1943. dec. 20. Kassa) Író, drámaíró, műfordító, irodalomtörténész, művelődésszervező, közéleti személyiség. A tanári oklevél megszerzését követően Pozsonyban, Szatmárban, Fehértemplomon és Kassán volt tanár. Az államfordulatot követően, miután tanári állásából elbocsátották, az újságírás és a művelődésszervezés felé fordult. Egy ideig a kassai Esti Újság szerkesztője, 1922-től a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodája (Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága) keretén belül létrehozott kultúrreferátus vezetője volt. Meghatározó szerepet játszott a két vh. közötti szlovákiai magyar közművelődési intézményrendszer kialakításában (1923-ban újjászervezte a kassai Kazinczy Társaságot, 1928-ban megszervezte a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetet, továbbá részt vett a Magyar Nemzeti Párt, a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület, valamint a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség megalakításában stb. 1938 nov.-étől haláláig a kassai tankerület főigazgatója volt. Hagyatéka nagyrészt máig feldolgozatlan. – Fm. Hangzatka (r., 1924); A fekete ember (r., 1926); A világ ura (tudományos-fantasztikus r., 1929); A jöttment (r., 1932); Hová? (tudományos-fantasztikus r., 1934); Mikor az óra üt (r., 1943). – Ir. Sziklay László: Egy kassai polgár emlékei (életrajz, 2002).

Szilassy Béla (FI)

(* 1881. Budapest [Mo.], † 1962. Peoria [USA]) Földbirtokos, politikus. Jogi tanulmányai elvégezte után Losonc melletti birtokán gazdálkodott. Egyik alapítója volt az Országos Magyar Kisgazda-, Földműves és Kisiparos Pártnak (Magyar Nemzeti Párt). 1920-ban a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának elnökévé, egy évvel később a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gazdák Szövetségének ügyvezető elnökévé választották. A Magyar Nemzeti Párt1925-ös megalakulásakor annak egyik alelnöke lett. 1929-től 1935-ig a Magyar Nemzeti Párt, 1937–1938-ban pedig az Egyesült Magyar Párt szenátora volt a prágai törvényhozásban. Az első bécsi döntés után a magyar parlament behívott képviselője, a felvidéki ügyek tárca nélküli miniszterének államtitkára és az első csehszlovák földbirtokreform revízióját lebonyolító testület kormánybiztosa lett. 1944 dec.-ében Németországba távozott, Regensburgban telepedett le. 1948-ban Münchenben alapító elnöke lett a Szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának. 1950-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol haláláig a Magyar Felszabadító Bizottság egyik vezetőjeként tevékenykedett. – Fm. Az elszakított magyarság (tan., Buenos Aires, 1956)

Szilva József: Leonardo mester (1996) (GJ)

(* 1945. okt. 17. Garamvezekény) Festő, grafikus. 1962–1967 között elvégezte a nyitrai Pedagógiai Főiskola képzőművészeti nevelés szakát. Előbb rajztanárként működött, majd 1980–1985 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán részesült művészi képzésben. 1978-tól a komáromi Művészeti Alapiskola képzőművészeti tagozatának vezetője. Képeit lírai expresszivitás jellemzi. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt.

SZILVÁSSY JÓZSEF2 (FI)

(* 1946. júl. 25.) Közíró, lapszerkesztő. Somorján érettségizett (1964), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–szlovák szakos tanári oklevelet (1968). 1968-tól az Új Szó munkatársa, 1974–1989-ben a kulturális rovat vezetője, 1990–1998 között főszerkesztő, 1998–1999-ben a Katedra főszerkesztője, 2001–2004-ben ismét az Új Szó főszerkesztője. 2001-től a Csallóköz főmunkatársa, majd főszerkesztője (2004-től), 1998-tól a budapesti Népszabadság szlovákiai tudósítója. – Fm. Kisebbség a határon (publicisztika, 1998).

Szkukálek Lajos (FI)

(* 1957. szept. 6. Komárom) Festő, grafikus, illusztrátor. Autodidakta. Eredeti szakmája villanyszerelő. 1975–1976-ban a komáromi Művészeti Népiskola tanfolyamait látogatta. 1987 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Több szakmai szervezet tagja; 1993-ban és 1994-ben hosszabb időt töltött Münchenben, 1991-ben, 1994-ben és 1996-ban Freiburgban. Festményein, ceruzarajzain és szitanyomatain egy motívumokkal zsúfolt, abszurd, álomszerű, szürreális világot jelenít meg. Megyercsen él és alkot. 1999-ben elnyerte a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díját. Több könyvet is illusztrált.

Szőcs Ferenc (KI)

(* 1935. aug. 22. Ebed, † 2022. okt. 08. Ebed)  Fizikus, tudományos kutató. Gimnáziumi tanulmányait 1947–1950-ben Budapesten végezte, majd Komáromban fejezte be (1953). A pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án szerzett fizikusi oklevelet (1958). 1958–1961-ban a pozsonyi Hegesztési Kutatóintézet, 1961-től az SZTA Polimer Intézetének tudományos munkatársa. Pályája kezdetén nagyfrekvenciás elektromosságtannal és vákuumfizikával foglalkozott, később a spektroszkópiai anyagszerkezet-vizsgálat és a polimerekben keletkező szabadgyökök megfigyelése lett a fő kutatási területe. Többször töltött hosszabb időt külföldi kutatóintézetekben (Szentpétervár, 1962; Darmstadt, 1968–1969). Az 1980-as évek elején három évig a Bagdadi Egyetem Fizikokémiai Intézetének docense és Kőolajkutató Központjának tudományos munkatársa volt. 1967-től a kémiai tudomány kandidátusa, 1986-tól a kémiai tudomány doktora. Hazai és nemzetközi tudományos folyóiratokban publikál. 2004-ben Jedlik Ányos-díjjal tüntették ki.

Szőke Erika (SZM)

(* 1977. okt. 5. Surány) Festő. Tanulmányait 2005-ben fejezte be a nyitrai Konstantin Egyetem rajztanári szakát, majd négy évet Spanyolországban élt és alkotott. A 2010-es Photoespana fotóblogján az „Objetos alterados“ (Átváltozott objektumok) c. fotóverseny győztese lett. Jelenleg a Besztercebányai Művészeti Akadémia Képzőművészeti Karán doktorandusz hallgató Igor Benca festőművész vezetésével. Sajátos technikák keresése jellemzi a művészetét. Ennek egyik eredménye az „altípia“ nevezetű technikája, az alternatív fényképészet és a monotípia összevonásával. – Jelentősebb egyéni kiállítások: 2005: “La novia desnudada por sus solteros” (Javea, Spanyolország); 2006: “La llama” (Javea, Spanyolország); 2006: “Dones: 1. el cuerpo, 2. la pasión” (Guadix, Spanyolország); 2007: “Paráfrasis I.”, La Galeria (Javea, Spanyolország); 2008: “Paráfrasis II.” (Valencia, Spanyolország); 2008: “Juegos femeninos” (Valencia, Spanyolország); 2011: “Fotoszintézis/Fotosyntéza” (Dunaszerdahely). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2008: Sala Unesco (Alcoi, Spanyolország); 2008: “Art nostre 2008” II. Bienal de Artes Plásticas (Spanyolország); 2010: 3. Bienále voľného výtvarného umenia (Pozsony).

Szőke István (TSZA)

(* 1925. jan. 17. Homonna, † 2006. máj. 27. Kassa) Bábszínházi rendező, bábjáték-író, szakíró, fogorvos. 1944-ben érettségizett Kassán, 1955-ben ugyanott fogorvosi oklevelet szerzett. Ezt követően fogorvosként, majd a kassai Egészségügyi Középiskola tanáraként, végül nyugdíjazásáig, 1985-ig egy kassai kórház főorvosaként működött. A második vh. utáni szlovákiai magyar bábmozgalom egyik kezdeményezője, elindítója. Már egyetemi évei alatt kétnyelvű műkedvelő bábegyüttest alapított Kassán (Jas – Derű), később szlovák nyelvű középiskolai bábcsoportot vezetett (Zdravotník). 1968-ban a kassai magyar ipariskolásokból megalapította az 1970-es évek első feléig működő – csehszlovákiai és magyarországi szemléken, valamint a Jókai Napokon többször is eredményesen szereplő – Glóbusz bábegyüttest, melynek műsorai (Mese a répáról; Kicsi vagyok én; Táncoló szívek; Székely népballadák; Dobrotka úr esetei) példát teremtettek a szlovákiai magyar bábjátszás számára. Az 1980-as években ismét szlovák csoporttal dolgozott. Az 1970-es évektől bábjátszó-tanfolyamok előadója. Szlovák nyelvű egészségügyi középiskolai tankönyveket írt; több ismeretterjesztő rövidfilm létrehozásában működött közre. Ismertek szlovák nyelven írt bábjátékai, forgatókönyvei. – Főbb rendezései: Mese a répáról (a legnagyobb hazai, valamint nemzetközi elismerést is kiváltó műve és rendezése.) Kicsi vagyok én, táncoló szívek, Székely népballadák, Dobrotka úr esetei. – Fm. A bábjátszás művészete (1978). A bábszínházi rendező abc-je (1979). A bábjátszás ábécéje (Az ujjaktól a marionettig – Gyurcsó István Füzetek 12. 1998) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Szőke József – Viczián János: Ki kicsoda Kassától-Prágáig? (1993).

Szőke József (FI)

(* 1928. szept. 16. Nyitranagykér, † 2010. okt. 24. Somorja.) Lapszerkesztő, író, bibliográfus. 1955- ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1950–1952-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar osztályának előadója, 1952–1969-ben az Új Ifjúság főszerkesztője. 1969-ben rövid ideig a Csemadok KB főtitkára, majd politikai okokból leváltották. 1970–1972-ben  A Hét munkatársa, 1972–1990-ben a Csemadok központi levéltárosa. 1995–1997 között az Életünk c. hetilap főszerkesztője. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának (1978–1989). 1982–1992 között négy kötetben megjelentette a Csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiáját. Szerkesztője volt (Viczián Jánossal) a Ki kicsoda Kassától Prágáig c. lexikonnak (1993). Fábry Zoltán-díjas; 2006-ban megkapta a Posonium Irodalmi Díj Életműdíját. – Fm. Az asszony vár (elb., 1959); Katicabogár (r., 1964, 2003); A síró hóember (mesék, 1985); A napraforgóvá vált leány (mesék, 1989); Nagykér (mon., 1993); A hencegő nyúl (mesék, 1995); Csatangoló (történelmi séták, 2005).