Szabó Szvrcsek Anita (TSZA)

(* 1977. márc. 21. Komárom) Színésznő. Az általános iskolát Ógyallán végezte.1995–1996 között Gór Nagy Mária Színitanodájában tanult Budapesten. 1996–1997-es időszakban a budapesti ELTE-n skandinavisztikát hallgatott. A Kassai Thália Színházban kezdte pályafutását 1997-ben. 2000–2004 között a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakának hallgatója. Közben 2003-ban a budapesti Film és Színművészeti Egyetemen részképzésben részesült. 2004–2006 között szabadfoglalkozású művészként tevékenykedett, majd 2006-tól a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja lett. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Éva-Kató (Vadnai László: A csúnya lány); Beatrix királynő (Heltai Jenő: A néma levente); Menyasszony (Anton Pavlovics Csehov: Lakodalom); Sandra (Ken Kesey: Kakukkfészek); Iza (Witold Gombrovicz: Yvonne, Burgundi hercegnő). Komáromi Jókai Színház: Militta Marco, filmszínésznő (Lengyel Menyhért: Waterloói csata); Velma Kelly (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago); Nyina (Nyikolaj Koljada: Mese a halott cárkisasszonyról); Patikusné (Szép Ernő: Patika); Lucretia (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Gondos Eszter (Tamási Áron: Énekes madár); Iszméné (Sophoklész: Antigoné); Miss Archibald (Noel Coward: Forgószínpad); Doris (Charlotte Keatley: Anyám azt mondta, hogy ne); Bíróné (Gárdonyi Géza: A bor); Katyerina Ivanovna (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Felice (Arthur Miller: Kanyargó időben); Irma (Kellér Dezső–Szenes Iván: Szabin nők elrablása); Ritka Panna (Jókai Mór: Gazdag szegények); Elisa Doolittle (Alan Jay Lerner–Frederich Loewe: My Fair Lady); Nyoszolyólány (Federico García Lorca: Vérnász); Sarlotta (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Jablonkay Rézi, aki egy sportos alkat (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György–Verebes István: Whisky esővízzel). – Vendégjátékok: Stúdió 12 Színház, Pozsony: Lány, akinek barna volt a nyála (Ivan Vyrypajev: Álmok); Susanne (Marguerite Duras: Éden mozi). Szlovák Nemzeti Színház: Második titkárnő (Franz Wittenbrink: Titkárnők) Városi Színház, Pozsony: Natalja Ivanovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Játékosok), Lány (Bob Fosse: A név) – Film: Kegyetlen örömök, 2012 r. J. Nvota; A vád, r. Sára S.; Mohács, r. Kékessy P.; A Musza Dagh 40 napja, r. A. Diramerjan: Raszputyin, 1996. r. U. Edel. – Díjak, elismerések: A Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiválja, A legkiemelkedőbb színészi teljesítményért, Kisvárda, 2005.; III. Versünnep, a Magyar Rádió különdíja, 2006; IV. Versünnep, Veszprém Város különdíja, 2007; Ferenczy Anna-díj, 2008; Lőrincz Margit-emlékgyűrű, 2008. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).

Szabó Viktor (SZM)

(* 1984.máj. 9. Zseliz) Színész. Az általános iskolát Zselizen végezte. Ugyanitt végezte el 1999–2003 között a gimnáziumot . Ezt követően Ilyés Róbert és Szakács László tanárok szakmai vezetésével Zalaegerszegen a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdióban képezte magát, közben 2003-ban felvették a pozsonyi Színművészeti Főiskolára is, ahol Martin Huba és Zuzana Krónerová voltak a vezető tanárai. Az oklevelet 2007-ben kapta meg. A Komáromi Jókai Színház tagja. – Főbb színházi szerepei: Nemes Keszeg András (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Trofimov (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Szegény Dzsoni (Faragó Zsuzsa–Laboda Kornél–Zombola Péter: Szegény Dzsoni és Árnika); Jóska (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Lucius (Székely János: Caligula helytartója); Oszip (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); de Valmonté herceg (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból); Száraz Kristóf a tartalék (Ábrahám Pál–Harmat Imre–Szilágyi László: 3:1 a szerelem javára); Madárijesztő (Frank L. Baum–Zalán Tibor: Óz, a nagy varázsló); Operator (Tasnádi István: Magyar zombi); Unokaöcs (Szabó Magda: Az ajtó). – Film: Proti vetru (Szél ellen), 2011, r. M.Štelbaský. – Ir. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Szalai Pál (SZM)

(* 1941. júl. 15. Nagysalló) Karnagy. Alapiskolába Csehországban kezdett járni, majd szülőfalujában fejezte be. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban a Pedagógiai Gimnáziumban végezte. Tanári oklevelet 1968-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon szerezett. Karvezetői tevékenysége a fegyverneki alapiskolában kezdődött a hatvanas évek közepén. Karnagyi munkát a lévai alapiskolában fejtett ki 1981-től. Rendszeresen részt vett a Csengő Énekszón, ahol az 1989, 1991 és 1993-as évben ezüstkoszorús minősítést ért el. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. A Csemadok mellett működő Fáklya Vegyeskarral 1972-ben eljutott a Kodály Napokra. A 2013-ban megalakult lévai Dalárda felnőtt vegyes kar karnagya.

Szalatnai Rezső (FI)

(* 1904. okt. 23. Nagyszalatna (Zvolenská Slatina), † 1977. márc. 23. Budapest [Mo.]) Tanár, kritikus, irodalomtörténész. A pozsonyi Comenius Egyetemen filozófia–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1926). A pozsonyi magyar tanítóképzőben, majd a magyar gimnáziumban tanított 1945-ig. 1945–1948 között a szlovákiai magyarság jogfosztottsága ellen küzdött. Egyik szervezője és szellemi irányítója volt a Magyar Végrehajtó Bizottság nevű illegális szervezetnek és az üldözött szlovákiai magyarokat segítő Segélybizottságnak. A magyarokat sújtó üldözés ellen a szlovák és magyar politikusoknak írt tiltakozó levelek tucatjaival, valamint a nemzetközi közvéleményhez is eljuttatott memorandumokkal is tiltakozott. 1948-ban Mo.-on telepedett le. Itt először a Kelet-európai Tudományos Intézet tanára volt, majd 1950-től nyugdíjazásáig az Egyetemi Könyvtár tájékoztatási osztályán dolgozott. A Mi Lapunkban kezdett publikálni, majd elsősorban baloldali lapokban (pl. A Reggel, Magyar Újság, Magyar Figyelő, Új Szó, Csehszlovákiai Népszava), de polgári jellegű szlovákiai magyar és magyarországi folyóiratokban (Magyar Írás, Nyugat, Századok) is megjelentek kritikái, tanulmányai, művelődéstörténeti írásai. Együttműködött a Sarló mozgalommal. Vezetőségi tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, s szerkesztette annak lapját, a Magyar Figyelőt. Az első bécsi döntést követően Pozsonyban maradt, ahol – Peéry Rezsőhöz hasonlóan – lapszerkesztőként és publicistaként az első Szlovák Köztársaságban élő magyarság egyik – a fasizmust elutasító – szellemi vezére volt. Már csehszlovákiai működése idején is foglalkozott a cseh–magyar és szlovák–magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok kérdéskörével, számos jelentős cseh és szlovák szerző művét fordította magyarra, de a Szl. területére eső magyar irodalmi hagyományok feltárásában is élen járt. Életének magyarországi szakaszában regényeket is írt. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség Díjat kapott. Pozsonyban, a Duna utcai magyar gimnázium falán felavatták emléktábláját. – Fm. Van menekvés (publ., 1932); Utazás a Szepességben (útirajz, 1943); Kempelen, a varázsló (r., 1952); Petőfi Pozsonyban (tan., 1954); Juhász Gyula hatszáz napja (mon., 1962); A szlovák irodalom története (1964); A cseh irodalom története (1964); Magyar írók nyomában (tan., 1967); Arcképek, háttérben hegyekkel (tan., 1969); Kisebbségben és igazságban (publ., 1970); Két hazában egy igazsággal (tan., 1982); Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában (tan., 1994); Kedves Rezső! Drága Bió! Peéry Rezső és Szalatnai Rezső levelezése (2001); Elfeledett esszék (emlékezések és karcolatok, 2004).

Szalay Szilvia (csa)

(* 1957. dec. 28. Pozsony) Zenetanár, énekes, hangszeres zenész. A Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát (1964−1973), a Művészeti Iskolát – hegedű (1966−1973) és a Konzervatóriumot – ének, hárfa, zongora, furulya (1973−1980) Pozsonyban végezte, majd ugyanott 1987−1993 között oboából szerzett szakosítást. 1980−91-ig a Komáromi Művészeti Alapiskolában tanított furulyát, oboát, hegedűt, zongorát, éneket és gitárt, 1991−96-ban ugyanennek az iskolának volt igazgatója. 1996−2005-ig a Schola Comaromiensis Komárom (Benedek Elek Pedagógiai Főiskola, Sopron) óraadó tanára. 1973−75 között az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes zenekarának a tagja (hegedű), 1975−80-ig a Pozsonyi Konzervatórium Szimfonikus Zenekarában hárfán játszott. 1981-től tagja, szólamvezetője és szólistája a komáromi Concordia Vegyeskarnak, 1985−96-ig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának énekese, szólamvezetője. 1985-től tagja a komáromi Comorra Kamarazenekarnak (hegedű, oboa, furulya, énekszólista). 1990−99-ig a komáromi Borostyán Együttes tagja volt (hegedű, furulya, ének). 1994-ben megalapítója a Komáromi Művészeti Alapiskola Consonantia Furulyazenekarának. 1996-tól vendégénekléseken vesz részt otthon és külföldön. 1995-től a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ének–Zenei Szakmai Társulásának vezetője, mesterkurzusok társszervezője, területi választmányi tag. 2012-től elnöke a Csemadok mellett működő Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának (főszervezője a lévai Kadosa Pál Zongoraversenynek és a Bartók Béla Zenei Találkozónak, ill. az érsekújvári Csengő Énekszó Gyermek- és Ifjúsági Kórusok Országos Találkozójának, társrendezője a galántai Kodály Napoknak). Több szakmai díj és elismerés birtokosa. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Ha megszólít az ének… (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Szalay Zoltán (ST)

(* 1985. jún. 30. Dunaszerdahely) Prózaíró. Pozsonyban érettségizett (2004), a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karán szerzett diplomát (2009). 2003-tól publikál. 2013–2016 között az Irodalmi Szemle főszerkesztője. 2015–2018 között az Új Szó szerkesztője, majd főszerkesztője. A Denník N-be 2019 óta ír, 2020-tól a szerkesztőség tagja, 2022 májusától a Napunk vezető szerkesztője. Főbb díjak: Madách-nívódíj (2022); Arany Opus Díj (2013); Talamon Alfonz-díjat (2011); (2015); Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díja (2007). – Fm. Ártatlanság (elb., 2006); Nyelvjárás (r., 2007); A kormányzó könyvtára (nov., 2010); Drága vendelinek (elb., 2014);  Felföld végnapjai (elb., 2018); Faustus kisöccse (r., 2019); Rómer Flóris, a mesék megmentője (meser. 2019); Senki háza (elb., 2021).

Szamák István (ST)

(* 1920. jún. 17. Pozsony, † 2010. szept. 25. Galánta) Növénynemesítő. Pozsonyban érettségizett (1938), az agrármérnöki oklevelet Mosonmagyaróvárott szerezte (1943). 1943–1945-ben a Diószegi Cukorgyár Rt. alkalmazottja, 1945-től növénynemesítő Diószegen. A gabonafélék nemesítésével foglalkozott, emellett tevékenyen részt vett a szlovákiai magyar kórusmozgalomban, 1964–1989-ben a diószegi Vox Humana Vegyeskar, 1984–1990-ben a galántai Kodály Zoltán Daloskör tagja. – Fm. Járulékos elemek a búzanemesítés maximális termesztési-minőségi elképzelésének megvalósításában (tan., 1989).

Szarka László (ST)

(* 1953. aug. 20. Klobusic [Klobušice]) Történész. Galántán érettségizett (1971), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1976). 1976–1977-ben az SZTA Történettudományi Intézetének ösztöndíjasa, 1977–1985 között a CSTA budapesti kutatócsoportjának tudományos ügyintézője, 1986–1995 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1995–1998 között megbízott osztályvezetője, majd programigazgatója (Kisebbségkutató Műhely, 1998–2000-ben). 2001-től az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, 2009–2012 között a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja. 1977-től Budapesten él. Elsősorban a szlovákiai magyar kisebbség múltjával, a 20. századi csehszlovák–magyar kapcsolatokkal, a Kárpát-medence kisebbségeinek helyzetével foglalkozik. – Főbb díjak: Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2024); Fehér Kettőskereszt Érdemrend III. fokozata (2024); Lánchíd-díj (2009) – Fm. A szlovákok története (1993); Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867–1918 (1995); A közép-európai államok kapcsolatai (1997); Duna-táji dilemmák (1998); Közösségi léthelyzetek – közösségi alternatívák (2004).

Szaszak Gyorgy (FI)

(* 1953. febr. 20. Alsólánc) Újságíró. A kassai magyar gimnáziumban érettségizett 1971-ben. 1971–1994 között az Új Szó napilap kassai tudósítója, szerkesztője. Rendszeresen beszámolt a kelet-szlovákiai művészeti eseményekről, különösképpen a magyar művészek kiállításairól. 1994–1999 között a  Csemadok kassai városi választmányának titkára. 1999–2003 között a  Szlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének munkatársa. 2003–2004  között ismét az Új Szó munkatársa. 2004– től az  XL PIXEL STUDIO főszerkesztője, valamint az STV, RTVS, MTVA külső munkatársa. Kassán él. 2023-ban Kassa Város Díjat kapott. – Fm. Kassai műtermek. (2000); Košickí výtvarníci. (2000); Kassa műemlékei, Die Kunstdenkmäler von Kaschau. (2002); Pamätihodnosti mesta Košice, Monuments of Košice. (2002); Élesztőtégelyünk: A kassai ipari. (2012); Kassai kapuk. (2013). Dokumentum filmek: Divadlo Thália Színház, 2007; Debrődi csoda, 2008; Stószi metamorfózisok, 2008; Keresések égen-földön /Debrődi Szent László búcsú,/ 2009; Lánc-lánc, Alsólánc, alsólánci élet, 2009; Színháztól színházig, 2009.

Szaszák György (SZM)

(* 1985. jún. 20. Kassa) Intermediális művész. Egyetemi tanulmányait a kassai Műszaki Egyetem Művészeti Karának Intermédia és videó szakán végezte 2004–2010-ben, Anna Tretter műtermében, Boris Vaitovits és Tomas Agat Blonski aszisztenciája mellett. Konceptuális művészettel foglalkozik, ezen belül videoarttal. – Fm. 2007: Akt I. (Kassa); 2009: Szemtől szembe (Budapest); 2011: Transart communication 2011. (Érsekújvár). – Csoportos kiállítások: 2008: New media in the army place (Kassa); 2008: Body in Slovakia (Bielefeld, Németország); 2009: Kisok II (Zsolna); 2009: Z TECHNICKÝCH PRÍČIN OTVORENÉ (Nitra); 2009: Body in Slovakia (Söul, Dél-Kórea); 2010: ART STAYS 8 (Ptuj, Szlovénia); 2011: Periscope (Kassa).

Szászi Zoltán (ST)

(* 1964. márc. 26. Tornalja) Költő, író, publicista, Zeherjén él. 1979-től kezdtek megjelenni írásai az Új Ifjúság hasábjain. 1983-tól az Iródia nevű csoport tagjaként az Iródia füzetekben, majd az Irodalmi Szemlében jelentek meg rendszeresen írásai. 1990 óta az Irodalmi Szemle, majd később a Kalligram, a Szőrös Kő, a Katedra, az IFI magazin, a Vasárnap, a Gömörország és egyéb külföldi lapokban, világhálós honlapokon jelentek meg írásai. A Gömörország című lapnak 2000—2001 között a főszerkesztője volt.2002-től 2013-as nyugdíjaztatásáig az Új Szó című napilap regionális tudósítójaként dolgozott, jelenleg rokkantnyugdíjas. Az írott sajtó mellett a Pátria Rádió adásában rendszeresen voltak hallhatók jegyzetei. Több kötetet szerkesztett a Plectrum kiadónál. A Rovart című kulturális galériaként működő honlap több rovatát is vezette évekig.  Újságíróként riportokat, interjúkat, tárcákat, jegyzeteket közöl. Főbb díjak: Arany Opus Díj (2018, 2012); Talamon Alfonz-díj (2013) – Fm. Tenger (v., 1996), Sziget (v., 2002), Forgácsok (publicisztika, 2004), Távolban Föld (v., 2005), Alátét (publicisztika, 2006), A krónikás könyve (v., 2008), Kamasz (verses képregény, Gyenes Gáborral, 2009), A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága (r., 2009), Kilátó (v., 2012), Zimankó és a Város Szíve (r. 2012), Mi volt (v., 2013), Belenéz (v., 2014), Elbújt (elb., 2014), A szokott helyen, hatkor (r., 2015), Bábukák (kisvárosi panoptikum, 2016), Séta vidéken (publicisztika, 2018). – Ir. Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

Szeberényi Zoltán (FI)

(* 1930. aug. 11. Komárom) Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató. A komáromi gépészeti szakközépiskolában levelezői szakon érettségizett (1953); a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet (1957). 1957–1960-ban a galántai gimnázium, 1960–1995 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékének oktatója (1968–1974-ben, ill. 1980–1985-ben tanszékvezető), 1985-től docense. Bölcsészdoktor, kandidátus (1972). 1995-től Komáromban él. Irodalomtörténészként a két vh. közötti, valamint a második vh. utáni szlovákiai magyar irodalommal foglalkozik. Tucatnyi tankönyvet, egyetemi jegyzetet írt. Hézagpótló összegző antológiák és szöveggyűjtemények összeállítója; több szakmai szervezet tagja, az 1990-es évek első felében elnöke volt a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának is. Főbb díjai, kitüntetései: Fábry Zoltán-díj (1989); Katedra-díj (1998); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2000); Szenczi Molnár Albert Alapítvány díja (2001); Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001); A Magyar Művészetért Alapítvány Díja (2001); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2006). – Fm. A vox humana poétája. Győry Dezső csehszlovákiai költészete (mon., 1972); Visszhang és reflexió (tan., 1986); Arcok és művek (íróportrék, 1988); Duba Gyula szépirodalmi munkássága tükrében (mon., 1997); Ozsvald Árpád (mon., 2000); Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999 I–II. (portréesszék, 2000–2001); Turczel Lajos (mon., 2002).

Szeder Irma (csa)

(* 1928. aug. 17. Tany) Pedagógus, karnagy. Általános iskolai tanulmányait Tanyon végezte. A pozsonyi Pedagógiai Gimnázium után a felső tagozatra szóló végzettséget a Nyitrai Pedagógiai Intézetben szerezte meg magyar nyelv, történelem és zenei nevelés szakon (1963). Pedagógusként nyugdíjba vonulásáig Nagymegyeren dolgozott (1950–1987). 28 éven keresztül vezette a nagymegyeri alapiskola nagyok kórusát. Alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. – Elismerések, kitüntetések: „Példás pedagógus” (Oktatási Minisztérium, 1961); „Érdemes pedagógus” (a Szlovák Köztársaság Kormánya, 1979); „Kitüntetés az építésben szerzett érdemekért” (Csehszlovák Szocialista Köztársaság köztársasági elnöke, 1986).

Széles Aranka (TSZA)

(* 1955. márc. 27. Nagytárkány) Színházi ügyelő. Az általános iskolát szülőfalujában, a gimnáziumi tanulmányait Kassán végezte. Érettségi után könyvtár–népművelő szakon tanult tovább. 1976–86 között a Kassai Tudományos Könyvtár munkatársa. A Thália Színpadhoz szervezőként került, majd művészeti titkárként tevékenykedett. 1987-től 1996-ig, majd 2003-tól ügyelőként dolgozott. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku. [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Szénássy Zoltán

(* 1925. okt. 10. Komárom, † 2011. nov. 29. Komárom) Helytörténész, tanár. Pápán érettségizett (1944), a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet. 1951–1985 között a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium tanára volt. Elsősorban Komárom híres szülötteiről, nevezetességeiről és Komárom környékének múltjáról írt, s tartott ismeretterjesztő előadásokat. 2000-ben kezdeményezte a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület újraalapítását. – Díj:  Pro Probitate – A Helytállásért díj (2009). – Fm. Klapka György élete (tan., 1977); Jókai nyomában (tan., 1982); Adyfalvától a csucsai kastélyig (tan., 1983); Komáromi Olympos (tan., 1984); Új komáromi Olympos (tan., 1987); Komárom ostroma 1849-ben (tan., 1989); Lehár (tan., 1990); A komáromi magyar királyi 22. gyalogezred (tan., 2000); Komáromi krónikás (tan., 2003); Komárom – a Duna Gibraltárja (tan., Szénássy Árpáddal, 2006).

Szenes Erzsi (FI)

(* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták. 1945–1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és előadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. – Fm. Selyemgombolyag (v., 1924); Fehér kendő (v., 1927); Szerelmet és halált énekelek (v., 1936); Nyártól nyárig (r., 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (v. és napló, 1966); Pkaat hamesi (vál. v., héberül, 1977); Mitan kaved (vál. elb., héberül, 1977).

Szent-Iványi József (FI)

(* 1884. nov. 15. Zsár (Žiar), † 1941. dec. 1. Balatonfüred [Mo.]) Földbirtokos, politikus, író, a két vh. közötti szlovákiai magyar politika és közélet egyik kiemelkedő személyisége. Budapesten jogi, Ny-Európában mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd bejei birtokán gazdálkodott. A politikába Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártjában kapcsolódott be. Már fiatalon a Gömör-Kishont Megyei Gazdasági Egyesület elnökévé választották. Az államfordulatot követően az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt (Magyar Nemzeti Párt) alapítója és első elnöke volt. Noha a pártelnöki tisztséget 1925-ben átadta Törköly Józsefnek, az 1930-as évek közepéig ő volt a párt tényleges vezetője. Szorgalmazta a magyar politikai erők egyesítését. 1920-tól 1938-ig pártja parlamenti képviselője volt. 1926-ban együttműködést kezdeményezett a csehszlovák kormányzattal, de ún. reálpolitikai kísérlete kevés eredményt hozott, és hamarosan megbukott. Az 1930-as évek elejétől ismét határozottabb ellenzéki politikát folytatott. Az első bécsi döntés után a magyar parlament behívott képviselője lett. A szélsőbal felé való fordulása előtt támogatta a Sarló mozgalmat, elnöke volt a Kazinczy Könyvkiadó vállalatnak, és ő kezdeményezte a Szentiváni Kúria létrejöttét. Elbeszéléseket is írt. – Fm. Egy tőnek három fakadása (elb., Zerdahelyi József néven, 1934).