(* 1882. okt. 12. Mucsény † ?) Gépészmérnök, gyáros, politikus. Több gépipari szabadalom fűződik a nevéhez. A Szlovenszkói Magyar Jogpárt egyik alapítója, később a Magyar Nemzeti Párt egyik vezető politikusa, ill. a párt pénzügyeinek irányítója, továbbá a Prágai Magyar Hírlap anyagi hátterét biztosító részvénytársaság szindikátusának vezetője volt. Az 1930-as évek elején Mo.-ra költözött, és visszavonult a közélettől. – Fm. A magyar kisebbség osztályrésze a csehszlovák demokráciából (1930); Magyarok, szlovákok és ruthének a Dunavölgyében (1938)

(* 1922. dec. 20. Budapest, [Mo.] † 1986. ápr. 20. Pozsony) Műfordító, újságíró. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó munkatársa (1953), majd 1956-tól A Hét nyelvi szerkesztője. – Ford. Janko Jesenský: Kisváros (1954); Janko Jesenský: Demokraták (1955); Eduard Štorch: Mammutvadászok (1955); Eduard Štorch: Kincs az őserdőben (1957); František Kožík: Jó reggelt, Párizs! (1956); Peter Jilemnický: Győzelmes bukás (1960).

(* 1979. febr. 18. Komárom) Komáromi kajakozó, a szlovák válogatott keret tagja. Férfi kajak kettes (Vlček Erikkel) és kajak négyes versenyszámban (Riszdorfer Mihállyal, Riszdorfer Richárddal és Vlček Erikkel) háromszoros világbajnok és számos második, ill. harmadik helyezett. Kajak négyesben a pekingi olimpián ezüstérmet, a 2014-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett.

(* 1935. máj. 31. Fülek, † 1990. szept. 19. Nyitra) Nyelvész, főiskolai oktató. Komáromban érettségizett 1953-ban; 1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári oklevelet. Ezt követően gimnáziumi tanár Füleken, majd 1961–1971 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa. Az 1968 utáni politikai tisztogatások során azonban állásából elbocsátották, s csaknem húsz éven keresztül egy nyitrai építővállalat felügyelője, anyagbeszerzője, termelésirányítója volt. Az 1989-es fordulat után rehabilitálták, és ismét a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa lett. Kutatói figyelme főleg a földrajzi nevekre, ill. a nyelv- és irodalomtanítás módszertanára, valamint a bilingvizmus kérdéseire irányult. Főiskolai és gimnáziumi tankönyveket is írt.

(* 1933. dec. 27. Terbeléd, † 2010. máj. 14. ? Nyitra) Egyetemi oktató, nyelvész. Komáromban érettségizett (1953), tanári oklevelét a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerezte 1957-ben (1979-től bölcsészdoktor, 1984-től kandidátus. 1957–1966 között a füleki gimnáziumban, majd Gímesen tanított; 1966–1968 között Nyitrán gimnáziumi tanár, majd a Pedagógiai Kar adjunktusa, később docense lett; 1996–2001 között a Konstantin Filozófus Egyetem hungarisztika tanszékének vezetője volt. Nyelvészeti munkássága a földrajzi nevek kutatására irányult. Középiskolai tankönyveket, egyetemi jegyzeteket is írt. 2003-ban a Magyar Professzorok Világtanácsa Pro Universitate et Scientia érdemrenddel tüntette ki. – Fm. Kolon helynevei a múlt században (1998); Csilizköz földrajzi nevei (Horváth Ildikóval, 2000).

(* 1907. okt. 11. Nyitra, † 1990. jan. 6. Elmhusst [USA]) Publicista. Pozsonyban végzett jogot. A Sarló mozgalom egyik alapítója és vezéregyénisége, ill. a Vörös Barátság nevű proletár testedző szervezet egyik irányítója, s Az Út c. folyóirat munkatársa volt. Szoros kapcsolatot tartott fenn a kommunista mozgalommal is. A Major István ellen a kosúti sortűz után folytatott perben a védelem egyik koronatanúja volt. 1938 után Ny-Európába, majd az USA-ba költözött. A háború idején a New York-i Magyar Fórum szerkesztője, később az Amerika Hangja munkatársa volt.

(* 1910. máj. 8. Nyitra, † 1985. febr. 8. Pozsony) Publicista, pszichológus. Jómódú családból származott, mely még születésének évében Pozsonyba költözött, így tanulmányait már itt végezte. Az 1930-as évek elején kapcsolatba került a kommunista mozgalommal. Antisztálinista röpiratokat adott ki, a trockizmus híve volt. Jó kapcsolatokat ápolt a szlovák szürrealista költőkkel, kiadványaikat anyagilag is támogatta. 1937-ben az egyik alapítója volt a Magyar Demokrata Írókörnek. A második vh. idején tudományos könyvsorozatot adott ki. A háború után szlovák kapcsolatai révén megtarthatta csehszlovák állampolgárságát, s a Szlovák Pszichoterápiai Intézet munkatársa lett. Az 1950-es évektől trockista múltja miatt azonban már csak fizikai munkásként dolgozhatott. 1957-ben pártellenes szervezkedés, röpiratok terjesztése, valamint az 1956-os magyar forradalom támogatásának vádjával kilenc évi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban, amnesztiával szabadult, ezt követően 1974-es nyugdíjazásáig villamosvezető volt. Pszichológiai és nyelvészeti tanulmányokat írt, angol, magyar és szlovák nyelvű szakirodalmat fordított. – Fm. Jazyk, kultúra a hlbinná psychológia (1999).

(* 1898. nov. 15. Brassó [Románia], † 1979. febr. 16. Pozsony) Zenekritikus, műkedvelő zeneszerző. Pozsonyi tisztviselő volt, alkalmi zenei cikkeit és kritikáit főleg a helyi lapokban közölte. Gyakran használta a Csöndes György nevet. Hegedűkompozíciókat is alkotott, s Arany-, Ady-, Mécs- és Páll Miklós-verseket zenésített meg. Számos előadást tartott a Toldy Körben.

(* 1871. aug. 25. Ciffer, † 1925. júl. 1. Pozsony) Prózaíró. A modori tanítóképző elvégzése után szülőfalujában, majd 1895 és 1923 között Pozsonyban tanított. Török tárgyú elbeszélésein Jókai és Mikszáth erős hatása érződik; nemcsak a meseszövés módját vette át tőlük, hanem témái nagy részét is az ő történeteik alapján alakította ki. – Fm. Abdul meg a pénz (elb., 1927); A turbán és egyéb elbeszélések (1925).

(* 1902. aug. 18. Lőcse, † 1978. ápr. 10. Prága [Csehország]) Művészettörténész, szerkesztő, művészeti író. 1920 után Budapesten közgazdaságtant, 1921–1924-ben Bécsben, 1926–1928-ban Pozsonyban művészettörténetet tanult, s emellett elvégezte a francia–német szakot is, 1929-ben pedig bölcsészdoktori címet szerzett. Bécsben szoros kapcsolatban volt Kassák Lajossal. 1923-ban Csehszlovákiában A Szép címmel művészeti folyóiratot alapított, 1929-ben Párizsban Magyar Európa címmel kezdeményezett irodalmi és művészeti folyóiratot. Részt vett Divald Kornél szepességi kutatásaiban. 1924-ig a Kassai Napló munkatársa, 1927–1928-ban a A Reggel szerkesztője. Az 1930-as években a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője volt. A második vh. idején a Szlovák Rádió, majd a Propaganda Hivatal munkatársaként dolgozott. A háború után Prágában, ill. Pozsonyban töltött be különböző tisztségeket, többek közt művészettörténetet tanított a Comenius Egyetemen. 1956–1959-ben a pozsonyi Výtvarný život, majd 1970-ig a prágai Umění a řemesla c. művészeti folyóirat szerkesztője, ill.főszerkesztője volt. – Fm. Daumier (monogr., 1951); Mánes (monogr., 1961); Ladislav Čemický (monogr., 1962); Štefan Bednár (monogr. 1963). – Ir. Hushegyi Gábor: A Szép (1923). Fórum 1999/1.

(* 1927. júl. 22. Kistompa, † 2007. okt. 24. Ipolyság) Hivatalnok, helytörténész. Az ipolysági mezőgazdasági középiskolában érettségizett 1966-ban. Helytörténeti írásai főleg szlovákiai magyar lapokban jelentek meg. Megalapította a Palóc Helytörténeti és Néprajzi Falumúzeumot Kistompán, felgyűjtötte a falu történelmi emlékeit. – Fm. Gyöngyszemek Palócországból – Felsőszemeréd rovásírásos emlékei (1998); El kell menni katonának (tan., 2003); Szülőföldem szép határa. Szlovákiai magyarok deportálása (2004); Gyerk község az Ipoly mellett 1156–2006 (falumon., szlovákul is, 2006).

(* 1889. szept. 27. Sopron [Mo.] † ?) Publicista, politikus. Kelmefestőnek tanult ki. Már fiatalon bekapcsolódott a keresztényszocialista mozgalmakba. 1918–1920 között a Presburger Tagblatt felelős szerkesztője volt. 1918 után részt vett az Országos Keresztényszocialista Párt megszervezésében; 1920 szept.-éig a párt főtitkára, 1920-tól nemzetgyűlési képviselő. Rendezetlen állampolgársága miatt 1921-ben megfosztották képviselői mandátumától, 1922-ban pedig kiutasították Csehszl.-ból. Mo.-on telepedett le, ahol a Rákóczi Szövetség munkatársaként dolgozott. 1926–1939 között a magyar országgyűlés tagja volt. Az 1930-as években a keresztény szellemiségű szakszervezetek meghatározó személyisége, az Országos Szakegyesületek Szövetségének az elnöke volt. – Fm. A munkásság helyzete a diktatórikus államokban (é. n.)

(* 1936. máj. 15. Lakszakállas, † 1993. márc. 17. Komárom) Tanár, helytörténész, muzeológus. Komáromban érettségizett (1955), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–történelem szakon tanári oklevelet (1959). Ezután Zselízen és Dunaszerdahelyen volt gimnáziumi tanár. 1969–1988 között a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa, majd komáromi iskolákban tanított. Muzeológusként főleg a régi fegyverek, az erődrendszerek és a komáromi céhek érdekelték. – Fm. A komáromi szabók céhkönyve (tan., 1987).

(* 1931. jan. 27. Dunaszerdahely – † 2014. dec. 25., Vereknye) Radiokémikus, egyetemi oktató. 1949-ben Komáromban érettségizett. 1949–1953-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karának hallgatója volt. 1952-től itt tanított az analitikai kémiai tanszéken. 1962-ben docenssé habilitálták. A kémiai tudomány doktora címet 1968-ban a moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte meg. 1959– 1978 között a Vegyészmérnöki Kar radiokémiai tanszékének oktatója volt. 1978-ban megalapította és 1996-ig vezette a Szlovák Műszaki Főiskola (később Szlovák Műszaki Egyetem) Környezetkémiai és technológiai tanszékét. 1996–2005 között a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Természettudományi Karán a kémiai tanszéken oktatott, közben 1997–2002-ben a mosonmagyaróvári Pannon Egyetem kémiai tanszékén is előadott. A világ számos országában volt vendégtanár (Albániától kezdve Franciaországon és Németországon át egészen Thaiföldig és az USA-ig). 2006-ban vonult végleg nyugdíjba. Szakterülete a radiokémia és a radiokémiai analízis. Szlovákiában iskolát teremtett, számos jó nevű tanítványt nevelt fel. Prágában megvédett kandidátusi munkáját a radiometriás titrálásokról írta. Nagydoktori értekezésében a térfogatos analízis ekvivalencia pontjának meghatározásánál alkalmazott radiometriás indikációs módszerrel foglalkozott. 1973-ben a magkémia professzorává nevezték ki. 1968-ban egyik alapítója és éveken át vezető szerkesztője volt a Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry nemzetközi tudományos folyóiratnak. Tudományos munkája mellett tankönyvek írásával és ismeretterjesztéssel is foglalkozik. Több tudománynépszerűsítő könyvet írt a radioaktivitásról, a radiokémiáról, ezek szlovákul, magyarul és más nyelveken is olvashatók. – Fm. Nukleárna farmácia (Nukleáris gyógyszertan); Otázky a odpovede z jadrovej chémie a technológie (Kérdések és feleletek a magkémiából és magtechnológiából); Radioanalytical Chemistry I-II.; Handbook of Radioanalytical Chemistry I-II; Rádiometrické titrácie (Bujdosó Ernővel); Sub-superekvivalentová izotópová zrieďovacia analýza (Ján Klas-szal és Juraj Lesnývel); Az atomkorszak detektívjei (1977); Nuclear Environmental Chemical Analysis; Rádionuklidová röntgenoflurescenčná analýza zložiek životného prostredia; Radionuclide X-Ray Fluorescence Analysis; Emanation Thermal Analysis and other Radiometric Emanation Methods (társszerző); Környezetünk és mi (Miklós Lászlóval, 2002).

(* 1927. nov. 26. Kistárkány, † 1975. jan. 25. Királyhelmec) Tanár, publicista, kritikus. Sárospatakon tanítói (1948), Pozsonyban magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett (1953). 1949–1951 között Kistárkányban tanár, 1951–1953-ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársa Pozsonyban, 1953–1965 között a királyhelmeci magyar gimnázium és alapiskola tanára, 1954-től igazgatója, 1969–1971-ben a szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságának vezetője volt. 1971-ben politikai okokból eltávolították állásából, s visszament Királyhelmecre tanítani. Tankönyveket is írt. – Fm. Az irodalom vonzásában (tan., 1977).

(* 1878. jan. 1. Rimaszombat, † 1938. ápr. 14. Rimaszombat) Ügyvéd, politikus. Budapesti jogi tanulmányai befejeztével Rimaszombatban ügyvéd, ahol tagja volt a Függetlenségi 48-as pártnak. Az államfordulatot követően a Kisgazdapárt egyik megszervezője; 1925-ben a Magyar Nemzeti Párt elnökévé választották. 1925–1929 között a párt szenátora, 1929–1935 között képviselője, 1935-től 1937-ig pedig újból szenátora volt a prágai nemzetgyűlésben. 1937-ben egészségi okokból kivonult a politikából. – Fm. Mentsük meg Szlovenszkót (1930).

(* 1882. dec. 20. Tornalja, † 1946. okt. 18. Tornalja) Műépítész. Építészmérnöki tanulmányait Budapesten végezte 1901–1905 között. 1908-ban mint ösztöndíjas Olaszországon és Svájcon keresztül Franciaországba utazott. 1910-ben Takáts László építésszel tervezőirodát nyitott Budán, számos pályázaton vettek részt, több díjat nyertek. 1913-ban – Kós Károly Erdélybe való hazaköltözése után – átvette a budapesti Wekerle telep építésének vezetését. 1914–1918-ban Galíciában és Olaszországban volt katona. Hazatérése után Tornalján folytatta műépítészi tevékenységét. Építészeti stílusa a század eleji nemzeti törekvésekbol indult ki, de az 1930-as években nem hagyta figyelmen kívül az újabb modern törekvéseket sem. Több társadalmi kötelezettséget vállalt, 1929 után a szlovákiai tiszáninneni ref. egyházkerület főgondnoka volt. A tornaljai ref. templomot 1936–1937-ben az ő tervei alapján újították fel. – Ir. Dr. Gaál Imre: A Gömör vármegyei tornallyai Tornallyay család 1130–2000 (1999); Galo Vilmos: Tornallyay Zoltán élete és építészete 1882–1946. Sic Itur ad Astra, 2003/1.; Kubička Kucsera Klára: Tornallyay Zoltán műépítész. Atelier, 2004/2.

(* 1958. febr. 27. Rozsnyó) Matematikus, kibernetikus, egyetemi docens. 1969–1976 között Nagykaposon tanult az általános iskola felső tagozatán és a magyar gimnáziumban, majd Selmecbányán érettségizett. A moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen 1982-ben szerzett alkalmazott matematikusi és kibernetikusi oklevelet és a pozsonyi Comenius Egyetemen doktori címet alkalmazott matematikából. Pályáját Pozsonyban a Kőolaj- és Földgázkutató és Fejlesztő Intézet statisztikusaként és programozójaként kezdte. 1984-től 2007-ig a kassai Műszaki Egyetem Matematikai Tanszékén oktatott, közben 1999–2006 között a kassai Šafárik Egyetem Matematikatudományi Intézetében pénzügyi és biztosítási matematikát, sztochasztikus folyamatokat és sztochasztikus analízist adott elő. 1994-ben a Comenius Egyetemen a valószínűség-számítás és a matematikai statisztika elméletéből elnyerte a PhD fokozatot. 2000-ben a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen az alkalmazott matematika docensévé habilitálták. Kutatási területe a valószínűség-számítás és a matematikai statisztika elmélete, a sztochasztikus differenciálegyenletek, a multivariáns statisztikai és numerikus módszerek kutatása, az adatok approximációja és kiegyenlítése. Több nemzetközi tudományos projektben is közreműködött. Eddig mintegy 80 szakdolgozata, néhány társszerzővel írt egyetemi jegyzete és tankönyve jelent meg. – Fm. Introduction to the theory of propability and mathematical statistics (1992); Graphics and Animation in the MS I-II. (2001); Numerical Solutions of Stochastic Differential Equations Using C # Modelling (E. Kolářovával, 2005).

(* 1930. nov. 14. Lelesz, † 2006. máj. 30. Pozsony) Költő, újságíró, tanító. Pozsonyban tanítói oklevelet szerzett (1953). 1956–1961-ben az Új Ifjúság munkatársa, 1961–1977 között Leleszen nevelő, majd Abarán tanító, iskolaigazgató. 1977-től nyugdíjazásáig az Új Szó munkatársa Pozsonyban. 2005-ben megkapta a Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díját. – Fm. Fényért perelek (v., 1968); Delelő (v., 1976); Forgó évszakok (v., 1989); Tavaszi ágon tél zokog (v., 1998); Éveim fehér havasán (v., 2003).

(* 1896 Homonna, † 1926. jún. 6. Kassa) Író, újságíró. Kassai újságokba írt (gyakran Gájusz néven), irodalmi műfaja a novella volt. Novellákat és riportokat tartalmazó egyetlen kötetét a berlini Prometheus Kiadó jelentette meg Örök árny címmel. Szérum c. novellájának témája meglepő azonosságot mutat Karel Čapek Fehér kór c. antifasiszta drámájáéval. Tüdővészben halt meg. – Ir. Jaroslava Pašiaková: Egy irodalmi motívum magyar és cseh változatáról (Irodalmi Szemle, 1979/3).