Színjátszók fesztiválja (1999–). A Falusi Színjátszó Csoportok Fesztiváljából alakult ki Királyhelmecen elsősorban azon klasszikus színművekkel, népszínművekkel, esztrádműsorokkal és dramatikus népi játékokkal jelentkező – főleg falusi – színjátszó együttesek számára, amelyek koncepcionális okok miatt nem fértek be a Jókai Napok műsorába. A fesztivál alapeszméje azóta többször módosult. 2003-tól, két helyszínen rendezik meg, Szepsiben és Buzitán, s a rendezvény fölvette az Egressy Béni Színjátszó Fesztivál nevet. A szemle szervezői Lakoma címmel évről évre fesztiválújságot jelentetnek meg. – Ir. Kozsár Zsuzsa: Egy színjátszófesztivál miértjei (Új Szó, 2007. nov. 19.).

A többgyermekes magyar családok érdekképviseletét, támogatását, segítését vállaló szervezet (Kolon, 1996). Karitatív és érdekvédelmi tevékenységet folytat. Évente három nagyobb rendezvényt valósít meg (szervezői találkozók, családi táborok, regionális szerveződések). Tagja a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének. – Vezető: Tóth Attila.

Regionális jellegű társadalmi és szépirodalmi hetilap (Somorja, 1927. dec. 24.–1928. dec. 15.).  Goldstein József kiadásában jelent meg. Szépirodalmi anyagait többnyire amatőrök írták. A lap hírt adott a Csallóközi Múzeum gyarapodásáról és a somorjai születésű Tallós-Prohászka István festő kiállítasairól. Khín Antaltól több néprajzi cikket is közölt. – Szerk. Salamon X. Ferenc, Reininger József.

Magyar pedagógusszervezet (Komárom, 1921–1944). Az 1918 utáni nehéz helyzetben hatékonyan képviselte a magyar tanítóközösség ügyeit, főképp az előírt nosztrifikációs vizsgák megszervezésében és az elbocsátott pedagógusok illetményeinek biztosításában. 1938 és 1944 között Felvidéki Általános Magyar Tanítóegyesület néven működött. Hivatalos közlönye a Magyar Tanító c. lap volt. – Vezető: Boross Béla, Kováts Alajos.

Magyarországi társadalmi szervezet a két vh. közötti időszakban. 1922-ben alakult. Létrehozói az államfordulatot követően Szl.-ból áttelepült magyarok voltak. Egyike volt a szlovákiai magyarok segítését felvállaló szervezeteknek. Szerepe a Rákóczi Szövetség feloszlása után nőtt meg. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központja ellenőrzése alá tartozott. A ~ működtette a Hunfalvy Internátust, amely a Mo.-n tanuló szlovákiai magyar egyetemisták és főiskolások kollégiumaként működött 1925 és 1931 között.

A trianoni békeszerződés által Csehszl.-hoz csatolt magyarországi területek visszaszerzésének a céljából 1919 elején alakult társadalmi szervezet. Egyike volt a történelmi Mo. szétesését követően az anyaországban alakult irredenta szervezeteknek. A ~ tagjai a Csehszl. által birtokba vett volt magyarországi területekről elmenekült személyek voltak. A liga kezdetben elsősorban a Szl. területéről Mo.-ra menekültek gondozását és segítését vállalta fel. Célja az elcsatolt területek visszaszerzése volt. Ennek érdekében bekapcsolódott a Csehszl. elleni katonai szervezkedésekbe, s az egyik tagja lett a revíziós szervezeteket összefogó Felvidéki Comiténak. A ~ egyik legfontosabb feladata a Szl.-ban végzett kémtevékenység volt. Miután Bethlen István miniszterelnöksége alatt Mo. szakított a nyílt revíziós politikával, és az irredenta szervezetek többségét feloszlatták, 1921 nyarától a ~át önállóságától megfosztva a Magyar Nemzeti Szövetség egyik alosztályaként működhetett tovább. Végleges megszűnésére 1923 folyamán került sor. – Ir. Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918–1938. (2002)

Szl.-i magyar politikai párt (1936). A párt teljes neve Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt volt, a mindennapokban azonban az Egyesült Magyar Párt (EMP) megnevezés volt használatos. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) és a Magyar Nemzeti Párt (MNP) egyesülése által jött létre 1936 jún.-ában. A két párt egyesítésére irányuló törekvések végigkísérték a szl.-i magyar politika két háború közötti történetét. Az egységes magyar párt felé az első lépések még a húszas évek elején történtek meg, amikor az ellenzékben politizáló szl.-i magyar és német pártok megalakították a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságát. Az 1925-ös parlamenti választások előtt a Kisgazdapárt (Magyar Nemzeti Párt) tett kísérletet egy egységes magyar ellenzéki politikai párt létrehozására, ám sikertelenül. A két meghatározó magyar párt együttműködése a Magyar Nemzeti Párt ún. aktivista korszakának lezárultával erősödött meg. Az 1929-es és 1935-ös parlamenti választásokon a két párt közös listával indult, majd közös parlamenti klubot alakított. Az egyesülés legfőbb akadályát a két párt vezetői között meglévő ideológiai, stratégiai és személyes ellentétek jelentették. A harmincas évek közepén a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett változások, s ezeknek a csehszl. belpolitikai helyzetre gyakorolt hatása azonban új helyzetet teremtett. A budapesti kormányzat is egyre nagyobb nyomást gyakorolt az MNP és az OKP vezetőire az egységes magyar politizálás megteremtése érdekében. Erre elsőként az MNP reagált, amely a budapesti kormánykörökkel való egyeztetést követően 1936. jan. 10-én Csehszlovákia magyarságához címmel az egységes magyar párt megteremtését szorgalmazó felhívást tett közzé a Prágai Magyar Hírlap hasábjain. Az OKP tagságának és vezetésének nagy része ellenezte az egyesülést. Különösen a párton belüli papi szárny (Országos Keresztényszocialista Párt) elutasító véleménye volt markáns. Ők az egyesülés helyett az MNP-nek az OKP-be való beolvadását szerették volna elérni. A mo.-i politika nyomására azonban az OKP vezetése végül elfogadta az egységes párt tervét. A megegyezést 1936 márc.-ában Budapesten írták alá a két párt képviselői. Ezt követően szakértői tárgyalások kezdődtek a leendő párt szervezeti felépítéséről, programjáról és a vezetői posztok elosztásáról. Az ~ megalakulására végül 1936. jún. 21-én került sor Érsekújvárott. A pártegyesítő kongresszuson elnökké Jaross Andort, ügyvezető elnökké pedig Esterházy Jánost választották, az országos pártvezetés posztjait pedig paritásos alapon osztották el. Az Országos Pártvezetőség a pártmunka hatékonysága érdekében 10 szakosztályt hozott létre: az ipari és kereskedelmi, a mezőgazdasági, a munkás, az ifjúsági, a közalkalmazotti, az egyházi, a kulturális, a jogügyi, a szociális és a nemzetiségi szakosztályt. A ~ sajtóorgánuma a Prágai Magyar Hírlap, a Barázda és az Új Hírek c. lapok voltak. Az országos pártegyesítést követően kezdődött el a helyi pártszervezetek egyesítése, ami számos problémát vetett fel, és sok torzsalkodással járt együtt. A pártegyesítés kapcsán felmerülő gondok ellenére az ~ létrejötte hatékonyabbá tette a szl.-i magyarság politikai érdekképviseletét. A párt programja ötvözte a két elődpárt célkitűzéseit, hangsúlyos szerepet kaptak benne a keresztényszocialista és a nemzeti értékek. Az ~ rendkívül aktívan lépett fel az 1937–1938-ban kibontakozó belpolitikai küzdelmekben, és igyekezett állandóan napirenden tartani a kisebbségi kérdést. Az 1938-as községi választások előtt – a Szudétanémet Párt hasonló fellépésének sikerét látva – az ~ kampányt kezdett annak érdekében, hogy a többi politikai pártot kiszorítsa a magyar vidékekről. A sajtóban és más eszközökkel folytatott kampány és a nemzetközi politikában bekövetkezett változások hatására a magyar települések lakossága tömegesen lépett be, ill. jelentkezett át az ~ba. Ennek köszönhetően az 1938 máj.-ában megtartott választások az ~ jelentős sikerét hozta. 38 tavaszán majd szept.-ében kibontakozó belpolitikai válságban az ~ megfontolt politikájának köszönhetően D-Szl.-ban végig nyugalom honolt, s nem került sor nemzetiségi viszályokra. A napról napra változó kül- és belpolitikai helyzetben az ~ a kormány által javasolt nemzetiségi alapú kantonrendszer (nemzetiségi statútum) helyett először a teljes nemzeti önkormányzat megvalósítását követelte, szept. közepén azonban már a magyar kisebbség önrendelkezési jogának megadását és népszavazást sürgetett a magyar lakosságú területek ügyében. A müncheni egyezmény megvalósulását követően az ~ az etnikai elvű határkorrekció érvényesítését követelte, a magyar–szlovák államhatárról folytatott komáromi tárgyalásokon azonban nem sikerült képviselethez jutnia. Elsősorban az ~ tisztségviselői alakították meg a komáromi tárgyalások idején a Magyar Nemzeti Tanácsot. Mivel a várható „visszacsatolás” közeledtével egyre többen kérték felvételüket az ~ba, ezért a párt vezetősége okt. végén tagfelvételi tilalmat rendelt el. Az első bécsi döntés következtében a ~ tagságának nagy része az anyaországhoz került. A megváltozott körülményekhez hozzáigazított programját az 1939. jan. 19-én, Komáromban megtartott kongresszusán fogadta el, ahol felvette a Felvidéki Magyar Párt nevet. A párt elnöke továbbra is Jaross Andor maradt, aki egyre inkább a jobboldali radikalizmus irányába igyekezett vinni a pártot. A visszacsatolt területeknek az anyaországba való beolvasztása számos konfliktus forrása volt a központi kormányzat és a Felvidéki Magyar Párt között, ami oda vezetett, hogy Teleki Pál miniszterelnök döntése alapján a pártot 1940 tavaszán beolvasztották a kormányon lévő Magyar Élet Pártjába. Szl.-ban viszont Szlovenszkói Magyar Párt néven a második vh. végéig tovább működött.

Félhivatalos magyarországi szervezet a második vh. után, amely a jogfosztó intézkedések miatt Mo.-ra menekült szlovákiai magyarokat segítette. A szervezet egy ideig Felvidéki Menekült Magyarok Nemzeti Tanácsa néven működött. A ~t huszonhat Szl.-ból Mo.-ra menekült, ill. áttelepült személy hozta létre, köztük Holota János, Jócsik Lajos, Stelczer Lajos, Kovács Endre, Révay István gróf. A ~ végezte a Csehszl.-ból elmenekültek összeírását, segített nekik a szükséges iratok beszerzésében, s igyekeztek nekik otthont és munkahelyet is keresni. Segített a magyar kormányzatnak a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos ügyekben. Tevékenységével mintegy előkészítette a később megalakult hivatalos testület, a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság munkáját.

Nemzeti és keresztény szellemiségű napilap (Kassa, 1919–1921). 1921 jan.-tól Esti Újság Vasárnapja címen irodalmi melléklete volt, ezt Sziklay Ferenc szerkesztette, s többek között Fábry Zoltán, Mécs László, Tamás Mihály és Tilkovszky Béla voltak a munkatársai. A lap 1919 előtt Felvidéki Újság néven létezett; Fischer-Colbrie Ágost püspök alapította. – Szerk. Katona János, Patak László, Sziklay Ferenc.

Kommunista ifjúsági havi lap (Prága, 1926). 5 száma jelent meg.  Kiadója Antonín Novotný volt. Korábban Fiatal Kommunista, majd Kommunista Ifjúmunkás, később Fiatal Dolgozó címen adták ki. – Szerk. Madarász István.

Kommunista ifjúsági havi lap (Prága, 1926). 5 száma jelent meg.  Kiadója Antonín Novotný volt. Korábban Fiatal Kommunista, majd Kommunista Ifjúmunkás, később Fiatal Dolgozó címen adták ki. – Szerk. Madarász István.

A Magyar Nemzeti Párt mellett működő ifjúsági szerveződés (1933). Megalakítása szorosan összefügg a párton belül az 1930-as évek elején lezajlott személyi változásokkal, amelyek értelmében a párt meghatározó alakjává Jaross Andor vált. A korábbiaknál jobboldalibb és nemzetibb retorika mellett újdonságként jelentkezett a párton belül a fiatalság megszervezésének szándéka, amelynek 1932 és 1933 folyamán ifjúsági nagygyűlések és találkozók szervezésével adtak nyomatékot. Noha a hatóságok igyekeztek akadályokat gördíteni a párt ifjúsági tagozatának megszervezése elé, 1933 tavaszán mégis sor került a ~ létrehozására. A ~ba a párt 21 és 40 év közötti tagjai léphettek be. A párt elsősorban a falusi paraszti rétegek és a városi munkásság köréből igyekezett tagokat toborozni. Tagjai a nyilvános szereplések alkalmával magyar jellegű nyakkendőt viseltek, s előírás szerint a Jobb jövőt! és az Adjon Isten! szavakkal köszöntötték egymást. A nyilvánosság előtt rendezett zárt sorokban felvonuló fiatalok egyik feladata éppen a nyilvános rendezvények nyugalmának biztosítása volt, mivel a párton belül bizonyos rendfenntartó szerepet is szántak nekik. 1933 nyarán D-Szl. különböző vidékein egymás után jöttek létre a helyi szervezetei. A hatóságok azonban félkatonai szerveződésnek minősítették, működését pedig ellentétesnek ítélték a fennálló törvényekkel. Ennek következtében a Tartományi Hivatal (közigazgatási reformok) 1933. júl. 10-én kiadott rendeletében betiltotta a ~ szervezeteinek működését, majd feloszlatta azokat. Noha az MNP élesen tiltakozott a ~ feloszlatása és a vezetői ellen indított perek ellen, a Tartományi Hivatal döntését nem tudta megváltoztatni.

Gyermekeknek szánt folyóirat, a szlovák Fifi testvérlapja. Az Oktatásügyi Minisztérium adta ki az 1990-es években.

Humoros lap (Pozsony, 1919. dec. 25.). Egyetlen száma jelent meg. – Szerk. Szomolányi Endre.

Politikai, társadalmi, közgazdasági és irodalmi hetilap (Losonc, 1932. ápr. 20.–1934. nov. 22.). A hazai írók, publicisták közül többek között Darvas János, Egri Viktor, Farkas István, Gömöry János, Kovács Endre, Morvay Gyula, Szalatnai Rezső, Sziklay László, Tamás Lajos, Tamás Mihály és Vass László írtak bele; Mo.-ról Gulyás Pál, Radnóti Miklós és Simándy Pál, Erdélyből Ligeti Ernő, Jugoszláviából Szenteleky Kornél, Amerikából Reményi József. A lap színvonalas vitát szervezett a csehszl. magyar irodalom fejlődéséről. – Szerk. Losonci Sándor, Sándor László, Darkó István.

Társadalmi hetilap (Kassa, 1936. ápr. 6.–máj. 2.). – Szerk. Zelleny Viktor.

A díjat 2003-ban a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) alapította, újította fel. Korábban a Szlovákiai Írószervezetek Társulása (AOSS) adományozta, s az AOSS díja nevet viselte, de a szervezet ellehetetlenülése folytán mind az átadása, mind a vele járó anyagi elismerés akadozott. 2003-ban az SZMÍT nevet adott neki, s létrehozta alapszabályát; a díj Forbáth Imrét ábrázoló emlékplakettel (Nagy János szobrászművész alkotása), díszoklevéllel és pénzjutalommal jár. Kizárólag költői teljesítmény értékelhető vele: 2016-ig az előző év legjobbnak ítélt verseskötete kapta. A díjazottról az SZMÍT választmánya szavazással dönt. A díjat egy ideig a Talamon-díjjal együtt adták át, újabban ismét az AOSS többi díjával együtt adják át Pozsonyban. – Forbáth-díjas szerzők és könyvek: Hodossy Gyula: Minden addig (2022); Balázs F. Attila (2021, ?); Z. Németh István: Csipetnyi fény (2020); Juhász Katalin: Nyeretlen (2019); Barak László : Én nem menni lakni külföld (2018); Tőzsér Árpád: Imágók (2016); Vida Gergely: Demóverzió (2015); Fellinger Károly: Alázat (2014); Tőzsér Árpád: Fél nóta (2013); Juhász R. József: Urban mémoire (2012); Csehy Zoltán: Homokvihar (2011); Polgár Anikó: régésznő körömcipőben (2010); Juhász R. József: Szedd szét! (2009); Németh Zoltán: Állati nyelvek, állati versek (2008); Vida Gergely: Rokokó karaoke (2007); Kulcsár Ferenc: Bálám szamara (2006); Bettes István: Bettes Uhr (2005); Tóth László: Átváltozás (2004); Barak László: És ha mégis ringyó? (2003).

Magyar egyetemisták egyesületének, az Eötvös Körnek a lapja (Pozsony, 1938 ápr.–máj.). Többek között Berkó Sándor, Darkó István, Duka Zólyomi Norbert, Fogarassy László, Hubik István, Prohászka István, Szalatnai Rezső, Szvatkó Pál, Veres Péter és Vozári Dezső írásai jelentek meg benne. – Szerk. Lederer Frigyes, Madarász László, Komjáthy István.

Civil szervezet (Pozsony, 1993–1999). A szlovák–magyar megbékélés elősegítésére, ill. a szl.-i magyar civil szektor erősítésére alakult. Szellemiségében közel állt a Magyar Polgári Párthoz. Több tucat regionális alapítvány megalakításának a kezdeményezője és segítője volt. A Fórum Kisebbségkutató Intézet egyik alapító intézménye 1996-ban. 1997-ben polgári társulássá alakult, majd 1999-től a Fórum Információs Központ része lett. – Vezető: Tóth Károly.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet székháza Somorján (FI)

Tudományos intézmény (Dunaszerdahely, Galánta, Somorja, 1996–). A Fórum Alapítvány, ill. a Katedra Alapítvány alapította Dunaszerdahelyen a szl.-i magyarok és a Szl.-ban élő kisebbségek életét (szociológia, demográfia, etnológia, történettudomány, politológia, oktatásügy, kultúra, gazdaság, interetnikus kapcsolatok stb.) kutató szakmai intézményként (1999-ig a megnevezése: Fórum Társadalomtudományi Intézet).  Elnöke 1996-tól Öllös László. A ~ nonprofit intézmény, működését alapítványi forrásokból, támogatásokból és saját bevételeiből biztosítja. 2002-ben Somorján építette ki központját és székházát, azóta a szlovákiai magyarok és kisebbségek kultúrájával, írott emlékeinek dokumentálásával foglalkozik, fontos szerepet vállal a multikulturális kutatások és a szlovák–magyar interetnikus kapcsolatok vizsgálatában, konferenciák szervez, kísérleti tankönyveket ad ki, 1999-től negyedévente folyamatosan megjelenteti a Fórum Társadalomtudományi Szemle c. tudományos folyóiratot. Fokozatosan alakította ki kutatási profilját és egyes részlegeit: Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlege (igazgatója Lampl Zsuzsanna), Történeti Kutatások Részlege (igazgatója Simon Attila), Etnológiai Központ (igazgatója Liszka József), Digitalizáló és Internetes Adatbázisok Központja (igazgatója Konkoly László), Szlovákiai Magyar Levéltár (igazgatója Végh László), Kiadói Részleg (igazgatója Csanda Gábor), Bibliotheca Hungarica  (igazgatója Roncz Melinda).  – Jelentős a könyvkiadói tevékenysége, a folyóirata és az évkönyvei mellett évente közel egy tucat szakmai kiadványt jelentet meg (az elmúlt 20 éveben a könyvsorozataiban több mint 180 könyv látott napvilágot). Szerkesztője a Szlovákiai Magyar Adatbanknak. 2019-ben megkapta a Nagyszombat Megye Önkormányzatának díját. – Vezető: Tóth Károly (1996);  Simon Attila (2014).

A helyi fejlesztésben érdekelt szervezetek nonprofit tanácsadó, képző és szolgáltató intézménye (Somorja, 2003). Célja az ágazatok közti partneri együttműködés és a hatékony projektmenedzsment elősegítése a hazai régiók fejlődési potenciáljának kihasználása érdekében. Fejlesztési programokat és projektokat valósít meg, ill. partnerként vesz részt bennük helyi, regionális, országos vagy nemzetközi szinten. Egyik erőssége az idegenforgalmi fejlesztés, amely a szervezet tagjainak többéves elméleti és gyakorlati tudására épít. – Vezető: Tuba Lajos (2003).

A Fórum Kisebbségkutató Intézet székháza Somorján (FI)

Tudományos intézmény (Dunaszerdahely, Galánta, Somorja, 1996–). A Fórum Alapítvány, ill. a Katedra Alapítvány alapította Dunaszerdahelyen a szl.-i magyarok és a Szl.-ban élő kisebbségek életét (szociológia, demográfia, etnológia, történettudomány, politológia, oktatásügy, kultúra, gazdaság, interetnikus kapcsolatok stb.) kutató szakmai intézményként (1999-ig a megnevezése: Fórum Társadalomtudományi Intézet).  Elnöke 1996-tól Öllös László. A ~ nonprofit intézmény, működését alapítványi forrásokból, támogatásokból és saját bevételeiből biztosítja. 2002-ben Somorján építette ki központját és székházát, azóta a szlovákiai magyarok és kisebbségek kultúrájával, írott emlékeinek dokumentálásával foglalkozik, fontos szerepet vállal a multikulturális kutatások és a szlovák–magyar interetnikus kapcsolatok vizsgálatában, konferenciák szervez, kísérleti tankönyveket ad ki, 1999-től negyedévente folyamatosan megjelenteti a Fórum Társadalomtudományi Szemle c. tudományos folyóiratot. Fokozatosan alakította ki kutatási profilját és egyes részlegeit: Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlege (igazgatója Lampl Zsuzsanna), Történeti Kutatások Részlege (igazgatója Simon Attila), Etnológiai Központ (igazgatója Liszka József), Digitalizáló és Internetes Adatbázisok Központja (igazgatója Konkoly László), Szlovákiai Magyar Levéltár (igazgatója Végh László), Kiadói Részleg (igazgatója Csanda Gábor), Bibliotheca Hungarica  (igazgatója Roncz Melinda).  – Jelentős a könyvkiadói tevékenysége, a folyóirata és az évkönyvei mellett évente közel egy tucat szakmai kiadványt jelentet meg (az elmúlt 20 éveben a könyvsorozataiban több mint 180 könyv látott napvilágot). Szerkesztője a Szlovákiai Magyar Adatbanknak. 2019-ben megkapta a Nagyszombat Megye Önkormányzatának díját. – Vezető: Tóth Károly (1996);  Simon Attila (2014).

Vegyeskar (Zseliz, 1982). Franz Schubert nevét 1992-ben vette fel. A galántai Kodály Zoltán Napokon többször aranykoszorús minősítést szerzett. – Vezető: Horváth Géza.

Független politikai napilap (Kassa, 1938 szept.). 32 száma jelent meg. – Szerk. Gönczy Pál, Bálint Miklós.

Magyar Polgári Párt logója (FI)

Szlovákiai magyar politikai párt (Pozsony, 1989–1998). Független Magyar Kezdeményezés (FMK) néven mint illegális polgári és politikai szerveződés 1989. nov. 18-án alakult Vágsellyén. Első szóvivői A. Nagy László és Tóth Károly voltak. Az FMK aktívan részt vett a rendszerváltásban. A bársonyos forradalom idején a pozsonyi tüntetések egyik szervezője volt. Reflex néven Komárom egy közéleti hetilapot, ill. Pozsonyban Szabad Kapacitás c. tájékoztatót adott ki. Az FMK volt a második vh. utáni első független szlovákiai magyar (napi)lap, a Nap alapítója, ill. az első szlovákiai magyar alapítvány létrehozója (Márai Sándor Alapítvány). 1990 jan.-jában parlamenti képviselőket kooptált a prágai Szövetségi Gyűlésbe (Duray Miklós, Gémesi Károly, Németh Zsuzsanna, Popély Gyula, Sándor Eleonóra, Világi Oszkár), ill. a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsba (Csekes Erika, Grendel Lajos, Kovács László, A. Nagy László, Pirovits László, Zászlós Gábor). Zászlós Gábor a szlovák parlament, Varga Sándor a szlovák kormány alelnöke, Hunčík Péter pedig Václav Havel köztársasági elnök nemzetiségi tanácsadója lett. Az 1990-es első szabad választáson a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) szlovák politikai tömörüléssel koalícióban indult, és tagjai kerültek be a Szövetségi Gyűlésbe (Gémesi Károly, Sándor Eleonóra, Szöllős Ilona, Világi Oszkár) és a Szlovák Nemzeti Tanácsba (Berényi József, Markotán Péter, A. Nagy László, Pirovits László, Zászlós Gábor, Varga Sándor). Ezt követően mind a prágai szövetségi, mind pedig a pozsonyi szlovák kormány tagja lett. Zászlós Gábor a szlovák kormánynak, A. Nagy László a szlovák parlamentnek, Világi Oszkár a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának lett az alelnöke, Gémesi Károly pedig a Szövetségi Gyűlés emberjogi és nemzetiségi bizottságának a kezdeményezője és az elnöke. 1992 jan.-jában az FMK liberális politikai párttá alakult ~ néven, programját Szabadság és Felelősség címmel jelentette meg. Elnöke A. Nagy László lett. 1992–1994 között parlamenten kívüli pártként működött, majd 1994-ben a Magyar Koalíció részeként újra parlamenti párttá vált (egy képviselője szerzett mandátumot, Mészáros Lajos, aki később az Alkotmánybíróság tagja lett). 1998-ban Magyar Koalíció Pártja néven egyesült a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal és az Együttélés Politikai Mozgalommal. – Tagja volt a Liberális Internacionálénak és az Európai Liberális Pártnak. – Vezető: Tóth Károly (1989); A. Nagy László (1991).

Rákóczi Szövetség (FI)

Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).