Válogatott jogi előírások a közigazgatás és a nyilvánosság számára (Pozsony, 1960–1963). Alkalmanként adta ki a Szlovák Nemzeti Tanács.

Szocialista társadalmi és irodalmi hetilap (Pozsony, 1920). 5 száma jelent meg. A csehszl. szociáldemokrata pártban fellépő kommunista frakciót támogatta, mely azután 1921 máj.-ban Csehszlovákia Kommunista Pártjává alakult át. Többek között Balázs Béla, Földes Sándor és Gábor Andor írásait közölte. – Szerk. Nagy Gyula.

Szociáldemokrata szellemiségű kulturális és közéleti hetilap (Pozsony, 1933. jún.–okt.). 8 száma jelent meg. Élesen támadta a magyar ellenzéki pártokat és a kommunista pártot. Munkatársai közé tartoztak: Ivan Dérer, Benjámin Ferenc, Kéri Pál, Kovács Endre, Nádass József, Paál Ferenc, Sándor Ernő, Szántó Hugó, Tilkovszky Béla. – Szerk. Surányi Géza.

Bulvár jellegű politikai napilap (Pozsony, 1927 dec.–1932 dec.). Rendkívül aktív, befolyásos belső munkatársa, szerkesztője volt Antal Sándor, aki tág teret biztosított a lapban az irodalmi és kulturális anyagoknak. A lap független jelzéssel jelent meg, s noha ezt a szellemiségét őrizte is, tulajdonosa, gróf Zay Károly rendszeres szubvenciót kapott a kormánytól. Antal Sándornak köszönhetően ~ – A Mi Lapunk mellett – a Sarló mozgalom második jelentős fóruma volt. A lap munkatársi körébe tartozott többek között Kovács Endre, Szalatnai Rezső és Kellner József.  – Szerk. Pál István, Klein Miklós, Latkóczy József.

Aktivista politikai napilap (Komárom, Érsekújvár, Pozsony, 1921–1933). Szerkesztésében emigráns újságírók váltották egymást, a rovatvezetők és főmunkatársak nagy része is emigráns volt. A lap folyamatosan támadta a Horthy-rendszert, de a csehszlovák rendszer hibáiról és a kisebbségi sérelmekről hallgatott. Ezzel az ellentmondásos magatartásával csakhamar politikai hitelét vesztette. Az irodalmi és kulturális anyagoknak tág teret biztosított, s ezzel – néhány más napilappal együtt – pótolta a hiányzó állandó irodalmi folyóiratot. – Szerk. Erdélyi Béla, Erdélyi Ernő, Gyöngyösi Nándor, Kasztor Ernő, László Ernő.

1995-ben irodalmi könyvkiadóként alakult Pozsonyban. Fő profilja: a kortárs szlovákiai magyar alkotók szépirodalmi műveinek kiadása, a pályakezdők, a gyermekirodalom, a nőalkotók és a ritkán megszólaló írók preferálása, de néprajzi és képzőművészeti tárgyú könyveket is megjelentet. Eddig több mint 200 könyvet adott ki. Az ~ jelenteti meg a Szőrös Kő irodalmi folyóiratot. A kiadó igazgatója Balázs F. Attila, művészeti igazgatója Haraszti Mária.

A szlovák Állami Faluszínház 1949-ben alakult, elsősorban a hivatásos (és hivatalos) színjátszás megszervezését és a vidék, a falu kapcsolatának szorosabbra fűzését tekintette küldetésének. 1950. szept. 1-jével megalakult a pozsonyi ~, a háború befejezése után az első hivatásos magyar színtársulat Szl.-ban. A társulatnak elsősorban politikai feladatai voltak. 1959-ben az Állami Faluszínházat felszámolták, tagjai az addigra már kiépült kerületi színházakba, a magyar tagozat munkatársai zömmel a Magyar Területi Színházhoz kerültek.

A szlovákiai magyar társadalmi és művészeti életben tevékenyen részt vállaló nők esélyegyenlőségét, bemutatkozási lehetőségeit, szakképzését és méltó megbecsülését elősegíteni kívánó polgári társulás (Pozsony, 2002–). Alapítója a Mikola Anikó-díjnak, működtetője az AnimaPortálnak és fenntartója a Magyar Interaktív Televíziónak. Vezetője: Haraszti Mária.

Irodalmi asztaltársaság Pozsonyban. 1918 és 1922 között tizen- és huszonéves értelmiségiek szervezték a pozsonyi magyar irodalmi élet fellendítésére. Új Világ címen tervezett lapjuk nem jött létre, de bekapcsolódtak a Tavasz, a Korzó, a Pletyka, a Színházi Hét és a Képes Világ c. lapok alapításába és szerkesztésébe. Az aktívabb tagok közül néhányan álnéven írtak (Landstein Erik = Lándor Erik, Ehrenwald János = Erdély János, Langfeller Géza = Lányi Géza, Kautz Lóránd = Lórándy K. Lóránd, Fuchs Jenő = Ferencz Jenő, Hirschmann Ottó = Honty Ottó). Hozzájuk tartozott az irodalmi életben és sajtóban később ismertté vált Herceg Gábor és Holly Jenő is. Legaktívabb tagjuk, Landstein (Lándor) Erik 1945 után Izraelben élve az Eran Laor nevet vette fel, s egyik könyvében az egykori pozsonyi szervezkedésre is részletesen kitért. – Ir. Eran Laor: Vergangen und ausgelöscht. Erinnerungen an das slowakisch-ungarische Judentum (1972).

Trockista szellemiségű antisztálinista lap (Pozsony, 1935). 2 száma jelent meg. – Szerk. Terebessy Károly.  – Ir. Balogh Edgár: Hét próba (1965).

Heti riportújság  (Kassa, Munkács, Pozsony, Ungvár, Érsekújvár, 1926–1931).  Ilyen címmel a Život c. szlovák egészségügyi lapnak is volt magyar melléklete 1935 és 1938 között. – Szerk. György Ferenc, Voith György.

Az árvai duzzasztógát építőinek lapja (Pozsony, 1953). Kiadta a Smena Lapkiadó.

Humoros lap (Pozsony, 1920). Egyetlen száma jelent meg. Az Ojság Irodalmi Társaság adta ki. Alcímében „liberális és kozmetikai hetilapnak” titulálta magát. – Szerk. Rehberger Imre.

Időszaki magazin (Pozsony, 1950–1951). Az Új Szó munkatársai szerkesztésében jelent meg negyedévenként, Tavasz, Nyár, Ősz, Tél címmel. A kezdeményezés egy éven át, tavasztól tavaszig élt. – Szerk. Lőrincz Gyula.

Kultúrpolitikai folyóirat (Pozsony, 1931–1936). Második évfolyamától az „osztályharcos szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók kultúrlapjának” tekintette magát. A CSKP támogatásával és kezdeményezésére jelent meg. Kiadóhivatala Pozsonyban, szerkesztője Stószon működött, Prágában nyomták. Szerkesztésében 1933-tól az antifasiszta jelleg a meghatározó. Munkatársai bírálták a csehszlovák kormány szociális és nemzetiségellenes politikáját. Irodalomszemleletében a valóságirodalom elveit követte. A munkásirodalom megteremtésére tett kísérlete sikertelen volt. A moszkvai magyar proletár írók platformtervezetétől (1931) lényegében elhatárolták magukat. A folyóirat számaiból 1981-ben válogatás jelent meg Az Út 1931–1936 címmel. – Szerk. Fábry Zoltán (társszerkesztői Róth Imre, a CSKP képviseletében) és Balogh Edgár (a Sarló mozgalom képviseletében) voltak.

Heti riportlap (Pozsony, 1932 okt.–dec.). Szórványosan jelent meg. „Revolverlap”-nak számított, többek között a köztiszteletben álló Pfeiffer Miklós kassai kanonok ellen írt támadó cikke miatt. – Szerk. Benedek László.

Magyar diákklub Pozsonyban (röv.: Bádok). 1990-ben magyar gépészmérnök-hallgatók hozták létre. Ifjúsági, kulturális, közművelődési, tudományos szakmai tevékenységet folytat. A Szlovák Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának magyar hallgatóit tömöríti. Tagja a Diákhálózat klubhálózatának (József Attila Ifjúsági Klub). – Vezető: Bolemant László (1990); Varga Imre (1991); Lukács Péter (1992); Szüllő Tímea (1993); Pajor Péter (1996); Márkus Péter (1999); Csémi István (2000); Viszkocs Csaba és Haris Richard (2001); Haris Richard (2004); Molnár Attila és Kővágó Zoltán (2005).

Magyar–szlovák vegyes vállalat (Pozsony, 1994–1998).  Igényes nyugati kiadványok szlovák nyelvű mutációit gondozta. Magyarul évi 1-2 kötetet adott ki. Mo.-i könyvek szlovákiai terjesztésével is foglalkozott. Tevékenysége megszűnt. Ügyvezető igazgató: Balázs F. Attila.

Egyetemi ifjúsági mozgalmi csoport. A ref. fiatalság körében alakult meg a harmincas évek elején, lapja a Református Élet volt.

Az adventista egyház szlovákiai egyházkerületének hetilapja (Pozsony, 1969. jan.–1983. dec.).

Bratislavská burza – Bratislavaer Börse – Bratislavai Tőzsde: úradný kurzový list – amtliches Kursblatt – hivatalos árfolyamjegyzék. 1927 és 1934 között szlovák, német és magyar nyelven jelent meg, 1935 és 1938 között csak szlovák és német nyelven.

A Kassai Zenekedvelők Dalegylete és a magyar pártok kultúrreferátusának vezetője, Sziklay Ferenc kezdeményezésére 1925-ben alakult meg. Hivatalosan 1927-től működött, székhelye 1930-ig Kassa, utána Pozsony volt. Országos elnöke Giller János volt. 1931-ben 14, 1936-ban 55 tagegyesülete működött. 1930-tól rendszeresen megszervezte az országos dalosünnepséget. A 1935–1938 között Boross Béla szerkesztésében Magyar Dalunk címmel negyedévenként megjelenő lapot adott ki.

Illegális szlovákiai magyar szervezet a második vh. utáni években. Megalakulását a magyar kisebbséget ért jogfosztó intézkedések váltották ki. Célja az volt, hogy dokumentálja ezeket, információval lássa el a szlovákiai magyarságot, s tájékoztassa a magyarországi hivatalokat. A szervezetnek két regionális csoportja működött: az egyik Pozsony központtal a nyugat-szlovákiai térséget, a másik pedig Rozsnyó központtal Gömört és a keleti területeket foglalta magában. A ~ munkájába elsősorban kat. papok, ref. lelkészek, Pozsonyban és Budapesten tanuló egyetemisták kapcsolódtak be. Vezetői közé Paksi László pozsonypüspöki kat. káplán, Arany Albert László nyelvész, Hentz Zoltán, Lipcsey Gyula, Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László tartoztak. A magyar lakosság minél jobb informálása érdekében a szervezet sokszorosított illegális lapokat is kiadott. A Barslédecen és Pozsonyban szerkesztett nyugat-szlovákiai terjesztésű Gyepü Hangja készítője Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula, a Rozsnyón szerkesztett közép- és kelet-szlovákiai terjesztésű Észak Szava készítője pedig Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László voltak. 1946-ban Felvidék címmel egy harmadik illegális magyar nyelvű lap is megjelent. – A ~ állandó kapcsolatot épített ki a magyar kat. egyház fejével, Mindszenty József esztergomi hercegprímással, akit folyamatosan tájékoztattak a magyar kisebbséget sújtó jogfosztó intézkedésekről. Erőteljesen fellépett a reszlovakizációval szemben, s időszaki lapjaiban annak elutasítására biztatta a lakosságot. A párizsi békekonferenciára memorandumot intézett a magyar kormány vezető tisztségviselőihez, amelyben a szlovákiai magyar kisebbség érdekeinek védelmére szólította fel azokat. A memorandum követelte, hogy a magyar békeküldöttség ragaszkodjon a „népet földdel” elvhez, vagyis ha Csehszl. nem akarja biztosítani a magyar kisebbségnek az 1938 előtti kisebbségi jogokat, akkor csak a határok megváltoztatása jelentheti a megoldást. – A csehszl. hatóságok természetesen felfigyeltek az illegális szervezkedésre, s a párizsi békekonferenciát követően fokozatosan felszámolták annak tevékenységét. A pozsonyi Állambíróság 1949. december 30-án ítéletet hirdetett a ~ aktivistái, valamint az ugyancsak magyarországi kapcsolatokat fenntartó Bokor Ferenc kántortanító és társai elleni perben, akiket „a köztársaság elleni bűncselekmény” és a népi demokratikus rendszer megdöntésének előkészítésével, ill. államtitkok elárulásával vádoltak. Az ún. csehszl.-i magyar Mindszenty-perben, amelyben összesen 32 személy, köztük 20 római katolikus pap és 4 református lelkész ellen emeltek vádat, Arany Adalbert László nyelvészt, egyetemi tanárt, a szervezet vezetőjét 8 év, Hentz Zoltán főiskolai hallgatót, Hajdú László gépészmérnököt, Varró István egyetemi hallgatót, Krausz Zoltán filmrendezőt és Restály Mihály katolikus lelkészt 6 év, Mészáros Gyula katolikus káplánt, Lipcsey Gyula főiskolai hallgatót és Bokor Ferenc katolikus kántortanítót 5 év, Vízváry László református lelkészt 2 év fegyházbüntetésre ítélték, a többi 22 vádlottat felmentették a vád alól. – A Kassai Területi Bíróság 1990. szeptember 12-én rehabilitálta a ~ aktivistáit: a már elhunyt Arany A. Lászlót, Restály Mihályt, Hentz Zoltánt, Varró Istvánt és Vízváry Lászlót, valamint a még életben lévő Krausz Zoltánt, Mészáros Gyulát, Lipcsey Gyulát és Hajdú Lászlót.

Szl. magyar tudományos egyesület a két vh. közötti időszakban (Pozsony, 1936). Megalakulásának okait leginkább abban kell keresni, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság tudományos szakosztálya gyakorlatilag nem fejtett ki semmiféle tevékenységet, a prágai Csehszlovák Kisebbségkutató Intézet pedig kizárólag csehszlovák szempontú kutatásokat folytatott, s a szlovákiai magyar tudományosság képviselőit nem vonta be munkájába. Bár a ~ elsősorban baloldali és aktivista jellegű szervezkedésnek számított, munkájába más irányultságú szakemberek is bekapcsolódtak. Munkatársai közé tartoztak többek között Hantos László, Brogyányi Kálmán, Révay István gróf, Sas Andor, Szalatnai Rezső, Machnyik Andor. Hat szakcsoportot hozott létre: a jogi, gazdasági, kulturális, egészségügyi, történelmi és szociológiai csoportot. A ~hez fűződik a Tavaszi Parlament megszervezése. A ~ (részben a benne konkurenciát látó Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság befolyásos személyiségeinek hatására) sem működési engedélyt, sem pedig anyagi támogatást nem kapott, így rövid működés után feloszlott. – Vezető: Jankó Zoltán.