Mács József
Mács József (ST)
(* 1931. ápr. 18. Bátka, † 2017. aug. 31. Pozsony) Író, szerkesztő, újságíró. Művésznév: (Ács J.), (Ács József), M. J., (M. J.), – M. J., Mács, -mács-, (Mács), Makacs József. Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombatban, Sárospatakon és Miskolcon végezte, majd a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–történelem–társadalomtudomány szakán szerzett oklevelet 1955-ben. 1952–1957-ben az Új Szó, 1957–1960-ban az Új Ifjúság, 1960–1991-ben a Hét riportere, szerkesztője, 1968–1971-ben főszerkesztő-helyettese. 1964–1970-ben a Hét Fórum mellékletének felelős szerkesztője volt. 1971-ben a Nőben közölt folytatásos regénye miatt kizárták a CSKP-ból, és néhány évig nem publikálhatott. Elbeszélései, riportjai, publicisztikái az 1950-es évektől jelentek meg; az 1960-as évek második felében műfordítóként is bemutatkozott. 2005-től a Művészeti Akadémia tagja. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001); a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll Díja (2002); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2004); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014); Magyar Örökség-díj (2022). – Fm. Vég nélküli ülés (elb., 1955); Téli világ (elb., 1957); A kamasz (kisr., 1961); Megbillen az ég (elb., 1964); Adósságtörlesztés (r., 1968, 1971, 1983, 2009); Kétszer harangoztak (r., 1978); Szélfúvásban (r., 1980, 1983, 2009); A vesztes (r., 1982); Temetőkapu (r., 1987, 2006); Magasság és mélység (r., 1994); Öröködbe uram I–IV. (r., 1998–2001); Trianon harangjai (r., 2005). – Ir. Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980 (1982); Bodnár Gyula – Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945—1999 I. (2000).
Mács József (ST)
Hibát talált?
Üzenőfal
