néprajz az oktatásban
A néprajz eredményeinek az alapiskolai tananyagba (főleg a honismereti, az irodalmi és zenei nevelésbe) való beépítése kisebb-nagyobb mértékben már a két vh. között is gyakorlat volt. Ez a második vh. után is folytatódott. A néphagyományok intenzívebb oktatása viszont, bár szórványosan, az utóbbi másfél-két évtizedben...megnyit →
A néprajz eredményeinek az alapiskolai tananyagba (főleg a honismereti, az irodalmi és zenei nevelésbe) való beépítése kisebb-nagyobb mértékben már a két vh. között is gyakorlat volt. Ez a második vh. után is folytatódott. A néphagyományok intenzívebb oktatása viszont, bár szórványosan, az utóbbi másfél-két évtizedben...megnyit →
Részletek
A néprajz eredményeinek az alapiskolai tananyagba (főleg a honismereti, az irodalmi és zenei nevelésbe) való beépítése kisebb-nagyobb mértékben már a két vh. között is gyakorlat volt. Ez a második vh. után is folytatódott. A néphagyományok intenzívebb oktatása viszont, bár szórványosan, az utóbbi másfél-két évtizedben érzékelhető, részben magyarországi hatásra, részben Liszka József: Ágas-bogas fa c. ismeretterjesztő gyerekkönyve nyomán. Az alapiskolában felhasználható néprajzi anyag szakszerűsítése terén az 1990-es évek első felében sokat tett a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Szanyi Mária által vezetett Pedagógiai Munkacsoportja. Jelenleg több alapiskolában zajlik, változó keretek között (a tananyagba beépítve, szakköri formában stb.) néprajzi oktatás. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége több-kevesebb rendszerességgel néprajzi vetélkedőket, néprajzi táborozásokat rendez alapiskolás gyerekek számára. A néprajz szerepe a középiskolai oktatásban először a Bakos József által irányított érsekújvári önképzőkör keretében kapott helyet az 1940-es években. A galántai gimnáziumban az 1960–1970-es években, csaknem másfél évtizeden keresztül Mórocz Károly vezetett néprajzi szakkört. Ugyanott Szanyi Mária az 1990/91-es tanévben szintén egy szakkör keretében oktatott néprajzot, amit a következő iskolaévtől választható tantárggyá minősítettek. Főleg középiskolások és főiskolások számára nyújtottak képzési lehetőséget a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság nyári továbbképző tanfolyamai (Szepsi, Nagykapos). A szlovákiai magyar felsőoktatásba először Szanyi Mária kísérelte meg beemelni a néprajzot, amikor az 1980-as évek második felében nyitrai főiskolások számára néprajzi szakkört vezetett. Ugyanebben az időben Liszka József is próbálkozott ott hasonlóval. 1990-es évek legelején Szanyi Mária a nyitrai Tanítóképző Főiskolán választható tantárgyként adott elő néprajzot. Később, néhány éven át B. Kovács Istvánnak voltak a magyar néprajzot is érintő előadásai a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. A 2004/05-ös tanévtől Liszka József ugyanezen egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán a hungarológia szakos hallgatóknak Bevezetés a néprajzba címen tartott kötelező kurzust. Ugyanő a komáromi Selye János Egyetemen a 2005/06-os tanévtől választható tantárgyként magyar néprajzot/európai etnológiát tanított, valamint meghirdette a Szokásvilág és népi vallásosság c. kurzusát is. – Ir. Liszka József: Záverečné práce z etnológie na Pedagogickej fakulte Univerzity J. Selyeho v Komárne. Slovenský národopis (2012).
Néprajzi Közlemények
Részletek
A Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága tagjainak gyűjtéseiből szemelvényeket közreadó periodikum (Pozsony, 1974–1989). Összesen öt kötete látott napvilágot (az első szám még Néprajzi Közlemények címen jelent meg). – Szerk. Ág Tibor, Kaprálik Zsuzsanna, Liszka József, Méry Margit, D. Varga László.
Néprajzi Közlések
Részletek
A Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága tagjainak gyűjtéseiből szemelvényeket közreadó periodikum (Pozsony, 1974–1989). Összesen öt kötete látott napvilágot (az első szám még Néprajzi Közlemények címen jelent meg). – Szerk. Ág Tibor, Kaprálik Zsuzsanna, Liszka József, Méry Margit, D. Varga László.
néprajzi kutatás
Csehszl. megalakulása után a Szl. déli részén élő magyarok néprajzi kutatását kezdetben elsősorban tanítók, tanárok végezték (Dudich László, ifj., Khín Antal, Manga János, Thain János), akik kutatási eredményeiket főleg a szlovákiai magyar helyi és kulturális sajtóban publikálták. Hozzájuk csatlakozott a Prágában tanuló magyar egyetemisták...megnyit →
Csehszl. megalakulása után a Szl. déli részén élő magyarok néprajzi kutatását kezdetben elsősorban tanítók, tanárok végezték (Dudich László, ifj., Khín Antal, Manga János, Thain János), akik kutatási eredményeiket főleg a szlovákiai magyar helyi és kulturális sajtóban publikálták. Hozzájuk csatlakozott a Prágában tanuló magyar egyetemisták...megnyit →
Részletek
Varga Lídia néprajzi gyűjtés közben Leléden (LJ)
Csehszl. megalakulása után a Szl. déli részén élő magyarok néprajzi kutatását kezdetben elsősorban tanítók, tanárok végezték (Dudich László, ifj., Khín Antal, Manga János, Thain János), akik kutatási eredményeiket főleg a szlovákiai magyar helyi és kulturális sajtóban publikálták. Hozzájuk csatlakozott a Prágában tanuló magyar egyetemisták 1925-ben létrehozott Szent György Kör nevű mozgalma (1928-tól Sarló), melynek tagjai a rozsnyói Tichy Kálmán felhívása hatására kezdtek érdeklődni a népi kultúra iránt is. Nyári vándorlásaik során néprajzi megfigyeléseket tettek, benyomásaikról cikkekben számoltak be, jobbjaik kutatási eredményeit a budapesti szaklapok is közölték. Az 1931-ben létrehozott Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság nov. 15-i alakuló közgyűlése után a pozsonyi egyetemista fiatalok, akik közt az egykori sarlósok hangadóak voltak, egy programtervezetet dolgoztak ki. Ebben a néprajzi kutatás feladatrendszerét, alapjaiban a mai napig helytállóan, Balogh Edgár foglalta össze. A már korábban megalakult megyei, ill. városi múzeumok, valamint az időközben létrejött hasonló intézmények holdudvarában szintén többé-kevésbé intenzív néprajzi gyűjtőtevékenység bontakozott ki. – 1938 után a Mo.-hoz csatolt területeken erős központi támogatással, budapesti szakemberek (Fél Edit, Gunda Béla, Vargyas Lajos stb.) bevonásával élénk néprajzi kutatótevékenység jöhetett létre. Érsekújvár központtal 1941-ben megalakult a Kisalföldkutató Intézet, amely Kisalföldi Közlemények címen kiadványsorozatot is közreadott. Érsekújvárott Bakos József tanár irányításával igen aktív önképzőköri tevékenység is folyt, a diákok gyűjtési eredményeit külön füzetekben jelentették meg. Az első Szlovák Köztársaság keretei közt maradt magyar kisebbség néprajzi kutatása Arany Albert László és köre nevéhez fűződik. Arany kiadta A szlovákiai magyarság néprajza (1941) c. kis összefoglalását, tanítványa, Putz Éva pedig A kolonyi lagzi (1943) c. monográfiáját. – A második vh.-t követő társadalmi-politikai változások, a szlovákiai magyarságot ért meghurcoltatások miatt a néprajzi kutatást is az alapoktól kellett újraszervezni. A korábbi időszakban itt tevékenykedő néprajzkutatók zöme (Khín Antal, Manga János, Tichy Kálmán) Mo.-ra költözött, ill. elhallgatott, és élete végéig sem kutató-, sem publikációs tevékenységet nem folytatott (Arany Albert László, Thain János). A Csemadok megalakulása (1949) után a néphagyományok (elsősorban a néptánc, -zene és -viselet) színpadi bemutatásának az igénye magával hozta a néprajzi kutatások újraéledését is. Az 1950-es évek legelején először Ág Tibor (népzene) és Takács András (néptánc) kezdte a szlovákiai magyar falvak hagyományanyagát kutatni. Eredményeiket a kulturális sajtóban, ill. önálló kiadványokban publikálták. Valamivel később csatlakozott hozzájuk Méry Margit, elsősorban a viselet- és népszokáskutatás terén. Az 1969-ben megalakított (és 1972-ig fennálló) Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság – már jóval tágabban értelmezve a népi kultúra, a néphagyomány fogalmát –, kísérelt meg eredményeket felmutatni. Az 1970-es évek második felétől elsősorban a budapesti és pozsonyi egyetemen végzett fiatal néprajzkutatók vittek új szemléletet a szlovákiai magyar néprajzi tudományosságba. Az ún. színpadi folklórt kiszolgáló kutatások mellett már az anyagi és társadalmi kultúra egyes jelenségeire, valamint a folklór színpadon nem alkalmazható területeire is kiterjesztették vizsgálódásaikat. Ehhez intézményes kereteket először a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága (ill. az egyes járási szakbizottságai), valamint az egyes vidéki múzeumok biztosítottak. A kiadói tevékenységet 1989-ig szinte kizárólag a Csemadok vállalta föl. Az önálló munkák megjelentetése mellett kiadta az Új Mindenes Gyűjtemény c. tanulmánykötet-sorozatát (1980-tól), melynek tíz kötete jelent meg, szinte mindegyikben néprajzi tanulmányok is vannak. Mindehhez szórványosan járultak egyéb kiadói kezdeményezések (pl. Szlovák Pedagógiai Kiadó), ill. a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága Néprajzi Közlések c., összesen öt számot megért sorozata (1974–1989). Az Iródia mozgalomnak szintén volt egy néprajzi oldalhajtása, s az abban dolgozó fiatalok írásai az Iródia Füzetekben jelentek meg. Mindezek mellett a különféle múzeumi évkönyvek és a honi magyar kulturális sajtó (A Hét, Irodalmi Szemle, Nő, Új Szó) biztosítottak teret a szlovákiai magyar néprajzi kutatás eredményei közzétételére. – Az 1989-es rendszerváltást követően gyökeres változásokon ment át a szlovákiai magyar néprajzi kutatás, elsősorban az intézményi rendszer kiépülése terén. Kiépültek azok az alap intézménytípusok, amelyek egy egészséges néprajzi élet működésének a feltételei: 1989 dec.-ében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a néprajz iránt érdeklődők társadalmi szervezete (amely nevét 1993-ban Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságra változtatta). 1991-ben létrejött a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, amely az akkori elképzelések szerint egy leendő önálló magyar múzeum alapját képezte. 2002-ben két magyar múzeum is megalakult (Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma – Pozsony; Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma – Komárom). Ezek a többi dél-szlovákiai múzeummal közösen a szlovákiai magyar néprajzi muzeológia szolid intézményes kereteit képezik. A Fórum Kisebbségkutató Intézet 1997-ben létrehozott komáromi Etnológiai Központja a szlovákiai magyar néprajzi kutatások intézményes bázisát jelenti. Emellett regionális jellegű (a tornaljai Kulturális Antropológiai Műhely), ill. szakosodott (a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya mellett működőNépzenei Adattár) intézmények, egyesületek teszik teljessé ezt a képet. Kialakulóban van a néprajz iskolai oktatása is. Az 1989 utáni időszakban a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó mellett elsősorban a Lilium Aurum Könyvkiadó, valamint a Nap Kiadó, a Méry Ratio, az AB-ART Könyvkiadó, továbbá a Kalligram Könyv- és Lapkiadó foglalkozik néprajzi művek megjelentetésével. Utóbbi a Csallóközi Kiskönyvtár c. sorozatában a Csallóközre és szűkebb térségére vonatkozó néprajzi, honismereti, helytörténeti jellegű munkákat jelentet meg. Kifejezetten néprajzi periodikumnak számít az Acta Ethnologica Danubiana. Más folyóiratok is közölnek azonban néprajzi tárgyú dolgozatokat. Ilyen a Fórum Kisebbségkutató Intézet által kiadott társadalomtudományi folyóirat, a Fórum Társadalomtudományi Szemle, valamint a Rimaszombatban megjelenő Gömörország. Időről időre irodalmi folyóiratainkban (Irodalmi Szemle, Kalligram, Szőrös Kő) is megjelennek, elsősorban folklorisztikai érdekeltségű írások. – Ir. Liszka József: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában 1918–1938 (1990); Liszka József: „Tudománynak kezdetiről”. Magyar néprajzkutatóként Szlovákiában 1979–1998 (1998).
néprajzi tagolódás
A nyelvhatárral kijelölhető egyetemes magyar népi kultúra négy nagyobb egységbe sorolható: a Dunántúlra (vagy Pannon térségre), az Alföldre, a keleti magyar nyelvterületre (Erdélyre a Partiummal), ill. a Felföldre. A szlovákiai magyar nyelvterület zömében az utóbbi részét képezi, miközben nyugati része, a Kisalföld északi felével...megnyit →
A nyelvhatárral kijelölhető egyetemes magyar népi kultúra négy nagyobb egységbe sorolható: a Dunántúlra (vagy Pannon térségre), az Alföldre, a keleti magyar nyelvterületre (Erdélyre a Partiummal), ill. a Felföldre. A szlovákiai magyar nyelvterület zömében az utóbbi részét képezi, miközben nyugati része, a Kisalföld északi felével...megnyit →
Részletek
A nyelvhatárral kijelölhető egyetemes magyar népi kultúra négy nagyobb egységbe sorolható: a Dunántúlra (vagy Pannon térségre), az Alföldre, a keleti magyar nyelvterületre (Erdélyre a Partiummal), ill. a Felföldre. A szlovákiai magyar nyelvterület zömében az utóbbi részét képezi, miközben nyugati része, a Kisalföld északi felével (Csallóköz, Mátyusföld, Vág és Garam köze) a Dunántúl felé mutat kötődéseket. A Bodrogköznek és az Ung-vidéknek pedig erős kapcsolódásai vannak az Alföld irányába. Hangsúlyozni kell, hogy az 1918-as impériumváltást megelőző időszakban az egyes régiók mind gazdasági, mind kulturális értelemben észak-déli irányban kapcsolódtak egymásba. A Csehszl. megalakulásával meghúzott államhatár ezeket a kapcsolatokat legalábbis megnehezítette, miközben a nyugat-keleti kötődéseket szorgalmazta, erősítette meg. – Ir. Beňušková, Zuzana (szerk.): Tradičná kultúra regiónov Slovenska. Prehľad charakteristických znakov (1998); Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása (1975).
Népszava
Részletek
Politikai hetilap (Pozsony, 1919. aug. 24.–1925 nov.). A Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja, majd a belőle kivált CSKP hivatalos hetilapja. – Szerk. Rékai Károly, Major István.
népszokás
Magának a fogalomnak mindenképpen egyik első, magyar nyelvű fölbukkanása a koloni népszokások bemutatása Kelecsény József tollából (Koloni népszokások. In Kubinyi Ferencz–Vahot Imre szerk.: Magyar- és Erdélyország képekben. III. köt. (1854). A szlovákiai magyar néprajzi kutatások sorában a szokásgyűjtés mindig központi szerepet játszott. Gondoljunk csak...megnyit →
Magának a fogalomnak mindenképpen egyik első, magyar nyelvű fölbukkanása a koloni népszokások bemutatása Kelecsény József tollából (Koloni népszokások. In Kubinyi Ferencz–Vahot Imre szerk.: Magyar- és Erdélyország képekben. III. köt. (1854). A szlovákiai magyar néprajzi kutatások sorában a szokásgyűjtés mindig központi szerepet játszott. Gondoljunk csak...megnyit →
Részletek
Magának a fogalomnak mindenképpen egyik első, magyar nyelvű fölbukkanása a koloni népszokások bemutatása Kelecsény József tollából (Koloni népszokások. In Kubinyi Ferencz–Vahot Imre szerk.: Magyar- és Erdélyország képekben. III. köt. (1854). A szlovákiai magyar néprajzi kutatások sorában a szokásgyűjtés mindig központi szerepet játszott. Gondoljunk csak Manga János és Putz Éva munkásságára. A második vh. után a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok által szorgalmazott néprajzi gyűjtés is preferálta némely, a színpadon újrafelhasználható ünnepi szokás (pl. regrutabúcsúztató, lakodalom, fonó stb.) dokumentálását. Újabban főleg Csáky Károly, L. Juhász Ilona és Marczell Béla nevéhez kapcsolódnak jelentősebb szokáspublikációk.
néptánc
Történetileg, földrajzilag, formailag (verbunk, hajdútánc stb.) és nemek szerint (leánykörtánc), ill. táncalkalmak szerint is csoportosítható. Történetileg két rétegbe, a régi és az új stílusú táncok csoportjába soroljuk őket. Az elsőt a (dél)kelet-európai tánckultúrához kapcsolódó vonások jellemzik (sortánc, kanásztánc, ugrós); a második, a 18--19. sz....megnyit →
Történetileg, földrajzilag, formailag (verbunk, hajdútánc stb.) és nemek szerint (leánykörtánc), ill. táncalkalmak szerint is csoportosítható. Történetileg két rétegbe, a régi és az új stílusú táncok csoportjába soroljuk őket. Az elsőt a (dél)kelet-európai tánckultúrához kapcsolódó vonások jellemzik (sortánc, kanásztánc, ugrós); a második, a 18--19. sz....megnyit →
Részletek
Történetileg, földrajzilag, formailag (verbunk, hajdútánc stb.) és nemek szerint (leánykörtánc), ill. táncalkalmak szerint is csoportosítható. Történetileg két rétegbe, a régi és az új stílusú táncok csoportjába soroljuk őket. Az elsőt a (dél)kelet-európai tánckultúrához kapcsolódó vonások jellemzik (sortánc, kanásztánc, ugrós); a második, a 18–19. sz. során kialakult új stílusú táncok csoportja a nemzeti kultúra kialakítása terén tett erőfeszítésekkel kölcsönhatásban jött létre (csárdás, verbunk). Földrajzilag nagyjából a nagytáji tagolódás alapján határozhatóak meg a fontosabb magyar táncdialektusok: dunántúli, alföldi, palóc és erdélyi táncok. Ezek természetesen további alegységekre tagolhatóak. A szlovákiai magyar néptáncok típusait és dialektusait Quittner János és Sebők Géza tekintették át. A szlovákiai magyarok népi táncainak publikálásában a legnagyobb érdemei Takács András-nak vannak.
néptáncmozgalom
A ~ról a szlovákiai magyarok körében csak a Csemadok megalakulását követő időszaktól beszélhetünk. A két vh. között kimondottan néptáncot színpadra állító együttesek nem léteztek. Csak 1938 után, a magyarországi Gyöngyösbokréta mozgalom hatására indult el – azokban a falvakban, melyek eljutottak a budapesti bemutatókra –...megnyit →
A ~ról a szlovákiai magyarok körében csak a Csemadok megalakulását követő időszaktól beszélhetünk. A két vh. között kimondottan néptáncot színpadra állító együttesek nem léteztek. Csak 1938 után, a magyarországi Gyöngyösbokréta mozgalom hatására indult el – azokban a falvakban, melyek eljutottak a budapesti bemutatókra –...megnyit →
Részletek
Sőttes-táncház az együttes nyári táborában (FI)
A ~ról a szlovákiai magyarok körében csak a Csemadok megalakulását követő időszaktól beszélhetünk. A két vh. között kimondottan néptáncot színpadra állító együttesek nem léteztek. Csak 1938 után, a magyarországi Gyöngyösbokréta mozgalom hatására indult el – azokban a falvakban, melyek eljutottak a budapesti bemutatókra – az a folyamat, melyet a hazai néptáncmozgalom előzményének is tekinthetünk. A második vh. után szovjet mintájú népművészeti tömegmozgalom bontakozott ki az akkori Csehszl.-ban, a szlovák együttesek révén a magyar néptáncmozgalom is magáévá tette a szovjet mintájú, mojszejevi stílust, amelyet csak a 70-es évektől Mo.-on elinduló táncházmozgalom hatására vetkőzött le. A Csemadok megalakulását követően a helyi szervezetek sorra megalapították helyi kulturális csoportjaikat, többek között felnőtt és gyermek néptáncegyütteseiket, folklórcsoportjaikat. Az 1953-ban a Csemadok III. országos közgyűlésén megrendezett színházi bemutatóra már az ország szinte minden tájékáról érkeztek néptáncegyüttesek, s a műsort megtekintők hatására további csoportok alakultak az országban. A Csemadok a kezdetektől igyekezett a csoportvezetők szakmai képzésével is foglalkozni. 1953-tól rendszeresen szervezett tanfolyamokat a csoportvezetők részére. E tevékenységét 1956-tól a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya látta el, mely 1956 és 1982 között összesen 43 kiadvánnyal járult hozzá az együttesek szakmai fejlődéséhez. A néptánccsoportok minőségi és mennyiségi fejlődésének fontos alakítója volt a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál és a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély. A Csemadok járási bizottságai által 1983-ban készített kimutatások alapján 51 felnőtt tánccsoport, 14 táncegyüttes, 63 gyermekegyüttes és 56 folklórcsoport tevékenykedett. Az 1989-es változások új igényekkel is jelentkeztek a néptánccsoportok részéről, ezekre válaszolva alakult meg 1990-ben a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, mely többek között a Csemadok addig néptáncmozgalommal foglalkozó szakelőadója tevékenységét is felvállalta. A szövetség számos, a mozgalom minőségi fejlődését biztosító tevékenységet indított el (néptánctáborok, táncháztalálkozók, szakmai továbbképzések, versenyek), melyek azonban 1997 után anyagi problémák miatt sorra abbamaradtak. A Csemadok életében beállt változások miatt (az állami támogatás megvonása) 1996-ban, támogató és fellépési lehetőség híján, a néptánccsoportok száma rohamosan csökkent. A 2000-es években kb. 20 felnőtt és 30 gyermekegyüttes tevékenykedik rendszeresen. Az együttesek és vezetőik számára szakmai háttérintézményként működik jelenleg a pozsonyi Hagyomány Alap és a dunaszerdahelyi székhelyű Népzenei Adattár. A gyermekegyüttesek számára kétévente kerül megrendezésre az Eszterlánc Szlovákiai Magyar Gyermek Néptáncfesztivál, a felnőtt együttesek számára pedig szintén kétévente a Néptáncantológia, szakmai értékelésben és minőségi besorolásban részesítik a résztvevőket (mindkettőt a Hagyomány Alap és az Ifjú Szivek szervezi).
Népújság
Országos politikai hetilap (Pozsony, 1923–1927). A Köztársasági Magyar Földmíves Párt magyar nyelvű közlönyeként jelent meg. – 1927 után háromszor is megváltozott a neve: Köztársasági Magyar Földműves (1927–1933, Békefi Sándor), Földműves (1933–1935, Békefi Sándor), Magyarság (1936–1938, Békefi Sándor). Az agrárpártnak helyi hetilapjai is voltak: az ipolysági Köztársasági...megnyit →
Országos politikai hetilap (Pozsony, 1923–1927). A Köztársasági Magyar Földmíves Párt magyar nyelvű közlönyeként jelent meg. – 1927 után háromszor is megváltozott a neve: Köztársasági Magyar Földműves (1927–1933, Békefi Sándor), Földműves (1933–1935, Békefi Sándor), Magyarság (1936–1938, Békefi Sándor). Az agrárpártnak helyi hetilapjai is voltak: az ipolysági Köztársasági...megnyit →
Részletek
Országos politikai hetilap (Pozsony, 1923–1927). A Köztársasági Magyar Földmíves Párt magyar nyelvű közlönyeként jelent meg. – 1927 után háromszor is megváltozott a neve: Köztársasági Magyar Földműves (1927–1933, Békefi Sándor), Földműves (1933–1935, Békefi Sándor), Magyarság (1936–1938, Békefi Sándor). Az agrárpártnak helyi hetilapjai is voltak: az ipolysági Köztársasági Magyar Földműves (1931–1937, Duba András), a nyitrai Garamvidék (1928–1930, Zipser János) és a lévai Magyar Szó (1930–1936, Zipser János, Ádámy János). – Szerk. Klapka István, Bacsinszky Lajos, Duchaj János, Samuel Zoch, Farkas Aladár, Antal Sándor.
népviselet
A falusi, mezővárosi lakosság egyes rétegeinek (parasztoknak, pásztoroknak, kézműveseknek) hagyományos öltözete (s az azt szervesen kiegészítő haj-, bajusz- és szakállviselet). Dél-Szlovákia magyarlakta területe viseleti szempontból nagy vonalakban az északi magyar nyelvterület kulturális tömbjéhez sorolható, erős dunántúli (Csallóköz, a Vág és Garam köze), ill. alföldi...megnyit →
A falusi, mezővárosi lakosság egyes rétegeinek (parasztoknak, pásztoroknak, kézműveseknek) hagyományos öltözete (s az azt szervesen kiegészítő haj-, bajusz- és szakállviselet). Dél-Szlovákia magyarlakta területe viseleti szempontból nagy vonalakban az északi magyar nyelvterület kulturális tömbjéhez sorolható, erős dunántúli (Csallóköz, a Vág és Garam köze), ill. alföldi...megnyit →
Részletek
A falusi, mezővárosi lakosság egyes rétegeinek (parasztoknak, pásztoroknak, kézműveseknek) hagyományos öltözete (s az azt szervesen kiegészítő haj-, bajusz- és szakállviselet). Dél-Szlovákia magyarlakta területe viseleti szempontból nagy vonalakban az északi magyar nyelvterület kulturális tömbjéhez sorolható, erős dunántúli (Csallóköz, a Vág és Garam köze), ill. alföldi (Bodrogköz, Ung-vidék) hatásokkal. Főleg a magyar–szlovák nyelvhatár keskenyebb–szélesebb sávjában szlovák kapcsolatokkal is számolhatunk (Mátyusföld, Zoborvidék, Palócföld). Méry Margitnak, a szlovákiai magyar tájak viseletei legjobb ismerőjének 29 viseleti csoportot sikerült a térségben elkülönítenie. – Ir. Méry Margit: Szlovákiai magyar parasztviseletek (2002).
népzene
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes...megnyit →
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes...megnyit →
Részletek
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes népzenei falumonográfia felgyűjtője és publikálója Vargyas Lajos: Egy felvidéki falu zenei világa – Áj (1940, 1999). A második vh. után Ág Tibor fejtette ki a legeredményesebb népzenei gyűjtőtevékenységet. Az elmúlt csaknem fél évszázad alatt több mint 16 ezer dallamot gyűjtött, lefedve lényegében az egész szlovákiai magyar nyelvterületet. A helyi gyűjtők közül megemlítendő még Ürge Mária munkássága, ill. jó pár magyarországi népzenegyűjtő kutatótevékenysége (Szomjas-Schiffert György, Tari Lujza, Vikár László stb.). A hangszeres népzene kutatása (és művelése) terén Agócs Gergely, Katona István és Nagy Iván ért el eredményeket. Lényegében az ő előzményüknek tekinthető Manga János, aki a két vh. között népi hangszergyűjtést végzett a térségben (ballada; népi líra).
népzenegyűjtés
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes...megnyit →
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes...megnyit →
Részletek
Néprzenegyűjtés − Agócs Gergely Nagybalogon (FI)
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes népzenei falumonográfia felgyűjtője és publikálója Vargyas Lajos: Egy felvidéki falu zenei világa – Áj, 1940 (1999). A második vh. után Ág Tibor fejtette ki a legeredményesebb népzenei gyűjtőtevékenységet. Az elmúlt csaknem fél évszázad alatt több mint 16 ezer dallamot gyűjtött, lefedve lényegében az egész szlovákiai magyar nyelvterületet. A helyi gyűjtők közül megemlítendő még Ürge Mária munkássága, ill. jó pár magyarországi népzenegyűjtő kutatótevékenysége (Szomjas-Schiffert György, Tari Lujza, Vikár László stb.). A hangszeres népzene kutatása (és művelése) terén Agócs Gergely és Nagy Iván kutatásai jelentősek. Lényegében az ő előzményüknek tekinthető Manga János, aki a két vh. között népi hangszergyűjtést végzett a térségben. – Ir. Ág Tibor: Kunyhók hűsége. Népdalkutatók nyomába Szlovákia magyarlakta vidékén (2007); Tari Lujza: Szlovákiai magyar népzene (2010).
Népzenei Adattár
A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében 1993-ban létrehozott Népzenei Munkaközösség folytatásaként a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szervezeti keretei közt jött létre (1997). A szlovákiai magyar nyelvterület népzenei hangzó anyagát gyűjti, a régi gyűjtéseket archiválja, digitalizálja, népzenei tárgyú publikációkat készít elő, amatőr népművészeti együttesek számára...megnyit →
A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében 1993-ban létrehozott Népzenei Munkaközösség folytatásaként a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szervezeti keretei közt jött létre (1997). A szlovákiai magyar nyelvterület népzenei hangzó anyagát gyűjti, a régi gyűjtéseket archiválja, digitalizálja, népzenei tárgyú publikációkat készít elő, amatőr népművészeti együttesek számára...megnyit →
Részletek
A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében 1993-ban létrehozott Népzenei Munkaközösség folytatásaként a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szervezeti keretei közt jött létre (1997). A szlovákiai magyar nyelvterület népzenei hangzó anyagát gyűjti, a régi gyűjtéseket archiválja, digitalizálja, népzenei tárgyú publikációkat készít elő, amatőr népművészeti együttesek számára szaktanácsadással szolgál. 2004 óta a Csemadok Művelődési Intézete, 2012-től a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet szervezeti keretei közt, Dunaszerdahelyen működik, munkatársai Pelle Andrea népzenekutató és Huszár Ágnes tanár, antropológus. – Vezető: Ág Tibor. – Ir. Huszár Ágnes: A Népzenei Adattár (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2005).
Nesvady
-> Naszvad (Nesvady)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Érsekújvártól D–DNy-ra. L: [1921] – 4581, ebből 4364 (95,3%) magyar, 139 (3,0%) szlovák, 42 (0,9%) roma; [2011] – 5068, ebből 2717 (53,6%) magyar, 1809 (35,7%) szlovák, 334 (6,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Érsekújvártól D–DNy-ra. L: [1921] – 4581, ebből 4364 (95,3%) magyar, 139 (3,0%) szlovák, 42 (0,9%) roma; [2011] – 5068, ebből 2717 (53,6%) magyar, 1809 (35,7%) szlovák, 334 (6,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Érsekújvártól D–DNy-ra. L: [1921] – 4581, ebből 4364 (95,3%) magyar, 139 (3,0%) szlovák, 42 (0,9%) roma; [2011] – 5068, ebből 2717 (53,6%) magyar, 1809 (35,7%) szlovák, 334 (6,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 2965 (58,5%) magyar, 1457 (28,7%) szlovák, 402 (7,9%) roma. V: [2011] – 3617 r. k., 334 ev., 177 baptista, 58 ref., 49 apostoli egyházbeli, 7 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának több mint felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és romániai szlovákok települtek. 1710–26 között emelt r. k. (Szt. József-) templomát 1781-ben klasszicista stílusban alakították át, ev. temploma 1950–51-ben, baptista temploma 1955–57 között, az apostoli egyház imaháza 1991–92-ben épült. Határában neolitikum, bronz-, vas- és római kori leleteket, valamint több, lovassírokat is tartalmazó honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – A korábban ~hoz tartozó Csörgőpusztát 1968-ban az újonnan létrehozott Vágfüzes községhez csatolták. – Ir. Kálmán Béla: Naszvad, Imely és Martos élete a népmozgalmi adatok tükrében (1943); Dobosi József: Naszvad (2002).
Neszméri Sándor
(* 1952. nov. 17. Alsószeli, † 2014. júl. 6. Pozsony) Újságíró. Galántán érettségizett 1971-ben. Krakkóban a Jagelló Egyetemen szerzett történész oklevelet 1976-ban. 1976—81 között a Nő kulturális rovatának szerkesztője, majd 1981—82-ben helyettes főszerkesztője. 1982—87 között a Csemadok Országos Választmányának titkára. 1987—89 között az Új...megnyit →
(* 1952. nov. 17. Alsószeli, † 2014. júl. 6. Pozsony) Újságíró. Galántán érettségizett 1971-ben. Krakkóban a Jagelló Egyetemen szerzett történész oklevelet 1976-ban. 1976—81 között a Nő kulturális rovatának szerkesztője, majd 1981—82-ben helyettes főszerkesztője. 1982—87 között a Csemadok Országos Választmányának titkára. 1987—89 között az Új...megnyit →
Részletek
Neszmeri Sandor (MNL)
(* 1952. nov. 17. Alsószeli, † 2014. júl. 6. Pozsony) Újságíró. Galántán érettségizett 1971-ben. Krakkóban a Jagelló Egyetemen szerzett történész oklevelet 1976-ban. 1976—81 között a Nő kulturális rovatának szerkesztője, majd 1981—82-ben helyettes főszerkesztője. 1982—87 között a Csemadok Országos Választmányának titkára. 1987—89 között az Új Ifjúság helyettes főszerkesztője. 1990-91-ben a Csemadok Országos Választmányának főtitkára. 1991-től a Gazda Kereskedelmi Kft. elnök-igazgatója. 2011-től az Önkormányzati Szemle időszaki folyóirat főszerkesztője. Írásai: Új Ifjúság (1975), Sor.: Nő (1979/80: Emberek otthonok, haza – dél-szlovákiai valóság). 1981-ben szerkesztette a Nő Évkönyvet.
Neszmeri Sandor (MNL)
Neubauer Pál
(* 1891. szept. 28. Vágújhely, † 1945. máj. 4. Fonyód [Mo.]) Költő, prózaíró, szerkesztő, műfordító. Budapesten végzett jogot, majd banktisztviselőként dolgozott. Az első vh.-ban az orosz fronton harcolt, az államfordulat után Prágában élt 1939-ig. Első cikkeit a Pester Lloyd közölte, majd a Prágai Magyar...megnyit →
(* 1891. szept. 28. Vágújhely, † 1945. máj. 4. Fonyód [Mo.]) Költő, prózaíró, szerkesztő, műfordító. Budapesten végzett jogot, majd banktisztviselőként dolgozott. Az első vh.-ban az orosz fronton harcolt, az államfordulat után Prágában élt 1939-ig. Első cikkeit a Pester Lloyd közölte, majd a Prágai Magyar...megnyit →
Részletek
Neubauer Pál (FI)
(* 1891. szept. 28. Vágújhely, † 1945. máj. 4. Fonyód [Mo.]) Költő, prózaíró, szerkesztő, műfordító. Budapesten végzett jogot, majd banktisztviselőként dolgozott. Az első vh.-ban az orosz fronton harcolt, az államfordulat után Prágában élt 1939-ig. Első cikkeit a Pester Lloyd közölte, majd a Prágai Magyar Hírlapban és a Prager Tagblattban folytatta újságírói pályját. Kétnyelvű író volt, egyaránt írt németül és magyarul; magyar költőket, írókat (Petőfit, Adyt, Mikszáthot) fordított németre, német írókat magyarra (ő volt Kafka első magyar fordítója). 1936-ban a londoni Pinker Kiadó regény-világpályázatának német nyelvű kategóriájában 1238 mű közül Neubauer Das fehlende Kapitel (A hiányzó fejezet) című regénye nyerte az első díjat. Modern intellektuális prózát alkotott, melyben az emberség s az erkölcs kérdéseit állítja szembe az erőszakkal és az embertelenséggel. – Fm. Wohin? (Hová?, v. német nyelven, 1922); Marie (r. német nyelven, 1928); Was geht es mich an? (r. német nyelven, magyarul: Mi közöm hozzá?, 1935); Das fehlende Kapitel (A hiányzó fejezet, r. német nyelven, 1938); Hubay Jenő – Egy élet szimfóniája (életr., 1942); A jóslat (r., A hiányzó fejezet magyar változata, 1944, 1981). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002), Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések (tan., 1997); Fried István: A névadás lehetségessége (2004). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).
Neufeld Samu; Németh Gyula
(* 1867. márc. 24. Nagyszőlős [Ukrajna], † 1936. jún. 17. Galánta) Nyomdász, könyv- és lapkiadó. 1890-ben telepedett le Galántán, ahol nyomdát alapított. Hivatalos nyomtatványok és képeslapok mellett kalendáriumokat, szépirodalmi és szakkönyveket, valamint újságokat adott ki (Mátyusföldi Lapok, 1919–1921; Méhészújság, 1919–1933; Hanza – Szövetkezeti Újság,...megnyit →
(* 1867. márc. 24. Nagyszőlős [Ukrajna], † 1936. jún. 17. Galánta) Nyomdász, könyv- és lapkiadó. 1890-ben telepedett le Galántán, ahol nyomdát alapított. Hivatalos nyomtatványok és képeslapok mellett kalendáriumokat, szépirodalmi és szakkönyveket, valamint újságokat adott ki (Mátyusföldi Lapok, 1919–1921; Méhészújság, 1919–1933; Hanza – Szövetkezeti Újság,...megnyit →
Részletek
(* 1867. márc. 24. Nagyszőlős [Ukrajna], † 1936. jún. 17. Galánta) Nyomdász, könyv- és lapkiadó. 1890-ben telepedett le Galántán, ahol nyomdát alapított. Hivatalos nyomtatványok és képeslapok mellett kalendáriumokat, szépirodalmi és szakkönyveket, valamint újságokat adott ki (Mátyusföldi Lapok, 1919–1921; Méhészújság, 1919–1933; Hanza – Szövetkezeti Újság, 1928–1933; Magyar Dalunk, 1935–1937).
Neumann János Klub – NeuJK
Részletek
Magyar diákklub (Pozsony, 1990–1992). Magyar villamosmérnök-hallgatók hozták létre. Ifjúsági, kulturális, közművelődési, tudományos szakmai tevékenységet folytatott. A Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának magyar hallgatóit tömörítette. Tagja voltak a Diákhálózat klubhálózatának (lásd még József Attila Ifjúsági Klub).
Neumann Tibor
(* 1893. aug. 14. Alsókorompa, † 1952. jan. 14. Pecsora [Szovjetunió]) Ügyvéd, politikus. Tanulmányait Pozsonyban, a Királyi Katolikus Főgimnáziumban, majd a Jogakadémián végezte, jogi doktorátusát az Erzsébet Tudományegyetemen szerezte. Az első vh.-ban az orosz, majd az olasz fronton harcolt. Az impériumváltást követően a párt...megnyit →
(* 1893. aug. 14. Alsókorompa, † 1952. jan. 14. Pecsora [Szovjetunió]) Ügyvéd, politikus. Tanulmányait Pozsonyban, a Királyi Katolikus Főgimnáziumban, majd a Jogakadémián végezte, jogi doktorátusát az Erzsébet Tudományegyetemen szerezte. Az első vh.-ban az orosz, majd az olasz fronton harcolt. Az impériumváltást követően a párt...megnyit →
Részletek
(* 1893. aug. 14. Alsókorompa, † 1952. jan. 14. Pecsora [Szovjetunió]) Ügyvéd, politikus. Tanulmányait Pozsonyban, a Királyi Katolikus Főgimnáziumban, majd a Jogakadémián végezte, jogi doktorátusát az Erzsébet Tudományegyetemen szerezte. Az első vh.-ban az orosz, majd az olasz fronton harcolt. Az impériumváltást követően a párt elnökségének tagjaként bekapcsolódott az Országos Keresztényszocialista Párt munkájába, 1932-től 1936-ig annak egyik alelnöke, 1936-tól a második vh. végéig az Egyesült Magyar Párt (EMP) pozsonyi helyi szervezetének elnöke volt. 1923-tól 1945-ig kisebb megszakítással a pozsonyi képviselő-testület tagja. 1938 nov.-étől 1940 jan.-jáig az autonóm szlovák kormány megbízásából Pozsony város magyar kormánybiztos-helyettese, amikor koholt vádakkal letartóztatták, de perét 1941 febr.-jában megszüntették. Jelentős szerepet töltött be Pozsony kulturális életében is. 1945 máj.-ában letartóztatták és az EMP több vezetőjével – köztük Esterházy Jánossal – a Szovjetunióba hurcolták, ahol tíz évi fegyházbüntetésre ítélték, s élete hátralévő részét szovjet munkatáborokban töltötte. – Fm. Pozsonyiak a tűzvonalban Lublin és Novgorod előtt (1930); Teremtsünk rendet a pozsonyi városházán (röpirat, 1935); Pozsony város képviselő-testületének működése 1921–1927 (kézirat).
Nevelés
Részletek
neveles
Módszertani folyóirat a magyar tanítási nyelvű iskolák számára (Pozsony, 1956. szept.–1993. dec.). A Szlovák Pedagógiai Kiadó gondozásában jelent meg, 1990 jan.-jáig Szocialista Nevelés címmel. – Szerk. Náhlovsky László (1956); Turczel Lajos (1957); Onódi János (1963); Mózsi Ferenc (1968); Fibi Sándor (1981); Kósa Karola (1990).
Nevizánszky Gábor
(* 1949. aug. 18. Ipolyszakállas) Régész. Ipolyságon érettségizett (1967), majd a pozsonyi Comenius Egyetemen 1973-ban régészetet végzett, 1979-ban pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1973-tól az SZTA nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa, a történelemtudomány kandidátusa (1982). Az 1990-es években Humboldt-ösztöndíjasként csaknem két évet töltött a németországi Saarbrückenben....megnyit →
(* 1949. aug. 18. Ipolyszakállas) Régész. Ipolyságon érettségizett (1967), majd a pozsonyi Comenius Egyetemen 1973-ban régészetet végzett, 1979-ban pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1973-tól az SZTA nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa, a történelemtudomány kandidátusa (1982). Az 1990-es években Humboldt-ösztöndíjasként csaknem két évet töltött a németországi Saarbrückenben....megnyit →
Részletek
Nevizánszky Gábor (csa)
(* 1949. aug. 18. Ipolyszakállas) Régész. Ipolyságon érettségizett (1967), majd a pozsonyi Comenius Egyetemen 1973-ban régészetet végzett, 1979-ban pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1973-tól az SZTA nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa, a történelemtudomány kandidátusa (1982). Az 1990-es években Humboldt-ösztöndíjasként csaknem két évet töltött a németországi Saarbrückenben. Kutatási szakterülete a rézkor és a magyar honfoglalás kora. D-Szl.-ban többek között Bajcson, Ipolyvisken, Léván, Oldalfalán, Ozsgyányban és Zsitvabesenyőn végzett régészeti feltárásokat. Tanulmányai magyar, szlovák és német szaklapokban, évkönyvekben, tanulmánykötetekben jelentek meg; régészeti bibliográfiákat is összeállított. – Fm. Hont megye régészeti irodalma (1993); A Csallóköz régészeti bibliográfiája (1995); Hont megye 10–11. századi temetői (Musaeum Hungaricum 1, 2006).
Nitra
-> Nyitra (Nitra)
Város, járási és kerületi székhely a Kisalföld É-i peremén, a Tribecs-hegységhez tartozó Zobor-hegy D-i lábánál, a Nyitra folyó két partján, Érsekújvártól É-ra. L: [1921] – 19 118, ebből 14 946 (78,2%) szlovák, 2044 (10,7%) magyar, 1042 (5,4%) zsidó, 723 (3,8%) német; [2011] – 78...megnyit →
Város, járási és kerületi székhely a Kisalföld É-i peremén, a Tribecs-hegységhez tartozó Zobor-hegy D-i lábánál, a Nyitra folyó két partján, Érsekújvártól É-ra. L: [1921] – 19 118, ebből 14 946 (78,2%) szlovák, 2044 (10,7%) magyar, 1042 (5,4%) zsidó, 723 (3,8%) német; [2011] – 78...megnyit →
Részletek
Nyitra − a vár látképe a Szt. Emmeramus templommal (GJ)
Város, járási és kerületi székhely a Kisalföld É-i peremén, a Tribecs-hegységhez tartozó Zobor-hegy D-i lábánál, a Nyitra folyó két partján, Érsekújvártól É-ra. L: [1921] – 19 118, ebből 14 946 (78,2%) szlovák, 2044 (10,7%) magyar, 1042 (5,4%) zsidó, 723 (3,8%) német; [2011] – 78 916, ebből 70 447 (89,3%) szlovák, 1443 (1,8%) magyar, 592 (0,8%) cseh és morva, 521 (0,7%) roma, 42 (0,1%) német, 15 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 69 994 (88,7%) szlovák, 1679 (2,1%) magyar, 619 (0,8%) cseh, 581 (0,7%) roma, 47 (0,06%) német, 6 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 52 136 r. k., 2042 ev., 329 gör. kat., 231 ref., 164 gör. kel., 118 jehovista, 39 izr. – Pribina szláv fejedelem egykori központja, amely a magyar államalapítást követően vármegyeszékhely, a 12. sz.-ban r. k. püspöki székhely lett. A török háborúkat követő 18. sz.-i szlovák betelepülés következtében elveszítette korábbi magyar jellegét, s egykor számottevő magyar lakossága a 20. sz. második felére nagyrészt szlovákká vált. A 18. sz.-tól nagy lélekszámú, lakosságának egynegyedét kitevő zsidó közösség is lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba deportáltak. – ~ 1248-tól szabad királyi város, 1288-tól – a nyitrai püspök birtokaként – püspöki város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt; 1922-ben elveszített városi címét 1954-ben kapta vissza. 1922-ig Nyitra vármegye, 1923–28 és 1940–45 között a Nyitrai zsupa, 1949–60 között, majd 1996 óta a Nyitrai kerület székhelye. – A város fölé emelkedő Várhegyen álló püspöki vár védett műemlékegyüttes. Itt található a 11–12. sz.-ban épült román stílusú Szt. Emmeramus-körtemplom, a 14. sz.-i gótikus eredetű ún. felső-templomból és a 17. sz.-i barokk alsó-templomból álló püspöki székesegyház, a gótikus alapokon 1732–39 között épült barokk püspöki palota. A váron kívüli rokokó nagypréposti palotát 1799-ben emelték. A Felsővárosban álló ferencesek temploma és kolostora 1630-ban barokk, a kanonokház 1821-ben empire, a Vármegyeháza 1784-ben barokk stílusban épült. Az Alsóvárosban található gótikus r. k. kálváriatemplomot a 14. sz.-ban, a piaristák barokk templomát és rendházát a 18. sz.-ban, a neoreneszánsz Városházát 1880-ban, az eklektikus zsinagógát 1906–11 között, a ref. templomot 1910-ben emelték. Párutca városrészben található a 11–12. sz.-i r. k. (Szt. István-) körtemplom. ~ területén kő-, réz-, bronz- és vaskori leleteket, kelta, dák, kvád, avar, szláv települések nyomait és 10. sz.-i magyar lovassírokat tártak fel. – A város jelentős közúti és vasúti csomópont, kulturális, oktatási, tudományos és ipari központ. Két színháza közül az Andrej Bagar Színház 1949-ben, Bábszínháza 1951-ben jött létre. Múzeumai közül a Szlovák Mezőgazdasági Múzeumot 1922-ben, a Nyitrai Múzeumot 1962-ben alapították. ~n működik az SZTA Régészeti Intézete. Felsőfokú oktatási intézményei a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem (1992-ig Mezőgazdasági Főiskola; alapítva 1946-ban Kassán; 1952-ben költözött ~ra) és a Konstantin Egyetem (1959-től 1964-ig Pedagógiai Intézet, 1992-ig Pedagógiai Kar, 1996-ig Pedagógiai Főiskola), amelyen 1960-ban helyet kapott a magyar nyelvű alapiskolai pedagógusképzés is. Egyik gimnáziumában az 1960–70-es években magyar tanítási nyelvű osztályokat is nyitottak. – A két vh. között Nyitrai Lapok, Nyitramegyei Szemle, Nyitravármegye és Népakarat címmel jelentek meg magyar nyelvű hetilapjai. 1919-es felszámolásáig ~án volt a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület székhelye. 1936–44 között itt működött a Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat, amely 1941–44 között Magyar Album címmel irodalmi-kulturális füzetsorozatot jelentetett meg. 1964-ben ~án alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa), 1990-ben pedig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Iparágai közül a legmeghatározóbb az élelmiszer-, műanyag-, gyógyszer-, elektrotechnikai, gép-, bútor- és textilipar. – Az 1960–70-es években közigazgatásilag ~hoz csatoltak 12 közeli tele1974–90 között hozzá tartozott többek között a zoboralji Nyitragerencsér, 1975–2002 között Alsócsitár. – Ir. Nyitra Arany Könyve (1940); Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (1941).
Nitra nad Ipľom
-> Ipolynyitra (Nitra nad Ipľom)
Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DK-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Losonctól K–DK-re. L: [1921] – 442, ebből 385 (87,1%) magyar, 32 (7,2%) roma, 14 (3,2%) szlovák; [2011] – 345, ebből 230 (66,7%) roma, 54 (15,7%) szlovák, 41 (11,9%) magyar nemzetiségű. A:...megnyit →
Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DK-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Losonctól K–DK-re. L: [1921] – 442, ebből 385 (87,1%) magyar, 32 (7,2%) roma, 14 (3,2%) szlovák; [2011] – 345, ebből 230 (66,7%) roma, 54 (15,7%) szlovák, 41 (11,9%) magyar nemzetiségű. A:...megnyit →
Részletek
Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DK-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Losonctól K–DK-re. L: [1921] – 442, ebből 385 (87,1%) magyar, 32 (7,2%) roma, 14 (3,2%) szlovák; [2011] – 345, ebből 230 (66,7%) roma, 54 (15,7%) szlovák, 41 (11,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 191 (55,4%) magyar, 96 (27,8%) szlovák, 4 (1,2%) roma. V: [2011] – 261 r. k., 4 ev., 3 ref. – R. k. (Szt. Orsolya-) temploma 1823-ban épült barokk-klasszicista stílusban.
Nitrianske Hrnčiarovce
-> Nyitragerencsér; Gerencsér (Nitrianske Hrnčiarovce)
Község a Nyitrai járásban, a Tribecs hegység D-i lejtőin, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 1154, ebből 877 (76,0%) magyar, 276 (23,9%) szlovák; [2011] – 1921, ebből 1442 (75,1%) szlovák, 414 (21,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1415 (73,7%) szlovák, 427 (22,2%) magyar....megnyit →
Község a Nyitrai járásban, a Tribecs hegység D-i lejtőin, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 1154, ebből 877 (76,0%) magyar, 276 (23,9%) szlovák; [2011] – 1921, ebből 1442 (75,1%) szlovák, 414 (21,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1415 (73,7%) szlovák, 427 (22,2%) magyar....megnyit →
Részletek
Nyitragerencsér – r. k. templom (GJ)
Község a Nyitrai járásban, a Tribecs hegység D-i lejtőin, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 1154, ebből 877 (76,0%) magyar, 276 (23,9%) szlovák; [2011] – 1921, ebből 1442 (75,1%) szlovák, 414 (21,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1415 (73,7%) szlovák, 427 (22,2%) magyar. V: [2011] – 1544 r. k., 15 ev., 10 gör. kat., 6 ref. –. R. k. (Szt. György-) temploma 1774-ben barokk, az Ocskay-kúria a 18. sz.-ban ugyancsak barokk, a ~hez tartozó Malántán lévő Zamojszky-kastély a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült. – 1974–90 között közigazgatásilag Nyitrához tartozott.
Nižná Kaloša
-> Alsókálosa (Nižná Kaloša)
1964-ben Kálosa néven Felsőkálosával egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Kálosa-(Vály-) patak völgyében, Tornaljától Ny-ra. L: [1921] – 512, ebből 472 (92,2%) magyar, 8 (1,6%) szlovák; [1961] – 612, ebből 476 (77,8%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 256 r. k.,...megnyit →
1964-ben Kálosa néven Felsőkálosával egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Kálosa-(Vály-) patak völgyében, Tornaljától Ny-ra. L: [1921] – 512, ebből 472 (92,2%) magyar, 8 (1,6%) szlovák; [1961] – 612, ebből 476 (77,8%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 256 r. k.,...megnyit →
Részletek
1964-ben Kálosa néven Felsőkálosával egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Kálosa-(Vály-) patak völgyében, Tornaljától Ny-ra. L: [1921] – 512, ebből 472 (92,2%) magyar, 8 (1,6%) szlovák; [1961] – 612, ebből 476 (77,8%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 256 r. k., 238 ref., 11 ev., 6 izr., 1 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét 1947–48-ban áttelepítették Mo.-ra, helyükre É-gömöri szlovák telepesek költöztek. A Hevessy-kúria a 19. sz. első felében klasszicista, ref. temploma 1889-ben neoklasszicista stílusban épült.
Nižná Pokoradz
-> Alsópokorágy (Nižná Pokoradz)
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É-ra. L: [1921] – 349, ebből 347 (99,4%) magyar; [1970] – 291, ebből 194 (66,7%) magyar, 97 (33,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 29 r. k., 2 ev., 2...megnyit →
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É-ra. L: [1921] – 349, ebből 347 (99,4%) magyar; [1970] – 291, ebből 194 (66,7%) magyar, 97 (33,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 29 r. k., 2 ev., 2...megnyit →
Részletek
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É-ra. L: [1921] – 349, ebből 347 (99,4%) magyar; [1970] – 291, ebből 194 (66,7%) magyar, 97 (33,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 29 r. k., 2 ev., 2 izr. – A második vh. után magyar lakosainak mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Régebbi alapokon álló ref. temploma 1891-ben épült neoklasszicista stílusban.
Nižná Slaná
-> Alsósajó (Nižná Slaná)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 711, ebből 562 (79,0%) szlovák, 106 (14,9%) magyar; [2011] – 1210, ebből 1109 szlovák (91,7%), 56 (4,6%) roma, 9 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1040 (86,0%) szlovák, 114...megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 711, ebből 562 (79,0%) szlovák, 106 (14,9%) magyar; [2011] – 1210, ebből 1109 szlovák (91,7%), 56 (4,6%) roma, 9 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1040 (86,0%) szlovák, 114...megnyit →
Részletek
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 711, ebből 562 (79,0%) szlovák, 106 (14,9%) magyar; [2011] – 1210, ebből 1109 szlovák (91,7%), 56 (4,6%) roma, 9 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1040 (86,0%) szlovák, 114 (9,4%) roma, 10 (0,8%) magyar. V: [2011] – 296 ev., 260 r. k., 27 gör kat. – Ev. temploma a 14. sz. második felében épült gótikus stílusban, 1594-ben reneszánsz, a 18. sz.-ban barokk stílusban alakították át. Határában találhatók a husziták által a 15. sz.-ban emelt Kismurány várának romjai. ~ az utolsó szlovákiai bányászfalu, ahol a mai napig fennmaradt a vasércbányászat.
Nižné Nemecké
-> Alsónémeti (Nižné Nemecké)
Község a Szobránci járásban, az Alföldön, Szobránctól D–DK-re, a szlovák-ukrán határon. L: [1921] – 417, ebből 266 (63,8%) szlovák, 99 (23,7%) magyar, 51 (12,2%) ruszin; [2011] – 336, ebből 288 (85,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 283 (84,2%) szlovák. V: [2011] – 184 r....megnyit →
Község a Szobránci járásban, az Alföldön, Szobránctól D–DK-re, a szlovák-ukrán határon. L: [1921] – 417, ebből 266 (63,8%) szlovák, 99 (23,7%) magyar, 51 (12,2%) ruszin; [2011] – 336, ebből 288 (85,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 283 (84,2%) szlovák. V: [2011] – 184 r....megnyit →
Részletek
Község a Szobránci járásban, az Alföldön, Szobránctól D–DK-re, a szlovák-ukrán határon. L: [1921] – 417, ebből 266 (63,8%) szlovák, 99 (23,7%) magyar, 51 (12,2%) ruszin; [2011] – 336, ebből 288 (85,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 283 (84,2%) szlovák. V: [2011] – 184 r. k., 67 gör. kat., 20 ref. – Nemesi kúriája a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.
Nižné Slovinky
-> Alsószalánk (Nižné Slovinky)
1943- ban Szalánk (Slovinky) néven Felsőszalánkkal (Vyšné Slovinky) egyesített község az Iglói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység É-i részén, a Hernád folyó jobb oldali mellékvölgyében, Gölnicbányától Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 1472, ebből 953 (64,7%) szlovák, 115 (7,8%) német, 102 (6,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 636...megnyit →
1943- ban Szalánk (Slovinky) néven Felsőszalánkkal (Vyšné Slovinky) egyesített község az Iglói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység É-i részén, a Hernád folyó jobb oldali mellékvölgyében, Gölnicbányától Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 1472, ebből 953 (64,7%) szlovák, 115 (7,8%) német, 102 (6,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 636...megnyit →
Részletek
1943- ban Szalánk (Slovinky) néven Felsőszalánkkal (Vyšné Slovinky) egyesített község az Iglói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység É-i részén, a Hernád folyó jobb oldali mellékvölgyében, Gölnicbányától Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 1472, ebből 953 (64,7%) szlovák, 115 (7,8%) német, 102 (6,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 636 r. k., 594 gör. kat., 174 ev., 43 ref., 20 izr. – Gör. kat. (Szt. György-) temploma 1799–1808 között épült klasszicista stílusban. Alsó- és Felsőszalánk 19. sz.-ban feltárt, s több mint száz éven át üzemelő vasércbányái a 20. sz. végére kimerültek.