Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal partján, Galántától D–DNy-ra. L: [1921] – 1072, ebből 1047 (97,7%) magyar, 5 (0,5%) szlovák; [2011] – 1164, ebből 894 (76,8%) magyar, 234 (20,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 914 (78,5%) magyar, 208 (17,9%) szlovák. V: [2011] – 978 r. k., 34 ev., 7 ref., 1 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának több mint egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1718-ban barokk stílusban épült, 1778-ban klasszicista stílusban alakították át. A határában végzett ásatások során honfoglalás kori sírokat tártak fel. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Garamvezekény – a négy Esterházy és a csata emlékműve (GJ)

1968-ban Hronovce néven Garamdamásddal és Lekérrel egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől D-re. L: [1921] – 678, ebből 671 (99,0%) magyar, 1 (0,1%) szlovák; [1961] 655, ebből 266 (40,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 456 ref., 204 r. k., 17 izr., 1 ev. – A második vh. után túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának közel egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Anna-) temploma 1966-ban épült.

Város a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 2886, ebből 2175 (75,4%) szlovák, 488 (16,9%) magyar, 208 (7,2%) zsidó; [2011] – 8970, ebből 8318 (92,7%) szlovák, 339 (3,8%) magyar, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 8195 (91,4%) szlovák, 445 (5,0%) magyar. V: [2011] – 7462 r. k., 74 ev., 28 gör. kat., 27 ref. – A török háborúk pusztításai után, a 18. sz.-ban részben szlovákokkal és morvákkal újranépesített mezőváros volt, amelynek kétnyelvű lakossága a 20. sz. folyamán túlnyomórészt szlovákká vált. A 19. sz. második felében elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza, ugyanekkor azonban megszűnt járási székhely lenni. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1899–1911 között neoromán, r. k. kápolnája és kálváriája a 18. sz. második felében késő barokk stílusban épült. A török ellen 1624-ben emelt barokk erődítményének ma már csak romjai láthatók. Határában őskori földvárat, valamint réz-, vas-, római és népvándorlás kori leleteket tártak fel. Elektrotechnikai és gépipara jelentős. – 1975-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Ahát és Nemesdicskét.

1940-ben Csallóköznyék és Várkony egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől D-re. L: [2011] – 2578, ebből 2183 (84,7%) magyar, 314 (12,2%) szlová nemzetiségű. A: [2011] – 2310 (89,6%) magyar, 187 (7,3%) szlovák. V: [2011] – 2219 r. k., 49 ref., 12 ev., 3 gör. kat. – Tájháza 1988-ban létesült, a 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Várkony – Szent István szobra (GJ)

1940-ben Nyékvárkony néven Csallóköznyékkel egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől D-re. L: [1921] – 949, ebből 932 (98,2%) magyar, 6 (0,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 924 r. k., 8 ref., 6 ev. A 14. sz.-ban épült gótikus r. k. (Szt. Jakab-) templomát előbb reneszánsz, majd 1760-ban barokk stílusban alakították át, barokk Szentháromság-kápolnáját 1740-ben emelték, a Pfeiffer-kastély 1904-ben épült.

1972-ben Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony óvárosától K-re. L: [1921] – 787, ebből 692 (87,9%) magyar, 60 (7,6%) szlovák; [2011] – 19 177, ebből 17 308 (90,3%) szlovák, 919 (4,8%) magyar, 232 (1,2%) cseh és morva nemzetiségű. A: [2011] – 17 274 (90,1%) szlovák, 941 (4,9%) magyar, 222 (1,2%) cseh. V: [2011] – 10 353 r. k., 821 ev., 190 gör. kat., 105 gör. kel., 81 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A régi ~ mellett az 1970–80-as években új lakótelep épült, ami etnikai összetételének gyökeres átalakulásához vezetett. Neoromán stílusú r. k. (Szűz Mária neve) kápolnája 1879-ben, r. k. (Szűz Mária neve) temploma 1995-ben épült.

Város és járási székhely az Alföld É-i nyúlványában, a Tapoly folyó völgyében, Nagymihálytól ÉNy-ra. L: [1921] – 2282, ebből 1011 (44,3%) szlovák, 649 (28,4%) zsidó, 400 (17,5%) magyar, 33 (1,4%) ruszin; [2011] – 23 250, ebből 19 045 (81,9%) szlovák, 963 (4,1%) roma, 188 (0,8%) ruszin és ukrán, 24 (0,1%) magyar, 2 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 19 597 (84,3%) szlovák, 273 (1,2%) roma, 230 (1,0%) ruszin és ukrán, 37 (0,2%) magyar, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 12 436 r. k., 4265 gör. kat., 1525 ev., 134 gör. kel., 103 jehovista, 60 ref., 8 izr. – Egykori alföldi jellegű mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi címét 1964-ben kapta vissza. 1960-ig, majd 1968-tól járási székhely. A 18. sz.-tól lakosságának közel egyharmadát kitevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba hurcoltak. – A 15. sz. végén gótikus stílusban emelt r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1735-ben barokkosították, a pálosok középkori alapokon álló barokk kolostora 1763-ban, szecessziós stílusú ref. temploma a 20. sz. elején, neogótikus zsinagógája 1923-ban, neogótikus ev. temploma 1930–35 között, gör. kat. temploma a 20. sz. végén épült. A Forgách-, majd Hadik-Barkóczy család klasszicista kastélyát a 18. sz. második felében emelték egy középkori várkastély alapjain. Iparágai közül a vegy-, a ruha-, az építőanyag- és az energetikai ipar jelentős. – 1944-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Varannómező (Vranovské Dlhé), 1970-ben Csemernye (Čemerné) községet, 1970–96 között hozzá tartozott Hencfalva (Hencovce).

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Vág-Duna bal partján, Komáromtól É-ra. L: [2011] – 559, ebből 451 (80,7%) magyar, 83 (14,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 487 (87,1%) magyar, 49 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 36 ref., 9 ev., 1 gör. kat. – R. k. (Szt. Gellért-) temploma 1993–96 között épült. A határában található Levelesi-tó vízi és mocsári növénytársulása védett terület. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – ~t Keszegfalva, Martos és Naszvad Vág és Nyitra folyó közötti tanyavilágából (Agyagospuszta, Csörgőpuszta, Kingyespuszta) 1968-ban szervezték önálló községgé.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 631, ebből 593 (94,0%) magyar, 29 (4,6%) szlovák; [2011] – 363, ebből 304 (83,7%) magyar, 55 (15,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 324 (89,3%) magyar, 33 (9,1%) szlovák. V: [2011] – 347 r. k., 5 ev. – Késő barokk stílusú r. k. (Mindenszentek-) templomát Szentiványi Ferenc országbíró és királyi ítélőmester építtette 1789-ben. A templom kriptájában nyugvó Szentiványi Ferenc emlékére évente megrendezik ~n a Szentiványi Napokat. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett.

Város a Turócszentmártoni járásban, a Turóci-medence É-i részén, a Vág folyó bal partján, a Turóc-patak torkolatánál, Turócszentmártontól É-ra. L: [1921] – 6807, ebből 5712 (83,9%) szlovák, 359 (5,3%) magyar, 266 (3,9%) zsidó, 252 (3,7%) német; [2011] – 7539, ebből 6283 (83,3%) szlovák, 21 (0,3%) magyar, 6 (0,1%) német nemzetiségű. A: [2011] – 6291 (83,4%) szlovák, 21 (0,3%) magyar, 4 (0,1%) német. V: [2011] – 2950 r. k., 1095 ev., 32 gör. kat., 3 ref., 1 izr. – A Ruttkay-kúria a 18. sz. második felében, neogótikus ev. temploma 1900–08 között, 13. sz.-i gótikus alapokon álló r. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1905-ben épült. ~ gépiparral rendelkező vasúti csomópont, fellendülését a 19. sz. második felében megépült kassa-oderbergi vasútvonalnak, ill. az ahhoz csatlakozó ~–Zólyom–Budapest közötti vonalnak köszönhette. – 1949–54, majd 1971–90 között közigazgatásilag Turócszentmártonhoz tartozott, várossá 1990-ben nyilvánították.

Vicsápapáti – r. k. templom (GJ)

Község a Nyitrai járásban, a Nyitramenti-hátság DK-i részén, a Zoboralján, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1512, ebből 1035 (68,5%) magyar, 453 (30,0%) szlovák; [2011] – 2156, ebből 2039 (94,6%) szlovák, 59 (2,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1920 (89,1%) szlovák, 169 (7,8%) magyar. V: [2011] – 1923 r. k., 13 ev., 3 gör. kat. – R. k. (Mindenszentek-) temploma a 16. sz. elején késő gótikus stílusban épült, 1740-ben építették újjá; r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temetőkápolnája 18. sz.-i barokk építmény. – 1960–94 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Lajosközség.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 1062, ebből 1046 (98,5%) magyar, 1 (0,1%) szlovák; [2011] – 1456, ebből 1203 (82,6%) magyar, 220 (15,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1272 (87,4%) magyar, 163 (11,2%) szlovák. V: [2011] – 846 r. k., 364 ref., 20 ev., 2 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának egy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma 1786-ban, tornya a 19. sz.-ban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i peremén, az Ipoly folyó jobb partján, Ipolyságtól Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1203, ebből 1000 (83,1%) magyar, 115 (9,6%) szlovák; [2011] – 666, ebből 445 (66,8%) magyar, 167 (25,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 467 (70,1%) magyar, 144 (21,6%) szlovák. V: [2011] – 592 r. k., 10 ref., 3 ev. – A 17. sz. végén késő reneszánsz stílusban emelt Koháry-, majd Breuner-kastélyt a 19. sz. közepén klasszicista stílusban alakították át; 14. sz.-i gótikus alapokon álló r. k. (Szt. Margit-) temploma 1700-ban barokk, r. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1850-ben késő barokk stílusban épült. Határa kő-, réz- és bronzkori leletek gazdag lelőhelye. 1930-ban itt találták Szl. legnagyobb római kori pénzérmeleletét, 1988-ban pedig egy késő avarkori temető 83 sírját tárták fel. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1964-ben Kálosa néven Alsókálosával egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Kálosa-(Vály-)patak völgyében, Tornaljától Ny-ra. L: [1921] – 115, ebből 115 (100%) magyar; [1961] 128, ebből 87 (68,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 93 ref., 21 r. k., 1 gör. kat. Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É-ra. L: [1921] – 328, ebből 313 (95,4%) szlovák, 7 (2,1%) magyar; [1930] 320, ebből 287 (89,7%) szlovák, 33 (10,3%) magyar; [1970] 225, ebből 216 (96,0%) szlovák, 9 (4,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 287 ev., 26 r. k., 8 izr., 7 ref. – Ev. temploma 1797-ben, harangtornya a 19. sz. közepén épült klasszicista stílusban.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától D-re. L: [1921] – 264, ebből 255 (96,6%) magyar, 7 (2,6%) szlovák; [2011] – 177, ebből 86 (48,6%) magyar, 83 (46,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 98 (55,4%) magyar, 63 (35,6%) szlovák. V: [2011] – 63 ref., 51 r. k., 3 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma 1793-ban klasszicista stílusban épült.

1968- ban Kassához csatolt község a Kassai-medencében, a Hernád folyó bal partján, Kassa központjától DK-re. L: [1921] – 280, ebből 222 (79,3%) szlovák, 56 (20,0%) magyar; [2011] – 1629, ebből 1350 (82,9%) szlovák, 27 (1,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1336 (82,0%) szlovák, 41 (2,5%) magyar. V: [2011] – 888 r. k., 106 gör. kat., 55 ev., 25 ref.

Felsővály − erődtemplom (GJ)

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence találkozásánál, a Vály- (Kálosa) patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 326, ebből 324 (99,4%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 331, ebből 260 (78,5%) magyar, 28 (8,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 280 (84,6%) magyar, 20 (6,0%) szlovák. V: [2011] – 160 ref., 90 r. k., 8 ev. – A 15. sz.-ban gótikus stílusban emelt ref. erődtemplomát 1620–22 között reneszánsz stílusban építették át, mellette 17. sz.-i, 1777 után felújított reneszánsz fa harangtorony áll. 1971-ben Alsóvállyal és Gömörmihályfalvával egyesítették Vály néven; 1990-ben újból önállósult, s 1995-ben ismét hozzácsatolták az 1924 óta hozzá tartozó, 1990 után azonban közigazgatásilag Válynál maradt Kisgergelyfalvát. – Ir. B. Kovács István: Vály-völgy (1991).

1943-ban Vámosbalog néven Alsóbaloggal egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 852, ebből 826 (96,9%) magyar, 21 (2,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 532 ref., 252 r. k., 47 ev., 17 izr. – Az eredetileg barokk stílusú Koháry-Coburg-kastély 1720-ban épült a 17. sz.-i reneszánsz Wesselényi-kastély helyén, 1817–22 között kibővítették és klasszicista stílusban átalakították, 1958 óta szociális otthon működik benne. A kastély körüli 200 holdas vadaskertben, a községtől 3 km-re É–ÉK-re találhatók a 17. sz. végén elpusztult Balogvár romjai.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DK-i részén, az Ósva-patak jobb partján, Kassától K–DK-re. L: [1921] – 335, ebből 209 (62,4%) szlovák, 117 (34,9%) magyar; [2011] – 309, ebből 295 (95,5%) szlovák, 5 (1,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 295 (95,5%) szlovák, 5 (1,6%) magyar. V: [2011] – 143 ref., 138 r. k., 7 ev., 1 gör. kat. – A 18–19. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. második felére szlovákká vált. Klasszicista stílusú ref. temploma a 18. sz. végén, r. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1952-ben épült.

1991-ben Perényhímhez csatolt község a Kassa-környéki járásban, a Cserehát É-i lejtőin, az Ida-patak völgyében, Szepsitől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 320, ebből 299 (93,4%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [1991] 276, ebből 201 (72,8%) magyar, 74 (26,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1991] – 148 r. k., 118 ref., 7 gör. kat. – R. k. (Szűz Mária-) temploma 1776-ban barokk-klasszicista stílusban épült.

Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység K-i részén, a Bódva folyó felső folyása mentén, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1521, ebből 647 (42,5%) német, 392 (25,8%) szlovák, 297 (19,5%) magyar; [2011] – 535, ebből 444 (83,0%) szlovák, 57 (10,7%) német, 2 (0,4%) magyar, 1 (0,2%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 381 (71,2%) szlovák, 58 (10,8%) német, 54 (10,1%) roma, 8 (1,5%) magyar. V: [2011] – 374 r. k., 10 gör. kat., 3 ev., 1 ref. – Elzászi és stájerországi németek által a 14. sz. elején alapított bányásztelepülés. Lakosai a szomszédos (Alsó)Mecenzéffel szemben, ahol elsősorban a hámoripar vert gyökeret, nagyrészt vasércbányászattal foglalkoztak. Ún. mánta német lakosainak jelentős részét 1945 után kitelepítették Németországba. R. k. (Szt. Mária Magdolna-) temploma 1773-ban barokk-klasszicista, az egykori városháza a 17. sz. közepén reneszánsz stílusban épült. 1960–99 között közigazgatásilag Mecenzéf heztartozott.