Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i peremén, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 1990, ebből 1530 (76,9%) szlovák, 414 (20,8%) magyar; [2011] – 1955, ebből 1638 (83,8%) szlovák, 175 (9,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1626 (83,2%) szlovák, 176 (9,0%) magyar. V: [2011] – 1570 r. k., 182 ref., 12 ev., 1 gör. kat. – Magyar lakossága a 20. sz.-ra nagyrészt beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ref. temploma 1882-ben, r. k. (Szűz Mária anyasága) temploma 1907–10 között épült; a közeli Máriacsalád-pusztán a pálosok barokk stílusú egykori templomának és zárdájának romjai találhatók. Belterületén 1931-ben kora Árpád-kori sírokat találtak.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság DK-i részén, Zselíztől DNy-ra. L: [1921] – 1827, ebből 1710 (93,6%) magyar, 86 (4,7%) szlovák; [2011] – 1565, ebből 1202 (76,8%) magyar, 319 (20,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1340 (85,6%) magyar, 213 (13,6%) szlovák. V: [2011] – 1258 r. k., 228 ref., 4 ev., 2 gör. kat. – R. k. (Szt. Őrzőangyalok) temploma 1735-ben barokk, ref. temploma 1810-ben klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Tőketerebesi járásban, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, Gálszécstől D–DNy-ra. L: [1921] – 656, ebből 556 (84,7%) szlovák, 91 (13,9%) magyar; [2011] – 746, ebből 656 (87,9%) szlovák, 2 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 675 (90,5%) szlovák 7 (0,9%) magyar. V: [2011] – 545 r. k., 100 gör. kat., 7 ref., 3 ev. – R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1890-ben szecessziós stílusban épült.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól Ny-ra. L: [1921] – 377, ebből 346 (91,8) magyar, 17 (4,5%) szlovák; [2011] – 334, ebből 244 (73,1%) magyar, 62 (18,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 262 (78,4%) magyar, 46 (13,8%) szlovák. V: [2011] – 146 ref., 108 r. k., 27 gör. kat. – Ref. temploma 1801–06 között klasszicista, r. k. temploma 1969-ben archaizáló stílusban épült. Határában rendkívül gazdag, arany és réz ékszereket is tartalmazó rézkori temetőt tártak fel.

1943-ban Sáró néven Kissáróval egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [1921] – 1103, ebből 1017 (92,2%) magyar, 76 (6,9%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 782 r. k., 289 ref., 31 izr. A 13. sz.-ban épült gótikus r. k. (Szt. Őrzőangyalok) templomát 1847-ben, a 17. sz.-ban emelt reneszánsz-barokk Gyurcsányi-, majd Hunyady-kastélyt a 19. sz. elején építették át klasszicista stílusban. 1954-ben egy 10. sz.-i magyar köznépi temető sírjait tárták fel.

Nagyszelmenc − határátkelő (GJ)

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb partján, Nagykapostól DK-re, közvetlenül a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 794, ebből 741 (93,3%) magyar, 16 (2,0%) szlovák; [2011] – 616, ebből 529 (85,9%) magyar, 26 (4,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 562 (91,2%) magyar, 18 (2,9%) szlovák. V: [2011] – 232 gör. kat., 200 r. k., 152 ref., 2 ev. – Gör. kat. (Szt. Lélek) temploma 1822-ben klasszicista, ref. temploma 1868-ban késő klasszicista stílusban épült. 2005 óta határátkelő köti össze a vele teljesen összeépült, az 1945-ben meghúzott csehszlovák–szovjet államhatárral azonban tőle elvágott Kisszelmenccel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Dobó István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Zelei Miklós: A kettézárt falu (2000).

Község a Nagykürtösi járásban, a Korponai-hegység D-i lejtőin, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől K–DK-re. L: [1921] – 380, ebből 346 (91,0%) szlovák, 1 (0,3%) magyar; [1930] 347, ebből 297 (85,6%) szlovák, 49 (14,1%) magyar; [2011] – 162, ebből 146 (90,1%) szlovák, 2 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 148 (91,4%) szlovák, 2 (1,2%) magyar. V: [2011] – 78 ev., 44 r. k. – Ev. temploma 1776-ban épült barokk-klasszicista stílusban; a 17. sz. végén reneszánsz stílusban emelt Csemiczky-kastély romokban áll. – 1988–92 között közigazgatásilag Nagykürtöshöz tartozott.

Nagytárkány − a felújított sóház (FI)

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza jobb partján, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1076, ebből 1024 (95,2%) magyar, 25 (2,3%) szlovák; [2011] – 1425, ebből 1115 (78,2%) magyar, 238 (16,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1227 (86,1%) magyar, 128 (9,0%) szlovák. V: [2011] – 944 r. k., 216 ref., 130 gör. kat., 10 ev. – Szecessziós stílusú r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1894-ben emelték az egykori várkastély kápolnájának újjáépítésével, neoklasszicista ev. templomát a ~ határában a két vh. közötti földbirtokreform során letelepülő cseh kolonisták 1934-ben építették. A 18. sz.-ban épült sóházát 2005-ben felújították, ma helytörténeti múzeum. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1967-ben Kistúr és Középtúr egyesítésével létrejött község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i peremén, a Korpona-patak bal partján, Ipolyságtól É-ra. L: [2011] – 752, ebből 435 (57,8%) magyar, 311 (41,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 469 (62,4%) magyar, 279 (37,1%) szlovák. V: [2011] – 616 r. k., 93 ev., 2 ref.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 3005, ebből 2971 (98,9%) magyar, 12 (0,4%) szlovák; [2011] – 4330, ebből 2757 (63,7%) magyar, 1468 (33,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2870 (66,3%) magyar, 1374 (31,7%) szlovák. V: [2011] – 3512 r. k., 168 ev., 27 ref., 8 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának több mint egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Reneszánsz-barokk stílusú r. k. (Szt. Mihály-) temploma 1594–1670 között, a Kálvária-hegyen álló r. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolna 1756-ban, ev. temploma 1958-ban épült, tájháza 1991-ben nyílt meg. 1997-ben Nagyfödémesi Láthatár címmel önkormányzati lapja indult. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Borsos Mihály Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – A ~től D-re fekvő Hajmás- és Szőgyénpusztát, amelyekre a két vh. közötti földbirtokreform során a Pálffy család felosztott nagybirtokára cseh-morva és szlovák kolonisták települtek, 1937–38-ban, majd 1945-ben önálló községgé szervezték (Švehlovo, 1951-től Nové Osady néven); 1976-ban visszacsatolták ~hez. – Ir. Szabó János–Borsos Mihály: A nagyfödémesi plébánia múltjából (1999). Danter Izabella (szerk.): Nagyfödémes (2010)

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől K-re. L: [1921] – 767, ebből 714 (93,1%) magyar, 39 (5,1%) szlovák; [2011] – 493, ebből 419 (85,0%) szlovák, 52 (10,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 383 (77,7%) szlovák, 87 (17,6%) magyar. V: [2011] – 412 r. k., 13 ev., 1 ref. – R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1750-ben késő barokk, út menti kápolnája a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Tornaljától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 456, ebből 455 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 348, ebből 331 (95,1%) magyar, 16 (4,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 332 (95,4%) magyar, 15 (4,3%) szlovák. V: [2011] – 296 r. k., 17 ref. – R. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1891–98 között neoklasszicista stílusban épült.

Magyarbél − Csáky-kastély (GJ)

Község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal parti síkságán, Szenctől Ny-ra. L: [1921] – 1328, ebből 1162 (87,5%) magyar, 132 (9,9%) szlovák; [2011] – 2304, ebből 1515 (65,8%) szlovák, 702 (30,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1460 (63,4%) szlovák, 744 (32,3%) magyar nemzetiségű. V: [2011] – 1690 r. k., 69 ev., 16 ref., 10 gör. kat. – Kastélyát, amely a mai Szl. egyik legnagyobb méretű barokk kastélya, Csáky Imre kalocsai érsek építtette 1722–25 között; r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1728-ban barokk stílusban épült. – 1960-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Németbélt.

Magyarbél − Csáky-kastély (GJ)

1943-ban Alsóbalog és Felsőbalog egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [2011] – 1210, ebből 676 (55,9%) magyar, 350 (28,9%) szlovák, 116 (9,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 847 (70,0%) magyar, 289 (23,9%) szlovák, 6 (0,5%) roma. V: [2011] – 492 r. k., 265 ref., 53 ev., 2 gör. kat. – A határában található Veres-erdő több száz éves tölgyfáival 1974 óta 11 ha-on természetvédelmi terület. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1940-ben Budafalva néven Kisbudafával egyesített, majd 1960-ban Gelléhez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 185, ebből 185 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 185 r. k.

2007-ben Szent Imre herceg születésének 1000. és Árpádházi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára készült kopjafa (PA)

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó oldalága, a Cétényke-patak bal partján, Nyitrától DK-re. L: [1921] – 1664, ebből 1417 (85,2%) magyar, 244 (14,7%) szlovák; [2011] – 1604, ebből 1108 (69,1%) magyar, 473 (29,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1187 (74,0%) magyar, 392 (24,4%) szlovák. V: [2011] – 1513 r. k., 3 ev., 2 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1307 körül gótikus stílusban épült (1776-ban átépítették), késő barokk Szt. Orbán kápolnáját 1766-ban emelték. A 21. sz. elején közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből (2002).

Kopjafa Szent István király halálának 975. évfordulójára 2013-ban (PA)

Kopjafa az alapiskola épülete átadásának 50.évfordulójára 2012-ben (PA)

Kopjafa az alapiskola épülete átadásának 50.évfordulójára 2012-ben (PA)

Az 1848-as szabadságharc emlékére emelt kopjafa 2014-ben (PA)

1943- ban Diószeg néven Németdiószeggel egyesített község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó jobb partján, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 3279, ebből 2732 (83,3%) magyar, 347 (10,6%) szlovák, 102 (3,1%) német nemzetiségű. V: [1921] – 3005 r. k., 182 izr., 67 ev., 18 ref.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vistuk-patak bal partján, Szenctől ÉK-re. L: [1921] – 1400, ebből 730 (52,1%) szlovák, 638 (45,6%) magyar; [2011] – 1253, ebből 1155 (92,2%) szlovák, 41 (3,3%) magyar, 23 (1,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1172 (93,5%) szlovák, 44 (3,5%) magyar. V: [2011] – 568 r. k., 384 ev., 14 ref., 6 gör. kat. – Német alapítású település volt, amelynek lakossága a 18. sz. végére nagyrészt magyarrá, majd a 20. sz.-ban szlovákká vált. A Pálffy-kastély a 17. sz. második felében késő reneszánsz stílusban épült. Eredetileg barokk stílusú r. k. (Szt. Anna-) templomát a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át, ev. templomát 1934-ben emelték a 18. sz. végi barokk-klasszicista templom átépítésével. Határa gazdag neolitikum, bronz-, vas- és népvándorlás kori régészeti lelőhely.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1034, ebből 953 (92,2%) magyar, 39 (3,8%) szlovák; [2011] – 1048, ebből 789 (75,3%) magyar, 202 (19,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 851 (81,2%) magyar, 143 (13,6%) szlovák. V: [2011] – 514 ref., 236 r. k., 143 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során É-zempléni szlovák családok költöztek. Klasszicista stílusú ref. temploma 1795-ben, közös r. k. és gör. kat. temploma 1936–37-ben, késő klasszicista nemesi kúriája a 19. sz. második felében épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Nagykövesd (FI)

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tarbucka-hegy K-i lábánál, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 970, ebből 951 (98,0%) magyar, 7 (0,7%) szlovák; [2011] – 806, ebből 692 (85,9%) magyar, 70 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 700 (86,8%) magyar, 59 (7,3%) szlovák. V: [2011] – 402 ref., 278 r. k., 52 gör. kat., 1 ev. – R. k. (Szt. József-) temploma 1801–1804 között épült klasszicista stílusban, ref. templomát 1807-ben emelték, mai formáját az 1953–54-es átépítés során kapta; klasszicista kastélyát a 19. sz. elején építették. A falu fölötti Várhegy-dombon találhatók a 13. sz.-ban emelt Kövesd várának romjai. 1995 óta közúti határátkelőhely Mo. felé. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Nagykövesd – várrom (GJ)

1960-ban Kázmér (Kazimír) néven Kiskázmérral egyesített község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 536, ebből 461 (86,0%) szlovák, 63 (11,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 295 r. k., 170 gör. kat., 57 ref., 7 ev., 6 izr. A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ev. temploma a 19. sz. elején, r. k. (Szt. István-) temploma 1837-ben klasszicista stílusban épült, régebbi alapokon álló ref. templomát a 19. sz. végén emelték.

Város és járási székhely a Korponai-fennsík és az Ipoly-medence érintkezésénél, a Kürtös-patak völgyében, Losonctól DNy-ra. L: [1921] – 852, ebből 775 (91,0%) szlovák, 68 (8,0%) magyar; [2011] – 12 999, ebből 9649 (74,2%) szlovák, 645 (5,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 9459 (72,8%) szlovák, 810 (6,2%) magyar. V: [2011] – 5946 r. k., 1751 ev., 60 gör. kat., 21 ref. – A 19. sz. második felében megindult, majd a második vh. után továbbfejlesztett barnaszénbányászata eredményeként ipari központtá vált, 1968-ban városi rangot kapott és járási székhely lett. A szénbányászat mellett jelentékeny gép-, fémfeldolgozó és élelmiszeriparral rendelkezik. Az Ambrózy-kastély a 17. sz.-ban épült késő reneszánsz stílusban, a 19. sz. első felében klasszicista stílusban alakították át; 1635-ben reneszánsz stílusban emelt ev. templomát 1770-ben barokkosították, r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1940-ben épült. 1974–90 között Pokrok-Haladás, 1991-től Palóc címmel jelent meg járási hetilapja. A város az 1989-ben alapított Palóc Társaság székhelye. – 1973–92 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Kiskürtös, 1988–92 között Nagyhalom és Kishalom (Malé Straciny) községek.

1942-ben Nyitranagykér és Nyitrakiskér egyesítésével létrejött község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó mentén, Nyitrától D–DK-re. L: [2011] – 3008, ebből 1634 (54,3%) magyar, 1318 (43,8%) szlovák. A: [2011] – 1846 (61,4%) magyar, 1095 (36,4%) szlovák. V: [2011] – 2823 r. k., 17 ev., 8 ref., 2 gör. kat. – Gazdag régészeti lelőhely, a faluban az 1956–57-ben végzett ásatások során 2. sz.-i római őrállomás maradványait és egy 10–11. sz.-i magyar köznépi temető 26 sírját tárták fel. A 21. sz. elején vegyes, magyar–szlovák tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1942-ben Nyitrakér néven Nyitrakiskérrel egyesített község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó mentén, Nyitrától D–DK-re. L: [1921] – 2157, ebből 1896 (87,9%) magyar, 237 (11,0%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 2129 r. k., 28 izr. Barokk stílusú r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) templomát 1768-ban emelték egy középkori templom átalakításával, késő barokk (Szentháromság-) kápolnája 1793-ban épült. – Ir. Szőke József: Nagykér (1993).

1940-ben Lég néven Kisléggel és Szásszal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 587, ebből 560 (95,4%) magyar, 13 (2,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 559 r. k., 12 izr., 11 ref., 5 ev. Határába, a Benyovszky család felosztott nagybirtokára a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során 1926-ban cseh-morva és szlovák telepesek költöztek.

Nagymegyer – r. k. templom (GJ)

Város a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 4012, ebből 3870 (96,5%) magyar, 41 (1,0%) szlovák; [2011] – 8859, ebből 6696 (75,6%) magyar, 1238 (14,0%) szlovák, 45 (0,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 7070 (79,8%) magyar, 816 (9,2%) szlovák, 111 (1,3%) roma. V: [2011] – 4481 r. k., 1623 ref., 126 ev., 36 gör. kat., 2 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza; 1949–60 között járási székhely volt. Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovák családok települtek. Középkori alapokon álló r. k. (Szt. Miklós-) temploma 1899–1900-ban, klasszicista ref. temploma 1785-ben, a késő klasszicista Kálnoky-kúria a 19. sz. második felében épült; tájháza 1980-ban nyílt meg. 1992-ben Bartók Bélának, 1995-ben Hunyadi Mátyásnak, 2000-ben Szt. István királynak emeltek szobrot a városban. Határában többek között egy germán települést, avarkori temetőt és 9–10. sz.-i sírokat tártak fel. Az 1950-es években Socialistická dedina – Szocialista Falu címmel jelent meg kétnyelvű járási hetilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett; 1957-ben alapított, majd 1982-ben megszűnt magyar tanítási nyelvű gimnáziuma 1991-ben nyílt meg újra; 1978-ban alapított Közgazdasági Szakközépiskolája 1990-ben Kereskedelmi Akadémiává alakult át. A város az Alsó-Csallóköz agráripari központja, jelentős malom-, húsfeldolgozó, sütő- és tejiparral, valamint elektronikai iparral, 1973-ban megnyílt termálfürdővel. – 1976-ban közigazgatásilag ~hez csatolták Izsapot. – Ir. Tánczos Tibor: Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből. A nagymegyeri Mátyás-legendák (1997); Varga László: Amikor elindult a vonat (2007).

Nagymegyer − Szent István szobre (GJ)

Nagymegyer − Bartók Béla szobra, Lipcsey György alkotása (GJ)

1960-ban Sikenica néven Tergenyével egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak völgyében, Zselíztől ÉK-re. L: [1921] – 830, ebből 758 (91,3%) magyar, 46 (5,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 461 ref., 352 r. k., 12 ev., 4 izr. A ~hez tartozó Ágotamajorba a két vh. közötti földbirtokreform során, 1926-ban szlovák kolonisták, a faluba a második vh. után Mo.-ra telepített magyar lakói helyére magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1750-ben barokk stílusban épült. – 1986–92 között közigazgatásilag Zselízhez tartozott.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó jobb partján, a Torna-patak torkolatánál, Szepsitől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 389, ebből 376 (96,7%) magyar, 7 (1,8%) szlovák; [2011] – 198, ebből 154 (77,8%) magyar, 43 (21,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 167 (84,3%) magyar, 28 (14,1%) szlovák. V: [2011] – 118 r. k., 66 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1730-ban barokk, ref. temploma 1784-ben klasszicista stílusban épült. Közúti határátkelőhely Mo. felé. 1964-ben Tornahorvátival és Tornaújfaluval egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1990 óta újra önálló község.