Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence K-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától D–DNy-ra. L: [1921] – 615, ebből 603 (98,0%) magyar, 7 (1,1%) szlovák; [2011] – 818, ebből 545 (66,6%) magyar, 165 (20,2%) szlovák; 95 (11,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 697 (85,2%) magyar, 106 (13,0%) szlovák, 3 (0,4%) roma. V: [2011] – 568 r. k., 92 ref., 15 ev., 2 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során É-gömöri szlovák telepesek költöztek. Barokk stílusú r. k. (Szt. István-) temploma 1773-ban, kápolnája 1848-ban épült. Jelentős régészeti lelőhely: határában a 20. sz. folyamán vaskori halomsírt, újkőkori, bronzkori, kelta és római kori települést és rézkori hamvasztásos temetőrészt tártak fel. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1943-ban Szomotorhoz csatolt község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 453, ebből 448 (98,9%) magyar, 4 (0,9%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 174 ref., 128 gör. kat., 114 r. k., 27 izr., 2 ev. – Határában még a 19. sz. végén gazdag honfoglalás kori magyar lovassírok kerültek elő.

1960-ban Vágsellyéhez csatolt község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellye központjától ÉK-re. L: [1921] – 1195, ebből 835 (69,9%) magyar, 290 (24,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1114 r. k., 72 izr., 5 ref., 4 ev. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu lakossága a 20. sz. második felére többségében szlovákká vált. Régebbi alapokon álló r. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1805-ben klasszicista, r. k. kápolnája a 19. sz. második felében neogótikus stílusban épült. Az Angyalka majorban 10–11. sz.-i köznépi temető 90 sírját tárták fel.

Vecseklő – Petőfi-emléktábla (GJ)

Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak völgyében, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 504, ebből 488 (96,8%) magyar, 15 (3,0%) szlovák; [2011] – 256, ebből 228 (89,1%) magyar, 20 (7,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 239 (93,4%) magyar, 8 (3,1%) szlovák. V: [2011] – 235 r. k., 3 ref., 1 ev.

1960-ban Vágsellyéhez csatolt község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellye központjától ÉK-re. L: [1921] – 1195, ebből 835 (69,9%) magyar, 290 (24,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1114 r. k., 72 izr., 5 ref., 4 ev. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu lakossága a 20. sz. második felére többségében szlovákká vált. Régebbi alapokon álló r. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1805-ben klasszicista, r. k. kápolnája a 19. sz. második felében neogótikus stílusban épült. Az Angyalka majorban 10–11. sz.-i köznépi temető 90 sírját tárták fel.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Ticce patak mentén, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 512, ebből 491 (95,9%) magyar, 9 (1,7%) szlovák; [2011] – 514, ebből 346 (67,3%) magyar, 95 (18,5%) roma, 68 (13,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 421 (81,9%) magyar, 45 (8,8%) szlovák, 44 (8,6%) roma. V: [2011] – 314 r. k., 102 ref., 43 gör. kat. – Középkori alapokon emelt klasszicista stílusú r. k. (Urunk mennybemenetele) temploma 1799–1801 között, ref. temploma 1798-ban, a mellette álló harangláb 1882-ben, 16. sz.-i alapokon álló kastélya 1791-ben épült. A határában található Nagy-tó mocsári növényvilágával 8 ha-on 1967 óta természetvédelmi terület.

1960-ban Bári néven Kisbárival egyesített község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i völgyében, a Pilis-hegy lábánál, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 384, ebből 336 (87,5%) magyar, 20 (5,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 327 ref., 36 r. k., 11 izr., 8 gör. kat., 2 ev. Ref. temploma 1799–1801 között klasszicista stílusban épült, tornyát 1890-ben emelték.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 713, ebből 627 (87,9%) magyar, 35 (4,9%) szlovák; [2011] – 603, ebből 373 (61,9%) magyar, 213 (35,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 440 (73,0%) magyar, 145 (24,0%) szlovák. V: [2011] – 504 r. k., 48 ev., 3 ref. – Magyar lakosai mellé a második vh. utáni belső telepítések során közép-szlovákiai szlovák családokat telepítettek. Szecessziós stílusú r. k. (Magyarok Nagyasszonya) temploma 1910–12-ben, ev. temploma 1934-ben épült; a falutól É-ra 14. sz.-i gótikus templom romjai találhatók. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű r. k. egyházi alapiskolával (Magyarok Nagyasszonya Alapiskola) rendelkezett.

Nagyida – Csáky-kastély (GJ)

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, az Ida-patak bal partján, Kassától D–DNy-ra. L: [1921] – 2145, ebből 1868 (87,1%) magyar, 146 (6,8%) szlovák; [2011] – 3256, ebből 1704 (52,3%) szlovák, 884 (27,1%) roma, 321 (9,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1185 (36,4%) szlovák, 1144 (35,1%) roma, 558 (17,1%) magyar. V: [2011] – 2560 r. k., 176 ref., 42 gör. kat., 13 ev. – R. k. (Szt. Márton-) temploma a 14. sz. elején gótikus stílusban épült, 1743-ban barokkosították; ref. templomát 1799-ben, klasszicista stílusú zsinagógáját 1780-ban emelték. Az eredetileg reneszánsz Csáky-kastély a 17. sz. végén épült, 1800 körül klasszicista stílusban alakították át; klasszicista kastélya 1824-ből, ugyancsak klasszicista nemesi kúriája a 19. sz. első feléből való. – Ir. Gál Sándor: Nagyida (2001).

1960-ban Lúcs néven Kislúccsal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 333, ebből 319 (95,8%) magyar, 9 (2,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 328 r. k., 4 izr., 1 ev. Kastélya a 19. sz. elején késő klasszicista stílusban épült.

Nagymácséd – kitelepítettek és elhurcoltak emlékműve (GJ)

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyók között, Diószegtől ÉK-re. L: [1921] – 1927, ebből 1903 (98,8%) magyar, 18 (0,9%) szlovák; [2011] – 2603, ebből 1982 (76,1%) magyar, 529 (20,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2031 (78,0%) magyar, 472 (18,1%) szlovák. V: [2011] – 2287 r. k., 34 ev., 4 ref., 2 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után, 1947-ben áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1783-ban barokk-klasszicista stílusban épült. 1995 óta Nagymácsédi Közlöny címmel jelenik meg helyi lapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Mészáros Dávid Alapiskola és Óvoda) rendelkezett. – Ir. Balázs Klára: Nagymácséd honismerete (2000).

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DNy-i részén, az Ipoly folyó völgyében, Losonctól D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1013, ebből 720 (71,1%) magyar, 254 (25,1%) szlovák; [2011] – 947, ebből 471 (49,7%) szlovák, 330 (34,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 467 (49,3%) szlovák, 397 (41,9%) magyar. V: [2011] – 670 r. k., 74 ev., 5 ref., 4 gör. kat. – R. k. (Mindenszentek-) temploma 1762-ben késő barokk stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1973–90 között közigazgatásilag ~hez tartozott Tőrincs.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–ÉK-re. L: [1921] – 370, ebből 364 (98,4%) magyar, 2 (0,5%) szlovák; [2011] – 879, ebből 494 (56,2%) szlovák, 373 (42,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 478 (54,4%) szlovák, 384 (43,7%) magyar. V: [2011] – 605 r. k., 82 ev., 12 ref., 4 gör. kat. – A második vh. után, 1947–48-ban magyar lakosságának nagy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Barokk stílusú r. k. (Szt. László-) temploma 1678-ban épült középkori alapokon, mai formáját az 1937-es átépítés során kapta. – 1940-ben hozzácsatolták Kispakát és Csukárpakát. – Ir. Frederik Federmayer – Presinszky Lajos: Nagypaka, Kispaka, Csukárpaka és lakosságának múltja (2001).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység DNy-i lejtőin, a Ronyva-patak völgyében, Tőketerebestől D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 675, ebből 535 (79,3%) magyar, 136 (20,1%) szlovák; [2011] – 447, ebből 432 (96,6%) szlovák, 5 (1,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 412 (92,2%) szlovák, 21 (4,7%) magyar. V: [2011] – 182 gör. kat., 132 r. k., 79 ref., 1 ev. – A 20. sz. első felében magát még nagyrészt magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. Ref. temploma a 13. sz. közepén román, gör. kat. (Szentháromság-) temploma 1828-ban klasszicista stílusban épült. – 1964-ben Kistoronyával egyesítették Toronya (Tŕňa) néven, 1990 óta ismét önálló község.

1925-ben Berencshez csatolt község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i peremén, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától D–DK-re. L: [1921] – 625, ebből 521 (83,4%) magyar, 93 (14,9%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 616 r. k., 5 izr., 4 ev.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Ipolyságtól K-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 443, ebből 415 (93,7%) magyar, 16 (3,6%) szlovák; [2011] – 419, ebből 292 (69,7%) magyar, 99 (23,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 317 (75,7%) magyar, 77 (18,4%) szlovák. V: [2011] – 377 r. k., 3 ev., 1 ref. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovák családok települtek. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1762-ben barokk stílusban épült.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 1021, ebből 1003 (98,2%) magyar, 4 (0,4%) szlovák; [2011] – 1448, ebből 1071 (74,0%) magyar, 307 (21,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1184 (81,8%) magyar, 206 (14,2%) szlovák. V: [2011] – 1013 r. k., 193 ref., 28 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre északnyugat-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szentháromság-) temploma 1761-ben barokk, a templom melletti kápolna a 19. sz. végén neoklasszicista, kastélya 1760–65 között rokokó stílusban épült. A helyi születésű Bihari János cigányprímás, zeneszerző emlékére 1964 óta megrendezik a Bihari János Napokat. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 495, ebből 490 (99,0%) magyar, 4 (0,8%) szlovák; [2011] – 304, ebből 249 (81,9%) szlovák, 53 (17,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 241 (79,3%) szlovák, 61 (20,1%) magyar. V: [2011] – 286 r. k., 5 gör. kat., 1 ev. – R. k. (Szűz Mária születése) temploma a 13. sz. első felében román stílusban épült, 1746-ban barokkosították. – 1976-ban Kishinddel egyesítették Hind (Chyndice) néven, 1992 óta ismét önálló község.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence K-i részén, a Szuha-patak völgyében, Fülektől É-ra. L: [1921] – 834, ebből 765 (91,7%) magyar, 65 (7,8%) szlovák; [2011] – 688, ebből 371 (53,9%) magyar, 196 (28,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 481 (69,9%) magyar, 142 (20,6%) szlovák. V: [2011] – 559 r. k., 14 ev., 4 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során É-nógrádi szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Gál-) temploma a 18. sz. elején barokk stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Dunaszerdahelytől K–ÉK-re. L: [1921] – 433, ebből 420 (97,0%) magyar, 2 (0,5%) szlovák; [2011] – 1028, ebből 813 (79,1%) magyar, 126 (12,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 971 (94,5%) magyar, 43 (4,2%) szlovák. V: [2011] – 878 r. k., 47 ref., 4 ev. – Késő reneszánsz stílusú kastélya a 17. sz. végén épült. – 1960-ban Kisudvarnokkal egyesítették Udvarnok (Dvorníky na Ostrove) néven, 1990 óta ismét önálló község.

Nagykapos − Szent István szobor (GJ)

Város a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung és a Latorca folyók között, Királyhelmectől É–ÉK-re. L: [1921] – 2204, ebből 1672 (75,9%) magyar, 337 (15,3%) zsidó, 148 (6,7%) szlovák; [2011] – 9406, ebből 5604 (59,6%) magyar, 2844 (30,2%) szlovák, 116 (1,2%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 6127 (65,1%) magyar, 2358 (25,1%) szlovák, 25 (0,3%) roma. V: [2011] – 4210 r. k., 2330 ref., 1006 gör. kat., 182 jehovista, 102 gör. kel., 59 ev., 1 izr. – A 15. sz.-tól mezőváros, 1960-ig járási székhely volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1964-ben kapta vissza. A népességének közel egyötödét kitevő zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba deportálták, magyar lakosainak egy részét 1945 után Mo.-ra telepítették át, s helyükre szlovákok települtek. Barokk-klasszicista stílusú ref. temploma 1787-ben, gör. kat. és gör. kel. temploma a 21. sz. elején, az 1914-ben ~hoz csatolt Kiskapos klasszicista stílusú r. k. (Szt. Simon és Júda-) temploma 1807-ben épült; a kiskaposi születésű Erdélyi János író, népdalgyűjtő mellszobrát (Nagy János alkotása) 1968-ban avatták fel. – A város az Ung-vidék kulturális és gazdasági központja, a Csemadok 1968 óta rendezi meg az Erdélyi János Napokat, 2002-ben itt alakult meg az Ung-vidéki Amatőr Képzőművészek Klubja. Az 1950-es években Új Utakon címmel járási hetilapja jelent meg, 1991-ben Ungi Táj, 1995-ben Copus, 1997-ben Harangszó címmel indultak új lapjai. Élelmiszer- és építőanyag-iparral rendelkezik, 1973 óta itt működik az egykori Szovjetunióból érkező tranzit gázvezeték kompresszorállomása. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola), vegyes, magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnáziummal, Energetikai Szakmunkásképző Középiskolával és Mezőgazdasági Középiskolával rendelkezett. – 1964-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Veskócot. – Ir. Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (2006).

Nagykapos – Dobó Isván szobra (GJ)

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna partján, Komáromtól Ny-ra. L: [1921] – 880, ebből 844 (95,9%) magyar, 18 (2,0%) szlovák; [2011] – 990, ebből 770 (77,8%) magyar, 183 (18,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 825 (83,3%) magyar, 127 (12,8%) szlovák. V: [2011] – 335 ref., 312 r. k., 19 ev., 9 gör. kat. – A faluba a második vh. utáni belső telepítések során észak-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma 1819-ben klasszicista, a Fejérváry-kastély a 19. sz. első felében késő klasszicista stílusban épült; a ~hez tartozó Érseklél pusztán a 20. sz. végéig állt a 18. sz.-ban barokk stílusban emelt, majd 1865-ben klasszicista stílusban átalakított r. k. (Nepomuki Szt. János-) templom. Határában avarkori temetőt és 10. sz.-i magyar köznépi temető sírjait tárták fel. ~ határának egy része természetvédelmi terület, az 1955-ben létrehozott 9218 ha kiterjedésű túzokrezervátumhoz tartozik. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – A második vh. után ~hez csatolták a két vh. közötti földbirtokreform során Nemesócsa határában cseh-morva és szlovák kolonisták letelepítésével létrehozott Okánikovo kolóniát.

1960-ban Kereskény (Krškany) néven Kiskereskénnyel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Szikince-patak bal partján, Lévától K-re. L: [1921] – 390, ebből 302 (77,4%) szlovák, 88 (22,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 364 r. k., 17 ev., 4 izr., 3 ref. A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített falu 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére szlovákká vált. A Simonyi-, majd Mailáth-kastély a 17. sz.-ban barokk, r. k. (Szt. Anna-) temploma 1777-ben barokk-klasszicista stílusban épült.