Svätuše
-> Bodrogszentes; Szentes (Svätuše)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 823, ebből 805 (97,8%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 842, ebből 780 (92,6%) magyar, 41 (3,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 795 (94,4%) magyar, 25 (3%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 823, ebből 805 (97,8%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 842, ebből 780 (92,6%) magyar, 41 (3,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 795 (94,4%) magyar, 25 (3%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 823, ebből 805 (97,8%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 842, ebből 780 (92,6%) magyar, 41 (3,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 795 (94,4%) magyar, 25 (3%) szlovák. V: [2011] – 579 ref., 154 r. k., 44 gör. kat. – Ref. temploma a 13. sz. elején épült román stílusban, később többször átépítették, mai alakját 1907-ben nyerte el. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Svätý Jur
-> Szentgyörgy (Svätý Jur; Sankt Georgen)
Város a Bazini járásban, a Kisalföld ÉNy-i peremén, a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 3261, ebből 2211 (67,8%) szlovák, 857 (26,3%) német, 100 (3,1%) magyar; [2011] – 5141, ebből 4952 (96,3%) szlovák, 32 (0,6%) magyar, 14 (0,3%) német nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Város a Bazini járásban, a Kisalföld ÉNy-i peremén, a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 3261, ebből 2211 (67,8%) szlovák, 857 (26,3%) német, 100 (3,1%) magyar; [2011] – 5141, ebből 4952 (96,3%) szlovák, 32 (0,6%) magyar, 14 (0,3%) német nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Részletek
Szentgyörgy – Főtér (GJ)
Város a Bazini járásban, a Kisalföld ÉNy-i peremén, a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 3261, ebből 2211 (67,8%) szlovák, 857 (26,3%) német, 100 (3,1%) magyar; [2011] – 5141, ebből 4952 (96,3%) szlovák, 32 (0,6%) magyar, 14 (0,3%) német nemzetiségű. A: [2011] – 4945 (96,2%) szlovák, 31 (0,6%) magyar, 10 (0,2%) német. V: [2011] – 3358 r. k., 279 ev., 31 gör. kat., 5 ref. – A tatárjárást követően német hospesekkel benépesített ~ 1647-től szabad királyi, majd 1876-tól 1922-ig rendezett tanácsú város volt; ekkor elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. 1945–46-ban itt működött a Csehszl.-ból kitelepítendő németek és magyarok egyik legnagyobb internálótábora. – Részben még ma is áll a 17. sz. közepén épült városfala és városi erődítményrendszere. R. k. (Szt. György-) plébániatemploma a 13. sz. végén épült gótikus stílusban, 1585–89 között reneszánsz stílusban alakították át, belső falán 15. sz.-i freskók láthatók, a templom mellett 17. sz.-i fa harangtorony áll. A piaristák 1651–54 között emelt templomát és kolostorát 1686 után barokkosították, ev. temploma 1783-ban, zsinagógája 1790-ben, a reneszánsz Illésházy-kastély 1609-ben, a reneszánsz régi Városháza a 16. sz.-ban épült. A város mellett, a Kis-Kárpátok lejtőin láthatók a Szentgyörgyi grófok által a 13. sz. második felében épített, s 1663-ban a török hadak által lerombolt Fehérkő várának romjai. A ~től DK-re elterülő Súr-láp, Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű (567 ha) mocsaras-lápos égerfás, 1952 óta természetvédelmi terület. A város legjelentősebb iparága jelenleg is a több évszázados múltra visszatekintő borászati ipar. – 1944-ben közigazgatásilag ~höz csatolták Szentgyörgyújtelepet (Neštich).
Svätý Peter
-> Komáromszentpéter; Szentpéter (Svätý Peter)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i peremén, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 2851, ebből 2665 (93,5%) magyar, 152 (5,3%) szlovák; [2011] – 2734, ebből 1870 (68,4%) magyar, 780 (28,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2065 (75,5%) magyar, 579 (21,2%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i peremén, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 2851, ebből 2665 (93,5%) magyar, 152 (5,3%) szlovák; [2011] – 2734, ebből 1870 (68,4%) magyar, 780 (28,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2065 (75,5%) magyar, 579 (21,2%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i peremén, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 2851, ebből 2665 (93,5%) magyar, 152 (5,3%) szlovák; [2011] – 2734, ebből 1870 (68,4%) magyar, 780 (28,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2065 (75,5%) magyar, 579 (21,2%) szlovák. V: [2011] – 1996 r. k., 256 ref., 144 ev., 2 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának több mint egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi, romániai és jugoszláviai szlovákok települtek. Gótikus alapokon álló barokk stílusú r. k. (Szt. Márton-) temploma 1730-ban, klasszicista stílusú ref. temploma 1784-ben, ev. temploma 1956-ban, a Zichy-kastély a 18. sz.-ban épült. Határában több honfoglalás kori és egy 10–11. sz.-i 107 síros magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Kossányi József Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett.
Svinice
-> Szinyér (Svinice)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Latorca folyó bal parti síkságán, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 315, ebből 301 (95,6%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 234, ebből 208 (88,9%) magyar, 21 (9,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 208 (88,9%) magyar,...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Latorca folyó bal parti síkságán, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 315, ebből 301 (95,6%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 234, ebből 208 (88,9%) magyar, 21 (9,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 208 (88,9%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Latorca folyó bal parti síkságán, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 315, ebből 301 (95,6%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 234, ebből 208 (88,9%) magyar, 21 (9,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 208 (88,9%) magyar, 21 (9,0%) szlovák. V: [2011] – 145 r. k., 34 ref., 28 gör. kat. – R. k. temploma 1968–76 között modernista, ref. temploma 1993-ban archaizáló stílusban épült. Határában honfoglalás kori magyar temetkezési helyet tártak fel.
Svoboda Sarolta; Kovarik
(* 1914. aug. 1. Pozsony, † 2001. márc. 15. Pozsony) Gordonkaművész. A magyar elemi iskolát (1920−1924), a magyar reálgimnáziumot (1924−1932), a magyar tanítóképzőt (1932−1933), a gordonka szakot a Zene- és Drámaművészeti Akadémián (1934−1940) Pozsonyban végezte. Tanulmányait a bécsi Zeneakadémián folytatta Paul Grümmernél. Pozsonyban (az...megnyit →
(* 1914. aug. 1. Pozsony, † 2001. márc. 15. Pozsony) Gordonkaművész. A magyar elemi iskolát (1920−1924), a magyar reálgimnáziumot (1924−1932), a magyar tanítóképzőt (1932−1933), a gordonka szakot a Zene- és Drámaművészeti Akadémián (1934−1940) Pozsonyban végezte. Tanulmányait a bécsi Zeneakadémián folytatta Paul Grümmernél. Pozsonyban (az...megnyit →
Részletek
Svoboda Sarolta (csa)
(* 1914. aug. 1. Pozsony, † 2001. márc. 15. Pozsony) Gordonkaművész. A magyar elemi iskolát (1920−1924), a magyar reálgimnáziumot (1924−1932), a magyar tanítóképzőt (1932−1933), a gordonka szakot a Zene- és Drámaművészeti Akadémián (1934−1940) Pozsonyban végezte. Tanulmányait a bécsi Zeneakadémián folytatta Paul Grümmernél. Pozsonyban (az iskola bezárásáig) a magyar evangélikus elemi iskolában tanított (1933−1945). Tagja volt a Szlovák Nemzeti Színház zenekarának (1947−1979). 1941-ben mutatkozott be a Kosima-trióban (később Bratislavské klavírne trio). A trió T. Svoboda művészi irányítása mellett működött. A második világháború alatt egyike volt a legrendszeresebben működő vonósegyüttesnek. 1953-ig, T. Svoboda haláláig működött, ezután már csak elvétve szerepelt a Pozsonyi Rádióban. Tagja volt a Szlovák Női Kamarazenekar (1969−1986). Ő volt az első női gordonkajátékos Szlovákiában. – Ir. Československý slovník osob a institucí II. (1965); Čížik, Vladimír: Slovenskí koncertní umelci. II. (1976).
Svodín
-> Szőgyén (Svodín)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 3768, ebből 3733 (99,1%) magyar, 13 (0,3%) szlovák; [2011] – 2574, ebből 1808 (70,2%) magyar, 600 (23,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1927 (74,9%) magyar, 499 (19,4%) szlovák. V:...megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 3768, ebből 3733 (99,1%) magyar, 13 (0,3%) szlovák; [2011] – 2574, ebből 1808 (70,2%) magyar, 600 (23,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1927 (74,9%) magyar, 499 (19,4%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Szőgyén − Görgey Artúr mellszobra (GJ)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 3768, ebből 3733 (99,1%) magyar, 13 (0,3%) szlovák; [2011] – 2574, ebből 1808 (70,2%) magyar, 600 (23,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1927 (74,9%) magyar, 499 (19,4%) szlovák. V: [2011] – 2168 r. k., 36 ref., 18 ev., 14 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után, 1948-ban áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Az egykori Németszőgyén régebbi alapokon álló r. k. (Nagyboldogasszony-) temploma 1799-ben klasszicista stílusban épült, Magyarszőgyén 13. sz.-i román stílusú r. k. (Szt. Mihály-) temploma 1945 óta romokban áll. A helyi hagyomány szerint temetőjében nyugszik a Petőfi Sándor által megénekelt Pathó Pál magyarszőgyéni jegyző, Esztergom vármegye egykori alszolgabírója, akinek a községháza előtt álló szobrát 1999-ben avatták fel. A határában lévő Busahegyen az 1971–83 közötti ásatások során újkőkori, valamint réz-, bronz- és vaskori régészeti leleteket tártak fel, a falu 2005-ben alapított tájházában régészeti kiállítás is található. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Csongrády Lajos Alapiskola) és vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű Magán Szakmunkásképző Intézettel rendelkezett. – Ir. Gábris József: Szőgyén (1995); Laczkó Gábor: Fénnyel írott történelem. XX. századi szőgyéni életképek (2008).
Szőgyén − Pathó Pál sírja (GJ)
Svodov
-> Szodó; Szódó (Svodov)
1976-ban Zselízhez csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [1921] – 390, ebből 370 (94,9%) magyar, 12 (3,1%) szlovák; [1970] 550, ebből 334 (60,7%) szlovák, 212 (38,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 198 ref.,...megnyit →
1976-ban Zselízhez csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [1921] – 390, ebből 370 (94,9%) magyar, 12 (3,1%) szlovák; [1970] 550, ebből 334 (60,7%) szlovák, 212 (38,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 198 ref.,...megnyit →
Részletek
1976-ban Zselízhez csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [1921] – 390, ebből 370 (94,9%) magyar, 12 (3,1%) szlovák; [1970] 550, ebből 334 (60,7%) szlovák, 212 (38,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 198 ref., 173 r. k., 12 izr., 1 ev. A második vh. után magyar lakosságának kétötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák telepesek költöztek. Gótikus alapokon álló r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1781-ben barokk-klasszicista, ref. temploma 1784-ben klasszicista, a Berinkey-kúria 1860-ban késő klasszicista stílusban épült.
Szabad Földműves
1950. márc. 15-től 6-8 oldalon megjelenő mezőgazdasági szak- és szövetkezeti hetilap, később 1951-től a csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapja, 1960-tól a mezőgazdasági dolgozók lapja. 1953-tól a Földművelésügyi Megbízott Hivatal adja ki, 1956-tól a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízott Hivatal, 1959-től a Mező- és Erdőgazdasági Megbízott...megnyit →
1950. márc. 15-től 6-8 oldalon megjelenő mezőgazdasági szak- és szövetkezeti hetilap, később 1951-től a csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapja, 1960-tól a mezőgazdasági dolgozók lapja. 1953-tól a Földművelésügyi Megbízott Hivatal adja ki, 1956-tól a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízott Hivatal, 1959-től a Mező- és Erdőgazdasági Megbízott...megnyit →
Részletek
Szabad Földműves első száma (FI)
1950. márc. 15-től 6-8 oldalon megjelenő mezőgazdasági szak- és szövetkezeti hetilap, később 1951-től a csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapja, 1960-tól a mezőgazdasági dolgozók lapja. 1953-tól a Földművelésügyi Megbízott Hivatal adja ki, 1956-tól a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízott Hivatal, 1959-től a Mező- és Erdőgazdasági Megbízott Hivatal. 1959–1964 között hetente kétszer jelent meg. A szövetkezetesítés és a nagyüzemi gazdálkodás támogatása mellett meghatározóak voltak a szakmai tanácsadással foglalkozó rovatai (Méhészet, Vadászat, Horgászat, Kertészet, Kisállattenyésztés stb.). Főszerkesztő: Kugler János (1950), Major Sándor (1951), Pathó Károly (1961), Bara László (1981–1990). Utódlapja a Szabad Földműves Újság.
Szabad Földműves Újság
1991. január 31-én jelent meg I. évfolyamának 0.száma. 8-16 oldalon megjelenő gazdasági és érdekvédelmi napilap, a Szabad Földműves hetilap jogutódja. 1991/117. számától Szabad Újság címmel gazdasági és érdekvédelmi napilapként folytatólagos évfolyammal és számozással, 1992-től közéleti és gazdasági napilapként jelenik meg. Kiadója a Gazda Magyar...megnyit →
1991. január 31-én jelent meg I. évfolyamának 0.száma. 8-16 oldalon megjelenő gazdasági és érdekvédelmi napilap, a Szabad Földműves hetilap jogutódja. 1991/117. számától Szabad Újság címmel gazdasági és érdekvédelmi napilapként folytatólagos évfolyammal és számozással, 1992-től közéleti és gazdasági napilapként jelenik meg. Kiadója a Gazda Magyar...megnyit →
Részletek
Szabad Földműves Újság (FI)
1991. január 31-én jelent meg I. évfolyamának 0.száma. 8-16 oldalon megjelenő gazdasági és érdekvédelmi napilap, a Szabad Földműves hetilap jogutódja. 1991/117. számától Szabad Újság címmel gazdasági és érdekvédelmi napilapként folytatólagos évfolyammal és számozással, 1992-től közéleti és gazdasági napilapként jelenik meg. Kiadója a Gazda Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével, az 1991/112. számtól a Gazda Kereskedelmi kft., 1992 és 1993 között a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó. Ügyvezető főszerkesztője, majd főszerkesztője Mészáros János (1991), Szabó Géza (1992).
Szabad Kapacitás
A Független Magyar Kezdeményezés, majd a Magyar Polgári Párt tájékoztatója (Pozsony, 1989–1997). Eredetileg alternatív irodalmi és képzőművészeti folyóiratnak indult, de ezen a címen a rendszerváltást követően a Független Magyar Kezdeményezés sokszorosított tájékoztatója, majd a Magyar Polgári Párt időszakos belső kiadványa lett. Rendszertelenül jelent meg. Hosszabb...megnyit →
A Független Magyar Kezdeményezés, majd a Magyar Polgári Párt tájékoztatója (Pozsony, 1989–1997). Eredetileg alternatív irodalmi és képzőművészeti folyóiratnak indult, de ezen a címen a rendszerváltást követően a Független Magyar Kezdeményezés sokszorosított tájékoztatója, majd a Magyar Polgári Párt időszakos belső kiadványa lett. Rendszertelenül jelent meg. Hosszabb...megnyit →
Részletek
A Szabad Kapacitás első száma (FI)
A Független Magyar Kezdeményezés, majd a Magyar Polgári Párt tájékoztatója (Pozsony, 1989–1997). Eredetileg alternatív irodalmi és képzőművészeti folyóiratnak indult, de ezen a címen a rendszerváltást követően a Független Magyar Kezdeményezés sokszorosított tájékoztatója, majd a Magyar Polgári Párt időszakos belső kiadványa lett. Rendszertelenül jelent meg. Hosszabb elemzéseket, tanulmányokat is közölt Szabad Kapacitás Melléklet címmel. – Szerk.: Gyurovszky László, Juhász R. József, Németh Ilona, Sándor Eleonóra, Tóth Károly (1989); Tóth Károly (1992); Gyurovszky László (1995).
A Szabad Kapacitás egyik melléklete (FI)
Szabad Újság
Szlovákiai magyar közéleti és kulturális hetilap. Ezzel a címmel már 1991. július 8-án megjelent, de akkor még a Szabad Földműves Újság folytatólagos évfolyamának számozása alatt. Igazából 1993-tól jelenik meg. Először közéleti és gazdasági hetilapként, 1997-től szlovákiai magyar hetilapként, 2009-től közéleti hetilapként, majd 2012-től közéleti-kulturális hetilapként...megnyit →
Szlovákiai magyar közéleti és kulturális hetilap. Ezzel a címmel már 1991. július 8-án megjelent, de akkor még a Szabad Földműves Újság folytatólagos évfolyamának számozása alatt. Igazából 1993-tól jelenik meg. Először közéleti és gazdasági hetilapként, 1997-től szlovákiai magyar hetilapként, 2009-től közéleti hetilapként, majd 2012-től közéleti-kulturális hetilapként...megnyit →
Részletek
A Szabad Újság címoldala (FI)
Szlovákiai magyar közéleti és kulturális hetilap. Ezzel a címmel már 1991. július 8-án megjelent, de akkor még a Szabad Földműves Újság folytatólagos évfolyamának számozása alatt. Igazából 1993-tól jelenik meg. Először közéleti és gazdasági hetilapként, 1997-től szlovákiai magyar hetilapként, 2009-től közéleti hetilapként, majd 2012-től közéleti-kulturális hetilapként határozza meg önmagát. 2014-től Szabad Újság kedd, Szabad Újság csütörtök, Szabad Újság hétvégi magazin címmel hétközi lapként hetente háromszor jelenik meg. Kiadója a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó (1993), Mediaimpress kft. (2009), WARPE kft. (2012). Főszerkesztő: Szabó Géza (1993), Fónod Zoltán (1998), Szabó Géza (2003), felelős szerkesztő Szabó Géza (2009), megbízott főszerkesztő Oriskó Norbert (2009), Neszméri Csilla (2010), Molnár Judit (2010), megbízott koordinátor, kiadásvezető, majd főszerkesztő Bárány János (2013).
Szabadegyetem
A Magyar Akadémikusok Keresztény Köre által megszervezett előadássorozat a prágai Károly Egyetem főépületében, a Klementinumban. A megnyitásra szombaton 1926. május 8-án került sor. Számos előadók, előadások közül megemlíthetjük Szvatkó Pál Kassák Lajosról, Ady Endréről, Szabó Dezsőről, vagy Sziklay Ferenc történelmi hagyományokról és az aktuális...megnyit →
A Magyar Akadémikusok Keresztény Köre által megszervezett előadássorozat a prágai Károly Egyetem főépületében, a Klementinumban. A megnyitásra szombaton 1926. május 8-án került sor. Számos előadók, előadások közül megemlíthetjük Szvatkó Pál Kassák Lajosról, Ady Endréről, Szabó Dezsőről, vagy Sziklay Ferenc történelmi hagyományokról és az aktuális...megnyit →
Részletek
A Magyar Akadémikusok Keresztény Köre által megszervezett előadássorozat a prágai Károly Egyetem főépületében, a Klementinumban. A megnyitásra szombaton 1926. május 8-án került sor. Számos előadók, előadások közül megemlíthetjük Szvatkó Pál Kassák Lajosról, Ady Endréről, Szabó Dezsőről, vagy Sziklay Ferenc történelmi hagyományokról és az aktuális kisebbségi helyzetről Európában szóló előadásait. – Ir: A MAKK szabadegyetem megnyitása (Prágai Magyar Hírlap, 11. 5. 1926, 5. évf. 107. sz.); Kočišová, S.: Dipl. práce − Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze ve 20. a 30. letech 20. století, [Szakdolgozat − Fejezetek a prágai magyar kisebbség történetéből a XX. sz. 20. és 30. éveiben.] (2004).
Szabadi Emőke Bocsárszky Attiláné
(* 1979. február 13. Csíkszereda) Színésznő. Szülővárosában tanult, majd Kolozsváron folytatta tanulmányait a Babes-Bolyai Egyetem Színházi Tanszakán, ahol 2002-ben végzett. 2003-ban szerződött a Kassai Thália Színházhoz. Mesejátékokban, drámai és vígjátéki darabokban és epizódszerepekben játszott. – Főbb színházi szerepei: Sandy (Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti);...megnyit →
(* 1979. február 13. Csíkszereda) Színésznő. Szülővárosában tanult, majd Kolozsváron folytatta tanulmányait a Babes-Bolyai Egyetem Színházi Tanszakán, ahol 2002-ben végzett. 2003-ban szerződött a Kassai Thália Színházhoz. Mesejátékokban, drámai és vígjátéki darabokban és epizódszerepekben játszott. – Főbb színházi szerepei: Sandy (Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti);...megnyit →
Részletek
Szabadi Emőke (TSZA)
(* 1979. február 13. Csíkszereda) Színésznő. Szülővárosában tanult, majd Kolozsváron folytatta tanulmányait a Babes-Bolyai Egyetem Színházi Tanszakán, ahol 2002-ben végzett. 2003-ban szerződött a Kassai Thália Színházhoz. Mesejátékokban, drámai és vígjátéki darabokban és epizódszerepekben játszott. – Főbb színházi szerepei: Sandy (Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti); Vilma (Kisfaludy Károly: Csalódások); Fekete özvegy (Nikosz Kazantzakis: Zorba, a szabad ember); Hortenzia (Cibula Péter: Cirkuszi álom); I. lány (Gál Sándor: A pokol kapujában); Emmi (Egressy Zoltán: Három koporsó); Színészkirálynő (William Shakespeare: Hamlet); Olga (Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok); Szofer Lébi lánya (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Miss Dennis (William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni); Ágnes (Egressy Zoltán: Angyalkövet); Helén (Csáth Géza: A Janika); Julcsa (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Kitty (Bertolt Brecht: Koldusopera); Kórustag (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).
Szabadművészeti Esti Iskola
-> Rovás Polgári Társulás
Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint...megnyit →
Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint...megnyit →
Részletek
Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint a képzőművészet, tárgyalkotó művészet, irodalom területén rendezett előadásokkal és szimpóziumokkal, továbbá webdizájnnal, művészeti logisztikával, újságírással és kiadói tevékenységgel is. Tehetséggondozó programja keretében évente több csoportos és önálló kiállítást, szimpóziumot, workshopot, alkotótábort, továbbképzést és kurzust szervez különböző célcsoportoknak. Eredeti központja Szepsiben volt, ahol sikeresen működtette a Rovás Városi Galériát. 2010-től Kassán a Löffler-villában van a székhelye. – Kiadója a Rovart háromnyelvű művészeti, kulturális és művelődési portálnak (2004), főszerkesztője Kovács Ágnes. – Alkotótáborai folyamatosan mestertáborokká alakultak át, amelyek eNRA – Nemzetközi Rovás Alkotóközösség néven több helyszínen működnek (Erdély, Tihany, Kassa). – Működtetője a széleskörű kapcsolatokkal rendelkező Rovás Szabadakadémiának (Löffler Akadémia), amely a kortárs és klasszikus értékeket képviselő képzőművészet és magyar kultúra képzési központja, Szabadművészeti Esti Iskolával, festészeti, szobrászati és grafikai műhelyekkel, műtermekkel. – Díj: Pro Cultura Hungarica-díj (2010). – Vezető: Szabó Ottó (1994).
A Rovás logójaSzabadság
Részletek
Kormánytámogató közéleti napilap (Kassa, 1921. jan.–1922. febr.). – Szerk. Kendi Zoltán, Rácz Elek.
Szabó Adorján Aladár
(* 1868. márc. 12. Kassa, † 1950. ápr. 7. Kassa) Premontrei szerzetes, történész. 1890–1920-ban Rozsnyón, majd Kassán gimnáziumi tanár. 1921–1934-ben a leleszi egyházi levéltár igazgatója. 1934-től Jászón, később Kassán élt. Történészként a Rákóczi-korral és a ferencesek történetével foglalkozott. – Fm. II. Rákóczi Ferenc Kassa...megnyit →
(* 1868. márc. 12. Kassa, † 1950. ápr. 7. Kassa) Premontrei szerzetes, történész. 1890–1920-ban Rozsnyón, majd Kassán gimnáziumi tanár. 1921–1934-ben a leleszi egyházi levéltár igazgatója. 1934-től Jászón, később Kassán élt. Történészként a Rákóczi-korral és a ferencesek történetével foglalkozott. – Fm. II. Rákóczi Ferenc Kassa...megnyit →
Részletek
(* 1868. márc. 12. Kassa, † 1950. ápr. 7. Kassa) Premontrei szerzetes, történész. 1890–1920-ban Rozsnyón, majd Kassán gimnáziumi tanár. 1921–1934-ben a leleszi egyházi levéltár igazgatója. 1934-től Jászón, később Kassán élt. Történészként a Rákóczi-korral és a ferencesek történetével foglalkozott. – Fm. II. Rákóczi Ferenc Kassa múltjában (1909); Abaúj vármegye és Kassa városa az I. Rákóczi Ferenc és a Thököly-féle felkelések korában (1910); A kassai jezsuiták és ferencesek végnapjai és II. József császár Kassán (1913); A kassai ferencesek a régmúlt századokban (1941); Baróti Szabó Dávid kassai társasága (1942); A leleszi prépostság vázlatos története (1944).
Szabó Antal
(* 1915. szept. 12. Losonc, † 2004. júl. 17. Pozsony) Ref. püspökhelyettes, tanulmányíró. 1937– 1976 között ref. lelkész (Munkács, Csicsó, Garamlök, Léva, Kéty, Újbars, Diósförgepatony); 1976-tól haláláig Pozsonyban élt. 1953–1954-ben a prágai egyetem protestáns teológiai karán a ref. hallgatóknak tartott előadásokat. Irányításával újították fel...megnyit →
(* 1915. szept. 12. Losonc, † 2004. júl. 17. Pozsony) Ref. püspökhelyettes, tanulmányíró. 1937– 1976 között ref. lelkész (Munkács, Csicsó, Garamlök, Léva, Kéty, Újbars, Diósförgepatony); 1976-tól haláláig Pozsonyban élt. 1953–1954-ben a prágai egyetem protestáns teológiai karán a ref. hallgatóknak tartott előadásokat. Irányításával újították fel...megnyit →
Részletek
(* 1915. szept. 12. Losonc, † 2004. júl. 17. Pozsony) Ref. püspökhelyettes, tanulmányíró. 1937– 1976 között ref. lelkész (Munkács, Csicsó, Garamlök, Léva, Kéty, Újbars, Diósförgepatony); 1976-tól haláláig Pozsonyban élt. 1953–1954-ben a prágai egyetem protestáns teológiai karán a ref. hallgatóknak tartott előadásokat. Irányításával újították fel a dióspatonyi ref. templomot. Egyházi lapokban publikált.
Szabó Attila
(* 1966. febr. 19. Komárom) Kajakozó, építész. A komáromi magyar tanítási nyelvű építészeti szakközépiskolában érettségizett (1984). 1977-től a komáromi Spartak, 1984-től a prágai Dukla kajak–kenu szakosztályának tagja. 1984-től sokszoros válogatott, országos bajnok K1-es kategóriában. 1989-ben Csehszl. legjobb sportolója. Nemzetközi versenyeken is előkelő helyezéseket ért...megnyit →
(* 1966. febr. 19. Komárom) Kajakozó, építész. A komáromi magyar tanítási nyelvű építészeti szakközépiskolában érettségizett (1984). 1977-től a komáromi Spartak, 1984-től a prágai Dukla kajak–kenu szakosztályának tagja. 1984-től sokszoros válogatott, országos bajnok K1-es kategóriában. 1989-ben Csehszl. legjobb sportolója. Nemzetközi versenyeken is előkelő helyezéseket ért...megnyit →
Részletek
(* 1966. febr. 19. Komárom) Kajakozó, építész. A komáromi magyar tanítási nyelvű építészeti szakközépiskolában érettségizett (1984). 1977-től a komáromi Spartak, 1984-től a prágai Dukla kajak–kenu szakosztályának tagja. 1984-től sokszoros válogatott, országos bajnok K1-es kategóriában. 1989-ben Csehszl. legjobb sportolója. Nemzetközi versenyeken is előkelő helyezéseket ért el. Plovdivban (Bulgária) 1989-ben világbajnoki címet szerzett.
Szabó Béla; Meller Bernard
Részletek
Szabo Bela (FI)
(* 1906. szept. 21. Nagymihály, † 1980. okt. 16. Pozsony) Költő, író. 1949–1970 között az Új Szó szerkesztője. Noha pályája elején verseket is írt, elsősorban prózai művei révén vált ismertté. – Fm. Felszakadt gondolatok (v., 1928); Éhes vagyok! (v., 1931); Érett szegénység (v., 1935); Ezra elindul I–II. (r., 1935); Az első ajándék (elb., 1951); Marci, a csodakapus (ifjúsági r., 1955); A menyasszony (r., 1956); A család kedvence (r., 1958); Ebek lázadása (r., 1964); Hűség (r., 1968); Mindhalálig (r., 1972); Nehéz búcsú (cikkek, elb., 1981). – Ir. Fábry Zoltán: Stószi délelőttök. (1968); Turczel Lajos: Írás és szolgálat. (1965); Szilvássy József: Nehéz búcsú. (Új Szó, 1981); Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980. (1982); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) I. (2000.); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).
Szabó Erzsébet, Štefunková
(* 1941. márc. 27. Vágtornóc) Grafikus, illusztrátor, festő. 1955–1959-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola diákja, 1960–1966-ban a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója grafika és illusztráció szakon. 1966–1992 között Turócszentmártonban, 1992–2004-ig Uherské Hradištěn (Csehország), 2004 óta Brünnben él. 1996 után az Uherské Hradiště-i iparművészeti középiskola cipő- és...megnyit →
(* 1941. márc. 27. Vágtornóc) Grafikus, illusztrátor, festő. 1955–1959-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola diákja, 1960–1966-ban a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója grafika és illusztráció szakon. 1966–1992 között Turócszentmártonban, 1992–2004-ig Uherské Hradištěn (Csehország), 2004 óta Brünnben él. 1996 után az Uherské Hradiště-i iparművészeti középiskola cipő- és...megnyit →
Részletek
Szabó Štefunková Erzsébet (SZM)
(* 1941. márc. 27. Vágtornóc) Grafikus, illusztrátor, festő. 1955–1959-ben a pozsonyi Iparművészeti Középiskola diákja, 1960–1966-ban a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója grafika és illusztráció szakon. 1966–1992 között Turócszentmártonban, 1992–2004-ig Uherské Hradištěn (Csehország), 2004 óta Brünnben él. 1996 után az Uherské Hradiště-i iparművészeti középiskola cipő- és bőrdivattervező osztályának szaktanára. Több szakmai szervezet, társaság tagja. Két ízben elnyerte a Szlovák Kortárs Grafikai Biennálén a Művészeti Alap díját. Ismertek murális alkotásai is. Több mint száz jelentős hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. – Fm. Illusztrált könyvek: Rázusová-Martáková: Pieseň o láske (1973); Gál Sándor: Csikótánc (1975); Simkó Tibor: Tikirikitakarak (1977); Koncsol László: Színmuzsika, fény varázs (1981); A mullók városa (1983); Cesty bohov (1988); J. Pavlovič: Des Contes des Princesses (1990). – Ir. Kubíčka Kucsera Klára: Kisgaléria (1977); Kubíčka Kucsera Klára: Štefunková Szabó Erzsi különös világa (Prágai Tükör, 2004/5).
Szabó G. László
(* 1955. aug. 30. Gúta) Újságíró. A pozsonyi Közgazdasági Főiskolán szerzett mérnöki oklevelet (1978). 1979-től az Új Szó, ill. a Vasárnap munkatársa. Elsősorban a filmmel, színházzal és a táncművészettel foglalkozik. Színműveket is fordít. – Fm. Levetett maszkok (interjúk, 1994); Vasrózsa (életútinterjú Törőcsik Marival, 1998);...megnyit →
(* 1955. aug. 30. Gúta) Újságíró. A pozsonyi Közgazdasági Főiskolán szerzett mérnöki oklevelet (1978). 1979-től az Új Szó, ill. a Vasárnap munkatársa. Elsősorban a filmmel, színházzal és a táncművészettel foglalkozik. Színműveket is fordít. – Fm. Levetett maszkok (interjúk, 1994); Vasrózsa (életútinterjú Törőcsik Marival, 1998);...megnyit →
Részletek
SZABÓ G. László (SZM)
(* 1955. aug. 30. Gúta) Újságíró. A pozsonyi Közgazdasági Főiskolán szerzett mérnöki oklevelet (1978). 1979-től az Új Szó, ill. a Vasárnap munkatársa. Elsősorban a filmmel, színházzal és a táncművészettel foglalkozik. Színműveket is fordít. – Fm. Levetett maszkok (interjúk, 1994); Vasrózsa (életútinterjú Törőcsik Marival, 1998); Kétezer színe-java (színészportrék, 2000); Igyime Prága (Eszenyi Enikővel közösen, 2001). – Ir. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001).
Szabó Géza
Részletek
Szabo Geza (FI)
(* 1940. júl. 5. Pozsony) Közgazdasági szakközépiskolát végzett. 1958 júniusában került az Új Szó szerkesztőségébe. A belpolitikai, majd az ipari rovat munkatársa, később a pártélet rovat szerkesztője. 1992-től a Szabad Földműves Újság, majd 1993-2009-ig a Szabad Újság főszerkesztője.
Szabó Gyula
(* 1907. jún. 7. Budapest [Mo.], † 1972. máj. 25. Prága [Csehország]) Festő, grafikus, költő. A szlovákiai magyar művelődés egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Losoncon élt. Magánúton Gyurkovits Ferencnél és Gerő Gusztávnál tanult. A pozsonyi Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával 1937-ben Párizsba utazott,...megnyit →
(* 1907. jún. 7. Budapest [Mo.], † 1972. máj. 25. Prága [Csehország]) Festő, grafikus, költő. A szlovákiai magyar művelődés egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Losoncon élt. Magánúton Gyurkovits Ferencnél és Gerő Gusztávnál tanult. A pozsonyi Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával 1937-ben Párizsba utazott,...megnyit →
Részletek
Szabó Gyula (KS)
(* 1907. jún. 7. Budapest [Mo.], † 1972. máj. 25. Prága [Csehország]) Festő, grafikus, költő. A szlovákiai magyar művelődés egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Losoncon élt. Magánúton Gyurkovits Ferencnél és Gerő Gusztávnál tanult. A pozsonyi Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával 1937-ben Párizsba utazott, ahol az Academie Julient látogatta. A második vh. alatt többször kiállított Budapesten; 1939-ben elnyerte a Szinnyei Merse Pál Társaság elismerését. A vh. fizikai és pszichikai megpróbáltatásai idegbénulását okozták. 1945 után felépült, és művészi pályája is felívelt. Ezekben az években elsősorban grafikai munkássága vált ismertté. Legfontosabb fametszetsorozatai: 1945–1946: Ecce Homo; 1954: A Föld népe; 1956–57: Emberek a hegyen; 1963: Ecce Vita; 1959: Emberek, vigyázzatok!; 1969: Kozmosz és forma. Emellett sokoldalú életművének egyaránt fontos részét képezik festményei, monotípiái, rajzai, könyvillusztrációi, versei és elméleti írásai is. 1955–1968 között sokat utazott (a Földközi-tenger körüli országokba, valamint Közép- és Kisázsiába, Kínába, Irakba). Élete utolsó korszakában művészetének szintézisére törekedett; festészetében gazdag szimbólumvilág nyilvánul meg. A budapesti Magyar Nemzeti Galéria-beli 1971-es gyűjteményes kiállítása már szinte lezárt életművet mutatott be. 1964-ben Cyprián Majerník-díjjal tüntették ki, 1967-től Érdemes művész. 1948-tól szinte mindegyik csoportos, valamint állami reprezentatív képzőművészeti kiállításon szerepelt idehaza és külföldön egyaránt. – Fm. Ecce homo (grafika, 1975); Betű és forma (v. és rajzok, 1977). – Ir. Kubičková, K.: ~ (mon., 1972); Szabó Gyula Breviárium (2001); Kubička Klára (szerk.): Szabó Gyula 1907–1972 (2007).
Szabó Gyula sírja Losoncon (GJ)
Szabó Gyula: Temetés után (FI)
Szabó Gyula Barátainak Klubja
Szakmai társulás. Az 1995-ben megalakult Pro Arte Lossoncziensis Alapítvány átalakításával jött létre 1998-ban. Szabó Gyula hagyatékának ápolásával, munkásságának feltárásával és bemutatásával foglalkozik. 1997-ben Szabó Gyula születésének 90. évfordulója alkalmából a Nógrádi Galériában rendezett kiállításhoz katalógust adott ki, megrendezte az Hommage a Szabó Gyula 2000...megnyit →
Szakmai társulás. Az 1995-ben megalakult Pro Arte Lossoncziensis Alapítvány átalakításával jött létre 1998-ban. Szabó Gyula hagyatékának ápolásával, munkásságának feltárásával és bemutatásával foglalkozik. 1997-ben Szabó Gyula születésének 90. évfordulója alkalmából a Nógrádi Galériában rendezett kiállításhoz katalógust adott ki, megrendezte az Hommage a Szabó Gyula 2000...megnyit →
Részletek
Szakmai társulás. Az 1995-ben megalakult Pro Arte Lossoncziensis Alapítvány átalakításával jött létre 1998-ban. Szabó Gyula hagyatékának ápolásával, munkásságának feltárásával és bemutatásával foglalkozik. 1997-ben Szabó Gyula születésének 90. évfordulója alkalmából a Nógrádi Galériában rendezett kiállításhoz katalógust adott ki, megrendezte az Hommage a Szabó Gyula 2000 c. vándorkiállítást kortárs művészek alkotásaiból, 2001-ben összeállította a Szabó Gyula-breviárium c. vers- és grafikai gyűjteményt, valamint 2002-ben „A losonci Don Quijote” címmel videofilmet készített Szabó Gyula életéről és alkotásairól. 2007-ben közreműködött Szabó Gyula születésének 100. évfordulójára Szabó Gyula c. monográfia kiadásában, valamint emlékkiállítást rendezett Ipolyságon és Pozsonyban.
Szabó Imre
(* 1956. szept. 9. Érsekújvár) Orgonaművész. Orgonatanulmányait Baróti Istvánnál kezdte Budapesten, majd Pozsonyban folytatta, ahol a Zene- és Színházművészeti Főiskolán Ferdinand Klinda tanítványaként szerzett diplomát. 1988 és 2003 között a Pozsonyi Konzervatórium, 1995-től a pozsonyi Zene-, Színház- és Filmművészeti Főiskola orgonatanára, docense. Vendégszerepelt több...megnyit →
(* 1956. szept. 9. Érsekújvár) Orgonaművész. Orgonatanulmányait Baróti Istvánnál kezdte Budapesten, majd Pozsonyban folytatta, ahol a Zene- és Színházművészeti Főiskolán Ferdinand Klinda tanítványaként szerzett diplomát. 1988 és 2003 között a Pozsonyi Konzervatórium, 1995-től a pozsonyi Zene-, Színház- és Filmművészeti Főiskola orgonatanára, docense. Vendégszerepelt több...megnyit →
Részletek
Szabó Imre (SZM)
(* 1956. szept. 9. Érsekújvár) Orgonaművész. Orgonatanulmányait Baróti Istvánnál kezdte Budapesten, majd Pozsonyban folytatta, ahol a Zene- és Színházművészeti Főiskolán Ferdinand Klinda tanítványaként szerzett diplomát. 1988 és 2003 között a Pozsonyi Konzervatórium, 1995-től a pozsonyi Zene-, Színház- és Filmművészeti Főiskola orgonatanára, docense. Vendégszerepelt több nemzetközi orgonafesztiválon. Számos hanglemez-, rádió- és televíziófelvételt készített. Kezdeményezője és művészeti vezetője a pozsonyi Szlovák Rádió már hagyományos orgonahangversenyeinek. A pozsonyi Szlovák Filharmónia új orgonahangképének tervezője (2009).
Szabó Iván
(* 1933. szept. 17. Komárom) Pszichológus, egyetemi oktató. Komáromban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett pszichológusi oklevelet (1961). A szociológiai tudomány kandidátusa (1971). 1961–1966-ban Érsekújvárott pszichológus, 1966–1971-ben az SZTA pozsonyi Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa. 1972-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola (Konstantin Filozófus Egyetem) oktatója....megnyit →
(* 1933. szept. 17. Komárom) Pszichológus, egyetemi oktató. Komáromban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett pszichológusi oklevelet (1961). A szociológiai tudomány kandidátusa (1971). 1961–1966-ban Érsekújvárott pszichológus, 1966–1971-ben az SZTA pozsonyi Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa. 1972-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola (Konstantin Filozófus Egyetem) oktatója....megnyit →
Részletek
(* 1933. szept. 17. Komárom) Pszichológus, egyetemi oktató. Komáromban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett pszichológusi oklevelet (1961). A szociológiai tudomány kandidátusa (1971). 1961–1966-ban Érsekújvárott pszichológus, 1966–1971-ben az SZTA pozsonyi Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa. 1972-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola (Konstantin Filozófus Egyetem) oktatója. Kutatási területe a pszichológia és a pedagógia kapcsolata. Számos egyetemi jegyzetet és tudományos közleményt publikált; ismeretterjesztéssel ugyancsak foglalkozik.
Szabó Károly
(* 1917. jan. 1. Pozsony, † 1988. júl. 28. Budapest [Mo.]) Történész. Pozsonyban és Szegeden jogot végzett, 1940 és 1944 között megyei tisztviselő volt Érsekújvárott. 1947-től a pozsonyi Magyar Meghatalmazott Hivatal vezető tisztviselője, s 1949 szept.-ben utolsóként hagyva el állomáshelyét Mo.-ra költözött. A soproni egyetem üzemtani tanszékén...megnyit →
(* 1917. jan. 1. Pozsony, † 1988. júl. 28. Budapest [Mo.]) Történész. Pozsonyban és Szegeden jogot végzett, 1940 és 1944 között megyei tisztviselő volt Érsekújvárott. 1947-től a pozsonyi Magyar Meghatalmazott Hivatal vezető tisztviselője, s 1949 szept.-ben utolsóként hagyva el állomáshelyét Mo.-ra költözött. A soproni egyetem üzemtani tanszékén...megnyit →
Részletek
(* 1917. jan. 1. Pozsony, † 1988. júl. 28. Budapest [Mo.]) Történész. Pozsonyban és Szegeden jogot végzett, 1940 és 1944 között megyei tisztviselő volt Érsekújvárott. 1947-től a pozsonyi Magyar Meghatalmazott Hivatal vezető tisztviselője, s 1949 szept.-ben utolsóként hagyva el állomáshelyét Mo.-ra költözött. A soproni egyetem üzemtani tanszékén tanítva címzetes egyetemi tanár lett. 1979. évi nyugdíjazása után – Berecz Kálmán és Szőke István közreműködésével – feldolgozta a csehszlovák–magyar lakosságcsere történetét. A mű szerepelt az Akadémiai Kiadó tervében, kiadása azonban elmaradt. – Fm. A csehszlovák–magyar lakosságcsere története (kézirat, MTA kézirattára). – Ir. Molnár Imre–Tóth László szerk.: A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945–1949 (1990).
Szabó László; Bősi
Részletek
(* 1954. ápr. 22.) Tanár, nótaénekes. Tornalján érettségizett (1972), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett matematika–testnevelés szakos tanári oklevelet (1976). 1976-tól a bősi alapiskolában tanít. A Bihari János szlovákiai magyar énekversenyen 1989-ben első helyezést ért el. Szólóénekesként rendszeresen fellép különböző rendezvényeken. Számos rádiófelvételt is készített.
Szabó László; Kövesdi László; Garamkövesdi Szabó
(* 1924 Pozsony, † 1988 Budapest [Mo.]) Költő. A gimnáziumot Pozsonyban végezte. 8. osztályos korában két iskolatársával, Hentz Zoltánnal és Stelczer Endrével közös verseskötete jelent meg, melyet tanáruk, Szalatnai Rezső állított össze Válogatott költemények címmel. Két önálló kötetét már Kövesdi László álnéven írta. Versei Babits Mihály költészetének...megnyit →
(* 1924 Pozsony, † 1988 Budapest [Mo.]) Költő. A gimnáziumot Pozsonyban végezte. 8. osztályos korában két iskolatársával, Hentz Zoltánnal és Stelczer Endrével közös verseskötete jelent meg, melyet tanáruk, Szalatnai Rezső állított össze Válogatott költemények címmel. Két önálló kötetét már Kövesdi László álnéven írta. Versei Babits Mihály költészetének...megnyit →
Részletek
(* 1924 Pozsony, † 1988 Budapest [Mo.]) Költő. A gimnáziumot Pozsonyban végezte. 8. osztályos korában két iskolatársával, Hentz Zoltánnal és Stelczer Endrével közös verseskötete jelent meg, melyet tanáruk, Szalatnai Rezső állított össze Válogatott költemények címmel. Két önálló kötetét már Kövesdi László álnéven írta. Versei Babits Mihály költészetének ihletésében születtek, de ez nem epigonság volt, hanem a költői eszménykép módszerének tudatos átvétele saját témákra, érzésekre. 1945 után Mo.-on élt, újságíróként dolgozott. Ottani verskötetei és a Tűztánc antológiában közölt versei Garamkövesdi Szabó név alatt jelentek meg. – Fm. Fény nélkül (v., 1944); Ketten az Istennel (v., 1945); Jégkorszak (v., 1947); Perben az örömért, (v., 1967). – Ir. Sziklay László: Fény nélkül (Új Magyar Múzeum, 1944/2); Mint fészkéből kizavart madár… In: Molnár Imre–Tóth László szerk.: A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945–1949 (1990).
Szabó Ottó
(* 1965. márc. 29. Rozsnyó) Festő, grafikus, tanár. Szepsiben érettségizett; 1988–1994-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1994-től Szepsiben rajzot, esztétikát, művészettörténetet és filozófiát tanít a szlovák, ill. a magyar gimnáziumban. Egyik alapító tagja és vezetője a Rovás Polgári Társulásnak (1993), gyermek- és ifjúsági alkotótáborok...megnyit →
(* 1965. márc. 29. Rozsnyó) Festő, grafikus, tanár. Szepsiben érettségizett; 1988–1994-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1994-től Szepsiben rajzot, esztétikát, művészettörténetet és filozófiát tanít a szlovák, ill. a magyar gimnáziumban. Egyik alapító tagja és vezetője a Rovás Polgári Társulásnak (1993), gyermek- és ifjúsági alkotótáborok...megnyit →
Részletek
Szabó Ottó (csa)
(* 1965. márc. 29. Rozsnyó) Festő, grafikus, tanár. Szepsiben érettségizett; 1988–1994-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1994-től Szepsiben rajzot, esztétikát, művészettörténetet és filozófiát tanít a szlovák, ill. a magyar gimnáziumban. Egyik alapító tagja és vezetője a Rovás Polgári Társulásnak (1993), gyermek- és ifjúsági alkotótáborok vezetője. Szakmai szervezetek tagja; 2004-ben az övé lett a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának Nívódíja. Grafikáit a sűrű vonalhálóból kibontakozó alakok jellemzik. A vonal festészetének is fontos építőeleme. Egyre színesebb kompozícióinak témáit a 20. sz.-i ember belső vívódása, ill. a társadalom és az egyén, a férfi és a nő egymáshoz való viszonya adja. 1989-től jelennek meg rajzai, grafikái, 1990-től rendszeres kiállító; könyveket is illusztrál. Installációkat is készít. – Fm. Stációk (képek, 2003). Főbb köztéri munkái: 1995: Oltárkép (Helmecke); 1996: Kassai vértanúk (emléktábla a kassai Premontrei Rendház falán); 1998: Keresztút (Dióspatony); 1999: Via Lucis (Szepsi); 2000: Szent István (oltárkép, Jászó) 2001: Keresztút (Szepsi); 2002: Kármán József (márvány táblakép, magyar tanítási nyelvű alapiskola, Losonc); 2003: Szent László (oltárkép, Szepsi).