Španie Pole
-> Gömörispánmező; Ispánmező (Španie Pole)
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 308, ebből 304 (98,7%) szlovák, 4 (1,3%) magyar; [1991] – 123, ebből 105 (85,4%) szlovák, 17 (13,8%) magyar; [2011] – 87, ebből 81 (93,1%) szlovák, 6 (6,9%) magyar...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 308, ebből 304 (98,7%) szlovák, 4 (1,3%) magyar; [1991] – 123, ebből 105 (85,4%) szlovák, 17 (13,8%) magyar; [2011] – 87, ebből 81 (93,1%) szlovák, 6 (6,9%) magyar...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 308, ebből 304 (98,7%) szlovák, 4 (1,3%) magyar; [1991] – 123, ebből 105 (85,4%) szlovák, 17 (13,8%) magyar; [2011] – 87, ebből 81 (93,1%) szlovák, 6 (6,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 81 (93,1%) szlovák, 6 (6,9%) magyar. V: [2011] – 43 ev., 42 r. k. – Ev. temploma 1805–10 között klasszicista stílusban épült.
Spielberger Leó
(* 1898. febr. 4. Kassa † [Izrael]) Újságíró, színműíró, lapszerkesztő. 1920 után különböző lapoknál (Kassai Napló, A Reggel, Magyar Újság, Sportvilág) dolgozott, felelős szerkesztője volt a kassai Friss Híreknek, elnöke a zsidó Poale-Zion egyesületnek, 1934-ben német–magyar Zsidó Évkönyvet állított össze. Bemutatták néhány drámáját (Temetés;...megnyit →
(* 1898. febr. 4. Kassa † [Izrael]) Újságíró, színműíró, lapszerkesztő. 1920 után különböző lapoknál (Kassai Napló, A Reggel, Magyar Újság, Sportvilág) dolgozott, felelős szerkesztője volt a kassai Friss Híreknek, elnöke a zsidó Poale-Zion egyesületnek, 1934-ben német–magyar Zsidó Évkönyvet állított össze. Bemutatták néhány drámáját (Temetés;...megnyit →
Részletek
(* 1898. febr. 4. Kassa † [Izrael]) Újságíró, színműíró, lapszerkesztő. 1920 után különböző lapoknál (Kassai Napló, A Reggel, Magyar Újság, Sportvilág) dolgozott, felelős szerkesztője volt a kassai Friss Híreknek, elnöke a zsidó Poale-Zion egyesületnek, 1934-ben német–magyar Zsidó Évkönyvet állított össze. Bemutatták néhány drámáját (Temetés; Ordíts, szegényember); jiddis és héber nyelvű színpadi műveket fordított magyarra. Németül könyvet írt Masaryk és a zsidók kapcsolatáról, valamint Edvard Benešről. 1938-ban Izraelbe távozott. – Fm. Gól (elb., 1921); Masaryk und die Juden (tan., 1933); Beneš – Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Sebestyén Józseffel, 1934).
Spišská Kapitula
-> Szepeshely; Szepeskáptalan (Spišská Kapitula)
1948-ban Szepesváraljához csatolt község a Lőcsei járásban, a Lőcsei-hegység és a Hernád-medence határán, a Szepesváraljától Ny-ra fekvő Szt. Márton-hegyen. L: [1921] – 208, ebből 149 (71,6%) szlovák, 40 (19,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 184 r. k., 15 ev., 5 izr., 4 gör. kat....megnyit →
1948-ban Szepesváraljához csatolt község a Lőcsei járásban, a Lőcsei-hegység és a Hernád-medence határán, a Szepesváraljától Ny-ra fekvő Szt. Márton-hegyen. L: [1921] – 208, ebből 149 (71,6%) szlovák, 40 (19,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 184 r. k., 15 ev., 5 izr., 4 gör. kat....megnyit →
Részletek
Szepeshely − Szt. Márton székesegyház tornyai, háttérben a Szepes vára (GJ)
1948-ban Szepesváraljához csatolt község a Lőcsei járásban, a Lőcsei-hegység és a Hernád-medence határán, a Szepesváraljától Ny-ra fekvő Szt. Márton-hegyen. L: [1921] – 208, ebből 149 (71,6%) szlovák, 40 (19,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 184 r. k., 15 ev., 5 izr., 4 gör. kat. A mai napig fallal körülvett, s mindössze egy utcából, a püspöki székesegyházból, a püspöki palotából, a papnevelő intézetből és a kanonokházakból álló egykori egyházi város 1776 óta a szepesi püspökség székhelye. A kéttornyú Szt. Márton székesegyház legrégibb részei 1245–73 között épültek román stílusban, a 15. sz.-ban gótikus csarnoktemplommá alakították át, s 1488–93 között építették hozzá a Szapolyai család temetkezési helyéül szolgáló Szapolyai-kápolnát, 1706-ban pedig a barokk sekrestyét. A püspöki palota 1652-ben reneszánsz stílusban épült, 1753–66 között barokkosították; a gótikus eredetű kanonokházakat 1776-ban barokk stílusban alakították át.
Szepeshely − Szapolyai-kápolna (GJ)
Spišská Nová Ves
-> Igló (Spišská Nová Ves; Zipser Neudorf)
Város és járási székhely a Gömör–Szepesi-érchegység É-i lejtőin, a Hernád folyó két partján, Poprádtól DK-re. L: [1921] – 11 608, ebből 7735 (66,6%) szlovák, 1689 (14,5%) német, 1089 (9,4%) magyar, 326 (2,8%) zsidó, 20 (0,2%) ruszin; [2011] – 38 045, ebből 33 656 (88,5%)...megnyit →
Város és járási székhely a Gömör–Szepesi-érchegység É-i lejtőin, a Hernád folyó két partján, Poprádtól DK-re. L: [1921] – 11 608, ebből 7735 (66,6%) szlovák, 1689 (14,5%) német, 1089 (9,4%) magyar, 326 (2,8%) zsidó, 20 (0,2%) ruszin; [2011] – 38 045, ebből 33 656 (88,5%)...megnyit →
Részletek
Igló − Szűz Mária Mennybemenetele templom (GJ)
Város és járási székhely a Gömör–Szepesi-érchegység É-i lejtőin, a Hernád folyó két partján, Poprádtól DK-re. L: [1921] – 11 608, ebből 7735 (66,6%) szlovák, 1689 (14,5%) német, 1089 (9,4%) magyar, 326 (2,8%) zsidó, 20 (0,2%) ruszin; [2011] – 38 045, ebből 33 656 (88,5%) szlovák, 177 (0,5%) roma, 166 (0,4%) ruszin és ukrán, 142 (0,4%) cseh-morva, 54 (0,1%) magyar, 52 (0,1%) német, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 32 954 (86,6%) szlovák, 632 (1,7 %) roma, 202 (0,5%) ruszin és ukrán, 151 (0,4%) cseh, 88 (0,2%) magyar, 57 (0,1%) német, 1 jiddis. V: [2011] – 23 011 r. k., 1028 gör. kat., 914 ev., 158 gör. kel., 113 jehovista, 34 ref., 8 izr. – A tatárjárás után Mo.-ra települő német (szász) hospesek által alapított bányaváros, a szepesi szász városok egyike volt. 1876-ban rendezett tanácsú város lett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. Német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba. – Orsó alakú főterén álló r. k. (Szűz Mária mennybevétele) plébániatemploma a 14. sz. második felében gótikus, r. k. (Szűz Mária szeplőtelen fogantatása) temploma 1723–31 között barokk, ev. temploma 1790–96 között copf stílusban épült. Az 1777-ben emelt Provinciális- vagy Tartományi-ház, amely egykor a szepesi szász grófok székhelye volt, jelenleg az 1951-ben alapított Honismereti Múzeumnak ad otthont. A városháza 1780–1820 között klasszicista, a Vigadó 1900-1905 között szecessziós stílusban épült. ~n a két vh. között előbb Szepesi Lapok, majd Szepesi Hírlap és Szepesi Híradó címmel jelent meg magyar nyelvű hetilap. A város a 19. sz. második felétől a Szepesség ipari központja, vasércbányászata mellett jelentős vas-, építőanyag-, fafeldolgozó, élelmiszer- és szövőiparral rendelkezik. A városhoz közeli Iglófüred klimatikus gyógyhely. – 1926–54 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Nyilas (Hnilec), 1988–90 között Dénesfalva (Danišovce) és Leszkovány (Lieskovany); egykori bányatelepeit (Iglóhollópatak, Iglófehérhegy) 1960-ban Mlynky néven önálló községgé szervezték.
Spišské Podhradie
-> Szepesváralja (Spišské Podhradie; Kirchdrauf)
Város a Lőcsei-járásban, a Lőcsei-hegység D-i lejtőin, a Hernád-medence ÉK-i részén, Lőcsétől K–DK-re. L: [1921] – 2993, ebből 1952 (65,2%) szlovák, 444 (14,8%) német, 342 (11,4%) zsidó, 180 (6,0%) magyar; [2011] – 4078, ebből 3410 (83,6%) szlovák, 170 (4,2%) roma, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű....megnyit →
Város a Lőcsei-járásban, a Lőcsei-hegység D-i lejtőin, a Hernád-medence ÉK-i részén, Lőcsétől K–DK-re. L: [1921] – 2993, ebből 1952 (65,2%) szlovák, 444 (14,8%) német, 342 (11,4%) zsidó, 180 (6,0%) magyar; [2011] – 4078, ebből 3410 (83,6%) szlovák, 170 (4,2%) roma, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű....megnyit →
Részletek
Szepes vár (GJ)
Város a Lőcsei-járásban, a Lőcsei-hegység D-i lejtőin, a Hernád-medence ÉK-i részén, Lőcsétől K–DK-re. L: [1921] – 2993, ebből 1952 (65,2%) szlovák, 444 (14,8%) német, 342 (11,4%) zsidó, 180 (6,0%) magyar; [2011] – 4078, ebből 3410 (83,6%) szlovák, 170 (4,2%) roma, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3223 (79,0%) szlovák, 339 (8,3%) roma, 2 (0,1%) magyar, 1 (0,02%) német. V: [2011] – 3133 r. k., 116 gör. kat., 26 ev. – Német (szász) hospesek alapították a 13. sz.-ban. A szepesi szász városok egyike volt. Az 1876-tól rendezett tanácsú város 1922-ben elvesztett városi rangját 1990-ben kapta vissza. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. A főterén álló gótikus eredetű r. k. (Szűz Mária-) templomát a 13. sz.-ban emelték, mai klasszicista külsejét az 1824–29 közötti átépítés során kapta. Az irgalmasok temploma és kolostora 1643–58 között, empire stílusú ev. temploma 1799–1808 között, neoklasszicista zsinagógája 1905-ben, a reneszánsz Városháza 1546-ban épült. Temetőjében található az 1849. febr. 5-i branyiszkói csata emlékműve. A város fölötti gránittetőn láthatók Szepes vármegye egykori székhelyének, Szepes várának romjai. Az 1983 óta látogatható romot, amely Szl. legnagyobb, 3 ha kiterjedésű várromja, az UNESCO 1993-ban a világörökség részévé nyilvánította. A város határában mésztufát bányásznak, a Drevenik nevű mésztufahegy 1959 óta 73,6 ha-on természetvédelmi terület. – 1948-ban ~hoz csatolták Szepeshelyet, 1991-ben Kattony (Katúň) községet.
Szepes vár (GJ)Sport Revü
Részletek
Heti sportlap (Pozsony, 1919–1923). – Szerk. Schwarz Miksa, Fabík József, Feuer Gábor.
sportélet
A szlovákiai magyarok sportélete két egymástól jól elkülöníthető korszakra bontható. Az 1918-tól 1938-ig tartó korszakban a magyar sportélet autonóm szervezetet alkotva működött, a második vh. utáni évtizedekben azonban erre már nem volt lehetőség. Az első Csehszlovák Köztársaságban a sport nemzetiségi elv alapján szerveződött meg,...megnyit →
A szlovákiai magyarok sportélete két egymástól jól elkülöníthető korszakra bontható. Az 1918-tól 1938-ig tartó korszakban a magyar sportélet autonóm szervezetet alkotva működött, a második vh. utáni évtizedekben azonban erre már nem volt lehetőség. Az első Csehszlovák Köztársaságban a sport nemzetiségi elv alapján szerveződött meg,...megnyit →
Részletek
A szlovákiai magyarok sportélete két egymástól jól elkülöníthető korszakra bontható. Az 1918-tól 1938-ig tartó korszakban a magyar sportélet autonóm szervezetet alkotva működött, a második vh. utáni évtizedekben azonban erre már nem volt lehetőség. Az első Csehszlovák Köztársaságban a sport nemzetiségi elv alapján szerveződött meg, az egyes nemzeti kisebbségek külön sportszervezetekkel rendelkeztek és külön bajnokságokat, sportversenyeket rendeztek. A csehszlovákiai magyar sportélet legfőbb szerve a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség volt. A labdarúgás mellett a szlovákiai magyarok körében a tenisz, az atlétika, az úszás és vízilabda számított népszerűnek, de külön magyar jéghokiszövetség és jéghokibajnokság is létezett. A szlovákiai magyar sportolók közül többen értek el kiemelkedő eredményeket. Közülük is kiemelkedik Kóczán Mór, aki az első köztársaság idején Dunaradványban volt ref. lelkész. A több atlétikai számban is eredményes Kóczán legjelentősebb eredményét még a Csehszlovák Köztársaság megalakulása előtt, az 1912-es stockholmi olimpián érte el, ahol bronzérmet szerzett gerelyhajításban. A legsokoldalúbb sportolók egyike Bárczy Oszkár volt, aki teniszben 1918-előtt magyar, 1918 után pedig szlovák bajnok volt. A Pozsonyi Torna Egylet (PTE) asztaliteniszezőjeként indult annak a Sidó Ferencnek a sportpályafutása, aki később Mo.-nak számtalan világbajnoki címet szerzett. 1938 és 1945 között a szlovákiai magyar sportszervezet betagolódott a magyarországi sportéletbe. Az első Szlovák Köztársaságban élő kis számú magyar kisebbség sportélete leginkább csak Pozsonyra korlátozódott, amelynek magyar egyesületei főleg az atlétikában értek el kimagasló eredményeket. A második vh.-t követően a szlovákiai magyarságot sújtó intézkedések közepette nem kerülhetett sor az autonóm magyar sportélet újjászervezésére. Mivel az 1948-tól kiépülő szocialista rendszerben erre szintén nem volt mód, így a továbbiakban autonóm szlovák magyar sportéletről már nem beszélhetünk. A magyar falvakban és városokban működő sportegyesületek az egységes csehszlovák sportszervezet tagjaiként működhettek, s az egyesületek tagsága is vegyes volt nemzetiségileg. A szlovákiai magyar sportolók leginkább a labdarúgásban, vívásban, vízilabdában, kajak-kenuban értek el jó eredményeket. Vízilabdában elsősorban Kassa, labdarúgásban Dunaszerdahely és Rimaszombat, kajak-kenuban és ökölvívásban Komárom, birkózásban Bős, női kézilabdában Nyárasd, vívásban pedig Somorja vált a szlovákiai magyar s egyben a csehszlovákiai sportélet egyik központjává. A második vh.-t követő évtizedekben a szlovákiai magyar sportolók közül többek között a diszkoszvetőBugár Imre, a labdarúgó Szikora György, Gőgh Kálmán, Móder József, Németh Szilárd, a kajakozó Szabó Attila, a vívó Loksáné Rácz Katalin, a vízilabdázó Gergely István, Riszdorfer Mihály és Richárd, ill. Vlček Erik kajakosok vagy a két paraolimpiai bajnok, az íjász Lyócsa Imre és az aszteliteniszező Gáspár László ért el kiemelkedő nemzetközi sikereket. – Ir. Turczel Lajos: Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918-1938 (1992).
Sporthírek
Részletek
Heti sportlap (Kassa, 1925. jún. 3-tól aug. 10-ig). – Szerk. Schiffer Imre.
Sportvilág 1.
Részletek
Heti sportlap (Kassa, 1921–1922). – Szerk. Meisl Lajos, Lusztig Pál, Spielberger Leó.
Stampay János
(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart...megnyit →
(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart...megnyit →
Részletek
Stampay János (csa)
(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart szervezett (1887−89), 1891-ben Köbölkúton kántortanítóvá választották. A Párkány és Vidéke r. k. tanítók egyletének jegyzője volt. Imakönyvéért XIII. Leó pápa Croce di Benemerenza érdemkereszttel (1902), XII. Pius pápa Pro ecclesia et Pontifice díszkereszttel jutalmazta (1942). 1934-ben nyugdíjba ment. 1948-ban családjának el kellett hagynia a községet, egyedül maradt. A község cserkészcsapatát, főutcáját, a magyar tannyelvű alapiskolát (1999) róla nevezték el. A szülőházán emléktáblát helyeztek el. – Fm: Katolikus Egyházi Énekek, Imák és Temetési szertartások (1895), (2002-ig 43 kiadás). – Ir. Magyar Katolikus Lexikon XII. kötet. 325. old. (2007); Bertalan Vincze: Katholikus kántor (1915); Kovács Ferenc: Szülőföldünk Köbölkút (1998).
Stará Bašta
-> Óbást (Stará Bašta)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Básti-völgyben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 448, ebből 439 (98,0%) magyar; [2011] – 326, ebből 288 (88,3%) magyar, 29 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 306 (93,9%) magyar, 12 (3,7%) szlovák. V: [2011] – 309...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Básti-völgyben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 448, ebből 439 (98,0%) magyar; [2011] – 326, ebből 288 (88,3%) magyar, 29 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 306 (93,9%) magyar, 12 (3,7%) szlovák. V: [2011] – 309...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Básti-völgyben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 448, ebből 439 (98,0%) magyar; [2011] – 326, ebből 288 (88,3%) magyar, 29 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 306 (93,9%) magyar, 12 (3,7%) szlovák. V: [2011] – 309 r. k., 6 ref., 2 ev. – A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Stará Gala
Részletek
1940-ben Gelle néven Beketfával, Csallóközpósfával és Egyházgellével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 259, ebből 251 (96,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 252 r. k., 6 izr.
Stará Lesná
Részletek
Starňa
-> Sajószárnya; Sztárnya (Starňa)
1971- ben Tornaljához csatolt község a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence ÉK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától É-ra. L: [1921] – 428, ebből 363 (84,8%) magyar, 31 (7,2%) szlovák; [1970] 924, ebből 669 (72,4%) magyar, 254 (27,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 265...megnyit →
1971- ben Tornaljához csatolt község a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence ÉK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától É-ra. L: [1921] – 428, ebből 363 (84,8%) magyar, 31 (7,2%) szlovák; [1970] 924, ebből 669 (72,4%) magyar, 254 (27,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 265...megnyit →
Részletek
1971- ben Tornaljához csatolt község a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence ÉK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától É-ra. L: [1921] – 428, ebből 363 (84,8%) magyar, 31 (7,2%) szlovák; [1970] 924, ebből 669 (72,4%) magyar, 254 (27,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 265 r. k., 97 ref., 53 ev., 7 izr., 2 gör. kat. Magyar lakossága mellé a második vh. után bel- és külföldi szlovák telepesek költöztek. A Radvánszky-kastély a 19. sz. második felében neobarokk stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Starý Hrádok
-> Kisóvár; Óvár (Starý Hrádok)
Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 277, ebből 269 (97,1%) magyar, 8 (2,9%) szlovák; [2011] – 192, ebből 129 (67,2%) szlovák, 34 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 135 (70,3%) szlovák, 36 (18,8%)...megnyit →
Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 277, ebből 269 (97,1%) magyar, 8 (2,9%) szlovák; [2011] – 192, ebből 129 (67,2%) szlovák, 34 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 135 (70,3%) szlovák, 36 (18,8%)...megnyit →
Részletek
Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 277, ebből 269 (97,1%) magyar, 8 (2,9%) szlovák; [2011] – 192, ebből 129 (67,2%) szlovák, 34 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 135 (70,3%) szlovák, 36 (18,8%) magyar. V: [2011] – 80 r. k., 45 ev., 12 ref., 1 gör. kat. – A második vh. utáni lakosságcsere során túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának több mint felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek. Ref. temploma 1820-ban klasszicista stílusban épült.
Statisztika
Az első Csehszlovák Köztársaságban megtartott népszámlálás alkalmával, 1921. febr. 15-én, a köztársaság akkori területén (Kárpátaljával együtt) 13 612 424 lakos élt. Ebből a rendezett állampolgársággal bírók száma 13 373 463 volt, rendezetlen és idegen állampolgárságú 238 961 személy volt. „Csehszlovák” nemzetiségűnek 8 764 213...megnyit →
Az első Csehszlovák Köztársaságban megtartott népszámlálás alkalmával, 1921. febr. 15-én, a köztársaság akkori területén (Kárpátaljával együtt) 13 612 424 lakos élt. Ebből a rendezett állampolgársággal bírók száma 13 373 463 volt, rendezetlen és idegen állampolgárságú 238 961 személy volt. „Csehszlovák” nemzetiségűnek 8 764 213...megnyit →
Részletek
Az első Csehszlovák Köztársaságban megtartott népszámlálás alkalmával, 1921. febr. 15-én, a köztársaság akkori területén (Kárpátaljával együtt) 13 612 424 lakos élt. Ebből a rendezett állampolgársággal bírók száma 13 373 463 volt, rendezetlen és idegen állampolgárságú 238 961 személy volt. „Csehszlovák” nemzetiségűnek 8 764 213 (65,5%), németnek 3 123 624 (23,4%), magyarnak 744 621 (5,6%), orosz-rutén-ukránnak 461 449 (3,5%), zsidónak 180 504 (1,3%), lengyelnek 75 987 (0,6%), románnak 18 174 (0,1%), cigánynak 8478 (0,06%), szerbnek és horvátnak 2107, egyéb nemzetiségűnek 1306 személy vallotta magát. A mai Szl. területén 1921-ben a magyar nemzetiségűnek vallók száma 651 ezerre tehető (21,7%). A magyarok száma és részaránya Szl.-ban az elmúlt évtizedekben radikálisan csökkent. Ez a csökkenés a belső migrációs folyamatokkal, a történelmi események alakulásával, az államváltásokkal, az államhatárok módosulásaival, az erőszakos és természetes asszimilációs folyamatokkal, a vegyesházasságokkal, a népesség elöregedésével stb. magyarázható. Nehéz összevetni a tíz évenként végrehajtott népszámlálási adatokat, hiszen azok szinte minden esetben az adott történelmi változások függvényében és más-más szempontok szerint mérték a lakosság lélekszámát és összetételét. Megállapítható, hogy a mai Szl. területén 1921 és 2011 között a lakosság lélekszáma 3 millióról 5 397 036 főre emelkedett, ebből a szlovákok száma 4 352 775 volt, a magyarok lélekszáma 650 597-ről 458 467-re csökkent. A magyarok részaránya Szl.-ban a 2011-es népszámlálás szerint 8,49%. A legnagyobb a Nyitrai kerületben (24,6%) és a Nagyszombati kerületben (21,8%). A települések nemzetiségi jellege igen nagy mértékben különbözik, Szl. településeinek 72,3%-a erős szlovák többségű, 4,7%-a erős magyar többségű, erős ruszin többségű 3, erős roma többségű 2 település. Enyhe szlovák többségű a települések 10,6%-a, enyhe magyar többségű 7,9%-a, s a települések 0,5%-ában (enyhe) roma, 1,1%-ában (enyhe) ruszin többség volt kimutatható. A szlovákiai nemzetiségek tehát igen eltérő összetételben laknak többségi, kisebbségi, esetleg szórványjellegű településeken. – Ir. Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek (1989); Gyurgyík László: Magyar mérleg (1994); Dohányos Róbert–Lelkes Gábor–Tóth Károly szerk.: Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003 (2004).
Staud Gábor
(* 1887. nov. 22. Aranyosmarót, † 1967. máj. 14. Budapest [Mo.]) Publicista, lapszerkesztő, művelődésszervező. Középiskoláit Pozsonyban és Szegeden, a jogi egyetemet Budapesten és Berlinben végezte. 1913-tól 1918-ig a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium munkatársa volt. Az államfordulat után csekeji (Čakajovce) birtokán gazdálkodott. Alapítója, majd elnöke volt...megnyit →
(* 1887. nov. 22. Aranyosmarót, † 1967. máj. 14. Budapest [Mo.]) Publicista, lapszerkesztő, művelődésszervező. Középiskoláit Pozsonyban és Szegeden, a jogi egyetemet Budapesten és Berlinben végezte. 1913-tól 1918-ig a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium munkatársa volt. Az államfordulat után csekeji (Čakajovce) birtokán gazdálkodott. Alapítója, majd elnöke volt...megnyit →
Részletek
(* 1887. nov. 22. Aranyosmarót, † 1967. máj. 14. Budapest [Mo.]) Publicista, lapszerkesztő, művelődésszervező. Középiskoláit Pozsonyban és Szegeden, a jogi egyetemet Budapesten és Berlinben végezte. 1913-tól 1918-ig a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium munkatársa volt. Az államfordulat után csekeji (Čakajovce) birtokán gazdálkodott. Alapítója, majd elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetségnek, szerkesztője a Nemzeti Kultúrának. 1936-ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület titkárává választották. Az első bécsi döntés után 1945-ig az érsekújvári törvényszék elnöke volt. A második vh.-t követően Budapesten élt.
Staudt Csengeli Mihály
(* 1907. ápr. 18. Komárom, † 1970. márc. 3. Pozsony) Festő, restaurátor. Pályafutását mint műbútorasztalos kezdte. Autodidakta, Harmos Károlynál és Gwerk Ödönnél tanult. 1926-tól állított ki Komáromban, Pozsonyban, Selmecbányán, Zólyomban. Első pozsonyi kiállítása után 1934-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával...megnyit →
(* 1907. ápr. 18. Komárom, † 1970. márc. 3. Pozsony) Festő, restaurátor. Pályafutását mint műbútorasztalos kezdte. Autodidakta, Harmos Károlynál és Gwerk Ödönnél tanult. 1926-tól állított ki Komáromban, Pozsonyban, Selmecbányán, Zólyomban. Első pozsonyi kiállítása után 1934-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával...megnyit →
Részletek
Staudt Csengeli Mihály (SZM)
(* 1907. ápr. 18. Komárom, † 1970. márc. 3. Pozsony) Festő, restaurátor. Pályafutását mint műbútorasztalos kezdte. Autodidakta, Harmos Károlynál és Gwerk Ödönnél tanult. 1926-tól állított ki Komáromban, Pozsonyban, Selmecbányán, Zólyomban. Első pozsonyi kiállítása után 1934-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával Párizsba, majd Budapestre utazott. 1938 után Szl.-ban marad, Pozsonyban és Menyhén élt. 1945-től Pozsonyban telepedett le. 1948-tól kizárólag képzőművészettel foglalkozott, mint restaurátor és festőművész. 1954-ben restaurátori képesítést nyer Prágában. 1960–1964 között restaurátorként tevékenykedett. – Ir. Szíj Rezső: Staudt Csengeli Mihály művészetéről (mon., 1986).
Stefi
Részletek
Humoros hetilap (Pozsony, 1925–1926). 1926 júl.-tól önálló lapként megszűnt, és a Futár-Stefi nevű új lap mellékleteként jelent meg. A legszínvonalasabb kisebbségi humoros lapok közé tartozott. – Szerk. Strélinger Dezső.
Steiner Gábor
(* 1887. szept. 9. Komárom, † 1942. okt. 8. Buchenwald [Németország]) Nyomdász, politikus. Fiatalon bejárta Csehországot, Németországot és Svájcot. 1904-től a nyomdász-szakszervezet tagja volt, 1906-tól pedig részt vett a Szociáldemokrata Párt munkájában. Később belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Aktívan bekapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság kiépítésébe,...megnyit →
(* 1887. szept. 9. Komárom, † 1942. okt. 8. Buchenwald [Németország]) Nyomdász, politikus. Fiatalon bejárta Csehországot, Németországot és Svájcot. 1904-től a nyomdász-szakszervezet tagja volt, 1906-tól pedig részt vett a Szociáldemokrata Párt munkájában. Később belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Aktívan bekapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság kiépítésébe,...megnyit →
Részletek
(* 1887. szept. 9. Komárom, † 1942. okt. 8. Buchenwald [Németország]) Nyomdász, politikus. Fiatalon bejárta Csehországot, Németországot és Svájcot. 1904-től a nyomdász-szakszervezet tagja volt, 1906-tól pedig részt vett a Szociáldemokrata Párt munkájában. Később belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Aktívan bekapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság kiépítésébe, majd a Vörös Hadseregben szolgált. A Tanácsköztársaság bukása után halálra ítélték, de megszökött, és Csehszl.-ban telepedett le. Egyik alapítója volt CSKP-nak. 1929-től tagja volt a párt Központi Bizottságának, 1938-ig a párt képviselője, majd szenátora volt. Parlamenti felszólalásaiban erélyesen síkraszállt a nemzetiségi jogokért, a nemzeti egyenjogúságért. Röviddel a német megszállás után, 1939. márc. 30-án Prágában a nácik letartóztatták. Drezdába, Dachauba, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcolták, ahol életét vesztette. Szabó Béla életrajzi regényt írt róla (Hűség, 1968).
Stelczer Endre
(* 1923. dec. 17. Pozsony, † 1945. ápr. 6. Pozsony) Költő. 1942-ben érettségizett, utána a Komenský Egyetem német–magyar szakos hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezhette be. 1945. ápr. 3-án a város szovjet elfoglalását előkészítő tüzérségi támadás során gránátszilánkoktól halálosan megsebesült. – Tehetséges költőnek mutatkozott. 1942-ben két iskolatársával,...megnyit →
(* 1923. dec. 17. Pozsony, † 1945. ápr. 6. Pozsony) Költő. 1942-ben érettségizett, utána a Komenský Egyetem német–magyar szakos hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezhette be. 1945. ápr. 3-án a város szovjet elfoglalását előkészítő tüzérségi támadás során gránátszilánkoktól halálosan megsebesült. – Tehetséges költőnek mutatkozott. 1942-ben két iskolatársával,...megnyit →
Részletek
(* 1923. dec. 17. Pozsony, † 1945. ápr. 6. Pozsony) Költő. 1942-ben érettségizett, utána a Komenský Egyetem német–magyar szakos hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezhette be. 1945. ápr. 3-án a város szovjet elfoglalását előkészítő tüzérségi támadás során gránátszilánkoktól halálosan megsebesült. – Tehetséges költőnek mutatkozott. 1942-ben két iskolatársával, Szabó Lászlóval és Hentz Zoltánnal közös verskötete jelent meg, melyet Válogatott költemények címmel tanáruk, Szalatnai Rezső állított össze. – Fm. Üzentek értem (v., 1993).
Stelczer Lajos
(* 1890. jún. 19. Pozsony, † 1967. szept. 10. Budapest [Mo.]) Tanulmányíró, lapszerkesztő. Szülővárosában érettségizett, majd a budapesti egyetemen (Eötvös-kollégistaként) magyar–német szakos tanári képesítést szerzett. 1918 után a magyar ellenzéki pártok sajtójában dolgozott, s főleg a kisebbségi iskolaügy problémáival foglalkozott. Felelős szerkesztője volt a Pozsonyban 1936 és...megnyit →
(* 1890. jún. 19. Pozsony, † 1967. szept. 10. Budapest [Mo.]) Tanulmányíró, lapszerkesztő. Szülővárosában érettségizett, majd a budapesti egyetemen (Eötvös-kollégistaként) magyar–német szakos tanári képesítést szerzett. 1918 után a magyar ellenzéki pártok sajtójában dolgozott, s főleg a kisebbségi iskolaügy problémáival foglalkozott. Felelős szerkesztője volt a Pozsonyban 1936 és...megnyit →
Részletek
(* 1890. jún. 19. Pozsony, † 1967. szept. 10. Budapest [Mo.]) Tanulmányíró, lapszerkesztő. Szülővárosában érettségizett, majd a budapesti egyetemen (Eötvös-kollégistaként) magyar–német szakos tanári képesítést szerzett. 1918 után a magyar ellenzéki pártok sajtójában dolgozott, s főleg a kisebbségi iskolaügy problémáival foglalkozott. Felelős szerkesztője volt a Pozsonyban 1936 és 1938 között megjelent Szülőföldünk c. honismereti lapnak. A szlovák állam idején a Magyar Párt funkcionáriusa volt, s forrásértékű tanulmányt írt a magyar iskolákról (A szlovákiai magyar iskolaügy, 1942). 1945-ben Budapestre menekült, ahol aktívan részt vett a magyarok szlovákiai jogfosztását sérelmező akciókban, ill. a menekült és kitoloncolt magyarok jogi és szociális segítésében. – Ir. Tóth László szerk.: „Hívebb emlékezésül… ” Csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből 1945–1948 (1995).
Stibrányi Gusztáv, id.
(* 1909. dec. 12. Budapest [Mo.] † 2001. Szepsi) Gyógyszerész, helytörténész. Az eperjesi szlovák gimnáziumban érettségizett (1928), a prágai Károly Egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet (1932). 1934–1982 között Ungvárott, Námesztón (Námestovo), Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom), Mencenzéfen, végül Szepsiben volt gyógyszerész. A természet- és műemlékvédelemmel,...megnyit →
(* 1909. dec. 12. Budapest [Mo.] † 2001. Szepsi) Gyógyszerész, helytörténész. Az eperjesi szlovák gimnáziumban érettségizett (1928), a prágai Károly Egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet (1932). 1934–1982 között Ungvárott, Námesztón (Námestovo), Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom), Mencenzéfen, végül Szepsiben volt gyógyszerész. A természet- és műemlékvédelemmel,...megnyit →
Részletek
(* 1909. dec. 12. Budapest [Mo.] † 2001. Szepsi) Gyógyszerész, helytörténész. Az eperjesi szlovák gimnáziumban érettségizett (1928), a prágai Károly Egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet (1932). 1934–1982 között Ungvárott, Námesztón (Námestovo), Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom), Mencenzéfen, végül Szepsiben volt gyógyszerész. A természet- és műemlékvédelemmel, a helytörténettel kapcsolatos írásai szlovákiai magyar lapokban jelentek meg. – Fm. Szepsi város története (tan., 1980); Somodi története (tan., 1982); Szepsi és környéke barlangjai (1983); Szádelői regék (1984).
Stirber Lajos
(* 1942. jan. 26. Komárom) Pedagógus, karvezető. A nyitrai Pedagógiai Intézetben szerezte orosz–földrajz–zene szakos tanári oklevelét 1963-ban. 1965-től Komáromban tanított. 1983–1990-ben a járási pedagógiai központ munkatársa volt. Zenepedagógiai munkájának fontos része a karvezetés. Az irányításával működő gyermekkórus országos versenyek rendszeres szereplője volt. Társszerzőként több...megnyit →
(* 1942. jan. 26. Komárom) Pedagógus, karvezető. A nyitrai Pedagógiai Intézetben szerezte orosz–földrajz–zene szakos tanári oklevelét 1963-ban. 1965-től Komáromban tanított. 1983–1990-ben a járási pedagógiai központ munkatársa volt. Zenepedagógiai munkájának fontos része a karvezetés. Az irányításával működő gyermekkórus országos versenyek rendszeres szereplője volt. Társszerzőként több...megnyit →
Részletek
Stirber Lajos (csa)
(* 1942. jan. 26. Komárom) Pedagógus, karvezető. A nyitrai Pedagógiai Intézetben szerezte orosz–földrajz–zene szakos tanári oklevelét 1963-ban. 1965-től Komáromban tanított. 1983–1990-ben a járási pedagógiai központ munkatársa volt. Zenepedagógiai munkájának fontos része a karvezetés. Az irányításával működő gyermekkórus országos versenyek rendszeres szereplője volt. Társszerzőként több zenei nevelés tankönyvet, ill. módszertani kézikönyvet írt. 2012-ben Harmónia életműdíjat kapott. 2021-ben megkapta a Szlovákiai Civil Becsületrend-díjat.
Štitáre
-> Alsócsitár; Csitár (Štitáre)
Község a Nyitrai járásban, a Zsibrice hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 462, ebből 423 (91,6%) magyar, 37 (8,0%) szlovák; [2011] – 707, ebből 487 (68,9%) szlovák, 191 (27%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 463 (65,5%) szlovák, 208 (29,4%) magyar. V:...megnyit →
Község a Nyitrai járásban, a Zsibrice hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 462, ebből 423 (91,6%) magyar, 37 (8,0%) szlovák; [2011] – 707, ebből 487 (68,9%) szlovák, 191 (27%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 463 (65,5%) szlovák, 208 (29,4%) magyar. V:...megnyit →
Részletek
Község a Nyitrai járásban, a Zsibrice hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 462, ebből 423 (91,6%) magyar, 37 (8,0%) szlovák; [2011] – 707, ebből 487 (68,9%) szlovák, 191 (27%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 463 (65,5%) szlovák, 208 (29,4%) magyar. V: [2011] – 550 r. k., 8 ev., 3 gör. kat., 1 ref. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1785-ben épült klasszicista stílusban egy korábbi templom alapjain. Határában, a Zsibrice D-i lejtőin 1954-ben 24,5 ha-on természetvédelmi területet létesítettek. – 1975–2002 között közigazgatásilag Nyitrához tartozott.
Alsócsitár – r. k. templom (GJ)
Štítnik
-> Csetnek (Štítnik)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Csetnek-patak völgyében, Rozsnyótól Ny-ra. L: [1921] – 1349, ebből 666 (49,4%) szlovák, 600 (44,5%) magyar; [2011] – 1544, ebből 1293 (83,7%) szlovák, 20 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1259 (81,5%) szlovák, 23 (1,5%) magyar....megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Csetnek-patak völgyében, Rozsnyótól Ny-ra. L: [1921] – 1349, ebből 666 (49,4%) szlovák, 600 (44,5%) magyar; [2011] – 1544, ebből 1293 (83,7%) szlovák, 20 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1259 (81,5%) szlovák, 23 (1,5%) magyar....megnyit →
Részletek
Csetnek − Evangélikus templom (GJ)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Csetnek-patak völgyében, Rozsnyótól Ny-ra. L: [1921] – 1349, ebből 666 (49,4%) szlovák, 600 (44,5%) magyar; [2011] – 1544, ebből 1293 (83,7%) szlovák, 20 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1259 (81,5%) szlovák, 23 (1,5%) magyar. V: [2011] – 608 ev., 182 r. k., 8 gör. kat., 6 ref. – Német bányászok által a 13. sz.-ban alapított, egykor csipkéjéről és pipadohányáról is híres bányaváros volt, amelynek határában a 20. sz. elejéig antimon-, vas- és mangánércet bányásztak. Legjelentősebb műemléke a főterén álló, 14. sz.-ban épült gótikus stílusú ev. templom, értékes belsőberendezéssel, többek között a mai Szl. legrégibb, 1492-ben készült orgonájával. A község közepén található a Bebekek középkori vízivárának maradványa, amelynek épségben maradt Ny-i szárnyát a Sárkány család a 19. sz. második felében kúriává alakíttatta át. R. k. (Szt. Júdás Tádé-) temploma 1749–53 között épült barokk, a Kerepesy-, majd Sebők-kúria 1783-ban rokokó-klasszicista, a városháza 1780-ban klasszicista, a Szontágh-kúria a 18. sz.-ban, a Malatinszky-palota a 18. sz. utolsó harmadában, a Madarász-palota a 18. sz. második felében klasszicista stílusban.
Csetnek − Gyöngyössi István sírja (GJ)
Stollmann András
(* 1932. szept. 19. Rozsnyó) Zoológus, ornitológus, muzeológus, szakíró. 1952-ben a komáromi gimnáziumban érettségizett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1957-ben biológia–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1958-tól a zsolnai Vágvölgyi Múzeum zoológusaként dolgozott. 1972-ben a Comenius Egyetemen zoológiából doktorált. 1974-től 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig a SZTA óhegyi Kutató Állomásának...megnyit →
(* 1932. szept. 19. Rozsnyó) Zoológus, ornitológus, muzeológus, szakíró. 1952-ben a komáromi gimnáziumban érettségizett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1957-ben biológia–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1958-tól a zsolnai Vágvölgyi Múzeum zoológusaként dolgozott. 1972-ben a Comenius Egyetemen zoológiából doktorált. 1974-től 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig a SZTA óhegyi Kutató Állomásának...megnyit →
Részletek
(* 1932. szept. 19. Rozsnyó) Zoológus, ornitológus, muzeológus, szakíró. 1952-ben a komáromi gimnáziumban érettségizett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1957-ben biológia–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1958-tól a zsolnai Vágvölgyi Múzeum zoológusaként dolgozott. 1972-ben a Comenius Egyetemen zoológiából doktorált. 1974-től 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig a SZTA óhegyi Kutató Állomásának munkatársavolt. 1994-től Ógyallán él. Elsősorban apró emlősökkel, parazitológiával és madarak megfigyelésével foglalkozik. A Komáromi járásban több természetvédelmi terület kialakítását kezdeményezte (keszegfalui Kissziget, bősi Rétisas-sziget, pati Hévíz, Csicsói holtág). Több kiadvány szerkesztésében és összeállításában közreműködött. Tudományos dolgozatai a szlovákiai Ochrana prírody, Pamiatky a príroda, a magyarországi Aquila és más folyóiratokban, valamint évkönyvekben, konferenciakötetekben jelennek meg. A pozsonyi A Hétben 1990-ben sorozatot közölt Szl. védett madarairól.
Štós
-> Stósz (Štós; Stoß)
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység K-i részén, a Bódva folyó forrásvidékén, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1022, ebből 599 (58,6%) német, 366 (35,8%) magyar, 24 (2,3%) szlovák; [2011] – 739, ebből 623 (84,3%) szlovák, 30 (4,1%) német, 5 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység K-i részén, a Bódva folyó forrásvidékén, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1022, ebből 599 (58,6%) német, 366 (35,8%) magyar, 24 (2,3%) szlovák; [2011] – 739, ebből 623 (84,3%) szlovák, 30 (4,1%) német, 5 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Részletek
Stósz − Fábry ház (FI)
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység K-i részén, a Bódva folyó forrásvidékén, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1022, ebből 599 (58,6%) német, 366 (35,8%) magyar, 24 (2,3%) szlovák; [2011] – 739, ebből 623 (84,3%) szlovák, 30 (4,1%) német, 5 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 525 (71,0%) szlovák, 59 (8,0%) német, 17 (2,3%) magyar. V: [2011] – 496 r. k., 45 ev., 22 gör. kat., 6 ref. – Az Anjou-királyok által Elzászból és Stájero.-ból betelepített német bányászok és vaskovácsok alapították a 14. sz. elején. Hegyeiben évszázadokon keresztül ezüstöt, rezet és vasércet bányásztak, közelében számos vashámor működött; 1827-ben alapított késgyárában a 20. sz. közepéig kiváló minőségű késeket és más acélárut készítettek. Ún. mánta német lakosainak jelentős részét a második vh. után kitelepítették Németországba. R. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1500 körül gótikus stílusban épült, a 18. sz. második felében barokk-klasszicista stílusban alakították át, reneszánsz tornyát 1611-ben emelték. Az ev. templom 1886–88-ban emelt klasszicista építmény. ~on élt és alkotott Fábry Zoltán, akinek szülőházát 1975-ben emlékházzá alakították át, sírhelye fölött felállított mellszobrát (Löffler Béla alkotását) 1973-ban avatták fel. A községtől É-ra, a Kojsói-havasok lábánál található stószi gyógyfürdő klimatikus gyógyhely. A fürdő r. k. (Jézus szentséges szíve) kápolnája 1949-ben épült modernista stílusban.
Fábry Zoltán síremléke a stószi temetőben (GJ)
Stósz − a Fábry ház belseje (FI)
Stósz (Štós; Stoß)
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység K-i részén, a Bódva folyó forrásvidékén, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1022, ebből 599 (58,6%) német, 366 (35,8%) magyar, 24 (2,3%) szlovák; [2011] – 739, ebből 623 (84,3%) szlovák, 30 (4,1%) német, 5 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység K-i részén, a Bódva folyó forrásvidékén, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1022, ebből 599 (58,6%) német, 366 (35,8%) magyar, 24 (2,3%) szlovák; [2011] – 739, ebből 623 (84,3%) szlovák, 30 (4,1%) német, 5 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Részletek
Stósz − Fábry ház (FI)
Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység K-i részén, a Bódva folyó forrásvidékén, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1022, ebből 599 (58,6%) német, 366 (35,8%) magyar, 24 (2,3%) szlovák; [2011] – 739, ebből 623 (84,3%) szlovák, 30 (4,1%) német, 5 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 525 (71,0%) szlovák, 59 (8,0%) német, 17 (2,3%) magyar. V: [2011] – 496 r. k., 45 ev., 22 gör. kat., 6 ref. – Az Anjou-királyok által Elzászból és Stájero.-ból betelepített német bányászok és vaskovácsok alapították a 14. sz. elején. Hegyeiben évszázadokon keresztül ezüstöt, rezet és vasércet bányásztak, közelében számos vashámor működött; 1827-ben alapított késgyárában a 20. sz. közepéig kiváló minőségű késeket és más acélárut készítettek. Ún. mánta német lakosainak jelentős részét a második vh. után kitelepítették Németországba. R. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1500 körül gótikus stílusban épült, a 18. sz. második felében barokk-klasszicista stílusban alakították át, reneszánsz tornyát 1611-ben emelték. Az ev. templom 1886–88-ban emelt klasszicista építmény. ~on élt és alkotott Fábry Zoltán, akinek szülőházát 1975-ben emlékházzá alakították át, sírhelye fölött felállított mellszobrát (Löffler Béla alkotását) 1973-ban avatták fel. A községtől É-ra, a Kojsói-havasok lábánál található stószi gyógyfürdő klimatikus gyógyhely. A fürdő r. k. (Jézus szentséges szíve) kápolnája 1949-ben épült modernista stílusban.
Fábry Zoltán síremléke a stószi temetőben (GJ)Stósz − a Fábry ház belseje (FI)Stószi gyógyfürdő
Részletek
635 m tengerszint feletti magasságban elterülő klimatikus üdülőhely a Kojsói-havasok alatt. A fürdőt körülölelő fenyvesek által teremtett mikroklíma és a hidegvíz-gyógyintézet légzőszervi megbetegedések és szilikózis gyógyítására alkalmas. A fürdő szolgáltatásai közt barlangi gyógykezelés is szerepel, ami a közeli Jászói barlangban történik.