Simon Zsolt
(* 1970. aug. 26. Rimaszombat) Agrármérnök, politikus. A rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1988), a brünni Mezőgazdasági Egyetem Közgazdasági Karán agrárgépészmérnöki oklevelet szerzett (1993). Tanulmányai befejeztével mezőgazdasági magánvállalkozóként dolgozott. 2002–2006 között a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője; 2009-ben...megnyit →
(* 1970. aug. 26. Rimaszombat) Agrármérnök, politikus. A rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1988), a brünni Mezőgazdasági Egyetem Közgazdasági Karán agrárgépészmérnöki oklevelet szerzett (1993). Tanulmányai befejeztével mezőgazdasági magánvállalkozóként dolgozott. 2002–2006 között a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője; 2009-ben...megnyit →
Részletek
Simon Zsolt (FI)
(* 1970. aug. 26. Rimaszombat) Agrármérnök, politikus. A rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1988), a brünni Mezőgazdasági Egyetem Közgazdasági Karán agrárgépészmérnöki oklevelet szerzett (1993). Tanulmányai befejeztével mezőgazdasági magánvállalkozóként dolgozott. 2002–2006 között a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője; 2009-ben kilépett az MKP-ból, és Bugár Bélával Most–Híd néven új pártot alapított, melynek alelnöke s parlamenti képviselője lett. 2010-ben a Radičová-kormányban mezőgazdasági, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, majd a kormány átalakítása után mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. 2019-ben Magyar Fórum néven új pártot alapított.
Šimonovce
-> Rimasimonyi; Simonyi (Šimonovce)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 607, ebből 577 (95,1%) magyar, 29 (4,8%) szlovák; [2011] – 571, ebből 319 (55,9%) magyar, 154 (27,0%) roma, 68 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 506 (88,6%)...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 607, ebből 577 (95,1%) magyar, 29 (4,8%) szlovák; [2011] – 571, ebből 319 (55,9%) magyar, 154 (27,0%) roma, 68 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 506 (88,6%)...megnyit →
Részletek
Rimasimonyi – ref. templom (GJ)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 607, ebből 577 (95,1%) magyar, 29 (4,8%) szlovák; [2011] – 571, ebből 319 (55,9%) magyar, 154 (27,0%) roma, 68 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 506 (88,6%) magyar, 27 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 378 r. k., 109 ref., 3 ev., 2 gör. kat. – Régebbi alapokon álló ref. temploma 1790-ben barokk-klasszicista, a Biró-kúria a 19. sz. l. felében klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Simonyi
-> Rimasimonyi; Simonyi (Šimonovce)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 607, ebből 577 (95,1%) magyar, 29 (4,8%) szlovák; [2011] – 571, ebből 319 (55,9%) magyar, 154 (27,0%) roma, 68 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 506 (88,6%)...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 607, ebből 577 (95,1%) magyar, 29 (4,8%) szlovák; [2011] – 571, ebből 319 (55,9%) magyar, 154 (27,0%) roma, 68 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 506 (88,6%)...megnyit →
Részletek
Rimasimonyi – ref. templom (GJ)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 607, ebből 577 (95,1%) magyar, 29 (4,8%) szlovák; [2011] – 571, ebből 319 (55,9%) magyar, 154 (27,0%) roma, 68 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 506 (88,6%) magyar, 27 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 378 r. k., 109 ref., 3 ev., 2 gör. kat. – Régebbi alapokon álló ref. temploma 1790-ben barokk-klasszicista, a Biró-kúria a 19. sz. l. felében klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Simonyi Alapítvány
A szlovákiai magyar egyetem létrehozásáért alakult alapítvány. Létrehozását a gömöri Simonyi községben kezdeményezték 1991-ben, székhelye Rimaszombat. Többéves gyűjtést szervezett a magyar egyetem anyagi támogatása érdekében. A későbbiekben küldetésének tekintette a szlovákiai magyar közösség támogatását, különös hangsúlyt fektetve a kultúra, közművelődés és oktatásügy ápolására és...megnyit →
A szlovákiai magyar egyetem létrehozásáért alakult alapítvány. Létrehozását a gömöri Simonyi községben kezdeményezték 1991-ben, székhelye Rimaszombat. Többéves gyűjtést szervezett a magyar egyetem anyagi támogatása érdekében. A későbbiekben küldetésének tekintette a szlovákiai magyar közösség támogatását, különös hangsúlyt fektetve a kultúra, közművelődés és oktatásügy ápolására és...megnyit →
Részletek
A szlovákiai magyar egyetem létrehozásáért alakult alapítvány. Létrehozását a gömöri Simonyi községben kezdeményezték 1991-ben, székhelye Rimaszombat. Többéves gyűjtést szervezett a magyar egyetem anyagi támogatása érdekében. A későbbiekben küldetésének tekintette a szlovákiai magyar közösség támogatását, különös hangsúlyt fektetve a kultúra, közművelődés és oktatásügy ápolására és védelmére, a környezetvédelemre, a természeti és kulturális értékek védelmére, a tehetséges fiatalok felkarolására és a közösségi, intézményi hálózat fejlesztésének támogatására. Vezetője B. Kovács István.
Simonyi Lajos
(* 1904. dec. 19. Horváti, † 1998. ápr. 7. Párkány) Pedagógus, képzőművész. Az esztergomi Szt. Imre Főreáliskolában érettségizett 1922-ben, majd a prágai német egyetem építészeti karán kezdte tanulmányait, melyeket két szemeszter után Pozsonyban folytatott, ahol tanítói vizsgát tett. 1950–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán,...megnyit →
(* 1904. dec. 19. Horváti, † 1998. ápr. 7. Párkány) Pedagógus, képzőművész. Az esztergomi Szt. Imre Főreáliskolában érettségizett 1922-ben, majd a prágai német egyetem építészeti karán kezdte tanulmányait, melyeket két szemeszter után Pozsonyban folytatott, ahol tanítói vizsgát tett. 1950–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán,...megnyit →
Részletek
(* 1904. dec. 19. Horváti, † 1998. ápr. 7. Párkány) Pedagógus, képzőművész. Az esztergomi Szt. Imre Főreáliskolában érettségizett 1922-ben, majd a prágai német egyetem építészeti karán kezdte tanulmányait, melyeket két szemeszter után Pozsonyban folytatott, ahol tanítói vizsgát tett. 1950–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, valamint a kassai Šafárik Egyetem BTK-án tanult, és történelem–képzőművészet szakos tanári képesítést szerzett. – 1929 és 1945 között Ipolynyéken, Naszvadon és Udvardon tanított. 1946–1949-ben a magyar áttelepítési bizottság meghatalmazottja. Ezután Kürtön, majd Tardoskedden volt tanító, ill. iskolaigazgató. 1960-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola képzőművészeti tanszékének tanársegéde. Nyugdíjazása után, 1966–1976 között a párkányi művészeti alapiskola általa alapított képzőművészeti osztályát vezette. Diákévei alatt kezdett festeni, 16 csoportos és 23 önálló kiállítása volt. Halála előtt néhány évvel a szülőfalujához közeli Ipolyságnak adományozta mintegy kétszáz képét, ez lett az alapja a város galériájának, amely később felvette a festő nevét.
Sinkó Ferenc
(* 1912. júl. 19. Gyerk, † 1990. nov. 1. Budapest [Mo.]) Író, szerkesztő, műfordító. Jogi tanulmányait Prágában végezte, ahol bekapcsolódott a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre és a Prohászka-körök (Prohászka Ottokár Körök Szövetsége) munkájába. 1933-tól az Új Élet c. lap segédszerkesztője, 1935 és 1939 között...megnyit →
(* 1912. júl. 19. Gyerk, † 1990. nov. 1. Budapest [Mo.]) Író, szerkesztő, műfordító. Jogi tanulmányait Prágában végezte, ahol bekapcsolódott a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre és a Prohászka-körök (Prohászka Ottokár Körök Szövetsége) munkájába. 1933-tól az Új Élet c. lap segédszerkesztője, 1935 és 1939 között...megnyit →
Részletek
(* 1912. júl. 19. Gyerk, † 1990. nov. 1. Budapest [Mo.]) Író, szerkesztő, műfordító. Jogi tanulmányait Prágában végezte, ahol bekapcsolódott a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre és a Prohászka-körök (Prohászka Ottokár Körök Szövetsége) munkájába. 1933-tól az Új Élet c. lap segédszerkesztője, 1935 és 1939 között főszerkesztője, de más lapokban is publikált (A Mi Lapunk, Tábortűz, Prágai Magyar Hírlap). Az első bécsi döntés után Budapesten a Felvidéki Magyar Hírlap, majd a Magyarország c. lap, a háborút követően nyugdíjazásáig az Új Ember munkatársa volt. Tanulmányokat, ill. szépprózát írt, vallásos szellemiségű könyveket állított össze, és cseh írók műveit fordította magyarra. Szülőfalujában, Gyerken emléktáblát avattak tiszteletére. Mo.-n a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége Sinkó Ferenc-díjat alapított a pályakezdő újságírók jutalmazására. – Fm. Öreg malom árnyai (r., 1944.); Boldogasszony legénye (dráma, 1947); Fekete madár (elb., 1975).
Siposs Ernő
Részletek
(* 1921. jún. 29. Somorja, † 1986. okt. 19. Somorja) Színész. 1959-ben került színésznek a komáromi Magyar Területi Színházhoz, s 1981-es nyugdíjba vonulásáig annak tagja maradt. Ezt megelőzően a somorjai Csemadok szervezet műkedvelő színjátszó együttesének oszlopos tagja volt. Hangjátékok, kabaréműsorok gyakori szereplője.
Siposs Jenő 1.
(* 1920. júl. 1. Somorja, † 1997. aug. 17. Komárom) Színész, színműíró, színműfordító, színházi szakíró. Dunaszerdahelyen érettségizett 1940-ben. Katonaként megjárta a második vh. harctereit, így 1940-ben Budapesten kezdett jogi tanulmányait csak 1948-ban fejezhette be. Ezután hazakerült Somorjára, ahol előbb jogügyi előadó, majd útépítő munkás....megnyit →
(* 1920. júl. 1. Somorja, † 1997. aug. 17. Komárom) Színész, színműíró, színműfordító, színházi szakíró. Dunaszerdahelyen érettségizett 1940-ben. Katonaként megjárta a második vh. harctereit, így 1940-ben Budapesten kezdett jogi tanulmányait csak 1948-ban fejezhette be. Ezután hazakerült Somorjára, ahol előbb jogügyi előadó, majd útépítő munkás....megnyit →
Részletek
Siposs Jenő, színész (FI)
(* 1920. júl. 1. Somorja, † 1997. aug. 17. Komárom) Színész, színműíró, színműfordító, színházi szakíró. Dunaszerdahelyen érettségizett 1940-ben. Katonaként megjárta a második vh. harctereit, így 1940-ben Budapesten kezdett jogi tanulmányait csak 1948-ban fejezhette be. Ezután hazakerült Somorjára, ahol előbb jogügyi előadó, majd útépítő munkás. Alapító tagja a Csemadok helyi szervezetének; aktív műkedvelő színjátszó. 1952-ben alapító színésze a komáromi Magyar Területi Színháznak (1957–1975 között egyidejűleg irodalmi titkár is; 1980-ban ment nyugdíjba). Ismertek színházi publicisztikái, színészportréi és -interjúi is. A Magyar Területi Színház, ill. a Thália Színpad több mesejátékát is bemutatta. Színművei a műkedvelő színjátszó együttesek kedvelt repertoárdarabjai közé számítottak. A pozsonyi rádió magyar adása számos hangjátékát sugározta. Több színművét lefordították szlovákra, ill. ukránra, maga is fordított szlovák színműveket magyarra. Szlovák, ill. magyar filmekben játszott kisebb-nagyobb szerepeket, számos hangjátékszerepet alakított, kabaréműsorok kedvelt komikusa volt. – Fm. A csodálatos erszény (mesejáték); Bolondóra (vígjáték); Tülekedők (vígjáték); Bumeráng (vígjáték); Jávorfácska (mesejáték); A farkas és az őzikék (mesejáték); Utazás Idómiába (mesejáték); Nagy baj az agybaj (komédia); Rosszcsont Ferke (mesejáték); Bagolyvár (mesejáték); Nagyezüst (hangjáték); Majomszeretet, Bumeráng – Főbb színházi szerepei: Fuvaros Szél János (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Basilio (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély); Von kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Vincentio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Sztolarik (Mikszáth Kálmán–Melichárek Jana: Szent Péter esernyője); Kraus ezredes (Jaroslav Hašek: Švejk); Haynau (Jókai Mór–Kopányi György: A kőszívű ember fiai); Valkay tanár úr (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-Es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); A Komáromi Jókai Színház archívuma.
Siposs Jenő 2.
(* 1949. okt. 8. Pozsony) Kórusvezető, zenepedagógus. A pedagógiai főiskolát Nyitrán végezte. Négy évig a Ponitran Népi Együttes zenekarában nagybőgőn játszott és a főiskola énekkarában énekelt. Pedagógus pályáját a komáromi alapiskolában kezdte 1973-ban, majd az Eötvös utcai iskolában folytatta. Az iskola énekkarát 1984-ben vette...megnyit →
(* 1949. okt. 8. Pozsony) Kórusvezető, zenepedagógus. A pedagógiai főiskolát Nyitrán végezte. Négy évig a Ponitran Népi Együttes zenekarában nagybőgőn játszott és a főiskola énekkarában énekelt. Pedagógus pályáját a komáromi alapiskolában kezdte 1973-ban, majd az Eötvös utcai iskolában folytatta. Az iskola énekkarát 1984-ben vette...megnyit →
Részletek
Siposs Jenő, kórusvezető (GJ)
(* 1949. okt. 8. Pozsony) Kórusvezető, zenepedagógus. A pedagógiai főiskolát Nyitrán végezte. Négy évig a Ponitran Népi Együttes zenekarában nagybőgőn játszott és a főiskola énekkarában énekelt. Pedagógus pályáját a komáromi alapiskolában kezdte 1973-ban, majd az Eötvös utcai iskolában folytatta. Az iskola énekkarát 1984-ben vette át, azóta vezeti. Volt olyan időszak, amikor a kórus több mint 100 tagot számlált. Rendszeres résztvevői a különböző kulturális rendezvényeknek és versenyeknek. 2009-től tagja a Stirber Lajos által vezetett komáromi Gaudium Énekkar zenekarának (gitár, ritmushangszerek). – Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Balázs F. Attila szerk.: Szlovákiai magyar ki kicsoda (2001); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).
Sirak (Širákov)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 317, ebből 276 (87,1%) magyar, 41 (12,9%) szlovák; [2011] – 216, ebből 141 (65,3%) magyar, 66 (30,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 169 (78,2%) magyar, 37 (17,1%)...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 317, ebből 276 (87,1%) magyar, 41 (12,9%) szlovák; [2011] – 216, ebből 141 (65,3%) magyar, 66 (30,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 169 (78,2%) magyar, 37 (17,1%)...megnyit →
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 317, ebből 276 (87,1%) magyar, 41 (12,9%) szlovák; [2011] – 216, ebből 141 (65,3%) magyar, 66 (30,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 169 (78,2%) magyar, 37 (17,1%) szlovák. V: [2011] – 201 r. k., 2 ref.
Širákov
-> Sirak (Širákov)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 317, ebből 276 (87,1%) magyar, 41 (12,9%) szlovák; [2011] – 216, ebből 141 (65,3%) magyar, 66 (30,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 169 (78,2%) magyar, 37 (17,1%)...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 317, ebből 276 (87,1%) magyar, 41 (12,9%) szlovák; [2011] – 216, ebből 141 (65,3%) magyar, 66 (30,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 169 (78,2%) magyar, 37 (17,1%)...megnyit →
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 317, ebből 276 (87,1%) magyar, 41 (12,9%) szlovák; [2011] – 216, ebből 141 (65,3%) magyar, 66 (30,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 169 (78,2%) magyar, 37 (17,1%) szlovák. V: [2011] – 201 r. k., 2 ref.
Sirchich László
(* 1909. nov. 25. Ipolyság, † 1983. júl. 29. Cleveland [USA]) Újságíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Prágában végezte. Tagja volt a Szent György Körnek, és részt vett a Prohászka Körök munkájában. A második vh.-t követően először Ny-Európában, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le....megnyit →
(* 1909. nov. 25. Ipolyság, † 1983. júl. 29. Cleveland [USA]) Újságíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Prágában végezte. Tagja volt a Szent György Körnek, és részt vett a Prohászka Körök munkájában. A második vh.-t követően először Ny-Európában, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le....megnyit →
Részletek
(* 1909. nov. 25. Ipolyság, † 1983. júl. 29. Cleveland [USA]) Újságíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Prágában végezte. Tagja volt a Szent György Körnek, és részt vett a Prohászka Körök munkájában. A második vh.-t követően először Ny-Európában, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának elnöke, a Kettős Járom Alatt c. emigráns lap szerkesztője (1951–1966) volt. – Fm. Belvedere-től Kassáig, A felvidéki magyarság útja az első bécsi döntéstől a „kosicky” programig (tan., 1969); A Felvidék az ezeréves magyar államtestben. Magyarok Csehszlovákiában (tan., 1979); Végzetes évek. Magyar sors Csehszlovákiában (cikkek, 1988).
Širkovce
-> Serke (Širkovce)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DNy-i részén, a Rima folyó jobb partján, a Gortva-patak torkolatánál, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 1017, ebből 981 (96,5%) magyar, 22 (2,2%) szlovák; [2011] – 936, ebből 495 (52,9%) magyar, 319 (34,1%) roma, 89 (9,5%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DNy-i részén, a Rima folyó jobb partján, a Gortva-patak torkolatánál, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 1017, ebből 981 (96,5%) magyar, 22 (2,2%) szlovák; [2011] – 936, ebből 495 (52,9%) magyar, 319 (34,1%) roma, 89 (9,5%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DNy-i részén, a Rima folyó jobb partján, a Gortva-patak torkolatánál, Rimaszombattól D–DK-re. L: [1921] – 1017, ebből 981 (96,5%) magyar, 22 (2,2%) szlovák; [2011] – 936, ebből 495 (52,9%) magyar, 319 (34,1%) roma, 89 (9,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 842 (90,0%) magyar, 57 (6,1%) szlovák, 2 (0,2%) roma. V: [2011] – 417 ref., 349 r. k., 8 ev., 3 gör. kat. – Ref. temploma 1718-ban reneszánsz-barokk, nemesi kúriája a 19. sz. közepén klasszicista stílusban épült. A közeli Kapla-hegyen találhatók a középkori Serke (Kapla) várának romjai. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Sirník
-> Szürnyeg (Sirník)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb partján, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 542, ebből 495 (91,3%) magyar, 28 (5,2%) szlovák; [2011] – 631, ebből 469 (74,3%) szlovák, 145 (23,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 352 (55,8%) szlovák, 273 (43,3%) magyar....megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb partján, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 542, ebből 495 (91,3%) magyar, 28 (5,2%) szlovák; [2011] – 631, ebből 469 (74,3%) szlovák, 145 (23,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 352 (55,8%) szlovák, 273 (43,3%) magyar....megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb partján, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 542, ebből 495 (91,3%) magyar, 28 (5,2%) szlovák; [2011] – 631, ebből 469 (74,3%) szlovák, 145 (23,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 352 (55,8%) szlovák, 273 (43,3%) magyar. V: [2011] – 203 ref., 135 gör. kat., 73 r. k., 1 ev. – Ref. temploma 1816–27 között épült, közös r. k. és gör. kat. (Urunk színeváltozása) templomát 1933–34-ben szecessziós stílusban emelték. – Ir. Géczi Lajos: Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában. Ondava menti tűnődések és beszélgetések (1996).
Šivetice
-> Süvete (Šivetice)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt között, a Murány-patak jobb partján, Jolsvától DK-re. L: [1921] – 335, ebből 266 (79,4%) szlovák, 41 (15,4%) magyar; [2011] – 402, ebből 338 (84,1%) szlovák, 5 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 345 (85,8%) szlovák,...megnyit →
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt között, a Murány-patak jobb partján, Jolsvától DK-re. L: [1921] – 335, ebből 266 (79,4%) szlovák, 41 (15,4%) magyar; [2011] – 402, ebből 338 (84,1%) szlovák, 5 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 345 (85,8%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt között, a Murány-patak jobb partján, Jolsvától DK-re. L: [1921] – 335, ebből 266 (79,4%) szlovák, 41 (15,4%) magyar; [2011] – 402, ebből 338 (84,1%) szlovák, 5 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 345 (85,8%) szlovák, 12 (3,0%) magyar. V: [2011] – 170 r. k., 47 ev. – Fallal körülvett r. k. (Szt. Margit-) temploma a 13. sz.-ban román, különálló fa harangtornya 1750-ben barokk, ev. temploma 1785-ben klasszicista stílusban épült.
Skerešovo
-> Szkáros (Skerešovo)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 339, ebből 328 (96,8%) magyar, 7 (2,1%) szlovák; [2011] – 246, ebből 112 (45,5%) szlovák, 87 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 108 (43,9%) magyar, 105 (42,7%) szlovák....megnyit →
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 339, ebből 328 (96,8%) magyar, 7 (2,1%) szlovák; [2011] – 246, ebből 112 (45,5%) szlovák, 87 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 108 (43,9%) magyar, 105 (42,7%) szlovák....megnyit →
Részletek
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 339, ebből 328 (96,8%) magyar, 7 (2,1%) szlovák; [2011] – 246, ebből 112 (45,5%) szlovák, 87 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 108 (43,9%) magyar, 105 (42,7%) szlovák. V: [2011] – 108 r. k., 68 ref., 21 ev., 1 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. után É-gömöri és szovjetunióbeli szlovák telepesek költöztek. Klasszicista stílusú ref. temploma 16. sz.-i alapokon 1822-ben, klasszicista nemesi kúriája a 19. sz. közepén, neoklasszicista kúriája a 19. sz. végén épült. A falutól ÉK-re található Szkárosi-barlangot 1995-ben védetté nyilvánították.
Skronka Tibor; Szőgyéni
(* 1962. júl. 23. Párkány) Színész. Az alapiskolát Szőgyénben végezte; Zselízen érettségizett 1980-ban, amikor is – a szőgyéni műkedvelő színjátszó csoportban nyújtott alakításai nyomán – felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához. Kétéves sorkatonai szolgálata után Kassára került vissza, majd 1984–1988 között elvégezte a pozsonyi...megnyit →
(* 1962. júl. 23. Párkány) Színész. Az alapiskolát Szőgyénben végezte; Zselízen érettségizett 1980-ban, amikor is – a szőgyéni műkedvelő színjátszó csoportban nyújtott alakításai nyomán – felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához. Kétéves sorkatonai szolgálata után Kassára került vissza, majd 1984–1988 között elvégezte a pozsonyi...megnyit →
Részletek
Skronka Tibor (SZM)
(* 1962. júl. 23. Párkány) Színész. Az alapiskolát Szőgyénben végezte; Zselízen érettségizett 1980-ban, amikor is – a szőgyéni műkedvelő színjátszó csoportban nyújtott alakításai nyomán – felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához. Kétéves sorkatonai szolgálata után Kassára került vissza, majd 1984–1988 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakát. 1987–1994 között a Matesz komáromi társulatának, ill. a Komáromi Jókai Színháznak a színésze. Ezt követően pályát módosított. 2012-től ismét a Komáromi Jókai Színház színésze. – Főbb színházi szerepei: Fábry Zoltán (Mészáros László: Egy tanú idézése); Stroud (Percs Zejtuncjan: Egy szabad ember); Oresztész (Gyurkó László: Szerelmem Elektra); Ernő (Csiky Gergely: Nagymama); Káin (Sütő András: Káin és Ábel); Dodó (Ivan Bukovčan: Keringő a pókhálóban); Józsi (Schwajda György: Segítség); Rudi (Szép Ernő: Vőlegény); Harold (Colin Higgins: Maude és Harold); Macro (Háy Gyula: CAliguLÓ); dr. Zoltán (Márai Sándor: Kaland); Perényi Ferenc (Háy Gyula: Mohács); Z (Csurka István: Deficit); Esterházy János gróf (Ébert Tibor: Esterházy); Jang Szun (Bertolt Brecht: Szecsuáni jóember); Fiú (Móricz Zsigmond: Csibe); De Valmonté herceg (Georges Feydeau: Osztrigás Mici); Damis (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Samu (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Ermitázsov (Vlagyimír Vlagyimírovics Majakovszkij: Gőzfürdő); Az ember (Schwajda György: Segítség); Peter Mirepoix (Illyés Gyula: Tiszták); Florindo aretusi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Abbé (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).
Skuteczky Döme
(* 1849. febr. 14. Kisgajar, † 1921. márc. 13. Besztercebánya) Festő. 1865–1870 között a bécsi és a velencei akadémiákon történeti festészetet tanult. A következő években Európa több városában működött (München, Firenze, Bécs, Velence), de más városokban is (Budapest, Prága, Párizs) is bemutatkozott. 1889-ben Besztercebányán, felesége szülővárosában...megnyit →
(* 1849. febr. 14. Kisgajar, † 1921. márc. 13. Besztercebánya) Festő. 1865–1870 között a bécsi és a velencei akadémiákon történeti festészetet tanult. A következő években Európa több városában működött (München, Firenze, Bécs, Velence), de más városokban is (Budapest, Prága, Párizs) is bemutatkozott. 1889-ben Besztercebányán, felesége szülővárosában...megnyit →
Részletek
Skuteczky Döme (Önarckép)
(* 1849. febr. 14. Kisgajar, † 1921. márc. 13. Besztercebánya) Festő. 1865–1870 között a bécsi és a velencei akadémiákon történeti festészetet tanult. A következő években Európa több városában működött (München, Firenze, Bécs, Velence), de más városokban is (Budapest, Prága, Párizs) is bemutatkozott. 1889-ben Besztercebányán, felesége szülővárosában telepedett le, és haláláig itt élt. A hagyományos realista olajfestészetet művelője volt, később a szín és a fény szabadabb megfogalmazása foglalkoztatta. – Ir. Dominik Skutecký 1849–1921. Personálna bibliografia (2001).
Sládkovičovo
-> Diószeg (Sládkovičovo)
Város a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó jobb partján, Galántától Ny-ra. L: [2011] – 5479, ebből 3524 (64,3%) szlovák, 1737 (31,7%) magyar, 1 (0,02%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3402 (62,1%) szlovák, 1761 (32,1%) magyar, 1 (0,02%) német. V: [2011]...megnyit →
Város a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó jobb partján, Galántától Ny-ra. L: [2011] – 5479, ebből 3524 (64,3%) szlovák, 1737 (31,7%) magyar, 1 (0,02%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3402 (62,1%) szlovák, 1761 (32,1%) magyar, 1 (0,02%) német. V: [2011]...megnyit →
Részletek
Diószeg − Kuffner-kastély (GJ)
Város a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó jobb partján, Galántától Ny-ra. L: [2011] – 5479, ebből 3524 (64,3%) szlovák, 1737 (31,7%) magyar, 1 (0,02%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3402 (62,1%) szlovák, 1761 (32,1%) magyar, 1 (0,02%) német. V: [2011] – 3180 r. k., 345 ev., 36 gör. kat., 30 ref. – Magyardiószeg és Németdiószeg községek egyesítésével jött létre 1943-ban, várossá 1983-ban nyilvánították. A második vh. után magyar lakosságának jelentős részét, s csaknem teljes német lakosságát áttelepítették Mo.-ra, ill. Németországba, helyükre közel 300 szlovák család települt, legtöbbjük a magyarországi Pitvarosról. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma a 17. sz-ban épült, 1736-ban barokkosították, majd 1786-ban átépítették. Az Esterházy-, majd Zichy-kastélyt a 18. sz. közepén emelték reneszánsz alapokon, 1885-ben neobarokk stílusban alakították át, és a cukorgyár-alapító Kuffner család birtokába került. Határában az 1964–67 között végzett ásatások során neolitikum, eneolitikum, bronz-, vas- és népvándorlás kori leleteket, köztük honfoglalás kori magyar sírokat találtak. Legjelentősebb ipari létesítménye az 1868-ban alapított cukorgyár, ezenkívül konzerv- és textiliparral, a közeli Vinceházi-erdőben termálfürdővel rendelkezik. 1992 óta Élet Sládkovičovón (Élet Diószegen) – Život v Sládkovičove címmel kétnyelvű folyóirata jelenik meg. A helyi születésű Talamon Alfonz író bronzszobrát (Mag Gyula szobrászművész alkotását) 2006-ban avatták fel. 2005- ben magán főiskolája létesült Diószegi Főiskola (Vysoká škola v Sládkovičove; 2014-től Danubius Főiskola, Vysoká škola Danubius) néven. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Petőfi Sándor Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – 1986–2002 között közigazgatásilag ~hez tartozott Kismácséd. – Ir. „A szülőföld nem felejt.” Diószeg a kitelepítések tükrében 1945–1947 (1997).
Diószeg látképe (GJ)
Diószeg − r. k. templom (GJ)
Diószeg − Talamon Alfonz szobra (UZS)
Slančík
-> Kisszalánc (Slančík)
Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegységben, a Ronyva-patak forrásvidékén, Kassától K–DK-re. L: [1921] – 230, ebből 135 (58,7%) szlovák, 83 (36,1%) magyar; [2011] – 216, ebből 204 (94,4%) szlovák, 1 (0,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 198 (91,7%) szlovák, 3 (1,4%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegységben, a Ronyva-patak forrásvidékén, Kassától K–DK-re. L: [1921] – 230, ebből 135 (58,7%) szlovák, 83 (36,1%) magyar; [2011] – 216, ebből 204 (94,4%) szlovák, 1 (0,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 198 (91,7%) szlovák, 3 (1,4%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegységben, a Ronyva-patak forrásvidékén, Kassától K–DK-re. L: [1921] – 230, ebből 135 (58,7%) szlovák, 83 (36,1%) magyar; [2011] – 216, ebből 204 (94,4%) szlovák, 1 (0,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 198 (91,7%) szlovák, 3 (1,4%) magyar. V: [2011] – 132 r. k., 23 ref., 23 jehovista, 17 gör. kat., 1 ev. – A 18–19. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. elején még magyar ref. lakossága a sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1820-ban épült egy 16. sz.-i protestáns imaház átépítésével. 1989–90-ben közigazgatásilag Nagyszalánchoz tartozott.
Slanec
-> Nagyszalánc (Slanec)
Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegységben, Kassától DK-re. L: [1921] – 1119, ebből 501 (44,8%) magyar, 471 (42,1%) szlovák; [2011] – 1382, ebből 1180 (85,4%) szlovák, 11 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1214 (87,8%) szlovák, 20 (1,4%) magyar. V: [2011] – 842 r....megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegységben, Kassától DK-re. L: [1921] – 1119, ebből 501 (44,8%) magyar, 471 (42,1%) szlovák; [2011] – 1382, ebből 1180 (85,4%) szlovák, 11 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1214 (87,8%) szlovák, 20 (1,4%) magyar. V: [2011] – 842 r....megnyit →
Részletek
Szalánc várának romjai (GJ)
Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegységben, Kassától DK-re. L: [1921] – 1119, ebből 501 (44,8%) magyar, 471 (42,1%) szlovák; [2011] – 1382, ebből 1180 (85,4%) szlovák, 11 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1214 (87,8%) szlovák, 20 (1,4%) magyar. V: [2011] – 842 r. k., 210 ref., 47 gör. kat., 13 ev. – A 20. sz. elején még nagyrészt magyar falu lakossága a sz. második felében szlovákká vált. R. k. (Szt. István-) temploma 1754-ben, ref. temploma 1784-ben, a klasszicista Forgách-kastély a 18. sz. második felében épült. A falu fölötti hegytetőn az 1679-ben lerombolt Szalánc várának romjai láthatók, amelynek egyik épen maradt tornyában egykori birtokosai, a Forgáchok a 19. sz. végén családi múzeumot létesítettek, a második vh. végén, 1945 jan.-ban azonban ez is megsemmisült. A várhegy 1933 óta 24 ha-on természetvédelem alatt áll. – 1989–90-ben közigazgatásilag ~hoz tartozott Kisszalánc.
Slatina
-> Szalatnya (Slatina)
Község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i peremén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 397 (85,6%) magyar, 57 (12,3%) szlovák; [2011] – 353, ebből 186 (52,7%) szlovák, 159 (45,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 170 (48,2%) szlovák, 167 (47,3%) magyar....megnyit →
Község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i peremén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 397 (85,6%) magyar, 57 (12,3%) szlovák; [2011] – 353, ebből 186 (52,7%) szlovák, 159 (45,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 170 (48,2%) szlovák, 167 (47,3%) magyar....megnyit →
Részletek
Község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i peremén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 397 (85,6%) magyar, 57 (12,3%) szlovák; [2011] – 353, ebből 186 (52,7%) szlovák, 159 (45,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 170 (48,2%) szlovák, 167 (47,3%) magyar. V: [2011] – 333 r. k., 2 ref., 1 ev. – R. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma a 18. sz. első felében barokk stílusban épült, az 1820 körül emelt Baross-kúria ma romos állapotban található. Ásványvízforrásának a 19. sz. óta gyomorbántalmak gyógyítására használt vizét palackozott formában is árusítják. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Slavec
-> Szalóc (Slavec)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt DNy-i részén, a Pelsőci- és a Szilicei-fennsík között, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól D–DNy-ra. L: [1921] – 534, ebből 531 (99,4%) magyar, 3 (0,6%) szlovák; [2011] – 458, ebből 235 (51,3%) magyar, 157 (34,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt DNy-i részén, a Pelsőci- és a Szilicei-fennsík között, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól D–DNy-ra. L: [1921] – 534, ebből 531 (99,4%) magyar, 3 (0,6%) szlovák; [2011] – 458, ebből 235 (51,3%) magyar, 157 (34,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Részletek
Szalóc – ref. templom (GJ)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt DNy-i részén, a Pelsőci- és a Szilicei-fennsík között, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól D–DNy-ra. L: [1921] – 534, ebből 531 (99,4%) magyar, 3 (0,6%) szlovák; [2011] – 458, ebből 235 (51,3%) magyar, 157 (34,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 323 (70,5%) magyar, 86 (18,8%) szlovák. V: [2011] – 170 ref., 87 r. k., 6 gör. kat., 5 ev. – Eredetileg gótikus stílusban emelt ref. templomát 1801-ben klasszicista stílusban építették át, festett fakazettás mennyezete a 18. sz. végén készült. A Pelsőci-fennsíkon mészkövet bányásznak. A ~hoz tartozó Gombaszögről indult útjára 1928 aug.-ában a csehszlovákiai fiatal magyar értelmiségiek baloldali szellemi mozgalma a Sarló, s a Csemadok 1961 óta minden nyáron a gombaszögi völgyben rendezte meg a (cseh)szlovákiai magyarság legnagyobb folklórfesztiválját, az Országos Dal- és Táncünnepélyt, 1976-tól Országos Kulturális Ünnepélyt. A Szilicei-fennsík Ny-i szélén 1951-ben feltárt 1,5 km hosszú Gombaszögi-cseppkőbarlang 1955 óta látogatható; 1968-ban Szl.-ban elsőként itt kezdték alkalmazni, főleg légzőszervi és allergiás betegségek gyógyítására, a barlanggyógyászatot. – 1960-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Vigtelkét.
Slavkovce
-> Szalók (Slavkovce)
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb parti síkságán, Nagymihálytól D-re. L: [1921] – 527, ebből 207 (39,3%) ruszin, 204 (38,7%) szlovák, 67 (12,7%) magyar; [2011] – 648, ebből 594 (91,7%) szlovák, 26 (4,0%) ruszin és ukrán, 6 (0,9%) magyar nemzetiségű....megnyit →
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb parti síkságán, Nagymihálytól D-re. L: [1921] – 527, ebből 207 (39,3%) ruszin, 204 (38,7%) szlovák, 67 (12,7%) magyar; [2011] – 648, ebből 594 (91,7%) szlovák, 26 (4,0%) ruszin és ukrán, 6 (0,9%) magyar nemzetiségű....megnyit →
Részletek
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb parti síkságán, Nagymihálytól D-re. L: [1921] – 527, ebből 207 (39,3%) ruszin, 204 (38,7%) szlovák, 67 (12,7%) magyar; [2011] – 648, ebből 594 (91,7%) szlovák, 26 (4,0%) ruszin és ukrán, 6 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 586 (90,4%) szlovák, 21 (3,2%) ruszin és ukrán, 16 (2,5%) magyar. V: [2011] – 252 r. k., 224 gör. kat., 71 gör. kel., 44 ref., 3 ev. – A 18. sz.-ban szlovákokkal és ruszinokkal újranépesített falu magyar lakossága a 20. sz. közepére szlovákká vált. Gör. kat. temploma 1801-ben barokk-klasszicista, ref. temploma 1830-ban klasszicista stílusban épült.
Slizké
-> Szeleste; Szilistye (Slizké)
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, Rimaszombattól É–ÉK-re. L: [1921] – 213, ebből 213 (100%) szlovák; [1991] – 157, ebből 114 (72,6%) szlovák, 43 (27,4%) magyar; [2011] – 208, ebből 178 (85,6%) szlovák, 4 (1,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 181 (87,0%)...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, Rimaszombattól É–ÉK-re. L: [1921] – 213, ebből 213 (100%) szlovák; [1991] – 157, ebből 114 (72,6%) szlovák, 43 (27,4%) magyar; [2011] – 208, ebből 178 (85,6%) szlovák, 4 (1,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 181 (87,0%)...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, Rimaszombattól É–ÉK-re. L: [1921] – 213, ebből 213 (100%) szlovák; [1991] – 157, ebből 114 (72,6%) szlovák, 43 (27,4%) magyar; [2011] – 208, ebből 178 (85,6%) szlovák, 4 (1,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 181 (87,0%) szlovák, 2 (1,0%) magyar. V: [2011] – 153 r. k., 17 ev. – Ev. temploma 1798-ban, különálló harangtornya a 19. sz. elején épült barokk-klasszicista stílusban.
Slovenská Grafika [Szlovákiai Grafika]
Kétnyelvű (szlovák és magyar) havi folyóirat (Rózsahegy, Pozsony, 1921–1927). Alcímében „a grafikai iparágak szakirodalmi közlönyének", majd „a szlovenszkói nyomdászok revüjének" nevezte magát. Címlapját számról számra változó színes grafikák alkották. Kétnyelvűsége következetes volt: minden számban szlovákul és magyarul is közölte a teljes tartalmat. Képzőművész munkatársai...megnyit →
Kétnyelvű (szlovák és magyar) havi folyóirat (Rózsahegy, Pozsony, 1921–1927). Alcímében „a grafikai iparágak szakirodalmi közlönyének", majd „a szlovenszkói nyomdászok revüjének" nevezte magát. Címlapját számról számra változó színes grafikák alkották. Kétnyelvűsége következetes volt: minden számban szlovákul és magyarul is közölte a teljes tartalmat. Képzőművész munkatársai...megnyit →
Részletek
Kétnyelvű (szlovák és magyar) havi folyóirat (Rózsahegy, Pozsony, 1921–1927). Alcímében „a grafikai iparágak szakirodalmi közlönyének”, majd „a szlovenszkói nyomdászok revüjének” nevezte magát. Címlapját számról számra változó színes grafikák alkották. Kétnyelvűsége következetes volt: minden számban szlovákul és magyarul is közölte a teljes tartalmat. Képzőművész munkatársai közül Tichy Kálmán volt az egyik legaktívabb, a címlapot gyakran az ő illusztrációi díszítették, a belső oldalakon is folyamatosan közölt képeket és rajzokat. – Szerk. Werner Jenő. – Ir. Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar könyvművészeti törekvések 1918 és 1945 között. In: Turczel Lajos: Visszatekintések… (1995).
Slovenské Ďarmoty
-> Tótgyarmat (Slovenské Ďarmoty)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 414, ebből 242 (58,5%) magyar, 118 (28,5%) szlovák; [2011] – 565, ebből 407 (72,0%) szlovák, 76 (13,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 307 (54,3%) szlovák,...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 414, ebből 242 (58,5%) magyar, 118 (28,5%) szlovák; [2011] – 565, ebből 407 (72,0%) szlovák, 76 (13,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 307 (54,3%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 414, ebből 242 (58,5%) magyar, 118 (28,5%) szlovák; [2011] – 565, ebből 407 (72,0%) szlovák, 76 (13,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 307 (54,3%) szlovák, 173 (30,6%) magyar. V: [2011] – 405 r. k., 73 ref., 2 gör. kat. – Balassagyarmat Csehszl.-hoz csatolt, s az 1920-as években, majd a második vh. után szlovák telepesekkel benépesített Ipoly jobb parti településrészéből vált önálló községgé 1919–20 folyamán. A magyar közigazgatás idején, 1938–44 között ismét Balassagyarmathoz tartozott. R. k. (Szt. Imre-) temploma 1993-ban épült. A község közúti határátkelőhely Mo. felé.
Slovenské Nové Mesto
-> Szlovákújhely; Újhely (Slovenské Nové Mesto)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 522, ebből 266 (51,0%) szlovák, 83 (15,9%) magyar, 56 (10,7%) ruszin; [2011] – 1086, ebből 829 (76,3%) szlovák, 106 (9,8%) roma, 98...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 522, ebből 266 (51,0%) szlovák, 83 (15,9%) magyar, 56 (10,7%) ruszin; [2011] – 1086, ebből 829 (76,3%) szlovák, 106 (9,8%) roma, 98...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 522, ebből 266 (51,0%) szlovák, 83 (15,9%) magyar, 56 (10,7%) ruszin; [2011] – 1086, ebből 829 (76,3%) szlovák, 106 (9,8%) roma, 98 (9,0%) magyar, 4 (0,4%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 832 (76,6%) szlovák, 199 (18,3%) magyar, 7 (0,6%) ruszin és ukrán, 5 (0,5%) roma. V: [2011] – 456 r. k., 173 gör. kat., 151 ref., 3 ev. – Sátoraljaújhely Csehszl.-hoz csatolt, s az 1920-as évek elején szlovák telepesekkel benépesített Ronyva bal parti településrészeiből: a város vasútállomásából, valamint a közeli Karlatanyából és Kistanyából vált önálló községgé. A magyar közigazgatás idején, 1938–44 között ismét Sátoraljaújhelyhez tartozott. R. k. (Szt. Cirill és Metód-) temploma a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült. Vasúti csomópont, vasúti és közúti határátkelőhely Mo. felé.
Slovo baníka – A Bányász Szava
Részletek
A kékkői szénbányászok lapja (Losonc, 1952–1955). Évente 32–46 száma jelent meg.
Slovo stavbára – Építő Hangja
Részletek
Az építészeti kombinát alkalmazottainak lapja (Komárom, 1952–1953). 1952-ben hat, 1953-ban két száma jelent meg.