Szlovákiai Magyar Adatbank » Keresés » A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig – Oldal 105 – Szlovákiai Magyar Adatbank
Lexikonok - A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

1 103 104 105 106 107 153
4588 találat

Pálffy Péter

Részletek

(* 1899. szept. 10. Seebaum [Ausztria], † 1987. okt. 27. Bécs [Ausztria]) Festő. Fiatal éveit családja birtokán, Szomolányban (Smolenice) töltötte. Pozsonyba járt gimnáziumba, majd a budapesti Ludovika Akadémián érettségizett. Tanulmányait a müncheni (1921–1922), ill. a berlini (1922–1923) Képzőművészeti Főiskolán folytatta. 1924–1933 között Párizsban működött. Hazatérése után 1945-ig szomolányi kastélyukban, ill. Vöröskő várában élt, s tevékenyen bekapcsolódott a szlovákiai és a budapesti képzőművészeti életbe. 1945-ben az ausztriai Kitzbühelben telepedett le, ahonnan 1962-ben átköltözött Bécsbe, s kivette részét az osztrák képzőművészeti életből is. Életművének 1945-ig terjedő része zömmel Vöröskőn maradt. Művészetére főleg a fauvizmus és a kubizmus tett nagy hatást. Műveit Szl.-ban az 1990-es évektől állítják ki újból.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésSzomolány [Smolenice]
SzerzőKKK - Kubička Kucsera Klára
Rövid URL
ID378177
Módosítás dátuma2024. október 28.

Pálfölde (Pavlovo)

Részletek

1943-ban Bodrogszentmáriához csatolt község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal parti síkságán, a Ticce bal partján, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 181, ebből 154 (85,1%) magyar, 27 (14,9%) zsidó nemzetiségű. V: [1921] – 68 ref., 44 gör. kat., 42 r. k., 27 izr.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID378180
Módosítás dátuma2024. október 28.

Pálinkás Zsuzsanna

Részletek

Pálinkás Zsuzsanna
Pálinkás Zsuzsanna (csa)

(* 1936. márc. 17. Perbete) Pedagógus, karvezető. Alapiskolai tanulmányait szülőhelyén végezte. 1955-ben gimnáziumi érettségit szerzett Érsekújvárban. Tanítói oklevélhez különbözeti vizsgával jutott a Nyitrai Pedagógiai Gimnáziumban. 1970-ben a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán matematika−fizika szakon diplomázott. 1980-ban a Comenius Egyetem Pedagógiai Karán nevelői és pályalélektani oklevelet szerzett Nagyszombatban. A szentpéteri magyar tannyelvű alapiskolából 1960-ban a Komáromi alapiskolába került. 1960-ban iskolai gyermekkart alapított. Jelentős segítséget nyújtott 1964−1984 között a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának létrehozásában, a kórusnak alapító tagja és húsz évig énekese, évekig vezetőségi tagja volt. – Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Ha megszólít az ének… A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004] (2004).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPerbete [Pribeta]
SzerzőHG - Horváth Géza
Rövid URL
ID494824
Módosítás dátuma2024. október 28.

Palkovich Viktor

Részletek

(* 1850. okt. 17. Esztergom [Mo.], † 1930. Győr [Mo.]) Katolikus pap, politikus. Tanulmányait Esztergomban végezte, majd különböző településeken volt plébános. 1886-tól 1925-ig Gútán szolgált. Az államfordulatután részt vett az Országos Keresztényszocialista Párt megszervezésében; 1922-től 1925-ig pártja nemzetgyűlési képviselője volt. 1925-ben a hatóságok megfosztották állampolgárságától, ezért Mo.-ra költözött.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésGúta [Kolárovo]
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID378183
Módosítás dátuma2024. október 28.

Páll Miklós

Részletek

(* 1901. dec. 14. Győr, † 1988. okt. 10. Pozsony) Költő, szerkesztő. Már húszéves korában irodalmi lapot szerkesztett (Hajnal). A korabeli csehszl. magyar lapoknak (Híradó, A Reggel stb.) volt a munkatársa, de erdélyi és mo.-i folyóiratokban is publikált. Több rádiójátékot írt, s könyv- és lapterjesztéssel foglalkozott. – Fm. Úton (v., 1929); Három novella (elb., 1941); Kis magyar történelem (tan., 1941); Emlék (v., 1943).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőTK - Tóth Károly
Rövid URL
ID501917
Módosítás dátuma2024. október 28.

Palóc Társaság

Részletek

Civil szervezet (Ipolyvarbó, 1989). Nagykürtösön működik. Kulturális, közművelődési, ifjúsági, tájékoztatási, oktatási tevékenységet folytat. Célja ápolni Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán és más, a Palócföldön élt és élő neves személyiség emlékét, népszerűsíteni műveiket, hozzájárulni a nemzettudat elmélyítéséhez, az emberi és kisebbségi jogok érvényesítésének gyakorlatához. A ~ megalakulása óta megszakítás nélkül működik. Tevékenysége elsősorban a középső Ipoly mente kistérségre összpontosul, de számos olyan rendezvénye is van, mely túllépi a régió határait. – Vezető: Z. Urbán Aladár.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Intézmények
TelepülésIpolybalog [Balog nad Ipľom] / Nagykürtös [Veľký Krtíš]
SzerzőNM - Nagy Myrtil
Rövid URL
ID378186
Módosítás dátuma2024. október 28.

Palócföld

Részletek

Néprajzi műszó, az ún. palócos kultúrával jellemezhető népcsoport szállásterülete. A palóc szó eredete a mai napig vitatott. A palóc nyelvjárás a Szenc–Cegléd–Kassa háromszögben élők dialektusát jellemzi. Kulturális és néprajzi értelemben a ~ jóval kisebb területet jelöl, mégpedig nagyjából a Garam és a Hernád között elterülő északi magyar nyelvterületet, amely ma részben Mo., részben Szl. fennhatósága alá tartozik. Szl. területén a ~et északról a szlovák–magyar nyelvhatár zárja. A ~ mind természetföldrajzi, mind felekezeti, mind társadalmi, mind kulturális szempontból rendkívül tagolt. Ezért szerencsésebb egyes mikrorégiói, folyóvölgyei relációiban jellemezni (Abaúj-Torna, Barkóság, Bódva-völgy, Csermosnya-völgy, Medvesalja, Rima-völgy, Túróc-völgy, Vály-völgy). – Ir. Bakó Ferenc (szerk.): Palócok 1–4. (1989); B. Kovács István: Gömörológia (2003); Manga János: Palócföld (1979).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID378189
Módosítás dátuma2024. október 28.

palócok

Részletek

Néprajzi műszó, az ún. palócos kultúrával jellemezhető népcsoport szállásterülete. A palóc szó eredete a mai napig vitatott. A palóc nyelvjárás a Szenc–Cegléd–Kassa háromszögben élők dialektusát jellemzi. Kulturális és néprajzi értelemben a ~ jóval kisebb területet jelöl, mégpedig nagyjából a Garam és a Hernád között elterülő északi magyar nyelvterületet, amely ma részben Mo., részben Szl. fennhatósága alá tartozik. Szl. területén a ~et északról a szlovák–magyar nyelvhatár zárja. A ~ mind természetföldrajzi, mind felekezeti, mind társadalmi, mind kulturális szempontból rendkívül tagolt. Ezért szerencsésebb egyes mikrorégiói, folyóvölgyei relációiban jellemezni (Abaúj-Torna, Barkóság, Bódva-völgy, Csermosnya-völgy, Medvesalja, Rima-völgy, Túróc-völgy, Vály-völgy). – Ir. Bakó Ferenc (szerk.): Palócok 1–4. (1989); B. Kovács István: Gömörológia (2003); Manga János: Palócföld (1979).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID378189
Módosítás dátuma2024. október 28.

Palotai Boris

Részletek

(* 1904. máj. 23. Nagyvárad [Románia], † 1983. szept. 12. Budapest [Mo.]) Költő, író, lapszerkesztő. 1916–1939 között Kassán élt. Tevékenyen részt vett a város irodalmi és kulturális életében. 1931–1932-ben Az Én Lapom szerkesztője. 1939-ben Budapestre költözött, ahol 1945 után fényes pályát futott be. Csehszlovákiai pályaszakasza alatt három verskötete és négy prózakötete jelent meg. – Fm. (csehszlovákiai pályaszakaszban) Tavaszi áradás (v., 1929); Valaminek a végén (v., 1929); Csillag és kenyér (v., 1936); Péter (ifjúsági r., 1934, szlovákul is kiadták); Julika és az ötödik osztály (ifj. r., 1934); Isten ölében (elb., 1936); Julika (ifj. r., 1937).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésKassa [Košice]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID378195
Módosítás dátuma2024. október 28.

Palotás Gabi; Prikler

Részletek

Palotás Gabi; Prikler
Palotás Gabi (JSZ)

(* 1907. ápr. 26. Pozsony, † 1988. márc. 17. Komárom) Színésznő. Bár kora ifjúsága óta szülővárosa magyar műkedvelő együtteseinek közkedvelt színjátszója volt, a hivatásos színészi pályára csupán 1953-ban, az Állami Faluszínház Magyar Tagozatánál lépett. Innen került 1959-ben Komáromba a Magyar Területi Színházhoz, melynek nyugdíjba vonulásáig, 1979-ig tagja maradt. – Főbb színházi szerepei: Dulszkáné (Gabriella Zapolska: Dulszka asszony erkölcse); Lükeháziné (Jean-Baptiste Molière: Dandin György); Prudencia (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza); Dajka (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lady Bracknell (Oscar Wilde: Hazudj igazat!); Zsuzsanna (Illyés Gyula: Dupla vagy semmi); Török néni (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). Peter Zvon: Boldogultak bálja; Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője; Eugen Labiche: Szalmakalap; Anna Nusič: Bánatos örökösök – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava] / Komárom [Komárno]
SzerzőTL - Tóth László
Rövid URL
ID378198
Módosítás dátuma2024. október 28.

Paňa

Részletek

Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátság D-i részén, a Nyitra- és a Zsitva folyók között, Verebélytől Ny-ra. L: [1921] – 792, ebből 501 (63,3%) magyar, 281 (35,5%) szlovák; [2011] – 347, ebből 315 (90,8%) szlovák, 15 (4,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 308 (88,8%) szlovák, 23 (6,6%) magyar. V: [2011] – 290 r. k., 1 ref. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. l. felében még túlnyomórészt magyar lakossága a sz. második felében szlovákká vált. R. k. (Mindenszentek-) temploma 1722-ben épült barokk stílusban.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID377598
Módosítás dátuma2024. október 28.

Panické Dravce

Részletek

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DNy-i részén, az Ipoly folyó jobb parti teraszán, Losonctól D-re. L: [1921] – 701, ebből 657 (93,7%) magyar, 39 (5,6%) szlovák; [2011] – 743, ebből 438 (59,0%) szlovák, 263 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 391 (52,6%) szlovák, 311 (41,9%) magyar. V: [2011] – 532 r. k., 40 ev., 2 gör. kat., 2 ref. – R. k. (Szentháromság-) temploma a 20. sz. elején szecessziós stílusban épült.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID378216
Módosítás dátuma2024. október 28.

Pann

Részletek

Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátság D-i részén, a Nyitra- és a Zsitva folyók között, Verebélytől Ny-ra. L: [1921] – 792, ebből 501 (63,3%) magyar, 281 (35,5%) szlovák; [2011] – 347, ebből 315 (90,8%) szlovák, 15 (4,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 308 (88,8%) szlovák, 23 (6,6%) magyar. V: [2011] – 290 r. k., 1 ref. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. l. felében még túlnyomórészt magyar lakossága a sz. második felében szlovákká vált. R. k. (Mindenszentek-) temploma 1722-ben épült barokk stílusban.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID377598
Módosítás dátuma2024. október 28.

Paňovce

Részletek

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Rudnoki-patak mentén, Szepsitől ÉK-re. L: [1921] – 404, ebből 356 (88,1%) szlovák, 45 (11,1%) magyar; [2011] – 590, ebből 532 (90,2%) szlovák, 32 (5,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 419 (71,0%) szlovák, 137 (23,2%) magyar. V: [2011] – 416 r. k., 80 ref., 20 gör. kat., 7 ev. – A 18–19. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu kétnyelvű lakossága a 20. sz. folyamán túlnyomórészt szlovákká vált. R. k. (Szt. Katalin-) temploma a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült, 1750 körül barokkosították.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID378213
Módosítás dátuma2024. október 28.

Pány (Paňovce)

Részletek

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Rudnoki-patak mentén, Szepsitől ÉK-re. L: [1921] – 404, ebből 356 (88,1%) szlovák, 45 (11,1%) magyar; [2011] – 590, ebből 532 (90,2%) szlovák, 32 (5,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 419 (71,0%) szlovák, 137 (23,2%) magyar. V: [2011] – 416 r. k., 80 ref., 20 gör. kat., 7 ev. – A 18–19. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu kétnyelvű lakossága a 20. sz. folyamán túlnyomórészt szlovákká vált. R. k. (Szt. Katalin-) temploma a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült, 1750 körül barokkosították.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID378213
Módosítás dátuma2024. október 28.

Panyidaróc (Panické Dravce)

Részletek

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DNy-i részén, az Ipoly folyó jobb parti teraszán, Losonctól D-re. L: [1921] – 701, ebből 657 (93,7%) magyar, 39 (5,6%) szlovák; [2011] – 743, ebből 438 (59,0%) szlovák, 263 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 391 (52,6%) szlovák, 311 (41,9%) magyar. V: [2011] – 532 r. k., 40 ev., 2 gör. kat., 2 ref. – R. k. (Szentháromság-) temploma a 20. sz. elején szecessziós stílusban épült.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID378216
Módosítás dátuma2024. október 28.

papnemesek

Részletek

A középkor folyamán kialakult társadalmi csoport, amelyet a középnemességtől paraszti életmódja, a jobbágyságtól pedig előjogai különböztetett meg. Gyakran szegényebbek a velük egy településen élő jobbágyparasztoknál, előjogaikra, származásukra viszont rendkívül büszkék voltak még a 20. sz. második felében is. A kisnemesi telek bármilyen kicsiny volt, nemesi (adó- és katonai beszállásolás alól mentes) birtoknak minősült, a kisnemesi ház pedig bármilyen egyszerű volt, nemesi kúriának számított A házzal rendelkező ~et, akiket a birtokos nemesekkel szemben egy jobbágyuk sem volt, kurialista nemeseknek hívták. Fontos szerepet játszottak Gömör hagyományos társadalmi életében. Elsősorban Felsővály, Hubó, Jéne, Mihályfalva, Otrokocs, Zádor stb. falvakat lakták. A ~nek azt a csoportját, amely birtokkal egyáltalán nem, hanem mindössze címeres levéllel (litterae armales) rendelkezett, armálistáknak hívták. Az egyházi méltóságok védelmére rendelt kisnemesi réteg a predialisták. Az esztergomi érsek privilégiumai közé tartozott, hogy bizonyos érdemeket szerzett férfiúknak birtokot és nemességet adományozzon. Ezek az egyházi nemesek vagy predialisták (akiket a korabeli köznyelv papnemeseknek is hívott) négy központ, az érsekléli, vajkai (vagy másképpen gellevidéki), verebélyi és a garamszentgyörgyi nemesi székek köré csoportosulva éltek. Ezen nemesek az országos nemességhez hasonló széleskörű kiváltságokkal nem rendelkeztek ugyan, de fegyveres szolgálataikért cserébe mégis élveztek bizonyos előjogokat (pl. adómentességet). A nemesi szék élén a nádor állott, s a fennhatósága alá tartozó falvak belső társadalmi életét pedig a hadnagyok irányították. Szükség esetén bandériumokba is szerveződtek, hogy fegyverrel szolgálják urukat, az esztergomi érseket. A vajkai nemesi szék a 19. század közepe táján hagyta abba gyakorlati tevékenységét. Ir.: Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei. Hagyatéki leltárak a 17–19. századból (1997); B. Kovács István: Gömörológia. Írások a történelmi Gömör és Kishont vármegye múltjáról és jelenéről (2003); Révay József: Kisnemesek Tajnán (1942).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
FejezetNéprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID375339
Módosítás dátuma2024. október 28.

Papp Katalin

Részletek

Papp Katalin
Papp Katalin (csa)

(* 1960. febr. 24. Párkány) Karnagy, iskolaalapító. Tanulmányait a Pozsonyi Konzervatóriumban hegedű szakon végezte, Mária Karlíková osztályában, majd diplomát szerzett a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán zenei nevelés szakon. 1979-től 2011 márciusáig a párkányi Művészeti Alapiskolában dolgozott, igazgatósága alatt vette fel az iskola a Liszt Ferenc nevet. Megalapította és 15 éven át szervezte a Párkányi Zenei Napokat. Csaknem tíz évig vezette a Tücsök Zenekart, számos országos és nemzetközi díjat szerezve. Hegedűsként tagja volt a Szlovákiai Pedagógusok Kamarazenekarának, majd a Strigonium Consort – Régizene Együttesnek. A Stilla Pectus karnagyaként számos hazai és külföldi elismerést kapott. Lehetősége volt részt venni több külföldi hangversenysorozaton és mesterkurzuson. Pl. Olaszország, Spanyolország, Kanári-szigetek, Ausztria, Németország, Lengyelország, Csehország, Románia, Magyarország.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPárkány [Štúrovo]
SzerzőHG - Horváth Géza
Rövid URL
ID494250
Módosítás dátuma2024. október 28.

Papp Sándor

Részletek

Papp Sándor
PAPP SANDOR (FI)

(* 1955. nov. 2. Érsekújvár, † 2017. okt. 12. Pozsony) Szerkesztő, kultúraszervező. 1976-ban a pozsonyi konzervatórium akkordeonszakán végzett. 1987–1991-ben a Comenius Egyetem BTK-án levelezői szakon újságírást tanult. 1975–2006-ban a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségének (2002-től Pátria Rádió) zenei szerkesztője, szerkesztő titkára, majd főszerkesztője. 2006–2007-ben az Ifjú Szivek igazgatója. 1972-től aktívan közreműködik népművészeti rendezvények (pl. Tavaszi szél vizet áraszt…) előkészítésében, szervezésében.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésÉrsekújvár [Nové Zámky] / Pozsony [Bratislava]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID378222
Módosítás dátuma2024. október 28.

párizsi békeszerződés

Részletek

A második vh. győztes hatalmai (köztük Csehszl.) és Mo. képviselői által 1947. febr. 10-én aláírt okmány. A ~ az előzetes magyar reményekkel ellentétben nem tartalmazta az államhatárok etnikai elvű kiigazításának elvét, ellenkezőleg visszaállította az 1920-as, ún. trianoni határokat. Semmissé nyilvánította azelső bécsi döntést, és az 1938. jan. 1-jei csehszlovák–magyar határt állította vissza, sőt további három falut (→pozsonyi hídfő) adott át Csehszl.-nak. Bár a csehszlovák fél a szlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítésének lehetőségét is igyekezett belefoglalni a békeszerződésbe, a ~ „csupán” arra kötelezte Mo.-t, hogy bocsátkozzon tárgyalásokba azon csehszlovákiai magyarok kérdésének rendezéséről, akiket alakosságcsere-egyezmény keretén belül nem telepítenek át Mo.-ra. A ~ az első vh. után megkötött versailles-i békerendszerrel ellentétben semmiféle biztosítékot nem tartalmazott a Mo. határain kívül élő magyarok alapvető emberi és kisebbségi jogainak tiszteletben tartására. – Ir. Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés (2006).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID378225
Módosítás dátuma2024. október 28.

Párkány (Štúrovo)

Részletek

Párkány (Štúrovo)
Párkány − Mária Valéria híd (UZs)

Város az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Duna bal partján, a Garam torkolata közelében, Érsekújvártól DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 3481, ebből 3129 (89,9%) magyar, 254 (7,3%) szlovák; [2011] – 10 919, ebből 6624 (60,7%) magyar, 2930 (26,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 7105 (65,1%) magyar, 2433 (22,3%) szlovák. V: [2011] – 7070 r. k., 489 ref., 109 ev., 22 gör. kat. – Az elpusztult középkori Kakat település helyén a törökök által felépített erőd körül létrejött mezőváros volt. A 19. sz. második felében elveszített városi címét 1948-ban, ill. 1960-ban kapta vissza. 1960-ig járási székhely volt. Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A város története szorosan összefonódott a Duna túlsó partján fekvő Esztergoméval, amellyel 1895 óta híd köti össze. Az 1944-ben felrobbantott Mária Valéria hidat 2001-ben építették újjá. R. k. (Szt. Imre-) temploma 1701-ben, kálváriája 1766-ban épült késő barokk stílusban. Határában kő-, bronz-, vas-, római, népvándorlás és korai Árpád-kori leleteket tártak fel. Ipari ágazatai közül a papír- és cellulóz-, valamint az élelmiszeripar a legjelentősebb. Jelentős folyami kikötő és vasúti csomópont, vasúti határállomás és közúti határátkelő Mo. felé. Vadas nevű termálfürdője (párkányi termálfürdő) Szl. legnagyobb termálfürdői közé tartozik. Az 1950-es években Naša cesta – Mi Utunk címmel kétnyelvű járási hetilapja jelent meg, 1991-ben Párkány és Vidéke – Štúrovo a okolie címmel indult kétnyelvű önkormányzati havilapja. Az Esztergom ostrománál elhunyt Balassi Bálint emlékére 1986 óta évente megrendezik ~ban a Balassi Bálint Kulturális Napokat. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Ady Endre Alapiskola) és gimnáziummal, valamint vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű Összevont Középiskolával és Kereskedelmi Magánakadémiával rendelkezett. – 1960–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Nána, 1976–92 között Ebed. – Ir. Haiczl Kálmán: Kakath, Dsigerdelen-Csekerdén, Párkány (1997).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
TelepülésPárkány [Štúrovo]
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID378228
Módosítás dátuma2024. október 28.

Párkány Antal

Részletek

(* 1927. szept. 16. Galánta, † 2008. nov. 1. Szenc) Gimnáziumi tanár, tankönyvszerző és -fordító. 1951–1956-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán tanári oklevelet, majd 1972-ben a Comenius Egyetemen bölcsészdoktori címet szerzett. A háború után 1951-ig Csehországban volt porcelángyári munkás, majd Hidaskürtön kezdett tanítani. 1953 és 1957 között Galántán középiskolai tanár, 1957–1958-ban az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal magyar nemzetiségi ügyekben illetékes központi tanfelügyelője, ezt követően pedig nyugdíjazásáig gimnáziumi tanár volt (1958–1961-ben Szencen, 1961–1963-ban Somorján, majd 1963-tól ismét Szencen). Pedagógiai szakcikkeit, irodalomkritikáit, útleírásait szlovákiai magyar lapok közölték. Közel negyven tankönyv és módszertani kézikönyv jegyzi nevét társszerzőként, ill. fordítóként. Ismertek hangjátékai is. Fm. Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben (mon., 1975).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésGalánta [Galanta] / Szenc [Senec]
SzerzőHI - Hornyák István
Rövid URL
ID378231
Módosítás dátuma2024. október 28.

Párkány és Vidéke – A Mi Lapunk

Részletek

Párkány és Vidéke – A Mi Lapunk
Párkány és Vidéke (FI)

Regionális, kétnyelvű havilap (2009-ig Párkány és Vidéke – Štúrovo a okolie). – Kiadója: Párkány Önkormányzata (1991); Párkányi Városi Művelődési Központ (2002). – Szerk. Himmler György (1992); Szép Éva (2008); Buchlovics Péter (2013).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Intézmények
TelepülésPárkány [Štúrovo]
SzerzőTK - Tóth Károly
Rövid URL
ID505751
Módosítás dátuma2024. október 28.

Párkány Lajos

Részletek

(* 1894. Pozsony, † 1973. dec. 16. Pozsony) Publicista, politikus. Jogi tanulmányait szülővárosában végezte. A második vh. idején a Szlovenszkói Magyar Párt vezetőségi tagja, ill. a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület alelnöke volt Pozsonyban. Főleg népműveléssel, színjátszással kapcsolatos tanulmányokat, cikkeket írt. Egyike volt azoknak a magyar politikusoknak, akiket – Esterházy Jánossal együtt – a szovjet hatóságok 1945 júl.-ában szovjet munkatáborokba hurcoltak. Hazatérése után a közélettől visszavonultan élt.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID378237
Módosítás dátuma2024. október 28.

párkányi termálfürdő

Részletek

A párkányi Vadas termálfürdőt több mint félmillió látogató keresi fel évente, elsősorban a nyári idényben. 39,7 °C-os termálvize 130 m mélységből tör fel. A nyolc medencével rendelkező termálfürdő a közel 25 ha területével az ország egyik legnagyobb fürdőkomplexuma. A fürdő egyedülálló különlegessége a tengeröböl alakú, óriási hullámmedence – a 3800 m2-en elterülő „Lagúna”. A termálfürdő a napi 12 500 fős befogadóképességével és magas színvonalú szolgáltatásaival ideális lehetőségeket nyújt a víz és a nap szerelmeseinek.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőLG - Lelkes Gábor
Rövid URL
ID378243
Módosítás dátuma2024. október 28.

Párkányi Városi Múzeum

Részletek

Múzeum (2004). Állandó kiállítása Párkány és környéke történetét, neves személyiségeit, valamint néprajzát mutatja be.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Intézmények
TelepülésPárkány [Štúrovo]
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID378246
Módosítás dátuma2024. október 28.

parlamenti képviselet

Részletek

parlamenti képviselet
A szlovák parlament épülete (UZs)

A szlovákiai magyaroknak 1918-tól napjainkig néhány év kivételével volt parlamenti képviselete, bár a szocializmus évtizedeiben ez csupán formálisnak volt mondható. Az 1918. nov. 14-től 1920. ápr. 15-ig ülésező forradalmi nemzetgyűlés munkájában – amely az első köztársaság (Csehszlovákia) alkotmányát és alaptörvényeit fogadta el – még nem kaphatott helyet nemzetiségi képviselő. A parlamentáris demokrácia alapját az 1920 febr.-jában elfogadott alkotmány teremtette meg. Az általános, titkos és közvetlen választások alapján összehívott törvényhozás két kamarából állt: a 300 tagú képviselőházból és a 150 tagú szenátusból. Az arányos választási rendszer csak pártlistákon tette lehetővé a parlamentbe jutást. Noha a választási szabályok megfeleltek a demokrácia elveinek, a szavazatok egyenlőségének az elve csorbát szenvedett. Szl. területét ugyanis hét választókörzetre osztották fel, de a magyar választók döntő többségét magában foglaló két választókerületben (az érsekújváriban és kassaiban) a képviselői mandátum elnyeréséhez több szavazat kellett, mint a cseh országrészben vagy Szl. északi választókerületeiben. Az első köztársaság időszakában a parlamentbe került magyar képviselők és szenátorok többsége (az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP), a Magyar Nemzeti Párt (MNP) és a kommunista párt képviselői) az ellenzék padsoraiban foglalt helyet. Ők a parlamenti szabályok lehetőségét kihasználva általában magyar nyelven szólaltak fel. Magatartásukat a határozott ellenzékiség jellemezte, s igyekeztek minden alkalmat megragadni, hogy a versailles-i békerendszerrel és a magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos kritikájukat kifejezésre juttassák. Rajtuk kívül a kormánypártok listáin (az Agrárpárt, ill. a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt képviselőjeként) is rendszeresen bekerült néhány magyar a parlamentbe, az ő tevékenységükre azonban a kormány iránti feltétel nélküli lojalitás volt a jellemző (aktivizmus). Az első nemzetgyűlési választásokra 1920 ápr.-ában került sor, amely eredményeként 10 magyar képviselő (4 az OKP-ből, 2 a Kisgazdapártból (→Magyar Nemzeti Párt), 2 a Szlovenszkói Német–Magyar Szociáldemokrata Pártból (Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja), 2 a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártból, valamint 3 szenátor (2 az OKP-ból és 1 a Kisgazdapártból) került be a parlamentbe. Az 1925-ben megtartott második nemzetgyűlési választáson a magyar pártok listáin 10 (6 a MNP, 4 pedig az OKP képviseletében), a CSKP listáján pedig további 3 magyar képviselő jutott a parlamentbe, valamint pótképviselőként egy agrárpárti magyar politikus is a parlamenti padsorokba ülhetett. A két magyar párt 5 szenátori helyet szerzett (3 szenátor az MNP-ből és 2 az OKP-ból), valamint a CSKP listáján is mandátumot szerzett egy magyar szenátor. Az 1929-ben megtartott nemzetgyűlési választásokon a közös listát állító ellenzéki magyar pártok összesen 9 képviselői helyet szereztek, míg további 2 magyar képviselő a kommunista párt listáján kapott mandátumot. A szenátusban 6 helyet szereztek a koalícióban induló magyar politikai erők. Az első köztársaság utolsó parlamenti választását 1935-ben tartották, amelyen ismét 9 képviselői és 5 szenátori hely jutott a magyar pártoknak, az Agrárpárt listáján 2, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt listáján pedig további 1–1 magyar képviselő került be a nemzetgyűlésbe. Az első bécsi döntés után a magyar képviselők többsége elveszítette a csehszlovák parlamenti mandátumát, s Mo.-on folytatta tovább politikai pályáját. A Mo.-hoz visszacsatolt területekről 1938 dec.-ében 17 képviselőt (többnyire az Egyesült Magyar Párt vezető tisztségviselőit) hívtak be a magyar parlamentbe, akiknek a következő választásig a visszatért területeket kellett képviselniük. Mivel azonban az 1939 máj.-i parlamenti választásokat a visszacsatolt területeken – választói névjegyzékek híján – nem tartották meg, újból behívás alapján került 26 felvidéki képviselő a parlamentbe. A Szl.-ban maradt magyarokat az autonóm, majd az önálló Szlovák Köztársaság (Szlovákia) parlamentjében a Hlinka-féle Szlovák Néppárt egységes listájára felvett egyetlen magyar képviselő, Esterházy János képviselte. A második vh. befejezését és az 1938 előtti határok újbóli visszaállítását követően hosszú évekre megszűnt a szlovákiai magyarok parlamenti képviselete. A jogfosztottság évei (kassai kormányprogram) alatt a Szl.-ban élő magyar kisebbségtől megvonták az állampolgári jogokat, magyar képviselő sem az 1945–1946-ban ülésező ideiglenes nemzetgyűlésben, sem pedig az 1946-ban megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlésben nem volt. Szintén nem rendelkezett magyar képviselővel a Szlovák Nemzeti Tanács sem. Mivel a szlovákiai magyarok csupán 1948 őszén kapták vissza állampolgárságukat, első ízben csak az 1954-es nemzetgyűlési választások alkalmával vehettek részt a választásokon. A kommunista diktatúra időszakában (1948–1989) Csehszl.-ban ugyan rendszeresen (összesen 9 alkalommal) tartottak nemzetgyűlési választásokat, de a választások nem voltak sem szabadok, sem pedig demokratikusak. Az egypárti diktatúra keretei között a nemzetgyűlésbe, valamint a Szlovák Nemzeti Tanácsba csak a Nemzeti Front kommunisták által összeállított egységes listáján lehetett bekerülni. Az 1954-es választásokkal kezdődően a parlamenti választások a központosító kommunista rendszer logikájának megfelelően egylistás többségi rendszerben zajlottak. Magyarok a prágai nemzetgyűlésbe és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsba az előre kiszámított nemzetiségi arányszámok alapján jutottak. A párt elvárásai alapján kiválasztott munkás-, paraszt- és értelmiségi káderek azonban nem a magyar kisebbség képviseletét voltak hivatva ellátni, csupán a rendszer kirakatemberei voltak. A valós parlamenti képviselet újbóli lehetőségét az 1989-es bársonyos forradalom után bekövetkezett változások teremtették meg. A demokratizálás egyik fontos elemeként a szövetségi és szlovákiai szinten elfogadott új választási törvény újból arányos választási rendszert vezetett be, s megteremtette az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választások törvényi hátterét. Az 1990 jún.-ában megtartott választásokat követően a szlovákiai magyarság megfelelő képviselethez jutott a prágai Szövetségi Gyűlésben és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsban is. Az előbbiben a rendszerváltó magyar pártoknak – Magyar Polgári Párt, Együttélés Politikai Mozgalom, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) – 15 képviselőjük, az utóbbiban pedig 18 képviselőjük volt. A magyar képviselők magas közjogi méltóságokba is kerültek. Világi Oszkár a Szövetségi Gyűlés Népek Kamarájának alelnöki, A. Nagy László pedig a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének tisztjét töltötte be. Az 1992-es parlamenti választásokon a Magyar Polgári Párt képviselői nem kerültek be a törvényhozásba, ahol a szlovákiai magyarokat az Együttélés és az MKDM jelöltjei képviselték. Miután Szl. 1993. jan. 1-jével önálló álammá vált, a 150 tagú szlovák törvényhozás munkájában a két említett párt 14 képviselője vehetett részt. Az 1994-ben megtartott előrehozott választásokon a három magyar párt koalícióban indult (Magyar Koalíció), s összesen 17 képviselőt jutatott a parlamentbe. Az 1998-as választásokon már a három pártból összeolvadt Magyar Koalíció Pártja (MKP) vett részt, amely 15 képviselői helyet szerzett meg, és két cikluson át (2006-ig) a kormánykolíció része lett, miközben az MKP elnöke, Bugár Béla a szlovák parlament alelnöke volt. 2002-ben és 2006-ban pedig 20 MKP-s politikus jutott a szlovák törvényhozásba. A 2004-es európai parlamenti választásokon az MKP részéről két képviselő, Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád jutott az Európai Parlamentbe. 2009–2014 között Bauer Edit és Mészáros Alajos, a 2014-es választásokon pedig Csáky Pál jutott a Európa parlamentbe.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Történelem
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID378249
Módosítás dátuma2024. október 28.

Pártélet

Részletek

Az SZLKP funkcionáriusainak folyóirata (Pozsony, 1951–1989). Kéthetenként jelent meg a Pravda Kiadóvállalat gondozásában.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Intézmények
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőFZ - Fónod Zoltán
Rövid URL
ID501919
Módosítás dátuma2024. október 28.

Partitúra

Részletek

Szlovákiában megjelenő magyar nyelvű irodalomtudományi folyóirat. 2006-ban jelent meg az első száma, a Sambucus Irodalomtudományi Társaság folyóirata alcímmel. A következő évben a Sambucus mellett a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara szerepel társkiadóként, 2014-től a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara adja ki. 2007-ben, 2008-ban és 2010-ben három száma jelent meg, azóta évente két számot jegyez. Főszerkesztő: Benyovszky Krisztián; felelős szerkesztők: Bárczi Zsófia, Keserű József és H. Nagy Péter; grafika és nyomdai előkészítés: Juhász R. József.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Intézmények
SzerzőCsG - Csanda Gábor
Rövid URL
ID518443
Módosítás dátuma2024. október 28.

1 103 104 105 106 107 153
4588 találat