Vály-völgy
Vály-völgy − Felsővály látképe (SzL)
Néprajzi tájegység. A Kálosa- vagy Vály-patak északról zárt, mintegy 15 km hosszú völgye, amely hat település (Felsővály, Kisgergelyfalva, Alsóvály, Gömörmihályfalva, Felsőkálosa, Alsókálosa) számára jelent földrajzi keretet. Közjogilag egykori kisnemesi falvakat (Felsővály, Gömörmihályfalva) éppúgy találunk itt, mint jobbágyleszármazottak településeit (Gergelyfalva, Alsóvály, Felső- és Alsókálosa). Lakosai zömében reformátusok. Településnéprajzilag a térségben a szórt települési forma egy sajátos változata, a „szeres” település is kimutatható. Az egymástól elhatárolódó, dombhátakra települt kisebb házcsoportokból összetevődő közigazgatási egységet nevezik „szer”-nek. A felsővályi történeti helynévanyagban számos „szer”-, ill. „szeg” utótagú név fordul elő: Bikszög, Nagyszer stb. Hagyományos építkezésében kimutatható a faépítkezés. Felsővályban a faházat „ravásház”-nak mondják, a falazat zsilipelt technikája miatt. Lényege, hogy a vízszintes pallókat beleróják a faváz függőleges oszlopaiba. A faluban a legrégebbi faház a 19. sz.-ban épült, az utolsók pedig a múlt század 20-as, 30-as éveiben. Gazdálkodására a földműveléssel kiegészített nagyállattartás a jellemző. A völgy lakosainak életében fontos szerepet töltött be a gyümölcs-, elsősorban a szilvatermesztés (a 19. sz. végén csak a felsővályi határban 22 ezer szilvafát számoltak össze). A megtermelt gyümölccsel kereskedtek, valamint lekvárt és pálinkát főztek belőle. A 19. sz. végi filoxéra-pusztítást megelőzően jelentős szőlőtermesztést is folytattak. Ennek 20. sz.-i revitalizálási kísérlete csak mérsékelt sikert hozott. Mivel a völgy csak dél felé volt nyitott és járható, ezért lakosainak gazdasági és kulturális kapcsolatai is alapvetően erre irányultak. – Ir. B. Kovács István (szerk.) Vály-völgy (1991).
Hibát talált?
Üzenőfal