Dunahidas; Hidas (Most pri Bratislave; Bruck)
Részletek
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 1375, ebből 1024 (74,5%) német, 288 (20,9%) magyar, 51 (3,7%) szlovák; [2011] – 2144, ebből 1883 (87,8%) szlovák, 41 (1,9%) magyar, 1 (0,1%) német. A: [2011] – 1860 (86,8%) szlovák, 53 (2,5%) magyar, 3 (0,1%) német. V: [2011] – 1141 r. k., 85 ev., 18 gör kat., 1 ref. – 13. sz.-i német alapítású község, amelynek német lakosait a második vh. után kitelepítették Németországba, s helyükre közép- és észak-szlovákiai, főleg árvai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Jézus szíve) temploma a 14. sz. elején épült gótikus stílusban, később többször átépítették. 1938-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták az 1919-ig önálló, majd 1919–38 között Félhez tartozó Hideghét (Studené) községet.
Dunai ártéri erdők Tájvédelmi Körzet
Tájjellege közép-európai viszonylatban kivételes (a terület a nemzetközi jelentőségű vizenyős területek nyilvántartásában is jegyzett), a Duna Pozsony–Csallóközaranyos közti szakasza mentén terül el mintegy 80 km-es szakaszon, ahol aránylag kis területen előfordulnak erdei, vízi, vizenyős talaji, réti és homokkedvelő növénytársulások egyaránt. Az 1998-ban létrehozott tájvédelmi...megnyit →
Tájjellege közép-európai viszonylatban kivételes (a terület a nemzetközi jelentőségű vizenyős területek nyilvántartásában is jegyzett), a Duna Pozsony–Csallóközaranyos közti szakasza mentén terül el mintegy 80 km-es szakaszon, ahol aránylag kis területen előfordulnak erdei, vízi, vizenyős talaji, réti és homokkedvelő növénytársulások egyaránt. Az 1998-ban létrehozott tájvédelmi...megnyit →
Részletek
Tájjellege közép-európai viszonylatban kivételes (a terület a nemzetközi jelentőségű vizenyős területek nyilvántartásában is jegyzett), a Duna Pozsony–Csallóközaranyos közti szakasza mentén terül el mintegy 80 km-es szakaszon, ahol aránylag kis területen előfordulnak erdei, vízi, vizenyős talaji, réti és homokkedvelő növénytársulások egyaránt. Az 1998-ban létrehozott tájvédelmi körzet területe 12 284 ha és 5 részből tevődik össze. Az első két rész Pozsony alatt terül el, és szárazföldi, ill. vízi ökológiai rendszereket foglal magában. A harmadik a Duna bal parti ágrendszerének erdős területe Doborgaz és Szap községek között. Hasonló jellegű a negyedik rész is, amely Szap és Csicsó közt található, melynek egyediségét a Csicsó és Kulcsod melletti, átfolyás nélküli dunai holtágak adják. Legdélibb szakaszát a Csallóközaranyosnál található Nagyléli-sziget alkotja (rendkívül gazdag a madárvilága, pl. nagy csapatokban fészkelnek itt szürkegémek). A körzeten belül 11 kisebb kiterjedésű védett természeti terület, valamint természeti emlék található (pl. Csicsói-holtág).
Dunai árvíz 1965-ben
A szlovákiai magyarokat sújtó természeti katasztrófák közül kétségkívül az 1965-ös dunai árvíz volt a legnagyobb. A rendkívül nagymértékű tavaszi esőzéseket kísérő több hetes árvíz jún. elején tetőzött aCsallóköz térségében. Noha a Pozsony és Párkány közötti szakaszon gyors ütemű gátépítési és megerősítési munkálatok kezdődtek, a...megnyit →
A szlovákiai magyarokat sújtó természeti katasztrófák közül kétségkívül az 1965-ös dunai árvíz volt a legnagyobb. A rendkívül nagymértékű tavaszi esőzéseket kísérő több hetes árvíz jún. elején tetőzött aCsallóköz térségében. Noha a Pozsony és Párkány közötti szakaszon gyors ütemű gátépítési és megerősítési munkálatok kezdődtek, a...megnyit →
Részletek
A dunai árvíz 1965-ben − Somorja (FI)
A szlovákiai magyarokat sújtó természeti katasztrófák közül kétségkívül az 1965-ös dunai árvíz volt a legnagyobb. A rendkívül nagymértékű tavaszi esőzéseket kísérő több hetes árvíz jún. elején tetőzött aCsallóköz térségében. Noha a Pozsony és Párkány közötti szakaszon gyors ütemű gátépítési és megerősítési munkálatok kezdődtek, a 8 méter fölötti magassággal tetőző vizet nem tudták megfékezni: a Duna jún. 15-én Pat, két nap múlva pedig Csicsó mellett áttörte a gátat (más vélemények szerint a gátat a nagyobb katasztrófa megelőzése érdekében a hadsereg robbantotta fel). A gátszakadás miatt kiömlő víz Alsó-Csallóköz nagy részét elöntötte, ennek következtében több tízezer ha termőföld került víz alá. A Dunaszerdahelyi, Komáromi és Érsekújvári járás több mint félszáz településéről 53 ezer személyt kellett evakuálni, miközben házak ezrei dőltek össze vagy rongálódtak meg. A víz néhány települést napokra elvágott a külvilágtól, Komáromot pedig egy ideig csak Mo. felől lehetett megközelíteni. Az árvíz levonulása után az óriási anyagi károkat szenvedett Csallóköz megsegítésére országos mozgalom indult, amely során szlovákok és csehek ezrei jöttek önzetlen módon a magyar falvakat megsegíteni, magyar gyerekek százait pedig több héten keresztül szlovák vidéken helyezték el, s szervezték meg nekik az oktatást. Az 1965-ös árvíz nemcsak a Duna csallóközi szakaszának árvízvédelmi munkálatait gyorsította fel, de a Bősi Vízierőmű előkészítésének munkálatait is. – Ir. Víz, víz, víz, víz. Az 1965-ös csallóközi árvíz publicisztikai és szépirodalmi anyagaiból (1995).
terkep1965 (Részlet a Víz, víz, víz, víz c. könyvből)Dunajánosháza; Jánosháza (Jánovce)
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 190, ebből 177 (93,2%) magyar, 13 (6,8%) szlovák; [2011] – 462, ebből 344 (74,5%) szlovák, 107 (23,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 328 (71,0%) szlovák, 120 (26,0%) magyar. V: [2011] – 309 r. k., 35 ev., 1 ref., 1 gör. kat. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) kápolnája 1925-ben épült.
Dunajská Lužná
1974-ben Dénesd, Misérd és Torcs egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [2011] – 4482, ebből 4023 (89,8%) szlovák, 214 (4,8%) magyar, 22 (0,5%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3958 (88,3%) szlovák, 232 (5,2%) magyar, 24...megnyit →
1974-ben Dénesd, Misérd és Torcs egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [2011] – 4482, ebből 4023 (89,8%) szlovák, 214 (4,8%) magyar, 22 (0,5%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3958 (88,3%) szlovák, 232 (5,2%) magyar, 24...megnyit →
Részletek
1974-ben Dénesd, Misérd és Torcs egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [2011] – 4482, ebből 4023 (89,8%) szlovák, 214 (4,8%) magyar, 22 (0,5%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3958 (88,3%) szlovák, 232 (5,2%) magyar, 24 (0,5%) német. V: [2011] – 2648 r. k., 301 ev., 39 gör. kat., 24 ref.
Dunajská Streda
-> Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva,...megnyit →
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva,...megnyit →
Részletek
Dunaszerdahely − városháza (GJ)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva, 20 (0,1%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 17 813 (79,2%) magyar, 3343 (14,9%) szlovák, 488 (2,2%) roma, 100 (0,4%) cseh, 7 (0,03%) jiddis. V: [2011] – 15 212 r. k., 1616 ref., 376 ev., 89 gör. kat., 51 izr. – Egykor gabonakereskedelméről, állattartásáról és kézműiparáról híres mezőváros volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A 18. sz. végétől kezdődően jelentős számú, lakosságának közel felét kitevő zsidó közösség lakta. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba deportáltak, magyar lakosainak egy részét 1945 után Mo.-ra telepítették át, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. R. k. (Szt. György-) temploma a 14. sz. végén épült gótikus stílusban, a 17. és 18. sz.-ban barokkosították; neogótikus stílusú ev. templomát 1882–83-ban, ref. templomát 1998-ban emelték, a vh. után lebontott egykori zsinagógája helyén 1991-ben avatták fel az ún. Mementó-emlékművet. Világi műemlékei közül legjelentősebb a Kondé Miklós nagyváradi püspök által 1770-ben barokk-klasszicista stílusban építtetett, majd a 19. sz.-ban klasszicista stílusban átalakított, s 1970 óta a Csallóközi Múzeumnak is helyet adó ún. Sárga kastély, valamint a 19. sz. végén historizáló stílusban épült Vermes-villa, amely 1988–2002 között a SZNG kihelyezett részlegének adott helyet, 2005-től a Kortárs Magyar Galéria székhelye. A szocializmus éveiben panelházakkal beépített központját és főutcáját 1995–99 között Makovecz Imre tervei alapján építették át. ~ a Csallóköz gazdasági, s a szlovákiai magyarság egyik kulturális központja, számos magyar kisebbségi könyv- és lapkiadó, ill. kulturális és társadalmi intézmény székhelye, valamint kulturális rendezvények helyszíne. Az 1960-as évektől kezdődően itt rendezték meg a Csallóközi Színházi Napokat, ill. a Csallóközi Kulturális Napokat, 1976-tól a magyar gyermekszínjátszók és bábosok országos fesztiválját, a Duna Menti Tavaszt, 1992 óta a Dunaszerdahelyi Zenei Napokat és a Katedra Napokat, 2001 óta a Vámbéry Napokat, 2002 óta pedig a Bíborpiros szép rózsa (Örökség) országos népzenei vetélkedőt. Kulturális intézményei közül legjelentősebb az 1964-ben alapított Csallóközi Múzeum, az 1994-ben létrejött Kortárs Magyar Galéria, az 1998-ban létrehozott Art-Ma Galéria. ~ a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Katedra Társaság és a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népzenei Munkaközösségének székhelye, s itt működik többek között a Lilium Aurum és a Nap Kiadó, a Gyurcsó István Alapítvány, az Art-Ma Polgári Társulás, a Vámbéry Polgári Társulás és a Gábriel Polgári Társulás. Legjelentősebb lapjai a két vh. között a Csallóközi Lapok és a Csallóközi Hírlap voltak, az 1950-es években a Szövetkezeti Falu, 1960-tól a Csallóköz c. járási hetilap, az 1990-es években pedig itt jelentek meg, ill. jelennek meg ma is az Új Nő, a Nap, a Déli Hírlap, a Cserkész, a Katedra, a Hajrá, az Ifi, majd az Ifigéniusz, a Csemadok Hírmondó, majd utódlapja, az Ösvény, a Dunaszerdahelyi Hírnök és a ref. Hírvivő c. lapok. A 21. sz. elején három (Kodály Zoltánról, Vámbéry Árminról, ill. Szabó Gyuláról elnevezett) állami és egy r. k. egyházi (Szt. János Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium) 1938-ban, majd 1945-ös bezárását követően 1951-ben, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskolája 1957-ben, Egészségügyi Középiskolája 1970-ben, Építészeti Szakmunkásképzője 1972-ben, Középfokú Szakmunkásképző Intézete 1965-ben létesült. Az 1989-es rendszerváltást követően létrehozott középfokézményei: Leány Szakközépiskola, Magán Szakmunkásképző Intézet, Egyesített Középiskola, Egyesített Magán Szakközépiskola, Kereskedelmi Akadémia, sportgimnázium. Mezőgazdasági vidék központjaként fejlett élelmiszeriparral rendelkezik. ~en volt Szl. legnagyobb cukorgyára. Jelentős konzerv- és húsipara, az élelmiszeripar mellett pedig gép-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara is számottevő. Termálfürdőjének köszönhetően jelentős idegenforgalmi központ. 1960-ban hozzácsatolták Ollétejedet és Sikabonyt. – Ir. Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (1995); Végh Ferenc – Zsigmond Tibor (összegyűjtötte): Édes otthon. Dunaszerdahelyi olvasókönyv; Nagy Attila–Nagy Iván–Novák Veronika–Simon Attila–Vajda Barnabás: Dunaszerdahely (2012).
Dunaszerdahely − Sárga kastély (GJ)
Dunaszerdahely − művelődési ház (GJ)
Dunajský Klátov
-> Dunatőkés; Tőkés (Dunajský Klátov)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Részletek
A tőkési vízimalom (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar, 45 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 434 r. k., 24 ref., 6 ev., 3 gör. kat. – A Kis-Duna Tőkési-ágán 1941-ig működött vízimalom felújítását követően, 1987 óta látogatható műemlék. R. k. temploma 2000– 2001-ben épült. 1960–90 között közigazgatásilag Pozsonyeperjeshez tartozott.
Dunajszky Géza
(* 1945. máj. 11. Debrőd) Tanár, karnagy, közíró. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd 1962-ben Szepsiben érettségizett. 1966-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon szerzett matematika−zene szakos tanári oklevelet. 1964-ben közreműködött Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalapításában. 1986-tól 1992-ig a tanítók énekkara szervezőtitkára volt. 28 éven át énekelt...megnyit →
(* 1945. máj. 11. Debrőd) Tanár, karnagy, közíró. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd 1962-ben Szepsiben érettségizett. 1966-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon szerzett matematika−zene szakos tanári oklevelet. 1964-ben közreműködött Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalapításában. 1986-tól 1992-ig a tanítók énekkara szervezőtitkára volt. 28 éven át énekelt...megnyit →
Részletek
Dunajszky Géza (csa)
(* 1945. máj. 11. Debrőd) Tanár, karnagy, közíró. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd 1962-ben Szepsiben érettségizett. 1966-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon szerzett matematika−zene szakos tanári oklevelet. 1964-ben közreműködött Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalapításában. 1986-tól 1992-ig a tanítók énekkara szervezőtitkára volt. 28 éven át énekelt és kisegítő karnagyként tevékenykedett a tanítók vegyes karában. 1965-ben Felsőkirályin kezdte pedagógia pályafutását, majd Pogrányban tanított, ahol 1976-tól az iskola igazgatója lett. 1972-ben alapítója a koloni Zobor Hangja Vegyeskarnak. 1986–1992 között a Csemadok KB művészeti osztályának vezetője. Ezt követően vállalkozóként tevékenykedett. A 2000-es évek második felétől közíróként is aktív. Elsősorban a csehszlovákiai magyarság 1945 utáni meghurcoltatásával kapcsolatos témákról, elsősorban az 1945 nyarán elkövetett pozsonyligetfalui tömeggyilkosságról (internálótáborok) jelentet meg cikkeket és könyveket. 2016-ban a Szlovákiai Civil Becsületrend díjjal tüntették ki. – Fm. Kínterhes évek (elb., 2011); Arcok és sorsok (elb., 2013.); Titkok nyomában (publ. 2015).
Dunakisfalud; Kisfalud (Vieska)
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 373, ebből 370 (99,2%) magyar; [2011] – 431, ebből 368 (85,4%) magyar, 49 (11,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 372 (86,3%) magyar, 46 (10,7%) szlovák. V: [2011] – 368 r. k., 19 ref., 3 ev. – 1966–90 között közigazgatásilag Diósförgepatonyhoz tartozott.
Dunamenti-alföld
-> Kisalföld
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák...megnyit →
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák...megnyit →
Részletek
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák névhasználat (Podunajská nížina) alapján a szlovákiai magyar iskolai nyelv (s következményeként részben a sajtó- és a köznyelv) is helytelenül annak tükörfordítását vette át, Dunamenti-síkság vagy Dunamenti-alföld formájában. Hagyományosan vízjárta, folyóágakkal, tavakkal gazdagon szabdalt, mocsaras terület, amelynek lecsapolására és árvízmentesítésére a 19. sz. második felétől került sor. Azóta szántóföldi földművelésre alkalmas, gabonatermesztő vidék. A honfoglaló magyaroknak már az első hulláma megtelepedett a térségben, ahol minden valószínűség szerint az avarok maradványaira (Komárom és környéke), valamint germán és szláv népek kisebb-nagyobb csoportjaira találtak. A magyar megyerendszer megszilárdulása után a Kisalföld északi részén Bars, Győr, Komárom, Nyitra és Pozsony megye osztozott. A Felső-Csallóközben jelentős volt a 13. sz.-i német megtelepülés. A 15–16. sz.-tól Komáromban viszonylag jelentős szerb (rác) népesség telepedett le, melynek tagjai főleg gabonakereskedelemmel foglalkoztak, s rövidesen a város polgárságának legtehetősebb rétegét alkották. Pozsony környékén ugyanebben az időben horvát menekültek telepedtek le (Horvátgurab és környéke). A török csak a terület keleti részét foglalta el. A török megszállás alóli felszabadító háborúk során (Érsekújvár felszabadítása: 1685) a terület elnéptelenedett. A megüresedett falvakba cseh, morva, szlovák, valamint német telepesek jöttek (a morva jövevények legjelentősebb csoportja Nagysurányban és környékén telepedett le, s mára elszlovákosodott). Az 1920-as évek elején a csehszlovák földreformból adódóan a térségben cseh és morva kolóniák tucatjai jöttek létre (kolonizáció), amelyek lakossága az első bécsi döntést követő, az 1938-as határmódosítások után nagyobbrészt elmenekült. Ezek a falvak a második vh. után zömében ismét szláv (részben cseh, főleg azonban szlovák) telepesekkel népesültek be. Ekkor a térség magyar lakosságának egy részét a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében Mo.-ra telepítették. Helyükbe magyarországi szlovák családok érkeztek. Nyugati részét Árpád-kori gyökerű aprófalvas településhálózat jellemzi (Felső-Csallóköz), míg a keleti, a török és a felszabadító seregek által végigpusztított területén nagyhatárú, olykor kiterjedt tanyavilággal rendelkező (Gúta, Keszegfalva), halmazos települések találhatóak (Alsó-Csallóköz). A Kárpát-medence nyugati kapujaként is emlegetett Dévényi-szoroson keresztül a nyugati vívmányok jelentős része erre áramlott be. Ennek és a közeli nagyvárosok (Bécs, Budapest, Győr, Pozsony) kulturális hatásának tudható be, hogy a ~ lakossága viszonylag korán polgárosult. Élénk gazdasági kapcsolatokat tartott fenn a tőle északra (főleg a Vág és a Garam felső folyása mentén) élő szlovák lakossággal. A velük évszázadokon keresztül ápolt kapcsolatok alapvetően határozták meg a térség kulturális képét. A cseh-morva, továbbá dunántúli és alföldi gazdasági kapcsolatai sem elhanyagolhatóak. Az említett többnyelvű közeggel való kapcsolattartást a nyelvtanulás egy sajátos formája, a cseregyerek-rendszer intézménye segítette. Fontosabb tájegységei a Csallóköz, a Mátyusföld, valamint a Vág és Garam köze. A ~ szlovákiai része jelenleg Nagyszombat és Nyitra megyéhez tartozik. – Ir. Liszka József: Fejezetek a szlovákiai Kisalföld néprajzához (1992).