Lexicon

Duncsák Attila (SZM)

(* 1940. márc. 2. Ungvár [Ukrajna], † 2024. dec. 05. Kassa) Festő. A leningrádi Iparművészeti Főiskola üveg- és kerámiaszakán végzett 1967-ben. 1968–1973-ban az ungvári Művészeti Szakközépiskola tanára volt, majd murális munkákat tervezett és kivitelezett szülővárosában. 1982-ben áttelepült Ungvárról, azóta Kassán él. Míg odahaza főleg murális feladatokkal és üvegművészettel foglakozott, az utóbbi negyedszázadban készült festményein a színház, a karnevál, maskarák világa, az álarc alá rejtőzés tematikája és groteszksége dominál. Több művésztelepnek is résztvevője volt Mo.-n, Franciaországban.

Duray Miklós (ST)

(* 1945. júl. 18. Losonc – † 2022. dec. 30. Budapest) Geológus, politikus, író. A gimnáziumot Füleken végezte (1962). A pozsonyi Comenius Egyetem TTK geológia szakát 1971-ben fejezte be, a doktori címet 1977-ben szerezte meg. 1972–1973-ban a Talajtani és Növény-tápanyagellátási Kutatóintézet, 1973–1977 között az SZTA Geológiai Intézetének munkatársa, 1978–1990-ben a Doprastav geológusa volt. 1988–1989-ben a pennsylvaniai Indiana Egyetemen (USA) adott elő. – Már diákkorától aktív közéleti szerepet vállalt (1965–1968: a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub elnöke; 1968–1969: a Magyar Ifjúsági Szövetség elnöke). Az 1970-es évektől politikailag megbízhatatlannak tartották és rendszeresen zaklatták. Csatlakozott a Charta ’77 aláíróihoz. Megszervezte az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, melynek vezetőjeként több tiltakozó akciót kezdeményezett a szlovákiai magyar oktatás leépítése ellen. 1982–1983-ban és 1984–1985-ben hónapokig vizsgálati fogságban volt, amikor is nemzetközi szervezetek nyomására szabadon engedték. 1990-ben megalapította az Együttélés Politikai Mozgalmat, amelynek 1998-ig, az MKP megalakulásáig elnöke volt. 1998–1999-ben az MKP tiszteletbeli elnöke, 1999-től ügyvezető alelnöke. 1990–1992-ben, ill. 1994–2008 között parlamenti képviselő. Főbb díjai, kitüntetései: Kőrösi Csoma Sándor-díj (Tokió, 1986); Bethlen Gábor-díj (1988); Esterházy János Emlékplakett (1995); A Magyar Köztársaság Aranyérme (2000); Magyar Örökség Díj (2000); A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (2001); Magyar Művészetért Díj (2002); Szent István-díj (2003). – Fm. Szlovákiai jelentés (publicisztika, Párizs, 1982); Kutyaszorító 1–2 (önéletrajz, New York, 1983, 1989); Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk (publicisztika, Chicago, 1983); Kettős elnyomásban (dokumentumok, publicisztika, New York, 1989, Pozsony, 1993); Csillagszilánk és tövistörek (mesék, 1994); Önrendelkező kísérleteink (publicisztika, 1999); Változások küszöbén (publicisztika, 2000); Hazától a Nemzetig (cikkek, tan., beszédek, 2004); Ne félj, csak higgy! (beszédek, cikkek, 2005). – Ir. Alexa Károly: Húsz év múlva – Duray Miklósról, Heti Válasz 2002. aug. 16.

Dusza István (FI)

(* 1951. ápr. 12. Gömörhorka, † 2002. jan. 9. Pozsony) Újságíró, kritikus, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kassán (középfokú ipariskola, 1970) végezte. 1970–1976-ban a gömörhorkai papírgyár technikusa. 1974–1980-ban a budapesti ELTE BTK-án levelezői szakon könyvtárosi oklevelet szerzett. 1976–1981-ben a Nő, 1981–2000-ig az Új Szó szerkesztője, ill. főmunkatársa. Színikritikái, színházi tanulmányai a műfaj legjobbjai közé tartoznak, riporterként, publicistaként is jelentőset alkotott. Drámaelméleti és drámapedagógia szakkönyveket fordított magyar nyelvre. Aktív szerepet vállalt a szlovákiai magyar amatőrszínjátszó-mozgalomban. – Fm: Nézőtéri napló 1981–1990 (Kalligram, 1992), Fapihék. (Tárcák regénye, AB-Art 1999). Zs. Nagy Lajos (irodalmi monográfia, Nap Kiadó, 2000), A papír partján (válogatott irodalmi tanulmányok 2003), A mese és színpadi formái (Bratislava, Osvetový ústav 1987). A diákszínjátszás dramaturgiája (Bratislava, Osvetový ústav 1990). Drámaelméleti és drámapedagógia szakkönyveket fordított magyar nyelvre. – Díjak, elismerések: Nyitott Európáért Díj (2001). – Ir. Fónod Z.: A cseh/szovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995 (1997); Balázs A.– Ardamica A.–Ardamica Z.: Szlovákiai magyar ki-kicsoda? (2001).

Dusza István (FI)

Dusza János (SZM)

(* 1952. okt. 14. Sajógömör) Tud. kutató, egyetemi tanár. A tornaljai gimnáziumban érettségizett. A budapesti ELTE TTK-a fizika szakán szerzett oklevelet 1976-ban. Ezt követően az SZTA Anyagszerkezeti Kutatóintézetének munkatársa volt, 1996-tól a kassai Műszaki Egyetem docense, 2004-től professzora. 2007 szept.-étől az MTA külső tagja. Kutatási területe a szilícium-nitrid alapú kerámiák törésvizsgálata. Külföldi egyetemek vendégtanára, hazai és nemzetközi szakmai társaságok tagja, nemzetközi tanácskozások előadója (többek között a Mindentudás Egyeteme c. ismeretterjesztő előadássorozatnak egyik előadója volt). A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács elnöke (2013-).