Dunamenti-síkság
-> Kisalföld
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák...megnyit →
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák...megnyit →
Részletek
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák névhasználat (Podunajská nížina) alapján a szlovákiai magyar iskolai nyelv (s következményeként részben a sajtó- és a köznyelv) is helytelenül annak tükörfordítását vette át, Dunamenti-síkság vagy Dunamenti-alföld formájában. Hagyományosan vízjárta, folyóágakkal, tavakkal gazdagon szabdalt, mocsaras terület, amelynek lecsapolására és árvízmentesítésére a 19. sz. második felétől került sor. Azóta szántóföldi földművelésre alkalmas, gabonatermesztő vidék. A honfoglaló magyaroknak már az első hulláma megtelepedett a térségben, ahol minden valószínűség szerint az avarok maradványaira (Komárom és környéke), valamint germán és szláv népek kisebb-nagyobb csoportjaira találtak. A magyar megyerendszer megszilárdulása után a Kisalföld északi részén Bars, Győr, Komárom, Nyitra és Pozsony megye osztozott. A Felső-Csallóközben jelentős volt a 13. sz.-i német megtelepülés. A 15–16. sz.-tól Komáromban viszonylag jelentős szerb (rác) népesség telepedett le, melynek tagjai főleg gabonakereskedelemmel foglalkoztak, s rövidesen a város polgárságának legtehetősebb rétegét alkották. Pozsony környékén ugyanebben az időben horvát menekültek telepedtek le (Horvátgurab és környéke). A török csak a terület keleti részét foglalta el. A török megszállás alóli felszabadító háborúk során (Érsekújvár felszabadítása: 1685) a terület elnéptelenedett. A megüresedett falvakba cseh, morva, szlovák, valamint német telepesek jöttek (a morva jövevények legjelentősebb csoportja Nagysurányban és környékén telepedett le, s mára elszlovákosodott). Az 1920-as évek elején a csehszlovák földreformból adódóan a térségben cseh és morva kolóniák tucatjai jöttek létre (kolonizáció), amelyek lakossága az első bécsi döntést követő, az 1938-as határmódosítások után nagyobbrészt elmenekült. Ezek a falvak a második vh. után zömében ismét szláv (részben cseh, főleg azonban szlovák) telepesekkel népesültek be. Ekkor a térség magyar lakosságának egy részét a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében Mo.-ra telepítették. Helyükbe magyarországi szlovák családok érkeztek. Nyugati részét Árpád-kori gyökerű aprófalvas településhálózat jellemzi (Felső-Csallóköz), míg a keleti, a török és a felszabadító seregek által végigpusztított területén nagyhatárú, olykor kiterjedt tanyavilággal rendelkező (Gúta, Keszegfalva), halmazos települések találhatóak (Alsó-Csallóköz). A Kárpát-medence nyugati kapujaként is emlegetett Dévényi-szoroson keresztül a nyugati vívmányok jelentős része erre áramlott be. Ennek és a közeli nagyvárosok (Bécs, Budapest, Győr, Pozsony) kulturális hatásának tudható be, hogy a ~ lakossága viszonylag korán polgárosult. Élénk gazdasági kapcsolatokat tartott fenn a tőle északra (főleg a Vág és a Garam felső folyása mentén) élő szlovák lakossággal. A velük évszázadokon keresztül ápolt kapcsolatok alapvetően határozták meg a térség kulturális képét. A cseh-morva, továbbá dunántúli és alföldi gazdasági kapcsolatai sem elhanyagolhatóak. Az említett többnyelvű közeggel való kapcsolattartást a nyelvtanulás egy sajátos formája, a cseregyerek-rendszer intézménye segítette. Fontosabb tájegységei a Csallóköz, a Mátyusföld, valamint a Vág és Garam köze. A ~ szlovákiai része jelenleg Nagyszombat és Nyitra megyéhez tartozik. – Ir. Liszka József: Fejezetek a szlovákiai Kisalföld néprajzához (1992).
Dunamocs; Mocs (Moča)
Részletek
Dunamocs − ref. templom (SzL)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Duna partján, Komáromtól K-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1836, ebből 1809 (98,5%) magyar, 15 (0,8%) szlovák; [2011] – 1151, ebből 1057 (91,8%) magyar, 68 (5,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1091 (94,8%) magyar, 37 (3,2%) szlovák. V: [2011] – 754 ref., 307 r. k., 3 gör. kat., 2 ev. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1764-ben barokk, ref. temploma 1860-ban késő klasszicista stílusban épült. Lakói neves vízimolnárok voltak. A Dunán a 20. sz. közepéig számos hajómalom működött. A Nehéz Ferenc Emlékbizottság 2003 óta megrendezi a ~i születésű Nehéz Ferenc (1912–78) író emléknapját. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Böszörményi János: Dunamocs évszázadai (1990).
Dunamocs − falumúzeum (SzL)
Dunamocs − háborús emlékmű (SzL)
Dunamocs − r. k. templom (SzL)
Dunamocs − Süttő emlékkapu (SzL)Dunaradvány; Radvány (Radvaň nad Dunajom)
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Duna bal partján, a Zsitva folyó torkolatánál, Komáromtól K-re. L: [1921] – 1315, ebből 1258 (95,7%) magyar, 35 (2,7%) szlovák; [2011] – 725, ebből 653 (90,1%) magyar, 67 (9,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 673 (92,8%) magyar, 48 (6,6%) szlovák. V: [2011] – 353 r. k., 275 ref., 3 gör. kat., 2 ev. – ~ba, ill. a hozzá tartozó Baloghpusztára már a két vh. közötti kolonizáció, majd pedig a második vh. utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma egy 1697-ben emelt templom helyén 1834-ben, r. k. (Szűz Mária-) temploma 1833-ban épült klasszicista stílusban, a Dunán a 20. sz. közepéig 18 hajómalom működött. A ~hoz tartozó Zsitvatő pusztán késő avarkori temető 83 sírját tárták fel, s itt található az 1606. évi zsitvatoroki béke emlékműve (2006). 1988 óta évente ~on és az 1990-ig közigazgatásilag hozzá tartozott Virten rendezik meg a Baróti Szabó Dávid Napokat. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Dunasáp; Sáp (Dedinka pri Dunaji)
Részletek
Dunasáp látképe a templommal (GJ)
1960-ban Nová Dedinka néven Dunaújfaluval egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől DNy-ra. L: [1921] – 479, ebből 435 (90,8%) magyar, 41 (8,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 479 r. k. – R. k. (Szt. Fülöp és Jakab) temetőtemploma a 13. sz. első felében épült román stílusban, a 16. sz. első felében reneszánsz stílusban alakították át.
Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
Részletek
Dunaszerdahely − városháza (GJ)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva, 20 (0,1%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 17 813 (79,2%) magyar, 3343 (14,9%) szlovák, 488 (2,2%) roma, 100 (0,4%) cseh, 7 (0,03%) jiddis. V: [2011] – 15 212 r. k., 1616 ref., 376 ev., 89 gör. kat., 51 izr. – Egykor gabonakereskedelméről, állattartásáról és kézműiparáról híres mezőváros volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A 18. sz. végétől kezdődően jelentős számú, lakosságának közel felét kitevő zsidó közösség lakta. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba deportáltak, magyar lakosainak egy részét 1945 után Mo.-ra telepítették át, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. R. k. (Szt. György-) temploma a 14. sz. végén épült gótikus stílusban, a 17. és 18. sz.-ban barokkosították; neogótikus stílusú ev. templomát 1882–83-ban, ref. templomát 1998-ban emelték, a vh. után lebontott egykori zsinagógája helyén 1991-ben avatták fel az ún. Mementó-emlékművet. Világi műemlékei közül legjelentősebb a Kondé Miklós nagyváradi püspök által 1770-ben barokk-klasszicista stílusban építtetett, majd a 19. sz.-ban klasszicista stílusban átalakított, s 1970 óta a Csallóközi Múzeumnak is helyet adó ún. Sárga kastély, valamint a 19. sz. végén historizáló stílusban épült Vermes-villa, amely 1988–2002 között a SZNG kihelyezett részlegének adott helyet, 2005-től a Kortárs Magyar Galéria székhelye. A szocializmus éveiben panelházakkal beépített központját és főutcáját 1995–99 között Makovecz Imre tervei alapján építették át. ~ a Csallóköz gazdasági, s a szlovákiai magyarság egyik kulturális központja, számos magyar kisebbségi könyv- és lapkiadó, ill. kulturális és társadalmi intézmény székhelye, valamint kulturális rendezvények helyszíne. Az 1960-as évektől kezdődően itt rendezték meg a Csallóközi Színházi Napokat, ill. a Csallóközi Kulturális Napokat, 1976-tól a magyar gyermekszínjátszók és bábosok országos fesztiválját, a Duna Menti Tavaszt, 1992 óta a Dunaszerdahelyi Zenei Napokat és a Katedra Napokat, 2001 óta a Vámbéry Napokat, 2002 óta pedig a Bíborpiros szép rózsa (Örökség) országos népzenei vetélkedőt. Kulturális intézményei közül legjelentősebb az 1964-ben alapított Csallóközi Múzeum, az 1994-ben létrejött Kortárs Magyar Galéria, az 1998-ban létrehozott Art-Ma Galéria. ~ a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Katedra Társaság és a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népzenei Munkaközösségének székhelye, s itt működik többek között a Lilium Aurum és a Nap Kiadó, a Gyurcsó István Alapítvány, az Art-Ma Polgári Társulás, a Vámbéry Polgári Társulás és a Gábriel Polgári Társulás. Legjelentősebb lapjai a két vh. között a Csallóközi Lapok és a Csallóközi Hírlap voltak, az 1950-es években a Szövetkezeti Falu, 1960-tól a Csallóköz c. járási hetilap, az 1990-es években pedig itt jelentek meg, ill. jelennek meg ma is az Új Nő, a Nap, a Déli Hírlap, a Cserkész, a Katedra, a Hajrá, az Ifi, majd az Ifigéniusz, a Csemadok Hírmondó, majd utódlapja, az Ösvény, a Dunaszerdahelyi Hírnök és a ref. Hírvivő c. lapok. A 21. sz. elején három (Kodály Zoltánról, Vámbéry Árminról, ill. Szabó Gyuláról elnevezett) állami és egy r. k. egyházi (Szt. János Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium) 1938-ban, majd 1945-ös bezárását követően 1951-ben, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskolája 1957-ben, Egészségügyi Középiskolája 1970-ben, Építészeti Szakmunkásképzője 1972-ben, Középfokú Szakmunkásképző Intézete 1965-ben létesült. Az 1989-es rendszerváltást követően létrehozott középfokézményei: Leány Szakközépiskola, Magán Szakmunkásképző Intézet, Egyesített Középiskola, Egyesített Magán Szakközépiskola, Kereskedelmi Akadémia, sportgimnázium. Mezőgazdasági vidék központjaként fejlett élelmiszeriparral rendelkezik. ~en volt Szl. legnagyobb cukorgyára. Jelentős konzerv- és húsipara, az élelmiszeripar mellett pedig gép-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara is számottevő. Termálfürdőjének köszönhetően jelentős idegenforgalmi központ. 1960-ban hozzácsatolták Ollétejedet és Sikabonyt. – Ir. Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (1995); Végh Ferenc – Zsigmond Tibor (összegyűjtötte): Édes otthon. Dunaszerdahelyi olvasókönyv; Nagy Attila–Nagy Iván–Novák Veronika–Simon Attila–Vajda Barnabás: Dunaszerdahely (2012).
Dunaszerdahely − Sárga kastély (GJ)
Dunaszerdahely − művelődési ház (GJ)
Dunaszerdahely és Vidéke Polgári Társulás
-> Rákóczi Szövetség 2.
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában...megnyit →
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában...megnyit →
Részletek
Rákóczi Szövetség (FI)
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).
Dunaszerdahelyi járás
Részletek
A Dunaszerdahelyi járás térképe (CsT)
Közigazgatási egység. A mai járás elődjének számító ~ 1923-ban alakult meg. 1938 és 1945 között a terület Mo.-hoz tartozott. 1949-től 1960-ig a mai járás területe három járásból állt: Ny–ÉNy-on a Somorjai, középen a ~ és K–DK-en pedig a Nagymegyeri járás terült el. A járás a jelenlegi területi kiterjedését 1960-ban nyerte el, miután hozzácsatolták az akkor megszüntetett Somorjai és Nagymegyeri járás területének nagy részét, s a Nyugat-szlovákiai kerület része lett. 1996-ban a Nagyszombati kerületbe soroltatott be. A ~ a Kisalföld ÉNy-i részén terül el, a Duna és a Kis-Duna által közrefogott termékeny Csallóköz központi részén. Jan.-i középhőmérséklete –2,3 °C, a júl.-i 20,2 °C. A csapadék évi átlagos mennyisége 579 mm (a legtöbb csapadék júl.-ban – 67 mm –, a legkevesebb pedig a téli hónapokban – 32–39 mm – hull le). Területe 1075 km2. Népessége 2011-ben 116 492 fő volt. A magyar nemzetiségű lakosok száma 87 349 fő volt. A 2011. évi népszámlálás adatai lapján a magyar nemzetiségű lakosság lakónépességen belüli aránya 74,98% lett. A járásban él szám szerint a legtöbb magyar nemzetiségű lakos Szl. valamennyi járása közt, ill. itt a legnagyobb a magyar nemzetiségű lakosság részaránya. A népesség korösszetétele kedvezőbb a többi délnyugat-szlovákiai járással összehasonlítva, amit elsősorban a nagyszámú kistelepülés családcentrikus hagyománya magyaráz. A települések száma 67, melyek közt három város található Dunaszerdahely (22 477), Somorja (12 726) és Nagymegyer (8859). A magyar nemzetiség részaránya a járás valamennyi településén meghaladja a 10%-ot. A járás közlekedési fekvése kedvező. Szl. magyarlakta járásai közt az egyik legjobb gazdasági és szociális helyzetben levő terület, ami részben a virágzó gazdasággal bíró Pozsony és Győr közelségének köszönhető. A legtöbb gazdasági mutató tekintetében azonban már a járáson belül is megfigyelhető egy Ny–K-i lejtő, a járás Ny-i felében lényegesen kedvezőbb életkörülmények vannak, mint a K-i, nagymegyeri kistérségben. A járás munkanélküliségi mutatója az országos értéktől kedvezőbb (2013. júl. 31-én a munkanélküliségi ráta 12,14% volt, szemben országos 13,99%-al), az átlagos havi jövedelem nagysága 2012-ben 722 € volt, szemben az országos 881 € átlaggal. A járás gazdaságának legnagyobb hagyományokkal rendelkező ágazata az élelmiszeripar (amely a kitűnő mezőgazdasági termelési feltételekkel rendelkező Csallóköz agráriumának termékeit dolgozza fel), melynek legjelentősebb vállalatai a Tauris Danubius húsfeldolgozó üzem Dunaszerdahelyen, a Klember édességipari üzem és a nagymegyeri Euromilk (a térség legjelentősebb tejfeldolgozó vállalata). A nemzetgazdaság többi ipari ágazata közt jelentős még a gép és az elektronikai ipar (a svájci Schindler felvonók és liftek Rt. Dunaszerdahelyen felvonókat és lifteket gyárt, a német Webasto-Edscha Slovakia Kft. prémium márkájú cabrio gépkocsik tető részét gyártja Nagymegyeren), az energetikai ipar (a Bősi Vízierőmű) és az építőipar. Dunaszerdahelyen több európai mértékű logisztisztikai park található, valamint számottevő még az olaszországi partnerekkel létrejött ipari park So-morján. A járás idegenforgalma élénk, ami elsősorban a műemlékeknek (kastélyainak és középkori templomainak varázsa szinte egyedülálló az országban), a dinamikusan fejlődő és színes kulturális élettel rendelkező városainak (Dunaszerdahely, Nagymegyer, Somorja), a gyógyító termálvízforrásainak (dunaszerdahelyi termálfürdő, nagymegyeri termálfürdő), a nagy számban előforduló természetes, ill. művi úton keletkezett álló- és folyóvizeknek, a kiterjedt ártéri erdőknek (Dunai ártéri erdők Tájvédelmi Körzet, Tőkési-ág) és a határmenti fekvésnek köszönhető.
A Dunaszerdahelyi járás etnikai térképe (2011) (HK)
dunaszerdahelyi termálfürdő
D-Szl. egyik legkedveltebb és leglátogatottabb üdülőközpontja a Thermalpark dunaszerdahelyi termálfürdő. A 18 hektáros területen összesen 10, ásványi anyagokkal dúsított, 24–40 °C-os gyógy- és termálvizes kül- és beltéri medence található (a gyógyvíz jó hatással van a mozgásszervi megbetegedésekre). A termálvíz 1600 méter mélyről tör fel,...megnyit →
D-Szl. egyik legkedveltebb és leglátogatottabb üdülőközpontja a Thermalpark dunaszerdahelyi termálfürdő. A 18 hektáros területen összesen 10, ásványi anyagokkal dúsított, 24–40 °C-os gyógy- és termálvizes kül- és beltéri medence található (a gyógyvíz jó hatással van a mozgásszervi megbetegedésekre). A termálvíz 1600 méter mélyről tör fel,...megnyit →
Részletek
D-Szl. egyik legkedveltebb és leglátogatottabb üdülőközpontja a Thermalpark dunaszerdahelyi termálfürdő. A 18 hektáros területen összesen 10, ásványi anyagokkal dúsított, 24–40 °C-os gyógy- és termálvizes kül- és beltéri medence található (a gyógyvíz jó hatással van a mozgásszervi megbetegedésekre). A termálvíz 1600 méter mélyről tör fel, és hőmérséklete a felszínen eléri az 57 °C-ot. A vendégek száma évente meghaladja a 300 ezer főt, számukra a fürdési lehetőségeken kívül a szolgáltatások széles skálája áll rendelkezésre (különféle masszázsok, szaunák, sportpályák – röplabda, tenisz, asztalitenisz, strandfoci, minigolf, csúszdák). A fürdőben táborokat és egyéb, köztük zenés rendezvényeket is szerveznek.
Dunatáj
Járási hetilap (Komárom, 1962–). 1989-ig az Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki. 1959. márc. 6-tól a Komárňanské noviny önálló változataként Hangunk címmel jelent meg. Az árvíz idején (1965. jún. 15.–szept. 25.) napilap volt, példányszáma 11 ezer, mely egy...megnyit →
Járási hetilap (Komárom, 1962–). 1989-ig az Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki. 1959. márc. 6-tól a Komárňanské noviny önálló változataként Hangunk címmel jelent meg. Az árvíz idején (1965. jún. 15.–szept. 25.) napilap volt, példányszáma 11 ezer, mely egy...megnyit →
Részletek
Járási hetilap (Komárom, 1962–). 1989-ig az Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki. 1959. márc. 6-tól a Komárňanské noviny önálló változataként Hangunk címmel jelent meg. Az árvíz idején (1965. jún. 15.–szept. 25.) napilap volt, példányszáma 11 ezer, mely egy év múlva 1500-ra csökkent, ezért 1967. jan. 28-án megszüntették. 1969. febr. 21-től Dunaj címmel adták ki, 1975-től kétnyelvűen. 1989 óta a Danubius Press jelenteti meg ~ címmel magyarul. Regionális lapként a Komáromi és az Érsekújvári járás, valamint a Duna mente problémáival foglalkozik. Hetente tíz oldalon jelenik meg, 2004 nov.-étől havonta egyszer 4–6 oldalas irodalmi melléklettel. 2005-től regionális internetes hírportálként is működik. – Szerk. Morovič Lajos.
Dunatőkés; Tőkés (Dunajský Klátov)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Részletek
A tőkési vízimalom (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar, 45 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 434 r. k., 24 ref., 6 ev., 3 gör. kat. – A Kis-Duna Tőkési-ágán 1941-ig működött vízimalom felújítását követően, 1987 óta látogatható műemlék. R. k. temploma 2000– 2001-ben épült. 1960–90 között közigazgatásilag Pozsonyeperjeshez tartozott.